Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

Kedd, 1986. április 15. 5 Valamit csak akarunk?! amit mi akarunk, azt nem engedik, amit engednének, azt meg mi nem akarjuk." Nagyjából és a lényeget tekintve ennyiben fogalmazták meg fiatal tervezőmérnökök az indoklást, amiért föloszlatták a KlSZ-szervezetüket. Az Egy KISZ-zűr című, pénteken éjszaka közvetített dokumentumfelvétel során persze bővebbet is megtudhattunk, lényegileg azt, hogy a 30 körüli, de inkább harmincon túli „fiatalok", családapák és családanyák, szerettek volna besegíteni vállalatuk fölvirágoztatásába. Ügy gondolkodtak: hátha nekik is jutnak eszükbe értelmes gondolatok, amelyeket érdemes meghallgatni a vállalati irányítóknak, s talán-tán, ha úgy ésszerű, e gondolatok szellemében is cselekedni. Egy darabig hallgatták is őket, képviselőjüket az üzemi négyszögben, ám egy idő múlva kezdték érezni: mintha a falaknak beszélnének. Ráadásul érzékeltették velük, jobb lenne, ha a KISZ szervezeti életével törődnének, szórakoztató és kevéssé szórakoztató, ám mindenképpen „közösségi" programokon törnék a fejüket, ahelyett, hogy a vállalati gazdálkodás ügyeivel foglalkoznak. Illetéktelenül? Nem mondta ezt így senki, a műsorban csak az igazgató vette a bátorságot, hogy elmagyarázza a helyzetet. Mármint azt a szigorú tényt, hogy a vállalat egyszemélyi felelős vezetője lévén muszáj személyes döntéseket hoznia. Bár meghallgatja, akit kell, demokratikus fórumokon, ahol mindenfélét javasolgatnak személyes felelősségvállalásra nem kötelezett egyének. Kinek van igaza? A vállalatnál készült fölvétel után a stúdióban fiatal kutatók, ifjúságkutatók beszélgettek a hallottakról. Szívem szerint tökéletesen egyetértek velük. Annak ellenére, hogy egy KISZ-szervezet önfeloszlatása igencsak ritka dolog nálunk, azért iskolapélda a bemutatott eset. Mire? Az egyre érzékelhetőbb törekvésre — tudományos szóval — a „duális társadalom" felé. És az egész műsor iskolapéldája annak, milyen nagyfokú a bizonytalanságunk ebben a témakörben. Nem másról van szó tudniillik, mint arról a lépten-nyomon tapasztalható, növekvő igényről, hogy az állampolgár alkotó módon szeretné társadalmi hatóerejű tevékenységeket végezni, méghozzá a saját jószántából, önként, és önmaga által választott területen, formában, módon. Vagyis: egyre kevéssé szeret a fölülről, mesterségesen, különféle fönt elhatározott politikai és egyéb szándékok alapján létrehozott szervezetekben szervezeti-mozgalmi életet élni. „Május elsején közösen virslit enni és sörözni, miközben nincs aki vigyázzon otthon a gyerekre" — mondta valamelyik ex-KISZ-es. Az állampolgár úgyszólván kiéhezett az érdemi beleszólásra, a hathatós cselekvési lehetőségekre, és elege van az üres formákból, a látszatközösségekből, a látszatcselekvésekből.. Legyen ez olyan KISZszervezet, amelyben mást és másként csinálunk, mint ami a megszokott — gondolták az ifjak, s az értelmes célt látva nekivágtak, majd bedobták a törülközőt. Mert hisz az igazgatónak éppúgy igaza van a maga szemszögéből, mint nekik! A mai vállalatirányítói szerepkörben nem lehet mást tenni, mint ingerülten kérdezni: mondjátok meg végre, hogyan lehetnék én a mostaninál „demokratikusabb", ha minden döntés következménye az én fejemre száll viszsza? Sehogy, s hiába beszél a műszaki vezető a fiatalok „saját érdekében" visszacsinálandó KISZ-szervezetről, a párttitkár az írásba foglalt jogok és kötelességek paragrafusairól — itt senki sem tud adni életrevaló, értelmes alternatívát. Nem olyan a közeg, hogy az önkéntes, civil szerveződés lehetne alternatíva. Sulyok Erzsébet Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lapis Károlynak, az orvostudományok doktorának, az MTA rendes tagjának, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú Kórbonctani Intézete egyetemi tanárának eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából az Április Negyedike érdemrendet; dr. Jávor Tibornak, az orvostudományok doktorának, a Pécsi Orvostudományi Egyetem 1. számú belgyógyászati klinika igazgatójának, egyetemi tanárának eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket hétfőn dr. Medve László egészségügyi miniszter adta át. Röhög az egész ország Parafrázis, Karinthy előtt tisztelegve Az órdög bújik az országba minden hónap első hétfőjén. Ekkor, estéli negyed 8 és fél 9 között a tévétlen, tehát szabad prédának számító panelházak végeláthatatlan lépcsőházsorában végiglépdelve, sajátos népi társasjáték található. Szapora, hol elhaló, hol fölerősödő derűözörf uralja a légtereket. Kedves kacarászások, böffenő, baszszus-jellegű fölröhintések, kísérteties, síri vihorászások, dallamos hahotázások, fejhangú röhincselések, kaján bruhahák, pajzán siki kantások, öblös, kihívó gurgulázások, bátortalan göcögések. Nem volt ez másként leg-. utóbb, április első hétfőjén sem. Mert a Rádiókabaré első tíz percében váratlanul kitört a zálogházasdi. Én ugyan azt hittem, ez a téma, a zaci magyar valóságával együtt, már jóideje kiment a divatból, de lám, bizonyára az életszínvonal stagnálásának illusztrációjaként, ismét fellendülőben a jó öreg zaci hírneve, sőt, az utóbbi időben hallottam valakitől, hogy úgy huszadika táján zaciba csapta a magnóját, hogy főtt krumplin kívül legyen mit ennie a családnak, de az illető gyanús, hőbörgő értelmiségi volt, úgyhogy inkább Bodrogi Gyula történetét hallgattam most, aki régi zálogházi élményeit elevenítette föl, talán hogy így is' beleszokjunk a megváltozott körülményekbe. Azután a következő dolgot találja kl valaki. Megy a tévében a kitűnő Századunk- sorozat, nosza, parodizáljuk. Trunkó Barna Egy a száz adunk közül című száma minden veszély dacára azért sikeredhetett ízlesesre, mert szellemesen valós „piti" ügyet helyezett görbetükörbe, azaz a metró átállását a jegylyukasztásra, hiszen tudjuk, hogy nálunk minden átállási kísérletet mindig jegyrendszer követ. Közben Nagy Bandó András ügyesen fölrajzolta a röhögő ország negyvenéves, születésnapját, akár csak Wlach a táblára Kökörcsin tanár urat, aki, emlékszünk, alsónadrágban van, de cilinderrel a fején, és II. Józsefnek jelentést tesz ai Osztály magaviseletéről.' Nagy Bandó Andrásról tudjuk, hogy karrierjében többek között volt egy heveny növényevő korszaka is, ehhez képest kimondottan zseniálisnak hatott, hogy nem az Osztály, akarom mondani az Ország hanem inkább a vele (el)bánók magaviseletéről mondott meglepően eredeti, valóban szellemes és mély ítéletet, messze eddigi legjobb számának minősíthető produkciójában, ami egyúttal az áprilisi rádió-j kabaré csúcspontjának is számított. Nekem a negy-' venéves illető gyermekkorának fölidézésében különösen . az etetöszék tetszett, ami „még ma is megvan. Abból nézem a tévét." A fentieken kívül persze akadt jónéhány fáradékony müvecske, ám ezenközben mindvégig elképzeltem azj alkotók vízióját, megint csak Karinthyval példálózi ván, hogy „és most rettenetes óra következik. Az egész osztály (ország) egyetlen. hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés.". Satöbbi. Valami ugyanazt súgja, ennyire azért nem jó a helyzet, ám úgy háromnegyed 9 tájban levittem az ötödikről a szemetet az utcai konténerbe, s az egész lépcsőházból már a megszokott, régi zajokkal találkoztam. A1 földszinten az anya menet-, rend szerint, sztentori hangi erővel pörölt égetnivalóan rossz kölkeivel, a harmadikos szokás szerint üvöltött, hogy aszongya, li-li-li-link a lá-ány, a má-, sodikon pedig ismét künn cigarettázott a folyosón a szomszéd, kiről rejtélyes módon évek óta nem tudom, a hitvesi önkény vagy önkéntes önfeláldozás száműzte nikotinélvezetre az ajtóni túl. Egyszóval: minden ment tovább a maga útján. Egy, álló hónapig nem röhögünk. Csak amin közben lehet. Karinthy nyugodtan pihenhet az elíziumi mezőkön: komorságtól nem kell tartani. Domonkos László Hagyományok orzoi Mindszenten, a művelődési házban szombaton rendezték meg a népi játék, néptánc, népzene megyei fesztiválját általános iskolás tanulók részvételével. A jó színvonalú, egyenletes tudásról, teljesítményről számot adó seregszemle bizonyította: megyénkben kialakult hagyományai vannak a népi hagyományok őrzésének. A különböző, ilyen jellegű táborok, tanfolyamok biztos tudást adnak a tehetséges fiataloknak. Szép sikerek születtek a megyei fesztiválon. A néptánc szólótánc kategóriájában arany oklevelet kapott a Csongrádi Imre—Patik Eszter (Üllés) páros, ezüstöt Torma Zsolt (Csongrád), A tánccsoportok közül arany okleveles lett a vásárhelyi úttörőház Kankalin együttese, az Üllési Általános Iskola csoportja, az apátfalvi néptánccsoport és a Szeged Táncegyüttes utánpótláscsoportja. Ezüst oklevelet kapott a vásárhelyi Ságvári általános iskola és a Szegvári Általános Iskola csoportja, bronz oklevelet pedig a makói Maros táncegyüttes utánpótláscsoportja. A zene? karok közül arany oklevelet nyert a zákányszéki, ezüstöt a sándorfalvi citerazenekar. A népi játék műfajban bronz oklevelet kapott a makói Szoboszlai általános iskola csoportja. Az országos seregszemlén megyénket a vásárhelyi úttörőház Kankalin csoportja képviseli. Színházművészeti együtlműködés A közelmúltban a Magyar Színházművészeti Szövetség újabb öt esztendőre szóló együttműködési megállapodást kötött Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió színházművészeti szövetségeivel. A szerződésekben többek között a művészeti ág új eredményeinek kölcsönös megismertetését szolgáló látogatások, tapasztalatcserék, közös szakmai tanácskozások és más rendezvények szervezése szerepel. A szocialista országok színházi szakembereivel kialakított eredményes kapcsolatok további elmélyítéséhez különösen kedvező lehetőséget nyújtanak a Magyarországra, illetve a külföldi partnerek színházi központjaiba szervezett tanulmányutak, a korábbinál több küldöttség kölcsönös látogatására kerül sor a következő években. A hazai színházi szakemberek főként a szocialista országok színházművészeti fesztiváljain vesznek részt, illetve nemzetközi találkozókon képviselik a művészeti ág különféle területeit, Így például a közeljövőben a Moszkvában megrendezendő drámaszemlén és elméleti szimpóziumon képviselik a hazai színházművészetet, részt vesznek a szocialista országok színházművészeti szövetségei vezetőinek találkozóján, amelyet előreláthatólag 1987-ben Lengyelországban rendeznek meg. A hazánkba érkező szakemberek, művészek — az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan — továbbra is főként az Országos Színházi Találkozó idején tanulmányozzák a hazai színházak alkotó tevékenységét. Folytatódik az a hagyomány, hogy a nyári szabadtéri játékokra és a Budapesti Művészeti Hetekre is meghívják a külföldi partnerszervezetek képviselőit. A mai magyar dráma megismertetésének érdekében a Magyar Színházművészeti Szövetség a látogatások alkalmával tájékoztatást ad a legfrissebb hazai színművekről, rendszeresen eljuttatja az információt partnereihez, s a külföldi bemutatásra kiválasztott művek színpadra állításához is szakmai segítséget nyújt. Major Tamás 1910-1986 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Major Tamás elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, kétszeres Kossuth-díjas színművész, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Major Tamás elvtárs temetése 1986. április 23-án, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Nemzeti Színház, a Katona József Színház Major Tamás 1910. január 26-án született, Budapesten. • 1930-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, s már az azt követő évben tagja lett a Nemzeti Színháznak. Ettől kezdve művészi pályája elválaszthatatlanul egybeforrt nemcsak a nemzet színházának, hanem a magyar színházművészet egészének elmúlt fél évszázados történetével. Fiatalsága viharos, embert próbáló korban telt: bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s a kommunista színházi törekvések egyik legaktívabb harcosa lett. 1943 óta tagja a pártnak. Jellegzetes, erős kontúrral megformált, groteszk humorral átszőtt epizódalakításai után legelső, s máig egyik legemlékezetesebb főszerepét 1943-ban a Tartuífe címszerepében nyújtotta Ugyanakkor fiatalon feltűnt a magyar költészet avatott, újszerű tolmácsolójaként is: a klasszikus versek előadása mellett egyik első, igazi ismerője és népszerűsítője volt a modern, szocialista költészetnek, így József Attila művészetének is. A felszabadulás után, 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója, 1962-től 1978-ig pedig főrendezője, s így formálója, megteremtője a színház új játékstílusának és műsorpolitikájának. Játéka az évek során egyre elmélyültebb lett. Színpadi rendezéseiben is a korszerű törekvések híve volt: nemcsak Moliére, Csehov, Gorkij és Shakespeare drámáit tudta mindig újszerű megközelítésmóddal feldolgozni, de ő volt Brecht egyik leglelkesebb hazai interpretálója is. Országosan föltűnést keltő rendezéseinek sorában tartjuk számon Madách drámai költeményének, Az ember tragédiájának 1960-as bemutatóját az előző esztendőben lölújított Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ennek a premiernek akkora sikere volt, hogy még két nyáron műsoron maradt az előadás, melyen a kritikák szerint „a rendezői ötletek olyan szoros egységbe fonták a Tragédiát, amilyen egységesen az magyar színpadon még nem jelent meg", illetve: „Major bebizonyította Szegeden, hogy a legpatinásabb szöveg, a legsúlyosabb filozófiai mondanivaló és a legkorszerűbb színpadtechnika tökéletesen összeegyeztethető." Filmszínészi pályafutása a felszabadulás után bontakozott. ki: ő volt egyebek között a Merénylet cinikus, horthysta rendőrtisztje, A tizedes meg a többiek mulatságos inasfigurája, a Circus Maximus keserű-bölcs Bárdos Bélája. Életének legutolsó esztendejei a Katona József Színházhoz kötődnek: az 1983ban alakult társulat egyik alapító tagja volt. Itt rendezte — még abban az évben — Moliére Tudós nőkjének sikeres előadását, s lépett fel Goldoni Mirandolinájában, majd Pintér Hazatérés és Bulgakov Menekülés című darabjában. A Katona József színpadán legutoljára 1985 januárjában láthatta a közönség, Spiró György* Imposztorának főszerepében. Major Tamás a felszabadulás után is élénk közéleti tevékenységet folytatott 1957 —1966 között az MSZMP KB tagja, 1949—1953 és 1958— 1971 között országgyűlési képviselő volt. Tudását, művészetét pedagógusként is át tudta adni: 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként fiatal színésznemzedékek sorát oktatta a mesterség titkaira. Meghalt Farkas Gábor akadémikus A Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Biológiai Központ mély megrendüléssel tudatja, hogy Farkas Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézetének nyugalmazott igazgatója, kutató professzor, április 14én, életének 61. évében, hosszas betegség után elhunyt. Halálával a magyar tudomány a növényi biokémia jeles kutatóját és kiváló oktatóját veszítette el. Farkas Gábor a Budapesti Tudományegyetemen végzett 1949-ben. Kutató és oktató munkájának fontosabb é lomásai a Budapesti Tudományegyetem Növényélettani Tanszéke, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet, a Növényvédelmi Kutatóintézet, Budapest és az MTA Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézete voltak. Ez utóbbinak 1971-töl 1964-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. Nevéhez fűződik az intézet megszervezése és az abban művelt kutatási témák elindítása. Nagy szerepe volt a Szegedi Biológiai Központban kialakult tudományos légkör megteremtésében. Vezetése alatt az intézet, a magyar tudományos kutatás és nem utolsósorban Szeged város hírnevét öregbítve, nemzetközi hírnevűvé vált. Tudományos munkássága a növényi kórélettan területén végzett és nagy feltűnést keltő alapvető megfigyeléseivel kezdődött, Széles körű és mély szaktudása, valamint karizmatikus személyisége révén a magyar növénybiokémia iskolateremtö egyéniségévé vált. Iskolájával egyre mélyebbre hatolt a növényi gomba- és vírusfertőzésekkel járó. valamint stresszhatásként jelentkező, enzimológiai és nukleinsavanyagcsereszinten megközelíthető biokémiai változások vizsgálatába. Növénybiokémia című könyve mind a kutatók, mind az egyetemi oktatók és hallgatók nélkülözhetetlen támasza. Kiemelkedő tudományos eredményeit magas szintű nemzetközi folyóiratokban megjelenő, több mint száz dolgozatában, valamint számos külföldi kongresszuson ismertette és több külföldi társaság tagja volt. Szegedre költözését követően bekapcsolódott a DélAlföld tudományos közéletébe, amelynek betegsége ellenére haláláig aktív tagja volt,