Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

Szombat, 1986. március 29. \ 105 fc v--..V'V Z7/IOM VARGA HAJDÚ ISTVÁN RAJZA SZEMENDREY ISTVÁN Húsvét van és még sincs irgalom K. ZS.-nak Cirpelnek a nyáréj-szagú krétakori tücskök. Sisteregnek a jégbe-fagyott szerelem-volt lángok. Besüvít a végzet a pásztorkodó oltalom karámotthon-melegébe és elénkcsörtet a Rontás fenyegető bozótjából Oldd hát el az akasztottak nyakkendőjét, mert a Múlás falazza már a holtak lakattalan börtönét. Reszket a bégető Bárány a bűntudat tücskök-zöld-tenyerű áldozat oltárán: Kik keresztre cibálták, keresztté örökítették az Arcul Csapottnak Egy fiát. Én pedig, poklokra terített egek korommal karcólt kékjéből, minden kegyelmek fényködéből, a bedugott fülűeknek makogom: szeretni indulok a vérefolyt Báránytól kisebzett vállal... Húsvét van! És még sincs irgalom.' KOVÁCS JÓZSEF A festő arcképe Sakkfigurát: apró fehér lovacskát dédelget a Mester. Oroszlán-sörényesen is epezöld árnyék gyötri. Az elmúlt időt, letűnt álmaink Atlantiszát igézi Kárpát-medencére virradt szemekkel. Sorsa kimérve pepita táblán, ragyogóan biztos kézzel elsötétített orcánkért játszik. Mágikus piktor, fekete síkon remek vásznakkal tündökletes. Lélek és forma A SZAZADFORDULO MŰVÉSZÉTÉ A NEMZETI GALÉRIABAN Világ körüli vándorútról tért haza a magyar szecesszió művészetét bemutató kiállítás. Tizennégy ország 25 városa — egyebek között Párizs, Nantes, Chicago, Ljubljana, Velence — után most a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású kiállítás a századvég és a századelő képzőés iparművészeti, építészeti alkotásaiból. A 600 műtárgyat felvonultató bemutató cimét — Lélek és forma — Lukács Györgytol kölcsönözték a rendezők. Negyvenhat múzeum és közgyűjtemény, számos magángyűjtemény adott kölcsön e kiállításra kollekciójából, így sok, eddig lappangó vagy kevéssé ismert tárgy is a közönség elé került a Galériában. A rendezők művek, események köré csoportosították a gazdag anyagot. Időben a korszak kezdetét jelölő Millenniumi Kiállítástól (1896) a párizsi (1900), a milánói (1906), a torinói (1911) világkiállításokon keresztül a korszakot lezáró I. világháborúig tart a bemutató. E kiállítások installációban is megelevenednek. Mindjárt a bejárat — a Galéria C épületének főbejárata — a torinói világkiállítás magyar pavilonjának kapuját idézi. (A főbejáraton e kiállítás nyitva tartási ideje alatt — szeptember 31-ig — nem is lehet a többi tárlatra bemenni.) A ga elválaszthatatlan e korszak festői áramlataitól. Az 1900-as években nemcsak a képzőművészetek újultak meg, kedvezett a légkör az építészet felvirágzásának is. Az épületek külső-belső dekorálása is, a kor divatja szerint, a szecesszió stílusjegyeit hordozta. Lechner Ödön, Lajta Béla és követőik munkásságára hivatkozik a kiállítás, bemutatva számos építészeti és belsőépítészeti tervet; makettben felépítve néhány meg nem valósult terv rekonstrukcióját (Lechner kecskeméti víztornya, emlékműpályázatok, síremlékek — Kossuth-mauzóleum, Erzsébet királyné-, Vörösmartyemlékmű). Látványos az üvegablakok terme, Róth Miksa műhelyéből. Bútorok, használati és dísztárgyak, üvegek, porcelánok, üvegablakok, ékszerek, hímzések, ruhák, képzőművészeti alkotások, plakátok, atmoszférateremtő erejével válik teljessé a hazai szecesszió alig két évtizedet felölelő, de annál nagyobb hatású bemutatója. (Képeinken: Katzián Ödön: Sírbatétel, Körösfői Kriesch Aladár: Mihály Rezső portréja, Vaszary János: Macskás nő, Üvegablak, Lechner Ödön kecskeméti víztornyának makettje, Remsey Jenő: Rózsaffy Dezső arcképe.) K.M. 53 földszinten a Millenniumi Kiállítás tárgyi emlékei láthatók. Félkörívben beépített fülkékben a millenniumi emlékmű szobrainak kicsinyített másolatai, a kort idéző fotók, dokumentumok. A félemeleten a milánió világkiállítás magyar kapuja fogadja a látogatót. Az első emeleten a párizsi világkiállítás magyar pavilonjainak kapuit építették be. Köztük a világkiállítás díjnyertes magyar műtárgyait — szőnyegeket, festményt, bútort, szobrot. Atmoszférateremtő hatást szántak a jellemző enteriőröknek, a paraszti, polgári szobabelsőknek, öltözékeknek. Helyet kaptak a korszak európai áramlatát, a plein-air festészetet Magyarországon meghonosító művészek — elsősorban a nagybányai művésztelep megalapítói: Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Réti István, Iványi Grünwald Béla, vagy a művészetek minden ágában munkálkodó Rippl-Rónai művei. A gödöllői művésztelep szecessziós mesterei — Körösfői Kriesch, Nagy Sándor, Remsey Jenő — s a korszak magányos óriása, Csontváry is jelentős művekkel vannak képviselve. Csakúgy, mint Vaszary János és Gulácsy Lajos, akinek munkássá-