Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

WE DM 2 Csütörtök, 1986. április 19. MAG Reformkori leltár MAGYAR IRODALOM SZEGEDEN A derék piaristák Dugonics András és Vedres István teremtik meg a szegedi irodalmat. Nem volt ennek még sem újságja, sem folyóirata, de a hetente tartott 3-4 színházi előadás és az 1829ben alapított Kaszinó megteremtette a társasélettel együtt egy irodalmi élet magját is. A piarista líceum félévi és év végi vizsgái nyilvánosak voltak, s ezen beszámoltak a tanulók a magyar irodalmi tanulmányaikról is. 1840-től kezdve pedig a többi nagy középiskola mintájára Szegeden is megalakult az irodalmi önképzőkör, és ezeknek a nyilvános ünnepélyei már komoly irodalmi életet jelentettek. Egyébként a szegedi irók a pesti folyóiratokba és napilapokba irtak azon kívül, hogy a szegedi Grünn Nyomdán keresztül megteremtődött a szegedi irodalom helyi kiadása is. A piarista líceum, amelynek két éve a gimnázium után egyetemi előkészít^ volt, viszonylag az irodalmi müvek kiadásában nagyobb tétellel szerepelt. A piarista szerzők, miután l-l évfolyamban 120-150 hallgató volt, kiadták a félév anyagát kis füzetek formájában. 1823-ban például a Uccumban 165 növendék volt az első osztályban, akik közül 26 volt szerb és kettő volt zsidó. A piaristák népes táborából csak néhány szerzőt emelünk ki, akik tipikus képviselői voltak a szegedi irodalmi kultúra megteremtésének. Endrődi János az 1820-as években volt a szegedi iskola igazgatója. A felvilágosodás hatásaképpen Kazinczyval kelt versenyre, hogy megteremtse a magyar drámairodalmat. Tizenhárom szerzőnek 14 munkáját adta ki, köztük Dugonics András egyik drámáját. Most a szegedi évei alatt elsősorban pedagógiai munkákat irt, és munkái közül több megjelenik a kor színvonalas folyóiratában, a Tudományos Gyűjteményben. Vedresen és Grünn Orbánon kívül ö írt ebbe a munkába több cikket. Különösen konzervatív körök támadták azt, hogy a középiskolák városokban legyenek. A polgári gondolkodás szólal meg, amikor élesen elutasítja ezt a gondolatot, mert a piaristák Szegeden vagy Nagykanizsán, Pesten vagy Vácon, Kecskeméten vagy Veszprémben szorosan tapadtak a városi polgári réteghez. Katona Dénes a piaristák másik arcát mutatja, tudós botanikus volt, aki a reformkor idején a magyar ipar fejlesztése érdekében növények meghonosításán fáradozott. Sokoldalúságára jellemző, hogy irt hőskölteményt Árpádról (kéziratban marad) és verseiben nála is átüt a felvilágosodás eszmeköre. „A tudósság szent napja hatására oszlik a századok babonás sötété. " Irodalmár volt Horváth Cyrill. Szegeden többször is tanított, a szabadságharc leverése után büntetésből helyezték vissza Szegedre. Ó tanította a líceumban a bölcseletet, és később egyetemi tanár lett filozófiából, irt ódákat, verseket, epigrammákat, de legfőbb becsvágya a drámairás volt. 1834-ben az akadémiai pályázaton második helyezést kapott Tyrus című drámája. Szegeden jelent meg 1838-ban a Kuthen cimű dráma. Olyan jeles emberek kaptak itt indítást az irodalomban, mint Pesty Frigyes, akiváló történész. Az 1840—4 l-es tanévben 20 rendes és két nyilvános ülést tartottak. Ifjúsági könyvtárat alapítottak, amelynek a város vezetői, például Gerencsér János tanácsnok 100 kötetet ajándékozott. Újságjuk: Kisvilág kézzel írott hetilap volt, ez volt az első zsengéje a szegedi sajtónak. Szegedhez talán Tóth János nőtt hozzá a legjobban. Zalai kisfaluból származott, de már első szegedi éveiben hozzákezdett a szegedi népdalok gyűjtéséhez. A Kisfaludy Társaság gyűjteményében meg is jelent néhány nyomtatásban, nagy tömege azonban mai napig kiadatlan. A szabadságharc leverése után lelkesen fogott a tanyai iskolák szervezéséhez, de iskolai felügyelőként ő szervezte meg a reáliskolát, később a leány polgári iskolát és önzetlenségére jellemző, hogy könyvtárának egy részét 1873ban a zabosfai tanyai iskolának ajándékozta, ez volt az első tanyai népkönyvtár országosan. A szegedi romantikusok A 20-as és 30-as években Vedres Istvánhoz kapcsolódva egy fiatal nemzedék jelent meg, amelyik már erősen a romantika hatása alatt állott. Természetesen miután nem volt komoly irodalmi élet és publikálási lehetőség, legtöbbjük munkássága torzó maradt. Első jelentős alakja Maróíi Mátyás, a mérnök, aki Vedres Istvánnal gyakornokoskodott. Nála is megvan még a francia felvilágosodás hatása, 1848-ban Szegeden valószínűleg az íróasztalból előszedett egy régi fordítását és kiadta. Legfőbb szerelme azonban a török nyelv volt, s ő tanította meg öccsét cs Jerney Jánost a török nyelvre. A helyi színházi élet hatása lehet az, hogy legjelentősebb munkái a drámái kísérletek. Az egyik munkája a nyelvújítók túlzásait csúfolja ki, Kazinczy is megsértődött a munkára. A másik munkája kitűnő vígjáték, amely a szegedi polgári életnek a figuráit találóan jellemzi. Az 1825-ben kiadott Amália cimü munka alakjai között szerepel a tiszteletbeli vicenótárius, a katonatiszt és ravasz inasa, és a nemesi világ groteszk figurája, Kotsoriné, akinek első férje nemes volt és ezt állandóan érezteti második férjével, aki csak polgár volt. Öccse Maróty István, a magyar őshaza igézetében eljut Perzsiába, és részt vesz egy afganisztáni hadjáratban is. Betegen tér haza és már nem tudja kiadni iratait. Nagyon eredeti író volt Náty József, aki a tudományos gyűjteményben 18 oldalas szegedi tájszótárt jelentetett meg. A halászat, hajókészítés és vizi élet szókincsét örökítette meg. 1849-ben Kossuth szolgálatában postai főigazgató lett, s ezért kénytelen volt Világos után ő is Törökországba menekülni. 1871-ben Újszentivánon halt meg, községi jegyzőként. Jerney János 1810—15 között járt Szegeden a piaristáknál, 1827—29 között három történeti munkája is jelent meg Szegeden. Amikor Horváth Mihály, a későbbi kultuszminiszter Kiskundorozsmán volt káplán, szoros barátság alakult ki közöttük, és később Jerney is Pestre költözött. 1844-ben indult el az őshaza felkutatására, de a Kaukázusban folyó háborúk miatt csak Kercsig jutott el. Hogy az őshaza csodálatosnak képzelt világa mennyire vonzotta a szegedieket, Kopács István a „pórfiú" is leírja, hogy álmaiban sokszor járt a Nagy Turánban, látta a szilaj méneseket és látta a nyilazó ősöket. A romantikusok közül Miskolczy István marad végig életében Szegeden, és sokoldalú tevékenysége a legjellegzetesebben mutatja a romantika képletét. Az irodalom mellett a zene és a színház szerelmese is volt, ő volt az egyik megteremtője a Hangász Egyesületnek, amelyik zeneiskolá^szervezett Szegeden és támogatta az önálló zenekar megalakulását. Regéket ír Szeged középkori világáról, amelyek nem valóságos történeti eseményeket örökitettek meg, hanem a száguldó képzelet teremtményei voltak. Sorsa is egy kicsit hasonlit nagy példaképéhez, Vörösmarty Mihályéhoz, mert lelkileg élete végén összeomlott. Munkáinak javarésze pesti lapokban jelent meg, Szegeden mindössze egyetlen önálló munkája hagyta el a nyomdát. Ő írta Szeged első tudományos igényű történetét, de ő irta meg Vedres István mai napig használható életrajzát. A liberálisok » ANDRÁSSY LAJOS Emlékezés ? Hajad megőszült, arcodon a ránc ezerfelé fut — mint az óceánt kereső folyam hajszálerei a forrásokig vissza — az idó mégis megőrzött fiatalabbnak mint ami illik: nem vagy most divat. S az emlékezés mindig percnyi csak. Emlékezni?... Egy röpke kézfogásra ha összejönne még, leülne itt az a nemrég-volt-társaság: ki lenne szentségtörő a múltat emlegetni?! A holnapot! — hisz azt ragozta mind akinek dolga volt, aki ha tenni bírt aki ha bírta még s akinek kfdve volt és ott ültél te mindezek között és otthonosan, nem mint üldözött s én úgy veszem, hogy itt vagy és ezért nem emlékezem, csak felolvasom.. ha felolvastad te előbb a verset mit tegnap írtál... Most azt hallgatom. S né zem megőszült szép fejed. Nagyon fáj „Szervusztok, régi barátok" DOBOS ATTILA, A „MEGTÉRT ZENESZERZŐ" • / A konferanszié bejelentését pillanatnyi döbbent csend követte, majd a fehér öltönyös színpadra lépőt hatalmas taps fogadta. Az újdonság varázsa rendszerint szélsőséges indulatokat szül. Ha valaki annyi rejtélyes történettel maga mögött lép — tizenöt esztendő után — ismét a nyilvánosság elé, az újra újdonság hatása még megdöbbentőbb. ... aztán egy csokorra való dal. A mai tizenéveseknek új hangzású melódiák, a fiatal éveit a hetvenes években megélteknek jól ismert dallamok: Nyári zápor.... Kövek a vízparton..., Minden nap, mikor eljön az este..., Minden ember boldog akar lenni.... Isten véled, édes Piroskám.... Szervusztok, régi barátok... A színpadon, a zongoránál Dobos Attila. Az 1840-es években, különösen Kossuth Pesti Hírlapjának indulása után, a fiatal nemzedék: ügyvédek, orvosok, kereskedők és fiatal lelkészek is lelkesen csatlakoznak Kossuth minden mozgalmához. Bár továbbra is a szegedi beszámolók a pesti lapokban jelennek meg, a publicisztikának is megszületnek a helyi képviselői, Osztróvszky József 1818-ban született Szegeden, 1839—40-ben Pozsonyban jurátuskodott, és A szegedi fiatalok vezető alakja lett. Műkedvelő társaságot alapítottak, van közöttük újból drámaíró, de a fő területe ennek az ifjúságnak a politikai harc volt. Az I84l-es Pesti Hírlapban Osztróvszky a szegedi újoncozásról ír. 140 újoncot kellett kiállítani, ebből húszat az utcán fogdostak össze, de előfordult, hogy hirt kapván arról, hogy két dorozsmai legény az egyik szegedi tanyán tartózkodik, a csendbiztosok körülvették a tanyát és nagy lövöldözésekkel elfogták a két fiatalt. De Szegeden is nagy ingerültség támadt, mert számos fiatal polgárt is elvittek katonának. Csak néhány gazdag embernek sikerült 800—1200 forintért helyettest állítania maga helyett. Leirja a Pesti Hírlapnak küldött beszámolókban, hogy Szegeden a városháza előtt folyik a nyilvános botozás. Többek között egy 14 éves leánykát korbácsoltak meg a minap. A fiatalok kezdeményezték a Szegeden burjánzó koldusvilág felszámolását s Osztróvszky az egyik riportban szó szerint idézi az egyik koldus dicsekvését: „nincsen annyi hajszál a fejemen, ahány lovat loptam életemben". A szegedi fiatalok nemzedéke kezdeményezte előbb a Duna—Tisza csatorna, majd a pest—szegedi vasút megépítését. Az ő munkásságuk nyomán több nagy röpirat jelent meg, amelyik a város fejlődésével foglalkozott. Kolb Antal főjegyző elsősorban a belváros fejlesztését tartotta fontosnak, még ha kölcsönt is vesznek fel erre a célra. Petrovits azt javasolta, hogy telepítsenek falvakat, adják el a város földjének egy részét. Korda János a liberálisok szegedi vezetője, maga is földbirtokos, a földosztást visszautasította. Nlig az alföldi városok tekintélyes része a földosztás révén megelőzte Szeged mezőgazdasági fejlődését (például Szabadka, Kecskemét, Cegléd), Szegeden, mivel a jobbágyfelszabadítás a szabad királyi városokra nem vonatkozott, maradt változatlanul a feudális jellegű birtokrendszer. Az 1848-as forrongásoknak ez volt az egyik szociális alapja. Molnár PáI (1848-ban főjegyző) szoros kapcsolatban állt a Szegeden színészkedő Egressy Gábor révén a pesti fiatalokkal. Miskolczy mellett ő kuld számos színházi beszámolót a pesti lapokba, és versei először próbálják a szegedi tájat megörökiteni. A liberálisok először adnak rendszerezett politikai programot a szegedi viszonyokra, alkalmazva Kossuth és Széchenyi iparosítási, közlekedési terveit. Aigner Ferdinánd (később Rengcy) Alsóváros parasztjait kísérli meg kaszinószerü egyesületben tömöriteni. Soltész Dániel a szegedi tanítóképző első jelentős tanára, több munkának a szerzője, ő is írt a Tudományos Gyűjteményben az orosz hadseregről. Több tankönyve jelent meg (Természetrajz 1847, Földrajz 1847, Helyesírás 1848). A szabadságharc bukása után menesztették állásából. A liberálisok valamennyien nagy szerepet játszottak 1848—19 szegedi esemenyeiben. GIDAY KÁLMÁN — Gondolom, ma már tudja, milyen fantasztikus történetek keringtek Önről és feleségéről külföldre távozásuk után. Szóltak többek között ezek a hírek halálos kimenetelű autóbalesetről. — Az, hogy most itt beszélgetünk, elég cáfolat arra, hogy még élek. A szörnyűséges pletykákból egy sz<?sefn igaz. A történetünk mások számára valószínűleg nagyon prózai. Immáron másfél évtizeddel ezelőtt egy külföldi útról nem tértünk haza. Feleségemmel, Mari Zsuzsával az NSZK-ban telepedtünk le? Fél év után itt született meg a lányunk, Angéla, aki féléves volt, amikor — a kinti újrakezdés nem kevés nehézsége miatt — tönkrement a házasságunk. Elváltunk. A feleségem vitte magával a gyereket, de mivel nem sokat törődött vele, így a kislányt tizenegy hónapos korában — drámai körülmények között — elloptam az anyjától. Azóta én nevelem. — Nem kérdezem, miért mentek ki, illetve miért maradtak kint. Ez már a múlt. A jelen pedig, hogy ismét hazatért, immáron véglegesen. Bizonyítandó, mégis itthon van itthon. — Nyíltan és őszintén válaszolnék arra is, miért mentünk ki, de mégis örülök, hogy nem kérdi. A válasz ugyanis nem mondható el pár mondatban. Hosszú történet, az ok kizárólag magánéleti. S hogy miért jöttem vissza? Nos, azért, mert képtelen voltam már kint élni. Nem anyagi nehézségek miatt, hiszen jó szakmám van, amiből élni lehetett. Sokkal inkább lelki tényezők miatt. S hogy miért éppen most? Nézze, én tizenöt év alatt magyar lánynak neveltem a gyerekem, és tisztában voltam azzal, ha még kamaszkora előtt nem térünk vissza, akkor neki Magyarország csak a szülei hazája lesz. Esetleg nem is jön vissza velem ide. A gyerek miatt tovább nem latolgathattam, mi lesz a sorsom itthon, lesz-e egzisztenciám, befogadnak-e ismét vagy sem. — Úgy hiszem, aki egyszer megízlelte a színpad, a közönség tapsának varázsát, az egykönnyen nem viseli el ennek hiányát. — Engem elsősorban nem a színpadi jelenlét tett boldoggá. Én mindenekelőtt zeneszerző vagyok, s nekem mást jelent a siker, mint az előadóművészeknek. Az én sikerélményem, ha dúdolják a dallamaimat, ha játssza a számaimat a rádió. Nem a szó színpadi értelmében hiányzott tehát a közönség. Volt egy zongorám, komponáltam és szövegeket írtam akkor is, amikor oly reménytelenül távol voltam azoktól, akiknek szántam e dalokat — Visszatérését hogyan fogadta a magyar könnyűzenei élet ? — Nem fogadtak kitörő örömmel. Néhányan azért, mert esetleg vetélytársat láttak bennem, a fiatalabbak pedig egyszerűen nem tudtak hová tenni. A dalokat népszerűsíteni is hivatott intézményekben pedig senki nem akarta kompromittálni magát egy „megtért zentszérz6M felkarolásával. így hát ha azt akartam, hogy ismét a nagyközönség elé léphessek, egyetlen út kínálkozott: a saját költségemen elkészített nagylemez. Szerettem volna megszólaltatni a dalaimat, amelyek vallomások a mögöttem hagyott másfél évtizedről, tizenöt nehéz esztendőről. — A közönség visszahódításának módszere lehet egy országos turné is. Ennek van akadálya? — Alapítottam egy saját együttest JADE néven, s ha minden a tervek szerint történik, akkor hamarosan önálló országos koncertkörútra indulunk. A zenei hangzást gazdagítjuk a modern elektronika vívmányaival, ami azt jelenti, hogy a különböző hangszereket, szólamokat egy speciális komputerbe programozzuk, amelyei egy szintetizátorpark irányít. így a színpadon nem egy négytagú kis együttes, hanem egy nagyzenekar szólal meg. Önmagam nem szólistaként, hanem a billentyűs hangszereket és a komputert kezelve együtt énekelek a fiúkkal. — Úgy tudom, fogorvosként egyelőre nincs állása. Tehát csak a zenéből, a zenének él. — Elkészítettem a nagylemezem, koncertezek és komponálok egy rockoperát, amelynek kétharmad része már készen áll. Nem akarok erről bővebben beszélni, csak annyit mondanék, látványos, monumentális műnek tervezem. Olyan nagy színpadra valónak, mint például a szegedi szabadtéri. Bizony csodálatos lenne, ha itt kerülne színpadra, márcsak azért is, mert Szeged 'nekem oly sok boldogságot hozott. Itt mutatták be első musicalemet — az Isten véled, édes Piroskámat — nagy sikerrel. No meg hát a feleségem is innen való. Történt, ami történt köztünk, mégis azt mondom, nagyon boldog voltam vele, és a szép kislányomat is neki köszönhetem. — Mit vár az itthoni jövőtől? — Külföldi életem során néha nagyon nehéz időkön mentem keresztül és megtanultam: az élettel szemben nagyon szerénynek kell lenni. Amikor a legmélyebben voltam, megtaláltam a hitemet, amely, ügy érzem, most már minden nehézségen átsegít. KALOCSAI KATALIN