Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

2 Péntek, 1986. június 27. Megtartotta nyári ülésszakát a magyar Országgyűlés Kárpáti Ferenc beszámolója Marjai József hozzászólása Elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is lezártunk, s ez módot ad arra, hogy az Országgyűlés szélesebb ki­tekintésben foglalkozzék gaz­dasági helyzetünkkel, teen­dőinkkel. Az önök elé terjesztett költségvetés és a pénzügy­miniszteri expozé gazdálko­dásunk tükre; számadás, és nagyon szigorú figyelmezte­tés mindnyájunk számára. Figyelmeztetés és emlékezte­tő arra: olyan és nem rö­vid ideig tartó korszakban élünk, amely az egész tár­sadalomtól tartós, folyama­tosan növekvő erőfeszítése­ket kíván. Enélkül lehetet­len a magasabb fejlettségi szintre való átlépés, egyide­jűleg a lépéstartás az idő­közben rendkívül felgyor­sult technikai forradalom­mal, és a termelés ezzel ösz­szekapcsolódó szerkezeti és összetétel bel i változásaival. Ehhez egész társadalmi rendszerünket, ezen belül gazdasági, termelési viszo­nyainkat tovább kell fejlesz­tenünk, a reformot tovább kell vinnünk. Az expozéban elhangzott, hogy az, lílll.Y évi költségve­tés a jóváhagyódat lényege­sen meghaladó költségveté­si hiánnyal zárult, s hogy ebben elsősorban nem a költségvetési szervek és egy­ségek laza gazdálkodása — bár erre is van példa —, hanem alapvetően a terve­zettől elmaradt gazdasági fejlődés játszott szerepet. Az értékeléssel egyet kell ér­tenünk: a kőllsegvetés hely­zetének alakulása tükrözi, hogy az elmúlt évi gazdasá­gi folyamatok nem szándé­kainknak megfelelően ala­kullak, lényeges pontokon nem érlúk el a céljainkat. Az 1986. évi népgazdasági terv csak részben vette fi­gyelembe az 1985. évi gaz­dálkodás jellemzőit, elsősor­ban azért — s erről ön­kritikusan kell szólni —, mert az elmúlt év során rendre olyan optimista prog­w: nóz.isokat fogadtunk el, ame­lyeket az élet nem igazolt. Időnként felmerül, hogy a kormány késelt, vagy elké­sett az intézkedésekkel. Va­lóban, több intézkedést ko­rábban is meghozhattunk volna. Ügy gondolom azon­ban, hogy elsősorban nem a forrásbővítő intézkedések­kel késlekedtünk, sőt, azo­kat inkább megelőlegeztük, A megelőlegezés, a tudatos kockázatvállalás még olyan érzékeny területen is igaz, mint a konvertibilis im­port, hiszen az első öt hó­napban a fejlett technika importja több mint 150 mil­lió dollárral magasabb a múlt év azonos időszakánál. A számadásból is kitűnik, hogy 1985-ben a vállalati gazdálkodó szervezeteknek adott adó-visszatérítések és támogatások — miközben a nemzeti jövedelem csökkent — az előirányzott, amúgy is magas összeget mintegy 13 milliárd forinttal haladták meg. Ezt tartósan nem sza­bad megengednünk. Nem halaszthatjuk tovább a munkafegyelem megszilár­dítását. A munkaidőalap vé­delme érdekében már több kormányhatározat született a szolgáltatások munkaidőn kí­vüli igénybevételi lehetősé­gének bővítésére, a lakosság különböző ügyeit intéző szervezetek félfogadási ide­jének munkaidőn kívülre helyezésére. Marjai József ezután a gazdasági szabályozásról szólt, hangsúlyozva, hogy az egészében rugalmasabbá, ésszerűbbé vált, de a meg­érett változtatásokról nem lehet lemondani a további­akban sem. — Különösen ár- és pénz­ügyi rendszerünk, ezen be­lül adórendszerünk szorul tökéletesítésre; a vállalati gazdálkodás hatékonyságát reálisabban tükröző árrend­szerre, a jövedelmező vál­lalatok gazdálkodását jobban segítő, a társadalmi igazsá­gosságnak, az arányos köz­teherviselésnek eleget tevő adórendszerre van szükség — mulatott rá. Cselekedeteinket annak kell irányítania: hogyan, mivel háríthatjuk el az al­kotóerők még jobb kibonta­kozása előtt álló akadályo­kat. Mert nem vagyunk gazdagok anyagi erőforrá­sukban, de annál gazdagab­bak vagyunk az emberi al­kotóerőben, tenni akarásban, áldozatkészségben. Nem épít­hetünk másra, mint erre — mondotta befejezésül Marjai József elfogadásra ajánlva a törvényjavaslatot. — Megtisztelő feladatom­nak teszek eleget, amikor a kormány megbízásából be­számolok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott honvédelmi törvény végre­hajtásáról, s annak fonto­sabb tapasztalatairól — mon­dotta elöljáróban a minisz­ter. — Egy évtized kellő ala­pot ad arra, hogy — még egy ilyen nagy fontosságú állami, társadalmi feladat tekinteté­ben is — megalapozott kö­vetkeztetésekre jussunk. Sze­retném hangsúlyozni, hogy nincs semmilyen rendkívüli oka annak, hogy e kérdés ma napirendre került. Is­meretes azonban, hogy már huzamosabb ideje, tartósan olyan nemzetközi viszonyok között élünk, amelyek indo­kolttá tették és teszik, hogy a honvédelem fejlesztésére és megfelelő színvonalon tartására államunk megkü­lönböztetett figyelmet for­dítson. Most, egy évtized tapaszta­latai alapján jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a törvény minden vonatkozás­ban jól szolgálja a haza vé­delmének ügyét, biztosítja védelmi képességünk magas színvonalát és hatékonysá­gát. Ez idő alatt egész társa­dalmunkban még inkább el­fogadottá vált, hogy a haza védelme az egész nép ügye, dolga. Ha ma arról adhatunk számot, hogy honvédelmünk jelentősen fejlődött és meg­felelő színvonalon áll, úgy ennek a legfőbb forrása az, hogy hazánkban a szocialista társadalom építése népünk legszélesebb rétegeinek ösz­szefogásával, a nemzeti egy­ség szüntelen erősödésével megy végbe. Az a tény, hogy a törvény módosítására az elmúlt 10 év során mindösszesen egy Módosítási javaslatok Az Országgyűlés Sajtóirodája közli: A törvényhozó testület csütörtöki, zárt ülésen Sarlós István elnök elő­terjesztéseben megvitatta és elfogad­ta az ügyrendjének módosítására és egységes szövegezésére vonatkozó javaslatot. Aj. ügyrend elfogadásával az Or­szággyűlés működesének szabályait, tárgyalási rendjét az alkotmánnyal összhangban, nz alaptörvényben ku­polt fclhatulmazás alapján és a kor­mányzati szervekkel kialakított munkamegosztást figyelembe véve határozlak meg u kepviselők. Ugyanobbon a szellemben szól a házszabály a képviselők kötelessé­geiről, amelyeket e tisztségük rájuk ró, illetve az ennek alapján őket megillető jogokról is. A társadalmi, gazdasági fejlődés, a szocialista demokrácia kiteljese­dése. intézményrendszerének gazda­godása tette lehetővé és szükséges­sé. hogy a törvényhozó testület te­vékenységének szabályait is az ezek­ből eredő új követelményekhez iga­zítsák. Ugyanakkor uz új szövege­zésű ügyrend — bár a változások száma jelentós — az eredeti ren­delkezések közül számosat megőriz, s az új elemek sem jelentik a ko­rábbiak elvetését, csupán a formá­lódó gyakorlathoz igazításukat. A lentiekből is következik, hogy a módosított házszabály sem kezel­hető mereven. Nem vállalkozhatott arra sem az Országgyűlés, hogy ügyrendjében a működésével össze­függő valamennyi kérdéskört sza­balyozza, ideértve a képviselők vá­lasztókerületi tevékenységét is. Elő­fordulhatnak ugyanis — éppen a szüntelenül fejlődő demokrácia nyo­mán is — olyan előre nem látható helyzetek, amelyek rendezési mód­jára hiba lenne most útmutatást ad­ni. Ráadásul a túlszabályozás gátol­na a zavartalan testületi munkál, sérthetné a képviselőknek a válasz­tóik és a politikai vezetés részéről eg. uránt elvárt, s saját maguk ál­tal joggal igenyelt önállóságát. Az ügvrend egységes szövegének tervezetét a képviselők az elmúlt hetekN-n széles körben megvitatták Szerepelt valamennyi megyei (és a budape>ti) képviselőcsoport, vala­mint a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság ülésének napirend­jén. A törvényhozó testület az eze­ken elhangzott 134 észrevétel figye­lembevételével és megvalósíthatósá­guk mérlegelésével döntött csütörtö­ki tanácskozásán. A továbbiakban kiemelünk né­hány konkrét változást, magyarázat­ra szoruló tételt a legjelentősebbek közül. Üj pontsénl került a házszabály­ba a képviselők eskütételének elő­írásu. Az eskü szövegének aláírásá­val a kepviselő a haza, a nép iránti hűségre, érdekei képviseletére, az alkotmány és az alkotmányos jog­szabályok megtartására, az állami és a szolgálati titok megőrzésére tesz ígéretet. Számos olyan kérdéskör van, amelyben az ügyrend uz egyébként már korábban kialakult gyakorla­tot emeli szabállyá. Ilyen — egye­bek között —, hogy szól a kormány megválasztásáról, az országos listán megül esedett képviselői helyek be­töltéséről, s arról, hogy egyes be­számolók vitája nyomán az Or­szággyűlés értékelést tartalmazó, illetőleg leiadatol megállapító hatá­rozatot, állásfoglalást fogadhat el. Az állandó bizottságok bővülő fel­adatkörének ellátásához, munkájuk élénküléséhez jó alapot teremt a legfőbb népképviseleti testület belső törvénye. Ugyancsak a már kiala­kult gyakorlatot szentesíti új elő­írása, mely szerint javaslataikkal az érintett állami szervek kötelesek érdemben foglalkozni, s vizsgála­tuk eredményéről tájékoztatni az indítványozó bizottságot. Az állandó bizottságok bővülő jogkörét, s a képviselői munka jobb feltételeinek biztosítását egyaránt jól példázza az az új rendelkezés, melynek ér­telmében a képviselő önálló indít­ványáról, törvénymódosító javasla­táról ülésszaki tárgyalása előtt az illetékes bizottság állást foglal. A megalapozottabb véleményal­kotást segíti elő, s lehetővé teszi egy-egy jelentősebb döntés meg­születése egész útjának figyelem­mel kisérését a képviselők számá­ra a kétlépcsős tárgyalás gyakorla­tának bevezetése. A módosított ügyrend szerint cél­szerű a kiemelten fontos gazdasági terveket és koncepciókut két for­dulóban megtárgyalni. Az első for­dulóban az általános vitát folytatja le az Országgyűlés, a koncepció irányelveit, tervezetét véleményezi. A másodikban már a vita alapján véglegesített tervről, illetve koncep» cióról dönt. Az új szövegezésű ügyrend intéz­kedik az interpelláció rangjának növeléséről azzal, hogy különbségei tesz a képviselők ilyen címen be­nyújtható, valamint egyszerű, tá­jékozódó jellegű kórdései között. Interpellációval akkor élhet a képviselő, ha azt akarja szóvá ten­ni, hogy valamely állami, kormány­zati intézkedés nem felel meg a törvényes előírásnak, vagy — bár törvényes — hatása nem kielégítő vagy teljesen elmarad. Ilyenkor a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetője válaszának elfogadá­sáról az Országgyűlés dönt, hiszen az általa hozott törvények, határo­zatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésének le­hetősége éppen azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is meg­szerezhesse a munkájához szükséges vagy azt segítő információkat. Az ülésszak nyilvánossága egyben fó­rumot teremt arra is, hogy a kép­viselőtársak, s az egész közvélemény megismerje a kérdésben megfogal­mazott gondokat, a válaszban vá­zolt megoldási lehetőségeket. Az eddigi mindenkor nyílt szava­zás gyakorlatának általános megtar­tása mellett két esetre is bevezette az új házszabály a Titkos, szavazó­lapos választást, az Országgyűlés tisztségviselőire, illetve az országos listán megüresedett helyek betölté­sére való szavazásnál. Ez utóbbi esetben egyébként a választási tör­vény előírásaihoz való igazodás is indokolja a lenti rendelkezést. Az észrevételekkel módosított új szövegezésű ügyrend összességében megfelel a korábban jelzett követel­ményeknek, alkalmazkodik a tör­vényhozással szembeni új elvárások­hoz. Alátámasztja azt a politikai szándékot, hogy bővüljön az Ország­gyűlés tevékenységi köre, növeked­jék az állami életben betöltött sze­repe. alkalommal — és akkor is nagy közmegelégedésre a sorkatonai szolgálat időtar­tamának 24 hónapról 18 hó­napra mérséklése miatt — került sor, önmagában is mutatja, hogy elöirásai idö­állóak és teljesíthetők. A Mi­nisztertanács a reális szük­ségleteket számba véve rend­szeresen állást foglalt a had­seregfej lesztés és -felkészí­tés, a honvédelmi költségve­tés és a honvédelmi készen­lét minden oldalú biztosított­ságának kérdéseiben. A kö­zelmúltban intézkedést fo­gadott el annak érdekében, hogy a gazdaságirányítás rendjének továbbfejlesztése közepette is biztosítva le­gyenek a termelés területén a honvédelem érdekei. Kárpáti Ferenc ezután a fegyveres erők és testületek állapotáról, felkészültségük­ről, munkájukról szólt: — Az elmúlt évtized so­rán tovább folytattuk nép­hadseregünk korszerűsítését, minőségi fejlesztését. A tervszerű és céltudatos mun­ka eredményeként hadsere­günk korszerű fegyverzettel és harci-technikai .eszközök­kel, van ellátva. Hivatásos állományunk, a parancsnoki kar felkészültsége magas színvonalú és nagy hozzáér­téssel teljesíti hivatását. Néphadseregünk a Varsói Szerződés Egyesített Fegyve­res Erőinek elismert, megbe­csült tagja. Hadseregünk megítélésében meghatározó­nak tartjuk erkölcsi-politikai egységét, hazánkhoz, szocia­lista társadalmi rendsze­rünkhöz való hűségét, a nép­pel való összeforrottságát. Hadseregünk szociálist/ jellegéből fakad az is, hogy dolgozó népünk a szorosan vett katonai feladatokon túl is mindenkor számithat ka­tonáinak helytállására, keze munkájára, ha azt az ország, a társadalom boldogulása megkívánja. Megtisztelő feladatunk az is, hogy a katonai szolgálat ideje alatt folytassuk a fel­növekvő ifjú nemzedék szo­cialista szellemű nevelését. A fiatalokat a katonai szolgá­lat alatt hazaszeretetre, a nép iránti hűségre, a rend és a fegyelem tudatos vállalásá­ra, szocialista emberi érté­keik kibontakoztatására ne­veljük. Nevelésükben fontos részt vállal magára a kommunista ifjúsági szervezet, melynek működési feltételeit, jogkörét a hadseregben is biztosítjuk. A KISZ-szervezetek növek­vő befolyását érdekvédelmi tevékenységük előmozdításá­val is igyekszünk erősíteni. Vannak-e gondjaink a ka­tonák neveléseben? Igen, vannak — erről is őszintén kell szólnunk. Az eddig foganatosított rendszabályok és egészség­ügyi felvilágosítás ellenére is gyakori az italozás, s az eb­ből származó bajok-gondok. Ezek főként szolgálaton kí­vül, eltávozáskor, utazáskor jelentkeznek ami természe­tesen a lakosság körében rossz hatást vált ki. Itt vetném fel a katonák egészségi állapotával össze­függő gondunkat is. Jelentő6 azoknak a fiataloknak a szá ma, akik már a sorozásnál „szolgálatra alkalmatlan" minősítést kapnak, vagy csak korlátozott mértékben alkal­masak, s az erős fizikai meg­terhelést igénylő kiképzési és testnevelési foglalkozások alól felmentést kell kapja­nak. Ezért mi is messzeme­nően támogatjuk a kormány és a KISZ azon törekvését, hogy az ifjúsági, a diákspor­tot új alapokra helyezve, a tömegsportot a maihoz ké­pest jelentősen kiszélesítsük és fellendítsük. A társadalomban végbe­menő fejlődés értelemszerű­en új igényeket vet fel a ka­lonák élet- és szolgálati kö­rülményeinek tekintetében is. Ezeket figyelembe véve gondoskodunk a korszerűbb elhelyezési körülményekről, élelmezésükről, ruházatukról és egészségügyi ellátásukról. Jelentősnek tartjuk azt is, hogy ez év január l-jétől a sorkatonák illetményét 100 százalékkal tudtuk növelni. Kárpáti Ferenc a további­akban megállapította: ha­zánkban a törvény által sza­bályozottan érvényesül az általános hadkötelezettség. — A sorkatonai szolgálat ma már egységesen 18 hó­nap. Ennyi időre van szük­ség egyfelől a mind bonyo­lultabbá váló katonai mes­terség elsajátításához, más­felől azért, hogy folyamato­san fenn tudjuk tartani a csapatok hadra foghatóságát, harckészültségét. Tizennyolc hónapos szol­gálati idővel számolunk a főiskolai és egyetemi hall­gatók esetében is. Közülük az egyetemi előfelvételis hallgatók megosztottan, egy­részt az egyetemi tanulmá­nyok megkezdése előtt, majd befejezése után teljesitik szolgálatukat. A Művelődési Minisztériummal közösen ta­nulmányozzuk annak lehető­ségét, hogy azokon az egye­temeken, amelyek a hadse­reg szempontjából közvetle­nebbül hasznosítható képesí­tést nyújtanak, az egyetemre felvételt nyert hallgatóknak lehetővé tennénk a válasz­tást: tanulmányaik előtt, vagy után kívánnak-e szol­gálati kötelmeiknek eleget tenni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az előre tervezett fel­adatokra történő behívásuk­kor a hadköteleseket rend­szeresen tájékoztassuk a be­hívás várható idejéről es idő­tartamáról, hogy időben ren­dezni tudják személyi prob­lémáikat. A gyakorlatok tervezése és a bevonultatások szervezése során a megyék arányos ter­helésére törekszünk, s figye­lembe vesszük kiemelt nép­gazdasági feladutaikat. Az állampolgári kötelezettség érvényesülésének magas fo­kú megnyilvánulását tapasz­taljuk a tartalékos katonák túlnyomó többségénél, aho­gyan eleget tesznek honvé­delmi kötelezettségeiknek. A tíz évvel ezelőtt elfoga­dott honvédelmi törvény kel­lő keretet biztosit további feladatainkhoz, amelyek mindenekelőtt a jelenlegi nemzetközi helyzetből adód­nak. Mindezzel összefüggés­ben fontosnak tartjuk, hogy továbbra is olyan színvona­lon tartsuk fegyveres erőin­ket. Napjainkban a katonai szolgálat társadalmi elis­mertsége abból a felismerés­ből táplálkozhat, hogy a ma emberének legnagyobb kin­cse a béke és a fegyveres erők állományának, a Ma­gyar Néphadsereg katonái­nak jelentős része van ao­ban, hogy népünk békében élhet és alkothat. Kárpáti Ferenc végezetül köszönetet mondott a kato­nafiaikat felnevelő csalá­doknak, azoknak, akik áldo­zatos munkájukkal hozzájá­rulnak ahhoz, hogy fiaik be­csülettel teljesíthessék hazá­juk és népük iránti kötele­zettségüket

Next

/
Oldalképek
Tartalom