Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

ma­Hétfő, 1986. szeptember 1. Adatvédelem Első ízben látott napvilá­got hazánkban a számítás­technikai adatvédelemmel átfogóan foglalkozó kézi­könyv. A kiadvány — ame­lyet a Központi Statisztikai Hivafal megbízásából a Szá­mítástechnika Alkalmazási Vállalat szakemberei készí­tettek — reszletesen tartal­mazza az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat, részletezi és magyarázza a legfontosabb tennivalókat. Szó van benne az alkalma­zott biztonsági megoldások­ról, és a számítógépes visz­szaélések megelőzésének le­hetőségeiről is. Rövidesen el­készül egy másik kézikönyv is, a Pénzügyminisztérium támogatásával, ez a kiad­vány a számítástechnika al­kalmazásához szükséges jog­szabályokat gyűjti össze. A KSH számítástechnika­alkalmazási főosztálya nem­rég megbízta a SZAMALK­ot, mérje fel, és készítsen tanulmányt a számítógépes visszaélések helyzetéről kül­földön. es — ha tapasztal­ható ilyen — hazánkban, s tegyen javaslatokat a foko­zott adatvédelem érdekében. Ez a munka már meg is kez­dődött, legalábbis ami a helyzet feltérképezését illeti. Az utóbbi 10—15 évben vi­lágszerte nagy számban for­dultak elö számitástechnikai visszaélések. A téma számos nemzetközi konferencia na­pirendjén is szerepel. Reggeli csúcs A tizenéves korosztályé, elsősorban a középiskolásoké lesz. szeptember l-jétől reg­gelenként a Petőfi Rádió hullámhossza. Az új, zenés, információs műsor, a Reg­geli csúcs, hétfőtől péntekig, 6.05-től 7.30-ig jelentkezik, s tájékoztatja a fiatalokat a nap legfrissebb és legfonto­sabb esemenyeiről, a diáko­kat érdeklő témákról, kultu­rális és sportprogramokról A szórakoztató, informáci­ós műsorblokk mintegy há­romnegyed részét a zene tölti ki. a magyar és a kül­földi slágerlisták vezető ze­neszámai, a kedvelt dalla­mok között, félóránként két­perces hiradás jelentkez.ik, négy-öt percenként pontos időjelzést adnak. Zoli-Géza járat Zalából Szegedre Figyelem, figyelem, autó-'iMa harminchárom fok volt, buszjárat indul a tizenötos kocsiállásról Nagykanizsa, Kaposvár, Dombóvár, Baja, Szegedre hat ora negyvenöt perckor. Mikor érünk oda? Szeged­re? Tizenöt huszonötkor. Te jó eg! Több mint nyolc óra buszozás! — Azért ez szép. Nincs egészen kilenc óra. Nézőpont kerdese. Tisztelte­tem a maga nézőpontját, ez azért mégiscsak szörnyű hosszú idő. Mit csodálkozik, az út is hosszú. Az ország leghosszabb buszjárata. For­dulóval, vagyis oda-vissza 780 kilometer. Miért nem megyek inkább repülővel?? Ugyan már, repülővel ez nem távolság, meg sem eri üzemeltetni. Nem is volt, nem is lesz repülő, örüljön, hogy busz van közvetlenül. Es különben is, hányan utaznak egyszerre Zalaeger­szegről ..direkte" Szegedre? Ketten, öten, tizen? Na és hányan utazunk a Zalaeger­szeg—Szeged, vagy (ha tet­szik, Szeged—Zalaegerszeg) járaton?» Hét-nyolcszáza'n! Felszállunk. leszállunk, fel­szállunk. leszállunk, tíz, húsz, száz, kétszáz kilomé­ternyit együtt utazunk — sokan közülünk nap mint nap —, együvé tartozunk, anélkül, hogy ismernénk egymást. Csak a busz, csak a sofőr mindennapjaink két tanúja, összetartozásunk tu­dója. Meddig tetszik kérni? Gelse. Vése, Attala, Csikós­töttös. Jaj, de muris, micsoda nevek vannak errefelé! Mi­ért, a Zákányszék, Szaty­maz, Kübekháza, gondolja, hoP" szebben hangzik egy dunántúlinak? Figyelem, a járat azonnal indul Szeged­re! * A lom völgy. Ez nem föld­rajzi név. Látvány! A város után az első kanyarban két hegynyi méretű domb ölén bársonysima, hófehér taka­ró. A nap nem érkezett még lerántani, csak kapdossa a szélét, fel-fellebben. meg­szakadozik. rojtosodik, de még tartja magát. A domb­oldalak lejtőin fehér falú nyaralóházak csillogó ablak­szemeikkel figyelik az egy­esélyes küzdelmet. Fönt, az üveg mögött már meleg van, nyár, lent a völgyben őszi hangulat. Siklunk a köd­paplan alá, Megyeri Géza lefelé futva is gázt ad — kell a lendület a hegyme­nethez, ott a legsűrűbb a köd, „vakon" kaptatunk fel. Akármilyen idő van, itt minden reggel ezt látom. Pár méter mindössze, de izgalmas. Es hihetetlen! Képzeld, emeletnyi vastag ködöt láttam Zalaegerszeg­től három kilométerre. Hogy­ne: álmodban! Nem hall­gatsz te időjárás-jelentést? nem ártott meg a a hosszú út alatt? kánikula Zalaszentbalázs. Csomag Szegedre. Ott tanult a gye­rek egyetemen, jött, ment, jött. ment. Vogzett, meghá­zasodott, maradt. Egy kis hazai a gyerekeknek. Hát nem csodálatos, délutánra már ott is lesz. ÉR meg mondja valaki, hogy mesz­sze van az a Szeged! Most nem találkoztunk már régen, mert szünidő van, de a tanév alatt kijön a zalaegerszegi kolléga is, és küldi a levest meg a pör­költet a lányának a Tisza partjára. Mindig csak ve­lünk hozatja, pedig van ha­zai járat is (azzal váltjuk egymást), de inkább kiszá­molja és kivárja, mikor jö­vünk mi. Akár a Zolj. akár én . . . Zoli a váltótársam a járaton: Csanádi Zoltán. Tegnap én hoztam Zalába, este ott aludtam, reggel jöt­tem vissza. Holnap ő indul Szegedről ugyanilyen fordu­lóra. Zoli-Géza. Zoli-Géza ... Zoli-Géza járat. Csókolom, hogy van a ki­csi? Köszönöm, már jobban. Megint óvodában. Szentba­lázson? Szentbalázson. Bocs­káról? És most megy Ma­gyarszentmiklósra. Nehéz magát kitanulni, sose értet­tem. hogyan lehet, hogy ha Szeged felől jövök, délután fölszáll Szentmiklóson, visz­szafelé meg reggel Szentba­lázson. Hol a csodában aludt éjszaka? De most már tudja?! Tudom. Három fa­lu egymás után. Középen Bocska. Ott tetszik lakni, onnan viszi hajnalban a gyereket óvodába Zalaszent­balázsra. Onnan meg visz­szafelé Bocskán keresztül az alsó faluba. Magyarszent­miklósra megy dolgozni, dél­után megint átutazik a sa­ját faluján, elhozza a gyere­ket Zalaszentbalázsról Bocs­kára. Egyszerű ez, nem kell hozzá más, csak távolsági buszjárat. Ennyit a zalai ap­rófaluiakról! Föl tud váltani ezrest?. Föl én, még kettöt,is, tessék adni. Nem adom azért a négy forintért?! Hee, gyere már vissza, a magyar ember­nek nem akarom odaadni az ezrest, a négy forintomhoz még hiányzik nyolcvan fil­lér. Gyere már. mert mind­járt leszállunk, oszt nehogy azt higgye, hogy a cigány nem akar fizetni. Tessék Gé­zukám isten áldja. A négyforintos utas is utas — és törzsvendég. Az ő pénze is benne van a be­vételben. Egy-egy forduló után tizennégy-tizennyolc­ezer forintnyi összeget rejt a műbőr borítású kassza. Soha meg utas nem erzett kísértést, hogy könnyítsen rajta. Pedig Géza nincs is egészen két méter magas. Igaz. nem sok híja. Foglal­kozni az utassal, kezelni a pénzt címletek szerint, el is kell indulni, és illik tartani a menetidőt. Azért nem le­het megállni és vitatkozni, hogy a nyolcforintos jegyért öt forinttal meg négy szem Algopyrinnal fizettek. Igaz is. ki lehet ezt bírni fejfájás nélkül? De nem érdekes, mindent a kedves utasért! A minél több utasért: a a kaposvár—dombóvári já­ratot finoman megelőzzük, s a következő megállóból felszedjük az utasait. Baja után meg a megállókat ki­kihagyó pécs—szegediét. Ezt hívják vállalatcentrikus dol­gozói szemléletnek. Terme­lési tanácskozáson a Zoli­Géza járat bevételi eredmé­nyeit példaként emlegetik. * Géza nem emleget semmit és senkit, pedig a kilométe­res útszakaszt lezáró útépí­tők igencsak próbára teszik az idegeit. Nem a zárással, a követhetetlen rendszerte­lenségű átenged-ged-getés­sel. Itt ötszáz méteres sor áll, amott — a munka, Egy­házaskozár előtt. Itt lenne a szembe jövő járattal a talál­kozó, de most elmarad. Akárcsak a következő pihe­nőidő. így lehet tartani a kiszámított menetidőt. Sze­gedre érkezés hivatalosan tizenöt óra huszonötkor. Ott is vagyunk, ötven méterre légvonalban a végállomástól — a lámpánál. Három per­cet késünk. Pista, Menczi­gár István, a Tisza Volán nyugdíjas sofőrje apányi unokáival szülőfalujából, a Zala csücskében lapuló Fi­t.veházról, s az első ülésről előre tekintve megszólal: az ötös találatom lenne olvan biztos, mint az, hogy a Zoli kint lesz az érkezésnél, megtudni, mi van a „gép­pel". A jó váltótársnak erre is futja — ahelyett, hogy a főnöknél áztatná a háta mö­gött k másikat... Nyert. Csanádi . Zoli vár­ta a „génét" — és Gézát. Feleségestül, gyerekestül — mint valami kirándulásból visszaérkező kedves rokont. Két és fél éve váltótár­sak ... Igriczi Zsigmond Á vírusok nem ismernek országhatárokat Amerikában, a nyugat­európai országokban már lekerült a nagy képes fo­lyóiratok címlapjáról, s némiképp csillapodott a félelem szülte, körülötte fölrsapó szenzáció hang­ereje. A közvélemény fi­gyelme most sokkal in­kább a csöndes laborató­riumok felé fordul — igen nagy várakozással —. ahol kutatók százai vallatják az új, titokzatos kóroko- ­zót. Bizonyára kitalálták: korunk végzetes betegsé­géről, az AIDS-ről van szó. A szerzett immunhiány­betegség rohamosan terjed a világ egyes országaiban, így szükségszerűen a buda­pesti nemzetközi rákkong­resszuson is külön szekció­ülésen foglalkoztak a tudó­sok az AIDS-kutatásban ed­dig elért eredményekkel. Itt hangzott el, hogy hazánk­ban az első két AlDS-esetet 1985 elején fedezték föl, számuk azonban az idén 78­ra emelkedett. Joggal érde­kelheti a megyénkben élő embereket is. hogy fölké­szültek-e az illetékes egész­ségügyi intézmények (az esetlegesen szükséges vizs­gálatok elvégzésére, s mivel a betegség — a nemi érint­kezés mellett — a fertőzött vér szervezetbe jutásával is terjed, a kérdésre Gál György professzortól, a szegedi vér­adó állomás vezetőjétől kértünk választ. * Beszélgetésünket bizonyos alapfogalmak tisztázásával kezdtük. Az AIDS-ről szól­va, három fokozatot kell megkülönböztetnünk. A vizsgálatok kimutathatják, hogy valaki AIDS-szeropo­zitív, azaz vérszérumában föllelhető a vírus ellen kép­ződött antitest. Ez azonban még nem jelenti, hogy az il­lető beteg, de azt sem. hogy vírushordozó. Ezt a vizsgá­latok további lépcsőfokain döntik el. A második sza­kaszban azokból a fehérvér­sejtekből próbálják szepa­rálni a kórokozót, amelyeket főként ez a vírus szokott megfertőzni. Ha valakiről bebizonyosodott, hogy ví­rushordozó, még ő sem • be­teg, bizonyos körülmények között azonban fertőzhet. A harmadik fokozatban be­szélhetünk betegségről, ami­kor már tünetek is észlel­hetők. Mai tudásunk szerint azonban a fertőzötteknek csak 10 százaléka betegszik meg az AIDS-nek ebben a súlyos formájában. Hazánkban eddig csak az első stádiumban levő embe­reket tartanak nyilván (saj­nos. köztük kisgyerekeket), zömmel olyanokat, akik ko­rábban — vérzékenységük (hernofíliabetegségük) gyó­gyítása céljából — külföldi vérkészítményeket kaptak. Megnyugtató, hogy magyar véradótól vett vér nem oko­zott ilyen sajnálatos követ­kezményt. Nyilvánvaló hát, hogy a betegség megelőzése szempontjából mennyire életbe vágó fontosságú a véradók szűrővizsgálata. Ma már elmondhatjuk, hogy — példás gyorsaságú szervezés és anyagi áldozat révén — az ország minden megyéjé­ben. a véradó központokban, működik olyan készülék. Somogyi Károjyné fölvétele Munka közben a véradó állomás speciális készüléke amely az AIDS-vírus ellen­anyagának, kimutatására hi­vatott. S ha figyelembe vesz­szük, hogy a hazánkban, le­vő, mintegy 600 ezer vér­adó mindegyikét ellenőrzik, a fölnőtt lakosság jelentős része szem előtt van, s ez járványtani szempontból egyáltalán ném közömbös. Szegeden évente átlag 30 ezer vizsgálatot végeznek, be­leértve Hódmezővásárhely, Makó, Szentes véradóit is. A hollandiai Organon cég készüléke négy hónapnyi' működése alatt azonban ed­dig egyszer sem jelzett po­zitív eredményt. Zsák Miklósné laborasz­szisztens mutatta be a 25 ezer dolláros gépparkot, amely naponta mintegy két­száz vérmintát vizsgál meg. Az ugyancsak Hollandiából erkezett tesztanyagra, a be­szárított antigénre csóppen­tik az ellenőrizendő széru­mot. Az antigén és az anti­test. kötődeset a készülék színreakcióval teszi látha­tóvá, amelyet, ofiv számitó­géppel összekötött fotométer érzékel. A teljesen automa­ta berendezés írásban, sza­lagon adja ki a végered­ményt, maga végzi el és rögzíti az értékelést: pozitív vagy negatív a — természe­tesen számokkal és nem névvel — jelölt vérminta. Az adatok titkosak: csak a 'aboratórium és az állomás vezetője jogosult arra, hogy azonosítsa a személyeket. Ha pozitív eredményt adna a készülék, első alkalommal nem „hisznek" neki, még kétszer megismétlik itt a vizsgálatot. A továbbiakban a Budapesten vagy a Deb­recenben működő vírusla­boratórium feladata, hogy kutasson a kórokozó után. Eddig csak a véradók, il­letve tulajdonképpen a vért kapók biztonságáról esett szó. Tudjuk azonban, hogy az USA-ban, az NSZK-ban, Belgiumban az AIDS-bete­gek 70-90 százaléka valami­lyen szexuális aberráció vagy kábítószer rabja. Fő rizikófaktor tehát maga a rendellenes életmód. A ne­mibeteg-gondozó intézetek vizsgálják mindazokat, akik ebbe a csoportba tartoznak: a homoszexuálisokat, nemi­betegeket. Akinél speciális életformája miatt is fönnáll az AIDS-fertőzöttség gya­núja, azt a Köjál figyelmé­be ajánlják. A Csongrád Megyei Köjálhoz is megér­kezett az a készülék —• tud­tam meg Kis Ilonától, a járványügyi osztály vezető­jétől —, amely egyebek kö­zött az AIDS-vírus ellen képződött antitest kimutatá­sára is szolgál. Néhány na­gyon indokolt vizsgálatot végeztek is már rajta — egészségügyi intézmények megalapozott kérésére. A Köjál azonban fölkészült arra is, hogy a szakemberek — szükség esetén — nagyobb tömegben is vállalják a szűrést, akár Bács-Kiskun, Békjés és Csongrád megye veszélyeztetett lakói köré­ben is. Jó lenne azonban bízni abban, hogy nálunk mind­erre nem készteti őket az élet. De valóban jobb félni, mint megijedni, s tudvale­vő: a vírusok nem ismer­nek országhatárokat. Ch. A. A közművelődési szakemberképzésről A közművelődési szak­emberképzésről rendezett or­szágos tanácskozás szomba­ton, szekcióülésekkel zárult a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. A haromnapos program során értékelték az 1975-ben bevezetett képzési forma eredményeit, majd elemez­ték, hogy a népművelői és könyvtárosi ismeretekkel felruházott tanítók milyen segítséget nyújtanak a köz­művelődési munka egy-egy területén. Ugyancsak szó esett az új főiskolai tanterv­ről. amelyben változatlanul jelentős hangsúlyt kap a közművelődési szakemberek képzése. Környezetkímélő módszerek Két figyelemre méltó könyvújdonságot jelentet meg szeptemberben a Mező­gazdasági Kiadó a környezet­kímélő termesztési technoló­giák alkalmazásában. Gyakorló kertészeti szak­emberek irták a Budai Csaba által szerkesztett „Biológiái védekejes a növényházak kártevői ellen" cimű köny­vet. amely a hazai nagyüze­mekben jelenleg is hasznosí­tott, mintegy 180 hektár üvegházi, továbbá a 2500— 3000 hektár fólia alatti ter­mőterületen gazdálkodókat érdekelheti elsősorban. A növényvédő szer felhaszná­lásából származó környezet­szennyeződés csökkentésé­nek egyik lehetséges módjá­ról adnak tanácsot a szer­zők. Részletezik azt is, hogy a fedett termesztőberende­zések alatt nevelt növények károsító! ellen miként lehel hasznos rovarokkal, ragado­zókkal védekezni. A könyv­ben — a hazai és a külföldi kutatások eredményeit ösz­szegezve — a hagyományos (vegyszeres) és az újfajta biológiai növényvédelem együttes módozatait is tár­gyalják. A Mezőgazdasági Kiadó megjelenleti az NSZK-beli, Giinter Kahnt „Zöldtrágyá­zás" című könyvét is. A címben jelzett, a nagyüzemi­leg is jól gépesíthető táp­anyag-utánpótlási módszert nemcsak gazdaságossága, ha­nem környezetkímélő tulaj­donsága miatt is ajánlják. A zöldtrágyázásnak hazánk­ban régebben voltak kiváló ismerői és gyakorlói, ám a módszert azóta csak kis mér­tékben alkalmazzák. Az NSZK-ban a miénknél husz­szabb ideje foglalkoznak ve­le. ezért is tanulságosak le­hetnek a könyv szakftiui megállapításai mezőgazdá­szaink számára. «4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom