Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

X\Ç>o VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évíolyam, 154. szám 1986. július 2., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Elosztás vagy kereskedés? Nyári alkatrészgondok Változnak az idők. Ma már úgy látszik, nem divat a minden alapot nélkülöző op­timista nyilatkozat — lega­lábbis az Agrokernél ezt ta­pasztaltam. Mert mire .szá­míthatott volna az olvasót képviselő újságíró így ara­tás előtt, illetve aratás köz­ben. Egyszóval arra. hogy: mi felkészültünk. Aztán meg a gyakorlatban majd elválik, hogy mennyire. S ha lesznek is gondok az alkatrészellá­tásban, miért tartozna az a szélesebb közönségre? Szegedi Jánosnét. az al­katrészosztály vezetőjét hall­gatva úgy éreztem, hogy az igazságot mondja, s ez egyáltalán nem tűnt előzetes magyarázkodásnak. Mert úgy általában alkatrész az van raktáron, ha a készlet érté­két nézzük, az súlyos milli­ókra rúg. Csakhogy, ha va­lamelyik kombájn megáll a búzatábla közepén, a besza­lasztott anyagbeszerzőt nem nyugtatja meg. hogy a szá­mára nélkülözhetetlen ékszíj vagy lánc ugyan nem kapha­tó. de a pénzéért vihet mást, mert az is kellhet még. ha nem ma, akkor hónapok múlva. Az, üres kézzel haza­állító beszerzőnek s a téesz vezetőinek a maguk szem­pontjából jogos a felháboro­dása. Mi a csudának akkor á Mezőgazdasági Termelő­eszköz Kereskedelmi Válla­lat, ha áru híján nem tud kereskedni. Oldják meg idő­re a gondjaikat, s tegyék azt, amiért fizetik őket. A mező­gazdasági nagyüzem nem te­heti azt meg, hogy megvárja a következő alkatrészszállit­mányt, ha már beérett a bú­zája. Azt időre le kell arat­ni. nem illendőségből, hanem azért, hogy a megtermelt ja­vakat minél kisebb veszte­séggel betakarítsa. Mit tesz ilyenkor, szalasztja tovább a beszerzőt az ország másik végébe, ahová esetleg egy héttel hamarabb futott be az a misztikus vagon. Ha ez sem megy, utolsó adunak marad a termelők közötti jó kapcsolat, az egymástól köl­csönkért alkatrész. A Szegedi Agroker ma már önállóan gazdálkodó vállalat, elvileg szabad kezet kapott a beszerzésben is. A gyártóktól közvetlenül vásárolhatnak. Csakhogy az áruhiányon nem segít semmiféle szerve­zet-korszerűsítés. A nincsnek lénvegtelen az elosztási for­mája. Különben is az import­alkatrész-igényeket az Agro­tek gyűjti össze. Az idei ara­táshoz is már tavaly márci­usban leadták a megrende­lést, óvatosságból és eddigi tapasztalataik alapján az el­ső negvedévre ütemezve. Volt, ami megjött, volt ami nem. sokat reklamálni sem lehet, ugyanis a szállítási szerződést úgy kell elfogad­niuk. ahogy azt diktálják az erőviszonyok, 90 napos pót­határidővel. Vagyis június 30-ig egy szavunk sem lehet. Az Agroteknek is valami ha­sonló szerződéssel kell beér­nie az államközi egyezmé­nyekben rögzített szocialista importnál. Ezek tények, s nem Szegeden a megoldásuk. Amit itt tehetnek, az udva­rias kiszolgálás és az önzet­len segítség. E hét elején kezdődött az aratási ügyelet, reggel fél 7­töl este hétig dolgozik az áruforgalmista és a raktáros egyaránt. Ha valamit nem tudnak adni. telefonon vagy telexen kiderítik, hogy merre induljon tovább a vevőjük. Amikor minden forint bevé­telre szükség lenne, egy vér­beli kereskedőnek mi fájhat­r~ jobban, minthogy másho­vá küldje a vásárolni szán­dékozót. Ezen aztán se ár­rés. se haszon nem marad, csupán az emberség. Minden nap újra próbálják magukra erőltetni optimizmusukat, hisz hallani úton levő vago­nokról, feladásokról. Jaj csak időben beerkezzen. Az idén kisebb a készlet, s a beszerzés is kevesebb volt. mint akár tavaly. A gondok évről évre átcsoportosulnak, most nem az a hiánycikk, ami egy éve. Azokra jobban odafigyel az importáló, most a nem kiemelten kezelt áruk szállításával van a huzavo­na. Sebaj, jövőre majd eze­ket fogják szorgalmazni az illetékesek (vajh kik ők?) Hogy a konkrétumokat se mellőzzük, nézzük a feszült­ségpontokat! Az importal­katrészek egyharmada még hibádzik. A hazai gyártók sem büszkélkedhetnek. A Szolnokon g"ártott bálázók­hoz. a nyíregyházi pótkocsik­hoz sincs készletük, s az im­portpótló kombájnalkatré szek sem érkeztek meg. Évek óta nem volt gond az akku­mulátorokkal, most MTZ-hez nem lehet kapni. Az utóbbi napokban beérkezett gumi köpenyeknek sem volt idejük a raktárban megmelegedni. Ékszíj, lánc és elektróda szintúgy a hiánycikkek listá­ját gyarapítja. A sokféle gé­pen használatos 2 HS-s csap ágyakat már tavaly megren­delték a Magyar Gördülő­csapágy Müveknél, s jövö év elején „már" számithatnak a teljesítésre. Gondolná azem ber, hogy ha előre látni a hiányt, hát importálja vala­ki. Naiv elképzelés, hisz ma­ga a gyártó rendelkezik erre a termékre kizárólagos im­portengedéllyel. Ezek után kedves kiszól gá itatott anyagbeszerző és ugyancsak kiszolgáltatott ke­reskedő érdemes egymással veszekedni? Hiszen még minden jóra fordulhat, ed­dig még minden évben le­arattunk. biztosan így lesz ez az idén is. A magyar ember leleményessége nem ismer határt. T. Sz. I. flczél György Luxemburgba és Belgiumba utazott Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével kedden magyar pártküldöttség uta­zott Luxemburgba és Bel­giumba. Luxemburgi és bel­giumi tartózkodása során a küldöttség megbeszéléseket folytat a két ország kommu­nista és szocialista pártjának vezetőivel, valamint a poli­tikai élet más vezető sze­mélyiségeivel. (MTI) Export terven felül Jól zárta 19(16. első félévét a hazai mezőgépipar legna­gyobb vállalata, a Szolnoki Mezőgép. Első hathavi ter­melését, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 12 százalékkal növelte, együttc­sen egymilliárd 413 millió forint értékű, a piaci igé­nyeknek megfelelő, korszerű szálastakarmány- és szalma­betakarító, rendfelszedő gé­peket és egyéb mezőgazda­sági eszközöket gyártott. Termékeinek több mint fe­lét a szocialista és a tőkés országokba exportáHa. Ez az arány meghaladja az erede­tileg tervezettet. A vállalat évi kapacitásának kilenc­venöt százalékára van meg­rendelés. A fennmaradó öt százalékot az év közben ér kező újabb megrendelések teljesítésére tartalékolták. A válalat külpiaci pozíció­ja, exportértékesítési lehe­tősége azzal is bővült, hogy a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal együtt tagja a „Mercanta" NSZK-beli ve­gyes vállalatnak, amely a termékek harmadik piaci értékesítését is finanszírozza. Az együttműködés eredmé­nyeként új piaci partner­ként belépett gyártmányai­nak vevői közé Hollandia és Anglia. Az előbbibe — mintadarabok sikeres vizs­gája nyomán — a második félévben az Unimix—10 tí­pusú modern takarmányki­osztó kocsik szállítását kez­dik meg. A szigetországból egyelőre száz rendfelszedőre érkezett megrendelés. (MTI) Piac és mozgástér A Szinkronban is utaznak flz ország munkaerőhelyzetéről Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal megállapí­tása szerint az idei év első hónapjaiban az ország mun­kaerőhelyzete összességében a korábbiaknál kiegyensú­lyozottabb volt. Az iparban — főként az állami ipar­ban — stabilizálódott a lét­szám. A tapasztalatok sze­rint azonban a vállalatok munkaerő-gazdálkodása még mindig nem eléggé tervszerű. A létszám — elsősorban a kvalifikált szakemberek — megtartására törekednek sok esetben akkor is, ha a termelés munkaerőigénye ezt nem indokolja. A nem eléggé körültekintő munka­erő-gazdálkodás is közreját­szik abban, hogy nem nö­vekszik megfelelően a nép­gazdaság teljesítőképessége. Az idei népgazdasági terv az állami vállalatoknál, szö­vetkezeteknél foglalkozta­tottak számának 0 8 százalé­kos csökkenésével számolt. Ezen belül termelő népgaz­dasági ágakban 1,3 százalé­kos csökkenést, a nem ter­melőkben pedig 0,8 százaié­kas növekedést irányzott elő. Az év első negyedében termelésben foglalkoztatot­tak száma 2 százalékkal, a számítottnál nagyobb mér­tékben csökkent. Az eltérés döntően abból adódott, hogy a mezőgazdasági szövetke­zetekben 6,3 százalékkal — a számítottnál lényegesen jobban fogyott a létszám. Viszonylag nagy — létszám­csökkenés tapasztalható az építőiparban, az állami me­ző és erdőgazdálkodásban, valamint a belkereskedelem­ben is. A számítottnál kevés­bé fogyott viszont az iparban dolgozók száma, s jelentős a létszámnövekedés a hír­közlésben. Az előrejelzések szerint a főbb ágazatok létszámala­kulásában várhatóan foly­tatódnak az előző évekre jellemző tendenciák. A me­zőgazdaságban ez évben is számottevően — öt-hat szá­zalék körül — csökken a foglalkoztatottak száma. Az iparban a számítottnál va­lamivel kisebb, az építőipar­ban és a belkereskedelem­ben pedig valamivel na­gyobb mértékben csökken a létszám. Éves szinten ösz­szességében a tervezettnél valamivel nagyobb, egy szá­zalék körüli létszámcsökke­nés várható az állami válla­latoknál és szövetkezeteknél. Fejlesztés a pécsi szénelőkészítő műben Befejező szakaszához ér­kezett a hazai szénbányászat fejlesztésének egyik nagy­szabású programja, a pécsi szénelőkészítő mű csaknem 1,4 milliárd forintos re­konstrukciója, s megkezdő­dött a technológiai beren­dezések műszaki átadása. Az ország egyetlen fekete­szén medencéjének bánya kincsét feldolgozó mecsek­aljai nagyüzemet — amely a századunk tízes, harmin­cas és ötvenes éveiben épült egységekből áll — működése közben korszerűsítették, s a rendkívüli feladat megöl dása a rekonstrukció terve­zőitől, kivitelezőitől és az üzemeltetőktől egyaránt nagy erőfeszítést és össze­hangolt munkát követelt meg. A szerkezeti elemek megerősítését, az új beren­dezések felszerelését gyak ran szinte akrobatikus ügyes­séget és leleményességet kí­vánó körülmények között végezték el a kivitelezők. A rekonstrukció fővállalko­zójának, a tatabányai szén­."bányák tizenhárom alvál­lalkozója közül csupán né­hányan és csak rövid idővel „csúsztak ki" néha a határ­időből, a szállítások akado­zása okozta késedelmet azonban többnyire sikeresen behozták. Jelenleg a villa­mos csatlakozások bekötésén és a gázellátás kiépítésén dolgoznak, a technológiai berendezések mindegyikét felszerelték már. A mű­szaki átadást követően a tervek szerint már augusz­tusban megkezdődik az acél­vázas építménnyel bővített, pécsi szénelőkészítő mű fel­újított technológiájának próbaüzeme (MTI) Volt valamikoron a mun­kamegosztásnak a „sarkos" formája. Arra az időszakra gondolok, amikor a terme­löknek semmi más dolga nem volt, mint a késztermé­kek elkészültéhez elengedhe­tetlen munkafolyamatok el­végzése. Ehhez — a közpon­ti elosztás révén — megkap­ták az energiát, az alap- és segédanyagokat. Még a mun­kásokat sem kellett hiteget­ni, a vállalathoz csábi,tgatni. Ismeretlen volt a gyárakban a raktárak vészes túltelített­sége is. Minden készáru át­került a készletező-elosztó nagykereskedelmi vállalatok­hoz. Innen vásároltak a kis­kereskedő cégek, a boltok, bolthálózatok üzemeltetői. A hiánygazdaság még más­fél évtizeddel ezelőtt is alig ismert eladhatatlan árut. Aztán lassan-lassan „göm­bölyödni" kezdett az előbb részletezett munkamegosz­tás. Megjelentek néhol a raktárakban egyre csak hal­mozódó, ám fogyni egyálta­lán nem akaró, eladhatat­lan készletek. A gazdálkodó szervezetek egyre kevésbé engedhették meg maguknak, hogy — csak úgy, mint ré­gen — kisebb szeletét is­merjék és kövessék a gazda­sági életnek. Mára pedig mar a legkisebb termelő csoportok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne ál­lítsanak valakit a kereske­delmi munkára, ne gyűjtse­nek be mindfen lehetséges információt a piaci mozgá­sokról. * A Szinkron Ipari Szövet­kezet éves termelési értéké­nek 70-80 százalékát adják a cipők. Az idei év elején a nagykereskedelmi vállalatok lényegesen kisebb megrende­léseket adtak át a termelők­nek, mint a korábbi évek­ben. A cipőraktárak tele vannak a készletezőknél. A kiskereskedelem — az* álta­lánossá vált nyereségérde­keltség miatt — csak annyi árut vesz át, amennyit vár­hatóan gyorsan tud értékesí­teni. Ennek az általános helyzetnek a következménye, hogy a második félévi kapa­citását a szokásos időben az idén a Szinkronnak nem si­került teljesen lekötnie. — Az új helyzetben mivel próbálkoznak? — kérdeztem Rátkai Sándort, a szövetke­zet elnökét. — Már nemcsak a három nagykereskedelmi vállalat­tal, a Fővárosi Cipőbolt Vál­lalattal és a Skálával va­gyunk partneri kapcsolatban, hanem sorra járjuk a kis­kereskedelmi vállalatokat és az áruházakat is. Fel va­gyunk készülve a kisszériás termelésre. Bízom benne, hogy a gyártás-előkészítés­ben, szerszámozásban, mo­dellezésben és az anyagbe­szerzésben meglevő gondja­inkat is meg tudjuk oldani, nem marad a raktárunkban eladatlan termék. — A „kereskedelmi uta­zó" új feladatkör a szövet­kezetnél. Ki végzi ezt a munkát? — A kereskedelmi és a műszaki vezetőn* kívül ne­kem is kijut az ilyen fel­adatokból * Az utazóknak nemegyszer az alapanyag után is kutat­niuk kell. A Szinkron gyárt­ja a hagyományos rugós és szálas konyhai habverőket. Gyakran előfordul, hogy az ezekhez szükséges félke­mény acéldrót hiánycikk. A pusztamérgesi egységük­ben gyártják a gázkályhák­hoz az alumínium füstcsö­veket. Tavaly előfordult, hogv 2-3 csőért a fővárosból személyautóval keresik fel a gyártót. Hiába filléres alkat­rész az egyenes és a könyök­cső, ha nélkülük nem lehet használni a több ezer forintot érő gázkészülékeket. Itt is kevés volt az alapanyag. Az idén az első negyedévben is sok megrendelés érkezett er­re a cikkre. A szakcsopor­tok a napi műszakok után és a hét végéken is dolgoz­tak. fgy az egyenes füstcső már nem hiánycikk. A kö­nyökcsőből továbbra sem tudnak minden igényt kielé­gíteni, ugyanis nem tudnak elegendő mennyiségű lágy alumíniumlemezt szerezni. Igazán a piachoz igazod­ni csak rugalmas termék­szerkezettel lehet. Ez pedig pénzkérdés. Főként a terme­lő géppark folyamatas meg­újítását igényli. A Szinkron a most indult ötéves terv­ben csak a cipőfelsőrész ké­szítésében tervez beruházást igénylő gépesítést. Ehhez az első két évben hitelt is fel­vesz, amit a középtávú terv­időszak hátralevő éveiben törleszt majd. A nehéz, pénzszegény évek­ben radikális termékváltást nem terveznek, csak termé­keik korszerűsítésére gon­dolnak. Igyekeznek nyugati bérmunkához jutni. Így kor­szerűsödhetne a technológia, nagyot javulhatna munká­juk szervezettsége. A Szink­ron mozgástere — több más. hasonló termékszerkezetű szövetkezet és vállalat lehe­tőségei — a következő né­hány évre igencsak megha­tározottnak látszik. Életük, döntéseik mozgatója ebben az időszakban valószínűleg az átvészelés megpróbálása lesz. Bőle István Postahivatalok nyitva tartása A Magyar Posta az ügy­felek jobb kiszolgálása és a várakozási idő csökken­tése érdekében módosította a hivatalok nyitva tartását. Szegeden az l-es posta (nagyposta) a Széchenyi téren a hét minden napján nyitva: hétfőtől péntekig reggel 8-tól este 8-ig, szom­baton nyolctól délután 2-ig, és vasárnap 8 és 12 óra között. A személypályaudvaron levő 2-es hivatal hétfőn 8­tól este 8-ig, kedd és pén­tek között 8-tól este 7 óráig várja ügyfeleit. A rókusi posta (Kossuth Lajos sugár­út—Nagykörűt sarok) hétfő­től péntekig reggel nyolctól este hétig tart nyitva. A többi hivatal (ideértve a peremkerületek pastáit is) minden hétfőn reggel 8 és délután 5 között, keddtől péntekig pedig 8—16 óráig tart szolgálatot — — -»iíktaSiáufcts- . I

Next

/
Oldalképek
Tartalom