Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

69 Csütörtök, 1987. március 26. Ifjúságpolitika a Tisza Volánnál Tegnap, pénteken délelőtt Szegeden tartotta ülését a Közlekedési Minisztérium ifjúsági bizottsága Györffy József, a bizottság elnökhelyettese vezetésével. A tanácskozásnak egyetlen napirendi pontja: a Tisza Volán ifjúsági versenymozgalmai és az alkotó munkát ösztönző rendszereiről szóló előterjesztés volt. Kardos János, a vállalat igazgatója, mint a tanácskozás házigazdája, köszöntötte a résztvevőket, az ifjúsági bizottság tagjait, a vállalat társadalmi és tömegszervezeleinek vezetőit, valamint a meghívott vendégeket, majd szóbeli kiegészítést tett, melyben kiemelte a szegedi szakközépiskolákkal, illetve szakmunkásképző intézetekkel fenntartott jó kapcsolatot. Ezek után az újitómozgalomban elért eredményekről, az odesszai testvérvállalattal kötött versenyszerződésről, a jól felkészült munkáskollektíváról szólt. Ncmeth Sándor, a vállalat KI5Z-bizottságának titkára a fiatalok gazdasági munkál segítő tevékenységéről beszélt, majd az Alkotó ifjúság pályázatra beadott munkák legfontosabb értékmérőjéről, a bevezetéssel janj hasznos eredményekről, a kommunista műszakok jelentőségéről beszélt. A vállalat ifjúságpolitikai munkája abból a tényből indul ki, hogy az ifjúság maga is felelős saját munkájáért. így egyben jövőjeért is. Természetesen a vállalat is felelős az ifjúságnak a munkában kialakult helyzetéért, erkölcsi, közéleti, anyagi állapotáért. Továbbra is arra törekedne!;. hogy a vállalatnál dolgozó fiatalok támogatása — lakás, családalapítás feltételeinek megteremtése — a tényleges munkán alapuljon. Fejleszteni szeretnék az alkotó munkában való hitet, annak tudatos felismertetését, hogy csak a jobb és feszítettebb szellemi és fizikai munkával lehet igazan boldogulni. A vállalat ifjúságpolitikai munkáját értékelve az eredmények közé kell sorolni a fiatal diplomások magas számát, a fietalok továbbképzésének támogatósát, a gazdasági vezetés és az ifjúsági szervezet együttműködését, a kulturális és sportolási igényekhez nyújtott támogatóst, s végül, hogy az ifjúsággal való törődés szc-rvesen beépül a vállalat munkájába. Cz. J. Parancsnoki tanácskozás Kétnapos tanácskozást tartottak Budapesten a munkásőrség vezető beosztású parancsnokai. Borbély Sándor országos parancsnok szólt az 1987-ben eddig végzett munka tapasztalatairól, mindarról, amit a munkásőrök tettek az MSZMP Központi Bizottsága 1986. november; határozatának megvalósításáért. A munkásőrök — közöttük a januárban esküt tett mintegy 4 ezer „újonc" is — megkezdték az idei 'kiképzést. Az országos parancsnok a kiemelt feladatok között határozta meg a testület politikaiintézményjellegének, a munkásőrök közéíetiségének erősítését. Körvonalazták a munkásőrség 1987. évi ifjúsági rendezvényeinek programjait, amelyből kitűnik, hogy a munkásörök az eddigieknél is nagyobb gonddal foglalkoznak a fiatalokkal. A pénteken befejeződött értekezleten a szocializmus építésének időszerű kérdéseiről Boros Sándor, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztólyának helyettes vezetője, a Magyar Népköztársaság belbiztonságáról Harangozó Szilveszter altábornagy, belügyminiszter-helyettes tájékoztatta a munkásőrparancsnokokat. Zajos csőd vagy csendes fölszámolás ? Csaknem háromnegyed esztendő telt. el a vállalatok fölszámolását és megszűnését szabályozó rendeletek megjelenése óta. A nagy várakozásokat az első hónapokban indított eljárások alig igazolták. jószerével csak egy tucat, zömében ¡kisszövetkezet vagy leányvállalat került a ¡bíróság elé. Figyelmeitető jelek Az óvatosság egyébként érthető, az új jogszabályok csak a keretét adják ama bonyolullt eljárásnak, amely egy cég megszűnéséhez vezet, és ez számos buktatót rejt magában. Még akkor is, ha a hitelezők megegyeznek. Hogy mekkora a bizonytalanság, azt jól mutatja a közelmúlt nagy port felkavaró első komoly magyar vállálatí csődje. a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat esete. A papírok már elindultak a számukra kijelölt hi-' vataílos úton, s eközben csaknem 2 és fél ezer ember sorsa vált hosszú hónapokra bizonytalanná. Az eljárás eme buktatóiba most először ütköznek az érdekeltek, s valószínűleg még ennél nehezebb kérdésekre is választ kelll találniuk a VAÉV felszámolása során. Az eddig megindult fölszámolások jószerével nésány száz embert és néhány tízmilliónyi vagyont érintettek, sót, akadtak még nyereséggel működő kisszövetkezetek vagy leányvállalatok is, ahol az alapítók jó érzékkel mérték föl a jövőt: a várhatóan veszteségessé váló tevékenységet nem tartották érdemesnek a teljes gazdasági lehetetlenülésig folytatni. Egyszerűbb még idejében fölszámolni a céget. Furcsa paradoxont mutat tehát a gyakorlat. Miközben mindenki a nagyok látványos csődjét várta, aközben a kicsik mérték föl azonnal és reálisan az új rendeletek adta lehetőségeket, s megpróbálták megelőzni a még nagyobb bajt. Akár kicsi, akár nagy gazdálkodóról van szó, az óvatosságra intő jelek a végső csőd előtt már évekkel jelentkeznek. A rendre nem teljesülő terv, csökkenő termelési mutatók, az egyre alacsonyabb hatékonyság, s mind nagyobb hitéiigény, a hőmérő higanyszálához hasonlóan mutatja a súlyosbodó „betegséget". Egy kisebb cégnél valószínűleg mindezt sokkal könynyebb fel-, illetve elismerni. A megszűnéssel is kevesebbet kockáztatnak. A dolgozókat könnyebb elhelyezni. és a néhány millió forint értékű állóeszközök és készletek értékesítése sem okozhat gondot. Nem véletlen, hogy az eddig lezárult esetekben nagyon rövid idő alatt, mindenfajta vita nélkül, „közös megegyezéssel" született meg a megszűnést kimondó« határozat. (A VAÉV ügye már nem lesz ily problémamentes.) Időben dönteni A felszámolás, mint végső eszköz, a további termelésre alkalmatlan vállalatok sorsa lehet. De érdemes tanulni a már lezajlott esetekből. Nem szabad az utolsó pillanatig várni e kényszerű lépéssel. A kéáédelem tovább növeli a veszteséget, és szétzüllLeszti a kollektívát, amely éveken, évtizedeken keresztül összeszokottan dolgozott. Igaz, ezeket a károkat nem lehet pénzben mérni, de legalább olyan súlyosak, mint a halogatás miatt dinamikusan növekvő veszteség milliói. Különösen, ha számításba vesszük, hogy jelenleg 60-70 gazdálkodó nem képes kiadásaira a fedezetet megszerezni, vagyis veszteséggel működik. S a következő evek sem kecsegtetnek azzal, hogy számuk csökkenni fog. Tehát hozzá kell szokni a csendes megszűnéshez és a zajos csődökhöz is. Hogy ki melyik útra lép, ezt már a konkrét eset döntheti él. Am mindez aláhúzza, hogy mennyire megnőtt a vállalat Irányításáért felelős vezetők és vállalati tanácsok szerepe, s hogy hibás döntéseik milyen súlyos következményekkel járhatnak. Ahol nem ismerik fül a tartós válság jeleit, ott a VAÉV-ehez hasonló helyzetbe kerülhetnek a dolgozók és a vezetők egyaránt. A legkisebb veszteséggel Bár minden vállalatnak alapvető célja, hogy a pályán maradjon, sőt, növekedjék, a tervekben immár szerepelnie kell az esetleges megszűnésnek is. A fölszámolás nem csodaszer, amely önmaga megszabadítja a gazdaságot a strukturális problémáktól. Csak egy lehetőség arra, hogy átmentsék a még használható vagyont és kollektívát egy másik termelő cég, vagy cégek számára. Remélhetőleg, okulva az eddigi tapasztólatokból, a nagyok, ha már elkerülhetetlen ez a lépés, a kis szervezetek példáját választják, és csendben, a lehető legkisebb veszteséggel vállalják föl időben :» nr®—•zű. nést. Lakatos Mária Tulajdontudatunk M

itől legyek én tulajdonos? — kérdezte minap ismerősöm, mikor az került szóba, hogy mostanában egyre többször hallani jelszó- és fetszólftásszerúen azt: „érezze magát a munkás tulajdonosnak". Sorjáztak a kérdések: Mitől legyen, mi legyen a tulajdonosi érzésem, szerepem ott, ahol munkát vállalok? Mi a különbség manapság a munkavállalói és a tulajdonosi tudat között? Mit jelent mostanság a „mi", illetve a „mienk" tudat? Mi tagadás, nehezen érvelve próbáltam válaszolgatni a "kérdésekre. Jócskán vitatkoztunk is. Mert ahol ez a téma felvetődik, ott vita kerekedik, amiből világosan kiderül, hogy napjainkban tovább él és újratermelődik a munkavállalói és tulajdonosi pozíció, illetve tudat értelmezése körüli bizonytalanság. Egyrészt: kisért a múlt, annak az ideológiának és politikának a hatása, ami a tulajdonosi tudatot a munkavállalói ellenében erősítgette. Amikor a dolgozó tulajdonosi létét deklarálták, hirdették, elvárták, de nem tették érzékelhetővé számára. Rosszízű, becsmérlő felemlegetése ennek a szemléletnek most szinte divat. Másrészt (s ez is kezd divatozni), úgy tűnik: az új elvek és szemléletmód, s annak propagátorai és gyakorlói mintha azt hinnék, elég a dolgozókat csak felszólítani, hogy érezzék magukat tulajdonosnak. Mindkét közelítés hamis, mert a köztulajdonosi szerep nagy általánosságban nem gyakorolható, a munkásnak nem lesz tulajdonosi érzülete és tudata, ha az a bizonyos tulajdon megközelíthetetlen, el nem érhető számára, ha nem fűződik hozzá érdeke. Ha a munkavállalói érdekérvényesítéshez nem lyitődik a köztulajdon, s annak birtokosi érzete, nemigen motiválja a dolgozó cselekvését. A tulajdonosi lét valamennyire is megfogható, ösztönző tényezővé tételéhez a munkavállalói lét és tudat: elismerésével s megfelelő alakításának segítségével juthatunk csak el. Vagyis, ha t „mi" tudat felöl haladunk a ,-,mienk" tudat felé. A munkavállalói érdekek és sajátosságok megtestesülése — vagyis a kollektíva, a „mi" létezésének felismerése, a hozzá tartozás, s a vele való szolidaritás, az ottani tradíciók vállalása — felől a dolgozó és a vállalat alapvető érdekazonosságára — az üzemben magukat nem alkalmazottnak, hanem társnak érzésért^ — épülő „mienk" felé. Csakhogy az errefelé haladást, a tulajdonosi helyzet és ludat alakulását kedvezőtlen jelenségek is befolyásolják, hiszen a gazdatudat érdekmozgásokban formálódik, érdekütköztetések és egyeztetések hatnak rá. Érződik rajta és gyengíti, ha a gyár és a dolgozó érdekei konfliktusba kerülnek — például a teljesítmény elismertetésének nehézségei, a követelések, a lazább munkafegyelem, a céghez való kötődés szálainak gyengülése miatt. Erősíti viszont a tulajdonosi szemléletet és tudatot, ha jó vállalat és értékes munkaerő érdekei találkoznak. A rosszul menő cégtől még a régi, jó dolgozók is elmennek, még a törzsgárda tagjait is csak úgy lehet ott tartani, ha van anyagi és erkölcsi elismerésük, ha megtalálják a számításukat. S ezt tudomásul kellene venni: amíg a dolgozó nem találja meg a számítását, azokat a feltételeket, amelyek a tulajdonosi szemléletéhez és magatartásához szükségesek, addig nemigen alakul ki az elvárt tulajdonosi kötődése, nemigen lesz belőle gazda. A tulajdonosi szemlélet és magatartás erősítésének legfontosabb feltétele a gazdaságfejlődés szükségleteinek lefordítása az érdekek. elsősorban az anyagi érdekek (mert a pénz fgenis beszél!) nyelvére. Az érdekeltségi rendszer olyan módosítását, összehangolását kell megpróbálni kialakítani, amelyben a szükségletek érdekeltségeket képesek teremteni! A reális vállalati tervek, a reális munkaprogramok ehhez alapvetően fontosak. Csak ezekkel érhető el, hogy az emberek ne csak általában tudják, hogy mi a teendőjük, hanem mindig azt is, hogy mit miért csinálnak, s ha a dolgukat tisztességgel elvégzik, az mennyit ér a cégnek, illetve nekik, mennyi jövedelem jár érte. Ez az alapja, a kiindulópontja a tulajdonosi tudatnak, a jó gazdaságnak. Ha a megfelelő anyagi érdekeltséget — mint a tulajdonosi érdekeltség feltételét — sikerül megteremteni, a vállalati értékrendszer szerint egyénekre szabottan differenciálni, ez alap a tulajdonosi magatartáshoz — de fontos kiegészítője ennek a vállalati demokrácia is. A munkahelyi demokrácia szintje viszont csak \olt emelkedhet, ahol a dolgozók ismerik a munkahely, a vállalat és a vállalatvezetés problémáit. Ahol tudják, az a tény, hogy a minisztériumoktól a vállalatokhoz került át a tulajdon felhasználása feletti rendelkezés joga (amit a vállalati tanácsok gyakorolnak), azt jelenti, hogy megfoghatóbbá vált a dolgozók számára, hogy ők a tulajdonosok. A tulajdonosi jogok gyakorlójának, a vállalati tanácsnak a fő és meghatározó feladata a tulajdonnal való rendelkezés — nem elsősorban érdekvédelmi, nem is politikai irányító szervezet. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy felelősséggel, jó gazda módjára sáfárkodjon a reá bízott javakkal, a köz tulajdonával, a köz érdekében. S bár a vállalati tanácsok hatásköre sokfelé még nem tisztázódott pontosan, érezni, tudni kell, hogy ez a sáfárkodás csak kollektív alapon sikerülhet jól, összefogással, a dolgozók bevonásával. A termelés, a gazdálkodás és a keresetnövelés összhangjának — mint az üzemi demokrácia hathatós működése alapfeltételének — megteremtése a vállalatnál a legfontosabb tennivalója a tarrácsnak. Amire Dersze ..magára hagyottan", a dolgozóktól elszakadva képtelen. Ahhoz viszont, hogv ne kerüljön ilyen helvzetbe. világosan kell látnia — s számolnia kelt vele—.hogyha a vállalati kollektíváknak csak jogai vannak, de a munkásoknak a jobb munkából, a több nyereségből nem származik nagyobb hasznuk, nemigen ösztönöztetnek arra, hogy többel törődjenek a cég ügyeivel, részt vegyenek az üzemi közéletben — pláne nem igazi tulajdonosi tudattal. E

nnek a kívánatos tulajdonosi tudatnak az elemei az érdekeltségi alapú gyakorlatban formálódhatnak, erősödhetnek — s nem felszólításra, s nem egyik napról a másikra. A gazefatudat ugyanis nem állapot, hanem naponta megnyilvánuló szemlélet- és magatartásforma, vezető és beosztott részéről eűvaránt. Olvan gondolkodás- és viselkedésmód. melyben természetes igény és tett például a munka során nap mint nap vigyázni emberre, szerszámra, gépre, anyagra és energiára. Ügy érezni, hogv az a miénk. Törődni a munkatársunkkal, a kollégánkkal, aki szövetségesünk ahhoz, hogy többet termeljünk, s ezáltal többletjövedelemhez. jobb körülményekhez, könnyebb élethez jussunk. A mienkhez. — Amit „mienk" tudattal, azaz a mostanában sokai emlegetett tulajdonosi tudattól élünk. Szabó Magdolna Orvosiműszerkiállítás Száznegyven hazai és külföldi cég 3 ezer 800 termékét felvonultató orvosiműszcr-kiállítást rendeztek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületében. Az Omker négynapos kiállítására — mely egyben piaekutalás is — több mint tízezer szakembert várnak. Jellemzi a kiállítás jelentőségét, hogy hazánkban uz egészségügyi hálózat cventc mintegy 5 milliárd forint értékű műszerrel gazdagodik. Képünkön: a Medieor I-lKO—91 automata clcklro-cnkcfalográfja látható Leltárvizsgálatok A Belkereskedelmi Minisztérium költségvetési és ellenőrzési főosztálya a közelmúltban 14 kereskedelmi vállalat raktáraiban es üzleteiben ellenőrizte, hoevan szervezik meg a leltározást, mekkorák a leltárhiányok, illetve -többletek, s mik ennek az okai. A vizsgálat során megállapították. hogy a kereskedelmi vállalatok döntő többségénél a nyitva tartási időn kívül, esténkent, éjszaka, vagy a hétvégeken leltároznak. Ott, ahol ez nem megoldható, szintén csökkent a leltár miatti zárás időtartama, a Vasedénynél például 13 napról 3 napra. A fogyasztásicikk-kereskede'lemben a kollektív szerződés rögzíti az úgynevezett forgalmazási veszteség — korábban, normalizált hiány — mértékét. Ez lényegében az árusítással óhatatlanul együttjáró — csurgásból, csepegésböt, poriadásból, törésből, eiroérésből — eredő veszteséget jelenti