Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

27 Csütörtök, 1986. június 12. Magyarszovjet kormányfői találkozó Lázár György, a Minisztertanács elnöke szerdán Budapesten találkozott Nyikolaj Rizskovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével. A megbeszélésen hangsúlyozták közös szándékukat, hogy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkára június 8-i tárgyalásainak szellemében — széles körűen fejlesztik a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést, bővítik az árucsereforgalmat. (MTI) Hazánkba látogat a zimbabwei elnök Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Canaan Sodindo Banana, a Zimbabwei Köztársaság elnöke (MTI) Szegedi búzafajták sikerei Tegnap, szerdán délelőtt az ország minden tájáról Szegedre érkezett mezőgazdasági szakemberek ismerkedtek a gabunakutató intézet munkájával, az elmúlt egy év újabb eredményeivel. Az intézet vezető munkatársai előadásukban teljes keresztmetszetében mutatták be az itteni munkafolyamatokat, a nemesítéstől a fajtamenedzselés marketingtevékenységéig. Elmondták, hogy korábban sok kritika érte a szegedi búzák kisebb fagytürőképességét. Ezeket visszavonták a köztermesztésből. de helyettük iól vizsgáztak a modellkísérletekben a Kincső, az öthalom és a Zombor fajták. A vetőmag-szaporításban is sikerült előbbre lépni, így, míg most az országos vetésterület 19 százalékán termesztik a szegedi fajtákat, addig az előzetesen bekért igények szerint ez 26-28 százalékra módosult. A biológiai érték megőrzése érdekében csávázva hozzák forgalomba vetőmagvaikat. öszi árpából az ígéretes GK—33as fajtajelöltet ajánlották az érdeklődők figyelmébe. A Somogyi Káralyné felvétele gabonatermesztési programban előirányzott 5,5 tonnás hektáronkénti termésátlag elérése érdekében tovább javítják az intézet, a termelési rendszerek, gazdaságok, a növénytermesztési minősítő intézet és a vetőmag vállalat munkakapcsolatát. A mostani bemutató is ezt a célt szolgálta. A szabadföldi mustra alkalmat adott arra is, hogy a termelők az előadásban elhangzottakat összevessék a látottakkal, A programot más csoportok részére ma megismétlik. Korszerű tégla és cserép A Tégla- és Cserépipari Tröszt székházában szerdán Andrasowszky György vezérigazgató sajtótájékoztatón ismertette az iparág gyárainak fejlesztésében, a termékek korszerűsítésében elért eredményeket és további terveket. Utalt arra, hogy az építőanyagok hazai piacán a kereslet mérséklődésével erős versenyhelyzet alakult ki. A téglaipar a minőség javításával, a választék bővítésével, újabb korszerű gyártmányokkal igyekszik állni a versenyt, erősíteni pozícióit. A tröszt 110 gyárából az ötven legnagyobb már új, vagy korszerűsített üzem, ezek adják az iparág falazóanyag-termelésének 76 százalékát. Ugyancsak ezek az üzemek készítik az idén életbe lépett szigorú hőtechnikai szabványnak megfelelő, hötakarékos, modern íalazóelemeket. Ezekből építik a 'lakóházak homlokzatait és oldalfalait. Továbbra is szükség van a téglaipar hagyományos termékeire válaszfalak, egyéb falazatok, valamint az alapok, kémények építéséhez, s jelentős részben a felújítási munkákhoz. Az iparág jelenleg évi mintegy 130 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő hötakarékos falazóelemet gyárt, s további jelentős fejlesztés van folyamatban, hogy a tervidőszak közepére évi 400 millió egységre növeljék a termelést. Kidolgoztak olyan falazási technológiákat. amelyek szerint hőszigetelő réteggel kiegészítve a jelenleg gyártott egyeb üreges téglákból épített falak is kielégítik a szigorú hótechnikai követelményeket. Az új anyagokról és a hagyományos termékek korszerű felhasználásának lehetőségeiről, költségeiről nagy példányszámban adtak ki tájékoztató kiadványt az építtetők és a tervezők részére. A lakásépítési program alapján készített felmérések szerint a jelenlegi tervidőszakban évente a korábbinál mintegy 150 millióval kevesebb, összesen 180o millió téglaegység termelésének fenntartása szükséges. A hötakarékos, korszerű l'alazóelemek gyártásának fejlesztésével egy időben uor kerülSajtótájékoztató het a legelavultabb és veszteségesen termelő regi gyárak fokozatos leállítására. Nagyon körültekintően járnak el, s mindenek előtt arról gondoskodnak, hogy a leállítás ne zavarja az érintett térség építőanyag-ellátását, a bezárt üzem dolgozoit pedig a közeli testvérgyárakban helyezik el. Mód nyílik arra is, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közel álló dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásukat kérjék. Az idén 14 korszerűtlen, régi gyárat állítanak le. amelyekben átlagosan 30—40 dolgozó áthelyezéséről, vagy kedvezményes nyugdíjazásáról kell gondoskodni. A hazai építőanyag-piacon a veszprémi és a dunakeszi űj betoncserépgyár belépesevel megszűnt a tetőcseréphiány, sőt évente mintegy 10 millió hagyományos hornyolt cserép-egységgel nagyobb a kínálat a szükségletnél. Am még mindig nagy a kereslet az agyagból égetett olcsóbb tetőcserép iránt, amely jelentős, 45 százalékos árkiegészítésben — állami dotációban — részesül. A tröszt folytatja a kerámia tetöcseíepek gyártásának korszerűsítését. Húszéves a Kiváló Húszéves a Kiváló Áruk Fóruma. Ma délelőtt az Országos Piackutató Intézetben sajtótájékoztatón összegezték a két évtized eredményeit. Mint Fixler László, az OPI igazgatóhelyettese, a KÁF titkára elmondta: —. Húsz év alatt összesen háromezer termék nyerte el a> megkülönböztető minősítést jelképező háromszöget. Jelenleg összesen 250 cég produktuma, 1100 cikk jogosult a viselésére. Halászat gépesítve „Van egy jó hírem, meg egy rossz." A maholnap klasszikussá váló fordulat annyiban alkalmazható a tegnap, a Technika Házában kezdődött kétnapos szegedi konferenciára, amennyiben erre az ágazatra is ráfér, hogy végre valami jót is ígérjünk. Nos hát: Pékh Gyula, az Állami Gazdaságok Egyesülése halászati szakbizottságának titkára az állami gazdaságok halászati ágazatának helyzetéről és feladatairól szóló előadásában bejelentette, hogy a napokban kötöttek jelentős üzletet egy közel-keleti vásárlóval a magyar halastavakban termelt növényevő halakra. Jó hír, mert a pár éve csúcsformába lendült halexport epp ezeknek a halfajoknak köszönhette virágzását, s az enyhén szólva szerény későbbi — és jelenlegi — értékesítési eredmények pedig ugyancsak „beszorulása" miatt terhelték lelkünket és gazdasági mutatóinkat. Most tehát új reménysugár a magyar halászat borongós egén ... A rossz hír? Ne részletezzük, az a magyar halászat jelenlegi állapota, többek között az előzőekből következő pénzügyi hiányok okán, „Az V, ötéves tervidőszak 12 ezer 450 tonnás szaporulata a VI. ötéves terv idején 13 ezer 130 tönKonferencia és bemutató Szegeden nára növekedett, de az 1985. évi tényszám mindössze 10 ezer tonnát igazol" — hangzott a megállapítás, melyhez még hozzávehetjük, hogy az ágazat nyeresége a korábbinak harmadára csökkent. Magyarázó ok persze bőven akad, hiszen sok költség az ágazat munkájától függetlenül emelkedett, s ezek a megnövekedett terheket jórészt be sem lehetett a termelői árakba építeni. Az elmúlt években a hazai haltermelés legnagyobb részét kitevő állami gazdasági ágazatban a nyereséges és veszteséges gazdaságok eredményeit osztva-szorozva megállapítható, hogy egy kiló hal teljes önköltsége 1985-ben 47 forint 55 fillér volt. Igy persze, nincs mit csodálkozni azon, hogy nálunk — pontosabban a mi fogyasztói zsebünkhöz mérve — drága a hal. Hogy a tavakban működő, de jelenleg még „gödörben" levő ágazat mielőbb a mezőgazdasági termelés méltó helyére kerüljön, egyebek közt a halászati, haltermeIési munkát magasabb szintre kell emelni. Az amúgy is kis hatékonyságú, csökkenő létszámú kézi munkaerőt modern, korszerű gépekkel, komplex berendezésekkel kell felváltani. A feladat persze nem egyszerű, hiszen halastavaink 60 százaléka elavult, nem felel meg a követelményeknek. Erre mutatott rá Dobrai Lajos, a MÉM főtanácsosa, aki többek közt hangsúlyozta, hogy a halászatban alkalmazott új gépek többsége jól használható, de azok üzemelési hatékonysága és magas ára a széles körű elterjedést erősen gátolja. Sok jó tapasztalatot könyvelhettek ezzel kapcsolatban, de végül is a hazai halászati gépesítés üteme lassú . A konferencián a különböző új műszaki megoldásokról, a halászat eredményeinek növeléséről, a természetes vizi halászatról, a halegészségügyról is szó volt egyebek közt. Ma a résztvevők a Szegedi Állami Gazdaságnál rendezett gépesítési bemutatón működés közben tekintik meg Sztanó János igazgató kalauzolásával a halászati berendezéseket — a jövő szebb napjainak zálogát. Addig is: bízzunk a közel-keleli békében —, hogy még több halat vegyenek . . Igriczi Zsigmond Bentről a sajtot... A

reggeli rádióműsorban a soron levő névnapot emlegetik. A gyerekek keresztanyjáét. Mit valahogy elfeledtek. „Sebaj — szól az X. vállalatnál íróasztalt birtokló mama —, majd bentről elintézem, feladok neki egy dísztáviratot. Semeddig se tart, és úgy pénzbe se kerül." Legfeljebb a cég pénzébe, a közös telefonszámlán. Amit, ugye, nemigen lehet tételesen ellenőrizni, hogy ki, mikor, miért, hová táviratozott, telefonált. Ezért hát beszélünk, sőt beszélgetünk, fecsegünk és csevegünk, intézzük magánügyeinket — közköltségen. Nemcsak „városilag", interurbán is. S nemcsak azért, mert az ügyünket intéző hivatal munkaideje egybeesik a miénkkel s nemigen van más lehetőség, mint a munkahelyről való „ügyintézés telefonilag" vagy „ellógás, hivatalikig", netán „kllépökuncsorgás magánügyben". Nem, nemcsak azért, mert így kényelmesebb, olcsóbb, gyosabb, hanem azért is, mert a közfelfogás szerint „miért ne tennénk, ha tehetjük". — Hisz, bizonyára, egy-egy ilyen telefonos magánügyintézés sem okoz nagyobb terhelést a közkasszán, mintha órákig — munkaóráink rovására — személyesen kószálunk intézendő ügyeinket bonyolítva, távol munkahelyünktől. No, nemcsak azért, mert Z. hivatal csakis Y. időben fogad ügyfelet, de, bizony, azért is, mert szemléletünk szerint, ha K. kolléga elmehet munkaidőben Z. hivatalba Y. időben intézni a magánügyét, akkor más is „elugorhat ide-oda". Például, mert átszól telefonon munkahelyéről a szomszédasszony, hogy „most érkezett alufólia a Centrumba", megemlíti valaki, hogy végre látott, tobb hónapos szünet után, 23-as Siesta gyermekcipőt egy boltban vagy mert a kora délutáni pénztárnyitásnál talán még kaphatunk jegyet a közönségsikerfilmhez. Aki teheti, „kiugrik". Nem, nemcsak a hivatalba, a hiánycikket átmenetileg árusító üzletbe — távolabbra is. Sok-sok cégnél ugyanis „nem gond" a vállalati kocsival utazóknak A., B„ C. stb. kedvéért kitérőt tenni, beugrani ide-oda. Megnézni például, hogy A. épülő házába a szomszédos nagyvárosban szebb vagy olcsóbb fürdőkád van-e, B. kiskertjébe nem lehetne-e valahol úton-útfélen olcsóbban találni egy szivattyút, C. gyerekének felvételijéhez intézni egy ismerőshöz való beugrással a protekciót, sok kilométeres kitérőkkel, órákig tartó várakozásokkal megvenni, megszervezni, elintézni ezt-azt. — Mintegy „természetbeni juttatásként". Ami. sajnos, már-már természetessé válik nálunk. Munkaidőben — munkaidő- és teljesítményalapra — a közös kasszára. Hisz az nemigen veszi észre a „majd odabentről elintézem" alapgondolatú magánakciókat. Tessék mondani, kinek tűnik fel igazán, ha munr katársa a cég telefonján magánbeszélget, ha átszalad hiánycikket vásárolni, ha kedvéért kitérőt tesz a vállalati autó? S ki veszi észre, ha az egy ebként nehezebb helyzetbe kerülő építővállalat szakipari szerelői, két munkaterület közt ingázva, rendszeresen hazaugranak reggelizni, ebédelni, netán útközben fusimunkában jó pénzért megcsinálnak ezt-azt munkaidőben? Mert, ugye, „ha az irodistáknak szabad, akkor...", „ha bentről el lehet intézni, akkor .. ." Nos, akkor hamarosan tovább sűrűsödnek gondjaink. Ha a „közköltségen magánhaszon" szemlélet fenti, s hozzájuk hasonló példáit még sokáig gyakoroljuk, megérhetjük, hogy magánköltség ugyan kevesebb lesz, de közhaszon még annyi se. Ami pedig nem hasznos, az, ugyebár, előbb-utóbb (még a kóbor közgazdaságtanunk szerint is) ráfizetéses. Mostanság még lehet, hogy „a köz" fizet rá magánügyeinkre, laza munkafegyelmünkre és -erkölcsünkre, de hosszabb távon nyilvánvalóan közös lesz a ráfizetés. Hisz minél több hivatal, vállalat, gazdasági közösség iut a közpénzherdálók révén nehezebb helyzetbe, annál jobban bonyolódik, válik mind súlyosabbá az. egész népgazdaság helyzete. S abból, ugye. óhatatlanul tobb hárul mindenkire; nehezebb, drágább lesz a megélhetésünk. — Vagyis hát, ha most még sokáig tűrjük azt, hogy sok munkahelyen a lentihez hasonló „munkáserkölccsel" álljanak a dolgokhoz, akkor hamarosan megérhetjük, hogy „kitelefonálják szánkból a sajtot"; vagyis hét szerenyebbel kell beérnünk. N

em lenne egyszerűbb azokat beérnünk, lulon fognunk. kik közös jövedelmünk rovására spórolgatják a maguk vagyonkáját telefonon, „bentről elintézve", munkaidőbeni kiugráson, tusiban . . .? Szabó Magdolna Háltéripar a szövetkezetekben Az Ipari Minisztériumban program készül a háttéripari termékek gyártásának fokozására a VII. ötéves terv időszakában. A program egyik legfontosabb célkitűzése, hogy minél nagyobb arányban álljanak a gépgyártás rendelkezésére kevés megmunkálást igénylő, energia- és anyagtakarékos előgyártmányok, a végtermék használati értékét javító, korszerű, kifogástalan minőségű alkatrészek és részegységek. A háttéripari termelés növekedésének meg kell haladnia a felhasználásét, hogy csökkenjenek a hiányok, és exportra s jusson ezekből a gyártmányokból. A VII. ötéves tervidőszakban a háttéripari termékek gyártásának összességében mintegy 24-25 százalékkal kell növekednie. A követelményeknek az állami ipar önmagában csak részben tud megfelelni, ezért tovább növekszik a szövetkezetek és a magánkisipar szerepe. Több százra tehető a háttéripari termékek előállításúval foglalkozó ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek száma. Kohászati, gép- és vegyipari tevékenységüknek átlagosan 10-30 százaléka a háttéripari jellegű árutermelés, általában állami vállalatoktól vállalnak bérmunkát, részmegmunkálást. Több szövetkezet tagja a koordinált gyártásra alakult társulásoknak is. Az Ipari Minisztérium felhívta az érintett gyártó és felhasználó vállalatokat, hogy keressék a kapcsolatokat az ipari tevékenységet folytató, vagy arra vállalkozó szövetkezetekkel.