Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-10 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 77. évfolyam, 34. szám 1087. február 10., kedd Gazdasági körkép '86 Szeged gazdasági életének bizonyítvány magyarázatát előző körképünkön ott fejez­tük be, hogy a dinamizálás mérhető jeleivel csak itt-ott sikerült találkozni, összessé­gében azonban a mutatók nem úgy alakultak, ahogyan az (el)várható lett volna. Ha most vetünk egy pillantást az egy főre jutó átlagkereset alakulását bemutató ábránk­ra, az ellentmondás aligha lehet kétséges. Az országos tendenciákkal párhuzamo­san városunk iparára is jel­lemző volt az elmúlt eszten­dőben a teljesítményekkel nem fedezett nagymértékű bérkiáramlás. Ez alól csak néhány vállalatnak sikerült kivonnia magát. Igaz, reál­bérnövekedésnek csak az 5,3 százalékos inflációrátát meg­haladó keresetnövekedést te­kinthetjük. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kiugró telje­sítményeket aligha lehetett arányosan honorálni, hiszen a szabályzók ma még jobban kedveznek annak, ha két kö­zepes képességű és szorgal­mú munkaerőt foglalkoztat valaki, mintha egy élenjárót. Éppen ezért a legtöbb helyen igyekeznek vigyázni a lét­számra: feleslegesen is ott tartva embereket. hiszen nem tudni, mit hoz a jövő? Ma még nem terjedt eL az a gazdálkodói gondolkodásmód, hogy kisebb létszámmal le­bet és kell többel termelni. Igaz, ehhez a legtöbb helyen jelentős műszaki fejlesztésre, megújulásra is szükség len­ne, de miből? „Hatvanasok" klubja A feltérképezett harminc vállalat, szövetkezet közel fele a „hatvanasok" klubjá­ba sorolt be tavaly. Azaz a dolgozók átlagkeresete hat­vanegynéhány ezer forint körül alakult. így a jók és a rosszak közötti különbség a bérekben aligha tükröző­dik. A differenciálásban te­hát nem sikerült lényegesen előre lépnünk. Ezen az sem változtat, hogy- néhány „het­venes" is Színesíti a képet, összességében azonban a „középmezőny" uralja a tá­vot, valójában ez a teljesít­ményekre is igaz. Hasonló anomáliákkal egy-egy vállalaton belül is birkóznak: a jól dolgozók, a túlterheltek borítékjában nem tükröződik látványosan a többletmunka, ugyanakkor a csellengők, a sétálgatok bére sem csökkent „teljesít­ményük" szerint. A keresetek abszolút csök­kenése volt jellemző a két olajipari vállalatnál. A bér­feszültség érzését az sem oldja, hogy kényszerűségből kellett az idén kevesebbet nyújtaniuk. Igaz, változatla­nul ők vezetnek a szegedi bérranglistán. Egy-két kivételtől eltekint­ve, az élelmiszeripari válla­latok termelésének növeke­dési üteme inkább megtor­panást, mint lassú növeke­dést mutat. Az árbevétel és a termelés csökkenése elle­nére mégis jó néhány helyen sikerült emelni a béreket. A Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat, a Pincegazda­ság. a Szalámigyár a növe­kedés elmaradása ellenére is 4,5—8,2 százalékkal növelte a kereseteket. A Taurus Gumiipari Vál­lalat a megelőlegezett biza­lomnak köszönheti a 10 szá­zalék fölötti bérnövekedést. Dupla lecke számukra az idei év: ha nem sikerül tel­jesítménnyel alátámasztani a — Mennyire és milyen zavaró hatásokkal érvé­nyesül a bérek ösztönző ereje gazdaságunkban? Sípos Miklós docens: — A bérek és a keresetek egyik legfontosabb, ál­talános funkciója a munkateljesítmények növelésére, a munka minőségének javítására való ösztönzés. En­nek ellenére napjainkban is azt tapasztaljuk, hogy a vállalatoknál és intézményeknél (eltérően a kisterme­lői-kisvállalkozói szférától) lényegesen jobb és több munkával sem lehet számottevően többet keresni, mint a gyenge vagy átlagos teljesítménnyel. Milyen ellentmondások, fontosabb akadályozó té­nyezők eredményezik ezt? A teljesítményelv követ­kezetes alkalmazását, a teljesítmények számon kérését sok helyen akadályozza a felvehető munkaerő hiánya. A bér akkor képes ösztönző funkcióját betölteni, ha a dolgozó hatást gyakorolhat a saját teljesítményére és az elkülöníthető, mérhető. Az időbérben dolgozóknál (a foglalkoztatottak több mint 40 százaléka van ebben a csoportban) viszont szinte általános a munkaidő rossz kihasználása, a teljesítmény és a bér közötti la­za kapcsolat. A vállalati összteljesítményt nagymér­tékben befolyásoló vezetők és magas képzettségű szakemberek (piackutatók, fejlesztőmérnökök) bérezé­sének az volt a jellemző hibája — hosszú időn keresz­tül —, hogy a munkabérek nagysága elsősorban a vál­lalat méretétől, a vezetői rendszerben elfoglalt pozí­ciótól, és nem a tényleges produkciótól függött. A legutóbbi években e területen már tapasztalható elő­remozdulás. Helytelen a bérszínvonal-szabályozás átlagost fa­vorizáló törekvése, valamint az a bérezési gyakorlat amelyben a teljesítményelv mellett szociális szem­pontokra is tekintettel van. bizalmat, akkor aligha kétsé­ges a vállalati központ dön­tése. Hiszen az előlegért kö­vetelnek is. Látványos növekedést ért el két szegedi szövetkezet. A Medikémia, tavalyi telephely kialakítása után, fokozottan törekedett a nyereség növe­lésére, hogy a felvett hitele­ket időben vissza tudja fi­zetni. Éppen ezért, a kevésbé jövedelmező tőkés piacokról az idén visszavonultak, a belföldi értékesítés felé for­dultak. Ez az árbevétel nö­vekedés a keresetek majd­nem 10 százalékos emelkedé­sében is megmutatkozott. Igaz. a szövetkezet az egyik legnagyobb tőkés import­anyag-fogyasztó, ezt viszont az értékesítésben is „illene" jobban szemelött tartani. A Neokorr Kisszövetkezet nein tervezett 11,4 százalékos keresetnövelést. A jó piaci munka, a saját • források gyorsabb megmozgatása, és nem utolsósorban a 26 szá­zalékos termelésdinamizálás viszont fedezetet adott a ke­resetek gyorsabb növelésére. És ennek miért ne örülhet­nénk? Alap, vagy mozgó? A legtöbb vállalatnál sajá­tos képet mutat, a bérek tervezése. Alapvetően ebből a mutatóból Indulnak ki. Ehhez tervezik a többit. A keresetszint szabályozás árnyoldala, hogy így a piaci viszonyok alapján vagy több­re, vagy kevesebbre lenne hivatott egy-egy gazdálkodó, de a „visszafelé" tervezés során ez a lehetőség elmosó­dik. Legfontosabb szempont marad, hogy többletadó nél­kül sikerüljön az évet meg­úszni. A szabályozók szigorodása, az április elsejéig meghirde­tett „bérvisszatartás" ered­ményeként az idén a legtöbb vállalat a bérek jóval mérsé­keltebb növelését tervezte, mint tavaly. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy az év második felében erre nem fognak jónéhányan „ráfe­jelni". Ha ez a termelés bő­vülésével jár együtt, akkor semmi gond. A minőségi munka, a ha­tékonyabb termelés érdeké­ben kívánatos lenne a telje­sítményhez jobban kötődő mozgóbérek, prémiumok kö­rének kiszélesítése. Az el­múlt években mégis ezzel ellentétes folyamatok ját­szódtak le. Az „élelmesebb" vállalatok igyekeztek a kere­setek minéL nagyobb hánya­dát „alapbéresíteni", mert ez volt alapvető érdekük a munkaerő megtartása szem­pontjából. Ahol nem ezt az utat követték (például a Pennónia szegedi gyáregysé­gében) elmaradtak a bérek versenyfutásában. Az épülethez alap is kell... A gazdasági szerkezet át­alakításának, dinamizálásá­nak fontos feltétele a mun­kaerő gyorsabb, rugalmasabb mozgása, mozgatása lenne. Sajnos, még ma is jellemző, hogy a munkahely-változta­tások nagyrészét a dolgozók kezdeményezik. A vállalatok ahelyett, hogy a belső mun­kaerő-tartalékokat mozgat­nák, zömében még mindig az utcáról pótolják a valós, vagy vélt hiányt. Szerencsére a jobban dolgozó, és így többet is fizető cégek az el­múlt évben „válogatósab­bak" lettek. Az elvándorlás elsősorban a könnyűipari vállalatokat sújtotta. Igaz, a mozgásnak nem mindig a keresetek kö­zötti különbség az oka. Von­zó lehet a béren kívüli jut­tatások magasabb színvona­la, vagy a belvároshoz köze­lebb eső munkahely is. Nem utolsósorban a vgmk-s tevé­kenység széles köre, vagy hiánya is mozgatja a mun­kaerőt. Szeged egyik legnagyobb végéemeztetöje, a Hungaro­hemp. A társasági adó idei 5 százalékos emelése ellenél e is fenntartják ezeket a szer­vezeteket, mert a termelés zökkenőmentessége ezt meg­kívánja és a dolgozók szá­mára is vonzó a többletkere­set. Hosszú éveken át Szegeden is az építőipari vállalaton számítottak a legnagyobb munkaerő-felvevőnek. Most a helyzet megfordult. A SZÉSZ, és az SZMMV úgy tűnik az elmúlt évben rugal­masabb üzletpolitikával, jobb létszámgazdálkodással el tudott mozdulni a holt­pontról. A 10 százalék körü­li keresetnövekedés így nem tűnik soknak, az SZMMV­nél elmaradás némi ledolgo­zását tudhatjuk mögötte. Nemúgy a Délépnél, ahol a viszonylag szerény kereset­növekedés is szembeötlő. A jelentős veszteségek ellenére növekvő bérek „bűvészmu­tatványa" itt aligha érthető. A jövőben a létszám jelentős racionalizálása, a termelés élénkítése, egyszóval a haté­konyabb munka lehet csak alapja az itteni keresetek növekedésének. Mint ahogy házat sem lehet úgy építeni, hogy a harmadik emeleten kezdik felhúzni a falat... Bőlc István, Rafai Gábor Tóth Szeles István Szegedi vállalatok egy főre jutó átlagkeresetének alakulása 1986-ban Változás Átlagkereset (1985 = 100%) (évi Ft) Kőolajkutató szegedi üzeme 99,3 124 281 NKFV szegedi üzeme 99.0 105 348 Konzervgyár 110,0 78 056 Malomipar 106,5 68 630 Paprikafeldolgozó 108,0 72 660 Pincegazdaság 104,5 65 830 Sütőipari v. (megyei) 105.0 70 623 Sütőipari v. (szegedi) 106.1 76 149 Szalámigyár 108.2 67 175 Tejipari vállalat 107,0 67 362 Budalakk 107.9 78 351 Taurus 110,3 90 367 Medikémia 109.9 102 755 Neokorr 114,5 107 200 Autófer 104.0 78 787 Ikarus 108,6 84 946 Kábelgyár 109,3 73 100 Kéziszerszámgyár 109,6 65 955 Öntöde 104,0 82 277 Hungarohemp 106,2 65 457 Mino 110,9 68 232 Pannónia 105,8 53 516 Ruhagyár 103,1 63 000 Textilművek 104,2 66 728 Dcfag 108,4 67 000 Gyufagyár 107,2 68 463 Nyomda 109,6 77 165 Délép 102,9 71 539 SZÉSZ 108,3 82 365 SZMMV 110,0 67 900 Parlamenti küldöttség utazott Szófiába A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének meghívá­sára hétfőn magyar parla­menti küldöttség utazott Szó­fiába. A delegációt Sarlós István, az Országgyűlés elnö­ke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja vezeti. Tagjai: Fodor László, Jakab Róbert­né, László Béla és Szalai Gé­za képviselők. A küldöttség búcsúztatá­sán a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vanelin Kocev, Bulgária budapesti nagykö­vete. (MTI) Számítógépes hibaelhárítás a Démásznál Az áramellátás zavarainak­gyors elhárítására számító­gépekkel szerelték fel a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat négy üzemigaz­gatóságának irányítóköz­pontját és 24 transzformátor­állomását. A hódmezővásár­helyi igazgatóságon kezdő­dött kísérletek sikere alap­ján a múlt év végén a szege­di és a nagykőrösi igazgató­ságot látták el ilyen beren­deléssel, a következő napok­ban pedig befejezik ezt -a munkát a békéscsabai igaz­gatóságon is. Az erre fordí­tott 300 millió forint viszony­lag gyorsan visszatérül azál­tal, hogy gyorsabban meg­szüntetik az áramellátási hi­bákat, csökken az ipari és más termelési ágazatok eb­ből származó vesztesége. A gyors hibajavítás előnyeit természetesen a lakosság is élvezi. A rendszer lehetővé teszi, hogy a korábbi hosszadalmas folyamat — telefonálás, helyszíntájékozódás — he­lyett a diszpécser előtt levó képernyőn másodperceken belül megjelenjenek a hiba­források. Az alállomás mini­komputere ugyanis azonnal érzékeli a hibát, az erről le­adott jelzés megjelenik az irányitóközpont 30 négyzet­méteres információs ' táblá­ján, s ennek alapján képer­nyőre vehető a meghTJáso­dott állomás képe. Így a sze­relök a hiba bekövetkezése után azonnal megkezdhetik a javítást. Az eseményeket mágnesszalagon is rögzüik. s így utólag tanulmányozhat­ják a hibaokokat, levonhat­ják a tanulságokat. A gyors hibaelhárítást szolgáló rendszert — amely az elmúlt hetek hóviharai által okozott áramellátási zavarok idején jól vizsgázott — az Erőmű- és Hálózatter­vező Vállalat, a Villamos­energia-ipari Kutató Intézet, a Központi Fizikai Kutatóin­tézet, a Mechanikai Művek és a Démász szakemberei dolgozták ki. Együttműködési megállapodás A Közalkalmazottak Szak­szervezete és a Művelődési Minisztérium vezetői meg­beszélést tartottak hétföA a szakszervezet székházában. A megbeszélést követően Köpeczi Béla művelődési mi­niszter és Szabó Endre, a szakszervezet főtitkára 1990­ig szóló együttműködési megállapodást írt alá. A do­kumentumban rögzítették azokat a közös teendőket, amelyek a közgyűjteményi és a közművelődési szak­területek szakmai feladatai­nak színvonalasabb ellátását, illetve az ott dolgozók élet­és munkakörülményeinek ja­vítását szolgálják. (MTI) A Rába. Magyar Vagon- és Gépgyár győri telephelyén, az Észak-dunántúli Tervező Vállalat tervei alapján, egy új. 100 ezer négyzetméteres szerelőcsarnokot építenek. A munkálatok előtt a tervezők felkérésére az Építéstudomá­nyi Intézetben sorozatvizsgálatokat végeznek különböző modelleken. Az intézet munkatársai a laboratóriumban el­lenőrzik a csarnok külső és belső téri légtechnikai jellem­zőit, és megvizsgálják a tetőszerkezet hőtágulását a „mes­terséges nap" segítségével

Next

/
Oldalképek
Tartalom