Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

2 Csütörtök, 1986. november 20. Melioráció Lázár Mihály felvétele Ebben az ötéves tervben is tart a térségi meliorációs program. Képünkön épp az ("»pusztaszeri Árpád Vezér Tsz-ben javában folyó, idén kezdett, s jövőre befejezendő, 21 millió forintos munka egyik mozzanata látható, amint egy áteresz előregyártóit elemeit emelik a helyére 120 éves tíízoltó-egyesiilet Ünnepélyes állománygyű lést tartottak szerdán a sop roni tűzoltó-parancsnokságon abból az alkalomból, hogy 120 évvel ezelőtt alakult meg a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet. Az eseményen részt vett Varga Károly tűzoltó vezérőrnagy, a BM Tűzoltóság országos parancsnoka. Megemlékeztek az ország első önkéntes tűzoltó egyesületének sokoldalú tevékenységéről, majd kitüntették a tűzoltási feladatok ellátásában élenjárókat. A testület ezúttal kapta meg a városi tanács elismerő oklevelét a város gyarapításáért, értékeinek megőrzéséért, kifejtett társadalmi munkája elismeréséül. A jubileum alkalmából emlékkiállítás nyílt a tűzoltóparancsnokságon. A bemutatott írásos dokumentumok, fotók, "tablók, sisakok, kürtök, tűzoltóbalták és egyéb tárgyi emlékek képet adnak a tűzoltóegylet történetéről, tagjainak helytállásáról, és a tűzoltás technikai fejlődéséről. Vendégünk: Branimir Brkljacs Tegnap délelőtt a Vajdaságból érkezett ifjúsági delegáció vezetőjével, Branimir Brkljaccsal találkoztam a sajtóházban. Az idő rövidsége miatt kérdéseimmel csak a leglényegesebbekre szorítkozhattam. Mik voltak ezek? Gazdaságpolitika, lakáskérdés, életszinvonalpolitika, gazdasági reform, nemzetiségi politika, munkaversenyek. A SZISZ vajdasági elnökségének elnöke így válaszolt: Gazdasági helyzetünk, társadalompolitikai nehézségeink egész Jugoszláviára érvényesek, így igazán „külön" vajdasági ügyekről nehéz beszélni. Fiataljainkat ugyanazok a gondok foglalkoztatják, ami egész köztársaságunk fiataljaira érvényesek. Ezek közül az egyik legnagyobb gond a másfél milliós munkanélküliek száma, melyből százezret nálunk találunk, és akiknek 70 százaléka fiatal. Természetesen a területek közötti különbségek nagyok. Nem mindegy, hogy Koszovóról, vagy Szlovéniáról van szó. Ezzel együtt, és ennek tudomásulvételével a lakáskérdés, az életszínvonalunk csökkenése, a reáljövedelmek és a reálértékek közötti feszültségek napi gondjaink. A gazdasági reform bevezetése nagy reményekkel kecsegtetett bennünket. Meggyőződésem, hogy nem a központi határozatok, a politikai irányvonal okozza a helyzet nehézségeit. A végrehajtás gyakorlati megvalósítása, a féreértések, az időnkénti bizonytalanságok okozzák ezt. A SZISZ vajdasági tanácskozásán ez év áprilisában megfogalmazta ezeket a gondokat. E fontos értekezlet sorrendiségben az elhelyezkedési gondokról, a lakáskérdés' megoldásáról szólt. Nekünk az a feladatunk, hogy ismerve és tudva a helyi sajátosságokból adódó problémáinkat felsőbb szerveinknek továbbítsuk. Feltárva a gondok eredőit, s véleményünkkel, javaslatainkkal tegyünk lépéseket azok megoldásaira is. •Nemzetiségi politikánkról röviden: a lenini nemzetiségi politikát folytatjuk, figyelve arra, hogy minden Interjú a vajdasági ifjúsági szövetség elnökével fórumon megfelelő arányban képviselhessék magukat nemzetiségeink. Így sem építőtábor, sem képviseleti szerv. vagy szervezet nem állt cs nem állhat össze úgy, hogy ne tükröződjön azokban elvünk. Az önkormányzatot ma is egyik legfontosabb kérdésnek tartjuk, a gazdasági nehézségek ugyan megkérdőjelezték ezt, de meggyőződésem, hogy ha jól csináljuk, akkor, elérjük vele,,% kitvűzc>t,t( célt, és ezzel együtt az eredményeket is, A különböző jellegű és indíttatási munkaversenyekről: nem ideológiai kérdés, és nem irányított. Mozgatórugója az össztársadalmi feladatok minél hatékonyabb végrehajtása, önálló szervezeti keretek között. Saját elszámolással, érdekeltségi rendszerrel működnek. Ezenkívül ott a közösséggé kovácsolás lehetősége, s a politikai képzés legjobb színtere is, ahol tudatosíthatjuk politikánk helyességét. Jó példa erre a deliblátói környezetvédelmi munkálatok, az erre szánt pénzt biztosították az arra illetékesek, de a megfelelő időpontban a megfelelő embereket, csak az ifjúsági szövetségünk tagjaival lehetett megoldani. Hiszem és tudom, hogy jövőnk a mi kezünkben van. Czakó János Mit ér a munkaerő ? A

munkabér egyre kevésbé tekinthető napjainkban a nyújtott gazdasági teljesítmény ellenértékének, vagy akár a munkaerő árának. Mindinkább a munka és a munkakörülmények elviselésének ellenértéke. Az egyes munkakörök, az egyes szakmák közötti kereseti arányok már-már alig hozhatók • összefüggésbe a munkateljesítményekkel, a végzett munka gazdasági eredményességével. Előtérbe kerültek a kereseti arányok alakulása szempontjából a dolgozó által hozott „áldozat" tényezői, tehát az, hogy az adott munkakörben, szakmában mit kell neki elviselnie. Számos olyan bérelem, amely korábban „eltérítő" volt, mostanra beépült a természetes bérelemek közé: most már nem torzít, hanem alakít. Például mindenütt — és le nem alkudhatóan — meg kellene fizetni azt, ha valaki nehéz fizikai munkát végez, legyen bár ez a munka a legprimitívebb. Jár neki egy többlet, mint a sportolónak' a kalóriapénz. Jelentős bértöbblet jár annak; aki egészségre ártalmas munkát végez, hiszen ő gyorsabban „elkopik", mint más. Rendkívüli módon viszolyog a mai fiatalság az unalmas, monoton munkától. Mindenki szeretne szép, érdekes munkát végezni. Aki mégis vállalja a lelkileg is fárasztó, egyhangú munkát három műszakban, azt bizony egyre jobban meg kell fizetni. Sok még az olyan munkakör, amelyet a társadalom lenéz. Itt a bérbe bele kell tenni egy kis presztízspótlékot — nem is olyan kicsit. Nem nagyon szeretnek az emberek több műszakban dolgozni. Adni kell nekik műszakpótlékot. Nem csoda, ha azok, akik sokat tanultak, nagy felelősséget vállalnak, magasabb beosztásban vannak, felháborodnak az előbbiek magas keresete miatt. Miért keres egy tízéves gyakorlattal rendelkező, beosztott mérnök három-négyezer forinttal kevesebbet, mint egy tízéves gyakorlattal rendelkező vájár? Hát azért, mert az ő bérében levő felelősségi és továbbtanulási pótlék együttesen is lényegesen kisebb, mint a vájár keresetében levő kalóriapénz, szervezetének gyorsabb elhasználódására, műszakpótlék, veszélyességi pótlék. Lehet erre azt mondani, hogy „felborult az értékrend". De lehet az is mondani — én ezt mondom —, hogy megváltozott a bér jellege: nem a végzett munka" mennyisége és minősége a fő bérmeghatározó elem. Amit már az 50-es években is nehezen értettem, az, hogy a szocializmusban a munkabér nem a munkaerő ára, hanem a végzett munka díjazási formája, öszszesen annyi bér fizethető ki, amennvi a nemzeti jövedelem fogyasztási alapjából jut. De mivel az aranytojást tojó tyúkot valóban nem szabad megenni, az országos munkabéralap csak óvatosan növelhető. Másként nem jut elég Dénz a fejlesztés szinten tartására, beruházásra, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésére. A szocialista bővített újratermelés menetének zavartalansága megkívánja, hogy a munka termelékenysége gyorsabban nőjön, mint a munkabér. A reálbérek — mondtuk — a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően állandóan növekszenek. Most már nem mondjuk. A reálbérek, bizony, hosszabb ideig csökkenni is tudnak! Sajnos! Ez persze nem jelenti, hogy most már a reálbércsökkenés „belefér" a szocializmusba, hanem arra figyelmeztet, hogy ez a csökkenés sokáig nem tartható. Különösen úgy nem, ha ez elsősorban a nagyüzemi munkásságot sújtja. A munkaerőnek az elmúlt évtizedben kettős ára lett: feketepiaci és „fehérpiaci", másképp mondva: szabadáras és hatósági áras. A feketepiaci ár legalább kétszerese a „fehérpiacinak". A munkaerő kettős ára és a munkaerőpiac kiegyensúlyozatlansága olyan érzetet alakított ki, hogy a szocialista szektorban és főmunkaidőben sok dolgozó számára az egyéni teljesítménynövelés vagy korlátozott vagy értelmetlen. A kisvállalkozásban kapott magasabb munkajövedelem csökkenti a nagyüzemben kapott bér vonzóerejét, a teljesítményhez bátortalanul igazodó keresetdifferenciálás ösztönző hatását. rontja a nagyipar munkaerőhelyzetét a sokoldalú, magas szakképzettséggel bíró, önállóan dolgozni tudó emberek elszívásával. A munkaerő kettős ára marxista ideológiánkba nem fér bele. Az persze természetes, hogy a kisvállalkozásokban kapott munkadíj valamilyen vállalkozói hasznot, kockázatfedezeti részt, esetleg csekély tőkejövedelmet is tartalmazhat. Nem tartható hosszabb ideig, hogy a korszerű technikát alkalmazó, jó hatásfokú nagyüzemi munka dija hatóságilag szigorúan ellenőrzött, visszafogott, ugyanakkor a félig-meddig magán jellegű tevékenységek — még ha oly nélkülözhetetlenek is — teljesítményegységre jutó munkadíja gyorsan emelkedő, a munka szerinti elosztás elvét megvalósitó. Olyan vállalati jövedelem- és keresetszabályozás kell, amely mellett a munkás — megfelelő teljesítmény és hatékonyság esetén — a jól prosperáló nagyüzemben is feltétlenül megtalálja a számítását. Növelni kell minél előbb az állami nagyüzemek munkaerővonzó és -megtartó képességét, átlagteljesítmény- és bérszínvonal-növelő lehetőségét. V

áltozik a világ, s benne elveink tartalma. Ami igaz volt fél évszázaddal ezelőtt, ma már nem biztos, hogy igaz. Aki pedig megmarad a régi tantételeknél, a teljesítmény szerinti bérarányok elméleténél, az nem értheti világunkat, és világunk sem fogadja be őt. A munkaerő „árának" megítélésében igazodni kell a munkaerőként szereDlő emberek gondolkodásához, munkájuk ellenlételének megváltozott értékeléséhez, életük új minőségét kifejező igényeihez. Pirityi Ottó Ölést tartott a mórahalmi pártbizottság Tegnap délután ülést tartott az MSZMP mórahalmi városi jogú nagyközségi bizottsága. A testület szóbeli előterjesztést hallgatott meg Szűcs Istvánné, a bizottság titkárának előadásában. Megállapításra került, hogy a vezetői állomány szakmai, politikai felkészültsége emelkedett. A káderpolitika gyakorlásában egyre nagyobb szerep jut a testúlbtek demokratizmusának. A vezetők kiválasztásánál a végzett munka megítélése, a politikai és erkölcsi alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség kell, hogy legyen az alapvető követelmény. Hasznosítani kell a nyugdíjba vonult vezetők tapasztalatait, és ezzel összefüggően segíteni kell, hogy a nyugdíjba vonulás ne jelentse a közélettől való elszakadást. N A témához hozzászóltak; Pöcze Levente (Asotthalom), a pártbizottság tagja, Szűcs István, a mórahalmi áfész pártalapszervezetének titkára, Bata Ferenc, a Pusztamérges—Öttömös pártvezetőségének titkára, Borbás István (Zákányszék), a pártbizottság tagja és Zahorán János, a rúzsai pártvezetőség titkára. A testület a vélemények, javaslatok elhangzása után a határozatot egyhangúlag elfogadta, mely a végrehajtás feladatait is meghatározta. A demokrácia kiteljesedése Szavazzanak a polgárok A szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztése jegyében a lakossági helyi szavazás bevezetésének lehetőségeiről volt szó szerdán a Hazafias Népfront Országos Elnökségének közjogi bizottságában, amely a HNF Belgrád rakparti székházában tartott munkaúlést. Fonyá Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese kommentálta az, ülésen azt a tervezetet, amely jogászok és államigazgatási szákemberek bevonásával készült a napirendre tűzött témában. Hangsúlyozta, hogy felmerült konkrét esetek is indokolttá teszik: az eddigieknél jobban összhangba kell hozni — jogszabályi rendezéssel is — a tanácsok és az elöljáróságok, illetőleg a falugyűlések és a rétegtalálkozók hatás- és szerepkörét, rendeltetését. A jogszabály-előkészítés műhelymunkálatai már megkezdődtek, elsősorban atekintetben. hogy — az alkotmány hatályos rendelkezéseit figyelembe véve — milyen kérdéseket lehessen helyi szavazásra bocsátani, s azt melyik szerv rendelhesse el. Egyelőre az a megoldás látszik kézenfekvőnek — hangzott el a vitaindítóban —, hogy a tanácstörvény lakossági fórumokra vonatkozó rendelkezéseinek módosításával, illetve bővítésével lehet megfelelő jogi keretet adni a helyi szavazásnak. A hozzászólók többsége helyeselte azt az elgondolást, hogy a helyi szavazást törvényi szintű szabályozással lehessen csak bevezetni, hiszen a majdani részvételi jog és lehetőség az alapvető állampolgári jogok körébe tartozna. Ezt hangsúlyozta a vita végén Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is, aki utalt arra, hogy a helyi népszavazás intézményes, jogilag szabályozott rendezésének gondolata voltaképpen a legutóbbi népfrontkongreszszuson merült fel. A mozgalom továbbra is szorgalmazza e kérdések rendezését, s ennek a belső munkafolyamatnak az előmozdítására vitatta me£ a témát a közjogi bizottság is. Halász József, a bizottság elnöke vita-összefoglalójában annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ilyen szavazás a gyakorlatban erősíthetné u helyi képviseleti és politika), tevékenységet is, olyan értelemben, hogy a döntésre jogosult testületeknek még körültekintőbben, mélyrehatóbban kellene foglalkozniuk a kisebb-nagyobb lakóközösségeket közvetlenül érintő helyi ügyekkel. A közjogi bizottság az ülésén elhangzott ajánlásokat megküldi az illetékes szerveknek, s javasolja, hogy folytatódjék a téma vitája a helyi tanácsi és pártszervek bevonásával. A SZOT Ifjúsági Tanácsának ülése A SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa megvitatta azt a jogszabálytervezetet, amelyet az 1987/88. évi ifjúsági parlamentekről terjesztett elő az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. Az elképzelésekről Varga-Sabján László, az AlSH elnökhelyettese adott részletes tájékoztatást. A SZOT Ynunkaprogramjához kapcsolódó ötéves ifjúsági feladat- és politikai propaganda munkatervét is ez alkalommal határozta meg a testület, elfogadva a beterjesztett határozati javaslatot. Ezt követően Sólyom Ferenc, a SZOT titkára tájékoztatást adott az ifjúsági tanács tagjainak a XI. szakszervezeti világkongresszusról, és annak ifjúságpolitikát érintő tevékenységéről, döntéseiről.