Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-25 / 277. szám

2 Kedd, 1986. november 18. ' n Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság VIII. országos értekezletének záróesemé­nyeként barátsági nagygyű­lést rendeztek hétfőn Szé­kesfehérvárott, a Barátság Házában. A z elnökségben helyet foglalt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztály veze­tője, llarts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának első titkára. Bí­ró Gyula, az MSZBT főtit­kár;»; ott volt Zinaida Krug­lova, a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetsége elnöksé­gének elnöke, aki küldött­ség élén tartózkodik hazánk­ban. Nagy Jenő, a Fejér me­gyei pártbizottság titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Apró Antal, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság elnöke mondott beszédet. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága, együttműködése — különö­sen a felszabadulást követő­en — kiterjedt társadalmunk egészére, politikai, gazdasá­gi és kulturális életünk minden területére. Ma már nincs olyan jelentősebb ipa­ri üzem, gazdasági intéz­mény, főiskola, amelynek ne lenne kontaktusa szovjet test vérű zem ek k el, i n tézmé­nyekkel, s hasznos testvéri kapcsolatok jöttek létre vá­rosok és megyék között is. Az MSZBT szombaton meg­tartott országos értekezleté­nek tapasztalatait elemezve hangsúlyozta, hogy a tanács­kozás résztvevői megerősí­tették : a magyar—szovjet barátság szilárd és megbont­hatatlan; töretlen előrehala­dásának alapja a közös marxista—leninista elv. né­peink közös érdeke és táv­lati céljaink azonossága. Közös az elhatározás abban is, hogy mindkét nép tevé­kenységével hozzájáruljon a béke megszilárdításához. Az MSZBT elcjtt álló fel­adatokat körvonalazva el­mondta, hogy a társaság szé­les körű aktivitást fejt ki a műszaki haladás meggyorsí­tását segítő szovjet üzemek­kel, szakemberekkel való együttműködésért, támogat­ja a magyar ós a szovjet üzemek, vállalatok, tudo­mányos intézmények közötti kontaktus kiépítését, a ta­pasztalatok átadását. E kap­csolatrendszerben rendkívül hasznosak a testvérvárosok és -megyék között létrejött sokirányú, fejlődő együtt­működések. Az országaink közötti politikai viszonyban, egymás helyzetének kölcsö­ne*;. jobb megismertetésé­ben sajátos szerep és fel­Bécsi keringő B écsben az utolsó pilla­natig sem merte volna síin ki megjósolni a vasár­napi pafjamenti választá­sok kimenetelét A két nagy, az Osztrák Szocialista Párt (SPO) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) minden jel szerint fej-fej mellett fu­tott. a küzdelemben az el­sőségért, a kancellári szé­kéit. A rendkívül szoros eredmény iránti várakozás tulajdonképpen be is igazo­lódott, hiszen a szocialis­ták alig két százalékkal kerültek vetélytársuk fölé. Abszolút többséget egyi­küknek sem sikerült sze­reznie — erre nem is szá­mítoltak —> ugyanakkor mindketten visszaestek az előző választáshoz képest — ezt szintén előre sejthet­ték. Az SPÖ veszített töb­bet, és a néppárt keveseb­bel, ez azonban nem vál­toztatott közöttük az eddigi helyezésen a politika dobo­góján. Az 5,4 millió választásra jogosult osztrák polgárt — végül is 4,8 millióan sza­vaztak — idő előtt szólítot­ták az urnákhoz. Az előre­hozott választásokat az váltotta ki, hogy az SPÖ felmondta a kis Osztrák Szabadság Párttal (FPÖ) 1983-ban kötött koalícióit. A szocialisták úgy ítélték meg, hogy az FPÖ-ben végbemenő folyamatok megkérdőjelezték e párt li­berális irányvonalát, s elő retörtek a nacionalista ten­denciák. Olyan körülmények kö­zött döntöttek a szocialis­ták a koalíció feladása mellett, amikor a második köztársaság fennállása óta talán még soha sem volt ilyen bonyolult a helyzet nyugati szomszédainknál. Ausztria is szenved a gaz­dasági struktúraváltás fáj­dalmaitól. Az állami ipar­ban nagyarányú, igen költ­séges átszervezésekre kerül sor, a Voest-Alpine kon­szernnél újabb tízezer em­bert bocsátanak el. Az el­lenzék persze a kormányzó Dárt fejére olvasott minden bajt, ami 1970 óta — ami­óta az SPÖ adja a kancel­lárt — felgyülemlett. A hatalom sáncainak meghó­dítására induló konzervatí­vok nyomasztó adóterhek­röl beszéltek, felemlegették a munkanélküliséget és az államadósságot. A szava­zókra azonban, a végered­mény tanúsága szerint, in­kább hatással volt a szo­cialisták nyíltsága, az, hogy nem takargatták a nehézségeket, és nem ha­boztak megtenni a szüksé­gesnek vélt lépéseket. A megfigyelők szerint nem kis szerepet játszott a vi­szonylagos sikerben Franz Vranitzky személyes „vará­zsa" sem. A választások igazi győz­tesének mindazonáltal az FPÖ kiáltja ki magát. Igaz, másfélszeresére növelte mandátumainak számát a parlamentben. Am az elem­zők többsége ebből nem azt olvassa ki. hogy vala­miféle nacionalista hullám kapna szárnyra Ausztriá­ban. Sokkal inkább abban látják a Jörg Haider vezet­te FPÖ előretörésének okát, hogy a szavazók egy rétege elégedetlen mindkét nagy párttal. E „tiltakozó voksok" pedig inkább az FPÖ-nél csapódtak le, mint a laza zöld-alternativ moz­galomnál, noha ez utóbbiak — első ízben — bekerül­tek a parlamentbe. Mind­ettől függetlenül tény ma­radt ugyanakkor, hogy a szocialisták elérték célju­kat, s minden bizonnyal Franz Vranitzky kap kor­mányalakítási megbízást. A parlamenti számtan szabályai szerint koa­lícióra kell lepnie valamely más párttal. A kérdés most az, kit tél partnernek a kormányzati keringőhöz, s persze az, hogy az illető hajlandó-e a táncra. Noha a választások előtt az SPÖ és az ÖVP vezetői egy­aránt a nagykoalíció felé látszottak hajlani, elméleti­leg más szövetség is létrejö­het. A kormányalakítási tárgyalások csaknem olyan izgalmasnak ígérkeznek, mint maga a választás volt. Laczik Zolián adat hárul a társaságra. Mint politikai mozgalom, mintegy 1900 tagcsoportjá­nak közreműködésével, a maga sajátos eszközeivel já­rul hozzá, hogy a magyar nép jobban megismerje a Szovjetunió népeit, a szov­jet tudományt, kultúrát, a barátj szocialista országban végbemenő társadalmi-gaz­dasági folyamatokat. Előse­gíti a két nép közötti barát­ság és együttműködés bőví­tését, az internacionalizmus erősítését. E munka eredményességé­hez jelentősen hozzájárul a Szovjet 'Baráti Társaságok Szövetségével és a Szovjet— Magyar Baráti Társasággal kialakult, immár négy *>yti­zedes gyümölcsöző együtt­működés — hangsúlyozta Apró Antal, s végezetül ki­jelentette: a magyar nép meggyőződéssel vallja, hogy a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátság hazánk függetlensé­gének, szocialista épitőmun­kánknak legbiztosabb nem­zetközi záloga volt és marad a jövőben is. Ezt követően Ivan Gru­nyánszkij, az SZMBT ukrán tagozatának elnöke, a szov­jet küldöttség tagja emelke­dett szólásra. Tolmácsolta a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnökségének, és sok­ezres aktívahálózalának jó­kívánságait, majd arról szólt, hogy noha a druzsba és a barátság szavak külön­bözőképpen hangzanak oro­szul és magyarul, de mind­két nép számára, s a más nemzetiségű emberek mil­lióinak is a, békét, az egysé­get, az előrehaladást jelen­tik ezeknek szinonimái. Az SZMBT tevékenységé­ről Ivan Grunyánszkij meg­állapította: aktív munkát folytat a szovjet és a ma­gyar nép barátságának és együttműködésének elmélyí­tése és fejlesztése érdeké­ben. eredményesen járul hozzá, hogy mindkél ország­ban megismerkedhessenek a testvéronszág életével, a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeivel. Végezetül kijelen­tette: a szocialista proletár internacionalizmus szelle­mében nevelkedő szovjet nép nagyra értékeli és féltő gonddal óvja barátságát hú és igaz barátjával, a ma­gyar néppel. A nagygyűlés kulturális műsorral ért véget. Plenáris ülés a DÍVSZ XII. közgyűlésén Politikai, gazdasági, társadalmi, nevelési és kulturális kérdésekről A DÍVSZ XII. közgyűlésé­nek az ünnepélyes megnyi­tót követő vasárnapi plená­ris ülésén huszonöt szervezet képviselője kapott szót. A felszólalók többsége szorgal­mazta, hogy a világ fiatal­jai, s az őket képviselő szer­vezetek szorosabban működ­jenek együtt a világméretű problémák megoldása érde­kében. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyű­lése hétfőn plenáris üléssel folytatta munkáját. A DÍVSZ legfelsőbb fóruma a végrehajtó bizottság beszá^ mólója alapján vitatja meg az ifjúsággal összefüggő po­litikai, gazdasági, társadalmi, nevelési és kulturális kérdé­seket; értékeli az elmúlt idő­szak tevékenységét és meg­határozza a szövetség mun­kaprogramját. A hétfői vita középpontjá­ban is az a felismerés állt, hogy az ifjúságnak alapvető jogai védelmében mindenek­előtt a béke megőrzéséért kell világszerte fellépnie. Szinte valamennyi felszólaló üdvözölte a végrehajtó bi­zottság beszámolójában is megfogalmazott kezdeménye­zést: váljék a DÍVSZ egy világméretű antinukleáris ifjúsági koalíció megteremtő­jévé. Többen hangsúlyozták a DÍVSZ szerepét, felelőssé­gét a háborúellenes akciók szervezésében, hozzátéve, hogy a szövetségnek és tag­szervezeteinek az eddigiek­nél több konkrét kezdemé­nyezést kell tenniük. A felszólalók üdvözölték a Szovjetunió és a szocialista országok fegyverzetkorláto­Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára hétfőn a KB székházában fogadta a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyűlésén résztvevő, a szocialista országokból érkezett delegá­ciók vezetőit. A találkozón részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. A szívélyes, ba­ráti légkörű beszélgetésen Szűrös Mátyás tájékoztatót adott belpolitikai életünk néhány időszerű kérdétéről és a fontosabb nemzetközi problémákkal kapcsolatos magyar álláspontról. zási, leszerelési javaslatait, rámutatva, hogy a r^ykjavíki csúcstalálkozón előterjesztett szovjet kezdeményezések el­fogadása valamennyi nép ér­dekeit szolgálná. Egyöntetű­en bírálták, az előrehaladás legfőbb gátjának nevezték a Reagan-kormányzat kon­frontációs politikáját, s mint az egyesült államokbeli kommunista ifjúsági szövet­ség képviselője megjegyezte: az elnöknek hazájában is mind nagyobb ellenállással kell szembenéznie a fegyver­kezési programok megvaló­sításában. Számos felszólaló egyetér­tett azzal, hogy a DÍVSZ behatóan foglalkozzék Föl­dünk globális problémáival, az embermilliókat sújtó sze­génység és elmaradottság felszámolásának lehetőségei­vel, a fejlődő országok hely­zetével. Különösen azzal, hogy a gazdaságilag elmara­dott térségek fiataljai mi­ként élvezhetnék a világon másutt természetes alapvető emberi jogokat: a tanulás­Gorbacsov Taskentben $ Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov hétfőn Üzbegisztán fővárosába, Tas­kentbe érkezett. Az SZKP KB főtitkára úton van In­diába, ahol Radzsiv Gandhi miniszterelnök és az indiai kormány meghívására hi­vatalos baráti látogatást tesz. Mihail Gorbacsov kísére­tében Indiába utazott Edu­árd Sevardnadze külügymi­niszter, Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára, Szer­gej Ahromejev marsall, a Szovjetunió fegyveres erői­nek vezérkari főnöke, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese, Julij Voroncov, a külügyminiszter első helyet­tese és több más szovjet ve­zető. Az SZKP KB főtitkára hétfőn este találkozott a köztársaság vezetőivel, és beszélgetést folytatott velük az üzbég párt, a tanácsi és társadalmi szervezetek mun­kájának időszerű kérdései­ről, a köztársaság életének valamennyi területét érintő mélyreható átalakítás prob­lémáiról. Az eszmecserét kö­vetően Mihail Gorbacsov be­szédet mondott. hoz, az egészségügyi ellátás­hoz, a munkához való jbgot. A vitában résztvevők utaltak arra. hogy a DÍVSZ előtt álló feladatok elvégzé­séhez a szervezetnek fejlesz­tenie, tökéletesítenie kell munkamódszereit, s ezzel összefüggésben a DÍVSZ te­vékenységének néhány hiá­nyosságára hívták fel a fi­gyelmet. Ezek sorába tar­tozik a döntések és progra­mok végrehajtásának gyak­ran elégtelen ellenőrzése, a szervezet munkájának lassú­sága, a dinamizmus hiánya. Ugyancsak kedvezőtlen je­lenség, hogy az ifjúság kü­lönböző rétegeinek problé­máit olykor felszínesen kö­zelítik meg. A DÍVSZ munkájának megújításáról szólva han­goztatták: nem csupán for­mális, hanem lényegi válto­zásokra van szükség. Töb­ben ezzel kapcsolatos javas­latokat is megfogalmaztak; egyebek közt szorgalmazták, hogy váljék nyitottabbá a világszövetség, újabb és újabb ifjúsági szervezetek képviselőit vonva be a moz­galomba. Kívánatosnak tar­tották, hogy az eddigieknél több kezdeményezés szár­mazzék a tagszervezetektől, olyan akciók, amelyek nem­zetközi méretűvé válhatnak. Ugyancsak fontosnak minő­sítették a DÍVSZ propagan­datevékenységének javítá­sát. * Rövid látogatáson ha­zánkban tartózkodott Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke, és részt vett a DÍVSZ XII. közgyűlésén. A BVT elnökét fogadta Hámori Csa­ba, a KISZ KB első titkára Sebestyén Nándornéval, az Országos Béketanács elnö­kével, akivel megbeszélést folytatott a magyar béke­mozgalom és a BVT együtt­működésének kérdéseiről. Bagaméry László Fütty az éjszakában... — A kurvakirálynőd remélem nem a Merciben van! — szólalt meg kö­szönés helyett Brigi. Dzsozé csak most vette észre, hogy Márta nincs a kocsiban. — Ha ezt a fix hapsim is elmarja, kidekorálom a pofáját! — Karló, küldd már a francba! — Kezdem unni. A rohadt, hajtós anyját! — hisztériázott tovább Bri­gitta, amikor meglátta Mártát a ko­csi fele közeledni a kamionok felől. Rá akart rontani, de Karló elkapta a karját. — Utálom a hisztis kurvákat — vágta oda Márta, miközben beszállt a kocsiba. Aztán letekerte az ablakot, és meglebegtetett Brigi előtt egy százmárkást. — A hapsid üzeni, hogv feleitsd el! A káromkodások özönét már nem hallották, mert Dzsozé jobbnak látta, ha lelépnek. Észrevétlenül parkolt le Márta albérlete előtt. A bevétel csúcsnak számított. 1100 márka! Az utolsó százast Mártanál hagyta a fiú, aztán 10 ezer forintot leszámolt ro­oogós ezresekben. Már akkor tudta, hogy csak 500 márkát ad le Giulió­nak, a főnöknek Márta, amikor belépett albérleti lakásának ajtaján, olyan fáradtsag tört rá, hogy úgy érezte, képtelen előkeresni a lakáskulcsait. Megtá­maszkodott egy pillanatra a rozoga lépcsökojlátban. aztán erőt gyűjtött, . és szinte beesett az előszobába. Az ajtó melletti fogasra dobta a táská­ját, bevánszorgott a szobába, és le­roskadt a nagy, kerek asztal mellé egy székre. Jobb oldalt a hosszú fa­lon festmény lógott. Zöldes szürke vízpart szélén egy robusztus lány in­tegetett kendőjével a túlpartra, vagy egy nem látható csónak után. A fali­óra mogorva módon magában beszélt. A nagy üvegkancsóból vizet töltött magának, levetette a blúzát, lehúzta szoknyája cipzárját, aztán felállt. A szoknya a földre hullott, Márta pe­dig elindult a fürdőszoba irányába. Fenyő illatú habfürdőt spriccelt a vízbe, aztán erős sugárban megnyi­totta a csapot. Belenézett a tükörbe, és elszomorodott. Vékony ujjaival ki­simította az éjszaka ráncait arcán, aztán belépett a kádba. Egy pillanat­ra lecsukta a szemét, és majdnem el­aludt. Arra ijedt fel, hogy a szem­pilláján elpukkant egy habbuborék. Gyorsan összecsapta a fogmosást, tö­rülközőt tekert vizes hajára, és be­támolygott a hálóba. Tisztának, könnyűnek érezte magát. Már csak egy lépésre volt az ágytól, amikor hosszában elvágódott. Ügy, ahogy ki­lépett a kádból még vizesen, fején a törülközővel, mély álomba zuhant. . Almában haranczúgást hallott, az­tán piano. Megszólalt egy orgona is. A zene egyre erősödött, a basszus , megremegtette a falakat, aztán rút arcú férfiak hajoltak egészen közel hozzá, érezte a szájszagukat, amikor torz vigyorral, fogatlan szájjal röhög­ni kezdtek. Egyszerre emelték ütésre mocskos kezüket. Felsikoltott... Rémülten felült az ágyon, a - fali­óra delet ütött, és hosszú percekig nem tudta, hogy hol van, csak nézett bambán maga elé. Aztán félve fel­kelt, összeszedte szétszórt ruháit. Amikor az előszobába ért, és meglát­ta a táskáját a fogason, egy szem­pillantás alatt kitisztult előtte a kép. Feltépte a táska patentgombját, az asztalhoz rohant, és kiszórta a tar­talmát. Amikor meglátta a ropogós ezreseket, megkönnyebbülve felsóhaj­tott. Feldobta a levegőbe a pénzt, és aláállt. Levette kedvenc könyvét a polcról, benne a takarékbetéttel. 120 ezerről volt kiállítva. A könyv hátsó borítója alól készpénzköteget hala­szott elő, es 57 ezer forintot leszámolt az asztalra. Felszedte a földröl uz ezreseket, majd csettintett az ujjá­val. Észre sem vette, hogy magában beszél. — ötvenhéthez a tegnapi tizesböl teszek nyolcat, az 65 ezer, 65 meg 120, az 185 ezer. Kétezerért megve­szem azt a tuti olasz csizmát. Egy rossz hét, és megvan a kétszázezer! Kacagni kezdett, amikor ismét bele­nyilait hasába az éles fájdalom, ösz­szegörnyedve visszarakta megszokott helyére a könyvet, és már rohant is a fürdőszobába. Nem volt semmi a gyomrában, így hát nem volt mit ki­hánynia. Szenvedve, könnyes szem­mel öklendezett, s közben csak az járt az eszében, hogy az a tróger Ta­más most már biztos, hogy felcsi­nálta ... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom