Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

8 Csütörtök, 1986. augusztus 7. az E utak hálózata Az országos utak mentén hamarosan új táblák tűnnek fel: az európai országok egy korábbi egyezménye alapján ugyanis megválto­zott a legfontosabb idegen­forgalmi és szállítási útvo­nalak, a nemzetközi szem­pontból jelentős, úgynevezett Európa (E) úthálózat rend­szere, s ez magával vonta az E utak hosszának és számozásának módosulá­sát is. Az új rendszer szerint például az eddig E5-ösként ismert út E75-ös lesz, az El 5-ös: E60-as, az E96-os pedig E71-es. Az Európa­úthálózat magyarországi szakaszainak hossza meg­haladja az 1100 kilométert. Az új elvek alapján kiala­kított rendszer szerint újabb, több mint 900 kilométernyi magyar útszakasz tartozik majd a nemzetközi hálózat­hoz. Üjonnan jelölték E­útnak például a Rajka és Letenye között húzódó utat. Az E utakat jelölő táblák felállítása, illetve átszámo­zása már megkezdődött. A munkákat két szakaszban végzik: ez év végéig csak­nem 1000 kilométeres út­szakaszon módosítják a jel­zéseket, egyebek között He­gyeshalom és a főváros, va­lamint .Püspökladány és Záhony között. A jövő év végéig a többi útszakaszon, például Rábafüzes és Szé­kesfehérvár, Szeged és Nagylak, valamint Tornyos­németi és Letenye között változtatják meg az átjelzé­seket. A dolgozók egészségéért A vegyészszakszervezet el­nöksége tegnapi ülésén a dolgozók egészségének vé­delmével kapcsolatos tenni­valókról tárgyalt. A testü­let megállapította, hogy a vegyipari technológiák vi­szonylag gyors fejlődésével a veszélyes és az egészségre ártaLmas vegyi anyagok kö­re is bővült. E veszélyforrá­sokat a vállalatok igyekez­tek új műszaki megoldások­kal megszüntetni, tervsze­rűen javítani a munkakörül­ményeket. Ennek javításá­ban azonban nem mindenütt sikerült kielégítően előre lépni. Változatlanul rossz körül­mények között dolgoznak például az alumíniumkohá­szok, akiknek a szervezetét nemcsak a kohók melletti hőség, hanem a szálló por is nagy mértékben igénybe veszi. Hosszú távú vezetés — kánikulában A kánikulai hét végek bal­eseti statisztikái rendre azt mutatják: nagy hőségben vezetni legalább annyira ve­szélyes, mint jeges téli idő­ben — ha az okok egeszen mások is. A hőségben való vezetés nehézségeit meg fo­kozza, ha hosszú távra, pél­dául tengerparti nyaratasra indulunk autóval. Mire is kell vigyázni? Kezdjük azzal, hogy a szo­kásosnál több és hosszabb pihenőt kell bekalkulálni az útba. s ezért persze, átlag­sebességünk is csökken. Az utazási időt tehát arányosan is jelentősen hosszabbra kell terveznünk a kisebb hazai kirándulások távjánál meg­szokottnál. S ha ezt előre így tervezzük, nem lordul elő a szokásos idegesség: „még mindig csak itt tar­tunk?". A tervezéskor ter­mészetesen azt is figyelem­be kell venni: mennyi lakott területen haladunk át, s éj­szaka, vagy nappal utazunk, hisz a haladás gyorsasagát mindkét tényező jelentősen befolyásolja. Sokan egyszer­re teszik meg a tengerpartig vezető utat, ami — például a bolgár partokig — hozzá­vetőlegesen 1300 kilométer. Egyvégtében ennyit vezetni — csak nagyon gyakorlott, „edzett" sofőröknek szabad, s nekik sem veszélytelen. Ne sajnáljuk tehát az időt, s a pénzt, inkább két nap alatt guruljunk a „nagy ví­zig", s közben kempingez­zün.k egy éjszakát. Vajon tudják-e a gépko­csivezetők, milyen tünetei vannak a kifáradásnak? A legelső, ami észrevehető, hogy a figyelem lanyhul, lassul a gondolkodás. A fá­radt vezető közérzete rosz­szabb lesz, egyre ingerülteb­bé válik. Megjelenik a fá­radtságérzés. A fáradtság nem egyszerre következik be, a kezdeti jelektől a ki­merültségig a szakirodalom három szakaszt különböztet meg. Az első szakaszban lel­ki feszültség, fokozott inger­lékenység lép fel. A második szakaszban lehangoltság, le­vertség, elernyedés a jellem­ző, ekkor már jelentősen csökken a teljesítmény. A harmadik a kimerülés sza­kasza. Ha észreveszi a gép­kocsivezető, hogy a viszony­lag hosszabb vezetés során ingerlékenyebb lesz, álljon meg lazítani, mozogni. A második szakaszban föllépő fáradtság esetében már nem elég ennyi, hosszabb pihe­nésre van szükség. Aki el­jut a kimerülésig, hosszú ideig vezet alvás nélkül, fo­kozott kockázatot vállal. Ek­kor ugyanis bármikor, aka­ratán kívül egy-egy masod­Dercre elalhat az ember, hiába próbálja a szemét nyitva tartani. Ez a töredék ideig tartó „elalvás" nyitott szemmel is előfordulhat, ez azonban éppen elég lehet egy tragédia megtörténésé­hez. Tehát, ha nem muszáj, egy nap 8-10 óránál többet ne vezessünk. A kifáradt vezető nem észleli időben a vészéivhelyzetet, .késve rea­gál a közlekedési szituációk­ra. Sokan úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy jelentősen növelik sebessé­güket, „csak mielőbb érjünk haza" alapon. Talán nem szükséges hangsúlyozni, mennyire veszélyes ez olyan sofőrnél, aki fáradtsága kö­vetkeztében már amúgy sem képes a normál reakciókra. Tudnunk kell azt is. hogy a hőmérséklet emelkedése együtt jár a teljesítmény romlásával, tehát melegben hamarabb kifáradunk. A kánikulai hosszú távú vezetés hatványozott ve­szélyt jelent a vezetőre, s persze, általa utasaira, s a többi közlekedőre nézve is. A körültekintő úttervezés, a pihenők, étkezés, megtelelő folyadék biztosítása mind olyan tényezők, melyek csök­kentik a hosszú út veszélye­it. Legalább a magunk ré­széről. S hátha mások is így vigyáznak magukra, s ezáltal ránk is. B. P. Megyei küldöttek a Szövosz X. kongresszusára Tegnap a megyei tanács oktatási központjában a me­gyei fogyasztási szövetkezetek 140 ezer tagját képviselő küldöttek mondták el véleményüket a Szövosz elnökségé­nek előzetesen kiküldött vitaanyagáról. Állásfoglalásukkal tevékenyen járultak hozzá a novemberi kongresszus elő­készítéséhez. A vitaanyag szerint a szövetkezetek jelen­tős szerepet töltenek be gazdasági életünkben, és tevé­kenységük az előző kongresszus ota számottevően fejtoaott A szövetkezeti sajátosságokat megőrizve, figyelemre mél­tó lépést tettek gazdálkodásuk minden területén. Tovább gazdagodott a szövetkezeti demokrácia fórumrendszere és tartalmasabbá vált belső eletük is. E megállapítások azon­ban nem adhatnak megnyugvást. További feladatokat kell meghatározni, hogy gazdasági jelentőségük növekedhessen, és széles tagsági bázisukkal részesei lehessenek a nemzeti egység erősítésének. A fogyasztási szövetkeze­tek a változó körülmények­hez igyekeznek alkalmaz­kodni, s épp e fórumon fej­tették ki a hozzászólók, hogy ennek milyen akadályai le­hetnek. Az egyik fontos el­lentmondás, hogy a. jövedel­mező gazdálkodás és a kis területek ellátása nehezen egyeztethető össze. Itt széle­sebb körű társadalmi össze­fogás és helyi tanácsi támo­gatás segíthet csak. A nagy­bani árubeszerzések meg­könnyítésére meg kell te­remteni a nagykereskedelmi hátteret, amelyhez szövetke­zeti együttműködésre és ál­lami támogatásra egyaránt szükség van. A lakásszövetkezetek a lakásépítési programban fontos szerepet játszhatnak, ha a megváltozott helyzet­ben versenyezni tudnak. Ad­dig aligha válhat ismét von­zóvá a szövetkezeti forma, míg a , lakásszövetkezetek nem tudnak magasabb épi­tési kölcsönt biztosítani. Gond Imég, hogy a nem pa­neiépúletekhez nem lehet elegendő kivitelezőt találni. Az állami építőipar 'érde­keltségi rendszere nem ösz­tönöz erre. A takarékszövet­kezeteknek tovább kell szé­lesíteniük tevékenységi kö­rüket, szolgáltatásaikat. Job­ban be kell kapcsolódniuk a Emlékműavatás Móra Ferenc sírjánál Egy dorozsmai forradalmár emlékezete Lassan három évtizede, hogy nevét munkásőregység viseli. 1957 szeptemberében a szegedi járás munkásőrei zászló- és névadó ünnepsé­get tartottak Kiskundorozs­mán. Ekkor vették fel a volt direktóriumi tag, Móra Ferenc nevét. Tegnap, szer­dán délután, a munkásőregy­ség megalakulásának 30. év­fordulójához közeledve, a névadó iránti tiszteletből az MSZMP Szeged Városi Bi­zottsága és a Móra Ferenc munkásőregység emlékmű­vel jelölték meg a névadó kiskundorozsmai sírját. A mártír forradalmárra Frak­nóy Gábor, a városi pártbi­zottság titkára emlékezett. Ki is volt ő? Akár a má­sik Móra Ferenc, az iró no­velláiból lépett volna oló: nincstelen agrárprolelár, téglaégető családban szüle­tett 1890-ben Zsombón. A kilencgvermekes szegény­paraszti családban hamar megízlelhette a nyomorúsá­got. Amikor apja kidőlt a téglaégetők fordítóládikája mellől, ő lépett helyébe. Ere­jét. egészségét nem kímélve dolgozott, abban a hitben, hogy előbb-utóbb majd csak jut nekik is azokból a tég­lákból néhány az ó házuk, az ő jövőjük fundamentu­mához. De csak a nyomorú­ságot sikerült összeszednie. Lábai annyira tönkremen­tek. hogy a háború idején már katonának sem tudták besorozni. így az őszirózsás forrada­lom itthon érte. Korán ész­revette azokat a társadalmi igazságtalanságokat, ame­lyek a hozzá hasonló millió­kat kergették nyomorúság­ba. Azt is tudta, hogy ez nem maradhat örökké ígv. Nem várta ölbe tett kézzel, hogy majd csak fordul a világ valamerre. Hitte, hogy a téglavetőnek az új világ Somogyi ílárolyné felvétele Munkásőrök díszőrsége íelépilcséhez néhány jelké­pes téglával is hozzá kell járulnia. Beteg lábával fá­radhatatlanul járta faluja házait, a környékbeli tanyá­kat, agitált, szervezte a pár­tot. 1919. január 3-án Móra Ferencék lakásán alakult meg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának kis­kundorozsmai szervezete, amelynek őt választották el­nökévé. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után a Dorozsmán megalakult direktóriumban tevékenységével tett hitet az új rend mellett. Pénzügyi megbízottként is szakadat­lanul szervezte tovább a pártot. Ezeket a napokat később sem tagadta meg. Amikor az ellenforradalmi terror dühöngése nehezedett a vi­dékre. akkor sem menekült el. Vállalta tetteit. Hiszen területükön levő intézmé­nyek és gazdálkodó szervek pénzügyi és hitelezési rend­szerébe. Felmerült, hogy a szövet­kezeti mozgalom szakmai utánpótlásának színvonala­sabbá tétele érdekében az állami oktatásból a Szövosz keretébe kellene visszaadni u korábban itt működő is­kolákat. Többen szóvá tették, hogy a testületek munkájába job­ban be kellene vonni a je­lentősi részjeggyel rendelke­ző tagokat, figyelembe véve fokozott anyagi érdekeltsé­güket. Vita volt arról, hogy az elnöki funkció társadalmi megbízatássá váljék, a helyi észrevételek inkább a ko­rábbi forma mellett szólnak. A megoldás talán az lenne, ha a szövetkezetek maguk dönthetnének a szervese •.'. életüket érintő kérdésekbei:. Megállapították, hogy a megyei, és országos érdek­képviseleti szervek tevé­kenységére továbbra is szük­ség van. E munkát azonban kevesebb bürokratizmussal kellene elvégezni, nagyobb teret hagyva az érdekképvi­seletnek és a szakmai segít­ségnyújtásnak. Ocskó Imrének, a Mészöv elnökének szóbeli kiegészítő­je és a küldöttek hozzászó­lása után Perjési József, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Herlicska ístuán, a Szövosz elnökségi tagja is véleményt mondott. Ezután került sor a 27 kongresszusi küldött és eb­ből az országos tanács hal tagjának a megválasztására. Az országos tanács tagjai Meszlényi Ferenc, Nagy György József, Nagy Lász'.c, Ocskó Imre, Rácz Kálmán és Schmidt Zoltánné. A gyűlés meghitt színfolt­ja volt, hogy most adták á'­Felföldi Jánosnak, Csár.yi Sárulornénak, Bakai István­nak. Dobó Ferencnek, Gulá­csi Jánosnak, Török István­nak, Mangó Antalnénik, Nagy Sándor Jánosnak. Nagy Sándornénak, Villány: Ilonának és Nagy Ferencneii a Fogyasztási Szövetkezete!: Országos Tanácsa Kiváló Szövetkezeti Munkáért ki­tüntetését. T. Sz. I. nem tartotta bűnösnek ma­gát. Munkája közben érték el a Prónay.-különitmény keretlegényei. Kegyetlenül összeverték, megkinozták, majd a falu mögötti vágó­híd mellé hurcolták, ahol szuronnyal végeztek vele. Harmincnyolc évvel ké­sőbb a dorozsmai kommu­nistákból alakult munkásőr­egység tűzte zászlajára a mártírhalált halt hős nevét. Az itteni munkásőrök azóta több alkalommal is bebizo­nyították, méltók a név vi­selésére. A téglavető Móra Ferenc nyomdokain járva, naponta újabb és újabb tég­lákkal járulnak hozzá ah­hoz az építményhez, amely­nek alapjait többek között névadójuk rakta le. A ke­gyelet és tisztelet emlékmű­ve hirdeti tovább a dorozs­mai temetőben Mora Ferenc nevét. Hétköznapok A nemzetközi kórusfesz­tivál résztvevőinek hiva­talos programjában szere­pelt a panteonbelj Liszt­szobor megkoszorúzása. A szervezők szerveztek, a népművelők riikáltyak, a Szobor és környéke lemos­va várta a mintegy há­romszáz ünneplőt. A Rock­opera próbáját arra a 20 percre leállították, ünnepi beszéd kész, kórusok be­énekelve. Mert abból az irányból jöttek, igy az Aradi Vér­tanúk tere felől kezdték bccvcrkészni a lezárt Dóm teret. Élen a szervező. A kapuban Föfontos József. Neki nem szóltak. Kerül­jék meg a teret, a másik kapunál biztosan tudnak róluk, de ő az állásával játszik, be nem enged sen­kit. Kórusok nem értik. De kerülnek. A próba leáll. A másik kapuban Föfontos Józsefné. Neki s" szóltak: Itt ugyan egy lélek se megy be, nemhogy eKkoia tömeg. „De hát azt csak hallja, hogy semmit se hall! Ezért áll a próba!" Az .lehet. De ő nem ezért áll itt. Az erőszak nem szép, de ilyenkor hasznos. A külföldieknek meg nem muszáj mindent megmagya­rázni. Pláne, ha mi se értjük... * Trolin ellesett beszélge­tés. — És hogy fogják hivni a kicsit? — Még nem tudjuk biz­tosan, nézegetjük a csoki­kat, a nagyobbnak, Kop­pánynak örök bánata, hogy róla nem neveztek el édes­séget ... Hm. A csokik — pél­dául a Palkó, a .Mari, az öcsi, a Viola vagy a Babi — tényleg élmény gyerek­druszáiknak. Igen ám, de — megindult az agyam — mi lesz, ha a gyerek kinő a csokikorszakból? És jobban örülne, ha gondos szülei mondjuk Kovács Indiánernek keresztelték volna, esetleg a Paprikás Csirke lenne szimpatikus? Szegény Zsanettek és Vir­giuszok ... A Pallas Athé­néknek szobruk van, a Koppányoknak történelmi múltjuk, a Vivieneknek harisnyanadrágjuk, a Tí­meáknak kozmetikumcsa­ládjuk. És nyilván sok ember örök bánata, hogy nem hívják Kőbányai Vi­lágosnak, csak annak lát­szik. Alkalmasint megkérdezem már a szüleimet, vajh — bölcs előrelátásból — nem a vermutról kaptam-é a nevem ... * A hőmérőből kiszaladt a higany és a homlokát tö­rölgeti. A beton gőzölög, az emberek ájuldoznak, a lehetőséghez képest levesz­nek magukról mindent. Pántos trikók, sortok szé­delegnek a városban. A megállóban feltűnik két srác. Magasszárú, szür­ke sportcipő, fekete hosszú­nadrág, fekete, bélelt puló­ver. Az egyik Nike már­kájú, a másik fennen hir­deti: Dirty (koszos). A di­vatos szerkóhoz fölnyírt haj, fülbevaló, széles, bőr csuklószorító, fémszögek­kel. Megborzongunk. A srácok 13—14 évesek lehetnek. Nyilván fázósak. Aztán fölszállnak. Mi elhúzódunk. Mégse fáznak. — Két rántott sajtot ké­rünk. — Sajnálom, elfogyott. — Sajtjuk van? — Van. — Liszt? — Az ]s. — Tojás? — Persze. — Prézli? — Akad. — Bemehetek, megcsi­nálhatom? R. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom