Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

45 Szombat, 1987. február 14. Hungarohemp 17 Uj pártbizottságok alakultak Mint arról már korábban beszámoltunk, a vállalati átszervezés következményeként megszűnt a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, melynek jogutóda a Hungarohemp Magyar Kenderipari Tröszt lett. A vállalati átszervezéssel párhuzamosan a pártszervezetek területén is módosításokra, szervezeti változásokra került sor. A szegedi városi párt-végrehajtóbizottság határozata alapján az MSZMP Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Bizottsága 1987. január 29. ével megszűnt. Kónya Sándorné, a pártbizottság titkára nyugállományba vonult. Az átalakítást követően pártértekezletekre került sor. Ezeken megválasztották az új pártbizottságokat. Megalakult az MSZMP Üjszegedi Szövőipari Vállalat Bizottsága, amelynek titkára Tóth Imre lett. Pártértekezletet tartottak a Szegedi Kender- és Műanyag-feldolgozó Vállalatnál is, ahol a megválasztott pártbizottság titkára Gyulay Zoltán. A létrejött pártbizottságokat közvetlenül az MSZMP Szeged Városi Bizottsága irányítja. A Kendergép Leányvállalatnál lévő pártszervezet a Szegedi Kender- és Műanyag-feldolgozó Vállalat pártbizottságához tartozik a jövőben. A tröszti központban lévő pártalapszervezet is a városi pártbizottság irányításával végzi munkáját. Ez az alapszervezet látja el a vállalaton belül a gazdaságpolitikai .koordinációs feladatokat. il gépkocsiállományról A Központi Statisztikai Hivatal az idén ismét felméri a lakosság tulajdonában lévő gépkocsiállomány nagyságát, legfontosabb adatait. Hasonló vizsgálatot 1981-ben végeztek a magántulajdonban Iévö személygépkocsipark azóta 450 ezerrel növekedett, az elmúlt év végén meghaladta a másfél milliót. Becslések szerint részesedésük a személyszállításban megközelíti a tömegközlekedési eszközökét. A magántulajdonban lévő személygépkocsik üzemeltetési költségeinek, üzemanyag-fogyasztásának és javítási igényeinek megítéléséhez szükségesek a friss adatok, a megbízható részletes ismeretek. A mostani adatfelvétel so. rán februárban mintegy 50 ezer autótulajdonosnak küldik ki az adatszolgáltatásra felkérő levelet, a kitöltendő adatlapot és a visszaküldéshez szükséges válaszborítékot. Minél több és minél pontosabban kitöltött adatlap érkezik vissza a KSHba, annál megbízhatóbb összképet tudnak kialakítani a statisztikusok a hazai személygépkocsiparkról. Mögöttünk állnak, ugye ? Mennyiben tudnak beleszólni a gazdaságpolitikába a szakszervezetek? A tervkészítések idején talán az szmt-ben is ez a kardinális kérdés. Sebők János gazdaságpolitikai titkárral ülünk szemben. — Igen sok fórumon elmondják, növelni kell a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét. Mit kell ezen érteni itt. Szegeden? — Az érdek mindinkább motiváló tényező. Az egyének, a kollektívák, a gazdasági szervezetek hatékony mozgatója. A kérdés az, kinek az érdekét kell elsősorban figyelembe venni. Szerintem a társadalomét úgy, hogy az egyén is megtalálja a számításait. — Ez nemcsak álom? — A társadalmi érdek képviselhető az egyéni érdek komoly megsértése nélkül is. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor a jól bevált módszereink csütörtököt mondanak. Itt vgnnak például a tartósan veszteséges vállalatok. Az a véleményem. hogy velük kapcsolatban időben intézkedni kell. — Az érdekek aszinkronjára tudna példát mondani? — Látszólagos ellentmondást találunk például a műszaki fejlesztés és a személyi jövedelmek növelése között. A pillanatnyi helyzet azt kívánná, fejlesszük a béreket. De ha nem gondolunk a technikai színvonal növelésére, az holnap visszaveti a fejlődést. — A szakszervezetek mit tudnak tenni ezen a területen? — Azt a gondolkodáft igyekszünk elültetni, hogy a munkafeltételek javulása, a jobb teljesítmények vezetnek el a nagyobb jövedelmekhez. Sokszor a pillanatnyi érdek feladása szükséges, amit a dolgozókkal meg kell értetni. Sokszor a szakszervezeti tisztségviselőkkel is! — Mind többet beszélünk a lakóterületi szakszervezeti érdekvédelemről. Előtérbe kerülése mit jelent? — Egy ember nemcsak a munkahelyén szakszervezeti tag, hanem a lakóhelyén is. Ez talán egy kicsit furcsán hangzik. De ha felidézzük, mennyi infrastrukturális gond merül fel egy-egy körzetben, megoldásukat konkrétan segítenünk kell. De idetartozik még a lakossági alapellátás, a fogyasztói érdekvédelem is. Szakmaközi bizottságaink feladata, hogy a lakosság igényeit mindjobban közvetítsék és érvényesítsék a tanácsi tervekben. A lakóterületek fejlődése így — az önállóságra építve — dinamikusabban következhet be. Arról már nem is beszélve, hogy szívesebben adjuk az erőnket olyan célok megvalósításához, amelyek számunkra is fontosak. — A kisnyugdíjasok érdekeit miként tudják védeni? — Segít a kivételes nyugdíjemelés, a segélyezés. Mindezek mellett törekszünk a foglalkoztatásukra is. Az szmt-ben például a közelmúltban nyugdijasbizottság alakult. Erre a testületre az vár, hogy jelezze a gondokat, és tegven javaslatokat a megoldásra. — Az üzemeknek, vállalatoknak kellenek a nyugdíjasok? — Szorgalmukra, tudásukra szükség van. Ezzel ellentétes az a gyakorlat, hogy a szigorúbb létszámgazdálkodás miatt újabban nemigen foglalkoztatják őket. Az volna az ideális, ha a nyugdíjak reálértékét meg tudnánk tartani. — A jobb érdekképviselethez a feltételek adottak? — Úgy gondolom, a szakszervezeti mozgalmi munka feltételei semmit sem javultak. de a jogosítványaink adottak, melvekkel élni kell. A kollektívák igényesebbek és mind kritikusabbak velünk szemben. Fpntos, hogy még a döntések előtt kikérjék a különböző testületek a véleményünket. — Milyen fékezőerőket érez a mozgalomban? — Fékezőerő lehet a feladatok újszerűsége, szokatlansága, esetenként a bátortalanságunk is. Sokszor nem tartjuk kellőképpen tiszteletben egymás munkáját. Már évente sor - kerül a felelős vezetők munkájának szakszervezeti véleményezésére. Szeretnénk, ha ezekre az értékelésekre a felsőbb szervek még jobban építenének. — Módszereik? — Helyzetelemzés, vezetőképzés A tájékoztatás, az orientálás szintén nagyon fontos. Helyenként vitakultúránk is javításra szorul, ezen a területen nincs helye sem személyeskedésnek, sem sértődésnek. Bodzsár Erzsébet Megártó megértések S

zentül hiszem, hogy a szocializmus a legeslegmegértőbb társadalom. Magunk csináljuk magunknuk, hát persze, hogy nem döngetjük a kapuit, ha bármelyik reményünk nem hízik göndörre. Ma is lehalkul a panaszos szó, ha azt mondják a szervizben, hogy nem tudják megjavítani az autónkat, mert nincs alkatrész... Ha nincs, hát tényleg, mit lehet tenni? Nem nyit ki a kis falusi bolt már egy hónapja, mert beteg a boltos .. . Elkívánhatjuk attól a lázas asszonyságtól, hogy mégis álljon a pult mögé? Egyik beteg a másikat ápolja a kórházban . .. Mert nincs elegendő ápolónő. Akik vannak, azok is idegesek már a sok túlszolgálattól, a nagy hajszától .. . Ugye, megérthető? Nem takarították el a havat igen sok lakóház és középület elől ... Egyik helyen gyönge nő vagy idős ember a házfelügyelő, másikon egyszerűen nincs is rá ember... — ennyi az egész. Ház a trolibusz, fél tucatnyi embert be kell vinni a klinikára... A sós hólé az oka, világos? Mint a nap. Hét végén meg ünnepeken soha nincsen rendes kenyérellátás ... Legutóbb már megtudtuk: nem rendel a boltos. Nem rendel, mert a nyakán maradhat. Ugye, hogy ezen sincs semmi csodálkoznivaló? Ha holnap estig mondanatn is, mindenre lenne olyan magyarázat, amelyik normális körülmények között el nem fogadható ugyan, de megérthető. Megérthető pedig azért, mert akár megértjük, akár nem — a változtatásra való készség nemigen alakul más irányba. Megértettük azt is, hogy a posta nem küldi föl a lapokat, a fodrászat nem nyit szombaton, a szerelőkre két-három nap szabadságot kell kivenni, persze, hogy megértettük... S vajon tudjuk-e, hogy mindennapos megértéseink legtöbbje, legnagyobb része valódi megalkuvás? Könnyebb egy toleráns társadalomhoz megértésért folyarpodni, mint valamit megoldani. Azt hiszem, addig túl nagy baj nem is lehet ebből, amíg magunk között in-' tézzük a dolgainkat. Mit törődik azzal a világ, hogy mi mekkora hóban vágjuk át magunkat az útkereszteződésekben, vagy hogy rágós kiflit eszünk. A tea azért hideg, mert elfogyott a gáz, a sör pedig azért meleg, mert még nem javították meg a hűtőt, és kész. Magyar állampolgárnak ilyesmire illetlenség háborogni. Csakhogy mi „eljárunk" ám máshová is, más piacokra is. Ott megnézik a portékáinkat, s nemegyszer visszafordítják a vagont. A külföldi vevő meglehetősen röviden intézi el a dolgot, s egyáltalán nem fogékony a mi magyarázatainkra. Elgondolom, hogy is festhetne egy párbeszéd. — Kérem, ebben a szállítmányban kisebb libamájak vannak, mint amilyenekre a szerződés szól! — Kisebbek? Az lehetetlen! — Tessék megnézni! Húszból tizenhat kisebb! Vigyék vissza! — De, uram, hát vegye figyelembe, hogy tavaly aszály volt! — Nálunk is, kérem. — Aztán meg ránktört a tél! — Igen. — És a takarmány sem olyan, ezek miatt, tessék megérteni. — Megértem, uram. — Akkor hát...? — Akkor hát, ne kössenek szerződést csak olyan libamájra, amilyen van! S mondják ám ezt a húsra is, gabonára is, gépre is, textíliára is... Megértő vevő már lassan csak a mesében lesz. Oda igyekszem, hogy a mi megértéseink már ártalmasak. Magunkra, természetesen. S én bizony örülök, mikor azt hallom: a magyarázkodásért nem fizetek! Igen, ez lenne az a magatartásforma, amivel talán egyszer ki lehetne kényszeríteni magunkból a felelősség mindenütt elvárhat^ színvonalát. Elnéztem a szerencsétlen autóvásárlókat a regionális műsorban. Festékhiba, hiányzó pótkerék, nem csukható ajtó — viszi a boldogtalan, mert évek óta várja, s ha nem viszi a bilikéket, még hatszor utazhat érte, s esetleg az sem lesz se jobb, se szebb. Akkor is bizsereg a szívem, mikor az állampolgár úgy felesel vissza: nem érdekel az önök gondja, én becsületes pénzzel fizetek, s csak azt fogadom el érte, amire szerződtünk, legyen az Celsius vagy hetes kieséssel kézbesített távirat, tető vagy fölpúposodolt parketta, levált talpú cipő vagy lejárt szavatossági idejű konzerv. De még az is tetszik, hogy rájött a polgár: van nálunk bíróság is, oda is lehet fordulni, ha nagyobb a tét. Beperelt utazási irodák, pervesztes építőszervezetek bánata nem indít meg. Szép is volna, persze, ha csupán ennyiből állna ez a harc: Talpra, magyar! Sajnos azonban, ez az igazságnak vagy a győzelemhez szükséges stratégiának csak az egyik fele. Arról még nem szóltam ugyanis, hogy más pózban én is, mi is a megértésekre apellálunk. A munkahelyen természetesen, ahol mi intézzük az ügyeket, mi gyártunk, mi szolgáltatunk, mi fuvarozunk, mi gyógyítunk, mi varrunk, mi szerelünk ... Ilyenkor tudathasadásos a lélek! S már kezdjük is, ugyanazt a nótát, amitől az előbb idegesek lettünk: ja, kérem, ilyen anyagot kaptunk, öreg gépekkel dolgozunk, a szállítók nem vigyáztak, a csomagolóanyag gyöngesége a hibás, nincs megfelelő raktárunk... — s különben sincs az egész megfizetve. I

tt zárul a kör, amelyben kergetjük egymást súlyos szemrehányásokkal és könnyű, de káros megértéseinkkel. S akkor már nemcsak másokat nem értek — magamat sem. És tetszik tudni, ez az írás is lehetett volna sokkal jobb, de ilyen folyós golyóstollakkal, ilyen goromba sajtpupíron, ilyen hűvös és zajos lakásban, ilyen pocsék nyomtatással és ennyiért? Sz. Simon István Ipartörténeti emlékek Évszázados történetének bemutatására készül a tejipar: a Tejipari Tröszt vállalatainak összefogásával Székesfehérvárott készítik elő és az idén megnyitják az iparág történetét ismertető állandó kiállítást. A tejipari kiállítást Székesfehérvár rácvárosi negyedében, abban a műemlékjellegű, régi, nádtetős iskolaépületben rendezik be, amelyet a Fejér és Komárom Megyei Tejipari Vállalat kapott kezelésbe a városi tanácstól. A ház szakszerű helyreállításáról az Országos Műemléki Felügyelőség tavaly gondoskodott. A mintegy 300 négyzetméter alapterületű épületben korhű sajt- és vajkészítő műhelyt rendeznek be. modellekkel, fényképekkel és kiadványokkal ismertetik meg az iparág elmúlt száz esztendejét, míg a píncerészben a tejipar mai gyártmányaiból rendeznek állandó kiállítást. Tele a padlás Miért nem kell a piros arany? Az elmúlt esztendőkben igencsak „csípős" hangulat alakult ki a fűszerpaprika termelése, felvásárlása és forgalmazása körül. Tavalyelőtt nem volt könnyű beszerezni a pörköltbe valót. Utoljára 1982-ben jegyeztek be rekofdot a paprikatermelés történelemkönyvébe, amikor a szegedi tájkörzetben 44 ezer tonna nyers fűszerpaprika termett. Két szűk esztendő következett azután. Tavalyelőtt már a koratavaszi fagy alaposan megtizedelte a veteményt, a maradék egvrészét pedig az aszályos nyár ragadta el. A számítottnak csak harmada kerülhetett a szegedi paprikamalmokba. Az időjárás okozta haszonkiesésre a termelök drasztikusan válaszoltak: sokan felhagytak a paprikázással. Amit a természet elrontott, azt megpróbálták a szakemberek helyrehozni. 1985-ben és tavaly, három lépcsőben, 30 százalékos felvásárlási áremelést (hajtottak végre. Az eredmény a tavalyi termésnél már megmutatkozott. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat ugyanis a korábbinál 30 százalékkal nagyobb területre kötött szerződést 1986-ban. — A tavalyi aszály és jégverés ellenére a hosszú, meleg ősz kedvező helyzetet teremtett, így az idei őrlésnek rekord készletekkel vághattunk neki — mondja Nagyi István igazgatóhelyettes. — Legfontosabb feladatunk most, hogy a felszaporodott nyerasanyagkészleteket gazdaságosan „levezessük". Első hallásra megnyugtató, hogy az idén nem kell 'majd szaladgálnunk a „piros aranyért", de a vállalatnak annál körültekintőbben kell szervezni a jövő évi alapanyagellátást. A két kiesett esztendő ugyanis még ma is érezteti böjtjét. Az lakkor majdnem elvesztett külföldi piacokat csak szívós munkával sikerült viszszahódítani. A tőkés export, bár az elmúlt esztendőben 25 százalékkal megugrott, nehezen vesz fel újabb tételeket. így a készletek elfogyasztása elsősorban a szomszédos országok vevőire és a belkereskedelemre vár. Tavaly azonban jelentősen visszaesett a hazai kereslet. A vásárlók nem viszik a kis kiszerelésű portékát. Hogy miért? Ugy mondják, jelentősen elszaporodtak a „feketeőrlések", s bár ezek minősége nem garantált, forgalmazásuk is tiltott, mégis érzékeny veszteséget képesek okozni. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat kénytelen volt az elmúlt év végén, a szerződések megkötésekor alább adni a rendelést. A tavalyi 5100 hektárral szemben most csak 3400-ra kötöttek megállapodást. A felvásárlási árat azonban megtartották a tavalyi, megemelt szinten: 11, 8 és 4 forint 50 fillért fizetnek a nyers fűszerpaprika kilójáért az osztályba sorolástól függően. A felszaporodott nagy mennyiségű és jó minőségű féltermék készleteket szeretnék minél hamarabb kisöpörni a padlásról. Most már csak azért lehet aggódni, hogy a „piros arany" karátjai nehogy elveszítsék tavalyi fényüket, mert akkor könnyen úgy járhatunk, mint néhány esztendővel ezelőtt: piros helyett csak „feketén" vehetjük a kedvelt fűszernövényt, R. G, Több lakás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium legfrissebb adataiból kitűnik, hogy a vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a múlt évi lakásépítés. A népgazdasági terv tavaly 62.5—65 ezer űj otthon felépítését irányozta elő, s az év befejezése előtti hetekben kapott jelzések meg azt valószínűsítették, hogy ennek alsó határán valósul meg a terv. A mostani végleges adatokból viszont kiderült, hogy 1986-ban összesen 69 346 új otthon épült az országban, tehát jó 4 ezerrel több, mint amennyi a tervszám felső határa volt. A túlteljesítést elsősorban a magán lakásépítők erőfeszítései tették lehetővé; összességében már az új lakások majdnem 90 százalékához jutottak hozzá a saját erőből végzett házilagos kivitelezéssel vagy vásárlás útján. A bőséges épitöanyagkínálat, valamint a termékek gyári kiszolgálásának és az építők bolthálózatának fejlesztése is segítette a házilagos kivitelezést. Jelentősen túlteljesítették a lakásépítési előirányzatot Borsod, Hajdú-Bihar, Szolnok és Vas megyében, ám Pest és Veszprém megyében a tervezettnél kevesebb otthon készült el. Budapesten pedig* mintegy ezer lakással maradtak adósok az építők. > \