Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

2 Csütörtök, 1986. október 27. Ünnepség a fehér bot napján Korszerűbb körülmények között Sok-sok évtizede már, hogy a szegedi embert, ha átsétál a régi hídon, a Ti­sza túlsó partjára kikönyök­lő,1 szemet gyönyörködtető épület látványa fogadja: a vakok intézetéé. A század­elő több ilyen típusintéz­ménnyel ajándékozta meg a kor világtalanjait. A szege­di 1913-ban épült föl, mind­össze egy esztendő alatt, s azóta, egyre kopottabb . álla­potában is. megtartotta megérdemelt helyét a lakos­ság szivében. Ennél is töb­bet adott azonban azoknak' a gyengén, vagy egyáltalán nem látóknak, akik e falak között lelték meg a bizton­ságot, a gondoskodást nyúj­tó otthonukat. Az eredetileg 60 szemé­lves, kizárólag fiatal férfiak számára épült intézetben az első és második emeleten voltak a lakószobák, a föld­szinten seprű- és kosárfonó műhelyek sorakoztak. Mind­össze ot esztendeje, hogy nők számára is otthont nyújt az épület: azóta onszágos hatáskörű feladatként a hal­mozottan sérült látáskáro­sultak ellátására hivatott. Az intézménynek csaknem 140 rászorulóról kellett gon­doskodnia, sajnos igen szű­kös, korszerűtlen körülmé­nyek között. Időszerű volt hát a régi, elavult épület fölújitása. a belső tér prak­tikusabb átalakítása. A megyei tanács anyagi támogatásával 1981-ben kez­dődött el az a munka, amely — 10 millió forint és renge­teg társadalmi munka árán — most befejeződött. A la­kók számára oly jelentős ünnepen, a fehér bot nap­Siitkcrezcs az újjávarázsnlt kertben ján vették birtokukba a gondozottak és a dolgozók az újjávarázsolt épületet Az alagsorban ebédlők és főzőkonyha kapott helyet. A földszinti és emeleti lakó­szohákat kifestették, a haj­dani óriási termeket térel­választókkal tettei lakályo­sabbá, s a szőnyegekkel, fal­védőkkel, új bútorokkal melegebbé váltak a szobák. Az átalakítással kényelme­sebb lett az ápolók munká­ja is, s lényegeseh meg­könnyítik a falak közötti életet az újonnan fölszerelt föl vonók. Megváltozott az épület külső képe is: frissen festett arcát mutatja a híd­ra néző homlokzat is. Az udvar kéllemes tartózkodási hellyé változott: szívesen töltik ott az időt a lakók a parkosított, biztonságos köz­lekedést nyújtó szabadban. Hogy ki mindenkinek kö­Könyvek Hollandiából Piros-fehér-kék nemzeti zászló az előcsarnokban, kö­rös-körül pedig egy és ugyanazon nyelven köny­vek, könyvek és könyvek — az apropó: a holland kultu­rális hetek, a Hollandia Ma­gyarországon című rendez­vénysorozat alkalmából Könyvek Hollandiából cím­mel nyilt kiállítás tegnap, szerdán délelőtt a Somogyi Könyvtárban. A rendező Szervek között éppúgy meg­található a Holland Király­ság budapesti nagykövetsé­ge és a Művelődési Minisz­térium, mint városunk taná­csa, továbbá a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése. Tóth Béla, a Somogyi Könyvtár igazgatója köszön­tötte a megjelenteket — kö­zöttük Miiller Józsefnét, a városi tanács elnökhelyette­sét —, röviden felidézte a török hódoltság kora óta élő magyar—holland kulturális kapcsolatokat, s hangsúlyoz­ta: a holland nép szorgalma, kultúrája és tehetsége min­dig példamutató volt a ma­gyarság számára. Ezután Godert Willern de Vos van Steenwijk, Hollan­dia magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe mondott ünnepi be­szédet. (Tökéletes magyar­sággal!) Kiemelte a magyar kultúra hollandiai terjesz­tésenek fontosságát, majd sorra vette azokat az okokat is, amelyek a jelenlegi, e té­ren meg távolról sem kielé­Kiállítás a Somogyiban gítő helyzetet indokolják. Rámutatott: ha lassan és nehezen is, de mindenkép­pen elengedhetetlen változ­tatni ezen az állapoton, s minderre nemsokára olyan kitűnő alkalom adódik, mint a mostani magyarországi holland kulturális rendez­vénysorozat 1987-es viszon­zása, amikor Magyarország kultúrája vendégszerepel majd a Benelux-államban. A beszédek után megnyílt a Könyvek Hollandiából kiJ állítás, amelynek gazdag, változatos anyaga több „for­rásból" érkezett Szegedre: a budapesti Vigadó Galériá­ban szeptember 27. és októ­ber 10. között megrendezett tárlat egy részeként, a hol­land Martmus Nijhoff könyvkiadói és könyvkeres­kedői ügynökség szervező­munkájaként eljuttatott könyvekből, valamint a So­mogyi Könyvtár állományá­ból, és Zöld Ferencnek, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökének magángyűjtemé­nyéből származó régi hol­land térképekből. A holland könyvkiállítást az érdeklő­dök október 22-ig délelőtt 10 és este 7 óra között te­kinthetik meg. I). L, szonhető ez? Az igazgatónő, Lázár Sándorné szerint föl­sorolni is nehéz a sok jó­akarót. „Jöttek a szakmun­kástanulók, a szakoktatók, a vállalatok, társintézmények, a felügyeleti szervek dolgo­zói, a kisiparosok, magán­személyek, művészek. Az intézet dolgozói szabadnap­jukon festő és mázoló szak­munkássá váltak, a férfi­brigád pedig a szakipar minden ágában jeleskedett" — mondta ünnepi beszédé­ben, nem titkolt megható­dottsággal. Nem tudtak olyat kérni a 600-as szakmunkás­képző diákjaitól, vagy a vá­rosgazdálkodási. vállalattól sem, amit — ellenszolgálta­tás nélkül — na teljesítet­tek volna. „Hat éve vagyok igazgató, s azóta elmondha­tom: hiszek az emberben" — jegyezte meg, míg meg­mutatta az épületet. Az ötvenöt vak és mint­egy 90 gyengénlátó, az in­tézet 58 dolgozója számára valóban szép ünnep volt a tegnapi, a fehér bot napja. Mindehhez méltán hozzájá­rultak a családi eseménye­ket rendező intézet irodal­mi színpadának tagjai, a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Juhász József, Fodor Zsóka. Andódi Olga, Galkó Bence és Nagy Imre, valamint a Tömörkény gim­názium műsorban föllépő diákjai. Ch. A. illést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége szerdán, Szabó István elnökletével Budapesten ülést tartott. A testület — a társadalmi vita keretében — véleményezte, a földről szó­ló; előkészületben lévő tör­vénytervezetet. Az elnökség leszögezte: a szövetkezeti parasztság érdekelt a föld­nek, mint legfontosabb nemzeti kincsünknek a vé­delmében. racionálisabb hasznosításában. Időszerűnek tartotta a jogi szabályozás korszerűsítését és áttekint­hetőbbé tételét. Gyermekkoromban Dorozsmán, később Meissenben és Radebeuiban is láttam szüreti ünnepségeket, de olyan csa­ládias fs bensőséges hangulatú rendezvényekben még nem volt részem, mint amit Zsombóban átéltem. Talán a si­keres hagyományőrzés miatt mondom ezt? Vagy azért, mert a falu apraja-nagyja, az elsőosztályos kis táncosok­tól kezdve az eladó lányokon és legényeken keresztül az ősz hajú öregek is tevékenyen közreműködtek e kedves ünnepen? Eszembe jutott a történelmi dátum? Az, hogy kcrúlbelul 300 éve kezdték meg a Jászságból ide települök (kcztük az én „őseim" is) — a kiűzött törökök örökségén — a szél hordta homokbuckákon a szóló- és gyümölcster­mesztést? Es hogy manapság még a gyönyörű Pó-alföldi őszibarack sem veszi fel a versenyt a Zsombó-, Szatymaz­kó-nyéki izével és zamatával? De ne meditáljunk to­vább, mert beálltak a tisz­tára csinosított lovas foga­tok, hogy a szőlőbe vigyék a szüreteiökké avanzsált vendégeket. A szőlőben, ahol a tőkék roskadoztak mézédes terhük alatt, friss házi kenyérrel, paprikás szalonnával, meg „tavalyi" musttal várták a „dolgozókat". Nem tudtam eldönteni, hogy a jóízű fa­latozgatás vagy a szőlősze­des folyt-e serényebben? De az biztos, hogy a népdalkó­rus és a rezesbanda mind­kettőhöz remek hátteret biz­tosított ... Mire az enyhe októberi nap lebukott a zsombói szőlőskertek mögött, a szüretelők szőlővel meg­rakodva vonultak végig a falun — lovas fogatokon, nótaszóval és a kedves kis­iskolások táncos kíséretében. A „présházban" a hagyomá­nyos technológiával arany­lóan vagy vérpirosán csorgó nektárrá varázsolták a gyö­nyörű szőlőfürtöket, az em­beri munka és a zsombói homok szülöttjeit... x Az első—negyedik osztá­lyos kis „népművészek" is „édesszájúak" lettek — a szó szoros értelmében — a buzgó kóstolgatás közben. És én az ő szájukból tud­tam meg a bensőséges, csa­ládias hangulatú ünnepély legfőbb titkát, is. — Hogy készültek erre a nagy napra? — kérdezem az egyik kicsi Marikát. — Nagyon nehezen vár­tuk! Anyuval meg a nagyi­val mindennap számoltuk, hogy hányat alszunk még addig — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy anyu meg a nagyi most is az énekkarban énekeltek, ami­kor mi táncoltunk. Ok is szeretnek szerepelni... A zsombói sikerek másik titka Strachner Józsefné ke­zében van. — Nyugdíjas ta­nárnő vagyok. Örömmel já­rok ki Szegedről az ének­karomhoz, hogy újra az uno­kák és a nagyik ajkára csa­logassam a zsombói ősök már-már feledésbe merült örökszép dalait — mondja szerényen. Mészáros János, a tánc­együttes mestere, a műve­lődési ház igazgatója volt. — Én is Szegedről látoga­tok ki a táncokat betaníta­ni. Velem tart kisiskolás lá­nyom is, az együttes egyik legbuzgóbb tagja ••. Azt hi­szem, igazat kell adnom Kál­mán Ferenc .igazgatónak, a zsombói népszokások fel­újítása egyik lelkes aposto­lának: — Szerintem ebben a ne­mes ügyben nálunk valaho­gyan szerencsésebben jöttek össze a dolgok. A nem is olyan rég még tanyaköz­ponti iskolánk nemcsak a haladó néphagyományok si­keres ápolásával büszkélked­het, hanem modern felsze­reléssel is. Például — ha akarod — mindjárt megnéz­heted még egyszer az e na­pi szüreti ünnepséget — vi­deofelvételről. * A zsombói szüreti ünnepé­lyeket ma már a távol élő rokonok, barátok, jó ismerő­sök találkozásaival ötvözik egybe. Az esti bálon pél­dául egy asztalnál ültemegy kedves szegedi házaspárral. Az unokatestvérükhöz jöt­tek. Be is mutatkoztunk egy­másnak, az unokatestvérnek is. Amikor a Faragó József nevet hallottam, úgy érez­tem, mintha emlékezetem egyik beporosodott fiókja nyilt volna ki. — Egyszer, úgy 35 évvel ezelőtt — kezdtem akadoz­va — a pesti vonaton egy tanyáról Dunaújvárosba ke­rült segédmunkással ismer­kedtem meg. Feltűnően ér­telmesnek tűnt és — néko­szista — tanári mivoltom­hoz hiven — megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve to­vábbtanulni. Elláttam ta­náccsal és a címemmel. Irt is nemsokára, hogy tanulna, de a munkahelye nem akar­ja. Erre én a dunaújvárosi pártbizottság akkori első tit­kárához. Földes Lászlóhoz fordultam. Hamarosan kö­zölte velem, hogy intézke­dett —. de Faragó Józsefről többé semmit sem hallot­tam. Asztaltársam szótlanul, de egyre inkább megdöbbenve hallgatta szavaim. Egyszer csak felugrik, átölel és így kiált: — Pista bátyám, én va­gyok az, egykori útitársad! Hála a biztatásodnak és köz­benjárásodnak, sikerült le­érettségiznem! Patik István A KISZ KB titkára megyénkben Tegnap, szerdán délelőtt ka elterjesztésében volt. A kétnapos látogatásra Csöng- KiSZ KB titkára este meg­iád megyébe érkezett Szandt- tekintette a Szegedi Nem­ner Iván, a KISZ KB ti'.- zeli Színházat, maid a Saj­kára. A vendéget a megyei tóház klubjában fiatal új­K1SZ bizottság székházában sápirókkal találkozott. Germánná Vastag Györgyi A látogatás második nap­első titkár fogadta és tájé- ján, ma a vendéget ai koztatta a megye ifjúsági MSZMP Hódmezővásárhelyi mozgalmának helyzetéről, az Városi Bizottságán Kis La­aktuális feladatokról. Ezt ¡jos első titkár fogadja, követően Szandtner Iván Ezután a KISZ KB titkára találkozott Koncz Jánossal, falkeresi a vásárhelyi Ko­a megyei pártbizottság tit- mócsin Zoltán Szakközépis­karával. Délután a program kólát, ahol a diákmozgalom S/egeden, a Gabonatermesz- ei<élményéiről és gondjairól tési Kutatóintézetben foly- számolnak be a helyi kísér­t.itódott, ahol az eszmecserlel alapján. A beszélgetést témája a KISZ feladatai, a követően Szandtner Iván biotechnológia, a biotechni- elutazik megyénkből. A facsavartól a Hi-Fi toronyig Gazdák boltja Szőregen Tegnap, szerda délelőttől nem kell a szőregi gazdák­nak messzire menni a vető­magért, permetszerért, me­zőgazdasági kisgépekért, mert megvásárolhatják hely­ben is. Ekkor nyitotta meg Kapuit a vásárlók előtt a Dél-Tisza Menti Afész fel­újított üzlete, a Gazdák boltja. A Szerb utca sar­kán található épületben azelőtt ruházati bolt és vasműszaki üzlet „élt" társ­bérletben. Májusban a di­'vatárukat forgalmazó üz­letet átköltöztették a szom­szédos Magyar utcába, majd 650 ezer forintos költséggel kibővítették, felújították a vas-műszaki boltot, szeren­csésen megtartva ezt a pro­liit is az új üzletben. A tcljes aiapterülete közel 200 megnyitó után igazi sláger­szoregiek ugyesseget dicsen négyzetméter, aminek felét nek bizonyult az első vá­az is hogy mindössze Ket foglalja el az eladótér. A sárluk körében, hogy a szi­hetig (.) zartak be a regi nyjtás napján 4 millió fo- nes televíziók teljes belföldi üzletet, hogy azután meg- rintos árukészlettel várták választékát felvonultatták fiatalodva, megszépítve nyit- a vevőket. Hogy mit lehet az új üzletben. SzoKatlanul hassák meg az újat A bolt ilt kaPni? Szinte mindent: nagy volt a mélyhűtők kí­^^^^^^^^^^^^^^^^^ a facsavartól a HirFí toro- nálata is. nyig műszaki és híradás- A jövóben 1,5 millió fo­technikai cikkeset. szerelesi rintos átlagkészlet mellett anyagokat, edényárukat, év] 12 milliós forgalomra csillarokat. háztartasi cik- szamítanak. Ha ilyen színes keket. Természetesen a szó- marad a kináiat_ mint a regi gazdák a növényvédő .. , , szereket, vetőmagvakat; kis- ^"«napon. akkor minden gépeket, kéziszerszámokat bizonnyal sikerül is telje­is megtalálhatják. Tegnap, a siteni ezt az elképzelést. Vegyem, ne vegyem? Együttes ülés Rúzsán Az MSZMP Mórahalom vendéglátóipari egységeiben, városi jogú nagyközségi bi- • valamint a .takarékszovet­zottsága és az MSZMP Ül- kezetben. lés-Forráskút nagyközségi A tárgyalt témákban föl­bizottsága tegnap együttes szólalt Bibók Istvánná, Pö­ülést tartott Rúzsán. A két cze Levente, Tóth Szilvesz­testület megtárgyalta az térné, Horváth László, Illés Ullés és Vidéke Afész gaz- Jánosné. Nyáriné Tajti An­daságpolitikai munkáját, és na, Földesi Gyula, Ábrahám a helyi takarékszövetkezet Vince, Zahorán János. tevékenységét. A tanácsko- Hauszmann Aurél, Farsang zás résztvevői látogatásttet- Laszlóné es Kratznai Mi­tek Rúzsa kereskedelmi és hály, 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom