Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

Csütörtök, 1986. május 8. 75 // Tervszerű" környezetszennyezés ? Sziszifusz segítségre vár... Ismerősöm meséli, hogy ha kiskertjükben (tanyájukon, vízparti üdülőjükben) töltik a hét végét, a ház (bungaló, bódé, kacsaláb), egy félreeső helyén három reklámszatyrot, rak egymás mellé, s kioktatja családját. Az elsőbe azokat a flakono. kat (dobozokat, tubusokat) kell kicsinek és nagynak egyaránt bedobnia, amelyek fémből (műanyagból, üvegből, cserépből, s más, el nem égethető és el nem bomló anyagból) vannak. A második szatyor az égetnivalóé (a papirzsebkendötől a cigarettacsikkig) a harmadik az ételmaradékoké, zöldséghulladékoké. Aztán amikor hazaindulnak a városi lakásba, csak a harmadik tartalmát öntik a kert végi gödörbe, a második kettőét otthon, a szemétledobóba, a' kukába. Mesélem a rendszeretetnek ezt a — sajnos, nem eléggé követett — példáját két, a város köztisztaságában hivatalból érdekelt szakembernek. S mondja egyikük, hogy ismerősöm akkor volna igazán előrelátó és gondos, ha még az üvegeket is külön gyűjtené, jók lesznek azok még a ház esetleges bővítésekor: bedolgozhatok az alapozáskor vagy az egérlyukak betömésekör. Kicsit megmosolyogtam akkor az ötletét, aztán hogy továbbgondoltam, csak a helyeslésre adtam a fejem. Különösen azután, hogy a közúti igazgatóságon a minap egy, a közlekedési minisztériumból érkezett körlevelet tettek elém. Azt olvastam benne, hogy országos akciót 'SzérétnŐnoK lódítani • közutarnk tisztaságáért. •laR eV-ffij se "vrfr.y Olyan kampanyt, amely után nem egy-két hétre volnának rendben az útpadkák, a főutak melletti pihenőhelyek, a városokon átvezető szakaszok, hanem hoszszabb távra is. Vagy másképpen fogalmazva: állandósítani kellene azt az. állapotot, amely most, a tavasz.i hónapokban az út menti alkalmi szeméttelepek megszüntetése, az útszéli zöldsávok rendbetétele után megteremtődik. A tisztaságot, amely több s/.áz kilométer megtétele után sem tűnik föl különösebben, de amelynek ellentéte öt percnyi autózás után Is szemet szúr. Az is kitűnt a körlevélből, hogy a minisztérium számít valamennyi érintett, nevezetesen a közúti igazgatóságok, a tanácsok, az ingatlankezelők és -tulajdonosok, a közlekedési vállalatok, a fuvaroztatók és persze valamennyi útonjáró, úthasználó együttműködésére, s hogy magunkat se hagyjuk ki: a sajtó segítségére. Jó akaratban, pártolásban nincs hiány, úgy vélem. A főúthálózat felelőseinek ugyanúgy érdekük, hogy az utak közvetlen környezete kellemes látványt nyújtson a szemnek, mint ahogy a települések köztisztasági megbízottjainak az, hogy hiábavalóan ne költsenek a közös pénzekből. (Persze ez is, az* is fordítottan is igaz!) Gondolja csak el az olvasó: csupán Szeged közigazgatási határain belül évente 20—21 millió forintot költünk a város időnként kétes, időnként példás tisztaságára. És az a baj, hogy a kép ilyen hullámzó! Ha közelednek a tavaszi ünnepek, puccba vágva várja a jeles napokat minden utca és tér, aztán újra kezdődik a szemetelés, az építési törmelékek deponálása a közterületeken, s majd csak a nyári fesztiválelőzetes nagytakarítás javít ismét valamit a helyzeten. S talán az új szervezet, a közterületfelügyelet munkatársai is, akik áprilisban már száznál többször kértek helyszíni bírságpénzt'azok»' tők-'akik nem fogták' vissza szemetelő, facsúfitó, patkós padrongáló mozdulataikat De persze minden utcasarkon nem állhatnak őrök, minden száz méterre nem lehet kitenni n „hulladék és szemét lerakása tilos"-táblát. S ha lehetne is, hozná-e a vart hatást? Hiszen ott vannak a. legális szemétlerakóhelyek! Könynyen megközelíthelőek, körülkerítettek, rendszeresen el is vinnék — s ingyen — a hulladékot, llm-lomot onnan, mégis a kerítésen kívül, húsz—ötven méteres körzetben halmozódik — és persze szóródik szél — a szemét. Olyannyira, hogy Tápén. Kiskundorozsmán, Szőregen meg is kell hamarosan szüntetni a meglévő lerakóhelyeket, s új területet kell kijelölni Hátha azok nem csábítják a szeméttől szabadulni akarókat a környék elcsúfítására. Gyálaréten is fura helyzet alakult ki: kiskerteket osztottak, s egyszeribe tele, lett szeméttel a Holt-Tiszához vezető, jó egy kilométeres út széle. Nem volna, lehetőségük a kiskerteseknek más módon eltüntetniük a szemetet? Dehógyném! összefoghatnának, s köbméterenként 156 forintért elszállíttathatnák a városgazdálkodási vállalat járműveivel. (Ebben az árban a le- és felrakás, s a fuvardíj is benne van!) Vagy saját jármüveikkel kivihetnék a sándorfalvi úti központi szeméttelepre, a,hol — a közelmúlt egyik végrehajtó bizottsági határozata értelmében — jngyen lerakhatnák a haszontalan terhet. Vagy szövetkezhetnének, s rendszeres szemétszállításra adhatnának megrendelést. Netán a beVezétőbeli szereplő példáját követhetnék. De nem. Kihótdj'ák az út mellé — nekik az a legkényelmesebb. (Tisztelet a kivételnek!) Talán nem tudják, hogy 80—100 ezer forintba kerül majd ott a rendcsinálás, a legális lerakóhely kialakítása. •kartök tőle, há kész lesz is, csupán „tervszerű" környezetszennyezésre ad okot — gyűlik majd a szemét a kerítésen kívül, mint — tessék egyszer megnézni! — Szőregen, a 43-as út- mellett! Vugy végig az E5-ösön, a pihenők szeméttarlót környékén, sátoros ünnepekon az újszegedl ligetben, a piactereken, • ABC-áruházuk etótAArr x'!-í is' ,*-r - V»l i*si ! •^Sziszifuszi \mütjk:a'ojfa és újra felvenni a harcot a mindent elborító kosszal. Nem kellene segíteni ? Pálfy Katalin Dicsérő oklevél A Szatymazi Finn—Magyar Barátság Téesz fennállása óla a legeredményesebb év az 1985-ös. Pedig rosszul indult az esztendő. A szőlőt elvitte a fagy, sőt később a tefületnek közel a felén ki kellett telepíteni az elhalt tőkéket. A meghatározó gyümölcs, a barack is csak féltermést adott. Ami ezután jött,, az már biztatóbb. A búzatermesztésben homoki viszonylatban rekordtermést, 3,65 tonnás átlagot értek el. A gyengébb területeken, kisebb önköltséggel termeszlett rozs 3,1 tonnás átlagával jövedelmező növénnyé vélt. A veszteségesen termelt kukorica kiváltására bevált a napraforgó. Az átlagos állattenyésztési eredményekből, csak a növekvő tejtermelés említésre méltó. A meghatározó a kertészet, amely a feldolgozó háttérrel együtt a tízmilliós nyereség 60 százalékát biztosította. Az öntözött területeken 'a pritaminpaprika rekordtermést hozott. A két feldolgozó gépsor jobb kihasználása érdekében a környék termését is felvásárolták. A 72 millió összárbevételből 40 millió a paprikatermesztésnek és -feldolgozásnak köszönhető. A barack terméskiesését a magasabb piaci árak részben ellensúlyozták. Így az eredményes gazdálkodás a tagok jövedelmén is meglátszott, közel két hónapi keresetnek megfelelő részesedést tudtak fizetni A sikeres munkából a hét szocialista brigád is aktívan kivette részét. , Á tegnap, .szerda délelőtt Itöz^ftöWődésj -há>.-; ban megtartott közgyűlésen a MÉM Dicsérő Oklevelét Somogyi Ferenc, a megyei tanácts vb-tltkára adta át a szövetkezet kollektívájanak. Termel a Trlnát-üzem . Megkezdték a termelést a Budalakk Festek- és Mügyantagyár évi tízezer tonna kapacitású új Trinát-üzetnében; munkába állításával mintegy kétszeresére növelik e keresett festék gyártását. A fa- és fémfelületek védelmére, díszítésére egyaránt alkalmas Trlnát alapozókat és festékeket, már több mint tíz évq készifik a Budalakknál. Jóllehet az elmúlt egy évtized alatt ebből a termékből csaknem 200 millió négyzetméternyi felület festésére elegejidő mennyiséget állítottak elő, a kereslet messze meghaladja a kínálatot. A Trinát festékek magas gyártási színvonalénak, egyenletesen jó minőségének elismeréseként e termékek 1976 óta viselik a megkülönböztető KÁF jelzést. Hétköznapok Attila is... „Möglépött", akárcsak Dugonics hajdanán. Nem akkorát, csak néhány métert. Előbújt a lombok közül, hogy látva láthassuk. Nem tudom, ügyelnek-e arra a szoborállítók egyáltalán, hogy fényképezni is lehessen, de így jobban kínálja magát minden városunkba érkező fotográfusnak. Lépcsőt is raktak elé, hogy alkalmanként koszorúzhassuk. Vagy egyszerűen fölléphessünk hozzá. Illene most visszaidézhető első köztéri szobrunk esetét, amikor viharos szavazás után mégiscsak áthelyezték mai helyére, de egyrészt megtették ezt már sokkal avatottabbak előttem (Bálint Sándor és Péter László is), másrészt viszont nem kell annyira visszamennünk, ha szobrok áthelyezéséről akarunk szólni. „Möglépött" Szegeden a Rákóczi-szobor is, lovastul, és egyszer csak megfordult saját tengelye körül Juhász Gyula is, mint ahogy áthelyeződött jól komponált posztjáról Tápai Antal evezős legénye is. Ez az utóbbi méltatlanul rassz helyre „lépött", akkor is, ha a tulajdonosa netán jogosan vitte magával. Átjött viszont Újszegedről az új Hungária elé, beleépítve a partfalba a TisZát jelképező alkotás, és úgy tűnik, ő is megtalálta végleges helyét. Szobraink időnként lépegetnek tehát. Szeged következő útikönyvébe föltehetően megint le kell fényképezni emiatt Attilánkat, mint ahogy a Dóm bal oldali óramutatója miatt — és talán a nézőtéri kolasszus eltűnése miatt is — az egész fogadalmi templomot. Nincsen idegenvezetőnk, aki el ne mondaná Attilánk előtt megállva, hogy ebben az épületben mondta ki elbocsátó szavait Horger' Antit*, és ne idézne születésnapi verséből négy sort. Történelmi igazságtevés ez, enyhe törlesztés, de ennek is lehet hátsó élete is. Ugyanezen az egyetemen azóta is tanítják Horger Antal dolgozatait, mert korának nyelvészeti vitáiban haladó fölfogást követett. Egyetemi éveim vége felé találkoztam a Széchenyi téren egy öreg kőművessel, aki elmondta, a szegedi munkásotthonban is tartott nyelvészeti előadásokat Igaz, előadói pulpitusról azt is hallottam később, mennyire telibe talált Attilánk a gagyog-ragyog szópárral, amikor tömören akarta jellemezni. Aki mondta, szintén tapasztalatból beszélt. összetett egyéniség lehetett tehát, de a mi történelmünkbe hátrányos oldalával vonult be. Talán azért, mert olyasmibe avatkozott bele, amihez nem érthetett. Hányan, de hányan estek később is hasonló vétekbe nálunk! A történelem a maga módján szolgáltat igazságot: elfelejti őket. és nem állit szobrot nekik, őket tehát arrébb tenni se kell később. Garancia lomban, mint korábban, de mivel erősödött az anyagi ösztönzés, a brigádok motorjai voltak a kongresszusi, felszabadulási munkaversenyben a termelési feladatok megvalósításának. A munkaverseny a legeredményesebb volt a "vegyipar, a szövetkezeti ipar és a közlekedés területén. Kitűntek a nemes vetélkedésben a Taurus, a Tisza Volán, ,t Szegedi Ruhagyár, a Paprikafeldolgozó Vállalat, a Szőregi Virág és Dísznövény Szövetkezet dolgozói. A mezőgazdaságban sikeresek voltak azok az erőfeszítések, amelyeket az aszálykárok mérséklésére, a minőség és a hatékonyság javítására, az exportalapok növelésére kezdeményeztek. A gabonatermelésben igen jó eredményt ért el a többi között a Sándorfalvl Magyar—Lengyel Barátság Tsz. A kereskedelemben kitűnt a Vidia és a Tisza Füszért. A Szegedi Patyolat Vállalat lényegesen javította a szolgáltatás minőségét. Erősödött a munkaverseny nemzetközi jellege azzal, hogy 19 Csongrád megyei vállalat és szövetkezet az odeszszai testvérszervezetekkel közösen tett munkaversény-vállalást A szovjet partnerek szocialista brigádjai 40 napos kommunista műszakkal emlékeztek meg a tcstvérmegyében hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. A szegedi vállalatok, szövetkezetek biztosították a szovjet exportkötelezettségek jó minőségű teljesítését. Példát mutattak a Szegedi Kábelgyár, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Szegedi Konzervgyár dolgozói. Az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére 30 Csongrád megyei vállalat és szövetkezet szocialista brigádjai tettek felajánlásokat. Megállapította a megyei párt-végrehajtóbizottság, hogy a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny eredményesen járult hozzá a gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzéseink teljesítéséhez. Igaz azonban, hogy jó néhány vállalatnál kihasználatlanok maradtak a lehetőségek. Viszont az ilyen helyeken a versenyben részt vevők véleménynyilvánítása kapcsán felszínre kerültek a szervezés, az ösztönzés, az értékelés gyengeségei, a munkafegyelem lazaságai. S az is, hogy néhány helyen a gazdasági vezetők, de a társadalmi szervezetek tisztségviselői sem for dítottak kellő figyelmet a dolgozók vetélkedésének támogatósára. Az elmúlt napokban, amikor a kitüntetéseket, jutalmakat vették át, nemcsak a verseny tapaszUilátail összegezték Csongrád megye üzemeiben, hanem 1986 első hónapjai termelőmunkájának helyzetét is. Olyan munkások igénylik most a fokozott támogatást, akik büszkélkedhetnek a kongresszusi versenyben elért sikereikkel, ök mondják: legyünk erélyesek az üzem- és munkaszervezés hibáival szemben, minden üzemben, amikor meg kell követelni a felelősségteljes munkát. Teremtsük meg jobban a termelés feltételeit, sehol se kelljen állni a gépeknek, a munkásnak, a nem megfelelő anyag- és szerszámellátás miatt. A jobb kéz mindig tudja, mit csinál a bal. Legyen ütemesebb a munka, és ügyeljenek a vezetők arra, hogy a kereset sehol se legyen jelenléti díj. Kérjék a többet, de a többet tükrözzék a keresetek is. A kongresszusi verseny kifejezésre juttatta a résztvevők véleményét, felismerését, miszerint az igények kielégítése elsősorban attól függ, mennyire vagyunk igényesek önmagunkkal szemben. Nem lehetünk csodavárók, csak a magunk munkájával érhetjük el, hogy biztonságosan éljünk, s ha lassan is, de előre haladjunk. Ezért hangsúlyozták mindenekelőtt a szocialista brigádok, hogy az egyéni szükségletek, igények kielégítése nem képzelhető el másként, csak úgy, hogy mindenki erejéhez mérten, odaadóan munkálkodik a társadalom javára, és szükség szerint, áldozatot is hoz a közösségért. Tudjuk, hogy az elmúlt évi munka elismeréséül, a kitüntetések alkalmával, a kifizetésre fordítható összeg nem volt sok. A jutalmazásra érdemes, a jól dolgozó, igényes emberek többen vannak. Ezek között az igyekvő emberek között nagyon kevés az, aki ne örülne az emberi élet egyik, nem gazdasági feltételének, a dicsérő szónak, sokszor egy elismerő kézfogásnak, ök ma sem elégednek meg kevesebbel, mint amennyit becsületes munkával elérhetnek. Most, a munka ünnepe után, a kiválóak szép példáját követve, igyekezzenek a munkás hétköznapokon megoldani az év hátralevő hónapjaiban rájuk háruló feladatokat Nagy Pál Pq kell jelentenem, hir' télen ¿.fölmegy, a jövendőmondók ázsiója. Ki tudta volna megmondani ötven évvel eaelőtt, ml lesz a Weiss Manfréd-gyárból mostanáig? Hogy először egyesül, majd darabokra szakad? A jósnők is külön tanfolyamra mentek éolna, mielőtt szóra nyitják a szájukat. Azért jut eszembe ekkora bolondság, mert azt olvasom egyik újságunk keretes hirdetésében, hogy az AKOCERT ötvenéves élettartamot garantál az első, védőcsőben vezetett ivóvízellátó rendszernek, amelynek műanyag csatlakozóidomai vannak. A 'fekete burkolatban futó fehér csőnek ezer meg egy az előnye. Nem oldható — talán akkor se, ha ivóvizünk már a sósavhoz lesz hasonló —, nem keletkezik benne feszültség, nem szivároghat, nem csavarodhat el, vakolat és beton alá helyezhető, jó hangszigeteló, nem rakódik le benne a vízkő, a csatlakozó idom Üvegszállal van megerősítve, meleg vízre is jó, Lakásfölújításoknál is használható, szerelése egyszerű és gyors. Röpköd az ember, amikor ennyi nagyszerű dolgot hall egymás után. Azónnal megyek, és veszek belőle. Mert ha a cső ötven évet él, akkor nekem is meg kell érnem legalább annyit, különben oda a garancia. Ha jól számolok, éppen százéves leszek. Persze, előbb meg kellene tudnom, mi a fityfené lehet az AKOCERT, de az ötven év talán arra is elegendő. Jól elteszem a garancialevelet, és ha negyvenkilenc év múlva kezd el csöpögni valahol a rendszer, megmondom majd valamelyik dédunokámnak, csöppet se izguljon. Ha netán halálos kór* fenyegetne mégis, testamentomba teszem, ki örökölheti a papirost, és szigorú paranccsal meghagyom, hogy azon összeveszni nem szabad. Eddig az OTP adott hasszú határidőt, de csak a törlesztésekre, és azt se ötven évre. Rádiók, televír ziók, hűtőszekrények, hajbodoritók, másféle encsembencsemek egy vagy két évre szóltak eddig csak, utána saját költségén javíthatta a szegény ember, ez a cső végre utat nyit a jövőbe. A baj csak egy, de nagy. Nincsen benne a keretben, hová mehet a dédunokám, ha negyvenkilenc év múltán mégis csöpög valahol. Lesz még akkor sóhivatal? Horváth Dezső Kardiológusok tanácskozása Szerdán Balatonfüreden megkezdődött a kardiológusok tudományos ülése, amelyet már hagyományszerüen a balatonparti városban tartanak meg. A tanácskozáson, ugyancsak hagyományszerűén, összegezik a tudomány és a gyakorlat legújabb eredményeit, és azokat a jelenségeket, amelyek befolyásolják a szívbetegségek kialakulását, vagy gyógyítását. A háromnapos eszmecserét dr. Kerkovits Gyula, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke nyitotta meg. Mint többek között hangsúlyozta, az idei ta nácskozás egyik központi témája a megelőzés. Ezt a teladatot azonban, hangoztatta, az orvosok egyedül nem tudják megoldani, hiszen a megelőzésnek csupán egy része, mégpedig a kisebb része hárul rájuk, a legfontosabb a szemlélet, az életmód megváltoztatása. Jelenleg Magyarországon világviszonylatban a legmagasabb a 40—69 éves korosztály halálozási aránya. Ezen belül rendkívül magas nálunk a szivmegbetegedések okozta halálozás. Ennek aránya az utóbbi tíz évben tovább nőtt. Ez azonban nem visszafordíthatatlan folyamat 4