Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

4 Péntek, 1986. február 7. Február 10. és 28. között Pártnapok a gazdaságpolitikáról Hagyomány már, hogy az év elején országszerte pártnapokat tartanak a munkahelyeken és a lakóterületeken, mindenkor a közösséget leginkább foglalkoztató témákat tűzve napirendre. Ezúttal mintegy 20 ezer helyszínen, február 10. és 28. között rendezik meg a pártélet e nyilt fórumait, amelyeken párttagok és pártonkívüliek egyaránt részt vesznek. Várhatóan mintegy másfél millió dolgozóval — párttagokkal és pártonkívüliekkel — találkoznak az előadók. A téma avatott szakemberei az ország gazdasági helyzetéről, a VII. ötéves tervről, az idei népgazdasági tervről és a konkrét helyi gazdasági feladatokról szólnak. A pártnapok lehetőséget kínálnak a közvélemény érdeklődésére leginkább számot tartó témák megismertetésére, megvitatására, a vélemények kicserélésére. A pártszervezetek rendezvényeit a megyei, budapesti kerületi pártbizottságok irányításával készítik elő A nagyüzemekben, az ország valamennyi egyetemén, az akadémiai kutatóintézetekben, a megyei tanácsoknál központi előadók tartanak tájékoztatót. A termelő üzemekben, a munkahelyi pártós gazdasági vezetők szólnak az országos és a helyi feladatokról. Ez utóbbi pártnapokat úgy szervezik, hogy a résztvevők létszáma módot adjon a párbeszédre, az eszmecserére. Az elmúlt hetekben a budapesti, a megyei és a megyei jogú városi pártbizottságok előkészítő tanácskozást tartottak a pártnapi előadók, propagandisták számára. A résztvevők megismerkedtek a téma főbb tartalmi kérdéseivel, és szó esett a pártnapok lebonyolításának módszereiről is. Az előadók előzetesen tájékozódnak a gazdálkodó egységek, intézmények munkájának eredményeiről, a további feladatokról. E felkészülés az egyik biztosítéka annak, hogy az idei pártnapokon felmerülő kérdések nem maradnak megválaszolatlanul A pártnapok tapasztalatait egyébként — a három évtizedes gyakorlatnak megfelelően — összegzik majd, s a további munkaban hasznosítják a pártszervezetek, illetve a felsőbb pártszervek. Célszerűen összeállított segédanyagok is megjelentek, amelyek segítik az előadók munkáját. A Politikai Vitakör 1986/1. számú füzete, a „Tények, adatok" sorozat újabb kiadványa, a „Gazdasági helyzetünk, feladataink" című előadói vázlat. Ugyancsak meghatározó jelentőségű az a napokban elkészült füzet, amely Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának január 15-én, az MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott előadását tartalmazza: A VI. ötéves terv teljesítésének tapasztalatai és a gazdasági építőmunka feladatai a VII. ötéves terv időszakában címmel. (A Csongrád megyében tartandó pártnapok programját lapunk holnapi számában közöljük.) A jóvátehetetlen egyszerűsítéstől a „pepecselő" lakóházlelújításig Derűsebb, változatosabb városkép Kezdetben volt az emeletráépítések időszaka — az 1950-es évek végén, a 60asok elején. Ó, boldog idők, amikor viszonylag csekély •költséggel — hiszen a telek, a közműrendszer már adott volt — növelni lehetett az IKV kezelésében lévő, jobbára belvárosi lakások számát! S mindjárt két legyet ütve egy csapásra, hiszen ha már úgy is odatelepültek az építőbrigádok, ha már úgv is vakolni, festeni kellett a ráépített emeletet, hát újraaládúcolt lakások maradtak, s csak az utóbbi években futotta arra pénzből, technikai felkészültségből, hogy a „felszíni tatarozás" a lakások korszerűsítésével párosuljon A tényt nem vitatják a szakemberek, de hozzáteszik „ha akkor, 1975-ben lemondunk az akcióról, jóváteheRáadásul a házgyári épületek egyes szerkezeti elemeit — a tetőszigetelést, a panelhézagok tömítését, a burkolatokat és a liftek egy részét — még a harminc esztendő letelte előtt fel kell újítani! A most indult tervidőszakra kidolgozott program ,„,, „ ... . , , készítői a födémcserés és az tetlen pusztulás vart volna ... .... .... ... íó nóhánv óniiioir» anélküli, az időszerű es a jo néhány épületre. Azza!, hogy legalább felöltöztettük azokat a házakat, megteremtettük (igényességben, felkészültségben, technikai feltészinezték az egész épületet, telekben) a továbblépés leAz akciónak egy szépséghibája volt — ma ezt már világosan látni a felújított homlokzatokat egyszerűsítették. A jellegzetes díszeket leverték, kerülték a „pepecselést". Ennek az akciónak a lendülete néhány év elteltével alábbhagyott, akkortájt fogytak el a magasítható lakóépületek. „Még szerencse" — mondta egy beszélgetésben a városépítészet egyik szegedi felelőse —, „hiszen így a veszteségeket némiképp ellensúlyozhattuk a következő felújítási program idején " Akkor már ugyanis — hetőségét. Időt nyertünk arra, hogy új, korszerű technológiák szülessenek a födémcserés, vagy anélküli, de akkor is teljes körű lakóházfelújításokra, hogy emberi, gépi felkészültséggel győzzük a jelenlegi iramot" Tegyük hozzá, ma már nem csupán a tempó tartása, hanem a minőség is cél. A hetedik ötéves tervre kidolgozott lakóhá<\ felújítási programban már érzékelhetőek az eddigiekben vázolt tapasztalatok A koncepció kidolgozóinak segítségükre volt, hogy 1983—84-ben befejeződött a lakóépületek műszaki jellemzőinek számítógépes adatfeldolgozása, s részfelújításokat úgy tervezték, hogy a Nagykörút és a Tisza által határolt, a Csongrádi és a Tolbuhin sugárút közötti terület, valamint a Petőfi Sándor sugárút és 3 Mátyás tér környéke tanácsi kezelésű épületei foglalják el ismét méltó helyüket a városképben, s kínáljanak kényelmesebb lakóteret. Nem kerülve a „pepecselést", nem fosztva meg az épületeket jellegzetességeiktől sem — igy is köszörülgetvén a 25-30 évvel korábbi városképi csorbákat Pálfy Katalin Érdekegyeztetés magasabb színvonalon Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával Már véget értek az ágazati szakszervezetek tanácskozásai. Az elhangzott beszámolókban, vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, hogy az elrr^'t években nehezebb körülmények, rosszabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. Így, nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? — A rni tapasztalataink és véleményünk szerint a szakszervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meghatározott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szakszervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert: kül- és belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Ügy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési tanácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelítéssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat, hangsúlyozták a jövő feladatainak kijelölésében és megoldásában saját felelősségüket, tenni akarásukat. Követelményként állították maguk elé a szakszervezetek azt is, az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk eszközeivel segítsék a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka eqyre nehezebbé vált, mivel az érdekvijobb gazdasági körülmények ez lényegesen pontosabb elközött és technikai adottsá- különítést tesz lehetővé az gokkal —• mód volt arra, egyes iakóházcsoportok köhogy a városképet meghatá- Zött Időközben felülvizsgálták a korábban gazdaságtarozo házsorokat, épületegyütteseket eredeti formájukban állítsak helyre — egyelőre csak kívülről. Az 1975-ben indult, s először csak három évre szólói homlokzatfelújitási akcióban körülbelül 300 ezer négyzetméternyi felület fiatalítását tervezték. Akadtak az érintett szakemberek között jócskán kételkedők, akik lehetetlennek tartották a korábbi „norma", az évenkénti 20-25 ezer négyzetméter négy-ötszörösét. És mégis sikerült. Olykor innen-onnan kölcsönkért állványokkal, gépekkel, festékekkel, de fölragyogott, az „egyensárgából" derűsebb és változatosabb arculatot kapott a város. Sokan föltették azóta a kérdést, vajon nem önmalannak ítélt felújításokat, azok megítélése és számítási módja ugyanis megváltozott: a „még érdemes" kategóriába (óbb épületet soroltak át. Az 1986—90 közt megvalósítandó programba be kellett venni olyan, a korábbi lervciklusokban (1955 és 1970 között) felújított házakat is, melyek az akkori elvek miatt nem bírják ki a 30 éves ciklusidöt (A szakirodalom időszerű felújításnak nevezi azt a beavatkozást, amely három évtizeddel követi az előzőt, vagy a ház elkészültét. A nyolcvanas évek végéig is már 720 ilyen lakás sorol a programba, 1990-től pedig ugrásszegunk becsapása volt-e, hogy rűen nőni fog számuk, hiu megújult külső falfelüle- szén 1960 számít a tömeges tek mögött nem egy esetben lakásépítkezés kezdetének) Szövetminősítők iszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a ¿SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szeri} előtt tartása mellett a kisebb-nagyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elmúlt években, a gazdaságirányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a leányvállalatokra! Az érdekellentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök és módszerek mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a gazdasági vezetés és a szakszervezetek között az érdekkonfliktusok feloldásának új (módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalonazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebbé érvényesülésére. A jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok, a nyugdíjasok — valós igényeinek figyelembevételére, különösen az életszínvonal-politikai célok és eszközök véleményezésében, s a megvalósítás során. Ezt a célt a rétegpolitikai bizottságok működtetésével, általában a rétegpolitika lehetőségeinek jobb kiaknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszusok alapján, véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyek legélesebben fogalmazódnak majd meg a szakszervezetek XXV. kongresszusán? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, Somogyi Károlyné felvétele Naponta körülbelül százezer méter szövetet gyártanak a Szegedi Textilművekben, s ezt a mennyiséget haladéktalanul el is kell szállítani. A meo árutisztító üzemrészében nagy gondossággal tisztítják, minősítik, csomagolják és végül szállításra is előkészítik a frissen gyártott terméket. Felvételünk ebben az üzemrészben készült hogy az eddigieknél hatásosabban mozgögitsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szakszervezetnek meg kell újítania munkamódszerét: legyen határozottabb, markánsabb érdekvédelmi, képviseleti munkája, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül, esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy állítsuk vissza a főmunkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munkaszervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a termelés színvonalát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá teszik majd az időskorúak, a pályakezdők, a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt, hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott, ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai, társadalmi helyzetünket, lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen, ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyíli és őszinte párbeszéd, a dolgozók Véleményei, az érezhető jobbító szándék és tenni akarás, a javaslatok optimizmussal töltenek el bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyiunk, de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája eredményeként javulhat tovább. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat, s kész azok végrehajtásáért dolgozni. Mindezek és a szakszervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja optimizmusunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifejezi. Miklós Éva Titkári értekezlet Tegnap, csütörtökön a megyében működő városi, városi jogú és megyei irányítású nagyközségi pártbizottságok első titkárai Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára vezetésével Makón, a városi pártbizottság székházában értekezletet tartottak, amelyen a lakóterületi és az üzemi pártszervezetek együttműködésének tapasztalatait vitatták meg. Délután a FÉG makói gyárát keresték fel, ahol üzemlátogatáson vettek részt. Balogh István, a gyár igazgatója és Csonka János, az üzemi pártbizottság titkára tájékoztatta őket a gyár munkájáról, az üzemi pártmunka tapasztalatairól Trópusi virágpompa Ezekben a napokban is trópusi virágokban gyönyörködhetnek a József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének vendégei. Most bontogatják szirmaikat a Cattleya nevű hibrid orchideák. Nagyméretű, halványlila virágaik kitárt szárnyú pillangóhoz hasonlítanak, ezért leokeorchidea a népszerű nevük. Feltűnően szépek és kellemes illatot árasztanak. Ugyancsak virítanak a vénuszpapucsok, amelyek Jáván, Borneón és más trópusi szigeteken honosak. A virágok kecses formájú apró papucsokhoz hasonlítanak. A pompás orchideák több változatban: piros, lila és sárgásfehér színben virítanak é ' i i