Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

8 Csütörtök, 1986. január 23. Országos tanácskozásra készül az MHSZ Szerdán a Magyar Honvédelmi Szövet­ség vezetői sajtótájékoztatón értékelték a szervezet tavalyi munkáját, s ismertették az MHSZ idei feladatait. Tringer Gyula ezredes, a Magyar Hon­védelmi Szövetség főtitkárhelyettese az elmúlt év eredményeit értékelve elmond­ta: 1985-ben a szervezet jó színvonalon teljesítette kiképzési, társadalmi-politikai és sportfeladatait, s tevékenységéhez ren­delkezésre álltak a megfelelő személyi, tárgyi és technikai feltételek. Igen ered­ményes évet zártak az MHSZ sportszak­osztályai: versenyzőik a különféle rangos hazai és nemzetközi viadalokon 21 arany-. 27 ezüst- és 22 bronzérmet nyertek. A szervezet az elmúlt esztendőben is nagy figyelmet szentelt a szakosztályok fejlesz­tésének, technikai színvonaluk emelésé­nek. Korszerű berendezésekkel gyarapod­tak az MHSZ rádióamatőr-klubjai, s az anyagi lehetőségeknek megfelelően fej­lődtek más technikai sportágak is. Az MHSZ előtt álló feladatokat ismer­tetve, Tringer Gyula a többi között el­mondta: a szervezet életének kiemelkedő eseménye lesz július végén az MHSZ ve­zetőinek országos tanácskozása, amely az elmúlt oí évben végzett munkát érté­keli, s kijelöli a további tennivalókat. íf Sikereink köteleznek" Európa-szerte ismert köny­nyűbúvárok és modellezők, autósok oktatása, lövészklu­bok, s persze bátor emberek — repülővel a felhők fölött. Ugyebár ennyit mindannyi­an tudunk az MHSZ-ről, s ha egy-egy nagyobb rendez­vény adódik környékünkön — mint például tavaly a re­pülősök országos bajnoksága volt —, közelebbről is szíve­sen szemügyre vesszük mit és hogyan tanítanak a kü­lönböző klubokban. Egy évet értékelő, terveket felvázoló írásban azért nem árt ennél többet elárulni az MHSZ megyei munkájáról. Például azt, hogy a szövetségnek több mint 15 ezer tagja van mifelénk, 208 klub működik a megye területén, és... De a többiről már beszéljen a legilletékesebb, Palotai Jenő alezredes, az MHSZ megyei titkára. Beszélgetés Palotai Jenövei, az MHSZ megyei titkárával Palotai Jenő — Az MHSZ általános cél­jai — hazafias-honvédelmi nevelés, katonai erő- és futó­képzés, a honvédelmi spor­tok szervezése — természe­tesen ránk is vonatkoznak. Ami speciálisan Csongrád Zsengellér' Öábor világbaj­megyéi : mindezt minálunk nok lett. Vörös Endre a szo­180 általános honvédelmi és c'ialista országok „kis világ­28 úgynevezett szakági klub bajnokságán" lett első, köny­biztosít keretet. Ez utóbbiba nyűbúváraink közül Veszeli­tartoznak repülőseink, a nov Annamária Európa-baj­sárkányrepülők, könnyűljú- nok, Tóth Katalin Hanno­várok, rádiósok, modellezők, verben állhatott a dobogó a minőségi lövészklubok és legfelső fokára, Ginczinger kapunk társadalmi a gépjárműbarát szakkörök. Edit előkelő helyen szere­— Lehetőség tehát volt Pelt az európai ranglistán, tavaly is bőven. És jelentke- m»g Gyémánt Imre, verseny­ző? zőink felkészítője, mester­— A taglétszámról már edzői fokozatot kapott. Autó­volt szó. Ehhez annyit ten- crossozónk, Nagy Sándor. nék hozzá, hogy az idén sze- jelenleg Európa negyedik retnénk elérni a 3.5 százaié- legjobbja, az összetett hon­kos szervezettséget, ami je- védelmi versenyen induló lenleg az országos átlag. magyar válogatott zömét pe­Ez a mennyiség. A minő- di8 szegediek alkotják. fegyveres országos bajnok­ság nyitja a sort, majd az év során mi rendezzük a vi­torlázórepülők Alföjd Kupá­ját, a szabadon repülő mo­dellek ifjúsági és felnőtt or­szágos bajnokságát, s nem­zetközileg is rangos mezőnyt várunk a Szeged Kupa hajó­modellversenyre. A felsorol­tak mellett több MHSZ-válo­gatott felkészülését is mi biztosítjuk edzőtáboraink­ban. Megyei rendezvényeink közül ki kell emelni az úttö­rőszövetség megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból tervezett honvédelmi na­punkat. valamint a diák­olimpiát. Végül hadd szóljak egy so­kakat érintő szervezeti kér­désről. Tovább bővítjük klubhálózatunkat, így sze­retnénk valamennyi, me­gyénkben működő egyete­men, főiskolán, középiskolá­ban, valamint az 500 lakos­nál nagyobb településeken és az 500 dolgozónál többet fog­lalkoztató üzemekben mű­ködtetni — jól működtetni — az MHSZ-csoportokat. Ma azt mondom: terveink reáli­sak, s ha annyi segítséget aktívá­inktól, mint a korábbi évek­ben, nem okozhat gondot a megvalósítás sem. Bátyi Zoltán Szml elnökségi ülés A szakszervezeteik megyei tanácsa ez évben ás kiemelt feladatként kezeli települé­seink fejlesztését. Ilyen elv alapján az szmt elnöksége januárban 6 kiihelyezett ülést tart megyénk különböző te­lepülésein. A tanácskozások sorát a tegnapi, Mindszen­ten megtartott ülés nyitotta, ahol a résztvevők értékelték az 1985. évi együttműködési megállapodások végrehajtá­sát, s meghatározták az idei községfejlesztés fő feladata­it. Ma Kisteleken találkoznak az elnökség tagjai a városi jogú nagyközség vezetőivel, január 29-én Vásárhelyen, 30-án Szentesen és Csongrá­don, 31-én pedig Makón ülé­sezik az szmt elnöksége. A szegvári éis szegedi tanácsko­zásra februárban kerül sor. Környezetünk védelme Ábrahám Kálmán állam­titkárnak, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének vezetésé­vel szerdán, Budapesten ta­nácskoztak a fővárosi és a megyei környezet- és ter­mészetvédelmi bizottságok vezetői, s körvonalazták e bizottságok VII. ötéves ter­vi legfontosabb feladatait. A megyei környezet- és természetvédelmi bizottsá­gok munkájának jelentősé­ge nagymértékben növeke­dett a Minisztertanács 1985 augusztusi rendelete nyo­mán, a mostani tanácskozá­son ezeket a feladatokat vi­tatták meg. Az elkövetkező időszakban a bizottságok fo­kozott gonddal vesznek részt a természetvédelmi értékek megőrzésében. A környezet­és természetvédelem szem­pontjait ma már egyre fo­kozottabban érvényesíteni kell a népgazdasági terve­zésben, ehhez a bizottságok is messzemenően hozzájá­rulnak. Emellett ösztönzik a környezetkímélő technológiai megoldásokat, különösen azo­kat, amelyek hosszú távon a leggazdaságosabbak. ségről pedig: korábban elért sikereink köteleznek. Termé­szetesen ez alapján tervez­tünk 1986-ra is. Hogy milyen — Azt hiszem, ennyi elég ahhoz, hogy mindenki be­lássa.- igencsak kemény ira­mot diktáltak tavaly az sikerekre gondolok? Neveié- MHSZ klubjaiban. S mi sze­si és képzési tevékenységünk repel az eredményekre épí­ugyan nem olyan látványos, tett tervekben? mint spertmunkánk, de ezen — Az eddiginél is maga­a területen is előre léptünk, sabb színvonalon megrende­Ezt tanúsithatiák mindazok, zett versenyekkel csalogatni akik bekapcsolódtak klubja- a jelentkezőket, még széle­ink munkájába. Sportered- sebb tömegbázist kiépíteni, menyeink már nagyobb nyil- Így foglalhatnám össze a vánosságot kaptak, de azért legfontosabbakat. Nos, ren­nem árt újra felidézni, hogy dezvényből nem lesz hiány, például modellezőink között Már e hétvégén a téli lég­Közös marketing­vállalat alakul Szerdán az Ipari Minisz­tériumban a legfontosabb idei feladatokiról és az évin­dítás tapasztalatairól tájé­koztatták az újságíróikat. 1986-iban a népgazdaságii terv az ipari termelés 2,8 százalékos növekedésével Számol, az ipari termékek rubelelszámolású kii vitel ét 4, a konvertibilis elszámolá­sú exportot 4-5 százalékkal szükséges bővíteni. Azok a vállalatok, amelyek akár hosszú távon, tehát több év­re előre, akár erre az évre többlet konvertibilis export­ra vállalkoznak, pályázat út­ján bizonyos adó- és hitel­kedvezményekhez juthatnak Az export széles körű növe­lésére azonban csak 'ver­senyképes és jövedelmezően értékesíthető .termékekkel nyílik lehetőség, ezért a mi­nisztériumban rövidesen el­készítik az ipari szerkezetát­alakítási programot. A vál­lalatok .piaci gond jainak eny­hítése céljából az Ipari, a KüLkereskedelmii Minisztéri­um és a Kereskedelmi Ka­mara közös marketing válla­lat létrehozásán fáradozik. Ez a kisvállalat ipari partne­reinek piaci .információkat szolgáltat, piacot szerez a termékeknek, s ha az üzlet létrejön, meszesedik a váLlall árbevételéből. Fontos feladat a lakosság iparaikekkel való jobb el la­tosa. Már eddig ás jelentős erőfeszítéseket tettek a hi­ánycikkek körének csökken­tésére A távközlés fejlesztéséről A Hazafias Népfront Köz­lekedési és Távközlési Albi­zottsága szerdán az új Krisz­tina központ épületében a távközlés 1986—90 évi fej­lesztési céljairól tanácsko­zott. A posta vezető szak­emberei elmondták, hogy jelenleg telefonellátottság szempontjából Európa orszá­gai között az utolsó helyek egyikét foglalja el Magyar­ország: 100 lakosra 14 tele­fon jut, bár az ország fej­lettségi szintjének jelenleg a 22-es telefonsűrűség fe­lelne meg. A posta 22 év alatt kap­csolt be annyi főállomást, amennyi nyilvántartott vára­kozó van. Különösen rossz a telefonok megoszlása: a mintegy másfél millió be­szélőhelynek csaknem a fele a fővárosban van, s nyolc­millió vidéki lakosra jut a másik fele. A VII. ötéves tervi táv­közlési fejlesztésekre több változat is készült. A meré­szebb, s egyben az Állami Tervbizottság által jóváha­gyott fejlesztési elképzelé­sek szerint összesen 405 ezer főállomást létesítenek; ebből mintegy 150 ezret az elavult központok pótlásáfa fordíta­nak, s csak a fennmaradó rész szolgál kapacitásbőví­tésként. A tervek szerint 735 helységben automatizál­ják a telefonközpontokat, így megmarad a lehetőség arra, hogy 1995-ig teljesen befejeződjék az automatizá­lás. Mindezek ellenére, még ilyen arányú fejlesztések mellett is tovább nőnek a kielégítetlen igények, a szá­mitások szerint a várakozók száma a tervidőszak végére meghaladja a félmilliót. A VII. ötéves tervidőszak­ban folytatódik az elavult távíróközpontok felváltása korszerű elektronikus rend­szerekkel, és sor kerül a legfontosabb telex_ és adat­állomási igények kielégíté­sére. Közügy ­kérdőjelekkel N evezetes dátum az egyetemes neveléstörténetben is a 800. esztendő karácsonya. Fényes ünnepségen a pápa ekkor koronázta császárrá Nagy Károlyt, a frankok uralkodóját, aki a feudális államszervezet kiépí­tésével egy időben az egész országra kiterjedő, a területi elven nyugvó iskolahálózatot hozott létre. Ennek előtte is­meretlen volt Európában a széles körű iskoláztatás. Azért emlékeztetünk erre a messzi századokba vesző epizódra, hogy kitessék: lám, már a kezdet kezdeténél, az intézményes „tömegoktatás" megszületésekor a frank bi­rodalomban — a kor színvonalát és művelődési igényeit jóval meghaladva — közügy volt az ifjúság tanítása, ne­velése, a műveltség alapjainak lerakása. Gyakran mondogatjuk, és így is van; a szocializmus abban is meghaladja a polgári társadalmat, hogy köz­kinccsé teszi a műveltséget, szélesre tárja mindenki előtt az oktatási intézmények kapuit, és az iskoláztatás alakulása az egész nép számára közüggyé válik. Az oktatás szerve­zése ugyan már nálunk is régóta állami feladat, de nap­jainkban sok olyan ember van, aki valamiképpen állást foglal a gyermeknevelés, a tanitás ügyes-bajos dolgaiban. Más kérdés, hogy az egyéni nézetek hangoztatása, az is­kola mindennapi életébe való beleszólás, amely persze — a pedagógusok a megmondhatói — korántsem mindig in­dokolt, kellő segítség-e az érintetteknek közoktatásunk to­vábbfejlesztéséhez. Művelődési házak, klubok, színházak, mozik, rádió, televízió, könyvek és önképzés — számos útja-módja van napjainkban a művelődésnek, az ismeretszerzésnek, de a gazdag kínálat ellenére is vitathatatlan, hogy a nemzet műveltségének megalapozója és legfontosabb intézménye modern világünkban is az iskola. A nevelés-oktatás ügyének további társadalmasítása jelenlegi gazdasági körülményeink között elsősorban cse­lekvő hozzájárulást igényel. Erre mutatott rá Pozsgay Imre is. a Hazafias Népfront decemberi kongresszusán: „A kulturális életben a közkiadásokkal való takarékosság ér­zékenyen érintette az iskolai-közművelődési területek fej­lesztési és fenntartási, működési feltételeit. Az állam el­látási kötelezettsége és felelőssége továbbra sem csökkent­hető a feladatokban, dé keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit." Mit tehet a népfront az iskoláért, a nevelésügyért; hol lehet elkezdeni a mostaninál hathatósabb patronálást? Azt hiszem, mindenkinek kézenfekvő, hogy a családi nevelés erősítése a kiindulópont. Amennyire egyértelmű ez, leg­alább annyira nehéz kérdés is egyúttal Ez idő tájt a család funkciója átalakulóban van. Szemünk láttára zajla­nak le a családban azok a szerkezeti változások, amelyek hatásaként sajnálatos módon a nevelés háttérbe szorul. Egyfajta válság ez, hiszen a családok jelentős része nem vagy csak akadozva látja el első számú kötelezettségét, a gyerekek nevelését, mi több, ezt a terhet igyekszik telje­sen áthárítani a társadalomra, leginkább az iskolára. Föl­borul a család és az iskola közötti hagyományos, nagy múltú munkamegosztás — az iskola terhére, végső soron azonban gyerekeink kárára. Helyesen ismerték föl tehát a kongresszus fölszólalói, hogy a családi nevelés sáncait kell megerősíteni minél előbb — a 'pedagógusok közreműködésével —, a család és az iskola viszonyában kell újra összhangot teremteni. E tekintetben a legsürgősebb tennivalót a kongresszuson így jelölték ki: „Az iskola és a család közötti együttműködés jegyében erősítjük kapcsolatainkat a szülői munkaközös­ségekkel és a tantestületekkel. Arra törekszünk, hogy mi­nél több család vállalja a gyermekeink jövőjét megalapo­zó, a jellem- és a munkára nevelés, az érzelmi és értelmi nevelés fáradságos, de sok örömet is nyújtó munkáját." Mostanátjan hajlamosak vagyunk a társadalmi együtt­élés zavaraiért is kizárólag a gazdasági nehézségeket okolni. Pedig a gazdasági rendteremtés csak az egyik kulcs a társadalmi gondok zárjához, a másik kulcs tudati jellegű, tehát bennünk van, az emberekben. A társadalom lendületes fejlesztéséhez az intézmények kapcsolatának összhangba liozásán kívül magunknak is meg kell újul­nunk, főleg közösségi kapcsolataink újrarendezésével. A nagyobb szabadság, a szocialista demokrácia kiterebélye­sedése kitűnő alkalmat kínál a megújuláshoz, csak élni kell a lehetőséggel. A családi nevelés fogyatékosságai — a velük szoros össze­függésben az elharapódzó magatartási kulturálatlan­ság —, az iskolai élet ellentmondásai sem szűnnek meg maguktól; fölszámolásukhoz tudatos közösségi mun­ka szükséges, ami óhatatlanul a nevelésre, az iskolaügyre mutat vissza. Nincs a társadalmi fejlődésnek olyan kér­dése. amely valamiképpen ne kapcsolódnék az iskolához, a művelődéshez. Az iskola rangjának emelése ezért egyik legfontosabb közügyünk. P. Kovács Imre A szövetkezeti lakásépítkezésekről Az elkövetkező időszakban a Szövosznál arra számíta­nak, hogy a VII. ötéves terv idején folyamatosan növek­szik a szövetkezeti formában épített és fenntartott ottho­nok száma. Négy-öt év múl­va — az idei kétezerrel szemben — évente már 9-10 ezer lakást hoznak tető alá. Az idén január l-jével meg­szűnt a tanácsok szövetkeze­ti lakásépítési kiutalása, ám továbbra is léteznek és élet­képesen működnek a lakás­építő és -fenntartó szövet­kezetek, amelyek egyre bát­rabban vállalkoznak nem­csak lakások, hanem műhe­lyek, garázsok és üdülők építésére. Az országban csaknem 1400 lakásszövetkezet tevé­kenykedik. Közülük 1080 a -fenntartó, 54 az -építő, 190 a garázs- és 17-t-17 az üdü-. lő-, illetve a mühelyfenntar­tartó szövetkezet. A szövet­kezetek által fenntartott la­kások száma eléri a 260 ez­ret, s kezelésükben van 1300 üdülő, 48 ezer garázs és 140 műhely. A jelenlegi lakásállomány több mint 70 százaléka szár­mazik még tanácsi értékesí­tésből. Az adatok szerint csaknem 50 ezer az olyan otthon, amelyet maguk a szövetkezetek építettek. A jövőben nemcsak az építő­kedvet kell fokozni, hanem a karbantartásokat is, mivel a tagok birtokában lévő 25­30 éves épületek is tataro­zásra szorulnak. A szövetkezetek karban­tartó tevékenységére egyéb­ként jellemző, hogy a laká­sok kétharmadánál a kisebb­nagyobb felújításokat saját brigádjaik végzik, önköltsé­gesen, 20-30 százalékkal ol­csóbban dolgoznak, mint a szakvállalatok. Szintén a szövetkezetek dolgozói fogla­latoskodnak összesen több mint 300 park és játszótér, 200 klubhelyiség, valamint számos kondicionálóhelyiség állagának megóvásával is. Az elmúlt években csök­kent a szövetkezeti lakásépí­tés teljesítménye. Gondot okozott — részben még ma is —, hogy az építkezők ne­hezen jutottak telekhez. Esé­lyeik január l-jétől javultak, mivel immár a lakásépítő szövetkezetek hitelt kaphat­nak a terület-előkeszitéshez is. A Szövoszban és a lakás­építő szövetkezetek munká­ját irányító fővárosi, vala­mint megyei szervezetekben keresik azokat a megoldáso­kat, amelyekkel jobban, kor­szerűbben lehet (építkezni. Igyekeznek olyan, viszonylag olcsó technológiákat megala­pozni, amelyek bevezetésé­vel a tagok, ezen belül is elsősorban a fiatalok mun­káját az építkezés során na­gyobb arányban képesek igénybe venni (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom