Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

2 Csütörtök, 1986. augusztus 7. Reagan és a SALT-II. 0 Washington (MTI) Az amerikai kongresszus­hoz intézett levelében Reagan elnök ismét kijelentette, hogy kormánya hatályon kí­vül levőnek tekinti a hadá­szati fegyverek számát kor­látozó SALT—II. szerződést. Mint emlékezetes, Reagan ezt még május végén közöl­te, s egyúttal arra is utalt, hogy amerikai részről vár­hatóan még ebben az évben túllépnek a korlátozó rendel­kezéseken, a szerződésben engedélyezettnél több hadá­szati bombázót alakítanak át úgy, hogy azok képesek le­gyenek manőverező robot­repülőgépek indítására. A kongresszus mindkét házában most folyik a kato­nai költségvetés vitájának záró szakasza, s mind a sze­nátusban, mind a képviselő­házban több olyan javasla­tot is beterjesztettek már, amely a kormányt a SALT— II. előírásainak megtartásá­ra kívánja kötelezni. Reagan most a törvényhozók meg­nyerését célzó levelében megismétli a SALT—II. el­len felhozott vádjait, s is­mét azt hangoztatja, hogy a Szovjetunió az Egyesült Ál­lamoknál nagyobb ütemben fejlesztette hadászati nuk­leáris erőit, egyes vonatko­zásokban pedig megsértette a SALT—II. előírásait. Reagan azonban a törvény­hozás megnyugtatását is szükségesnek tartotta. Leve­lében kijelentette, hogy az amerikai fél „nukleáris fegyverzetének korlátozásá­val együtt leszerel majd el­avult eszközöket", s Wa­shington „nem kíván na­gyobb arányú növelést" ha­dászati erői számát illető­en, „nem telepit több hadá­szati nukleáris hordozóesz­közt és hadászati ballisz­tikus rakétát", mint a Szov­jetunió. Az elnök levele sze­rint az Egyesült Államok a nukleáris töltetek számát a SALT—II. korlátozásainak érvénytelenítésével a jelen­legi mintegy 9700 robbanó­fejről 1991-ig 14 ezerre nö­velheti — ha a Szovjetunió is növeli ilyen eszközeinek számát. A katonai költségvetés vi­tájában a SALT—II. jövője mellett az űrfegyverkezés a másik nagy vitát kiváltó té­ma. A kormány nyomására a szenátus kedden elvetette az űrfegyverkezési program költségvetésének további csökkentésére vonatkozó ja­vaslatokat. A „hadászati vé­delmi kezdeményezés" fej­lesztésére azonban még így is kevesebbet irányoznak elő, mint amit a Pentagon kért. Csernobil Helyreállítás Felelősségre vonások 0 Moszkva (MTI) A terveknek megfelelően halad a csernobili atomerő­mű sérült negyedik blokkjá­nak lebetonozása — állapít­ja meg szerdai számában a Pravda. — Minél előbb ké­szül el a védőfal, annál előbb helyezhetik üzembe az első és második blokkot, s javíthatják meg a harmadik energiablokkot. A beton „szarkofág" elkészülte nyo­mán tovább normalizálódhat a helyzet az atomerőműben és környékén, meggyorsulhat a szerencsétlenség következ­ményeinek felszámolása. A falak felhúzásához ren­geteg betonra van szükség, s az épitők rekordidő, alig két hét alatt szerelték fel és in­dították be a betongyárakat. Már épül az elválasztófal a negyedik és a harmadik blokk határán, ott, ahol be­omlott az épület teteje. A „bet.onkoporsó" építési mun­kálatai azonban ennek elle­nére lassabb ütemben halad­nak a kívánatosnál, mert még mindig kevés a beton — hangsúlyozza a szovjet lap, s utal arra, hogy az erőmű­epitő vállalatok betongyárai nem a tervezett kapacitással működnek. Az SZKP KB lapja idéz a Pripjatyi Városi Pártbizott­ság ülésén a közelmúltban elhangzott jogos bírálatokból, felszólalásokból. Itt többen hangsúlyozták, hogy le kell küzdeni a passzivitást, és a kényelmes munkatempót. Az erőműben dolgozó emberek nem mindig vannak leter­helve munkával, gyakran le­het látni ténfergő szakem­bereket, s az építőipari vál­lalat felesleges létszámmal üzemel, nem alkalmazzák a teljesítmény szerinti bérezés elveit. Tűrhetetlen, hogy a rendkívüli körülményekre hivatkozva próbálják leplez­ni a cselekvésképtelenséget, a határidők túllépését, a ter­vek nem teljesítését. A sze­rencsétlenség következmé­nyeit nem létszámmal, ha­nem szaktudással kell felszá­molni, helyesen alkalmazva az ösztönzőket — mutattak rá a pb ülésén. Kemény bí­rálat érte a csernobili atom­erőmű vezetőit, akiknek hi­bájából még mindig van pél­da a fegyelemsértésekre, s nem gondoskodnak megfele­lően az emberek élet- és munkakörülményeiről. A városi pártbizottság ülé­sén bejelentették, hogy az Ukrán KP Központi Bizott­sága megvizsgálta a szeren­csétlenségért hibáztatható, vezető beosztású személyek felelősségének kérdését. A munkában elkövetett hibá­kért és mulasztásokért, az erőmű biztonságos üzemelte­tése terén, a kísérletek le­folytatásával kapcsolatban tanúsított gondatlanságért az atomerőmű volt főmérnökét kizárták a pártból, a létesít­mény párttitkára súlyos pártbüntetést kapott, fel­mentették tisztségéből. Szi­gorú pártfegyelmi büntetést kapott a Pripjatyi Városi Pártbizottság első titkára is. RÁDIŰTEIIX ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT A Bolíviai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke táviratban üd­vözölte dr. Victor Paz Es­tenssoro köztársasági elnö­köt. FAJI IZGATÁST MEGTILTÓ TÖRVÉNY Az izraeli parlament szer­dára virradóra harmadik ol­vasásban elfogadta a faji izgatást • megtiltó törvényt. A kérdésről több hónapja folyt a vita a Knesszetben. A törvény értelmében öt­évi terjedő börtönnel sújt­hatják a fajgyűlöletet szító kiadványok szerzőit. A tör­vény kimondatlanul is Meir Kahane, a szélsőjobboldali Kach Part vezére ellen irá­nyul, aki valamennyi, izra­eli területen élő arab kiűzé­sét követeli. GENSCHER BEFEJEZTE LÁTOGATÁSÁT A kétoldalú kérdéseknek szentelt megbeszéléssel be­fejeződtek szerdán Dubrov­nikban Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet és Raif Dizdarevics jugoszláv kül­ügyminiszterek tárgyalásai, majd a nyugatnémet diplo­mácia vezetője elutazott Ju­goszláviából. A külügymi­niszterek dinamikusnak és jónak minősítették Jugoszlá­via és az NSZK kapcsolata­it, hangoztatva a kétoldalú együttműködés szélesebb, nemzetközi jelentőségét is. AZ IRA ÜJ HALALLISTAJA Az ír Köztársasági Hadse­reg (IRA), az Írország egye­sítését céljának tekintő észak-írországi terrorszerve­zet új „haláilistát" hozott nyilvánosságra. Mostantól célpontja minden olyan sze­mély és vállalat, aki és amely gazdasági szolgálta­tást nyújt az ulsteri rendőr­ségnek vagy az észak-íror­szági brit katonai egységek­nek. FELESÉGEK FALKLANDRA A falklandi farmerek há­zasságközvetlítő irodához fordultak segítségért, termé­szetesen a brit „anyaország­ban". Egy derbyshire-i iroda foglalkozik az Atlanti-óceán déli részén levő szigeteken élő, 1800 főnyi brit alattva­lói közösség elmagányoso­dott férfitagjainak ügyével. Hirosima békenyilatkozata Emlékünnepség — Szovjet—amerikai csúcstalálkozó ? 0 Tokió (MTI) A hirosimai békeparkban szerdán több mint ötvenez­ren emlékeztek meg a japán város elleni ameriKai atom­támadás 41. évfordulójáról. Az emlékünnepséget — akár­csak 1947 óta minden év augusztus 6-án — az atom­bomba többszázezer áldozata emlékének. valamint a tar­tós béke reményének szen­telték. A résztvevők meg­emlékeztek az elhunytakról, köztük arról a 4971 személy­ről, akik idén — több mint negyven évvel később — vesztették életüket az atom­bomba máig pusztító hatá­sának következtében. Ezután japán idő szerint pontosan 8 óra 15 perckor — a bom­ba robbanásának időpontjá­ban — a jelenlévők egy perces néma vigyázállással, csendes imával adóztak az áldozatok emlékének, majd jnegszólalt a hirosimai bé­keharang. Az emlékünnepség köz­ponti része volt Hirosima békenyilatkozata, amelyet Araki Takesi polgármester ismertetett. Az atomtámadás sújtotta város szenvedéseire emlékeztetve a nyilatkozat a nukieáris fegyverek teljes megsemmisítésére, a tartós béke biztosítására szólított fel. Araki Takesi méltatta a Szovjetunió által egy éve életbe léptetett egyoldalú atomkísérleti moratóriumot, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok veze­tőjének tavaly novemberi csúcstalálkozóját. Ugyanak­kor sajnálkozással szólt ar­ról, hogy a nukleáris lesze­relési tárgyalásokon csak kevés haladást sikerült el­érni. Az Araki Takesi által is­mertetett nyilatkozat a to­vábbiakban követelte a nukleáris fegyverkísérletek haladéktalan' beszüntetését, és teljes támogatásáról biz­tosította Mihail Gorbacsov javaslatát egy szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó Hirosi­mában történő megtartá­sára. A nukleáris leszere­léshez vezető első gyakorlati lépéseket Hirosimában kell megtenni — hangoztatta a polgármester, miközben re­ményét fejezte ki, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió vezetője mi­előbb ellátogat a városba. Araki Takesi hangsúlyozta azt is, hogy Japánnak élen kell járnia a nukleáris fegy­verek megsemmisítéséért és a világ békéjének biztosítá­sáért vivott harcban, és en­nek kapcsán a kormányt a szigetországban érvényben levő antinukleáris alapel­vek betartására szólította fel. Az emlékünnepségen fel­olvasták Nakaszone Jaszuhi­ro japán miniszterelnök üzenetét is. A szigetország kormányfője ebben azt ir­ta, hogy Japán — mint az az ország, amelyet a vilá­gon elöször és egyedül súj­tott atomtámadás — minden tőle telhetőt megtesz a bé­ke biztosítására és a nuk­leáris leszerelés megvalósí­tásának előmozdítására. Na­kaszone üdvözölte a tavaly novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Nem szólt viszont a japán kormányfő a hirosimai csúcstalálkozóra vonatkozó, Mihail Gorbacsov által előterjesztett javasla­táról. Nakaszone azt ígér­te, hogy kormánya betartja az antinukleáris alapelveket, amelyek értelmében Japán nem gyárt, nem tárol, és te­rületére nem hoz be nuk­leáris fegyvert. Üzenetet intézett a részt­vevökhöz Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár is, hangsú­lyozta, hogy az atomfegyve­rek alkalmazásának hala­déktalan betiltását tartja szükségesnek. Megemlékezések hazánkban A hirosimai atomrobban­tás áldozataira emlékeztek szerdán országszerte. A bu­dapesti békeközösségek akti­vistái az Országos Béketá­nács ifjúsági bizottságának szervezésében a kora hajna­li óráktól a tragédiát felidé­ző árnyékalakokat festettek a járdára, a Felszabadulás tér Károlyi Mihály utca felőli részén. Ezzel az akcióval és szórólapokkal emlékeztettek a 41 évvel ezelőtti pusztu­lásra, s hívták fel a figyel­met az atomfegyverek ve­szélyére. Este az Országos Béketa­nács nemzetközi ifjúsági békeklubjában az „Atom­energia: fenyegetés vagy se­gítség? A békés felhasználás problémái" címmel fórumot rendeztek. A késő esti órákban 6ok fiatal gyújtott gyertyát a járdára festett árnyékalakok mellett, emlékezve az áldo­zatokra, s tiltakozva az atomfegyverek ellen. A táborozó úttörők több helyen — csatlakozva az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért Mozgalom felhívásához — este a japán hagyotnányok szerint gyer­tyákat gyújtottak, s a kis lángokat lampionokban, fa­darabokon vízre bocsátották: igy emlékeztek az atom­katasztrófa áldozataira. flz egyoldalú szovjet atomkísérleti szünetről 0 Moszkva (MTI) Az egyoldalú szovjet atomkísérleti szünet sorsá­ról a napokban döntenek — jelentette ki Mihail Kapica szovjet külügyminiszter­helyettes szerdán. A dön­tésnél figyelembe veszik a szünet meghosszabbítását indítványozó külföldi javas­latokat, és azt, hogy az Egyesült Államok mennyire hajlandó komolyan tárgyal­ni a kísérleti robbantások beszüntetéséről — tette hoz­zá. Gorbacsov pártfőtitkár vlagyivosztoki békekezde­ményezései kapcsán Kapica sajtóértekezletén utalt az ázsiai és csendes-óceáni tér­ség növekvő fontosságára, s kifejtette a szovjet külpo­litika három fő célkitűzését e térségben: a kétoldalú kapcsolatok, javítására, az ázsiai válsághelyzetek fel­számolására é> enyhülést elősegítő egyéb lépésekre törekszik itt a Szovjetunió. Kerti dalok Harmadik strófa: Adjatok nekem kétszáz négyszögölt! Sokáig hivatalból ismertem minden kertosz­tási akciót, s igazán nem fecsegek ki államtit­kot, ha utólag bevallom: társadalmi munkálho­dásom fejében bizonyosan megadták volna ne­kem is a lehetőséget, hogy válasszak egyet va­lahol. Dorozsma, Traktor utca, Hattyas, Doma­szék, Baktó, Gyálarét — mind elkelt az orrom előtt, egyet meg nem áhítottam. Nem etikai megfontolásból tartózkodtam, hiszen a sok ezer kiskertes között ugyan miért és mivel. okoztam volna föltűnést? Egyszerűen nem érdekelt. Mi­re meg odáig jutottam, hogy hát akkor „Nézz valami kertet!" — ezeken a helyeken tán a dió­fa is termőre fordult. Szép kis házakat is emel­tek már az apró parcellákon. Egy ilyenért ma már csak három-négy-ötszázezernél kezdődik az alku, tehát valahol a legelején kell kezdeni! Az első nagy meglepetés: nemcsak kézből drága! Osztanak kertet sok helyen, a lapokban hirdetik, de ma már egy puszta kis föld ötven­éves bérleti díja is harmincötezernél kezdődik. Négy karó, vállig érő gaz, háromszáz négyszög­öl — tehát... No de hol legyen? Ott szikes... ha egy kis eső esik, bivalyokkal vagy traktorral kell ki­húzni a kocsit... Amott kötött a talaj... ha nincs eső, csákánnyal kell kapálni, ha es^k, rá nem lehet menni... Tehát csak homok. Szép, barna homok. Inkább poros legyen a kalapom, mint sáros a cipőm. Sándorfalva! A nagy árvíz után a Pallavici­niek ide terelték az algyői rétek népét, erre a kis homokhátra. Kővágó meg Csibafa mái­elkelt, de nem is tetszik az osztás: tíz méter széles, száztíz-százhúsz meter hosszú formációt ad a szabásminta, mire az ember a végére ér, meg is ágyázhat! Hanem Vedres-szőlő! Erdő­közben, egy öreg szőlőtábla helyén! Itt feny­ves, ott akácos, amott gyönyörű nyárfasor — ez lesz az. Fölül hatvan-hetven centi humusz, szép barna homok. És semmi zsúfoltság. Lehet vagy kétszáz kiskert egy négyszögben. Ez lesz az! S itt van mindjárt az erdőtől a második parcella. Nagy nap: kimegyünk, megnézzük. Majd még háromszor mustráljuk. Igen, ez!... Pedig min­den elég lehangoló még. Akkora a gaz, hogy húsz róka nem fogna meg benne egy sánta nyu­lat. Megpróbálok egyet kihúzni, letörni, leta­posni, ragaszkodik a homokhoz, elhajlik, mint­ha bokor lenne. Ha mégis kicibálom, öt kiló földet lehet kirázni a gyökerei közül. A szom­széd vigasztal, az övé is ilyen vqlt. Eke kell ide, meg rotátor! Rá egy vagon trágyát, jól megszántani, eldolgoztatni, kigazolni — s ál­dottan szelíd és hálás lesz ez a homok! Hiszem is, nem is, de most már a fejsze után megy a nyele is. Keresek embert, aki mindezt elvégzi. Harmadszorra meglelem. Igen, lehet róla szó, bár ilyen apró dolgokkal nem szívesen foglal­kozik. Kétségbeesésemen azonban kicsit megin­dul, s megígéri, hogy majd szombaton. Nyolc szombat elmúltával derül ki, hogy a gép nem tud ekkora földön fordulni, meg hogy ezt ekéz­ni igen-igen körülményes lenne, marad hát a rotátorozás. Egy hónapra rá meg is lesz, való­ban méltányos ellentételért. Méghozzá milyen szépen! Trágya is van rajta, egy egész vagon­nal. (Városi embernek igen vaskos meglepetés: ami máskor ingyen is kellemetlen — itt ko­moly érték, legalábbis az ára után ítélve.) Itt van hát a háromszáz négyszögöl. Állok és nézem. Ebből oázis? És milyen nagy! Hol is kellene kezdeni? Először is bizonyosan szerszámokat kell vá­sárolni. Ásót, kapát, gereblyét, vasvillát, fej­szét, baltát, szekercét, talicskát, lapátot, sarabo­lót, duggatót, vödröt, locsolót... Locsolót? Ka­nális sincs a közelben. No igen, kutat kell fú­ratni! Viz nélkül dolgozni sem lehet. Kezet mosni sem. Járom a boltokat, emelgetem a szerszámokat. Első tapasztalatom az, hogy igen drágák. Éspe­dig szinte mindenből kettő kell! Itt ez nincs, ott az. Szerszám van, nyél nincs. Ami van, görbe, nehéz, nem illik a szerszámba. Meg kell tanul­ni szerelni, mert az első menetben minden el akar válni. Nem faragni — reszelni! És az éket nem baltával nyitott hasitékba kell verni, ha­nem vékonyan befűrészelt résbe, hogy ne reped­jen, csak szoruljon a nyél. Némelyik szerszá­mot a kézhez kell igazíttatni, hogy megfelelő le­gyen a „dőlésszög". Megy ez... pontosabban csak menne, mert súlyos ezrekre szaporodik a sok kis kiadás. Pedig még nincs permetező, ül­tetőfúró, gumicső, s mondják, hogy szivattyú nélkül itt nem lehet boldogulni. Rotátor nélkül sem. Ha füvet is akarok, nyírógép is kell... Mégsem kellett volna belevágni? Olyan ez, mint a feneketlen zsák. Most még abba lehetne hagyni, épp csak a kutat rendeltem meg. Hát az is... legyen ott -ennyi meg ennyi sóder, a szomszéd engedje meg, hogy a fúrás idejére rákössék a szivattyút az ö kútjára. intézzem az engedélyt, helyszín­rajzzal, okmánybélyegekkel... S azt a kutat azért valahogy meg kellene védeni. A kerítés lenne az igazi megoldás, csak hát abból éppen nyolcvanöt méter kellene, meg az oszlopok, meg a vezérdrót, meg ahhoz is sóder és beton. Gyö­nyörűséges kelepce. Kész vagyon! De meg­mondják a szomszédok, hogy hiába ültetek fát, és fölöslegesen palántázok káposztát, dinnyét, ha el nem reteszelem a nyulak meg az őzek elől. Tehát kerítés is kell... A család nagy nehezen tudomásul veszi, hogy az idén nem lesz semmi utazás, nyaralás, köny­nyelműség. Szerszám kell, trágya kell, kút kell, kerítés kell! És még valami: vannak dolgok, amiket nem lehet a puszta földön vagy a ko­pasz erdőben elvégezni. Sz. Simon István* (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom