Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

86 Csütörtök, 1986. november 6. 1 Pártkongresszus Laoszban Vicntianc (MTI) Laosz az adottságoknak Szerdán Szakali Józsefet, megfelelő, reális terveket az MSZMP KB tagját, a megvalósítva, a szocialista Központi Népi Ellenőrzési vonások erősítésével fokoza­Bizottság elnökét fogadta tosan szamolja fel történel­Kaysonc Phomvihane. a mi hátrányát. A laoszi veze­Uioszi Népi Forradalmi Párt tö ugyancsak szerdán fogad­Központi Bizottságának fő- ta a kongresszusra meghí­titkára, a minisztertanács vott küldöttségek vezetőit, elnöke. Szakali József közöttük Gejdar Alijevet, az MSZMP-kúldöttség élén tar- SZKP KB PB tagját, a szov­tózkodik Laoszban, a kül- jet kormány első elnökhe­döttség részt vesz a Laoszi lyettesét, valamint Pham Népi Forradalmi Pórt csü- Van Dongot, a VKP KB PB törtökön kezdődő 4. kong- tagját, a vietnami miniszter­resszusán. tanács elnökét. A kambod­A szerdai találkozón Sza- zsai küldöttség élén Heng kali József átadta Kaysone Samrin, a Kambodzsai Népi Phomvihanenak Kádár Já- Forradalmi Párt KB fötitká­nos személyes üdvözletét, ra. az államtanács elnöke Kaysone Phomvihane viszo- áll. m^^ffllo„>k nén" ^Az MSZMP küldöttsége ri LJ iZ" Kedd este érkezett a laoszi fővárosba. A küldöttséget gatásért. Budapesti látogatá­sait félelevenitve elmon­dotta. hogy Laosz érdeklő­déssel tanulmányozza a ma­gyar gazdaságfejlesztés ta­vientianei repülőtéren Phou­mi Vongvichit, az LNFP KB Politikai Bizottságának tag­ja, megbízott köztársasági pasztalatait. Hozzátette: elnök fogadta. Országgyűlési küldöttség Portugáliában ti Lisszabon (MTI) Szerda délelőtt egy lisz­szaboni tervező- és epitésze­ti kutatóintézet megtekinté­sével folytatódott a magyar országgyűlési képviselők küldöttségének portugáliai programja. Ezt követően a delegáció az ibériai állam fővárosának közelében levő Sintra történelmi nevezetes­ségeivel ismerkedett. Délután a magyar képvi­selők küldöttségét, amelyet Cservenka Ferencné, az Or­szággyűlés alelnöke vezet, a Belem palotában fogadta Mario Soares, Portugália köztársasági elnöke. A poli­tikus elmondotta, hogy nagy érdeklődéssel követi a ma­gyar nép országépítő mun­kájáról szóló híreket. Szerda este Bobvos György, hazánk lisszaboni nagykövete fogadást adott az Országgyűlés küldöttsé­gének tiszteletére. Sajtótájékoztató Machel repülőgépének katasztrófájáról „Megtévesztették" a rádió­navigációs berendezést Mint ismeretes, e szeren­csétlensegben vesztette életét Samora Machel mozambiki államfő. A repülőgép fekete dobozát a dél-afrikai ható­ságok nem voltak hajlandók kiadni. A moszkvai sajtókonferen­ciát azért hívták össze, mert a nyugati sajtó olyan rágal­makat közölt, hogy a szeren­csétlenül járt gép idejétmúlt típus volt, hogy a katasztró­fát a legénység hibája okoz­ta, sót, hogy a legénység it­tas volt. Ivan Vaszin a sajtó kép A Dél-Afrika területén október 19-én lezuhant TU—134-es típusú repülő­gép csak úgy térhetett le a kijelölt útvonalról, hogy fedélzeti rádiónavigációs rendszereit megtévesztet­ték — jelentette ki szer­dán Moszkvában Ivan Vaszin, polgári repülési miniszterhelyettes. Borisz Rizsinkov, az ICAO, a nemzetközi polgári repü­lésügyi szervezet szovjet bi­zottságának titkára elmond­ta, hogy a maputói irányító­torony a megfelelő rendszer múködőképtelensége miatt nem tudott irányítani, ezért a gép rádiókompasszal re­pült. A megtett útvonalat a dél-afrikai szakértők adatai alapján regisztrálták. >A mozambiki kormány kö­vetelése és az ICAO szabá­lyai ellenére a dél-afrikai Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 3. hatóságok a kormány dönté­A tervezett útvonalon 105 sére hivatkozva eddig még viselői előtt leszögezte, hogy méternél nagyobb kiemelke- nem voltak hajlandók kiad­a gép legénységenek tagjai dés nem volt, a gép viszont ni a gép fekete dobozát, ami valamennyien kiválóan kép- 920—930 méter magasságban akadályozza a további vizs­zett szakemberek voltak, vét- ütközött a hegynek. gálódást. sóget soha egyikük sem kö­vetett el. A repülést at orvo­sok valamennyiük számára korlátozások nélkül engedé­lyezték. A TU—134-es repü­lőgépti pus berendezései meg­felelnek a nemzetközi nor­máknak, ilyen gepek repül­nek valamennyi európai or­szágba, a Közel-Keletre és Ázsiába. A szerencsétlenül járt gépet 1980-ban építet­ték. valamivel több mint 1100 órát repültek vele. Be­rendezéseivel, repülési rend­szereivel hiba nem fordult elő. A miniszter a továbbiak­ban rosszindulatú kohol­mányoknak minősítette a le­génység ittasságára vonatko­zó állításokat. Hangsúlyozta, hogy ezt az állítást az orvosi vizsgálat sem támasztotta alá. Vlagyimir Novoszeljov navigátor, a legénység egyet­len életben maradt tagja, ugyancsak elvetette ezeket az állításokat. Utólag megállapították, hogy a gép, amely Lusaká­ból visszatérve a határvonal­lal párhuzamosan repült vissza iMaputóba, ám mint­egy 65 kilométernyire a mo­zambiki fővárostól 35 fokos szögben dél-afrikai terület felé vett irányt, majd dél­afrikai területen hegynek üt­között Ezt megelőzően azon­ban a legénység 21 óra 25 percet jelölt meg a leszállás várható időpontjául. A leté­rés okaként Ivan Vaszin a fedélzeti rádiónavigációs rendszereknek a maputói re­pülőtér hullámhosszán tör­tént zavarását jelölte meg. Az erős zavaró jelek dél-af­rikai területről érkeztek. Kérdésre hozzátette, hogy a fedélzeti iránytűt erős mág neses térrel ugyancsak meg­zavarhatták. Mint mondotta, a földnek csapódás pillana­tában a gép leszálló fényei nem égtek, kerekeit még nem bocsátották ki, tehát le­szálláshoz még nem készú lödtek. Munkatalálkozó Moszkvában I gazi nagyformátumú nak és a kölcsönös keres­nemzetközi tanácsko- kedelmi forgalomnak tel­zásként regisztrálhatjuk a jes mértékben gazdasági KGST-tagországok első alapokon kell lebonyolód embereinek kétnapos moszkvai munkatalálkozó­ját. Világpolitikai ese­ményként méltathatnánk akkor is, ha napirendjén kizárólag gazdasági kérdé­sek szerepeltek volna. A KGST ugyanis az Egyesült Államokkal, a Közös Piac­cal és Japánnal együtt a világgazdaság egyik meg­határozó tényezője. Belső kapcsolatrendszerének kor fellépése világgazdasági fórumokon és egyéb gaz­dasági tömörülésekkel — főként a Közös Piaccal —­folyó dialógusban, nem kevésbé világpolitikai té­ma, mint világgazdasági. Azok az erőfeszítések, amelyek a KGST-tagorszá­gokban a gazdasági mecha­nizmus továbbfejlesztése érdekében folynak, a kül­gazdaság szféráját is érin­tik. Nyikolaj Rizskov A reykjávíki munka­csúcstalálkozó óta eltelt időszak nyilvánvalóvá tet­te az amerikai magatartás ellentmondásosságát. Egy­felől Reagan elnök és kormányzata igyekszik méltatni a/, izlandi talál­kozó hasznosságát, másfe­löl a Bécsben megtartott, Sevardnadze—Shultz talál­nia, és csak igy alakulhat ki a KGST-tagországok igényes piaca. Lubomir Strougal csehszlovák kor­mányfő szerint a valutáris, ár-, hitel- és pénzügyi kér­dések megoldására tett in­intézkedések eddig csak k°zo inkább visszalépést igen csekély eredményeket jelentett, mint elorehala­hoztak, ám a döntéseket dast az amerikai magatar­nem lehet tovább halogatni, tasban. A szovjet külugy­A „ , .. , miniszter eppen a moszk­Bukarestben napirend- vaj pártvezetöi munkata. re került temak tettek lá,kozó nyitónapján ^„u szerusitese, a szervezet ak- szüksegesse a pártvezetők sajt,óértekezietén meg is tivabb és egybehangoltabb moszkvai munkatalálko- fo^im^ta ezt a meggyő­zőjét, legalábbis részben. zödest jellemezve azt a A felmerült kerdesek meg- nemzetközi légkört, amelv­válaszolása nem utolsosor- ben a moszkvai fórum ta­ban politikai akaratot igé- nácskozott. nyel, legfelső szintű elkö- Veszélyes tendenciák je­telezettséget egy „áramvo- ientkeznek az amerikai nalasabb" KGST-szerve- politikában. Alaposan zet kialakítása mellett. Ilyen határozott a párt­vezetők munkatalálkozójá­ról kiadott rövid közle­mény, amely leszögezi: a tanácskozáson részt vevők „külön figyelmet forditot­. , ... tak a gazdasági kaocsola- „,. szovjet kormányfő a KGST tok további elmélyítésére, ismét szó van arról, hogy ? . uiesszaKan a a gazdasagi és a műszaki- Washington rövidesen kulgazdasagi tevekenyseg tudomány()s együttmúkö- végképp megszegi a SALT gyökeres átalakítását az dés üj. az eddiginél hala- _2 szerződés korlátozása­interzifikalas kovetelme- dóbb formáinak kihaszná- it. nyeivel összhangban levő iasára.. .", mindez — új gazdasági mechanizmus mint a közlemény is rá­kimunkálásának szerves mutat — a társadalmi­részeként említette. Ezen a gazdasági fejlődés meg­kormányfői szintű fóru- gyorsítását, a lakosság mon a KGST eredményei-, életszínvonalának nek méltatása mellett az sét szolgálja, együttműködés hiányossá­megtépázottan túljutva az időközi választásokon, az elnök és pártja a jelek szerint újra az ortodox reaganizmus, az erőpoliti­ka követésében látja a si­ker titkát. Megkezdődött az MX-rakéták telepítése, gaira is rámutattak a dele­gációvezetők: a formális és bürokratikus elemek jelen­A gazdasági együttmű­ködés javítása mindazon­által csak egyik témája létére, a határozatok meg- volt a moszkvai eszmecse­valósításában tapasztalha- rének. A reykjávíki Gor­tó „nagyvonalúságra", bacsov—Reagan munka­Lázár Györev kormányfő találkozó óta első izben használta kétségtelenül megtartott felső szintű tó­rosszalló értelemben ezt a nácskozásukon a pártveze­kifejezést.) Hangsúlyozót- tők a KGST határain túl­tan jelentkezett az az igény, hogy az elsősorban kereskedelmi jellegű kap­csolatokról térjenek át a tagországok a termelési együttműködésre, aminek része a közös beruházások megvalósítása. Több kor­mányfő is beszélt arról, hogy a munkamegosztás­ra is kitekintettek. Tavaly novemberben. a genfi csúcstalálkozó után — igaz, akkor valamivel szűkebb körben — hason­lóképpen első kézből kap­hattak tájékoztatást Mi­hail Gorbacsovtól a szov­jet—amerikai kapcsolatok alakulásáról. C helyzetben különösen ^ fontos volt a szocia­lista országok első embe­reinek külpolitikai konzul­tációja. A moszkvai múñ­emele- jcatalálkozó résztvevői nemcsak a Reykjavíkban Mihail Gorbacsov által képviselt álláspont támo­gatására sorakoztak fel — tovább növelve a szovjet javaslatok súlyát —. ha­nem rövid közleményük­ben azt is aláhúzták, hogy az izlandi fővárosban fel­vázolt célok valóra váltá­sa érdekében „növelni kell a közös erőfeszítéseket". Ez hosszú távra határozza meg annak a diplomáciai tevékenységnek az irá­nyát, amelyből minden KGST-tagország súlyának, külkapcsolatainak, hagyo­mányainak megfelelően, de azonos törekvéstől vezérelve veszi majd ki a részét. Szászi József zetésben. Az a háromévi huzavona, amely ezt mondta az ügyeletes titkár, hogy ki-ki csele­a helyzetet megelőzte, a sok politikai cikcakk, kedjék lelkiismerete szerint, hanem magas han­amely ötvenháromtól idáig kimutatható, a bi- gon követelte az együttműködést. Az új főszer­zalmat őrölte fel. De a gyalog járó ember azért kesztő-helyettes pisztollyal járt, időnként ki is Ha lett volna valaki a környezetemben­közel és távol, aki azt mondta volna: Nagy vihar lesz ebből!... — akkor bizonyosan kórülnevetjük; ma viszont ideírnám a nevét. Csak nem bontunk le egy szép épületet azért, mert valami fuseráció esett a homlokzaton? Már megint naivak voltunk? Bizonyosan. Ma­gam például el sem tudtam volna képzelni, hogy még kezet is lehet emelni a szocializmus­ra. Ilyen szándékú embernek egyszerre tizen törnék le a kezet! Jó, jó, hallottunk szélsősé­ges megnyilvánulásokról, olvastunk hajmeresztő cikkeket, de mindennek van salakja. Valami­kor vissza akarták pofázni a földet — kivonult pár százezer munkás, és megremegtette hang­orkánjával a Parlament ablakait. Hogy elkus­hadtók a szónokok! Aktivizálódnak olyan em­berek, akik másfelé akarják fordítani az ország szekerét? Majd megismerkednek a munkás­ököllel. S különben sincsen befolyásuk. Olyan látványos történelmi vereséget szenvedett eb­ben a hazában a nagybirtok, a nagytőke, s a feudálkapitalista-fasiszta államgépezet, hogy itt csendőr, nyilas, horthysta, szolgabíró, főjegyző, detektív, végrehajtó "— meg sem mukkanhat. De nem is így kúsztak elő. Még októberben is csak az őrültje, a megszállottja vette elő a naftalinoszsákbol a csendóregyenruhát vagy a kormányzó úr öföméltóságától kapott megbizó­levelet, jóllehet, volt egy bezsírozott géppiszto­lya is. Egyszeriben oly sok lett a demokrata, a népért aggódó! És a megsértett, jogaiban és emberségében megbántott! Az igazságkeresés óráiban, napjaiban, persze, már nem nagyon lehetett válogatni. A magunkéi ellen is vétkez­tünk eleget, helyrehozhatatlanul is — hogyne fényesíthették volna az ilyenek is a mártír­csillagot! Ahogyan én visszaemlékszem, valóban nem élt bennünk korántsem olyan és akkora ve­szélyérzet, mint az események indokoltók vol­na. Nem fogtuk fel igazán, hogy többről van szó, mint a hibák kijavítására szolgáló kész­ségről és elhivatottságról. Hogy megroggyant volna a párt tekintélye, és minimálisra zsugo­rodott a tömegkapcsolata — ennek belátására rendkívüli jellemekre lett volna szükség a ve­hitte: megvan a diagnózis, alakul a terápia — egyenesbe kerül az új társadalom szekere. A mi lapunk, a Délmagyarország, ehhez és igy tartotta magát. Nem „kucserázott", nem köve­telt fejeket, nem fújt fals dallamokat. Nem mondom, hogy ezzel túl nagy „elismerést" ví­vott ki. Pestről jött is néhány üzenet, irodalmi berkekből és újságírokörökből: ideje lenne rá­kapcsolni valami erőteljesebb és támadó szel­lemű sajtókritikára! S minthogy politikai gya­lázkodásra senkinek sem volt kedve és. gusztu­sa, hamar kiállították rólunk a bizonyítványt: Szektás banda verődött itt össze, amelyik kép­telen fölfogni az új idők szellemét! Rettenetesen nehéz lecke lett ekkoriban az újságírás. A társadalom fölbolydult, s a zaj­ban meg lehetett ugyan még hallani ellenséges sikoltozásokat, de ezekkel nyiltan szembeszállni már nemigen volt erö. Többet aligha tehettünk — az ilyen kirohanásokat elhallgattuk. Ha akad is ilyen — gondoltuk —, legalább ne verjük nagydobra. Tipikus esete volt ennek a szegedi József Attila Kör vitája, amelyről egyik, poli­tikailag kipróbált kollégám tudósított. Fogta a fejét, mik hangzottak ott el némelyik szájból! S hogy döntöttünk? Legyen ugyan nyílt tájé­koztatás, beszámoló, de az ellenforradalmi indu­latokat ne adjuk közre. Igazunk volt, vagy sem? Az „oroszlánszelídítés" mindenesetre nem sikerült. Talán jobb lett volna nevén nevezni az indulatot... Az események nem ezen múl­tak, természetesen, hiszen két nap múlva már fegyverek feleseltek. Október 23-án reggel magam egy autóbuszra ültem, hogy tanácsi küldöttséggel Temesvárra zötykölődjünk, tapasztalatcserére. Ez volt éle­tem első határátlépése. Csupa izgalom ... csu­pa élmény ... Csak este, vacsoránál tudtuk meg, hogy itthon drámai események szabadul­tak el. Rádióhallgatás, telefonálás... a haza­utazás megszervezése... — ez lett a tapaszta­latcseréből. Lökösházán fölszedték a síneket, gyalog jött át pár nap után a delegáció; Békés­csabán szereztünk teherautót, azzal ara­szoltunk haza három nap múltán. rengeteg igazoltatás zsilipjén áthaladva... Ujak voltak az igazoltatók, új megszólításokat hallottunk, bizony, más lett a közeg pár nap alatt. Persze hogy bementem reggel a szerkesztő­ségbe. Ott is új arcok. Üj főszerkesztő, új he­lyettes.. . A kollégák elmondták: párt sincs már... a helyi vezetés legutolsó utasítása az volt, hogy a szerkesztőség fogadja az új főszer­kesztőt, és működjön vele együtt! Nem azt állította az íróasztalon; elkobzott szalámirudak­kal kedveskedett volna, s fegyvert is ígért a rokonszenvezőknek. Nem volt kapós egyik ajánlata sem. A szerkesztést azonban határozot­tan kézbe vették, és október 30-án már úgy jelent meg a lap, ahogyan ők diktálták: „nem­zeti forradalom"... Azon a reggelen az új főszerkesztő összetrom­bitálta a munkatársi gárdát. Csinos, magyaros beszédet mondott, s nyájasan apellált a ma­gyarságunkra, majd kereken felszólított ben­nünket: nyilatkozzunk. Nevezetesen „magyar­ságunkról" egyrészt; a „forradalom" szolgála­táról másrészt. Elég sivár csönd ülepedett kö­zénk. Nem erről volt szó... mi nem ilyen esetre gondoltunk szolgálatunkkal. De F. Nagy István belevágott: „Magyarnak érzem magam, és kommunistának, s csak kommunista lapnál vagyok hajlandó dolgozni!" Néhányan kaptunk ezen az erkölcsi szalmaszálon. Magam azzal toldottam meg: „Még ha az a kommunista lap illegális lesz is"... — hiszen akkor még nem bontott zászlót az MSZMP, az MDP pedig már nem volt. Németh Lajos és Lődi Ferenc állt még ebbe a sorba. A főszerkesztőt nem nagyon zavarta ez a néhány nyilatkozat. Még mondta is: Derék dolog, hogy nem futunk a „süllyedő hajóról", s legalább látja, kire számíthat... Ha volt is, aki szociáldemokrata vagy parasztpárti múltját igyekezett frissen emlékezetbe idézni, senki nem tett neki esküt a „nemzeti felkelés­re" és a „minden magyar egyet akar" jelszóra. És közben szervezte, szerkesztette a ,,mi la­punkat", amelynek cikkeit úgy válogatta, hogy még csak véletlenül sem kerülhetett közéjük el­lenforradalomra figyelmeztető gondolat, s bár a Magyar Távirati Iroda lekopogtatta Kádár János beszédet is — annak hely nem jutott. Másnap levelet kaptam a kiadótól. Az igaz­gató háromsoros levélben közölte velem, hogy állásomat felmondja. Nem lepődtem meg raj­tó, de máig sem értem: hogyhogy csak én kap­tam ilyen papírt? A legkisebb és a legjelentéké telenebb voltam a nyíltan kommunista hitval­lású csoportban ... így hát a legkevésbé lehet­tem veszélyes. A tojáshéj még a hátómon volt Csak arra gondolhattam: elkezdődött... Mehe­tünk hát kommunista lapot csinálni... És mennénk is — de hová? A pártszékházban csak egy öreget találtunk — Kiss Károlyt aki ugyan akkor még nem is volt olyan öreg —, amint a kandalló mellett ült, s módszeresen tüzelte az irattárat. A földszinten pedig „foglaló" pártok képviselői tolongtak ..háztúznézöben" ... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom