Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

4 Szombat, 1987. február 7. Vizsgára hangolva Divat és igény manapság a nyelvtanulás és a nyelv­tudás. Se szeri, se száma a legkülönfélébb, hangzatos nevü és címkéjű tanfolya­moknak és magániskolák­nak, s ez az iskolaj nyelv­tanulás hiányosságait is jel­zi. Tövisfalvi Bálint orosz— angol szakos nyelvtanár: — Mióta foglalkozik nyelvtanítással? — 1955 óta, amióta az orosz szakot elvégeztem. Huszonöt éve angolt is ok­tatok. Régen irodalomcent­rikus volt a nyelvoktatás, széles elméleti alapozással. Nem nyelvtanárokat, hanem nyelvészeket képeztek, akik tanítottak is, illetve tanári diplomát kaptak. — Mi a siker — vagy ha az általános és középiskolai nyelvtanítás problémáira gondolunk — a kudarc oka? — A tanár személye a döntő. Az a pedagógus ered­ményes, aki hatni tud a nö­vendékekre. Ki kell építe­ni egy elérhető célokra épü­lő motivációs rendszert, ami lendítő erőt jelent a sokszor évekig tartó mun­kában. Het] 3-4 óra a nyelv­tanulásra — sok más, idő­igényes tárgy mellett — nagyon kevés. Ez az oka a nem kielegitő szintű orosz­tudásnak is — általában. Mert aki például a Szovjet­unióba megy tanulni, annak 1 év is elég a megbízható szintű tudáshoz. — Az angol ma favorizált nyelv; miéTt? — Az angolt a tudomány eszperantójának lehet ne­vezni. A világon megjele­nő tudományos munkáknak majdnem a fele orosz, a másik fele angol nyelvű. A tudományos életben még a hagyományosan előkelő he­lyet elfoglaló német is hát­térbe szorult, a franciáról, olaszról nem is beszélve. Talán a spanyol védekezik a legszívósabban. — Mennyit kell(ene) ta­nulni ahhoz, hogy valaki tényleg tudjon, mondjuk, arigolul? — Körülbelül 900 órát kell ráfordítani, és nem szabad a tanulást nagyon szétaprózni. — Mi a véleménye a mos­tanában divatos technikai eszközökről? — Az első helyre a hal­lás utáni megértést teszem, a beszéddel együtt. Akár a turista-, akár a konferen­cia-, vagy szakemberszintet nézzük — ezt kell a legjob­ban tudn.. Az írás-olvasás csak azután jön. A magyar kiadású tankönyvek hibája éppen az, hogy túl hosszú­nak tűnik az idő a beszé­dig. A kazetták, szalagok csak segítséget adnak, de nem ez az egyedül üdvözí­tő módszer, hanem a napon­kénti, legalább 10 perces foglalkozás. Az illető or­szágba pedig akkor kell ki­menni, ha már jól bírja az ember a nyelvet. A „célország" a legtöb­bünknek — egyelőre — a nyelvi óra. Bár rengetegen utaznak külföldre, mintha óriási jelbeszédkongresszus ¿enne mindenütt, a közvetí­tő eszköz a „mutszperantó". Hogy ez ne így legyen, az ellen a nyelvi géemkák is sokat tesznek. Nacsády Pé­Filmjeink külföldön Több mint száz nemzetkö­zi fesztiválon szerepeltek magyar filmek az elmúlt esz­tendőben, s több filmhéten vetítettek tematikus vagy retrospektiv összeállítást ha­zai alkotásokból. Rangos fesztiválokon si­kerrel versenyeztek a tró­feákért játékfilmjeink és rö­videbb animációs alkotása­ink egyaránt. Ez utóbbiak közül az Auguszta rajzfilm­sorozat darabjai szerezték a legtöbb elismerést: Chicagó­ban és Hamiltonban az első díj, Nyugat-Berlinben az Ezüst Medve-dij, Stuttgart­ban pedig a „legötletesebb film" díjának elnyerésével öregbítették a magyar rajz­film nemzetközi hírnevét. A játékfilmek sorában Gyarmathy Lívia Vakvilág­ban című filmje Karlovy Vary-ban. András Ferenc A nagy generáció cimu mun­kája a San Sebastian-i fesz­tiválon kapta meg a zsűri különdíját. Ez utóbbi film Chicagóban a legjobb for­gatókönyvnek járó Arany­plakettet is elnyerte. A múlt évi salernói fesztivál nagy­diját Szabó László Sortűz egy fekete bivalyért címú filmje hozta el. A Redi ez­redest, Szabó István nagysi­kerű filmjét a Brit Film. és Tévéakadémia találta az év legjobb külföldi alkotásának. Két magyar filmrendező életművét jutalmazták okle­véllel, illetve különdíjjal: Makk Károly filmalkotói munkásságát Figueira da Foz-ban (Portugália) értékel­ték kitüntetéssel, a tragiku­san elhunyt Bódy Gábor em­lékének Nyugat-Berlinben tisztelgett elismeréssel a Nemzetközi Filmkritikus Szövetség, a FIPRESCI. Modellező úttörők térné Pálfi Ágnes nyelvta­nár: — Mióta él a csoportjuk? — 1984 szeptemberében alakult meg a Jelky András nyelvoktató géemká. Tag­jai : Kiss-Dózsai András an­gol, Balázs Gábor angol— orosz, Horpácsy Andrásné német—magyar szakos ta­nár és jómagam. Angol­francia szakot végeztem a JATE-n. — Milyen nyelveket ok­tatnak és hogyan? — Angolt, németet, fran­ciát és oroszt. Tanfolyama­ink szeptemberben indul­nak. December közepéig megy a munka, utána feb­ruárban kezdünk és május végéig tanítunk. Az első félév 3, a második. 4 hóna­pos. Nyolc csoport angolt, négy németet, és három franciát tanul Létszámuk egyenként maximum 8-14 fő. Külföldi könyvekből ta­nítunk. — Miért? Nem jók a magyarok? — A külföldiek életsza­gúbbak, nincs bennük hiba, a rövidebb olvasmányok emészthetőbbek. jobb a ki­állításuk is. — Kik és miért járnak nyelvet tanulni? — A legtöbben 15—35 évesek, egyre több a diák. ök már idejében felismer­ték, hogy a nyelvtanulás és a tudás inkább eszköz, mint cél későbbi pályájukon. Ne­kik már nem lesz leküzd­hetetlennek tűnő akadály egy nyelvvizsga — mondjuk egy doktori cím megszerzé­séhez. Sajnos kevés felnőtt tudja vállalni, hogy a heti kétszer két órát délutánon­ként 5—7-ig végigdolgozza, plusz még otthon heti 10 órát, tanuljon. Segítünk tesztfeladatokkal, gyakor­lással és próbavizsgákkal is. — Gyermekcsoportjuk nincs? — Eddig még nem indí­tottunk. Más módszert, más tankönyvet, más motivációt igényelne. Középiskolások­kal foglalkoztunk a nyári táborban. Kétegyházán, Gyulától néhány kilométer­re, az Almási-kastélyban. Bentlakásos Volt, napi 6 órát szigorúan a nyelvvel foglalkoztak, váltott taná­rokkal. A gyerekek elfárad­tak a végére, de sokat ta­nultak. A 4 ezer 500 forint térítést is szívesen vállal­ták, részletekben is lehetett fizetni. Az idén már német és francia csoport is indul az angol mellett. Rozsnyai Jenő A szabadidő tartalmas eltöltésének egy igen sok türelmet és kitartast igénylő módját választották azok a kisdobo­sok. akik hetenként találkoznak a József Attila (Jttörőház modellező szakkörében. Rendszeres munkával egy év alatt öltenek formát a kézült alól kikerülő, különböző méretű motoros és vitorlás hajómodellek Műsorajánlat Tévesen jelent meg tegna­pi számunkban a PÉCSI BA­LETT NAGYSZlNHÁZBELI VENDÉGSZEREPLÉSÉ­NEK időpontja. Az együttes ma, szombaton este 7 órakor mutatja be A BALETT-TE­REM FANTOMJA című ösz­szeállítását. A KÖRHINTA című ma­gyar filmet vetítik videón nyugdíjasoknak ma, szomba­ton délután 3-tól a Juhász Gyula Művelődési Központ­nak a Dugonics moziban (Kossuth Lajos sugárút 53.) levő nyugdijasklubjában. TÁNCHÁZ lesz holnap, vasárnap este 7 órai kezdet­tel a Juhász Gyula Művelő­dési Központban. Közremű­ködik: a Kaláris együttes. TÉLI NÉPSZOKÁSOK címmel kínálja soron követ­kező programját a SZEGEDI IRODALMI KÁVÉHÁZ: február 9-én, hétfőn este 6 órától Juhász Antal néprajz­kutató beszél a téli ünnepkör hagyományairól a Royalban, közreműködik Felföldi Lász­ló néprajzkutató, valamint a Móra Ferenc Múzeum nép­rajzi szakköre, Fodor Ferenc vezetésével. A Magyar Zeneművész Szövetség dél-magyarorszá­gi csoportja és a TIT megyei szervezete által szervezett egyetemi-főiskolai hangver­senybérlet-sorozat harmadik koncertjeként (az eredetileg meghirdetett, Debussy mű­vészete című hangversenyt március 23-án tartják meg) a Soros Alapítvány támoga­tásával megalakult CREATI­VE ART ENSEMBLE lép föl február 9-én, hétfőn este fél 8-kor a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola szegedi tagozatának Lenin körút 79. sz. alatti koncerttermében. A csoport nemzetközi hírnév­nek örvendő zeneművészek­ből, ráadásul látszólag kü­lönböző műfajok képviselői­ből állt össze, akik fő cél­juknak épp a zenei határok kiszélesítését tekintik. Meg­találni közöttük a Vukán György nevével fémjelzett Super Trio tagjait éppúgy, mint a világ legjelesebb fú­vós kamarazenei versenyé­nek nagydíjával rendelkező Budapest Bross Quintett tag­jait, és a híres Lakatos „Ab­lakos" Dezsőt is — az Egye­sült Államokból. A Soros Alapítványból szerveződött koncerteken a Magyar Rádió — saját kiadású lemezük alapján rögzített — felvéte­léből készített hangverseny­nyel mutatkozik be a 29 tagú társulat. A BALÁZS BÉLA STÚ­DIÓ filmklubja Wahorn András Jégkrémbalett és Ja­nisch Attila Lélegzetvissza­fojtva című alkotásait mu­tatja be az érdeklődőknek február 9-én, hétfőn délután 5 órakor az Ifjúsági Házban. SPANYOLORSZÁGRÓL tart előadást Gimesiné Du­dás Irén február 9-én, hét­főn este 6 órától a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban. A DÉL-ALFÖLDI MAGA­ZIN soron következő adásá­ban, február 10-én, kedden este 6-tól a 2-es programban a nézők többek között körül­nézhetnek — rekonstrukció után — a szalámigyárban, megismerkedhetnek a ésátal­ji népfőiskolával, s különbö­ző híreket, tudósításokat lát­hatnak a Dél-Alföldről. A szegedi CANTICUM KAMARAKÓRUS ÉNEKEL február 11-én, szerdán este fél 6-tól Gyüdi Sándor ve­zényletével a rádió 3. műso­rában. Móra emléke Szatymázon Vasárnap lesz 55 éve, hogy elhunyt Móra Fe­renc. Ennek emlékére közöljük ezt az írást. Móra Ferenc szívesen és gyakran időzött Szatymazon. Meghatotta az őszinte, szív­ből jövő, családias fogadta­tás. önfeledt napokat, hete­ket töltött az egyszerű pa­rasztemberek között, akik a divatot, lenézést csak hírből ismerték, a vendéglátók örömével lesték a félegyházi tájszólással beszélő tekinte­tes úrnak még a gondolatát is. Naponként feladhatta családi körében rangosabb barátait. Város, falu, tanya összeölelkezett számára az alpári högyben. Sokat tréfál­kozott, szivarozott és dalolt. Reggelenként egy-két korty pálinkát ivott felkelés után. Kávét, vajat, szalon­nát, rozskenyeret reggelizett. Dobálózott a vas emelővel, majd szólította Fazekas Etel cselédet. — Etel, legyen szíves, hoz­za az asztalt — s közben hóna alá fogta irományait. Miután kitetette az asztalt, a karosszéket az öreg diófa alá. megszűnt körülötte az emberi zaj és mozgás. Min­denki tudta, hogy alkot, ír, ilyenkor nem szabad zavar­ni. Délig dolgozott. Ebéd után gyermekével együtt a lepkefogóval kergették a pillangókat. Máskor órákat sétáltak a réteken, tarlókon. Endrényi Lajos nyomdász kommendálta a szobát a Móra családnak Tápai Ist­ván (Hangya Pista bácsi) és felesége, Széli Vera (Veron ángyó) házában. Ha levél érkezett, a címzés így szólt: Móra Ferencnek, Szatymaz, Veron ángyó nyaralója. A Szatymaz, I. kerület 13. számú házban 1908-tól 1912­Magyarország képekben A hazánk életét, a 80-as évek Magyarországának hét­köznapjait, életmódját, tele­püléseinek jelenkori arcula­tát dokumentáló fotók ké­szítésére és gyűjtésére indí­tott tarsadalmi akcióját ez év végéig meghosszabbította a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa. A HNF Országos Tanácsa az Üj Magyar Központi Le­véltárral együttműködve egységes szempontokat dol­gozott ki, amelynek nyomán tudományos értékű gyűjte­mény jöhetne létre: infor­mációkat közölve az 1980-as évek Magyarországának épí­tészeti kultúrájáról, ízlésvi­lágáról, életmódjáról és mű­veltségi szintjéről is Ezek fi­gyelembevételével már több községből érkezett jelentős forrásértékű anyag a gyűjte­mény őrzésével megbízott Üj Magyar Központi Levéltárba, így a többi között például Taktaszada, Csávoly, Takta­harkány, Kópháza. Lakócsa, Szentbordás és Potony köz­ségek készítették el minta­szerűen lakóhelyük képi do­kumentálását. Utcánként azonos léptékben félvételt készítettek minden épületről, a faluképben betöltött funk­ciójára való tekintet nélkül. Az Üj Magyar Központi Levéltár továbbra is varja a felhívásban közzétetteknek megfelelő fotódokumentációs anyagokat. ig szinte minden nyáron két hónapot töltött, családostul. A Móra és a Szigethy család az egymással szemközti két szobában lakott. A konyhát közösen használták, ott alud­tak a cselédlányok is. A gangon ebédeltek, vendéges­kedtek. A háztartást Mórá­né vezette. Egyszerűségében is ragyogott a tisztaságtól a két szoba (padozott). Nagjy összeget fizettek egy nyárra, több mázsa búza árát. Ágy­neműt, főző- és étkező-edé­nyeket Móráék vittek. Jól és sokat főzött Móráné, szin­te a prédaságig. Hentestől vett húst a nyaralás ideje alatt nem ettek. Veron ángyó, a tanyai ko­fa mindent beszerzett. Te­henet fejt, sok aprójószágot tartott, de mindenkinek árult sót, élesztőt, cukrot, bort, pálinkát, háztartási cikkeket. Minden héten két­szer ment a kocsi áruért a városba, hogy a nyaralók hiányt ne szenvedjenek. Nyáron különösen nagy ha­szonnal dolgozott Veron án­gyó. Ha vendégek érkezését várta Móráné, így szólt: — Drága csillagos egem! Verka néni! Nekem kellene öt pár csirke, nem bánnám, ha esetleg tíz pár lenne. — Hónap hozom — nyug­tatta a mama. Hangya Pali, Pista bácsi nevelt fia volt a mindenes. Móra Ferenc legtöbbször Palit szólította, s küldte ve­le Pista bácsinak a bort, a szivart. Amikor Pali fejte a tehenet, a kis Panka ott állt az istállóajtónál. Alig szűr­te el a tejet, egy findzsával mindjárt megivott úgy, me­legen a gyerek. Móráék nemcsak egymást maeázták, hanem a vendég­látókat, a cselédeket is. Kedves, őszinte, tisztelettel­jes megszólítással fordultak mindig mindenkihez. — Ugyan, Pali, legyen szí­ves, hozzon fel a pincéből öt liter "bort! — Hideg vacsorának való lesz-e Verka néni? — Pista bácsi, rágyújt-e kend egy finánclábszárra? Móra Ferenc sűrűn kínál­ta Pista bácsit borral, szi­varral, aki mindig elfogad­ta, de talán sose köszöntő meg. Az ilyesmiért nem ne­heztelt az öregre, hisz kár­pótlásul sokat tanult tőle a népéletröl, a népi szóhasz­nálatról, népi hiedelmekről. Igazán bizalmas Móra Fe­renc csak Pisla bácsihoz volt, s akkor mindig kend­nek szólította. Vasárnapon­ként együtt mentek a temp­lomba, s az írónak feltűnt, hogy Pista bácsi csak a me­nyecskéknek az arcát figyel­te. Kérdezte aztán hét köz­ben többször is. — Mögnézte-é a mönyecs­kék szömeit kend? Választ ilyen kérdésekre nem kapott. Pista bácsi gya­korta emlegette Móra rön­dös, szép bajuszát és derese­dő, nagy haját. Beszélgetés közben aka­ratlanul is oktatták egy­mást. Móra Ferenc a nép gondolat- és kifejezésgaz­dagságát szívta magába, a házigazdák a történelmet. Palinak csak érdekes volt egy eset, Móra Ferencnek tanulságos. „— Lént vótunk az öreg tatáva a Feketén, a Fehér tóra dűt véggé a főd. Kocsi­vá vótunk, nagyon mögáz­tunk. Nagy fölleg gyütt a falu felű, égy-két szöm jég is vót. Otthon a sok vendég a gangrű figyete érkösztün­ket. Fogom ki a lovakat." — Megázott-e, Pali? — hangzott a kérdés az írótól az üdvözlés után. — Jócskán — sietve vág­tam rá. — Szép volt, hogy bírt a lovakkal — fonta Móra a beszéd fonalát. — Hajtottam, mint hat bolond. „Belenevetött szavamra Móra a vendégökke égyütt." — Jeget kaptak-e? — Nem sokat, de a is elég vót. Amarra jó everte a vendégöt. Az urak összenéztek, el is fordultak. Én nem értem rá velük többet diskurálni. Be­vezettem a lovakat, de gyütt ám Móra Ferenc utá­nam, s oktatni kezdett. — Pali, nem jól felelt, a vendégek lésértődtek. — Én nem vétöttem sén­klnek. Nem is akartam, csak kimondtam, azaz kibuggyant a számon. Én így tanútam a szülémtű. Hogy az urak gondolatába nem ügy illött, mint az enyémbe, nem tö­hettem rúla. Másnap Móra Ferenc ma­gához hívott, és kérdezte, de komolyan. — Pali, maga hogy érti azt, hogy jól elverte a ven­déget a jég? Látszott, megnyugodott a tekintetes úr a magyaráza­tomtól. Máskor, ha beborult az ég, sötét fellegek gyűltek, Móráné tréfásan kérdezte: — Ugyan, elveri-e a ven­dégeket? Jezerniczky Akos, Magay vizsgálóbíró, Pongrátz Al­bert, Dettre János volt a vendég, s itták a bort ép­pen, amit Móra Ferencnek fehér lovakkal hoztak Fél­egyházáról. Móra Ferenc több elbe­szélésének az alakjait Han­gya Pista bácsiról formálta. Több művét a szatymazi diófa alatt írta. Iluszka Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom