Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

Kedd. 1987. május 5. 3 TOT-elemzés Az állattenyésztés helyzete A termelőszövetkezetek területi szövetségei a/, elmúlt évben számos vizsgájánál igyekeztek képet kapni arról, hogy a közös gazdaságok állattenyésztő leiepeinek munkáját milyen lenyezők hátráltatják, hogyan lehetne javítani a teljesítményeket. A vizsgálatokba külső intézmények, vállalatok szakembereit is bevonták. Megállapították, hogv a szövetkezetek jó részeben még mindig nem sikerült kialakítani a kellő összhangot az állattenyésztés és a növénytermeszlés között. Régi keletű bondról van szó: arról, hogy a növénytermesztők sok helyütt nem érdekellek a jó minőségű állati eleség előállításában A takarmányozás szinvonalat sem sikerült a kívánt mértékben javítani, mindenekelőtt azért. mert ugyan a takarmányok úgvnevezett beltartalmi értékét — lenyegében tápanyagtartalmát — a legtöbb helyen nyilvántartják, ezek a vizsgálatok azonban többnyire csak általános iránymutatásul szolgálnak. Emiatt ugyanabban a szövetkezetben egy időben túletetést. illetve hiányos takarmányozast egyaránt tapasztaltak Az abrakfelhasználást igen gyakran a szélsőségek jellemzik, mindenekelőtt amiatti, hogy a takarmányok vizsgálati eredményeit az etetési normák öszszeállításánál számos helyen nem veszik figyelembe. A szarvasmarha-állomány csökkent. Szembetűnő, hogy viszonylag meg mindig sok tsz-ben kedvezőtlen a szaporodásbiológiái helyzet; alacsony a borjúszaporulat. A fajtaátalakító keresztezések hatására nőtt a fajlagos tejhozam, de a minőségi követelmenyeket jobban figyelembe kellene venni. Ettől is remélhető, hogy kevesebb lesz a veszteséggel gazdálkodó tehenészeti telepek száma. A sertésállomány tavaly már nem csökkent, a központi intézkedések éreztetik hatásukat A takarmányozás színvonala ebben az, állattenyésztési ágazatban szinten gyakran alacsony Például amiatt is, hogy a fölhasznált lápok és koncentrátumok minősége túlságosan sokszor változik, es nem ritkán nem is felel meg a szabványoknak A juhászatban alacsony a szaporulat, és a termelőszövetkezetekbe-' ez az ágazat nem hoz jövedelmet. A korábbi évekhez kepest viszont jelentősen nőtt a vágóbaromfi-termelés. A baromfitartás iránt fokozódott érdeklődést, a kedvezőbb értékesítési feltételekkel magyarázzák (MTI) Fejlesztés és haladás Ez a minden évben viszszatérö műszaki-tudományos seregszemle az iden a 27. sors/ámnevet viseli. Az MTESZ, az szmt és a KISZ megyei bizottsága, valamint a TIT megyei szervezete, továbbá a két tanács művelődésügyi osztálya a műs/aki hónapot Szegeden és Csongrád megyében ismét májusban rendezi meg, 5— 31. között. A műszaki-tudományos haladásnak, szakembereinknek az MTESZ és társrendezői által szervezett rendezvénysorozata ma. május 5-én plenáris előadással veszi kezdetet, es ezen Tétényi Pál. az OMFR elnöke ta.it előadást a magyar műszáki fejlődés időszerű •kér déseirnl. a Technika Háza nagytermeben. Szegeden Szintén plenáris előadás keretében mondja el véleményét Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke a: újítások és az innováció kapcsolatáról. Ugyancsak nagy érdeklődésre tart számot az a kétnapos nagyrendezvény, amely országos részvételű, és a műszaki fejlesztés, a gazdaság innovációja, valamit a műszaki értelmiség szerepével foglalkozik. Ezt a rendezvényt május 26—27-én tartjuk. Széchenyi István, a nemzet építőmestere irta 1842"ben: „A természettudományok kifcjlesztésébiil és a polgári életre alkalmazásábul háramlik legtöbb műveltség. a tudomány, és igy valódi erő a népekre." E,zen közel másfél évszázados, de napjainkban is változatlanul időszerű leiadatok valóra váltásához hozott határozatot az MSZMP KB 1986. december 2H-i ülése, s m<ist az a dolgunk, hogy erőinkhez képest, a társadalmi munkások lelkesedésével is lépjünk előbbre a •műszaki-tudományos fejlesztés és a társadalmi haladás eszközrendszeiében, ezek hatékonyabb működtetésében. mert a világpiaci versenyszellem erősödésével műszaki haladásunk sorskérdés számunkra. A világ már régen megtanulta, és tudja is. hogv az idö pénz. a minőség életszínvonal és a korszerű technológia hatatom. E hármas igazság szellemében a világgazdaság állandó megújulásban él. és ehhez az egyes nemzetek gazdaságainak folyamatosan igazodniuk kell Ez viszont másként el sem képzelhető, csak úgy. hogy a tudomány a termelés fejlesztésének nemcsak fő formájává, hanem alapvető szereplőjévé is válik a szellemi tőkével, a szeli« ara tőketulajdonos munkájával es megbecsu lese vei együtt. A világban lejátszódó müMa nyílik a műszaki hónap szaki-tudományos forradalom nyomán a változások gyorsasága és hatása nem hagy sok időt a meditálgalásokra. Ahogy a kutató- és fejlesztőmunka mennyisége es minősége alapvetően meghatározza egy-egy ország helyét a nemzetközi munkamegosztásban, csak annyit kaphat vissza az adott gazdaság a világ elosztási rendszerétől. Hanem tartunk lepest, az egyes országok és hazánk közötti technikai szakadékok (technológiai rés) mélyülnek, kedvezőtlenül módosul a világgazdaságban kivívott pozíciónk. A most egeszségesebben kibontakozó műszaki fejlesztesi szellem egyben offenzívát hirdet és sürget legjelentősebb területeinken tapasztalható technikai rés felszámolására. A klasszikus értelemben vett gazdasági fejlödes nem járható út számunkra. Tudomásul kell vennünk, hogy meg kell teremtenünk az új technológiák befogadására es tovabbfejlesztésere alkalmas emberi, környezeti es gazdasági feltételeket. Ezért is parancsoló szükséglet olyan társadalmi légkör megterem tese, amely elősegíti, de egyben ki is kényszeríti a felzárkózást. Megfigyelhető, hogy minden korszerű technikával rendelkező, ország termelési folyamataiban, termekeiben a szellemi tőke részarányának növelésére törekszik, s ezzel tudja áruinak használati értekét növelni, versenyképességét növelni, fokozni Szemben áll ezzel az a gyakorlat, amely a termelő folyamatokban jobbára a rutinra, a megszokott fogásokra hagyatkozik, s nem képes tömegméretekben a gazdaságnak lendületet adni az innovációs készség fokozására Es lépni kell, mert a tétovázás rontja pozícióinkat! A szellemi potenciál arra való, hogy ne szűkölködjünk vele, bár sok-sok magyar gondolat kivitelezésében alul maradunk más nepek gyakorlatához képest Bizonyíték erre, hogy 11 Nobel-díjast adtunk a világnak — akik magyarok, magyar származásúak, vagy a korabeli Magyarország területén születtek — Lénárd Fülöptől Jghn Polányiig (Polányi Jánosig), míg a japánok csak négyet Ma is elismerően nyilatkoznak közeli és távolabbi országok szakemberei a magyar szellemi kapacitásról. Ennek hasznosítása, közkinccsé tétele, a szellemi termékek gyakorlati érvényesítése jövőnk záloga. A cselekvéshez tovéjbbi ösztönzést adhat a most megnyiló műszaki hónap gazdag programja, amely segít feledtetni azokat a tudati beidegződéseket, amelyek az extenzív gazdaságfejlesztés évtizedei alatt maródtak belénk. Az idei rendezvénysorozat programjának megvalósításával a műszaki fejlesztés és a gazdaságpolitika kérdéseivel rendre úgy foglalkozunk, hogy legaktuálisabb feladatnak a gazdaság innovációját, a tartalékok feltárásának következetesebb módjait és erősítését értjük. Az előadások zömének az is célkitűzése, hogy segítsük elö a megye gazdasági fejlődésének gyorsulását, javítva a termelés hatékonyságát, a munka termelékenységét. Foglalkozunk továbbá központi programok megyei adaptálási lehetőségeinek vizsgálatával, de találunk arra is példát, hogy a helyi kutatóbázisok hogyan segíthetik a gazdaság műszaki-tudományos kérdéseinek megoldását. A műszaki hónapok, amelyek első rendezvénysorozatát 1961-ben kezdtük Szegeden — akkor technika napjai elnevezéssel —, azóta MTESZ-berkekben országos munkafórummá váltak. Szakembereinket mindig arra ösztökéltük és szorgalmazzuk, hogy hogyan kell és lehet a tudományos munkával szolgálnunk a termelést, a műszaki fejlesztést előrelépésünk fontos láncszemét abban az innovációs láncban, amely napjainkban minden gazdaság számára korparancs. Az idei programba vett rendezvények (több mint 110 előadás, ankét stb.) 60 százalékát Szegeden rendezzük meg. de a megye másik négy városában is hangzanak el előadások, összesen 44 A műszaki hónap ma már rangot jelent a tudományostechnikai fórumok sorában. Az elmúlt 26 év 2 ezer 227 rendezvényén 148 ezer résztvevő jelent meg. A folyamatosság, a szakmai tartalom és az itt említett adatok is igazolják, hogy a műszaki hónapok jelentős fórumává váltak műszaki-gazdasági jelenünk és jövőnk formálásának. Reméljük, hogy az idei műszaki hónap programjának megvalósításával tovább növeljük müszaki-ludományos értelmiségünk alkotóképességét és -készségét, s ezeken keresztül fejlesztéspolitikánk sokoldalúságának szolgálatát. Bátyai Jenő, az MTESZ megyei szervezetének társelnöke Dönteni kell!... N

agyjából mindannyian tudjuk — döntési helyzetben van a hazai gazdaságpolitika. S alighanem a politika egésze. Ennek argumentálására valószínűleg fölösleges idézni az MSZMP KB 1986 novemberi és 1987. áprilisi határozatának egyes, idevágó passzusait. Az utóbbi esztendők folyamatai nagyjából mindenki számára amúgy is ismerősek. Rendben van, rövid összefoglalást azért tán mégis illik adni. Tobbek között azt, hogy amíg a restrikciós gazdaságpolitikát életben tartottuk, nagyjából sikerül egyensúlyban tartanunk külgazdasági tevékenységünket, s egyáltalán, a gazdaságot. Mindez azonban messze nem vezetett az oly hőn áhított és sok párt- és kormányhatározatban megfogalmazott strukturális változásokra a gazdaságban. Így azután nagyjából érthető, hogy amikor — a kongresszusi határozatoknak és a VII. ötéves terv előirányzatainak megfelelően — változtatni akartunk gazdaságpolitikánkon, útjára indítva egy (ha szerényet is) fellendülést, két év alatt ismét jelentősen megbillent a gazdaság egyensúlya, jókora hiányok keletkeztek fizetési mérlegünkben, s lassan már aggasztó méretűvé nőtt adósságállományunk. Természetesen mindez csak vázlata helyzetünknek. Sok szempontból- megtévesztő vázlat, mert azért még vannak tartalékaink és lehetőségeink, hogy az adott szituációban is elboldoguljunk ideig-óráig. De az alighanem mindenki számára egyre világosabb, hogy az oly régen tervezett és elhatározott, átfogó és strukturális változásokat aligha halogathatjuk a gazdaságban. Végül is ezt, a tények, s a világfolyamatok által megérlelt politikai szándékot jelzi előre az MSZMP KB áprilisi határozata, azzal, hogy a nyár elején a Központi Bizottság ismét visszatér gazdasági helyzetünk alapproblémáira. Úgy, hogy a folyamatban levő komplex, tudományos vizsgálatok, elemzések eredményeként igyekszik átfogó választ találni a kor által az ország számára már korábban felvetett, de mostanában immár égetővé vált kérdésekre. Mondhatnánk: akkor hát minden rendben van. VuLami elkezdődött. E véleményt részben alighanem magam is osztom: valami elkezdődött. Csakhogy mintha mégis megosztottsággal találkoznék naponta mindennek kapcsán. Mert rendre elhangzik: a kérdéseket már korábban (1972-ben, 1973-ban, 1978—79-ben, 1983— 85 tájban) mar feltette nekünk az élet. Akkor hát miért nem sikerült akkoriban adekvát választ adnunk a világ kihívásaira?! S akkor jönnek a vélemények: dönteni kell! (Így, felkiáltójellel!) Mert hisz mi sem egyszerűbb — vallják sokan —, mint jó, kielégítő politikai döntéseket hozni, s azokat végrehajtani, végrehajtatni, s máris megoldódnak gondjaink ... Nos, a magam részéről nem hiszek a csodákban, ügy érzem, elvi-politikai döntéseink születtek az utóbbi másfél évtizedben bőségesen és szép számmal, ráadásul jók is (szelektív gazdaságfejlesztés, technológiai-tudományos fejlődés, rugalmasabb, jobb piaci alkulmazkodóképességü gazdaságirányítás stb.), csakhogy mindezen döntések fölöttébb korlátozottan érvényesültek a gyakorlatban. Hogy miért? Talán mert a döntéshozatalt követő végrehajtás nem volt eléggé következetes? Mert nem csikarta ki kemény kézzel a politika döntéseinek végrehajtását? Nos, valahogyan úgy érzem, nagyjából ilyen és hasonló nézetekkel találkoztam az utóbbi években sok fórumon, ahol a résztvevők nyilván érzik saját életszínvonalukon is, hogy a magyar gazdaság nem úgy működik, ahogyan kellene. S egyre többen hitetik el magukkal, hogy ez csupán döntés kérdése. Jó határozatoké és erős kezű végrehajtásé. Akkor a miénk a világ . Aligha lenne értelme így vitatkozni, szélmalomharc módján egyes nézetekkel Legföljebb kommentálni érdemes őket. Mert a magam részéről legalábbis úgy tűnik, éppen azok voltak (és ma js azok) bizonyos mértékben haszonélvezői egy általuk „liberálisnak" nevezett politikai gyakorlatnak, akik egyre nagyobb vehe>menciával állnának ki egy „csak dönteni és végrehajtani kell" karakterű, immár nálunk is sok-sok csődöt fölmutató, s a világ minden táján katasztrófákat okozó, voluntarista politikai gyakorlat mellett. Magam részéről úgy vagyok vele, valóban nem örömteli az ország gazdasági helyzete. Aggodalomra bőségesen adnak okot a tendenciák. De aki összefüggéseiben is figyeli a világban körülöttünk zajló folyamatokat, mégis bizalommal eltöltő kapaszkodókat találhat saját politikai gyakorlatunkban. Abban, ami talán éppen abban hibázott, hogy túlságosan is figyel az emberre. Az egyéni érdekekre és sérelmekre. (De vajon hány helyen látjuk, hogy éppen erre figyelnek legkevésbé a politika alakitói?!) Gondolkozzunk egy kicsit együtt! Vajon mi akadályozta nálunk például a szelektív gazdaságfejlesztés kibontakozását? Például az, hogy több tízezer ember megélhetéséért felelős gazdasági vezetők sikeresen befolyásolták a politikai dontésihozutalt a napi kényszerek ellenében. Az eredmény: nálunk nem ugrott átmenetileg százezrekre a munkanélküliség, de vannak bőségesen olyan iparágaink, nagyvállalataink, amelyek jószerével csak veszteséget hoznak az országnak. Es a technológiai-tudományos fejlődés? Igazán sosem volt elegendő tőkénk, hogy mindezt importáljuk. (Amúgy is csak elavult technológiákat kaphattunk volna.) Ráadásul a fejlesztésből a tőkét ki kellett vonni az elmaradó ágazatok fenntartására (hogy ne legyen százezres munkanélküliség, ha átmenetileg is). No meg az értelmiség reáljövedelmét kénytelenek voltunk fokozatosan lerontani, amely így érdekeltségét és lehetőségét is elvesztette a műszaki-technológiai fejlesztésben. (Kénytelenek) voltunk? Nos, igen, mert az amúgy is hitelekből finanszírozott életszínvonal-fejlesztés forrásai beszűkültek, a konzerválódott ipari szerkezet pedig felértékelte a fizikai, sokszor a képzetlen fizikai munkát!) Nos, valahol itt állunk. Mit tagadjam: számomra is nyilvánvaló a címben idézett mondat — dönteni kell —, de inkább csak így, szordinóban. felkiáltójel nélkül. Mert hát szerintem is, valóban, döntési helyzetben van az ország. A tizenkettedik, ór-jibijn. .De mindehhez azt is hozzá kell tenni alighanem, hogy mit sem érnének a mégoly jó döntések is, ha a nemzet nem lenne hajlandó vállalni a végrehajtásukkal kapcsolatos nehézségeket. Lévén, hogy ennek voltunk nagyjából tanúi az utóbbi tíz-tizenöt évben. (Más lapra tartozik, hogy a politika a döntésekben igyekezett visszafogott lenni, hogy ne hozzanak viselhetetlenül hátrányos helyzetbe rétegeket.) U

gy tűnik: valóban döntenünk kell. Annyiban azonban nagyjából bizonyos vagyok, hogy e döntések semmi esetre sem állithatják vissza a lebénított-tehetetlen társadalmi állóvizet; hogy a leendő döntések kínos-keserves társadalmi ellentétek-ellentmondások talaján fognak kibontakozni (úgy, ahogyan azt éppen a marxizmus tanítja!), s kibontakozásunk legfőbb mozgatója az egyéni és csoportérdek lesz, ha végre valóban teret és érvényesülési lehetőséget nyerhet. Egy reguláit érdekfolyamat, nem pedig a „határozni-végrehajtani" egalizáló, naiv, egyeseket boldogító, de mindenképpen kiszolgáltató hite. — Tiszta vizet kell önteni a pohárba! — «"»oktuk mondani. Nos, úgv érzem, az áprilisi KB-határozat éppen ebbe az irányba tendál, amely irányt föltehetően a nvár eleji központi bizottsági ülés hitelesiti. Valami olyasmi felé, ami az „egulitarianizmuEt" nem az elosztásban valósítja meg végre, hanem a — piacképes — termelésben, a feltételek egységesítésében. Reméljük. Szávay István A magyar telefonhálózat folyamatban levő fejlesztése során nemcsak mennyiségi, hanem nemzetközi egyezményekben meghatározott minőségi követelményeket is ki kell elégíteni. Ez a feltétele annak, hogy távbeszélőrendszerünk a jelenleginél magasabb műszaki-technikai színvonalon, jól Illeszkedjék a világméretű hálózathoz. Magyar szempontból ez ad különös jelentőséget annak, hoRy hazánkban tartja soros tanácskozását — a távíró- és távbeszélőtechnikai nemzetközi tanácsadó testület — aCCITT két munkacsoportja. A Nemzetközi Távközlési Unió kebelében működő szervezet konferenciáját hétfőn Oláh László, a Magyar Posta elnökhelyettese nyitotta meg a boglárlellei postásüdülőben. A május 11-éig tartó tanácskozáson tizennyolc ország képviseletében hetven szakember vesz részt Gyűjtési akció A MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt május 4. és 30. között papír- és tisztapamuttextilhulladék-gyűjtési akciót szervez az országban — jelentette be a MÉH vezérigazgatója hétfőn tartott sajtótájékoztatóján. A MÉH arra számit, hogy az akció eredményeként 9 ezer tonna papírhulladékkal és 40 tonna tiszta pamuttextilhulladékkal többet gyűjt be, mint más hónapokban. Az utóbbi években dinamikusan nőit, öt év alatt csaknem megkétszereződött a lakosságtól begyűjtött vas-, színesfém- és papírhulladék mennyisége, s tavaly a MÉH összesen 425 ezer tonnányi újból hasznosítható nyersanyagot adott át az iparvállalatoknak.