Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

4 Szombat, 1985. december 28. MAGAZIN A csontkovács fia Azt mondja a szomszéd, fiatalkori botlását Mészáros bácsi hozta hely re. Megcsúszol!, ráesett az asztal sar­kára, és attól kezdve se menni, se áll­ni, de még feküdni se tudott Járt a falu orvosához, kapta az injekció­kat, elment a járási rendelőbe, még erősebb injekciókat adtak, eljutott Gyulára, a megyei kórházba, mégse változott semmi Három és fél hó­nap után elment a csanádalberti cso­dadoktorhoz — a közszáj, tévesen bár, de pitvarosinak ismerte és segítségét kérte. Az egyik oldalon csodadoktor, a másikon csontkovács, a harmadikon kuruzsló, a negyediken sarlatán — bőséges a mi nyelvünk a tanulatlanul gyógyító emberre. Ha azt halljuk, hogy valaki százféle gyomot főzet össze, leszűrcti, a megmaradó katy­mazt pedig a kertbe elásatja, de föl­tétlenül pisiljen ,rá. aki meg akar gyógyulni tőle, akkor folytatnunk se kell, ráillik a kuruzsló szó, de még a vajákos is. Az ilyen emberhez is el­jártak messze földről, meri a beteg ség nagy hajcsár, de szinte biztos, hogy az önszuggeszlión kívül más nem gyógyíthatta meg őket. (A leg­modernebb orvostudomány is vallja, hogy a gyógyulásba vetett hit pótol­hatatlan. Akarjon meggyógyulni a beteg!) Mészáros bácsi nem ilyen volt, de a csodadoktor is, a csont ko­vács is rajta maradt. — Elmentem hozzá, és láttam, nem szívesen fogad. Sokat zaklatta akkoriban a törvény, meg is értet­tem, de a derekam akkor is fájt. Idő­be tellett, amire leültetett egy kerek székre, összemérte a két lábomal, aztán maga mellé vett jobb oldalról, bclémkapaszkodolt, és földobott a levegőbe. I ölüvöhöltcm, összecsuk­lotlam, föl se tudtam állni Megint földobott, közben fogást változta­tott, és azt mondta, fiam, meggyó­gyultál, hazamehetsz. Mozdulok, nem fáj. Illegetem magamat, nem táj. Azóta már nyugdíjba mentem, kemény munkával végigdolgoztam az életemet, de az időváltozáson kí­vül semmit nem érzek — A fizetés? — Megkérdeztem, otthagyott l'cn/.ről nem volt hajlandó beszélni. Itt egy reecplet, hogy menjek vele a füves patikába. Én csak a patikát ér­leltem, be is mentem a legközelebbi­be, de ott gúnyosan azt mondták, ők ilyen sámsoni teát nem árulnak — Ezek szerint Békéssámsonnuk is volt hasonló embere? — Azt én nem tudom. Egy biztos, az ö orvosságának mellékhatása nem volt. És olvasható írással gyönyörű receptet irt. Sokat hallottan) akkoriban róla, a néprajz oldaláról érdekelt is a dolga, de soha el nem jutottam hozzá. Sok olyan mulasztásunk \an, amit nem győzünk bánni később. Olyan eset­ről is hallottam, hogy a törvény em­berét félbeszakította, és azt mondta, jobb lenne, ha gyógyíttatná magát Állítólag el is vitte a májbaj. Nézte a körmeit, amíg az az asztalba kapasz­kodva erősen támadta. Állítólag a körömből is kiolvasható a bajok nagyobbik fele. Most jutott eszembe, hogy a fiá­ból orvos letl. Fölhívom, azt mond­ja, semmi kedve nincsen erről beszél­ni. Keveset is tud, mert kollégista volt, amikor legtöbbet figyelhette volna, és sok dolgot az orvostudo­mány másként lát. — Bántotta valaki? — Nem bántott, de kellemetlen volt állandóan azt hallani, hogy ku­ruzsló az édesapám. Most van abban a korban, hogy léte lebbenésében is apja mozdulata­it érzi. Nehezen engedett a rábeszé­lésnek, de fogadott. Fölvidéki a família, 1947-ben lele pitették át őket. A család ötödik gye rekeként akkor volt tízéves, kevésre emlékszik. Faluja halárneveiböl is csak a Kurtagyűr jut hirtelen az eszé be. Albcrtin tanyára költöztek elő­ször, de kiderült a házról, hogy pad­lása sincsen, másikba mentek, annak meg vizesek voltak a falai, és omla­doztak. Harmadikként a falu legszé­lére települtek. — Az apja? — Órákba telne, ha csak a száraz adatokat sorolnám is föl. Utolsónak a kazán kovácsságot tanulta ki — Kazánkovács, csotttkovács, egészen jól egybevág. — A földdel csak akkor kezdett foglalkozni, amikor megnősült Jó kiállású, erős ember volt. — Antikor hántották? — Hej, de sokat írtak róla akkori­ban az újságok! „Végre megkapta méltó büntetését a kuruzsló!" Leltet, ha akkor találkoztam volna a szerző­vel, nekimentem volna. Felelőtlenül löliileicsnek tartom az ilyen íráso­kat, őrzöm is valamennyit. — Kitől tanulta a gyógyítást ? — A nagybátyájától, a esorvást Lndrc bácsitól. Az ő fia szintén or­vos lett, de a tanársegéddé kinevezé­se ünnepi estjén rosszul lelt, és va­csora közben meg is halt. A családi hagyomány máig úgy lartja, hogy megmérgezték. — Kinek lelt volna érdeke? — Semmi többet nem tudok róla. Ködös a história, nyilván azért ter­jedtek róla legendák. — A vekkentö embernek is nevez­ték az apját. — Ezt még nem is hallottam. Erős meggyőződése volt, hogy majdnem minden belső baj a gerincből ered, meri onnan ágaznak ki az idegs/á­lak. A gyomorpanaszok is, a szívbe­tegségek is. Azzal kell kezdenie tehát a gyógyítást, hogy a gerincei igazítja helyre. — Mim orvos, mit szól hozzá? — Sokan leírták már ezt az elmé­letet, de bizonyítani én se tudnám — Es a körmök ? — Sajnálom nagyon, mert én kö­zelítően se azt a területet művelem, amit ö. A még látható és a mikrosz­kopikus méret határán létezhetnek olyan elváltozások, amelyekből kiol­vashatók bizonyos jelek, és neki nagyon jó mcgfigyelőképcsségc volt Elmondhatnám, melyik ujj körme milyen bajra utalt, de akkor minden­ki elkezdi vizsgálni magát. Valakitől megkérdezte egyszer, mikor törött cl a medencecsontja. — És eltöröli ? — Én is elámultam: el. Még a vi­lágon se voltam, amikor három évre kitániorgoit ö is, Argentínába ment, de eljutott Chilébe is, és onnan is ho­zott füveket. Hozott egy könyvei is, a család csak úgy emlegette, hogy a spanyol könyv. Belenéztem később, olyan volt, mini a többi hazai. Állí­tólag találkozott egy gyógyító indi­ánnal, tőle is sokat tanult. Füvei kö­rülbelül a százötven évvel ezelőtti or­vostudomány gyógyszerei közül ke­rültek ki. Ma is meglepődöm, hajói belegondolok: egyetlen orvoss/akér­töi vizsgálat se tudott mérgezőt ki­mutatni köztük. — A telefonba azt mondta, saj­nálja, hogy nem tanult tőle. Mit ta­nulhatott volna? — Szemléletet és gyorsaságot. Sok értelmezhető elképzelése volt, az biztos. Egyik orvosságából epehajló s/er lett, jegyezték is, de mégse ke­rült forgalomba. — A szemlélete? — Belső kényszer hajtotta, lelkiis­mereti ügye volt a gyógyítás. Alapel­ve volt: ha az ember tud csinálni va lamit, azt nem lehel nem csinálni. A betegség ellenség, soha nem lehet fegyverszünetet kötni vele. Akin nem tudott segíteni, mindig orvos­hoz küldte. „Eridj, llam, de sebész­hez!" Nagyon is ismerte saját korlá tait. — Vallásos volt? — Kiesi korában igen, később nem. Amikor kifelé meni, l.iss/a­bonban lekéste a hajót, csak a kővet­kezővel mehetett. Szikratávírón kap­tak a liirt, az előző, amiről lemaradt, elsüllyedt. A sors kezét látta benne, erősen hivő letl megint. — Igaz lehel, hogy levegőbe Jól­dubvu igazította helyre a gerincet ? — Mondtam már, erős volt, mert a kazánkovácssághoz kellett az erő, tehát birta volna a fölröpitést is, de nehéz elhinni. Azt is persze, hogy a maga ismerőse rosszul emlékszik. — A sok pörnek és u hozzá kup­csolódó hírverésnek lehetett haszna? — Ezek a dolgok nem a bíróság­ra, inkább a lélektanra tartoznak Annál jobban ragaszkodtak hozzá az emberek. És mivel elve volt, hogy gyógyítani muszáj, tovább gyógyí­tott IIOKVÁIII DEZSŐ KISS DÉNES KISS TAMÁS Távirat Történelem Heródeseknek Ha fű alá tapostak. füvekké alakultunk. Nézem: ünnepi asztalomra Lenni is úgy tanultunk. áll a rukétu-karácsonyfu szál a szálhoz tapadva. , .v mennyei robbanófejek évelőn fennmaradvu. csillagszóró fejem Jelelt — tg szakálla dermedt hóesés Ki ölni jött, tovább ment. Isten eltakart arca mi mondtuk rá az áment, Didergető hetlehemezés rajtunk végig tapodtuk. halva született Jézus hatva de semmibe futottuk. Ke az önfeledt éneklés széllel elpárologtuk. de a kés fagyjon bele a szájba Bombát dédelget jászlakban Ivódtunk lápról, érről. a kor tizenhárom királya hajlottunk vad gyökérről. lleródesek! Ez az embervajúdás Ha kötöttek, oldódtunk. csillagos éjszakája krislálvként lerakódtunk. Istent megszülni már kevés! Anyu a kő alattunk. l-.mher jöhetne végre ember 1 agyunk, mert az istenvert világba megmaradtunk A gazdaság a társadalom életműködése 13ERLND T. IVÁN ÜGY „KULCSSZÓ" TERMÉSZETRAJZÁRÓL A gazdaság fejlődésünk utóbbi évtizedeinek kulcssza­va Néha már úgy tűnik, sokan varázsigének tartják, s kiszakítva a társadalom egészéből úgy foglalkoznak vele, mini egy lezárható és behatárolható jelenséggel, l'edig a gazdaság ezer szállal kötődik nemcsak a társadalomhoz, hanem a felgyorsult fejlődés következtében az egész vi­lághoz. Ezekről a kérdésekről beszélgettem Berend /. Iván akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, amikor a közelmúltban Szegeden járt. — A társadalom életműködése összefügg a gazdaság­gal. Valamikor nem is különüli el a társadalom különbö­ző szféráitól. A család, mint egy gazdasági egység éppoly elválaszthatatlan része volt, mint egy hatalmas gyátóriás. vagy egy bankhálózat. A gazdasági tevékenység a társa­dalom működésének közepette zajlik, a/t is mondhat­nánk, hogy maga a társadalom életműködése. A modern világ a munkamegosztás rendszerének bevezetésével el­különítette ugyan egymástól a különféle szférákat, de nem vitatható, hogy a gazdaság működését nagymérték­ben befolyásolják társadalmi, politikai, közösségi és em­beri tényezők, s alakítják a művészet, a kultúra, a tudo­mány fejlődését is. Ezek a tendenciák társadalmi normá­kat indukálnak, preferálják a társadalmi berendezkedés elfogadott értékeit. Ám egy-egy ország gazdaságának életműködése nem csupán befolyásolja a többi szféra alakulását, de kölcsönhatásban áll azokkal. Gondoljunk csak a gazdasági fejlődés jogban, politikai döntésekben, élet mód változások ban, a kultúra és a művészet fejlődé­sében tükröződő hatásaira. — Mi lehel unnak az oka, hogy a gazdaság jogaimat az utóbbi időben leszűkítve, szimplijikálva használjuk ? — Ez abból következik, hogy a hetvenes évektől nagy megrázkódtatások érték a világgazdaságot, s ezek sajgó sebeket, hosszantartó nyomokat hagytak minden ország gazdaságán is. Olyan ez, mint amikor a kisujjunk fáj, egész közérzetünk rosszabbodik. Napjainkban már nin csenek lokális, kis területre, vagy néhány országra korlá­tozódó válságok, minden megtorpanást, visszaesést vi lágmérelekben érzékelünk. Egy kedvező és meglehetősen hosszú konjunkturális szakasz után az utóbbi másfél év­tizedben állandósult a recesszió. Ez nemcsak az oly gyak­ran emlegetett ármozgásokban nyilvánul meg, de szem benézésre kényszerít valamennyiünket eddig soha nem tapasztalt jelenségekkel. Ilyen például astag/láció, amely a gazdasági stagnálásnak és az inflációnak együttes meg­jelenése. Ezek az új tünetek, szélsőségesen mozgó lázgör­bék régi ágazatokat semmisítenek meg,, megingathatat­lannak hitt közgazdasági kategóriák kártyavárként om­lanak össze, új iparágak jelennek meg és futnak be gyors karriert, egyes energiahordozók fel-, mások leértékelőd­tek Ezek a mozgások pariodikusan váltják egymást. — A mi fejlődésünk mennyire mutat áltulános, tipt zálhutó jegyeket, s az elmúlt negyven év fejlődésébe ho­gyan épültek be gazdasági reformtörekvéseink ? — A második világháborút követően sok országra jel­lemző a fejlődés sajátos képe. A modern átalakulástól való megkésettség, a gyors iparosítási program lendülete, majd megtörése nemcsak ránk és nem csupán szinte vala­mennyi szocialista országra jellemző, hanem Dél-Euró­pa, Dél-Kelet-Ázsia és Latin-Amerika sok államára is ér­vényes Tény, hogy a világjelenségek bonyolult mozgásá­ban emelkedett ezeknek az országoknak a szerepe, új versenyhelyzetet szült, és fordulóponthoz juttatta az em­líteti államokat. A megtorpanást, majd felzárkózást kö­vetően a hetvenes évektől újra érzékelhető a lépésvesztés és lemaradás veszélye Mindezek nemcsak befolyásolják. de meghatározzák a nemzet jövőjét, helyét a változó vi­lágban, alakítják életkörülményeinket, környezetünket s minden emberi és társadalmi problémát élesre állítva je­lenítenek meg. A gazdasági reformtörekvések önmaguk ban értelmetlenek, szinte nem is léteznek, ha nem terjed­nek ki más szférákra. Reform lépéscink elsődleges célja a termelés hatékonyságának, a minőség térnyerésének fo­kozása; az érdekeltség és ösztönzés harmóniájának meg­teremtése. Mindehhez rendelkezünk megfelelő szellemi kapacitással, gyakorlattal, iskolázottsággal, tapasztalat­tal, de.a fejlődést akadályozó fékek még működnek in­tézményrendszerünkben, bizonyos lokális érdekekben, megkövesedett teóriákban. A magyarországi gazdasági reformfolyamat épp most van kifutóban, olyan fontos változások korál éljük, melyben igyekszünk megújítani pcldául*a vállalati vezetési rendszert (vállalati tanácsok, határozott időre való választások, pályázati rendszerek stb.). Lám, ezek messze nem csupán gazdasági változá­sok, hanem olyan döntések és kísérletek, melyeknek erő­teljes társadalmi és politikai vonzatuk van. Az önigazga­tási elemek erősödése szorosan beleillik a politika de­mokratizálási célkitűzései közé. Vagy gondoljunk csak vissza arra a fejlődési szakaszra, amikoi a mezőgazdaság átalakulását éltük át, amikor létrehoztuk a szövetkezetek új típusait — ez maga után vonta a falu társadalmi hely­zetének, önigazgatási struktúrájának, az ott élők élet­módjának és tudati viszonyainak átalakulását. — A tudomány eddig is sokat telt a gazdasági folya­matok serkentéséért, az új elképzelések elfogadtatásáért és a tapasztalatok elemzésével, összegzésével ujabb dön­tések előkészítéséért. Hogyan tovább? — Meggyőződéssel állíthatom, hogy a tudomány sze­repe a jövőben több vonatkozásban is egyértelműen nö­vekedni fog. Napjainkban a tudományos-technikai for­radalom hordozza a gazdaság átalakulását. Egyetlen nemzet sem mondhat le hazai alapkutatásairól és alkal mázolt kutatásairól. Még akkor sem, ha messze áll a leg­magasabb szintű kutatásoktól és a csúcstechnikáktól. A nemzeti eszköztár mindig sajátos pluszt képest hozzáad­ni ezekhez az élvonalbeli eredményekhez, amelyek így felértékelődnek, beépíthetők a szellemi és technikai tevé­kenységbe. Látnunk kell, hogy az elmúlt három évtized­ben a gazdasági reformfolyamat nyomán több területen sikerek, eredmények születtek. Ehhez a progresszív fejlő­dési ivhez kezdetektől kapcsolódott a közgazdasági és jo­gi kutatómunka, a társadalomtudományok széles köré­nek közreműködése a gazdaságtörténettől a szociológiá­ig. A tudomány feladata a jövő útjának kimunkálása, amely szerteágazó kutatásokkal együtt hosszú és össze­tett folyamat. Csak egy példái hadd említsek. Ez a szoci­álpolitikai intézkedéseinkkel van összefüggésben. Ma más a valóságtartalmuk a szociális juttatásoknak (lakás­elosztás, szubvencionált cikkek stb.), mint akár néhány évvel ezelőtt is. A juttatásokba beépített szubvenciók nem azokat a rétegeket segítik, akiknek könnyítéséül megszülettek. Ezeket a tényeket és jelenségeket vizsgál­nunk kell, hogy a szemlélet átalakulását tudományosan megalapozott politikai döntések követhessék. Megelége­déssel mondhatom, hogy a kormányzat igényli a tudo­mány közreműködését, programokat rendel, állásfogla­lásokat kér. A Magyar Tudományos Akadémia vélemé­nyező és tanácsadó szervvé vált, nagy horderejű közpon­ti döntések előtt véleményt formál, munkája ezáltal le­csapódik a legfontosabb döntésekben. Jelenléte igy lehet élő, eleven a szocialista társadalom mindennapi éleiében. TANDI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom