Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
86 Csütörtök, 1986. november 6. 1 Pártkongresszus Laoszban Vicntianc (MTI) Laosz az adottságoknak Szerdán Szakali Józsefet, megfelelő, reális terveket az MSZMP KB tagját, a megvalósítva, a szocialista Központi Népi Ellenőrzési vonások erősítésével fokozaBizottság elnökét fogadta tosan szamolja fel történelKaysonc Phomvihane. a mi hátrányát. A laoszi vezeUioszi Népi Forradalmi Párt tö ugyancsak szerdán fogadKözponti Bizottságának fő- ta a kongresszusra meghítitkára, a minisztertanács vott küldöttségek vezetőit, elnöke. Szakali József közöttük Gejdar Alijevet, az MSZMP-kúldöttség élén tar- SZKP KB PB tagját, a szovtózkodik Laoszban, a kül- jet kormány első elnökhedöttség részt vesz a Laoszi lyettesét, valamint Pham Népi Forradalmi Pórt csü- Van Dongot, a VKP KB PB törtökön kezdődő 4. kong- tagját, a vietnami miniszterresszusán. tanács elnökét. A kambodA szerdai találkozón Sza- zsai küldöttség élén Heng kali József átadta Kaysone Samrin, a Kambodzsai Népi Phomvihanenak Kádár Já- Forradalmi Párt KB fötitkános személyes üdvözletét, ra. az államtanács elnöke Kaysone Phomvihane viszo- áll. m^^ffllo„>k nén" ^Az MSZMP küldöttsége ri LJ iZ" Kedd este érkezett a laoszi fővárosba. A küldöttséget gatásért. Budapesti látogatásait félelevenitve elmondotta. hogy Laosz érdeklődéssel tanulmányozza a magyar gazdaságfejlesztés tavientianei repülőtéren Phoumi Vongvichit, az LNFP KB Politikai Bizottságának tagja, megbízott köztársasági pasztalatait. Hozzátette: elnök fogadta. Országgyűlési küldöttség Portugáliában ti Lisszabon (MTI) Szerda délelőtt egy liszszaboni tervező- és epitészeti kutatóintézet megtekintésével folytatódott a magyar országgyűlési képviselők küldöttségének portugáliai programja. Ezt követően a delegáció az ibériai állam fővárosának közelében levő Sintra történelmi nevezetességeivel ismerkedett. Délután a magyar képviselők küldöttségét, amelyet Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke vezet, a Belem palotában fogadta Mario Soares, Portugália köztársasági elnöke. A politikus elmondotta, hogy nagy érdeklődéssel követi a magyar nép országépítő munkájáról szóló híreket. Szerda este Bobvos György, hazánk lisszaboni nagykövete fogadást adott az Országgyűlés küldöttségének tiszteletére. Sajtótájékoztató Machel repülőgépének katasztrófájáról „Megtévesztették" a rádiónavigációs berendezést Mint ismeretes, e szerencsétlensegben vesztette életét Samora Machel mozambiki államfő. A repülőgép fekete dobozát a dél-afrikai hatóságok nem voltak hajlandók kiadni. A moszkvai sajtókonferenciát azért hívták össze, mert a nyugati sajtó olyan rágalmakat közölt, hogy a szerencsétlenül járt gép idejétmúlt típus volt, hogy a katasztrófát a legénység hibája okozta, sót, hogy a legénység ittas volt. Ivan Vaszin a sajtó kép A Dél-Afrika területén október 19-én lezuhant TU—134-es típusú repülőgép csak úgy térhetett le a kijelölt útvonalról, hogy fedélzeti rádiónavigációs rendszereit megtévesztették — jelentette ki szerdán Moszkvában Ivan Vaszin, polgári repülési miniszterhelyettes. Borisz Rizsinkov, az ICAO, a nemzetközi polgári repülésügyi szervezet szovjet bizottságának titkára elmondta, hogy a maputói irányítótorony a megfelelő rendszer múködőképtelensége miatt nem tudott irányítani, ezért a gép rádiókompasszal repült. A megtett útvonalat a dél-afrikai szakértők adatai alapján regisztrálták. >A mozambiki kormány követelése és az ICAO szabályai ellenére a dél-afrikai Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 3. hatóságok a kormány döntéA tervezett útvonalon 105 sére hivatkozva eddig még viselői előtt leszögezte, hogy méternél nagyobb kiemelke- nem voltak hajlandók kiada gép legénységenek tagjai dés nem volt, a gép viszont ni a gép fekete dobozát, ami valamennyien kiválóan kép- 920—930 méter magasságban akadályozza a további vizszett szakemberek voltak, vét- ütközött a hegynek. gálódást. sóget soha egyikük sem követett el. A repülést at orvosok valamennyiük számára korlátozások nélkül engedélyezték. A TU—134-es repülőgépti pus berendezései megfelelnek a nemzetközi normáknak, ilyen gepek repülnek valamennyi európai országba, a Közel-Keletre és Ázsiába. A szerencsétlenül járt gépet 1980-ban építették. valamivel több mint 1100 órát repültek vele. Berendezéseivel, repülési rendszereivel hiba nem fordult elő. A miniszter a továbbiakban rosszindulatú koholmányoknak minősítette a legénység ittasságára vonatkozó állításokat. Hangsúlyozta, hogy ezt az állítást az orvosi vizsgálat sem támasztotta alá. Vlagyimir Novoszeljov navigátor, a legénység egyetlen életben maradt tagja, ugyancsak elvetette ezeket az állításokat. Utólag megállapították, hogy a gép, amely Lusakából visszatérve a határvonallal párhuzamosan repült vissza iMaputóba, ám mintegy 65 kilométernyire a mozambiki fővárostól 35 fokos szögben dél-afrikai terület felé vett irányt, majd délafrikai területen hegynek ütközött Ezt megelőzően azonban a legénység 21 óra 25 percet jelölt meg a leszállás várható időpontjául. A letérés okaként Ivan Vaszin a fedélzeti rádiónavigációs rendszereknek a maputói repülőtér hullámhosszán történt zavarását jelölte meg. Az erős zavaró jelek dél-afrikai területről érkeztek. Kérdésre hozzátette, hogy a fedélzeti iránytűt erős mág neses térrel ugyancsak megzavarhatták. Mint mondotta, a földnek csapódás pillanatában a gép leszálló fényei nem égtek, kerekeit még nem bocsátották ki, tehát leszálláshoz még nem készú lödtek. Munkatalálkozó Moszkvában I gazi nagyformátumú nak és a kölcsönös keresnemzetközi tanácsko- kedelmi forgalomnak telzásként regisztrálhatjuk a jes mértékben gazdasági KGST-tagországok első alapokon kell lebonyolód embereinek kétnapos moszkvai munkatalálkozóját. Világpolitikai eseményként méltathatnánk akkor is, ha napirendjén kizárólag gazdasági kérdések szerepeltek volna. A KGST ugyanis az Egyesült Államokkal, a Közös Piaccal és Japánnal együtt a világgazdaság egyik meghatározó tényezője. Belső kapcsolatrendszerének kor fellépése világgazdasági fórumokon és egyéb gazdasági tömörülésekkel — főként a Közös Piaccal —folyó dialógusban, nem kevésbé világpolitikai téma, mint világgazdasági. Azok az erőfeszítések, amelyek a KGST-tagországokban a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztése érdekében folynak, a külgazdaság szféráját is érintik. Nyikolaj Rizskov A reykjávíki munkacsúcstalálkozó óta eltelt időszak nyilvánvalóvá tette az amerikai magatartás ellentmondásosságát. Egyfelől Reagan elnök és kormányzata igyekszik méltatni a/, izlandi találkozó hasznosságát, másfelöl a Bécsben megtartott, Sevardnadze—Shultz találnia, és csak igy alakulhat ki a KGST-tagországok igényes piaca. Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő szerint a valutáris, ár-, hitel- és pénzügyi kérdések megoldására tett inintézkedések eddig csak k°zo inkább visszalépést igen csekély eredményeket jelentett, mint elorehalahoztak, ám a döntéseket dast az amerikai magatarnem lehet tovább halogatni, tasban. A szovjet külugyA „ , .. , miniszter eppen a moszkBukarestben napirend- vaj pártvezetöi munkata. re került temak tettek lá,kozó nyitónapján ^„u szerusitese, a szervezet ak- szüksegesse a pártvezetők sajt,óértekezietén meg is tivabb és egybehangoltabb moszkvai munkatalálko- fo^im^ta ezt a meggyőzőjét, legalábbis részben. zödest jellemezve azt a A felmerült kerdesek meg- nemzetközi légkört, amelvválaszolása nem utolsosor- ben a moszkvai fórum taban politikai akaratot igé- nácskozott. nyel, legfelső szintű elkö- Veszélyes tendenciák jetelezettséget egy „áramvo- ientkeznek az amerikai nalasabb" KGST-szerve- politikában. Alaposan zet kialakítása mellett. Ilyen határozott a pártvezetők munkatalálkozójáról kiadott rövid közlemény, amely leszögezi: a tanácskozáson részt vevők „külön figyelmet forditot. , ... tak a gazdasági kaocsola- „,. szovjet kormányfő a KGST tok további elmélyítésére, ismét szó van arról, hogy ? . uiesszaKan a a gazdasagi és a műszaki- Washington rövidesen kulgazdasagi tevekenyseg tudomány()s együttmúkö- végképp megszegi a SALT gyökeres átalakítását az dés üj. az eddiginél hala- _2 szerződés korlátozásainterzifikalas kovetelme- dóbb formáinak kihaszná- it. nyeivel összhangban levő iasára.. .", mindez — új gazdasági mechanizmus mint a közlemény is rákimunkálásának szerves mutat — a társadalmirészeként említette. Ezen a gazdasági fejlődés megkormányfői szintű fóru- gyorsítását, a lakosság mon a KGST eredményei-, életszínvonalának nek méltatása mellett az sét szolgálja, együttműködés hiányossámegtépázottan túljutva az időközi választásokon, az elnök és pártja a jelek szerint újra az ortodox reaganizmus, az erőpolitika követésében látja a siker titkát. Megkezdődött az MX-rakéták telepítése, gaira is rámutattak a delegációvezetők: a formális és bürokratikus elemek jelenA gazdasági együttműködés javítása mindazonáltal csak egyik témája létére, a határozatok meg- volt a moszkvai eszmecsevalósításában tapasztalha- rének. A reykjávíki Gortó „nagyvonalúságra", bacsov—Reagan munkaLázár Györev kormányfő találkozó óta első izben használta kétségtelenül megtartott felső szintű tórosszalló értelemben ezt a nácskozásukon a pártvezekifejezést.) Hangsúlyozót- tők a KGST határain túltan jelentkezett az az igény, hogy az elsősorban kereskedelmi jellegű kapcsolatokról térjenek át a tagországok a termelési együttműködésre, aminek része a közös beruházások megvalósítása. Több kormányfő is beszélt arról, hogy a munkamegosztásra is kitekintettek. Tavaly novemberben. a genfi csúcstalálkozó után — igaz, akkor valamivel szűkebb körben — hasonlóképpen első kézből kaphattak tájékoztatást Mihail Gorbacsovtól a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról. C helyzetben különösen ^ fontos volt a szocialista országok első embereinek külpolitikai konzultációja. A moszkvai múñemele- jcatalálkozó résztvevői nemcsak a Reykjavíkban Mihail Gorbacsov által képviselt álláspont támogatására sorakoztak fel — tovább növelve a szovjet javaslatok súlyát —. hanem rövid közleményükben azt is aláhúzták, hogy az izlandi fővárosban felvázolt célok valóra váltása érdekében „növelni kell a közös erőfeszítéseket". Ez hosszú távra határozza meg annak a diplomáciai tevékenységnek az irányát, amelyből minden KGST-tagország súlyának, külkapcsolatainak, hagyományainak megfelelően, de azonos törekvéstől vezérelve veszi majd ki a részét. Szászi József zetésben. Az a háromévi huzavona, amely ezt mondta az ügyeletes titkár, hogy ki-ki cselea helyzetet megelőzte, a sok politikai cikcakk, kedjék lelkiismerete szerint, hanem magas hanamely ötvenháromtól idáig kimutatható, a bi- gon követelte az együttműködést. Az új főszerzalmat őrölte fel. De a gyalog járó ember azért kesztő-helyettes pisztollyal járt, időnként ki is Ha lett volna valaki a környezetembenközel és távol, aki azt mondta volna: Nagy vihar lesz ebből!... — akkor bizonyosan kórülnevetjük; ma viszont ideírnám a nevét. Csak nem bontunk le egy szép épületet azért, mert valami fuseráció esett a homlokzaton? Már megint naivak voltunk? Bizonyosan. Magam például el sem tudtam volna képzelni, hogy még kezet is lehet emelni a szocializmusra. Ilyen szándékú embernek egyszerre tizen törnék le a kezet! Jó, jó, hallottunk szélsőséges megnyilvánulásokról, olvastunk hajmeresztő cikkeket, de mindennek van salakja. Valamikor vissza akarták pofázni a földet — kivonult pár százezer munkás, és megremegtette hangorkánjával a Parlament ablakait. Hogy elkushadtók a szónokok! Aktivizálódnak olyan emberek, akik másfelé akarják fordítani az ország szekerét? Majd megismerkednek a munkásököllel. S különben sincsen befolyásuk. Olyan látványos történelmi vereséget szenvedett ebben a hazában a nagybirtok, a nagytőke, s a feudálkapitalista-fasiszta államgépezet, hogy itt csendőr, nyilas, horthysta, szolgabíró, főjegyző, detektív, végrehajtó "— meg sem mukkanhat. De nem is így kúsztak elő. Még októberben is csak az őrültje, a megszállottja vette elő a naftalinoszsákbol a csendóregyenruhát vagy a kormányzó úr öföméltóságától kapott megbizólevelet, jóllehet, volt egy bezsírozott géppisztolya is. Egyszeriben oly sok lett a demokrata, a népért aggódó! És a megsértett, jogaiban és emberségében megbántott! Az igazságkeresés óráiban, napjaiban, persze, már nem nagyon lehetett válogatni. A magunkéi ellen is vétkeztünk eleget, helyrehozhatatlanul is — hogyne fényesíthették volna az ilyenek is a mártírcsillagot! Ahogyan én visszaemlékszem, valóban nem élt bennünk korántsem olyan és akkora veszélyérzet, mint az események indokoltók volna. Nem fogtuk fel igazán, hogy többről van szó, mint a hibák kijavítására szolgáló készségről és elhivatottságról. Hogy megroggyant volna a párt tekintélye, és minimálisra zsugorodott a tömegkapcsolata — ennek belátására rendkívüli jellemekre lett volna szükség a vehitte: megvan a diagnózis, alakul a terápia — egyenesbe kerül az új társadalom szekere. A mi lapunk, a Délmagyarország, ehhez és igy tartotta magát. Nem „kucserázott", nem követelt fejeket, nem fújt fals dallamokat. Nem mondom, hogy ezzel túl nagy „elismerést" vívott ki. Pestről jött is néhány üzenet, irodalmi berkekből és újságírokörökből: ideje lenne rákapcsolni valami erőteljesebb és támadó szellemű sajtókritikára! S minthogy politikai gyalázkodásra senkinek sem volt kedve és. gusztusa, hamar kiállították rólunk a bizonyítványt: Szektás banda verődött itt össze, amelyik képtelen fölfogni az új idők szellemét! Rettenetesen nehéz lecke lett ekkoriban az újságírás. A társadalom fölbolydult, s a zajban meg lehetett ugyan még hallani ellenséges sikoltozásokat, de ezekkel nyiltan szembeszállni már nemigen volt erö. Többet aligha tehettünk — az ilyen kirohanásokat elhallgattuk. Ha akad is ilyen — gondoltuk —, legalább ne verjük nagydobra. Tipikus esete volt ennek a szegedi József Attila Kör vitája, amelyről egyik, politikailag kipróbált kollégám tudósított. Fogta a fejét, mik hangzottak ott el némelyik szájból! S hogy döntöttünk? Legyen ugyan nyílt tájékoztatás, beszámoló, de az ellenforradalmi indulatokat ne adjuk közre. Igazunk volt, vagy sem? Az „oroszlánszelídítés" mindenesetre nem sikerült. Talán jobb lett volna nevén nevezni az indulatot... Az események nem ezen múltak, természetesen, hiszen két nap múlva már fegyverek feleseltek. Október 23-án reggel magam egy autóbuszra ültem, hogy tanácsi küldöttséggel Temesvárra zötykölődjünk, tapasztalatcserére. Ez volt életem első határátlépése. Csupa izgalom ... csupa élmény ... Csak este, vacsoránál tudtuk meg, hogy itthon drámai események szabadultak el. Rádióhallgatás, telefonálás... a hazautazás megszervezése... — ez lett a tapasztalatcseréből. Lökösházán fölszedték a síneket, gyalog jött át pár nap után a delegáció; Békéscsabán szereztünk teherautót, azzal araszoltunk haza három nap múltán. rengeteg igazoltatás zsilipjén áthaladva... Ujak voltak az igazoltatók, új megszólításokat hallottunk, bizony, más lett a közeg pár nap alatt. Persze hogy bementem reggel a szerkesztőségbe. Ott is új arcok. Üj főszerkesztő, új helyettes.. . A kollégák elmondták: párt sincs már... a helyi vezetés legutolsó utasítása az volt, hogy a szerkesztőség fogadja az új főszerkesztőt, és működjön vele együtt! Nem azt állította az íróasztalon; elkobzott szalámirudakkal kedveskedett volna, s fegyvert is ígért a rokonszenvezőknek. Nem volt kapós egyik ajánlata sem. A szerkesztést azonban határozottan kézbe vették, és október 30-án már úgy jelent meg a lap, ahogyan ők diktálták: „nemzeti forradalom"... Azon a reggelen az új főszerkesztő összetrombitálta a munkatársi gárdát. Csinos, magyaros beszédet mondott, s nyájasan apellált a magyarságunkra, majd kereken felszólított bennünket: nyilatkozzunk. Nevezetesen „magyarságunkról" egyrészt; a „forradalom" szolgálatáról másrészt. Elég sivár csönd ülepedett közénk. Nem erről volt szó... mi nem ilyen esetre gondoltunk szolgálatunkkal. De F. Nagy István belevágott: „Magyarnak érzem magam, és kommunistának, s csak kommunista lapnál vagyok hajlandó dolgozni!" Néhányan kaptunk ezen az erkölcsi szalmaszálon. Magam azzal toldottam meg: „Még ha az a kommunista lap illegális lesz is"... — hiszen akkor még nem bontott zászlót az MSZMP, az MDP pedig már nem volt. Németh Lajos és Lődi Ferenc állt még ebbe a sorba. A főszerkesztőt nem nagyon zavarta ez a néhány nyilatkozat. Még mondta is: Derék dolog, hogy nem futunk a „süllyedő hajóról", s legalább látja, kire számíthat... Ha volt is, aki szociáldemokrata vagy parasztpárti múltját igyekezett frissen emlékezetbe idézni, senki nem tett neki esküt a „nemzeti felkelésre" és a „minden magyar egyet akar" jelszóra. És közben szervezte, szerkesztette a ,,mi lapunkat", amelynek cikkeit úgy válogatta, hogy még csak véletlenül sem kerülhetett közéjük ellenforradalomra figyelmeztető gondolat, s bár a Magyar Távirati Iroda lekopogtatta Kádár János beszédet is — annak hely nem jutott. Másnap levelet kaptam a kiadótól. Az igazgató háromsoros levélben közölte velem, hogy állásomat felmondja. Nem lepődtem meg rajtó, de máig sem értem: hogyhogy csak én kaptam ilyen papírt? A legkisebb és a legjelentéké telenebb voltam a nyíltan kommunista hitvallású csoportban ... így hát a legkevésbé lehettem veszélyes. A tojáshéj még a hátómon volt Csak arra gondolhattam: elkezdődött... Mehetünk hát kommunista lapot csinálni... És mennénk is — de hová? A pártszékházban csak egy öreget találtunk — Kiss Károlyt aki ugyan akkor még nem is volt olyan öreg —, amint a kandalló mellett ült, s módszeresen tüzelte az irattárat. A földszinten pedig „foglaló" pártok képviselői tolongtak ..háztúznézöben" ... (Folytatjuk.)