Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

IACPATT LIPPAI TAMAS RAJZA SZEPESI ATTILA A nyeggető a faggató merülő arcunk idejében hová fürkész három görbedt diák míg hallik lenn a földalatti város zúgó nekropolis a tavaszra-vetkezett lányok lépte alatt három horgadt bohóc rekedten hangicsál mint részeg macskák fenn a háztetőn vagy Szent Vitus rángó-kezú-lábú bolondjai egyikük félarcú éjszakát játszik a fuvolán a másik hegedül most minden lélegzet övé emlékek pulzálása és emiéktelen dadogás egyetlen cérnaszálon tartja a bámész arcokat a bőgős most fölösleges elbolyonghat sötét szemüvege mögött hallgatva cseréptányéron a pénz-csörgést a diákok távoli rikácsolását mert a bolondok órája ez az ember őskort játszana csak a fák állnak fehér koldusbottal a járdaszélen nekik nincs többé feltámadás ANDRUSKÓ KÁROLY METSZETE 47 Szombat, 1986. március 8. Harc az értelemért ÖTVENÉVES A SZÉP SZÓ, JÓZSEF ATTILA FOLYÓIRATA Amikor 1936 márciusában megje­lent a Szép Szó, programcikkében a szerkesztők egyike, Ignotus Pál a Huszadik Század című polgári radi­kális lap eszmevilágát idézte köve­tendő példaként. Nála világosabban és egyértelműbben fogalmazott Jó­zsef Attila: „Célunk az a társadalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvé­nyesül." Az adott politikai helyzet­ben, az ország lassú jobbratolódása idején ez a „szép szó" és kivált az „egymásrautaltság" eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az ér­tékeket kikezdő jelennel szemben azokra a liberális hagyományokra támaszkodva, melyek a többi között Ady Endre szemléletét is befolyásol­ták. Kétségtelen tény, hogy a Szép Szó a nagyváros lapja volt, írói kevesebb figyelmet fordítottak a földkérdésre, nagyobb részük érdektelenül, olykor ellenségesen figyelte a radikális népi mozgalmakat; a népi ideológia egyes homályos kitételei elidegenítették szerkesztőit annak haladó tartalmai­tól is. A lap megalapításának ötlete Jó­zsef Attilától származott. A költő nehéz válságának évei voltak ezek: betegsége súlyosbodott, a Társadal­mi Szemlében ellene megjelent szek­tás hangú támadás után elszakadt korábbi ihletőjétől, a munkásmoz­galomtól, s hiába teljesedett ki költé­szete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysága szinte vissz­hangtalan volt. A Szép Szó körül összeverődött fiatal írók azonban tudták: a kor egyik legnagyobb ma­gyar költőjének teremtenek otthont, állandó megszólalási lehetőséget, ha kivitelezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetlenül száll­tak szembe minden jobboldali törek­véssel és ideológiával, s ebben a vo­natkozásban is méltán tekinthették József Attilát a legkiválóbbnak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évé­ben 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 verse jelent meg. Másutt alig közölt. A lap első száma­it Ignotus Pál jegyezte mellette szer­kesztőként. József Attila a versrova­tot gondozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Fel­adatának tekintette a tehetséges fia­talok felkarolását, hibáik nyesegeté­sét. Félelmetes kritikus volt, elképze­léseihez makacsul ragaszkodott, ta­gadhatatlan viszont, hogy rendsze­rint igaza volt. Amíg rendszeresen részt vett a szerkesztés munkájában, a Szép Szó irodalmi rovata igen ma­gas színvonalú volt. 1937-ben, ami­kor betegsége elhatalmasodott rajta, már kevesebbet járt be a szerkesztő­ségbe. Barátai megható gondosko­dással igyekeztek enyhíteni szenve­désein. Részben nekik köszönhető, hogy halála után lírája „közügy" lett, hiszen a Szép Szó rendkívül fon­tos és tartalmas József Attila-emlék­számot adott ki, s újra meg újra ta­nulmányokat közölt az elhunyt köl­tőről, szerkesztőről. A Szép Szó és köre egyszerre ér­deklődött a marxizmus és a freudiz­mus iránt. A huszadik századi iroda­lom fejlődésére elhatározó befolyást tett a nagy tudós, Siegmund Freud. Nyolcvanadik születésnapjára írta József Attila az Amit szívedbe rej­tesz című versét, s mellette szerepelt a lapban Ignotus Pál tanulmánya, a világhírű Ferenczi Sándor egyik ré­gebbi írása, és Róheim Géza dolgo­zata. 1937-ben a Szép Szó rendezte azt az estet, amelyen Thomas Mann fel­olvasta a Lőtte Weimarban egyik fe­jezetét, s a tervek szerint fellépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése című versével. A Magyar­ország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódáját a fő­kapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság előtt, politi­kamentes ülésen felolvassák. Az ál­lamrendészeti osztály véleménye sze­rint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes." A nagy sikerű esten József Attila valóban nem olvashat­ta fel versét, amit azonban Thomas Mann hevenyészett fordításból meg­ismert. Mann aztán meghatottan szorongatta Attila kezét, mondván, mennyire jólesik neki a magyar fia­talságnak ilyen megrendítően kifeje­zett hódolata. József Attila tragikus halála a Szép Szó első — s jobb — korszaká­nak végét jelentette. Bár a lap to­vábbra is kitekintett a magyar szelle­mi élet legfontosabb jelenségeire, s igyekezett ápolni a legfontosabbnak érzett hagyományokat, irányvonalá­ban mégis némi bizonytalanság mu­tatkozott. A Szép Szó köre a legnagyobb, máig ható tevékenységét József Atti­la emlékének ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a köl­tő kiadatlan írásait, cikkeit és fordí­tásait. Szép Szó-matinékon és este­ken idézték emlékét (a Zeneakadé­mián rendezett első esten a nyilasok közbotrányt okoztak). A Szép Szó­hoz tartozó írók kezdeményezték és szorgalmazták, hogy tetemét hantol­ják ki a balatonszárszói sírból, s Bu­dapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt. Ezen a második teme­tésen mondta el látnoki szavait Gás­pár Zoltán József Attila majdani utóéletéről, s arról a megértőbb, tisz­tultabb szellemű korról, melynek megvalósulásáért a Szép Szó is küz­dött fennállása alatt. RÓNAY LÁSZLÓ Szeged műemlékei Y 20. A BALASSA-HÁZ A Hajnóczy u. 1/B. számú épü­let: „Műemlék, „Balassa-ház" né­ven ismert, romantikus, 1860-ban épült." A régi Korona utca egyemeletes lakóháza, földszintje késő klasszi­cista stílusú. Vakárkádsorában üz­lethelyiségek között Íves, zömök fakapu foglal helyet, ívében kerek faragás mérműves dísszel. Emele­tének az ablaksort romanticizáló szegmentivek és az épület arányai­hoz kissé túlméretezett erkély ad hangsúlyt. Figyelemre méltó erké­lyének csigás konzola és mozgal­mas rajzú, geometrikus építkezésű rácsa, melyek öntöttvas idomokból készültek. Fantáziadús, változatos rajzolatú lépcsőházi korlátjait vi­szont kovácsoltvasból alakították ki. U-alakú udvarát kőkonzolokon nyugvó függőfolyosó veszi körül, melynek kovácsoltvas rácsát há­rom helyen mívesebb, egyebütt szerényebb szakaszokból állították össze. A ház tervezőjét sajnos nem is­merjük, de kovácsmunkáinak szín­vonala igényes építészre vall. A nagyárvízkor az épület „vízkáro­sult tulajdonosa Weisz Károly" volt, míg „Pollák Lajos ügyvéd, Lőw Imanuel főrabbi" nevét, mint károsultakét jegyezték fel. Az 1880-as években Weisz Adolfé a ház. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom