Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

6 Szombat, 1987. április 11. DM] 1 magazin Szigorúan ellenőrzött udvarok CSEPPBEN A TENGER(SOK MUNKA) Előttem az utódom AVAGY: A KATEDRA KÉT OLDALÁN Tiz nappal 1879 viharos, vészt hozó márciusi éjszakája után Kossuth Lajos azt üzente a turi71 i emigrációból az újjáépítésre vállalkozó szegedieknek, hogy „nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár." Akkor is. azóta is. Ha csak az ulobbi 15 évet nézzük, s csupán a Belvárost: csaknem 600 lakás födémcseréje készült el. teljesen felújítottak 4500 lakást. közel egymillió négyzetméternyi felületen új ruhát öltöttek a homlok zatok. Olyan, a városképet meghatározó épületek „születtek", mini az orvosegyetem oktatási epülete, a Somogyi Könyvtár, a nagyszínház. Vagy ha tovább szűkítjük a kört a kereskedelemre. vendéglátásra: felépült a Dumas, a nagyáruház, és pavilonsora. étterme, a Kossuth Lajos sugárúti iparcikküzletek. Átalakítás révén nyílt meg a BAV aruháza. a Divat Centrum, a Kelemen utcai Ofotért, a Kis-Virág, a Párizsi áruház, hogy csak a nagyobb alapterületüeket vagy kereskedelempolitikai szempontból fontosakat említsük. S mivel felsorolásunk korántsem volt teljes, talán nem túlzás az állítás: az évszázaddal ezelőtti újjáépítési lendülethez méltóak a Belváros városközpont-funkciójának erösítesét szolgáló mai törekvések. Ezek közül most csupán egyet járunk körül tüzetesebben, arra a kérdésre keresve választ, milyen jövő vár a belvárosi tömbbelsőkre. zárt udvarokra. Talan ebből is kiderül: a cseppben ott a tengerfsok munka)... * Kiindulásul: a Belváros üzlethálózatának többszintű ellátást kell biztosítania. Az. ott élőkét, a város más területein lakokét, s a vonzáskörzet, a régió lakosaiét. E hármas követelmenyrendszer a nagy alapterületű áruházak megnyitásán túl a hulóz.at szerkezeti változtatását is megkövetelte. Az úgynevezett profilrendezési ütemtervet a tanács végrehajtó bizottsága 1982-ben hagyta jóvá. A tobb évre szóló koncepció optimális üzlettípusok kialakítására törekedett. A vizsgálatba akkor bevont 41 üzletből azóta 29 profilja módosult, párosulva a felújítással, a berendezések cseréjével. A korábban nem kereskedelmi célra használt helyiségek, irodák. műhelyek, raktárak visszavétele is jól haladt az elmúlt evekben. Am a most folyamatban levő építkezések, felújítások és a tervbe vettek (a Jókai utca, Mikszáth Kálmán utca, Komócsin Zoltán tér, Kálvin tér. Oskola utca a legfontosabb helyszínek) már jelzik: további, nagy területigényű kereskedelmi létesítmények elhelyezésére a jövőben nemigen lesz. mód a Belvárosban, maslelé kell hat „kereskedni". Az új utak. módszerek felkutatását a helyiséggaz.dálkodási feszültségek is indokolják. Miközben ugyanis a szegedi vásárlási szokások és hagyományok, valamint az üzletgaz.dák érdeklödese is a városmagra koncentrálódik, éppen olt egyre szűkösebb a helv. fogvnak a kitelepíthető raktárak, és a Belváros szigorú védettségére tekintettel a szanálás sem járható út. Ebben a helyzetben léptek szövetségre a városrendező építészek és a kereskedelmi osztály munkatársai, s vizsgálták meg a hagyományos A városrendező építész, Koczor György rajza tulajdonkeppen minta: ilyen is lehet majd egy-egy meghitt zug a város szivében kereskedelmi negyed (a Széchenyi tér — Klauzál tér — Dugonics tér környekének) több mint hatvan lakóházát, azok belső udvarait, földszintjeit, hogy milyen lehetőség kínálkozna ott a hálózatbővítésre. * Közbevetőleg: akinek nem élnek ott ismerősei, rokonai, minden bizonnyal akár naponta végigmegy úgy a Kárász utcán, hogy netán évekig be sem megy egyetlen kapualjba sem. Söt, a tömbbelső udvarára sem. Pedig, higgyek el olvasóink, időnként érdemes volna! Találnának például bensőséges hangulatú, szinte már romantikus udvarocskát a színházi jegyirodától pár lépéssel bentebb, neorealista olasz filmekből ismerős összevisszaságot a Somogyi utca bolthajtásos kapualjain túljutva, bódégarázsokkal, rozoga toldalékokkal zsúfolt tömbbelsőket szinte az egész Lenin körúton belüli városrészben. S szinte minden ilyen területen semmire sem való keritésutánzatokat. kidobásra ítélt bútormaradványokat, megszüntetendő szükséglakásokat, s persze: jobb sorsra érdemes négyzetmétereket. Merthogy a fölösleges kerítések, düledező építmények elbontásával, a még felújíthatók funkcióváltásával, némi parkosítással, díszburkolat építésével, a zeg-zugok kitisztításával, egyáltalán: a belső udvarokra jellemző káosz megszüntetésével olyan passzáKASSÁK LAJOS: Ostrom után Ne tépd ki galambom csóréból az olajágat ha közeleg rombadúlt városunk felé acélkék szárnyai alatt hozván a magasban gyógyirt a betegnek, téglát az építéshez hogy takarjuk el. ami volt a veres napokban s aki él még, dobálja le gyászos rongyait mert születőben a való igazság báránya a fiatal lány szive új vágyakkal tele. Fogadd be, vendégeld meg messziről jött galambom ki maga is ivott a fájdalom kútjából s most hirét hozza a lassan pirkadó hajnalnak ami után oly tikkadton szomjúhoz a sziv. Ö, szép. fényesség, még e nap alkonya előtt vezéreld el hozzám békénk ezüst madarát honn dn'oljn ki panaszaink ho aradalát nyűgöző álmából ébressze fel az alvót. zsok, sétaterek, pihenőkertek, bevásárlóudvarok, csöppnyi teraszos teázók, kávézók, hadd nevezzük így összefoglalva: mediterrán karakterű udvarok volnának kialakíthatók, amelyek ennek a varasnak a tág értelemben vett otthonosságát, meghittségét erősítenek. Amit a Délterv városrendező építésze, Koczor György már-már megszállottan tervez-mond-ajánl évek óta, az épp ez: ki lehet találni ennek a belvárosnak a koreográfiáját, meg lehet mutatni az utcafrontok mögötti részeket is, csak — a dolog pénzigényes lévén — ehhez az „építészeti takarítási akcióhoz" partnerek is kívántatnak. Nos, a kereskedelmi osztály megbízásából (fölkérésére? közreműködésével? A megfogalmazás még pontosítható tovább!) most efféle látleleívételen jutott túl a Belváros a központi magja. S nem csak a felmerésen: a tanács végrehajtó bizottsága néhány héttel ezelőtt áldását is adta a tömbbelsők. belső udvarok átrendezésének elvi koncepciójára. * Summázat helyett: következzék egy kis fantáziálás. Ha majd egy pizzára be lehet térni valamelyik átjárón túli belső udvarba, s egy szobor, egy virágzó bokor, egy csobogó ad körítést a pár perces pihenőhöz, ha a belvárosi gyerekeknek lesz hová „lemenniük" játszani, mert lesz egy védett udvarrész nemi fából ácsolt műszakával, ha a díszletként szolgáló környező házak udvarai méltóak lesznek magukhoz a „köritéshez", akkor talán érthetőbbé válik, mire is volt jó kijelenteni: a belvárosiak ezentúl szigorúan ellenőrzött udvarok tesznek. Legelőször a Kölesei utca — Kárász utca — Dugonics tér — Lenin körút határolta tömb. Ez tűnik ugyanis a legalkalmasabbnak arra, hogy a kis lépések taktikájával, de egy határozott elképzelést megvalósítva néhány év alatt mintává váljon. Annak példájaként emlegethessük. hogy van megoldás a lakóházfelújítúxokkal egy időben, az oda nem való lakások, irodák, raktárak elköltö/.tetésével, foghíjak (vagy elbontandó épületek) beépítésével, s közöttük átjárók kijelölésével, udvarok összenyitátával. a belvárosba illő üzletek telepítésével a hangulatteremtésre. S bízzunk benne: a kossuth-i csüggedetlen erely érvényesülésere. PALFY KATALIN Igazgatói iroda a város egyik legnépszerűbb, legrangosabb, nagy múltú gimnáziumában. A helyiségben már sokszor megfordultam, a berendezés évek óta változatlan: hatalmas növények, sarokra állított, roppant Íróasztal, tele papírokkal, könyvekkel. Az ablakokkal szemközti hosszú falon vitrinek, „trófeákkal": az iskola tanulóinak, közösségeinek dijai, tárgyjutalmai, oklevelei — a legkülönfélébb rendű-rangú tanulmányi és sportversenyekről. Középen szőnyeg, a sarokban ülőgarnitúra. Az igazgató leültei, kezében cédula. — összeírtam. A legrégebben Rimóczy Károly tanít nálunk azok közül, akik itt voltak gimnazisták is. Több mint tiz éve került vissza két testnevelőnk. Láng Imre és Wirth István. Tóth Béla magyar—történelem szakos tavaly jött az iskolába. Kosztolányi József ötödéves tanárjelölt, egyik legtehetségesebb matematikusunk volt, az utolsó évben kijött az egyetemről. Ugyanez a tervem Bedö Katalinnal, ö majd szeptembertől tanit nálunk, kiváló KISZ-vezetönk volt, az ő idejében kétszer kaptuk meg a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját Aligha kell már „titkot" fölfedni, a nevekből nyilván sokan rájöttek: a Radnóti gimnáziumban vagyunk, Bánfalvi József igazgató irodájában. Napok telnek, nehéz dolog az időegyeztetés, a tanárok elfoglaltak, nulladik órától a hatodik végéig percük is alig akad; Tóth Bélával a nagyszünetben elvonulunk a „tanári dohányzóhelyre". — Itt találkoztunk az iskola előtt. Én a Sajtóházból jöttem a villamoshoz, az igazgató úr éppen kilépett az iskola kapuján. Megropogtatta a vállamat, rögtön megismert, pedig húsz éve nem láttuk egymást. — A Sajtóházból jött? — Igen, mert éppen állásügyben tárgyaltam a megyei lap vezetőivel. Családi okok miatt költöztünk vissza Szegedre. A művelődési központban és az újságnál kerestem állást, mindkét helyről ígéretet kaptam. Mindkettőt köszönettel lemondtam, amikor kiderült, hogy a régi iskolámban éppen szükség lenne magyartanárra. Erről álmodni sem mertem. Egyáltalán: semmilyen tanári állásról Szegeden, különösen ezzel a szakkal. .. — Ezért akar újságíró lenni? — Az újságírásban is, a népművelésben is szereztem némi gyakorlatot. — Meséljen! — A Radnótiban érettségiztem, a szegedi főiskolán kaptam diplomát, mi voltunk az utolsó előtti háromszakosok; magyar— történelem—testnevelés. A feleségem ösztöndíjas volt. Telekgerendáson kellett tanítania. Csabán laktunk, ő kijárt a faluba, én meg Gyulára. Voltam úttörőtitkár, közművelődési főelőadó, s óraadó több iskolában. A debreceni egyetemen elvégeztem a történelem szakot, doktori disszertációt írtam: az 1711 utáni újratelepítés Békés megyében. Elfáradtam. Miskolcon négy évig voltam a Déli Hírlap munkatársa. Ennyi idő elég is az embernek ilyen kis lapnál, szakközépiskolába mentem tanítani. Amikor meghalt az édesapám, hazaköltöztünk. Tavaly szeptember óta tanítok a Radnótiban magyart, és történelmet. — Kész regény. — Nem szeretnék nagy szavakat használni, de meg kell mondanom, boldog vagyok, hogy igy alakult a sorsom. Az ember a régi iskolájában szívvel-lélekkel tanít, mert ismerős. Világosak a követelmények, szivet melengetők a hagyományok. Meggyőződésem. hogy jobb attól egy tantestület. ha többen vannak benne régi diákok. Apropó, testnevelés. Kosárlabda. Ki ne tudná ebben a városban a Radnóti kosaruzóinak legfrissebb eredményeit . . . Wirth István kisgyermekkorától sportolt; a Radnóti híres csapatának (tanár: Kertész Ferenc) egyik erőssége volt, majd a tanárképző főiskola következett, államvizsga előtt elment egy-két általános iskolába, állást keresett. Abban az évben (1973) szaporodott a heti testnevelés órák szúrna, éppen egy státusnyi óra „keletkezett" a Radnótiban, az igazgató meg számon tartotta a legjobb kosarasait, ki tudja, hány évre visszamenőleg: „Pistám, gyere, közben majd elvégzed a TF-et!" így lett. Az utóbbi évtizedben — „kosárlabdavonalon" — kétségkívül a legsikeresebb iskola a Radnóti. Wirth István a fiúkat, Láng Imre a lányokat vezeti — egyik eredménytől a másikig. Legalább két csapattal országos döntősök minden évben. Láng Imre a főiskola után Bajára került tanítani, aztán hazajött. óraadó volt a Déri szakközépiskolában, mignem ... „Üzent az igazgató úr, hogyne lett volna kedvem ..." — Tíz éve nem tudunk olyasmit kérni, ami előbb, vagy utóbb ne teljesülne. Az iskola vezetése kiemelten kezeli í • kosárlabdázást. profikhoz illő körülmények között dolgozhatunk — mondja Wirth István. A tanáriban beszélgetünk, van egy lyukasórája. Lelkesen mesél a volt radnótisok hűségéről: a gyerekeiket mind ideadják, visszajárnak évente, az ö volt osztálya is most fontolgatja, hogy tán nem öt, hanem egyénenként kellene a találkozókat megszervezni. Hirtelen felém fordul: — Hallott már testnevelő tanárról, aki osztályfőnök? Ugye nem. Nem szokás. Kivéve a mi iskolánkat. Láng Imrének is, nekem is van osztályom. És biztos vagyok benne, azért tudok szót érteni a gyerekekkel, mert elevenen él bennem, milyen itt, a Radnótiban az asztal másik oldalán ülni. Belémivódott, még nem felejtettem el, mit vár az ember a tanárától, ha diák. Mesélek is nekik a gimnazista élményeimről. Mindenképpen négy év előnyöm van itt. .. — A tanári kar fele tanított. Olyan kedvesen fogadtak, hogy semmi problémát nem jelentett a beilleszkedés. Pedig annak idején a viszonyunk azért nem volt ilyen egyértelműen tisztázott — mosolyog Kosztolányi József. — Az első hetekben jöttek a nosztalgiahullámok, csodálkoztam, hogy elfelejtettem a termek számát.. . — Azt hallottam, az egyetem egyik tanszékén demonstrátorként dolgozhatott volna az utolsó évben. — Megvallom. mérlegeltem egy darabig, mit kéne tennem. Könnyebb, lazább lett volna az életem, ha nem jövök ki tanítani. Megfordult a fejemben, érdemes-e a „templom egere-életmódot" vállalnom, ami manapság a tanároknak jut... De a kutató sosem látja azt a fényt, ami a gyerek szemében megcsillan, sose látja magát a szemekben, nem érezheti, milyen fontos, jelentőségteljes amit mond, csinál, ahogy viselkedik ... Az itt eltöltött fél év alatt bebizonyosodott, jól döntöttem, amikor igent mondtam az igazgatónak. Aki, persze, tudja mit csinál. Hiszen ismeri a jelöltjeit — választottjait, nem érheti meglepetés. nem kell túl nagy rizikót vállalnia — o gyerekek és kollégák bőrére. Igaz? — Nekem előny, haszon, ha régi diákok visszakerülnek tanitani. Szeretem tudni, kivel dolgozom. Az iskola hagyományai így maradhatnak elevenek, a követelményszint tartós. A kollégáknak sem kell zsákbamacskát venni, Az ismerős közeg jót tesz a visszakerülteknek. Mindenki jól jár. Hát hogyne kisérném figyelemmel a régi tanítványok sorsát! SULYOK ERZSÉBET