Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

MAGAZIN 8 Csütörtök, 1986. szeptember 4. ANDRUSKO KÁROLY METSZETE A Széphalom történetéhez QD S Zolnai Béla Széphalom cimíi, 1927-ben indult folyóiratát több szempontból különleges hely illeti meg Szeged művelődéstörténetében. Ez a lap \ olt az első — s hosszabb ideig az egyetlen — rendszeresen megjelenő helyi irodalmi folyóirat, s e minősítési az sem érvényteleníti, hogy néhány év múltán, 1932 után megjelenese rendszeressége föllazult, majd esetlegessé vált. S fonios volt e folyóirat azért is, mert az irodalmi reformkonzervativizmus eszményei vezérelték; értékrendszerében, válogatásában a Nyugat nagy íróihoz igyekezett fölzárko/tatni a „hagyományos" izlésü, s mind inkább kiüresedő, érdektelenné váló, ám politikailag preferált konzervatív irodalmai. Azaz: egy közönséglörténeii fölzárkóztatás és kiegyenlítődés irányába alakitolta élő irodalmunkat, ami pedig akkor a továbbhaladás elengedhetetlen művelődéstörténeii föltétele volt. A lap — s a szerkesztő-kiadó Zolnai Béla — e következetesen érvényesített pozícióját azonban szükségképpen nagy belső feszültségek kisérték. A konzervatívoknak tűi modern volt a lap, vagy legalábbis egyes megnyilvánulásai ilyenként tűntek, föl, a „kor kereséseinek irányából", az élenjáró irók próbálkozásaiból azonban — önmagái szegényitö módon — a lap mégis kimaradt. Az utókor, a ma szemszögéből különösen ez utóbbit fájlalhatjuk, mert ez a — Nyugat uralkodó irányzatánál megálló — Ízlés kirekesztette a Széphalomból a potenciális szerzők s irások tekintélyes sorát, igy mini köztudott, magát József Attilát is, sőt őt — Zolnai nagy izléstévesztése jeleként — gúnyos glosszák céltáblájává tette. Sajnos, a szerkesztőnek az egyes lapszámokat és évfolyamokat eredményező válogató, ösztönző és szervező munkája ma még lényegében föltáratlan. S tisztázatlan Zolnai Béla pályája, esztétikai készültsége és Ízlése is. A láp rendszeres és részletes története igy egyelőre megirhatatlan. De néhány kapcsolat rekonstruálása, néhány összefüggés átvilágítása — az akadémiai könyvtár kézirattárában őrzött dokumentumok elemzése révén — már mosi hozzájárulhat a tisztább látáshoz. QD Nem közismert, de Németh László is korán kapcsolatba került a Széphalommal. Németh Zolnai Modern Irodalmunk és az irodalomtudomány cimü füzetét (192-7) amelyben a szerkesztő-professzor az irodalomiudomány „fölzárkoztatási" feladatairól írt, még 1927-ben ismertette a Protestáns Szemlében (Kisebb értekezések. 1927. 414.). Valószínűleg ezt követően, valamikor 1928-ban ismerkedhettek meg személyesen is. Zolnai, tudjuk, rendszeresen följárt Pestre, a Centrálban találkozott iró- és tudósbarátaival, alkalom a találkozásra tehát volt. Egyik ilyen találkozásukkor adhatta át Németh Zolnainak Rousseaui elmealkat című esszéjét. De Zolnai alighanem csalódott Németh Írásában, egy Rousseaut tárgyaló esszétől nyilván mást vári. Az irást nem közölte. Németh végiil sértetten, rideg-hivatalos stilusú levélben kérte vissza kéziratát: T. Szfphalom szerkesztősége. Szeged. A Széphalomnál heverő Rousseaui elmealkai című tanulmányokat visszakérem. Tisztelettel Németh László Budapest 1929. febr. 8. Zolnai szerkesztési elveibe tehát a szárnyait bontogató fiatal Németh László nem fért bele. 4. A Széphalom, s szerkesztője egyik jellegzetes irodalmi kapcsolata — nyugodtan ntondhaijuk, vonzalma — a Nyugat nagy nemzedékének egyik jeleséhez, Kosztolányi Dezsőhöz fűződött. Már a lap indulásakor gondolt rá mint szerzőjére. Az első szám már hozott Kosztolányiverset (Sakkozzunk egyszer... "1927. 21.), s ekkori közelebbi kapcsolatukra vall Kosztolányi Zolnaihoz irott levele is, amelyben — jellemző módon — Kosztolányi a Széphalom adminisztrációjával kapcsolatos dolgokról szól: Budapest, 1927. 111/7. Kedves barátom, • csak reám vess, én vagyok a hibás, hajszás munkámban egészen megjeledkeztem a Széphalom hirdetéséről. Még ma beadom. A Rilke-vers egy héten belül kezeid kozt lesz, legkésőbb 13-án, vasárnap. Leköteleznél, ha közölnéd velem l'ietor Hugó kiadójának pontos címéi. \ ágy ok igaz hived: Kosztolányi Dezső A „Rilke-vers" ugyan Kosztolányi fordilásában végül nem jelent meg a Széphalomban, de Zolnai szerkesztői értékrendjét mutatja, hogy még ugyancsak az első évfolyamban — a 238. lapon — közölte Pérely Imre jellegzetes, szép portré-rajzát Kosztolányiról. 1928-ban pedig, az első számban, közölte Kosztolányi Fürdés c. novelláját, ntajd — a 102-103. lapokon — három Wilde-forditását. Fordulatot ebben a kapcsolatban Kosztolányi „Adyreviziós" cikke hozott. Mint ismeretes, Kosztolányi A Toll 1929. július 14-i s/ainában Az írástudatlanok árulása címen megírta elítélő „különvéleményét Ady Endréről". Ezi Zolnai eszményei elleni támadásnak: árulásnak vette, s azon frissiben, a Széphalom júliusi-augusztusi számába cikket irt „Kosztolányi árulásá"-ról (286-287.). S bár Kosztolányi Zolnaihoz ezi követően írott kél levele (1929. aug. 16. és nov. 9.) kiegyensúlyozott személyi kapcsolatról árulkodik (Kosztolányi csak példányokat kért a vele vitázó cikkekből), — az irodalmi kapcsolat végleg megromlott közöttük. Kosztolányinak több irása nem jelent meg a Széphalomban, Zolnai viszont előbb — még 1929-ben — közölte Földessy Gyula Ady, Babits, Kosztolányi cimü vitacikkét majd — már 1933-ban — újabb Kosztoláhyi-ellenes Zolnai-glossza következett Pénzpuffasztás és nyelvszegényesilés címmel. Mindebből a Széphalom szempontjából az a fontos, hogy az Ady neve fémjelezte Nyugat-hagyomány védelmében Zolnai még az izlese körébe esö Írókkal is kepcs volt szakítani Konfliktusos volt Zolnai viszonya a fiatal Illyés Gyulához is. Illyés, mint Zolnaihoz irott leveleiből kitetszik, ismerte Zolnai folyóiratát s nem is volt tőle idegen a Széphalomban való alkalmi megjelenés. 1930 tavaszán, nyilván pillanatnyi pénzzavarban, föl is ajánlotta verseit a szegedi lapnak. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úr, a mellékelt verseket azzal a kéréssel küldöm el Önnek, hogy — amennyiben a versek megfelelnek — legyen szíves az értük járó honoráriumot kivételesen még a megjelenés előtt rövidesen, ha ez lehetséges, címemre elküldeni. Ha a verseket nem használhatná, kérem, küldje őket vissza. Őszinte tisztelettel híve Illyés Gvula Budapest, 1930. IV. 10. V. Nádor-u. 9. Sajnos, az Illyés küldötte négy verset nem tudjuk azonosítani, igy nem lehet megítélni sem színvonalukat, sem esziétikai jellemzőiket. Ismerve azonban Illyés életművét s akkoriban megjelent egyéb verseit Három öreg-korszak ez, szerkesztői tévedésnek — pontosabban: irányzati elfogultságnak — kell tartanunk, hogy a verseket Zolnai nem közölte, sőt nem is reagált rájuk. Mint Illyés október 18-i levelezőlapjából kiderül, fél évvel később is a költőnek kellett visszakérnie a reflektálatlanul hagyott verseket. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr, ez év tavaszán küldtem Szerkesztő Úrnak négy verset, közlésüket s főleg honoráriumot kérve. Most arra kérem Szerkesztő Urat, szíveskedjék e négy verset, melyek a Széphalomban nem jelentek meg, alanti címemre visszaküldeni. Szívességét előre is köszönöm s kérem, fogadja tiszteletemet • Illyés Gyula Budapest, V. Nádor-u. 9. Csak sajnálni lehet, hogy József Attila után Illyés sem nyert bebocsátást a Széphalomba, s mint előbb, most is egy új hangú, nagy költővel lett szegényebb a lap. El Elmélkedés a stószi remete otthonában Ezt a kelet-szlovákiai völgyet napok óla moccanatlanul gyötri a száraz nyári hőség, körül türelmesen szenvednek a sötét ruhás hegyek, szenvednek a fák és az emberek. Utcának nem nevezhetem, ahová befutunk a forró kocsival, egy apró leány ka is megerősíti ezt, rámutat a ház falán levő helyrajzi számra: 189. Ez volt Fábry Zoltán iró és gondolkodó otíhona. születésétől a haláláig. Csak tanulni meni el innen néhány évre, uiolsó ötven évéi megszakítás nélkül itt t öltöt te, ebben a szépen gondozott falusi házban. Nem tudom, milyen volt az iró életében, most málnavörös, fehér a festése, a CSEMADOK, a csehszlovákiai magyarok nemes törekvésű közössége szépen rendbe hozatta, emléktáblát helyezett el a tágas kapu jobb oldalán, kétnyelvű szövettel: „ 1897—1970. Ebben a házban élt és dolgozott Fábry Zoltán magyar nemzetiségű antifasiszta író". És itt van a tábla fölött Fábry fejszobra. Itt vannak a virágok, a tartós koszorúk, amelyekkel különböző csoportok tisztelegnek a nagy remete előtt. Itt járt mostanában a szlovákiai nagykürtösi járás, az aszódi Petőfi Sándor gimnázium, a sárospataki Rákóczy gimnázium 3. c osztálya. egy vásárosnaményi közösség, a kassai magyar gimnázium; tehát tisztelegtek a vezetők, a tanárok, akik beleoltották a mai ifjúságba, hogy Fábry élt, Fábry él. emlékét vétek lenne elhanyagolni. A ház előtt keskeny köves utacska, szemben tenyérnyi zöld terület, azon egy fapad, mögötte mély mederben lépésnyi liegyipatak csörög. Az emlékház négyablakos, de valamikor, f ábry szüleinek idejében ide tartozott a kaputól balra levő épületszárny is, ennek a külsején megszakították a múltat, modernizálták, most egy aprócska textilbolt működik benne. Valamikor itt volt f ábry apjának a vegyeskereskedése. Kellett ez a család boldogulásához, pedig Fábry jómódú gazdának számított a kis hegyi emberek között. A családnak az irón kivül volt egy leánytagja is, vaknak született, nem élt negyven évet sem, anyja gondozta, s ő az anyját a szerény családi fészekben. ' • Ha az ember csak a környezet megragadó szépségét tekinti, könnyen elképzelheti, hogy egy kimagasló szellemi alkotó nem kiván kimozdulni innen. Fábry hosszú évtizedeket töltött itt egyedül, a szomszédok főztek, mostak rá, a két szobában összezsúfolt könyvek, Íróasztal, az irógép most is hiven őrzi a régi hangulatokat, s hogy ez a kimagasló alkotó milyen messzire sugárzott innen, azt legjobban az évenként lezárt emlékkönyvek sok ezer aláírása tanúsítja. Az első szobában a magyar nyelvű könyvek sorakoznak, a másodikban a német nyelvűek. Fábry ezt a két nyelvet használta, azt mondja az emlékház gondnoka, hogy szlovákul egyáltalán nem beszélt. A házat az iró ősei körülbelül százharmincxévvel ezelőtt építették, s egyszerűségükben is igényes emberek lehettek, erre mutat a belső szoba megmaradt mennyezetfestése; ritkaság lehetett ez abban az időben ilyen apró falucska házaiban. Itt gyűjtötte össze ezt a töméntelen könyvet, más disz nincs is a falak körül, csak a szülők képe őrzi a családi múltat, s itt van főhelyen Ady fejszobra. Ötven évig, a haláláig itt élt, ebben a szellemi kincsekkel bélelt szerény otthonban, egyedül volt bajaival, gondjaival, gondolataival az ódon falak között. Itt van az első szoba ajtajától jobb kézre a szerény ágy, itt halt meg az Isten háta mögött, talán senki se volt a közeiéhen, amikor megállt a szíve. Ötven évig élt itt a hegyi remeteségben, de szellemi környezetéhez tartozott Kassa, Pozsony, Budapest, Párizs, az egész világ. Csoda volt, milyen messzire látott innen, milyen messziről tudott tárgyilagosan, igazságosan, fölényesen, de sohase fölényeskedő irodalmi, társadalmi, politikai kérdésekben ítélni; milyen gyönyörűen, tömören, milyen színesen tudott írni. Olvasom a húszas-harmincas években született Írásait, s rádöbbenek, vajon ki irt nálunk, a nagyobb hazában ennyire életesen, tisztább magyarsággal. Az ő szavai, mondatai mindig pontosan kifejezték, amit kifejezniük kellett, nem botlottak el soha a nyelvi okoskodáí ingoványain, szóformái helyenként új utakat vágtak az anyanyelvben, s ideha4a mégis milyen keveset hallunk róla mostanában. Pedig tanítani kellene irásművészetét. Megmutatni mindenkinek, aki a nyilvánosságnak ir, nem s/égyellni bevallani, hogy ez a stószi remete talán többet adhatna a jelennek, mint amennyit a közelmúltnak adott. Meg lehetne — sőt kellene tanulni tőle, hogyan lehet hetvenkedés, bántó fölényeskedés nélkül szellemi fölényben élni és itélni, hogyan kell — ha kell — keményen, az igaz szó, a müvés/ct varázserejével telibe találni, ha bírálni akarunk, hogyan kell bátran irni, hogyan kell bátran javítani hetvenkedő, javitó szándék nélkül. • Fábry Zoltán nemcsak a szlovákiai magyarságnak volt nagy egyénisége, hanem az egész nemzetnek. Gondolataival, tollával sugarasan belehasitott, belevilágított a korában gyakran hetvenkedő magyar szellemiségbe, gyakran emlegette Ady keménységéi, világító tisztánlátását, gyakran itélte el azokat, akik az igaz magyarságot talmi zászlóként lobogtatták. Ragyogóan tudott irni, a mai tollforgatók sokat tanulhatnának tőle. Nem siklott ki soha az olcsó közhelyek ösvényeire, minden szava megtalálta helyét a mondatokban, minden mondata a gondolatok helyretélelében. Nagy mester volt az anyanyelv művelésében. Itt. ebben a kicsi falusi házban, ezen az Íróasztalon nagyszerű művel születtek. Mindig színesen, tömören, muzsikásán irt, műveinek, tanulmányainak megvan a zenei hangneme, nincsenek bennük diszharmóniák, tudott lirai hangnemben kemény igazságokat leírni, tudott kemény igazságokat keményen kifejezni. Érdemes elmélkedni ebben a szerény falusi remeteházban, ahonnan gondolatözönök áradtak ki a világba; arra kell gondolnom, milyen gazdagok vagyunk, s mennyire nem tudunk bánni a gazdagságunkkal. Itt hagyjuk Fábryt ebben a két szobában, ahelyett, hogy elhoznánk minél több hazai otthonba. Hogyan látta a világot? Egy rövidke idézet a szlovákiai „Az út" cimü lap egyik 1934-ben megjelent számából. „Aki entellektüel nem találta meg az utat, az egyetlen kiutat, az egyetlen szövetséget és jövölehetőséget a proletariátus felé, az halott, a/felveszett ember." Ugyanebben a lapban, ugyanebben az évben: „Május elsején a kapitalizmus imperialista álarcát kell letépni, a küszöbön álló világháború! kell megakadályozni, itt harcot kell tudatosítani." Mindezt itt, ebben a stószi remeteházban irta; hányan irtak akkor igy a tágabb hazában? ORMOS GERÖ Zolnai — s a Széphalom — minősítését persze nem alapozhatjuk csak ezekre a tényekre. Az egész lap megítéléséhez majd hozzátartozik az is, hogy Zolnai mily tartósan foglalkoztatta Szerb Antalt, hogy jónéhányszor szóhoz juttatta a különleges alkatú Berda Józsefet, hogy elindítani segített Cs. Szabó László pályáját stb. Erényei azonban, úgy látszik, egy töröl fakadtak hibáival: szerkesztői „találatait" ugyanaz a szemlélet eredményezte, amely balfogasait is. LENGYEL ANDRAS BELANYI GYÖRGY Főképp a múlt! a világról csak azt tudom s ha már tudom elmondhatom hogy van ó meg vagyok én és ha nem szégyelleném tán letagadnám magamat végül is ki látott olyat hogy egy világgal szemben más itt kívülem nincsen dehát mindez oly bonyolult jövő jelen s főképp a múlt! hogy nem is lehet elhallgatni már nélkülem talán a világ sem áll...