Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

m MAGA N Gunda Béla hetvenöt éves Szeged művelődéstörténetének sajátossága, hogy a magyar egyetemek néprajzi tanszékeinek első professzorai mind a szegedi egyelem magántanáraiból kerültek ki. Bálint Sándor a szegedi egyetemen, Ortutay Gyula és Tálasi István a pcstin, Gunda Béla a dcbrecenin — valamennyien itt kapták habilitációjukat. Megvan ennek a magyarázata is: a szegedi egyetemen létesült hazánkban először, 1929-ben, néprajzi tanszék. A néprajz első magyar nyilvános rendes tanára, Solymossy Sándor ugyan 1934-ben nyugdíjba ment, s így a tanszéke is megszűnt, de előbb magántanárrá képesítette Cs. Sebestyén Károlyt (1931) és Bálint Sándort (1934). Ortutay 1940-ben, Gunda Béla 1941ben, Tálasi István 1942-ben nyerte el a magántanári fokozatot. Kívülük még Pável Ágoston (1941), majd Bálint Sándor tanszékvezető tanársága idején, 1948-ban K. Kovács László és Scheiber Sándor szerzett néprajzból, folklorisztikából habilitációt. Valamennyien a magyar néptudomány kimagasló művelői. Gunda Béla, a debreceni egyetem nyugalmazott professzora karácsony napján éppen hetvenöt esztendős. ősei Békés megyében, Szarvas, Gyoma, Csabacsűd, Nagyszénás határában béresek, szolgák, juhászok, napszámosok, szántóvetők voltak: ő volt az első, aki közülük értelmiségi szintre emelkedett. Anyai nagyapja, Lada Mihály, Petőfi István csákópusztai gazdatisztnek, Petőfi Sándor öccsének szolgalegénye volt. ő öltöztette föl a hidegágyra (ravatalra) Petőfi Istvánt. Gyakran mesélgette unokájának, hogy a dolmányát hátul föl kellett hasítania, mert már megmerevedett, másként nem tudta ráadni. Gunda Béla véletlenül született Temesfüvesen, mert éppen akkor édesapja egy ottani uradalomban dolgozott. De iskoláit Békésszentandráson és Szarvason végezte, és első élményeit a népéletből a Békésszentandrás és Öcsöd közt elterülő horgai pusztán szerezte. Középiskolás és egyetemi hallgató korában kerékpáron járta be a vidéket: első írásai ennek a tájnak néphagyományait örökítették meg. A budapesti egyetemen eleinte földrajz—vegytan szakos tanárnak készült, de Györffy Istvánnak és Bátky Zsigmondnak hatására érdeklődése egyre inkább a néprajz felé fordult, így nem is szerzett tanári képesítést, csak bölcsészdoktorátust 1936-ban. 1938—39-ben svéd állami ösztöndíjjal Stockholmban képezhette magát tovább. Itt tanítványa lehetett az európai etnológia kiváló tudósának, Sigurd Erixon professzornak. Ekkor már sorra jelentek meg nemcsak a magyar, hanem német, horvát, finn, svéd szakfolyóiratokban is tanulmányai. A FALUKUTATÓ Sohasem volt szakbarbár. Eleinte szépírói hajlamai is voltak, verseket, irodalmi kritikákat irt, s mindvégig megőrizte eleven társadalmi érdeklődését. 1929-ben belépett a Bartha Miklós Társaságba, és ott, valamint a Márciusi Fiatalok, a Fiatal Magyarság és a Diákok Háza társadalomkutató munkájában úttörő szerepet vállalt. Az említett mozgalmakról szóló, gyarapodó szakirodalom (Sebestyén Sándor, 1981; Borbándi Gyula, 1983; Némedi Dénes, 1985), rámutat Gundának erre a kellően nem ismert és nem méltatott tevékenységére. Már 1932-ben cikket irt a Fiatal Magyarságba Egy dunántúli nagybirtok cselédeinek élete címmel, Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjában, a Szabadságban pedig A kétarcú Mezőkövesd címmel mutatott rá e jellegzetes (később Szabó Zoltán szociográfiáiban részletesen bemutatott) vidék feszítő társadalmi ellentéteire. A Diákok Házának 1934-ben megalakult a falukutató munkaközössége. Ez kezdeményezte 1935-ben a Baranya megyei Kemse község monografikus vizsgálatát. Gunda ismerkedett meg néprajzi gyűjtőútja során a községgel, és ő ajánlotta, mint az önpusztítás, az egyke tipikus példáját. 1935 nyarán a tíztagú falukutató csapat sokoldalú gyűjtést végzett a faluban, s kutatásuk eredménye 1936-ban Elsüllyedt falu a Dunántúlon címmel jelent meg. Ez volt az első korszerű falumonográfia Magyarországon. Egy-egy fejezetének szerzői a következők voltak: Elek Péter, Gunda Béla, Hilscher Zoltán, Horváth Sándor, Karsay Gyula, Kerényi György, Koczogh Ákos, Kovács Imre, Pócsy Ferenc és Torbágyi László. Később csaknem mindnyájan tudósok, közéleti szereplők JÓZSEF ATTILA ÉS GUNDA BÉLA A fiatal Gunda tájékozódását mindennél hívebben tükrözi levele, amelyet 1930. július 1-én József AttUához irt. Életrajzi adatokat kért a költőtől, mert írni akart róla. Bemutatkozásként magáról szólva idézte a költőt: „alázatos kisbérese vagyok egy eljövendő tisztultabb társadalmi berendezkedésnek". Azután így folytatta: „Sok hánykódtatás után most végeztem a kereskedelmi iskolát. Láttam a Körös, az Alföld gyilkos tekintetű, heptikás mellű magyarjait, a Dunántúl éhes szemű, trágyahordó béresét, Tabán, Angyalföld maszatos gyerekeit stb. Fehér húsú pesti színésznőket, lovagló földesurakat, potrohos kasznárokat. Most is pusztán élek, érzem, hiszem és vallom, de hirdetem is, hogy el kell jönnie egy szociális Magyarországnak, egy háborút megutáló kornak, amikor az urak ujjáról lekerült az aranygyűrű, és bátran nyújtsák kezüket a munkásoknak, parasztoknak, hogy »Adjon Isten, Testvér«." Az ifjúi hévvel fogalmazott levél így fejeződik be: „Ezért küzdök, megyek előre, még az emelkedő puskatusok felhője alatt is, nem vakít el a kivont kardok fénye." Gunda Béla 1957-ben megírta, hogy József Attila 1930 őszétől 1932 elejéig gyakran megfordult a Hársfa u. 59/B szám alatti Diákok Házában. 1930. október 31-én az egyik első emeleti szobában fogalmazták meg a jobbra sodródó Bartha Miklós Társaságból való kilépésüket bejelentő nyilatkozatukat. „Mi nem akarunk a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (a magyar hitleristák) dilettáns társaságának alvállalata lenni." Az aláírók névsora: Fábián Dániel, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, József Attila, Kodolányi János, Halmos Béla, Gál István, Gunda Béla, Vass László. A nyilatkozatot József Attila és Fábián Dániel fogalmazta. Több laphoz elvitték, Gunda a Népszava szerkesztőségében Bresztovszky Edének adta át, s ott meg is jelent. Azt is Gundától tudjuk, hogy József Attila és Fábián Dániel Ki a faluba cimű néprajzi gyűjtőívét falukutatásaikon haszonnal alkalmazták. „A Diákok Házában József Attila többször felhívta a figyelmünket an-a, hogy a folklórgyűjtés során kísérjük figyelemmel az alföldi betyárballadákat és a mezőgazdasági munkásmozgalmakkal kapcsolatos dalokat. Szólt a népköltészet, a népmesék szociális vonatkozásairól." A HERDER-DÍJAS Svédországból hazatérve Gunda Györffy István tanársegéde és a Néprajzi Múzeum gyakornoka lett. Minthogy Györffy 1939. október 3-án elhunyt, Gundának a szegedi egyetemen kellett magántanári habilitációja iránti kérelmét benyújtania. 1941. december 10-én kapta meg minősítését Összehasonlító néprajz, különös tekintettel a balkáni népekre tárgykörből. Bár a magyar néprajz és folklorisztika minden kérdése érdekli, szűkebb kutatási területe a magyar és a kelet-euró-* pai népélet, főként az ún. ősfoglalkozások köre: gyűjtögető gazdálkodás, halászat, vadálszat, méhészet, pásztorkodás, földművelés, építkezés, település. Bejárta a Kárpát-medencét, fölkereste a szlovák meg román pásztorokat a Kárpátokban, görög juhászokat a Balkánfélszigeten, a dobrudzsai tatárokat, sőt 1965—66-ban egyéves amerikai tanulmányútja során az arizonai sivatag indiánjait is. Mindenütt azt vizsgálta, mi a közös és mi a különböző a kezdetleges kultúrákban. 1966-ban jelent meg Ethnographica Carpathica című nagy munkája, amely sok egzotikus részletadat összefüggésbe állításával mutatta ki, hogy a Kárpátok és a Balkán népi kulturális kincse számos olyan ősi euráziai elemet tartalmaz, amelynek előzményeit a régészeti kutatás tárja föl. E könyvéről az Ethnographiában én írhattam méltatást. 1978-ban Gunda Béla — Kodály Zoltán, Németh László, Ortutay Gyula után — elnyerte az Osztrák Tudományos Akadémia által a Kelet- és Délkelet-Európa népeinek kultúrájáért dolgozó tudósok és művészek jutalmazására alapított Herder-díjat. Ez tetőzte be a munkásságának számos külföldi tudományos társaságtól kapott tiszteleti tagságában kifejeződő nemzetközi elismerését. 1943-ban a kolozsvári egyetem néprajzi tanszékére nevezték ki. 1947—48ban a stockholmi egyetemen tanított vendégtanárként. 1949-től 1981-ig a debreceni egyetem tanszékvezető tanára volt. Nyugdíjasként is tevékeny tudós. Debrecenben lakik, de Európában él, szokta mondani. 1979-ben megjelent Ethnographia Carpato-Balcanica című újabb könyve, 1984-ben pedig a szerkesztésében a világ halászatáról készült hatalmas gyűjteményes tanulmánykötet (The Fishing Culture of the World). Mintegy hatvan dolgozatot közöl a világ legjobb szakembereinek tollából. * Legutóbb azt nyilatkozta, összefoglaló művet készít a magyar ősfoglalkozásokról. Mit is kívánhatnánk neki e jeles napján, mint hogy legyen ereje, egészsége életművének ezt a koronáját még föltenni. PÉTER LÁSZÓ rrt •• •• i r Tömörkény A Szegedi Napló 1900. karácsonyi számában nagyobb cikkben foglalkozik azzal, hogy Kállay Elbert főispán fegyelmit akar indítani a városi tisztviselők egyesületének elnöke: Tömörkény István ellen, mert támogatja a kistisztviselőknek azt a törekvését, hogy nyugdíjjogosultságot szerezhessenek. Tömörkénnyel együtt több száz városi alkalmazott és tanító ellen is fegyelmit indíthatott volna, de Kállay bizonyára úgy gondolta, elég az elnököt megfélemlíteni, s a kisemberek majd alázatosan elhallgatnak. „Nagy nemzetség tagja" volt kétségtelen a Kállay család, de egy-két tehetséges tagtól eltekintve Tisza Kálmán miniszterelnök mamelukjai voltak. A tehetséget Kállay Ödön és Béni képviselték, az utóbbi pénzügyminiszter is volt. Az igaz mamelukok Ubul és Zoltán országgyűlési képviselők, s három főispán Szabolcsban, Hevesben és itt Szegeden. A második világháború miniszterelnöke, Kállay Miklós még fiatal jogászként álmodott a karrierről. A szegedi útikalauzok, hogy megindokolják, miért is viseli az egykor „mikádónak" vagy „beglerbégnek" csúfolt főispánnak ma is utca a nevét, azt írják, hogy szép fasorokat teremtett. A kortárs Bakay Nándor viszont azt írja, hogy kiirtatta az újszegedi kanadai nyárfasort, hogy kanadai platánt telepítsen helyére. Az árvíz után Tisza Kálmánnal Szegedre került csapatban meglehetősen színtelen egyéniség volt. „Szolgálatkész nála minden tag és izom Azért a biztosság pennáját rábízom." Éppen ez a színtelen szolgalelkűsége tette őt alkalmassá a főispánságra Szegeden, Vásárhelyen és Szabadkán. (A kt másodállás jelentős fizetéskiegészítéssel járt.) Nem nősült meg, estéit a Kaszinóban töltötte. Komjáthy Béla országgyűlési képviselő, Tisza Lajos másik segítőtársa erről is megemlékezik: „Fő élve a kártya, szerencsés is folyvást Ezzel igazolja a német közmondást." Kállay Albert levelezése a Szegedi Levéltár és Somogyi Könyvtár tulajdonában megfelezve maradtak fent. Valószínűleg kaszinói beszélgetés közben hangozhatott el egy olyan ígéret, hogy az izraelita egyház új zsinagógája részére majd biztosítja a Püspök bazár telkét. Rózsa Izsó, a hitközség elnöke szemrehányó levélben emlékezteti barátját, hogy igéretét nem tartotta meg. A levelezésben nagy számmal szerepelnek a protekciós levelek. A főispán levéllel fordult az Államvasutak Igazgatóságához, Dénes unokaöccse ügyében, .aki vasúti ellenőrként nem a jegyvizsgálókra fordította a figyelmét, hanem az egyedül utazó nőkkel erőszakoskodott, míg rajta nem veszített. Új munkahelye a fegyelmije* torontáli, még magánkézben levő társaság volt, de itt meg többet jelentett beteget, mint amennyit dolgozott. Hogy mennyire szemérmetlenek voltak ezek a protekciós levelek, mi sem jellemzi jobban, mint a fogadalmi templom titkos, jeligés pályázata. Szapáry Péter gróf Párizsból közölte, hogy barátja a „Redde vota" jeligét használta, tehát Kállay ezt támogassa. A nagyhatalmú főispán volt felelős a sajtóért, ő fizette ki a kormánytámogatást a Szegedi Híradónak. Nagy Sándor, aki hosszabb ideig volt a lapnak tehetséges főszerkesztője, Kállay miatt volt kénytelen itthagyni szülővárosát. 1890-ben Tisza Kálmán bukásakor Kállay bizonytalankodása következtében a Híradó mellé hirtelen két kormánytámogató lap is indult. Ő volt az állami tisztviselők legfőbb „káderese", ha valamelyik tisztviselő nem a kormányra szavazott, az ország másik végébe helyezték át. Bizonyára a középiskolákra felügyelő főigazgató jelentése alapján írt a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter Kállaynak, hogy Sassi Nagy Lajos tanárt hasonló bűnök miatt „méltóztassék magad elé hivatni". Tisza Istvánnak 13 levele szerepel a levelezési anyagban, miért sztrájkolnak a szegedi nyomdászok, szóljon Lázár Györgynek, hogy legközelebbi pesti útján keresse fel a miniszterelnököt stb. A főispánok kiemelkedő fizetést kaptak a Bach-korszak óta. Ez egy tanár fizetésének körülbelül a tízszerese volt, s Kállay még kedvező helyzetben kérte nyugdíjazását. Tisza István hozzájárult ahhoz, hogy 1905-ben teljes fizetést kapjon a nyugdíjazása után. Utána visszahúzódva élt Szegeden, nem tudott részt venni Horthy szegedi bevonulásán betegsége miatt. Elmaradt a Kaszinóból, mert oda a francia megszállás idején a tisztek bejárlak. 1921—22-ben már csak Mórát kereste fel a könyvtárban útikalandok és Biblia kölcsönzése céljából. Halála után irta „Az öreg kegyelmes sírjára" cimű elbeszélésfüzért. „Ahogy lemállott róla a hatalom, ö is megtanulta, mi a solus eris (Egyedül maradsz). A temetésén nem is voltak százan se." Pedig megszólalt a Városháza nagyharangja és a város saját halottjaként temette el, s sírkövére rávésették: a város alapitója (conditor urbis). A Szegedi Napló ügyes cikke 1900-ban leleplezte Kállay nemtelen tervét, s miután a fegyelminek semmi jogi alapja sem volt, Kállay feladta tervét. A szemérmes Tömörkény valószínűleg a két évvel később Szegedre kerülő Mórának nem is emiitette a fegyelmi ügyet. A kistisztviselők nyugdíjjogosultságát végül is sikerült elerni. Ébben Tömörkénynek lett igaza. GIDAY KÁLMÁN * E/l a/ írási ahhól a/ alkalomból közöljük, hogy 80 éve, 1866. december 21-én szülelett Tömörkény István. RÓZSA ENDRE Liba(sor)minta Lúd talpas a liba lába, mégis lépked peckesen. Miért húznak libasorban ? Nem tudod? — Nem. — Nem? Te sem? Miért nem fér egymás mellett négy, hal, nyolc, tíz libatalp? — Felel rá: agg, éltes, meglett, nem nélküli fiatal, s az utóbbi így hadar: „Egy szél fűzi láncra őket! Behorpad itt, daiad ott — s milyet tojt a vezérgúnár? Állj közéjük: megtudod!"