Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

44 Szerda, 1986. augusztus 20. A jogalkotás — a társadalom életének tükre Az Alkotmány — egyenlő a törvényességgel, így vésődött be ez a köztudatba évtizedek éta. Az Alkotmányra tesz esküt mindenki, aki valamilyen köztisztséget vállal, az Alkotmány szabja meg jogalkotásunk irányát, azzal a sokszor idézett mondatával, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgo/ó ncpé". Védeni az Alkotmányt — minden állampolgár kötelessége. Az Országgyűlés azonban 1984. április 13-án az 1984. évi I. törvénnyel Alkotmányjogi Tanácsot is választott, azzal a feladattal, hogy őrködjék a jogalkotás alkotmányossága fölött. Melyek az Alkotmányjogi Tanács meghatározott feladatai, és milyen munkát végzett eddig — erről beszélgettünk dr. Korom Mihállyal, az Alkotmányjogi Tanács elnökével. * — Miért volt szükség az Alkotmányjogi Tanács életre hívására? — Ez az állami élet és a szocialista demokrácia, a politikai intézményrendszer fejlesztéséhez tartozik. Tör-' (énelmi tapasztalataink tanitoltak meg bennünket arra, hogy ilyen intézményre szükség van, s a legkevésbé sem azért jött létre, mintha jelentősebb problémák lennének az alkotmányossággal, a törvényességgel kapcsolatban. Szükség van egy olyan szervre, amely közreműködik az alkotmányosság és a törvényesség még fokozottabb érvényesülése és érvényesítése érdekében. — Hazánkban — folytatta dr. Korom Mihály — sok testületnek és vezetőnek van jogszabályalkotási jogköre. Elsősorban természetesen az országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak, de köztudott, hogy alkothat cs alkot is jogszabályokat a Minisztertanács, továbbá minden miniszter, országos hatáskörű szervet vezető államtitkár, s a maguk területére vonatkozó jogszabályokat hozhatnak a tanácsok is. Ennek megfelelően alakult ki a hierarchikus jogrend: alkotmány, törvények, törvényerejű rendeletek, minisztertanácsi határozatok és rendeletek, miniszteri és államtitkári rendelkezések, tanácsrendeletek. Ennyi és ilyen sokféle jogszabály közöti óhatatlanul keletkeznek ellentmondások, az alsóbb jogalkotótól származó jogszabályok nem mindig felelnek meg a felsőbbek betűjének és szellemének. — Mi okozhat ilyen ellentmondásokat, hiszen a' cél mindenütt és mindig egy és ugyanaz: a szocializmus építésének érdeke. — Ez kétségtelen. De azt is nehéz lenne vitatni, hogy létezik tárca- és helyi sovinizmus, vagyis a helyi vagy a tárcaérdekeket úgy állítják be, mintha az az egész társadalom, illetve a népgazdaság érdeke lenne. A jogalkotásban — feltételezve, hogy a jogszolgáltatás annak megfelelően működik — a társadalom élete, felépítése tükröződik, ennek megfelelően tükröződnek a társadalom ellentmondásai is az emiitett jogi ellentmondásokban. A mi feladatunk az, hogy segítsünk ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásában. — Ha ilyet találnak, hatályon kívül helyezik a magasabb szintűnek ellentmondó jogszabályt? — Nem. A mi testületünk nem alkotmánybíróság — amilyen van több szocialista és tőkés országban —, hanem Alkotmányjogi Tanács. Nem mondhatjuk ki, hogy egyik vagy másik alsóbb szintű jogszabály nem érvényes, mert ellentmond a magasabbnak, de jelezzük azt a kormánynak és az alsóbb jogszabály kibocsátójának. Kérjük az ilyen jogszabály megváltoztatását és ehhez határidőt tűzUnk ki. Mégpedig úgy, hogy a tárgyaláson az általunk alkotmánysértőnek tartott jogszabály kibocsátója is részt- vesz. . — Mi történik, ha nem tartják be a határidőt? — Az eddigi gyakorlat az — és ezt szeretném aláhúzni —, hogy mindazokban az ügyekben, amelyekkel foglalkoztunk, elfogadták álláspontunkat a jogszabályok alkotói és határidőn belül intézkedtek az általunk megállapított hiba kijavításáról. — Volt ilyen eset a közelmúltban ? — Kevesen tudják, nem vertük nagydobra, de a mi kezdeményezésünkre módositották a vállalatok felszámolásáról szóló jogszabály egyes rendelkezéseit. Itt valóban alkotmányos probléma volt. A módosított alkotmány ugyanis kimondja az állami vállalatok és a szövetkezetek gazdasági egyenrangúságát, de ezt nem követte rendelkezés arról, hogy vagyonjogi rendezésnél is egyenjogúak. Az azóta megjelent új rendelkezés szerint a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy vállalatot felszámolnak, a hitelezők kielégítésének sorrendjében a szövetkezetek ugyanolyan helyet kell hogy elfoglaljanak mint az állami vállalatok. Közismert, hogy felszámolták az Irodagépipari Vállalatot. Bár akkor még nem jelent meg az új jogszabály, már ennél is úgy rendelkezett a pénzügyminiszter — a mi felhívásunk alapján —, hogy a hitelezőket ilyen sorrendben elégítsék ki. — Krfordulhal az Alkotmányjogi Tanácshoz? ~~ — Ezt pontosan meghatározza a testületünket alapító törvény: az Alkotmányjogi Tanácshoz fordulhat az országgyűlés, annak bizottságai és szervei, az országgyűlési képviselők, a Minisztertanács, a megyei tanácsok és az egyes rétegeket tömörítő érdekképviseleti szervek, mint például a SZOT, a TOT, a többi szövetkezeti országos vezetőség, a kereskedők, kisiparosok érdekvédelmi szervei stb. — És magánszemély? — Kategorikusan kimondja a törvény, hogy magánszemély egyéni panaszával nem fordulhat az Alkotmányjogi Tanácshoz. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes, hiszen az egyéni panaszok elbírálására vannak különböző fokú bíróságok, ügyészségek, népi ellenőrzési bizottságok, panaszirodák. Aligha tudnánk végezni a törvényben számunkra előírt munkánkat, ha az állampolgárok panaszaival is foglalkoznánk. — Nem is kíséreltek meg ilyet? — Egyetlen kivétel volt, amikor két pedagógus fordult az Alkotmányjogi Tanácshoz. Látszólag egyéni ügyben, de amint elolvastuk panaszukat, kiderült, hogy az nemcsak őket érinti, de olyan ügyről van szó, amelyben a rendelkezés sérti az Alkotmányt. Közelebbről: egy rendelkezés . kimondta, hogy akik 1970—73 években esti vagy levelező szakon szereztek műszaki tanári diplomát, alkalmazáskor egy fizetési fokkal lejjebb sorolandók, mint akik nappalin végeztek. Megállapítottuk, hogy a rendelkezés valóban alkotmánysértő, ezért felhívtuk rá az illetékes miniszterek figyelmét, ők elfogadták állásfoglalásunkat és megváltoztatták a rendeletet. — Mit tehet az, aki a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban dolgozik és munka közben találkozik egymásnak ellentmondó jogszabályokkal? — Ilyenkor a szolgálati utat kell járni: a biró, az ügyész, a tanácsi ügyintéző forduljon a fölötteséhez, akinek kötelessége az ilyen észrevételt továbbítani, persze csak akkor, ha megalapozottnak találja. Kétségtelen, hogy itt nagy a hibalehetőség, megtörténhet, hogy a fölöttes Szerv nem tartja fontosnak a tudomására jutott ügyet és nem terjeszti fel hozzánk. Az ilyen esetek ellen — legalábbis jelenleg — nincs jogi garancia. Viszont általános tapasztalatunk az, hogy mind többször kérdezik meg rendelkezések kiadása előtt jogászok véleményét, nehogy aztán citálják a jogszabály alkotóit az Alkotmányjogi Tanács elé. Elmondhatjuk tehát, hogy az Alkotmányjogi Tanács létezésének ténye hatással, méghozzá jó hatással van a rendelkezések kiadóira. — Hogyan működik a gyakorlatban az Alkotmányjogi Tanács? — Amikor valamilyen indítvány érkezik — ezek javarésze az érdekképviseleti szervektől jön —, az Alkotmányjogi Tanács elnökének, vagy titkárának vezetésével összeül az előkészítő bizottság. Áttekintik a kérdést és mindenkit meghallgatnak, akinek az ügyhöz köze van-és akinek véleménye fontos lehet az érdemi tárgyalás és állásfoglalás szempontjából. Ezek után terjesztik az ügyet az Alkotmányjogi Tanács elé. — Kik vesznek részt az Alkotmányjogi Tanács munkájában, ide értve az üléseket is? — A törvény úgy rendelkezik, hogy az Alkotmányjogi Tanácsnak 11—17 tagja lehet, többségük országgyűlési képviselő. A középutat választottuk, jelenleg 15 tagú a Tanács. Azt is előírja a törvény, hogy az Alkotmányjogi Tanács elnökét, titkárát és képviselő tagjait az országgyűlés választja, saját soraiból. Elnökké engem választott, titkárrá dr. Kereszti Csabát, Hajdú-Bihar megye főügyészét, további 7 tanácstag ugyancsak képviselő, a másik 6 pedig a magyar jogi élet reprezentánsa: a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnökhelyettese, az akadémiai Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója, jogászprofesszor, az ügyvédi tanács elnökhelyettese és hasonló tudós jogászok. Az üléseken hivatalból, tanácskozási joggal részt vesz az igazságügy-miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke is. Kötelező meghívni azt is, aki kiadta a tárgyalásra kerülő rendelkezést. Szavazati joga azonban csak az Alkotmányjogi Tanács 15 tagjának van. — Milyen gyakran ülésezik az Alkotmányjogi Tanács? — Nincs kötelező munkatervünk, plenáris Üléseket aszerint tartunk, ahogyan az elénk kerülő ügyek megkövetelik. Nagyjából kéthavonként ülésezünk, eddig mintegy tíz ügyet bíráltunk el. Hozzá kell tennem, hogy az Alkotmányjogi Tanácsnak összesen egy függetlenített munkatársa van, mi, választott tagok társadalmi munkában látjuk el feladatunkat. Munkánkról a törvény értelmében kötelesek vagyunk beszámolni az országgyűlésnek. Erre talán jövőre kerül sor. Úgy gondoljuk, tisztességes és eredményes munkáról számolhatunk majd be, s arról is, hogy az Alkotmányjogi Tanács léte és tevékenysége erősíti az állampolgárok bizalmát szocialista rendszerünk iránt. „ VÁRKONYI ENDRE KALASZ LASZLO Hazám elátkozott kicsi ország millió igába fogott nemes állat iszonyat-szen vedó gyönyörű dolgaidért ostorolt-vert seb-indás fejeden csak alázat hajtott s emelt düh remegés örökkön másnak vedlő csont-hús-ín-csigolyák századain csak a kín vala részed e kínban nőtted újra és újra a bőrt lelked is elorozták lelked is újraszületted: szomorú hajszolt nyomorult gyermekeid bátrabbja-nemesebbje harcra ha állt fel: szivét is kiütötték s kínozták sebeid hazám elátkozott kicsi ország millió igába fogott nemes állat visszavarázsolt csodaszarvas: erős lassan leveted igáidat a béklyók % hullanak hulljanak im szaporán ezredes szaru-ágaidon égbe szökkeljen. a jelen: ' ' fészkeink-palotáink gyáraink rügyeznek gallyaidon repülsz szökkenj is e ritka tavaszban csapdákon vermeken által és nem a nyájban a többi között de társként a többi között s ne iga nyomjon újból de szállhass jövőbe igaz gyermekeiddel hazám hatalmas kicsi ország Ország, törvény, kenyér N

ehéz rangsorolni ünnepeink között. Annál is inkább, mert egyre kevésbé tudunk igazán ünnepelni: ünnepeink kiüresedtek, akárcsak a családiak. Minden alkalommal újra meg kell kezdenünk ünnepeink, pihenőnapjaink tisztaságáért, életképességéért. Ma már önfegyelmet kíván ünnepnapon a tiszta ing, a borotválkozás, a derűs arc is: összemosódnak a napok. Augusztus huszadikával is így vagyunk. Pedig hát nemzeti ünnepeink között az egyetlen, mely legalább háromféle dologra emlékeztet: az államalapításra, az új kenyérre, s az alkotmányra. Talán a három legfontosabb dologra: az országra, a törvényre, a kenyérre. Nincs élet egyik nélkül sem.\ Szent István alakja jelképes a mi történelmünkben, ha tetszik: mitologikus. Hiszen tudjuk, nemcsak ő alapította és szilárdította meg a magyar államot, az országot, melynek egy részét ma is lakjuk. Nélküle a magyar név és nép felszívódott volna, egy lennénk a sok történelmi népnév közül, melyeket csupán a műveltebb ember ismer, mint a gepidákét, vandálokét, jütökét. Abban a régmúlt időben országot szerezni, államot alapítani minden náció megpróbált, de azt megtartani: ahhoz bölcs, okos, jó törvények is kellettek, vagyis rend kellett, melyben mindenki birtokon belül érzi magát, melyben nincsenek idegenek, kitaszítottak, jogfosztottak. Szent István behívott vendégnépei tanúsíthatták: a hungarus nemzet mindenkit szívesen fogadott. A történelem viharaitól megharmadolt kis országunk lakóinak talán éppen ebből az öntudatából, büszkeségéből hibádzik valami az utóbbi években. Mintha az ország csupán terület, s lélekszám volna, s nem annyira: lélek! Pedig hát a mi kis Európánkban is nem egy nagy nemzet él kis földön, kis lélekszámban, kiktől volt s van mit tanulnunk. A nemzet nagysága nem a lakosság lélekszámának, nem a négyzetkilométerek számának függvénye. A jó törvény, a jó kenyér tesz irigylésreméltóvá bármely országot. A jó törvény: az egyenlő törvény, mely egyforma esélyt ad mindenkinek, egyforma jogot, egyforma jövőt. Milyen egyszerű ezt leírni, kimondani. Micsoda óriási ellentmondások, érdekkülönbségek feszülnek ma is különböző társadalmi csoportok, rétegek között! S micsoda erőket szabadit fel minden demokratikus törvény, jogszabály, rendelet! A magyar nép kívánja a törvényt, a rendet, az értelmes rendet, augusztus huszadika ünnepe erre is emlékeztet. Vajon mikor érjük el, hogy a magyar polgár a nemzetfenntartó, az adófizető magabiztosságával, büszkeségével éljen a mindennapokban, s tiltakozzék a jogtalan beavatkozás, a bürokrácia, a nemzeti jövedelem fecsérlése ellen? Utoljára maradt a legfontosabb: a kenyér. Hogy itt vagyunk, tizmilliónyian, ahhoz sok kenyér kellett. Sok kenyér, jól elosztva. S hogy kevesebben vagyunk a lehetségesnél, s a kelleténél, abban bizony az is szerepet játszott minden időben, hogy kevés volt a kenyér, s azt is rosszul, azaz jogtalanul, törvénytelenül osztották el. Munkát és kenyeret követeltek ebben a század első felében a nincstelenek, értelmes munka és jó kenyér nélkül ma sem számíthatunk arra, hogy eleget tehetünk büszke történelmi küldetésünknek: hogy a magyar név, Petőfivel szólva, megint szép legyen! A

kenyér az öregek bölcsességéből, a fiak munkálkodásából, s az unokák kívánságából sül meg. Szükséges ezen az ünnepen elgondolkodnunk a nemzedékek együttműködésén, összhangján. Hogy az öregek valóban bölcsek, a fiak valóban szorgosak, az unokák pedig méltók legyenek a kenyérre. SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER