Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

2 Ilctfő, 1987. március 9. Nőnapi kitüntetési ünnepség a Parlamentben A nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetési ünnepsé­get tartottak szombaton a Parlamentben. Az ünnepségen részt vett Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Du­sehek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö­ke is. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte a kitüntetési ünnepségen megjelenteket. A nők társadalmi helyzeté­ről szólva kiemelte: lassacs­kán nyolc évtizede, hogy a koppenhágai nemzetközi szo­cialista nökonferencia a nő­munkásmozgalom összehan­golására a mozgalom harci napjává, nemzetközi nőnap­pá nyilvánította március 8­át. Azóta tartalmában és fel­adataiban sokat változott a nőnap, különösen a világnak az.on rész.eiben, ahol a népek a szocializmus építésén fára­doznak; ahol törvények biz­tosítják a nők gazdasági, po­litikai, társadalmi és kultu­rális egyenjogúságát; ahol társadalmi méretekben elfo­gadott a nő és férfi egyen­rangúsága. Hangsúlyozta, hogy o nők egyenjogúsága azonban ná­lunk éppen úgy, mint a világ más pontjain, jobbára még inkább csak lehetőség, mint társadalmi valóság. Nem egy­szerűen többletterhek nehe­zednek a lányok, asszonyok vállára, de támogatásukhoz a törvények ereje gyenge, ha a közfelfogás mozdulatlan. Az egész társadalomnak egy új szemlélet kialakításán kell munkálkodnia, egy olyan em­beribb szemléleten, amely a munkára jelentkező nőben nem a termelést hátráltató majdani anyát látja, hanem azt az asszonyt, aki gyerme­kének megszülésén és felne­velésén túl, azaz népünk és társadalmunk fenntartásán felül ad többletet tehetségé­vel, munkájával. Mint mondotta, az Elnöki Tanács a mostani kitünteté­sekkel is olyanoknak fejezi ki köszönetét, akik ezt a szemléletet személyes pél­dájukkal is alakítják, akik nemcsak jó anyák és otthont teremtő, gondokban osztozó társak, hanem a társadalmat gazdagító munka legkülön­bözőbb területein és a köz­életben is kiemelkedő sze­mélyiségek. Végezetül a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya elis­merését tolmácsolva további jó munkát, jó egészséget és sok boldogságot kívánt az ünnepségen részt vett leá­nyoknak és asszonyoknak. Losonczi Pál ezután átad­ta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losoryzi Pál a 77. nemzet­közi nőnap alkalmából, a béke védelmében, hazánk szocialista társadalmi rend­jének építésében kifejtett munkásság elismeréseként kitüntetéseket adományo­zott. A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést kapta Bejczi Gézáné, az MSZMP Budapest XIV. Ke­rületi Bizottságának titkára. A Magyar Népköztársaság kardokkal díszített Csillag­rendjével Rónai Ilona rendőr ezredest tüntette ki. A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést Császár Ferencné, a József­városi Közért Vállalat párt­titkára és Szászi Béláné, a Magyar Televízió kereske­delmi igazgatóságának fő­gyártásvezetője vette át. Április Negyedike Érdem­rend kitüntetésben részesült Várai Mihályné, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osztályvezetője. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést 6­an, az ezüst fokozatot 13-an, a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést 34-en kapták meg, közöttük Juhász N. Mihályné, az MSZMP Hódmezővásárhelyi Városi Bizottságának munkatársa. Budapesten, a Legfőbb Ügyészségen rendezett nő­napi ünnepségen Legfőbb Ügyészi Dicséretben része­sült Kárpáti Katalin szegedi városi ügyész. fiz Országos Béketanács ülése Az Országos Béketanács — Kztanyik B. László el­nökletével — szombaton ülést tartott a Magyar Tu­dományos Akadémia szék­házának dísztermében. Az ülésen Kovács László külügyminiszter-helyettes áttekintést adott a nemzet­közi helyzet néhány idő­szerű kérdéséről és a ma­gyar külpolitika fő törek­véseiről. Bevezetőben hang­súlyozta, hogy a kelet—nyu­gati viszonyban biztató je­lek mutatkoznak. A leg­utóbbi szovjet javaslat nyo­mán lehetőség nyílott meg­állapodás aláírására az Eu­rópában elhelyezett szovjet, illetve amerikai közepes ha­tótávolságú nukleáris raké­ták leszereléséről. Ez je­lentősen mérsékelné a föld­részen a háború veszélyét, és kedvezően hatna a fegyver­zetkorlátozás más területei­re is. Ez utóbbiak közül ki­emelte az európai hagyomá­nyos haderők és fegyverek csökkentésének fontosságát, és méltatta annak jelentő­ségét, hogy erről a kérdés­ről is megbeszélések kezdőd­tek Bécsben, a Varsói Szer­ződés szervezete és a NA­TO tagállamai között. Szólt a helsinki folyamat bécsi utótalálkozójának eddigi ta­pasztalatairól, s aláhúzta, hogy a részt vevő államok megnyilatkozásai és az ed­dig beterjesztett több mint 100 javaslat jól példázza az európai biztonság és együtt­működés ügye iránti elkö­telezettséget, a folyamat életképességét és a tovább­viteléhez fűződő közös ér­dekeket. Az előadó hángsúlyozta: e kedvező jeleknél is lényege­sebb, hogy a nemzetközi vi­szonyok mélyreható fordu­latának feltételei bontakoz­nak ki a Szovjetunióban zaj­ló, forradalmi jelentőségű átalakulási folyamat, illet­ve a szovjet külpolitikában, biztonságpolitikában ezzel összhangban érzékelhető új megközelítések hatására. A magyar külpolitika ak­tivitásáról szólva a minisz­terhelyettes kiemelte: leg­főbb törekvésünk, hogy hoz­zájáruljunk a nemzetközi élet kedvező folyamatainak erősítéséhez. Magyarország a Varsói Szerződés szervezeté­nek tagjaként aktív része­se a fegyverzetkorlátozás, az enyhülés ügyét szolgáló kez­deményezések kimunkálásá­nak. A bécsi utókonferencián hazánk képviselői annak ér­dekében tevékenykednek, hogy a helsinki záróokmány konkrét együttműködési te­rületein a továbblépést elő­segítő megállapodások szü­lessenek. Magyarország több javaslatot nyújtott be, és számos kezdeményezéshez csatlakozott társszerzőként. Ezek között van a nemzeti kisebbségek jogaival foglal­kozó jugoszláv, illetve ka­nadai javaslat is. Csatlako­zásunk kifejezi azt a tö­rekvésünket, hogy előmoz­dítsuk a találkozón részt vevő, különböző országcso­portokhoz tartozó államok minél több közös kezdemé­nyezésének kimunkálását. De lépésünket indokolja a kérdéskör iránti különleges figyelmünk is. A magyar ál­láspont szerint — hangsú­lyozta az előadó — az érin­tett államok közötti jó vi­szony fontos eleme a nem­zeti kisebbségek egyéni és kollektív jogai minél telje­sebb körű érvényesülésének elősegítése, az anyaország­hoz fűződő természetes kap­csolataik zavartalan fejlődé­se, a béke, a biztonság, a népek közötti megértés. Míg ezek akadályozása nem kí­vánatos feszültségekhez ve­zet. Végezetül a miniszterhe­lyettes Magyarország két­oldalú kapcsolatainak fejlő­déséről szólva a többi kö­zött kiemelte: Magyarország és az egyes fejlett, tőkés államok közötti találkozók jól szolgálják a Kelet—Nyu­gat párbeszéd folyamatossá­gának megőrzését, a bizalom építését, a nemzetközi lég­kör javulását. Ugyanakkor az együttműködés hozzájá­rul gazdasági elképzeléseink valóra váltásához, fejlődé­sünk meggyorsításához is. A XI. országos békekon­ferencia tapasztalatait ér­tékelte Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtit­kára. Az OBT főtitkára átte­kintést adott arról is. ho­gyan alakulnak hazánk bé­kemozgalmi kapcsolatai a környező szocialista orszá­gokkal. Márciustól márciusig Az 1848-as március tizen­ötödike az idő múlásával le­gendává terebélyesedett a hazai köztudatban. Arról azonban már jóval keveseb­bet esett szó, hogy az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharc — elsősorban kényszerű okokból — távol­ról sem tudta beteljesíteni kiinduló törekvéseit. A nem­zeti megmozdulás leverése után a terror, az elnyomatás évei következtek. Majd a 67-es kiegyezést követően megindult ugyan az ország polgári-kapitalista fejlődése, ám mindazt, ami történt, át­szőtte a feudális visszamara­dottság. E két tényező együt­tesen egy sajátszerűen hazai modellt produkált, telve el­lentmondásokkal, égbekiál­tó ambivalenciákkal, fele­más megoldások — ponto­sabban: megoldatlanságok — tömegével. 1919 első felében ugyan felcsillant rövid idő­re a remény, hogy végre majd ami 1848-ban oly di­csőségesen elkezdődött, any­nyi év után be is teljesedik. Ám a Magyar Tanácsköztár­saság 133 napja aligha volt — lehetett — elegendő a gyö­keres átalakításra. Ráadásul a proletárdiktatúrát hamaro­san vérbefojtották. A régi rend restaurálásával létrejött ellenforradalmi — Horthy­— rendszer pedig ott folytat­ta, ahol az Osztrák—Magyar Monarchia abbahagyta: me­netelt tovább az ezernyi el­lentmondással tarkított feu­dálkapitalista úton. Március 15. ellenben a nemzet haladó erői számára továbbra is a szabadság, a forradalmi változás szimbó­luma maradt. Az évről évre ismétlődő megemlékezések jó alkalmat nyújtottak nem csupán a múltidézésre, ha­nem annak kapcsán a forra­dalmi gondolat, a szabadság­vágy ébrentartására is. Igaz, a hivatalos rend is igyekezett kisajátítani, a maga céljaira hasznosítani 1848 legendáriumát. Március idusán esztendőnként fényes hivatalos ünnepségek sora követte egymást. A lényeg azonban a külsőségeken volt. Igaz ugyan, hogy a hivatalos szónokok március örökösei­nek vallották magukat. Ám csak szavakban. S £ szavak az idő múlásával egyre in­/. A készülődés kább elveszítették eredeti jelentésüket. Fokozatosan frázissá silányodtak. Ilyen körülmények között készülődtek 1937-ben is már­cius 15-e megünneplésére szerte az országban. A világ — az évtizedforduló nagy gazdasági válságán úgy­amennyire túljutottan — már egy új háború felé me­netelt. Ugyanebbe az irány­ba kormányozta az országot — miniszterelnökként — Gömbös, majd az őt követő Darányi Kálmán is. De ki­bontakozóban mindeközben egy — népfrontos jellegű — hazai nemzeti összefogás is. A Komintern VII. kongresz­szusa a népfrontpolitika meghirdetésével nagy hatást gyakorolt a nemzetközi mun­kásmozgalomra, benne a ma­gyar kommunisták tevékeny­ségére is. A korábban oly sajnálatos — szektás eleme­ket is tartalmazó — elzárkó­zás 1936—37-ben már erősen oldódóban. S noha a mozga­lom minden résztvevője még nem mindig egyforma hév­vel és egyetértéssel reagál a társadalom különböző réte­geinek soraiban kibontakozó haladó törekvésekre, mind­azonáltal a magyar kommu­nisták ekkor már jóval ha­tékonyabban tudnak ková­szai lenni a hazai népfrontos jellegű összefogásoknak, mint az elmúlt években, év­tizedben. A harmincas évek első fe­lében szinte egy időben in­dul a falukutató — szociog­ráfiai — mozgalom (legjele­sebb képviselőit azonban csak a negyvenes évek ele­jétől kezdik majd „népi írók­ként" emlegetni) és a kom­munista fiatalok behatolása a különböző diákmozgalmak­ba. A sorra napvilágot látó — valóban megrázó erejű — do­kumentumok majd egy egész országot mozgatnak meg. Fé­ja Géza „Viharsarok"-ja, Kovács Imre „A néma for­radalom"-ja, Szabó Zoltán „A tardi helyzet"-e és „Cif­ra nyomorúság"-a valóban elementáris erővel hat a ha­zai — elsősorban értelmiségi — közvéleményre. S e mű­Budapesten a brit Sir Geoffrey Howe, Észak-Írország és Nagy-Britannia Egyesült Királyságának külügyminisztere . Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására, vasárnap hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezett. A brit diplomácia vezetőjét ven­déglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőté­ren. Jelen volt Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britan­nia és Észak-Írország Egyesült Királysága budapesti nagy­követe. A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat. főfoglalkozású házfelügyelői munkakör betöltésére, tanácsi bérlakással (cserelakással) rendelkező jelentkezőket keres, felvételre. Jelentkezés helye: Szeged, Jósika u. 27. Ügyintéző: Ágoston Sándorné, csoportvezető, telefon: 21-633/3L. A Szegedi, 4. Számú ügyvédi Munkaközösség, korlátozott számban jelentkezést fogad el Szeged, Hunyadi János sgt. és Bécsi krt. sarkán építendő 11) lakásos társasházra — a telekár előzetes befizetése mellett — melyben van: egyszobás, két és fél szobás lakás, és 3 db 45 m»-es üzlethelyiség. Telefon: 12-845. Személyesen: I. emelet, 2. ajtó. Czinege Lajos hazaérkezeit Czinege Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szombaton hazaérkezett dél­kelet-ázsiai körútjáról. A kormány elnökhelyettese el­látogatott a Kambodzsai Népköztársaságba, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaságba és a Vietnami Szocialista Köztársaságba, ahol a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottságok társelnökeként részt vett a bizottságok ülésszakain. vek ereje nem csupán agita­tívságukban rejlik — hosz­szabb távon egy mozgalom­nak válnak (ideológiai) szer­vezőivé. 1932 nyarán nagy feltű­nést kelt az ország egyik leg­elitebb intézményében, a bu­dapesti Eötvös-kollégiumban leleplezett kommunista szer­vezkedés. A rendőrség ugyan lecsap a résztvevőkre. Ám a párt aktivistáinak behatolá­sa a diákmozgalmakba to­vább folytatódik. Az 1934— 35-ös úgynevezett tandíjre­form-mozgalom is kommu­nista befolyástól vezérelten küzd céljaiért. Majd e harc egykori résztvevői — újakkal kiegészülten — a budapesti Egyetemi Körbe szivárognak be fokozatosan. És ott, 1936 őszétől kezdődően, lépésről lépésre előre haladva növek­szik befolyásuk. A kommu­nista és baloldali gondolko­dású fiatalok (Donáth Fe­renc irányításával) — Béki Ernő, Pataki (Bachner) Er­nő, Pollner György, Porga Lajos, Tettamanti Károly — 1937 elejére már lényegében átveszik az addig formálisan (és konzervatív keretek kö­zött működő) kör irányítását — és megkezdik előkészüle­teiket a tervezett akcióra. A később „népinek" ne­vezett írók mozgalma is mind erőteljesebben kibonta­kozóban. Rendszeres talál­kozóhelyük a budapesti Cent­rál kávéház. A „Centrál szer­dák" mind több haladó ér­telmiségit vonzanak Féja Géza, Kovács Imre, Illyés Gyula. Kodolányi János, Sárközi György köré. Az immár egyetemi köri fiatalok ide is egyre gyak­rabban látogatnak el, s rö­videsen jó kapcsolatokat te­remtenek a haladó írónem­zedék tagjaival. A közvéle­mény persze keveset tud arról, mi folyik a háttérben, így aztán nem sejtik, hogy az 1937-es március 15-i ün­nepségre új tizenkét pontos követelés-kiáltvány fogalma­zódik, elsősorban a kom­munista Donáth Ferenc és a szociográfius-falukutató Ko­vács Imre, valamint mások — köztük baloldali fiatalok és falukutató írók — közre­működésével. Hosszas tár­gyalások után sikerül meg­egyezni a végleges szöveg­ben. A megegyezés nem könnyű, hiszen különböző szempontokat kell össze­egyeztetni. Így aztán az a sajátos helyzet áll elő, hogy — például — (mint Salamon Konrádnak — Márciusi Front történetét feldolgozó könyvéből tudjuk) a kom­munista Haraszti Sándor áll elő mérsékelő javaslattal a népi írók javaslatával szem­ben, azzal az indoklással: egy népfrontos összefogás so­rán tekintettel kell lenni minden tényleges — és po­tenciális — szövetséges szempontjaira. Papp Zoltán (Folytatjuk.) Kompkatasztrófa Szakcsoport kiemelt teljesítménybérrel kőműveseket (komplett brigádokat is), könnyűgepkezelőt keres. Jelentkezni lehet: 8—14 óra között, Szeged, Bíke u. 2/C. Telefon: 21-608. Villamos biztonságtech­nikai felülvizsgálatokat — érintésvédelem — villámvédelem — vili. tűzvédelem végzünk kedvező áron: — 50—70 Ft óradíjért — villanyszereléssel is. Megrendeléseket levélben: Szeged, Pf.: 366-ra kérjük küldeni! $ Brüsszel (MTI) A belgiumi Zeebrugge ki­kötőjében péntek este sze­rencsétlenül járt egy brit komphajó. A* belgiumi ki­kötőből Nagy-Britanniába tartó komphajó, amint ki­farolt a kikötőből és 180 fokos fordulatot tett, hogy orral nekivágjon a nyílt ten­gernek, elhibázott manőver­rel a ki'kötől gátnak ütkö­zött, és percek alatt féloldal­ra dőlt. A másik verzió: a gépko­csik behajózására szolgáló ajtó — a komphajó 36 ka­miont és 84 személykocsit is szállított — valamilyen ok­ból kinyílt, a víz bezúdult és a hajót az döntötte oldalá­ra. A fedélzeten levő utasok egy része a jeges vízbe esett, többen megkapaszkodtak a korlátokban, sokan az olda­lára dőlt hajó vízből ki­emelkedő helyiségeiben re­kedtek, ahol még maradt elegendő levegő. Ezek nagy részét tudták a helyszínre érkezett belga, holland és brit mentőalakulatok kimen­teni. Nyitottak fel azonban olyan helyiséget, ahol csak holttesteket találtak. Megne­hezítette a mentést a sötét­ség, a jéghideg víz, s az is, hogy éjfélkor megérkezett a dagály. 51-en életüket vesz­tették, 84-en eltűntek, 408­an túlélték a katasztrófát. Az utasok zöme brit ál­lampolgár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom