Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

MAGAZIN 14 Szombat, 1986. január 18. / %]i> ín A szerette Város KÉSZÜLŐ KÖNYVEMRŐL Hatvan felé, hazafelé — tartja a közmondás, s közeledvén ehhez az emberi életben mindenképpen jelentős határkőhöz, nekem is a betakarításhoz, írásaim áttekintéséhez, a maradandónak Ítéltek egybegyűjtéséhez kellett látnom. Illés Endrének, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójának megértése tette számomra lehetővé, hogy Szegedi örökség (1983) cimü könyvem párjaként és folytatásaként újabb gyűjteményt tehessek a városukat szerető szegediek és a szegedi művelődési hagyomány iránt érdeklődő minden magyarok asztalára. Említett tanulmánykötetemet — egyetlen bírálat, a Tiszatájé kivételével (hiába, senki sem próféta saját hazájában!) — kedvezően fogadták a hozzáértők és az olvasók egyaránt, s gyors elfogyása is megnyugatatóan bizonyította számomra, hogy a helyi szellemi örökséget, az országnak történelmet, irodalmat, néphagyományt méltányló olvasóközönsége tudja úgy tekinteni mint az egyetemes magyar műveltség kiszakithatatlan részét; meglátja benne, hogy a helyi szín, a couleur locale, a nemzeti kultúra színképének nélkülözhetetlen összetevője; hogy a szegedi tradíciók föltárásával és közkinccsé tételével nem holmi provincializmust dédelgetünk, hanem a közös magyar művelődéstörténeti kincset gazdagítjuk. Uniformizáló korunkban a jellegzetességek, sajátosságok tudatosítása, megőrzése a nemzeti öntudatnak — ma divatos szóval: identitásnak, éntudatnak, azonosságtudatnak — tán legfontosabb összetevője. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,.. " Ismernünk kell hazánk, szülőföldünk, lakóhelyünk történelmi, művelődési, művészeti nevezetességeit, helyi értékeit, hogy szerethessük, hogy tudatosan ragaszkodjunk hozzájuk. Ezt igyekszem szolgálni, mióta első cikkem nyomtatásban megjelent. A CÍMRŐL A szokatlan cim Tömörkény Istvántól való. ő ismertette A szerette Város cimmel a Szegedi Napló 1901. október 13-i számában Kulinyi Zsigmond Szeged új kora című könyvét. Örökölvén tőle, át akarom testálni a 21. század Szegedjének szókincsébe. Jóllehet értelme ugyanannyi, mint „a szeretett Város", hangulatával, régiségével mégis több: egyénibb. Csak Szegedre értendő, akár a nagy kezdőbetűs Város. Emellett megőrzendő-nyelvi sajátság: nyelvünk finnugor jellegzetessége. Mai nyelvünkben csak néhány állandósult kifejezés őrzi ezt az ősi igeneves szerkezetet: madárlátta, istenadta, istenverte, szúette, molyette, ebadta, napsütötte s hasonlók. A régi magyar nyelvben azonban gyakori volt, Klemm Antal történeti mondattanában 1273-ból idézj az első példát. Lőrincze Lajos meg azt irja róla: „Nem is csoda: az ilyen szerkezetek kedvelése is egyik jellemző vonása a finnugor nyelvek családjának." Nyelvünk páratlan tömörségének egyik összetevője ez a szerkezet, amelynek az a jellegzetessége, hogy birtokos személyrag járul a melléknévi igenévhez. A Debreceni Grammatika (1795) idézi ezt a példamondatot: „Én főztem, te főzted, ő főzte étel. " Kisfaludy Sándor írta: „A szerettem jó ifjú" Garay János Az obsitos-ában (1843) Hárynak „ország-világ csodálta vitézi tetteiről" regélt. TÖRTÉNELMI EMLÉKEK Új tanulmánykötetem szerkezete pontosan követi a Szegedi örökség-él. Első részében történeti emlékeket idéz: a Város legrégibb névről ismert utcájának, a Szentháromság utcának (a mai Hunyadi János sugárútnak) históriáját, egykorú lakóit, nevesebb épületeit a Szegedi örökségben olvasható Ipar utca múltjához hasonlóan adom elő. A szabadkőművesség helyi története sok mindent megmagyaráz a dualizmus kori Szeged történetéből, és Móra Ferenc életművétől is elválaszthatatlan A régi szegedi kávéházak ugyanígy Tömörkény Istvánétól, Juhász Gyuláétól. A Somogyi-könyvtár szerepe Szeged művelődéstörténelében száz esztendő szellemi életét határozta meg. Néhány nevezetes színházi bemutató (Az aranyember-é, az Éjjeli menedékhely-é, az R. U. R.-é, és Isadora Duncan szegedi vendégszereplése) a szegedi színháztörténet, Walter Crane idelátogatása a művészeti élet jeles eseménye volt. A Szegedi Nemzeti Tanács története főként azért érdemel különleges figyelmet, mert — Móra és Juhász Gyula vezető szerepe mellett — Dettre János kormánybiztosi kinevezésében vált döntő jelentőségűvé, és ez rányomta bélyegét mind két forradalom szegedi viszontagságaira. Koroknay József Templom téri kis nyomdájának pedig páratlan szerep jutott irodalomtörténetünkben: ő adta ki József Attila első három verseskötetét! Végül Amikor Szegeden dobogott az ország szive cimmel 1944 őszének politikai és kulturális eseményeit, az élet újraindulását idézem föl. Azt, hogy mennyi mindenről állapíthatjuk meg büszkén: „először Szegeden" indult — máig élő — napilap, a Délmagyarország; Szeged a fölszabadulás utáni könyvkiadás bölcsője; itt nyitottak ki először az iskolák, a színház, s így tovább... Egy cikkben nyelvi emlék: az ö-ző beszéd is helyet kapott könyvemben. Szépsége, a nyelvünkben egyhangúságot okozó sok e hanggal szemben változatosságot hozó ereje, hangulata érdemesiti megbecsülésünkre, őrzésére, ahol erre a nyelvhelyesség és a helyesírás lehetőséget nyújt. ÖRÖKHAGYÓK Folytatom a Szegedi örökség arcképcsarnokát: Vedres István, Miskolczy István, Maráthy Mátyás, Maróthy István, Petrovits István, Somogyi Károly, Hermán Ottó, Reizner János, Vass Pál, Békefi Antal, Cserzy Mihály, Moór Manó, Újvári Péter, Király-König Péter, Réti Ödön, Balázs Béla, Bauer Ervin, Dettre János, Pávai-Vajna Ferenc portréját vázolom föl; Szabó Dezső szegedi tartózkodását, a Kosztolányit idekötő kapcsolatokat, életművüknek Szegeddel való kölcsönhatását mutatom be. Tömörkényről és Juhászról előző kötetemben is írtam; most is egy-egy új oldalukról igyekszem őket ábrázolni. Kálmány Lajos jeles mesemondóját, az egyházaskéri Borbély Mihályt is fölidézem. KORTÁRSAK Bár ők is örökhagyók, de őket személyesen ismertem. Sz. Szigethy Vilmossal ifjúi hévvel hírlapi vitába keveredtem, élete alkonyán barátságá ba fogadott. Csefkó Gyulával kevéssel halála előtt készítettem interjút. Shvoy Kálmánnal sohasem beszéltem, de gyakran láttam a Somogyikönyvtár olvasótermében, amint a régi hírlapkötetek fölé hajolva elszenderedett, és szája szélén, mint Toldién, nyál csordult... Amit emlékiratainak megjelenése után a szakkritika kivétel nélkül a kiadvány hibájául rótt föl, a Délmagyarországban megjelent részletek alapján ugyanezeken a hasábokon már 1977ben szóvá tettem — hasztalan. Domokos Lászlóról nagyobb életrajzi vázlatot közlök: Mórához és Juhászhoz való viszonya, a századelő szegedi újságírásában és közéletében betöltött szerepe mindenképpen szükségessé teszi, hogy nevét a szélesebb közvélemény is megismerje. Klemm Antal pályámra inditó professzorom, első főnököm volt: szerénységénél csak tudása volt nagyobb. Születésének századik évfordulóján Pécsett is, Szegeden is méltón emlékeztünk a magyar nyelvtudományban betöltött szerepére és különös, de rokonszenves emberi lényére. Szegedi Lukács György a királytól kapott előnevében hordozta családjának itteni eredetét: erre is igyekeztem fényt deríteni. Az amerikai magyarság történetére vonatkozó Vasváry-gyűjtemény, a Somogyikönyvtár kincse, az alsóvárosi születésű Vasváry Ödön életműve. Erdélyi Jenőné Lengyel Vilmáé viszont az az ezernyi cikk, irodaimi, zenei, színházi, »képzőművészeti bírálat, amely csaknem negyedszázadon keresztül jelent meg a helyi lapokban — elsősorban a Délmagyarországban —, és amely nélkülözhetetlen forrása e negyedszázad helyi művelődéstörténetének. Szent-Györgyi Albert szegedi korszakának fölelevenitésével és emlékhelyeinek földerítésével a helyi természettudományi örökségre kívántam fölhívni a figyelmet. Révai József itteni kapcsolatainak bemutatásával azt is érzékeltetni akarom, hogy ez a kiváló elme, a sztálini módszereknek rabjaként, miként tévesztett utat, de József Attilához fordulásában hogyan érvényesült az önkritikái elem, s hogyan kereste Petőfi és Ady utódában a kort ellentmondásaival együtt leghívebben kifejező embert és költőt. Burger (később Bojta) Béla Juhász Gyula védőügyvédje, Pór Tibor (ma Sarló Sándor) újságirótársa, Szabó Lőrinc a költőtársa és a betegség rémeivel való vívódásának szemtanúja, megörökítője volt. Bálint Sándor, akiben a nép vált tudóssá (ahogy Illyés Gyula Györffy Istvánról mondotta), Juhász Gyula óta Szeged legnagyobb szülötte. Pálfy György, a fölszabadulás utáni első polgármester, tragikus sorsával is rászolgált emlékezetünkre. A Szegedi Fiatalok két jeles tagjáról, Hont Ferencről és Ortutay Gyuláról is elmondom, amit Szegedtől kaptak, amit Szegednek adtak. Ignácz Rózsa színészlányként fordult itt meg, és íróként örökítette meg emlékeit: kulcsregénye nyomán próbálom jellemezni a 30-as évek elejének szegedi világát. Darvas József Szeged-élményét egyfelől Móra Ferenc és Juhász Gyula jelentette, másfelől azonban a kiterjedt szegedi határ szegényparasztsága, amelynek sorsáért szót emelt cikkeiben, riportjaiban. Ezeket is megpróbáltam sorba szedni. Végül minden problematikussága ellenére is fölvettem gyűjteményembe a Tisza-gyilkosságért a Csillag börtönbe került, szabadulás után itt letelepedő és a fölszabadulás után közéleti szerepet is játszó Sztanykovszky Tiborral foglalkozó írásaimat is, mert alakja nemcsak a szegedi históriának, hanem az egyetemes magyar történelemnek is letagadhatatlan figurája — minden tanulságával együtt. Ezeknek a cikkeimnek is u Délmagyarország adotl terei, mini ahogyan A szerelte Város legtöbb írásának. A terjedelmesebbek a Tiszatájban, a Somogyi-könyvtári Műhelyben, a Móra Ferenc Múzeum évkönyveiben jelentek meg. Bízom benne, hogy kötetbe gyűjtve, egymást erősítve, még többet sugallnak, mint annak idején, külön-külön megjelenve. Azt, amit a címmel is ki akarok fejezni: ez a Város, bár sokszor volt hozzám mostoha, szellemi örökségével méltó az ajnározó szeretetre. PÉTER LÁSZLÓ Boszorkányégetés a képernyőn A leghíresebb szegedi boszorkányperről készítette újabb játékfilmjét Sólyom András, a Szegény Dzsoni és Árnika című nagy sikerű mesefilm fiatal rendezője. Az Ördögmagiszter című film története 1728. június 21-ének éjszakáján játszódik. A cselekmény szálai a szegedi magisztrátus tisztségviselői és a többi hatalmon lévő személy között bonyolódnak egy tisztújítási akció közepette. Az akkori magiszter (főbiró), Rózsa Dániel (Cserhalmi György alakítja) ezen a napon érkezik vissza Bécsből, ahol az uralkodótól megszerezte Szegednek a szabad királyi város előjogot, s ezzel ő lett Szeged város első számú ura. A korábbi demokratikusabb vezetéssel azonban így egyszemélyi vezetés alakulna ki — sokaknak nem tetszően. Ez az éjszaka azok számára fontos, akik nem kivánják, hogy Rózsa Dániel legyen a legfőbb ember a városban. A feszültségekkel teli szituáció kiválóan alkalmas a különféle karakterek mozgatására, ütköztetésére. Egyesek helyezkednek a főhős körül, mások félnek a változástól, és sunyin meglapulva várják a fejlemények végét, hogy a győztes oldalára állhassanak. A történet csattanója, hogy Rózsa Dániel áldozata lesz a tisztújításnak, és máglyára kerül. — Miért választott ilyen távoli és nehéz történelmi témát ? — kérdeztük Sólyom András filmrendezőt. — Kárpáti Péter, a Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturg szako$ hallgatója írta a forgatókönyvet vizsgadolgozatként 1982-ben. Találkoztam Kárpáti Péterrel, és közös gondokodásunk eredménye a film, amelynek sztorija valóságos eseménysorozatra épül, természetesen számos fiktív kiegészítéssel. Az ezerhétszázas évek elején valóban megesett, hogy befogtak embereket, pert kreáltak, és számos áldozatot máglyahalálra ítéltek, sokakat pedig börtönbe zártak boszorkányságért. Rózsa Dániel nyolcvankét esztendős volt ekkor, ennek ellenére tűzre vetették. Két héttel késóbb a Frankfurter Zeitungban Mi történt Szegeden cimmel cikk jelent, meg, melyben egy ismeretlen szerző beszámol a boszorkányperről, leirja, hogy a város főbíráját is megégették, sőt hogy a köztiszteletnek örvendő tisztviselő maga volt a fóboszorkány, az ördögmagiszter. Ez a dokumentum volt egyik kiindulópontunk. Boszorkányokkal, tündérekkel játékos, fantasztikus formában foglalkoztam már mesefilmemben. Ezúttal a hatalom működésének mechanizmusa izgatott, s az hogy egy bizonyos hatalmi gépezet miként morzsol fel egy jószándékú, kiváló képességű egyéniséget. Hogyan lehet tönkretenni ügyes provokációval, cselekkel egy közkedvelt személyiséget. — Témaválasztásával netán valamiféle üzenetet óhajt küldeni a mának ? — Nem állt szándékomban semmiféle maiságot beleeróltetni a nv'",v. Az eredeti események rekonstrukciójára törekedtünk forgatócsoportul Ennek ellenére lehetnek bizonyos „áthallások a mába", mivel a hatalmi ;,: c mikéntjét mindenfajta szájbarágás nélkül szerettük volna megértetni, s ehhez a történet modell-keretül szolgált számunkra. Úgy érzem, célunkat elértük: sikerült kívülről úgy beletekinteni a hatalmi apparátus működésébe, ahogyan azt a mi hétköznapi tudatunkkal, saját életünk látószögéből nem tehetnénk meg. — A film cselekménye mindössze egyetlen éjszakára korlátozódik. Miért érezte szükségét ily nagymérvű leszűkítésnek ? — Nem valamifajta rejtélyes művészi megfontolás késztette erre, hanem egyszerű technikai ok. Dramaturgiai segítség volt, ugyanis kilencven percben nincs lehetőség valamennyi körülményt, előzményt, helyzetet áttekinteni. Az események ideje leszűkült a bál éjszakájára, amikor a hazatérő Rózsa Dánielt ünneplik. Ez a történet középpontja. A város előkelőségei az emeleti bálteremben mulatoznak, közben a pincében a befogott szegényeket kínvallatják: ki az ördögmagiszter, és hol található? De a többit inkább majd elmeséli a képernyő. A Mafilm és a televízió közös költségvetésével készült látványosnak ígérkező film operatőre Zádori Ferenc, zeneszerzője Márta István. Főbb szereplők: Cserhalmi György, Máté Gábor, Bánsági Ildikó, Horváth Jenő, Hollósi Frigyes, Margitai Ági, Bánki Zsuzsa, Kádár Flóra és Balkay Géza. Képeinken: Margitai Ági és Cserhalmi György valamint Máté Gábor a filmben S. T.