Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

10 Szombat, 1987. január 15. m m ® magazin | [DM Megújult palotáink Hogy mennyi szépség van e városban, azóta kezdjük fölfedezni, mióta megújulnak százados épületeink. Múlt és jelen kapcsolódik e harmóniában, mindannyiunk javára. Nemrégiben két nagy múltú középületünk is megszépült. Egyik a Tisza-parti volt pénzügyi palota (ahogy a szögedi embör mondta: a fináncia), amely ma a városi pártbizottságnak és több tömegszervezetnek ad otthont. A nagyárvíz miatt a pénzügyigazgatóságot Nagykikindára, a katasz teri hivatalt Aradra menekítették Azonban 188l-re a város mind nehezebben nélkülözte a két hivatal távollétét, és a közgyűlés úgy határozott, hogy mindkettőt vissza kell telepíteni Szegedre. A Szegedi Híradó 1881. febr. 27-i száma így ír: „Nagykikindán három helyiségben működik a pénzügyigazgatóság hivatala. Szeged városa nagyon megérzi a pénzügyigazgatóság távollétét. Kívánatos volna a visszatelepülés. Megérzi az ipar és a kereskedelem, nem említve a társadalmi életet, amelynek az igazgatóság személyzete nem csekély elevenséget ad. Ha Szeged nem teremt lehetőséget a visszaköltözésre, megeshetik, hogy a főigazgatóságot Temesvár kapja. Nagy akadálya a visszaköltözésnek a tisztviselők lakásgondjainak megoldása. Rendkívül magasak Szegeden a bérelt lakások ára." Az új pénzügyi palota terveit Bachó Viktor Tisza Lajos (ma Lenin krt. 66. szám alatti tervezőirodájában hamar elkészítette, és a királyi biztosság műszaki osztályának vezetője, Lechner Lajos 1881. szept. 23án beterjesztette a hatósághoz az engedély kiadása végett. Bachó, társtervezője: Heszlényi József igen díszes, impozáns kétemeletes épületet tervezett, három homlokzattal. A tervezett költség 290 ezer korabeli forint, és ebből fel is építették. Az alapokat 1882 januárjában rakták le, és ígéretet tettek a kivitelezők, hogy ugyanaz év októberére az épület elkészül. „A Tisza Lajos köríti felső részén épülő pénzügyigazgatósági palota kőműves munkái befejezettek. A kétemeletes épület Szeged egyik legkiválóbb középülete lesz, nagyságra, belső berendezés — és külcsínre is." (Szegedi Híradó 1882. júl. 4.) A kivitelezés további mozzanatai lázas gyorsasággal folytak, és Szapáry Gyula pénzügyminiszter elrendelte, hogy a pénzügyigazgatóság október hó folyamán költözzön vissza Szegedre. Ez október 19-én meg is történt, és november elején megkezdte működését az igazgatóság az új épületben. A kivitelezési munkálatokat fővállalkozóként a Jiraszek és Krausz cég végezte, és a megindítóan szép kovácsoltvas munkálatokat Nigrényi Pál Margit (ma Gutenberg) u. 14. sz. alatti műhelyében készítették. A rekonstrukciós építkezéseknek kiemelkedő képességű tervezője volt Bachó Viktor, akinek tervei szerint építették fel a Honvéd téri 5. honvéd gyalogezred egykori laktanyáját (1883), a Jerney-házat (1882., Széchenyi tér 8.), valamint Balogh János házát (1882., Széchenyi tér 6.), valamint a volt piarista gimnázium és rendház (ma Bolyai Intézet) Aradi vértanúk téri épületóriását 1886-ban, több magánház mellett. A szegedi pénzügyigazgatósághoz tartozott 1894-ig Csongrád és Csanád megye. Csanád megye részére 1895. augusztus 1-től külön pénzügyigazgatóságot szerveztek Makón. Az el- és visszaköltözés időszakában a szegedi pénzügyigazgató Schiller Károly volt, akit 1887—1890 között Fináczy Gyula követett, majd Csiszár Gyula, a századfordulótól Kalner Elek töltötte be e posztot. Utódai: Ternovszky Alajos, Kedacic Károly, Törös Sándor, Sajtos Samu, Kolb Árpád, Rössler Tamás, Csorba Gáspár és Wolf István. Az adófelügyelőséget és az illetékkiszabási hivatalt 1889-ben megszüntették, és e feladatköröket is a pénzügyigazgatóság látta el. Az igazgatóság átlagban 35—40 fős apparátussal dolgozott. • Sőtér István a főposta épületét Firenze legjobb palotáihoz hasonlította. Megszépülve, újra ékesítve olyan, mint egy érett, harmincéves asszony, aki magába bolondítja hódolóját, fogva tartja és nem engedi el. A szegedi postaügy alapjait valahol a török hódoltság alatti időkben kell keresnünk, amikor a postaszolgálatot a tőzsérek, a marhakereskedők látták el, mindenféle fondorlatok és kémkedések mellett. Viszont az első szervezett postahivatalt 1717ben létesítették Szegeden, bár már 1699-ben hozott rendeletet a haditanács Szeged és Arad, valamint Szeged és Pétervárad közötti katonai postaszolgálatra. Ezután hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap fordult meg a postajárat városunkban. A temesvári postaigazgatóságot 1849-ben helyezték Szegedre, és a Kossuth Lajos sgt-on volt Kirschnerházban kezdte meg munkáját három alkalmazottal. A hivatal innen a Jókai, majd a Somogyi utcába került 2—3 szobás szerény elhelyezés mellett. A postai szolgálatot 1876-ban már 33-an látták el, és a városban 11 gyűjtőszekrény volt. A távírdai szolgáltatást a vasúttal kapcsolatban létesítették, és kezdetben a szolgálatot egy személy (Hegenbarth L.) látta el a Boldogasszony sugárúton (ma Április 4. útja) volt Pálfy-házban. Hivatalos nyelv a német volt, csak német nyelvű szövegeket továbbítottak. Az épülő város igénye indokolttá tette, hogy a posta, a távírda és a folyammérnökség céljait szolgáló épületre pályázatot írjanak ki. A terveket német reneszánsz stílusban Meixner Károly (1853-1895) és Ney Béta készítette, majd a vállalkozói versenytárgyalást, amit Léderer Ede és Nádai Antal nyert el, 1881. október 2-án tartották. A kezdő lépésekről a Szegedi Híradó 1881. október 29-én így ir: „A posta-, távírda- és folyammérnökségi palota építési munkálatai megkezdődlek. Az épület telkét képző négyszög a váracs telkén, az új Mayer-féle házzal átellenben elkészítetvén, az alapozások folyamatba vétettek. A díszes kétemeletes palota a közlekedésügyi minisztérium ügyköréhez tartozó összes szegedi állami hivatalok számára épül, s el fognak benne helyeztetni a posta-, a távíró-, az államépítészeti és a fotyammérnökségi hivatalok. A palota második emeletén a négy hivatal főnökei számára külön lakások lesznek. Egyegy lakás 4 szobából, egy előszobából és konyhából fog állni." A terveket kivitelezésre 1881. dec. 9-én engedélyezte Nidai Antal városi mérnök. A kivitelezési munkákkal olyan jól haladtak, hogy 1882. július végére már az épület kőfaragványain dolgoztak, és a lépcsőházat alakították ki. Az építési munkálatokkal szeptember 29-én készültek el, 153 ezer korabeli forintos költséggel. A rendeltetésszerű átadás előtt kijelölték a távíróvonalak végleges irányát, s ennek foganatosítását a következő összetételű bizottság végezte: Csermelényi István tanácsnok, Tóth Mihály főmérnök, Pelikán Ede távírófőnök, ifj. Aigner József és Ambrózy Ferenc városi képviselők, szakmai és esztétikai szempontok figyelembevételével. Itt dolgozott Bódogh János (1852—1918) távírdásztiszt, a magyar gyorsíró mozgalom apostola. „Apr. l-jén költöznek a postahivatalba. Hasonló díszes épület a célszerű beosztás tekintetében nincs az országban, még Pesten sem. Ami a postakezelésben újabb időben mint újítás célszerűnek, hasznosnak bizonyult, azt itt mind alkalmazva találjuk. A közönség kényelmére különösen nagy súly van fektetve, a helységek tágasak és világosak, a kezelő személyzet a legkisebb akadály nélkül végezheti hivatalos teendőit. A levélfiók bérlők szekrénye egészen új lesz a maga nemében; amerikai rendszer szerint készült, amelyet eddig még csak ott és Svájcban s hazánkban a szegedi postahivatalnál alkalmazták először. A szekrénynek 108 fiókja van, tehát ugyanannyi bérlő használhatja; minden fiók külön ajtócskával és zárral bír, amelynek kulcsa a bérlőnél lesz, aki tehát akkor veheti ki és viheti el leveleit, amikor akarja. " (Szegedi Híradó 1883. márc. 4.) A távíróhivatal gépeit és berendezéseit Budapestről szerezték be, és az első emeleten helyezték el. Az épület udvarát kikövezték, és közepén alakították ki a favázas szertárt. A berendezést a szegedi Zilahi és German-cég készítette, míg a kovácsoltvas munkák Pillich Mihály műhelyéből kerültek ki. A szegedi telefonhálózat ekkor még magánvállalkozás volt, Puskás Tivadar tulajdona, akitől előbb Nollendorf Jenő vásárolta meg, tőle pedig az Ottovay-Grasselly-cég. Az államosításra 1893 augusztusában került sor, amikor 140 volt az állomások száma. A szegedi posta- és távírdahivatal hamarosan nagy forgalmat bonyolított le, és már 1886-ban a postajövedéki bevételét tekintve Budapest és Fiume után a harmadik helyen állt az országban. Már a kezdő években több millió küldeményt továbbítottak, és a táviratok száma is meghaladta a százezret. Az egyre növekedő forgalom és igények kielégítésére 1928-ban a Szolcsányi és Takács építési vállalkozók az áramerősítő-terem és mellékhelyiségei részére az épület udvari részén emeletráépítést végeztek, és különféle átalakításokat hajtottak végre. Az épület utcai frontjaira a harmadik emeletet az ötvenes években emelték. • A most megújult palota valóban a Széchenyi tér keleti oldalán álló házsor legszebb darabja. BÁTYAI JENŐ Levéltárban, helytörténeti gyűjteményben legyen az járatos, aki egy évszázaddal, vagy még annál is régebben épült szegedi ház előtörténetét szeretné megírni, netán az épület eredeti homlokzatát rekonstruálni. Meg persze az idejét se sajnálja, hiszen lehet, hogy öt úton kell elindulnia, mire az egyiken célhoz ér. Az sem árt, ha van már tapasztalata az efféle búvárkodásban, hiszen akkor a legapróbb nyomból is könnyebben olvas majd... Nos, Iván Mónika, a Délterv fiatal építésze ilyen hajlandóságú, ekkora türelmű, így hát aligha meglepő, hogy a városszépítő egyesület felkérésére ő bányászta elő a még fellelhető dokumentumokat a Somogyi utca 17. szám alatti lakóház előtörténetéről. Persze azzal a céllal, hogy ha egyszer a házat felújítják, az eredeti állapothoz közelítsenek az átépítők. (Tanulmányát, vázlatait — a városszépítő friss hagyományok szerint — persze térítés nélkül készítette!...) Áz úgynevezett Eisler-ház eredeti homlokzatát ábrázoló képet — melyet most lapunkban is bemutattunk — 1872-ben Letzter készítette. Tehát a ház akkor már állt. (A romantikus stílusú épületek Szegeden 1857 és 1870 között készültek, ám az akkor még Kereszt utcának hívott Somogyi utcai épület pontos építési dátumára nincsenek dokumentumok. A Könyök utcai — ma Kelemen utcai sarokház is valószínűleg utólag épült a tömbhöz.) A házzal kapcsolatban az Eislernév először az árvíz utáni összeíráskor fordul elő. (Ám Eisler tetőpalaértékesítő cége már 1868-ban hirdeti áruit a Szegedi Naplóban!) Utóbb a Kis Rozália-féle zálogintézet, s a szabad kőműves-páholy, majd Lederer Mihály bútorraktára található Eisler Fülöp házában — melyet az 1883-as építési törzskönyv már Wolf Károly és neje bejegyzéssel tüntet fel. A kor ízlésének megfelelő homlokzat-átalakitás (tulajdonképpen lecsupaszítás) dátuma 1937. Az átépíttető Fenyő Lajos, akinek „köszönhetően" az alaprajz is hátrányosan változott. A földszinti üzletbérlők is egymást követték. A legutolsó csere már az értékmentés jegyében folyt: az Intertourist üzletének kialakításakor feltételként szabták az üzemeltető hozzájárulását a homlokzat esetleges — bízzunk benne: mielőbbi — átalakításához. Minden bizonnyal Iván Mónika itt közölt, az eredeti homlokzatot rekonstruáló rajza szerint... PÁLFY KATALIN Várostörténeti adalékok Búvárkodott az építész Az 1872-es fotó szerint ilyen volt a Kereszt utca... .s talán ilyen lehetett (s lesz majd egyszer) a ház, a Somogyi utca 17. számú épület homlokzala