Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. cvíolyam, 235. szám 1986. október 6., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Némely bölcsességek Ő

rizd meg nyugalmadat! A tanár néni ül a rendelőintézet várótermében, és köt. Egy simát követ egy fordított. Osztálya unatkozik, időüzö mulattatást keres. Kopogtatósdit választanak, amely ugyan különösképpen nem izgi, de legalább a lehetőség szerint, történik valami. Igazuk lett, doktornéni volt az ajtó mögött, másokat vizsgált, abbahagyta, és kijött kopogásukra. Nevettek, nem várták. Akinek gyakran, napi száz alkalommal (!) kell egészséget betegségtől elválasztani, gyógyszert felírni, annak kevés örömöt okoz az ilyen tréfálkozás. Jobb híján, mások helyett is nevelni kezdte az osztályt, amit a tanár néni együttérző bólogatásokkal nyomatékosított. Különösebb persze nem történt, kicsit kopogtattak — nyugtázta tárgyszerűen a doktornő felháborodását Legyél vezető! Pistikéék osztályában — vigyázat, költött név — nagy a zsivaj, lárma. Eme jelzők, természetesen nem időpontmeghatározó tényezők — ugyan, mikor nincs zsinatolás —, csupán elöhangok egy közelítő, fontos eseményhez. Szóval, hogy köntörfalazás nélkül belevágjak, őrsvezetőt választanak! Kis ügy, nagy dolog, nekik fontos. Tanárnői biztatás hangzik: minden pajtás írjon egy nevet az előtte lévő papírkára. Végül is, mondjon valaki jobbat, ha tud! Meg aztán, hadd tanulják csak a demokráciát, később is jól jöhet. A gyerek persze kérdez, milyen szinű cerkával írjon, hány nevet véshet fel, sajátja js lehet? Tisztára olyanokat, mint később, már az Életben... Tanárnő, mint jótevő elöljáróságuk képmása, türelmesen válaszolgat. Kicsöngetésre megszületik az eredmény: a cédulák nagyobbik felére ki-ki saját nevét irta. Magyarázat? Értékelés? Sokunknak gyötrő volt a kánikula. Vége-hossza nincs forróság, aszály, por, izzadás, melyet az üde hangú műsorvezetők reggelente úgy jelentenek be, hogy íme, megint egy nap gyönyörűség, marad a meleg. Erre mondják, bájos fordulattal, hogy nekik legyen mondva. Persze, lehet, hogy felsőbb szempontból jó ez az országos tikkadás, de ugye, ezt a fővároson kívül élő néhány millió valahogy másként látja... Olvadozó városunk határában felvesz egy autó, és — mondhatni szakmai ártalmamban is —, beszélgetünk. Illetve, a pilóta meséli: családjukban már tobb mint három nemzedéke megfigyelték, s tudásukat apáról fiúra hagyományozták, amennyiben ilyen homályosan süt a nap, tehát hunyorgósra veszi a figurát, akkor legfeljebb három nap, és jön az eső! A hőségtől (is) kábán tűnődik, milyen bonyolult is az élet, de lám, alig száz év alatt — ennyi lehet három generáció figyelmi ideje — megoldódik, lelepleződik rejtélyessége. Ráadásul, mindezen bölcsesség okulásul, biztatásul az utókorra hagyományozódik. Mint a mesében. A szavaink, amiket használunk, a nyelv, amivel élünk, még szegény nyelvújító eleinket is megrémítené. Nemi életünk cselekvései, emésztésünk eseményei gyorsuló ütemben helyettesítik kötőszavainkat. Kicsit unalmas is már a sok rondaság, mondhatni, lassan teli lesz tőlük a hócipőnk. De miként egy újszülöttnek — állítólag — minden vicc új, azonképpen az életkezdö fiatal nemzedékek számára is új feladatot jelent ezt a kiszólásözönt elsajátítani. Mi tagadás, gyűrik becsülettel, s utcai, kocsmai benyomásaink szerint, gyakran meghaladják mestereiket. Igaz, sokan besegítünk, olykor akár maga a rádió is. V Múltkoriban valaki tudós-kutató csak úgy laza közvetlenséggel ki, és megnyilatkozott, mondván: Görgey Artúr egy hatökör volt a politikához... Végtére is, elbírja a mikrofon, az érintett meg .már rég nem szólhat vissza. Megjegyzem, nem is csak a jelzővel van a baj, hanem avval, ami ezt már-már természetesnek láttatja, a közeggel. Mert egy ilyen hatökrös szöveg csak akkor feltűnő, ha körülötte más van, ellenkező esetben belesimul a környezetébe, átmegy a normálisba .., Hírük ellenére, baj van a látszatokkal. Évtizedekig hirdettük az emelkedett kultúra egyedül Udvözítőségét, s lám. már ismét csalatkoztunk. Negyedmilliós megjelenése után két hettel kerestem a híres ház asszonyáról szóló, gyermekkori nagy regényt, csak sajnálkozó mosoly voit a válasz. Hol élünk, nem veszszük észre, mit olvas a dolgozó hölgy? Nem csak ezt olvassa, tudom, sőt, láttam is. Sorba is álltam érte. a kisebbséget gyarapítva, mert a többség tízesével vitte. Átnéztem, nem csalódtam e helyi viszonylatban világhírű alkotásban, melyért legalábbis szóváltások csattannak. Egy helyen ezt olvastam, remélem, mindegyikünk okulására „Nem olyan egyszerű ez a futball! Mert Kutas azt mondta, a játékosokat előbb meg kell tanítani futni, aztán rúgni, és rendben lesz a magyar labdarúgásban minden... A ló tud futni is, rúgni is, de futballozni mégsem!". K

övetkezhetne az ünnepélyes tanulsághirdetés, de jobb. ha elmarad. Gyanítom, nem olvasnák az érdekeltek, vagy ha igen, akkor sem változtatnánk. Nem is lenne bölcs dolog ilyet remélni, mikor már az is jólesik, ha legalább beszélünk róla .. . Tráser László .a? Fölavatták a Szegedi Nemzeti Színházat Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára avatóbeszédét mondja Az estébe hajlóan furcsa, ám emelkedett látványt nyújtott, ahogy a Stefánia szegélyén valóságos fényárban úszott a Szegedi Nemzeti Színház. Szoboravatással indult a szertartás, Jachinek Rudolf, a színház szb-titkára üdvözölte a zsúfolásig megtelt előcsarnok estélyi ruhákba öltözött közönségét Vaszy Viktor mellszobra előtt. Tóth Valéria alkotását Réti Csaba operaénekes, a Vaszy-iskola egyik neveltje, a színház párttitkára avatta föl, ismertetve a szegedi operakultusz fölvirágoztatójának életútját. Gyimesi Kálmán operaénekes helyezett el koszorút, majd a közönség az előcsarnok szemközti pontjára figyelt, ahol Makó Lajosnak 1910-ben készült, most restaurált szobránál Mentes József színművész koszorúzott. Fönt, a büfé előtti magaslaton, kitüntetések átadására került sor. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetéseit Petrovai László miniszterhelyettes adta át Balázs Lászlónak, a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat csoportvezetőjének. Balogh Istvánnak, a Délép bádogosának. Csűri Imrének, a Délép kőművesének, Deák Istvánnak, a Délép kitűzőjének, Lévai Sándornak, az Országos Szakipari Vállalat művezetőjének, Mező Ferencnek, a Csőszerelő-ipari Vállalat kirendeltségvezetőjének, Molnár Lászlónak, a Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat kőfaragójának, Szekeres Mihálynak. a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat belsőépítészének, Szlancsik Tibornak, a Fémmunkás Vállalat lakatos művezetőjének. Szűcs Ferencnek a Csőszerelő-ipari Vállalat művezetőjének és Zámbori Ferencnek. a Délép építésvezető-helyettesének. A művelődési miniszter kitüntetéseit Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke nyújtotta át. Kiváló Munkáért elismerésben részesült Lakatos Jenő. a Főszer kirendeltséfvezetője, Szocialista Kultúráért kitüntetést Asztalos Gyula, a Színpadtechnikai Vállalat műszaki vezetője és Fürcdi Ferenc, a Beruházási Vállalat csoportvezetője vehetett út- A színház avatására alapított Pro Theatro emlékérmet (Fritz Mihály Szombaton este, vasárnapra virradóra, fölavatták Szegeden a Nemzeti Színházat. Az épület százhárom éves története során immár harmadszor. Avatóbeszédet Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára mondott. Az esemény ezúttal is a magyar kultúra ünnepe volt, melyet a hazai művészeti élet, politikai, állami és társadalmi vezetés, a gazdasági és tudományos szféra számos, jelentős képviselője, a színház régi és mai tagsága, baráti köre, de a külföldi érdeklődés is megtisztelt jelenlétével. Az MSZMP KB-ból Knopp András osztályvezető-helyettes és Lendvai Ildikó munkatárs, Urbán Lajos közlekedési és postaügyi miniszter, és Vajda György művelődési miniszterhelyettes, több tárca vezető minisztériumi képviselői, és Szeged testvérvárosának küldöttei, Hubay Miklós, az írószövetség elnöke, és az ausztrál nagykövet, Apró Antal, az MSZBT országos elnöke, és Bányász Rezső, a Tájékoztatási Hivatal elnöke, Szinetár Miklós és Vámos László, Szabó Miklós és Fényes Szabolcs, Lontay Margit és Moldován Stefánia, hosszan sorolhatnánk, akik megosztották a megye és Szeged párt- és állami vezetőinek — élükön Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával, és Székely Sándorral, a városi pártbizottság első titkárával — társaságát. A pénteki kisszínházi évadnyitót követően, tehát szombat estére a színház főépülete került reflektorfénybe, az avatási szertartás kulmináns részét, a gálát, egyenesben közvetítette a televízió. alkotását) hatvanegyen kapták meg most Nagy László színházigazgatótól, többnyire a társulat régebbi és mai művészei, illetve páran a tervezők, kivitelezők közül. Y Pontban este nyoíckor szétnyílt a függöny, s a fényárban úszó színpadon megjelent a Szegedi Nemzeti Színház teljes társulata, hogy az ugyancsak zsúfolásig megtelt nézőtérrel elénekelje a Himnuszt. Nagy László színházigazgató üdvözölte a megjelenteket, majd Pál Lénárd, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára avatta föl a Szegedi Nemzeti Színházat (beszédét lapunk 5. oldalán közöljük, a megnyitóról készült összeállításunkkal). Nagyszabású gálaműsor következett, melyet stílszerűen nemzeti operánknak, a Bánk bánnak második felvonásbeli részlete indított. Simándy József hosszan tartó vastaps kíséreté-ben énekelte el a Hazám, hazámat, majd Gyimesi Kálmán és Iván Ildikó közreműködésével folytatódott <v/. a jelenet. „Kibály vagy pojáca. mivagyok, döntseték!" — jött ki a színre Kean, a színész, Sartrc—Dumas drámájából, azaz Király Levente a nagvmonológgal, s máris működésbe jött a forgó, hogy Görgey Gábor drámájához, a Galopp a Vérmezőn-höz szállítsa a kellékeket. A Kisszínház még friss sikerének előadásrészletében Mensáros László bűvölte el a közönséget Dobos Katival és Mentes Józseffel az oldalán. Bizet operájának, a Carmennek harmadik felvonásából Vámossy Eva, Szonda Fva, Réti Csaba és Németh József mutatott be részletet a kórussal. Ismét változott a kép, Shakespeare IV. Henrikjéből következett ízelítő, s minthogy a darabot közelmúltban műsorra tűzte a Budapesti Nemzeti Színház is, Falstaffként Kállai Ferenc bizonyíthatta kivételes képességeit szegedi partnereinek, Szirmai Péternek, Hőgye Zsuzsának, Gerencsér Lajosnak asszisztálásával. Erre rímelt Verdi Falslaff" jának fugarészlete, melyet annak idején még Vaszy Viktor és Horváth Zoltán rendező fedezett fol a szegedi operakultúrának, s minthogy Gregor József amerikai turnéja miatt nem lehetett jelen, a címszerepet tőle Gyimesi Kálmán, Ford figuráját pedig Gyimesitől Gurbán János vette át. Ismert dallamok vezették be a második részt. „Ha én gazdag lennék" — dalolta Király. Levente annak a Hegedűs a háztetőn-nek megelevenedő snittjéből, melyet a maga teljességében most szombaton, az újjávarázsolt színház első bemutatójaként láthat majd a közönség. Elnéptelenedett a színpad, amikor Páger Antal következett. A Kossuth-díjas kiváló művész 62 esztendeje lépett először ezekre a deszkákra, s ezúttal vallomásait mondta el. Bajtay Horváth Aaola, Andrejcsik István és Karikó Teréz tolmácsolásában Liszt-dalok csendültek föl, hogy bemutatkozhassak a mostanában alakuló balettegyüttes. A táncfantázia koreografálására az Angliában élő Imre Zoltán tért vissza, aki a hatvanas években lendítette föl a balettkultuszt Szegeden. Ismét egy kisszínházi siker: a spanyol Miguel Mihura darabjának, A három cilindervek részletében többnyire fiatal művészek arattak tapsot, Kőszegi Akos, Janisch Eva, Kovács Zsolt, Flórián Antal. S ettől kezdve ismét a zene uralta a terepet. Kodály Székely fonójából az a Komlóssy Erzsébet szólaltatta meg a rossz feleség balladáját, akinek karrierje szintén Szegedről indult, majd az elmúlt évad operasikerének, Verdi Macbethjének rövid szelete következett Németh József, Misura Zsuzsa, Juhász József és Kenessey Gábor közreműködésével. Végül pedig a békedíjas előadásnak, a Hatrnek látványos kórustablója zárta a műsort, amikor is a Jöjj el, napfény refrénre virágeső hullt a színpadra, visszatért a színház egész társulata, s a nézők felállva köszöntötték, vastapssal, a magyar kultúra ünnepének ezeket az emlékezetes pillanatait. A gálaműsort Sándor János rendezte, Varga Mátyás díszleteivel, Ek Erzsébet jelmezeivel, a szegedi szimfonikusok közreműködésével — a kitűnő akusztikai viszonyok között elhelyezett, süllyesztett zenekari árokból —, a zenei vezető Oberfrank Géza dirigálásával. Ahogy kihunytak a fények a színházban, átvonult az ünneplő sereg a szomszédos Tisza Szállóba, ahol hajnalig tartott a bankett. N. I. Nyolc év után benépesült a nézőtér