Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

3 Szerda, 1985. december 18. I kongresszus volt Tudományos előadóülés Szegeden Fél évszázada, 1935-ben tartotta a nemzetközi kommunista mozgalom történetének sorsfordító kongreszszusát a Kommunista Internacionálé. Ezen a tanácskozáson hirdették meg a pártok új irányvonalát, amely a fasizmus előretörésével meghatározta a kommunista mozgalom célját, feladatait, stratégiáját, meghirdette az antifasiszta népfrontpolitika céljait. Az utóbbi időben a történettudomány bizonyos évfordulókhoz kapcsolódva jelentős históriai események helyét és szerepét pontosította, vizsgálta azok hatását a "hazai és a nemzetközi történelmi fejlődésben, a kommunista és munkásmozgalom stratégiájára. Ezek az ismeretek, aktualitásokhoz kapcsolódó programok gazdagították nem csupán a tudományos szocializmust, de áttekintést adva beépültek a szocialista közgondolkodás folyamatába is. Ezeket a gondolatokat hangsúlyozta Koncz János, a megyei pártbizottság titkára megnyitó beszédében azon a szegedi emlékülésen, amelyet a Komintern VII. kongresszusának ötvenedik évfordulója tiszteletére rendeztek a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. A rendezők között találjuk a TIT Csongrád Megyei Szervezetét, a JATE-t, az MSZMP Csongrád Megyei Oktatási Igazgatóságát, a SZAB történettudományi és filozófiai szakbizottságát, a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságát és a Magyar Történelmi Társulatot. A megnyitót követően Bárány Ferenc tartott plenáris előadást a Komintern VII. kongresszusának történelmi jelentőségéről. Három szekcióban — Fehér István tanszékvezető főiskolai tanár, Kanyó Ferenc, az MSZMP oktatási igazgatóságának igazgatója és Serfőző Lajos tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével — kilenc előadás hangzott el. Anderle Ádám: A népfrontpolitika alternatívái Latin-Amerikában; Kukovecz György: A népfrontpolitika feltételrendszere és szakaszai Kubában; J. Nagy László: A Komintern VII. kongresszusa -és az arab kommunista mozgalom; Székely Gábor: A Komintern VII. kongresszusa megszervezésének körülményei; Fábián György: Georgi Dimitrov az antifasiszta népfrontért vívott harc kiemelkedő képviselője; A. Sajti Enikő: A Jugoszláv Kommunista Párt IV. konferenciájától a spliti plénumig; Pintér István: Az MSZDP és a Komintern VII. kongresszusa; Kövér Lajos: Az együttműködés lehetőségei és dilemmái az európai kommunista és szocialista pártok ideológiai alapvetésében; Majsa József: Az antifasiszta népfront és a két munkáspárt együttműködésének kérdései Franciaországban címmel tartott előadást. A Komintern VII. kongresszusa óta eltelt időszak bebizonyította, hogy döntései, határozatai máig ható érvényűek, a ma létező 85— 90 bolsevik típusú párt 70— 80 millió tagja a béke, a haladás és a fejlődés letéteményese. A Föld minden pontján, és így a közvetlen környezetünkben is, jelentős eredményeket tudhatunk magunkénak, gondoljunk csak a mai népi nemzeti egység kérdéseire, p szaporodó demokratikus fórumokra vagy arra a tényre, hogy az MSZMP programját magáévá tette a magyar nép. Képviselők tanácskozásai Költségvetésről, tervekről Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága kedden ülést tartott a Parlamentben. Antalffy Györgynek. a bizottság elnökének megnyitója után Markója Imre igazságügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltésének módjáról, s az ehhez szükséges jogi változtatások tervezetéről. A bizottság a miniszter tájékoztatóját 'Mdomásul vette. Ezután megvitatták a tanácsok 1986. évi költségvetéséről. valamint a VII. ötéves népgazdasági terv tanácsi pénzügyi előirányzatáról készített előterjesztést, amelyhez Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. A többi között rámutatott: a továbbfejlesztett tanácsi szervezési és gazdálkodási rendszer elősegíti, hogy a helyi kezdeményezéseket felkarolva, a fejlesztési eszközök hatékonyabb elosztása révén a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjon a községek fejlesztése. A korábbi merev települési kategóriákat félretéve, minden település számára megnyílhat az önálló fejlődés útja. Az elképzelések fontos eleme, hogy a VII. ötéves tervben jelentősen növekednek a tanácsok anyagi erőforrásai. Gazdasági önállóságukat és gazdálkodási biztonsagukat erősiti az is, hogy az állam egyértelműen garantálja a meglevő intézmények működési, fenntartási. felújítási. valamint a település népességszámához kötődő fejlesztési forrásokat. Ugyanakkor a tanács érdekeltebbé válik a helyi bevételek növelésében. Valamennyi tanácsnál a jelenlegi kétféle pénzalap helyett egységes alapot hoznak létre, s így lehetővé válik a" leienlegi felhasználási kötöttségek döntő többségének megszüntetése. A helyi tanácsok szabadon dönthetnek anyagi erőforrásaik elköltéséről. A vitában hozzászóló képviselők közül többen is rámutattak arra. hogy a kedvező változások — amelyek kétségkívül jobb helyzetbe hozzák a tanácsokat — nem mentesek bizonyos feszültségforrásoktól sem, mert például a tanácsok bevételi terveinek teljesítése rendkívüli feladatokat ró az apparátusra. A bizottság napirendjén szerepelt az igazságügyi és a birói apparátus terveinek megvitatása is. Több felszólaló képviselő, nyomatékosan szólt az ügyészi és bírói kar rendkívüli túlterheltségéről, amely óriási terheket ró az itt dolgozókra. Kun László igazságügyminiszter-helyettes szóbeli kiegészítőjében a'z elmondottakkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kormányzat az elkövetkező években fokozatosan javítani szándékozik az ágazat helyzetén. * Kedden a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés honvédelmi bizottsága- A képviselők Gyuricza László elnökletével megvitatták a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot. a Horvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium 1986. évi költségvetését, valamint a bizottság 1986. évi munkatervét. Az országgyűlési bizottság ülésén részt vett és felszólalt Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Dóró György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Kiss Sándor belügyminiszter-helyettes. (MTI) Megbeszélés A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságának székházában Szegeden, tegnap, kedden délután megbeszélést tartottak a VIII. népfrontkongresszuson részt vevő megyei küldöttek. Nagy István, a népfront megyei bizottságának elnöke köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, beszélt arról a felelősségteljes munkáról, amely a küldöttekre hárul, majd Molnár Sándor, a I1NF megyei bizottságának titkára és helyettese, ösz Károly ismertette a kongresszus munkájának menetét, a programot, illetőleg az ezzel kapcsolatos különféle tudnivalókat. A. küldöttek megkapták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának írásos jelentését a VII. kongresszus óta végzett munkáról, és egyéb dokumentumokat. A népfrontkongresszus megyei küldöttei pénteken reggel Szegedről együtt indulnak Budapestre, a kongresszus színhelyére. Megállapodás A hazai kínálat bővítésére jövőre az ideinél csaknem kétszer több, mintegy 40 ezer Black and Decker márkájú villamos kisgép magyarországi értékesítésében állapodott meg az Egyesült Villamosgépgyár a licenctulajdonos amerikai céggel. Az EVIG — amely barkácsoláshoz itthon egyedül készít különféle villamos kisgépeket — a választék szélesítésére- a Belkereskedelmi Minisztérium, a Generalimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Vidia Nagykereskedelmi Vállalat közreműködésével az idén kötött együttműködési megállapodást a Black and Decker céggel. A különféle villamos kéziszerszámok, fúrók, körés láncfűrészek, csiszológépek alkatrészeit az amerikai partner szállítja, azokat az EVIG-ben szerelik össze, s a magyar vállalat gondoskodik a kisgépek hazai szervizeléséről is. Ezeket a kéziszerszámokat nemcsak a barkácsolók, hanem az ipari üzemek is hasznosíthatják. (MTI) Ólommentes benzin Áfor-OKGT tájékoztató Január l-jétől megkezdődik az ólommentes benzin hazai forgalmazása — jelentették be kedden az Afor és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt képviselői a Magyar Sajtó Házában tartott sajtótájékoztatón. A nagy forgalmú tranzitutak és a Balaton mentén, valamint a fővárosban 11 Áfor-töltőállomás és két Shell benzinkút árusítja majd a környezetkímélő üzemanyagot. Elsősorban az idegenforgalmat és a tranzitközlekedést szolgálja, hiszen a cél az, hogy a katalizátoros kipufogóberendezéssel felszerelt személygépkocsik 150—200 kilométeres távolságon belül hozzájuthassanak ilyen üzemanyaghoz. Az újfajta benzint árusító töltőállomások hálózatáról információs térképet készítettek, amelyet a határállomásokon, az idegenforgalmi irodákban kaphatnak kézhez az érdekelt külföldi autósok. * Amint Ternyák Benő, az Áfor vezérigazgatója és Schler Ödön. az OKGT kőolaj-feldolgozási szakágazatának igazgatója elmondotta, az NSZK és Ausztria kérésére rendezkedtek be a 91 oktánszómos ólommentes benzin gyártására és forgalmazására. Nyugat-Európában egyre inkább tért hódítanak az ilyen üzemanyagot használó gépkocsik, s emelkedik a számuk az autós turizmusban is. Így a jövő évtől Ausztriában például a 90 oktánszámú normál benzinből kizárólag ólommentes üzemanyagot hoznak forgalomba. A hagyományos személygépkocsiknál — mint amilyenekkel a magyar autósok járnak — nem ajánlatos tartósan ólommentes benzint használni, mert az ólom a szelepek kenőanyagául szolgál, s ezek az alkatrészek tönkremennek. ha hosszú ideig nélkülözik az ilyenfajta kenést. Az Afor nagy gondot fordított arra, hogy az új benzint szállító tankautó, a töltőállomások tartálya és az üzemanyag-kiszolgáló kút a legkisebb mértékben se szennyeződhessen ólommal. A hazai . üzemanyagok gyártásában fontos program a benzin ólomtartalmának, s a gázolaj kéntartalmának a csökkentése. Az idén már egyharmadával — literenként 0,4 grammra — mérsékelték a normál . a szu per- és az . extrabenzin ólomtartalmát, és a tervek szerint az évtized végére a nemzetközileg megkívánt mértéket, 0,15 grammot is sikerül elérni. A jelenleg gyártott gázolajban és háztartási tüzelőolajban már csak fele annyi — 0,5 százalék — a káros kéntartalom, mint tavaly. Tervezik azt is, hogy berendezkednek olyan benzin és gázolaj gyártására, amelyek az autók téli indítását és élénkebb gyorsítását elősegítő adalékokat tartalmaznak. A motorolajok minőségét, élettartamát, teherbírását pedig szintetikus adalékokkal növelik. Elhangzott az is, hogy az Áfor gyorsmérlege szerint kőolajtermékből az idén 8,6 millió tonnát használt az ország, mintegy 300 ezer tonnával többet a tavalyinál. Ám ez a többlet a termelőágazatokban. elsősorban a mezőgazdaságban és a villamosenergia-termelésben jelentkezett. Az autósok takarékosabban vezetik járműveiket, rnert az idén forgalomba állított mintegy 90 ezer új kocsi ellenére mindössze 20 ezer tonnával több benzin fogyott a múlt évinél Gyes-szindróma E

gyik leghumánusabb törvénynek tartották, nagy jelentőségű szociális vívmánynak, a világon akkor még máshol nem létező, példaadó családvédő és népességet szaporító „találmánynak". Hamarjában mindenki szülni akart, hiszen csábított a legnemesebb emberi teendővel eltölthető szabadság. Nyomban népszerű lett, s azon ritka magyar „újítások" közé tartozott, amelynek nemigen voltak ellenségei,'csak drukkerei, és amely a népszerű dolgokra jellemzően, rögtön becenévre tett szert: gyesnek keresztelték, és illetik azóta is e tömör, de mindenki által jól ismert elnevezéssel. A hőskorban örültek létének a munkáltatók, boldogok voltak a szülő anyák, amiért gyermekükkel tölthetik a — nevelés szempontjából — meghatározó első éveket. Üdvözölték a pedagógusok, pszichológusok, akik joggal hangoztatták jelentőségét az anya-gyermek kapcsolat harmonikussá tételében. Az első pillanatban tehát minden oly hibátlannak tűnt. Majd két évtized elteltével azonban a mindennapok gyakorlata megmutatta hibáit, ellentmondásait, azokat a tüneteket, amelyek mihamarabb — nem tüneti kezelésre, hanem — teljes gyógyításra várnak. A majd húsz esztendővel ezelőtt megállapított 600, majd a hetvenes évek derekán 800 forintra emelt havi gondozási segély néhány esztendő elmúltával megosztotta a gyesre szándékozók táborát, hiszen mindenekelőtt azoknak az édesanyáknak érte meg, akik munkával is keveset kerestek, hiszen az ő családi" kasszájukat csupán néhány száz forint veszteség érte. Nem szívesen mondott le viszont fizetéséről a magasabb jövedelmű dolgozó nő, s legfeljebb egy-másfél évig érte be a gondozási segély gyermekkabátra is kevés összegével. A mérleg egyik oldalán az egyre kevesebbet érő segély, a másikon pedig a munkaerőhiánnyal küszködő vállalat. A munkáltató — aki a gyesen levők helyére csak szerződéssel alkalmazhat új embert, mert a távollevő anyát az állásából nem mozdíthatja el — kényszerhelyzetében — kiváltképp az elnőiesedett pályákon — mit tehet mást, mint próbálkozik áthidaló megoldásokkal. A 70-es évek elején — mindenekelőtt a megtartás, a visszatérés biztosítása okán — a gyermekgondozási segélyen levő anyák továbbképzésre csábítására törekedtek. Akkor e kezdeményezés lehangoló eredményt hozott. Alig akadtak vállalkozók. Nem csodálható, hiszen a gyes alatt kinek van ideje és energiája tanulásra. Talán csak a kivételes munkabírású és utánozhatatlan jó idöbeosztású asszonyoknak. Majd négy esztendeje pedig — a tanulásra csábítás elképzelését feladva — jogszabály született, amely egyszerre próbált segíteni a vállalat munkaerő- és a családok anyagi gondjain. Ez lehetővé tette, hogy a gyermek másfél éves kora után, a gyes mellett, az édesanya havi átlagban napi 4 órát dolgozhasson. Ezen üdvözítendő, új hír azonban csak az első pillantásra volt oly tetszetős. A tapasztalatok azt mutatták, a dolgozó édesanyák inkább hamarabb léptek vissza a munkába anyagi szükség miatt, mintsem választották a sokkal kényelmesebbnek veit négyórás elfoglaltságot. Miért? A válasz egyszerű, hiszen a gyes befejezésekor fogadja gyermeküket a bölcsőde, mig a részmunkaidő vállalása esetén ilyenről szó sem lehet. Hová adja hát „megőrzésre" — nagyszülő híján — 4 órára gyermekét? Maradt egyetlen megoldás, a bedolgozás. Csak hát a legtöbb munkaterületen erre a formára nincs mód és lehetőség. Ritka az olyan munkaadó, amelyik gyesen levő dolgozóinak otthon végzendő feladatokat tud adni. Most — a nyolcvanas évek derekán — a gyermekgondozási díj fokozatos bevezetésével (ami a fizetés 75 százalékát jelenti a gyermek egyéves koráig), talán enyhül az anyagiak okozta feszültség. De maradt és marad még így is valami, ami pénzzel, sajnos, nem válthatnak meg, s amit úgy neveznek, gyesneurózis. Nem kitaláció, nem mondva csinált probléma. A húsz esztendő alatt bizonyított tény. Betegség, amely különösen jellemző a két, egymás után érkező gyerekkel 6 esztendőt otthon töltő nőkre. Okai sokkal összetettebbek annál, mintsem néhány sorban egyáltalán felsorolhatóak lennének. Ezek közül talán-talán a legszembeötlőbb csak az anyaságra „egyszerűsített" női szerepre való felkészületlenség. Mert a most húszon- és harminc-egynéhány éves generáció beleszületett egy, a nőktől kettős — vagy inkább mondhatnánk, felemás — szerepet kívánó korba. A (félre)sikerült emancipáció jelszavával ugyanis elhitették velük, nemcsak és kizárólag szülő-nevelő anyák, hanem egyszersmind dolgozó nők is. Elvégezték hát iskoláikat, szakmát tanultak, és minden erejükkel arra törekszenek — kivált az értelmiségi pályákon dolgozók —, hogy tanult mesterségüket legalább jó színvonalon űzzék. Mielőtt azonban ezt bizonyítani idejük lenne — ősi ösztönüktől hajtva — gyereket szülnek, és visszavonulnak. Az első hónapok semmivel össze nem mérhető és hasonlítható boldogságérzését később a türelmetlenség, ingerültség váltja fel. Okai között éppúgy keresendő a mindennapok egyformasága, monotómiája, mint a bezártságérzés, a korábbi életmód hiánya, a vágyakozás a másik szerep, a hivatás gyakorlása felé. Ellentmondásos helyzet ez, amikor az édesanyák egy időben szeretnének a gyermekük mellett és velük maradni, ugyanakkor kitörni a valóságos és képletes négy fal szorításából, az ingerszegény környezetből, és visszalépni a munkába, a szakmai elmaradás félelme okán. Ez a kettősségérzet — fűszerezve a gyesre való felkészületlenség egyéb mutatóival — hónapról hónapra nagyobbodó szorongást szül, amelyet oldandó, néhányan a pohár vagy nyugtatók után nyúlnak. A fel nem oldott és lassacskán állandósuló feszültség pedig könnyen vezethet a neurózishoz, a legkülönbözőbb testi tünetekkel jelentkező lelki betegséghez. M

indezekkel a vadhajtásokkal együtt sem kérdöjelezhető meg a gyermekgondozási szabadság léte. Csak hát e rontó tényezőket mihamarabb megszüntetni kéne, mert kedvét szegik a gyermekvállalásnak. Az anyagiak területén, úgy tűnik, várható a jobbítás. Az érzelmilelki élet, az anyai szerepre történő felkészítés-felkészülés terén is ideje megkeresni a megoldást. Kalocsai Katalin