Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

ARI'AS KARÓI V mese llarangszónak k arimáján figurázom a' halállal kaszanyele kivirágzik k apunyele k i virágzik no iiódogel t'.iug ér leveleit tartja szel ezer </.iián ezer Jeszek benne húzzuk u zenészek Apák a szülőszobában Anyák vajúdnak, ki szájai öss/e­s/oritva, ki hangját kicrcszlvc viseli a fájdalmakat, Körülöltük bába es szülészorvos scgitkc/ik. Néha egye­dül maradnak, mert három ágy van a s/iilőszobában. Másnak is kell a sg­giiség. Az apák leni a klinika, kor­ház kapujában lel-alá sétálnak. 1 gyik cigarettáról gyújtanak a má­sikra. Pulzusuk száznyolcvan, ami­kor kérdezik: — Megérkezett? karácsony: s/iilctés. Vajon mii csinált József, amikor Mária félrevo­nult az istállóul is szolgáló barlang­ba? Valószínűleg üli a bejárat előtt. Vagy várakozón topogott. Az evan­gélisták nem tudósítanak erről. Márk és János egyáltalán nem ir a szülésről. Málé és Lukács Józsefet nem cmliii. Az Ószövetség tudósít a gycrmckbcmuiaiás rituáléjáról. Lz közvetett információ arról; a Biblia földjén szó sem lehetett arról, hogy az apa az újszülöttet előbukkanása pillanatában megpillantsa. Mi, huszadik század végi apák pe­dig bekéretőznéuk örök társaink több évezrede magányos óráiba. Szerepet kérnénk kevés gyermekünk első perceiből is. S asszonyaink hív­nak bennünket, meri úgy érzik, a ne­héz percekben egy kézszorítás, egy régről ismerős aresimitás, a homlok verejtékének letörlése rengetegei se­gíthetne. Persze, nem vagyunk egy­formák. A léiIi közvetlen jelenléte­iül a szülőszobában még sokan-so­kan megrettennek. A s/ulést kiszol­gáltatottságnak ér/ö asszonyok bor­zadnak el a gondolaiiol. Néhány, .1 heiolakodohán csak a munkája újabb akadályát látó orvos hökken meg az ül leitől. Az orvostudományban kél szélső­séges irányzat bizonygatja a maga igazát. Az egyik arra törekszik, hogy .1 technika minden lehetséges eszkö­zét segítségül liiva, a lehelő legtelje­sebb mértékben kézben tartsa a szü­lési. C ikázó lénygörbékkel méri a magzati szivhangokai, lassan mozgó papírcsíkra lebegő gépccru/a. LKG­görbél rajzol, a vérgá/érlékek jelen­nek meg a kijelzőkön. A mag/ai fej­bőrére illeszihclö kis adaigyüjlő már Szegeden sem hiáuy/ik. Az anya ha­sán, csuklóján, lején is érzékek) he­vederek, tapadó korongok. A lájás minden mérhető mennyiségi és mi­nőségi adata diagramra készül. A le­mérdek eszköz működtetéséhez sok­sok eszköz kell. Mindehhez hideg lé­nyek, ridegebb környezel tartozik. A másik irányzat az otthoni szü­lési álmodja vissza. Nemcsak azért, hogy megint legyen az embereknek szülőfalujuk, szülőházuk. A termé­s/cies körülmények jótékony hatását hangsúlyozzák az elképzelés hivei. Papa és mama együtt készül az ese­ményre. Antikor az apróság a világot köszönti, az anyja hasára simul. A bőr melegét, szagát szívja először a külvilágból a pórusaiba. Azián akár nemző apja ismertetheti vele az első fürdővizet. Nyilvánvaló, hogy a huszonegye­dik századi magyar szülőszobái a két elmélet ötvözéséből leltet kialakítani. A falusi bábanénik korszaka nyil­vánvalóan már végérvényesen és viss/avonhaiatlanul elmúlt. A log/a­vartalanabb terhesség után is jöhet­nek komplikációk szülés közben. A családi ágy köré pedig nem leitel annyi eszközt odahordani, hogy biz­tonságosan védhető legyen minden veszély. Az együttszülés családmeg­tartó, erösiiö ereje már bizonyított, tehát a bekívánkozó, felkészült apák elölt nem leltet bcrcleszclni a szülő­szoba ajtajai. Kézfogásuk, siitioga­lásuk a lelket tartja a szülő nőkben. Mostani korházaink közül csak egyetlen egy készült tél az apák foga­dására. A budapesti MÁV Korház. A többiek nem úgy épüllek (és épül­nek). Az átalakításra sínes meg pénz. Icrmés/elcs, hogy a sziíkos anyagi­akból inkább az életmentő funkciók­ra kell áldozni. Mik lennének az. apa belépésének feltételei? Ilkuloniieii, egyágyas szülőszoba, amolyan kis korházi lak­os/iály, amihez külön fürdőszoba és vécé tartozik. A/ orvos es a bába figyelmei csakis ennek az egyetlen kismamának szentelhesse. Az apu­kának is kórházi sterilitási! ruha, kö­peny, cipő. Gyulán, a korház szülészeti os/.lá­lyán láttam egy érdekes próbálko­zást. Kitalálója, ./akiibeez Sándor főorvos parlo-vidcolóniának nevezi, l z nem más, mint egy videotelefon. A szülőágyon lekvö anva és az. elő­r - ­téri en vagy egy elkülönített helyiség­ben -irakozó apa között kép- és hangkapesolat van. A vajúdás egész ideje alatt beszélgethetnek, biztat­hatják, nézhetik egymást a szülök. Az elektronika is biztosíték arra, hogy fájdalmaival nem marad magá­ra a jövendő anyuka. Már hét éve, hogy az első apuka ilyen kapcsolattal kisérhette figyelemmel gyermeke ér­kezését. A srác ma már iskolás. A gyulai szülészeti osztály házi statisz­tikája bizonyítja, hogy az oly fontos gyermekvállalási kedv növelésében értek cl szép eredményeket. A házas­ságkötéskor tervezet 1 nél több gyer­mek jön a világra sok-sok esetben. Lbbcn szerepe van a parto-vidcolön rendszernek és a rendszeres egészség­ügyi felkészítő munkának, ami az ál­talános iskolától a terhestornáig tart. Szülés közben adódhatnak komp­likációk. Llöfordul természetesen az orvosi gyakorlat mindennapjaiban a heroikus orvosi beavatkozás is, ami általában sok vérrel is jár. Az apák jelenléte mellett leginkább kardos­kodókuak is el kell ismerni, hogy ak­kor az anatómiában járatlan férfi­ember jobb, ha az ajtón kivul korul, vagy elsőiéiül elölte a tévéképernyő. Ilyenkor már csak a gyakorlott, munkájában semmivel sem zavart szülészorvos adhat vajúdónak igazi segítséget. Gyulán az elektronika talán az apai kézszorítás erejét is eljuttatja hamarosan a szülőágyon fekvő csuk­lójára. így az eszközök meg tel seb­bé válnak, egy picivel többet segít­het. S még igy is ennek az eszköz­rendszernek a költségei lényegesen alacsonyabbak, mini az önálló „lak­os/ialyok" kialakításáé. 1/ a kisérlel a jelenlegi helyzetben érték, a mosta­ninál talán lényegesen több helyen követendő példa. A lévé kékes, vibráló fényének, az eszközökkel átvitt kézszorilásnak. Mutogatásnak az elidegenítő hatása azonban vitathatatlan. A/ igazi meg­oldás az apák személyes jelenlétével is szántok) szülőszobák kialakítása lehet, Hogy ezek elterjedése a közeli jövőben nem várható? Valószínű. I)e beszélni kell róluk. S minden le­hetőséget megragadni kialakításuk­ra, hogy fogyó népességű országunk­ban legalább egy kicsit gyakoribb hang legyen az első gyermeksirás. HÓLÉ ISINÁN Augusztusban megmozdult a Iold a Veszprém megyei Bér­Indán es Pcremarton-gyáriclcpen. Az erőteljes rengések házak százait rongálták meg olyannyira, hogy nagy részük lakhatat­lanná váll. A kei település hónapokkal ezelőtti katasztrófája bombákéul robbant az ilyenfajta termeszen jelenségekhez nem szokott hazai átlagember tudatában, a nyugalmat kedvelő, de mindenre érzékeny közvéleményben. A rakoncátlan földkéreg utórengései ma is tartanak — s hatásuk az epicentrumban és tö­ltik távolodva is kimutatható. Látható es láthatatlan jelekből, valóságosan es átvitt értelemben. Berhida—Pcremarton-ügy lelt, az oltani földindulás Szombathelytől Nyíregyházáig, S/ob­10I Szegedig szerte az országban minden irányba hal: ami 011 la­lakat mozgatott, itt szivekct-lelkeket, egymásért mozduló keze­ket... * Novemberben tömegrendezvény .színhelye voli a szegedi II­jusági Ház: amatőr előadok, művészegyüttesek, táncosok, éne­kesek, hangszeres zenészek adtak fergeteges sikerű műsort a zsúfolt nézőtéren lelkesen tapsoló közönségnek. I elhívó „meg­álliiólábla"-plakátok, nyilvános toborzó hirdetmények egy sze­rény újsághírt kivéve sehol nem tudatták, hogy valami készül. A városi II. számú lakóterületi párt vezet őség, a Balázs Béla Üi­törőház. es az úttóröház nevclöniunkáját segitö nyugdíjasklub aktivistái olyan összefogást teremtetlek, amilyenre a közelmúlt­ban aligha voli példa. Kétszáznál tobb szereplő vállalta a fellé­pést szavaló úttörőtől éneklő nyugdíjasig, gyermekkórustól a kitüntetett népi együttesig, hogy kevesebb 1111111 két hét alatt „összehozzon" egy pezsgő, szines kulturális programot — Bér­lődéért— Pcrcmartoncrt. Az estet hétszáz fős közönségre tci­vezték ötvcnlőfinfos jeggyel, a bevétel 45 c/er forint len. A sze­mélyes nteghivások megtettek a Itatásukat, a hétszáz résztvevő kilencszáz jegyet vásárolt... * A \ aipalota irányából érkező utasok a szomszéd községet, Osil elhagyva, lecsendesedve figyelik a szelíd lankák alján meg­húzódó falul. 1 lol feltűnik Berhida névtablája, niogolle csak „derékig látszik ki" a templom a lapos völgy katlanból. Nyugal­mat áraszt a csendes délelőtt. A szem előtt az egyetlen mozgal­masság a jobbról távolban égre szálló hófehér fusi-göz, mely messziről hirdeti, teljes üzemben dolgozik a Peremarlom Vegy­ipari Gyát, tonnaszám ontja a műtrágyát. Hétköznap délelőtt — mint bárhol az országban. „A gyúr lennel, a dolgozók dol­goznak, A tanulók uz iskolában laiinlnuk..." Nem jó! Az igy kezdett harmadik osztályos fogalmazá­somra lehel, h<>ey bármelyik másik iskolában ötöst kapnék (111011 ilyen korban meg közhelyeket inti nem hun), de itt biztos, hogy egyest. Akar az egyik helyen imám, akar a másikon. Pere­Utórengések BLKHIDAI lUDÓSilAS marlon-gyáriclepen a másfél évtizedes — nálunk ezt még újnak, modernnek mondják — iskolában „a tanulók egyáltalán nem tanulnak. A tanulók pakolnak. A tanulók kerülgetik a fodém­tartó friss J'enyő/a oszlopokat és úgy pakolnak. Mert ók ügye­sek. I s szorgalmasak. Ok már meg is pakolták a nagy teher­autót. amelyet az éjszakai műszakot befejezett bácsik vezetnek és rakodnak reggel óla... " Lehetséges, hogy erre jobb osztály­zatot kapnék Peremarionban, mert közelebb áll a valósághoz. Igaz, bele kellene még irnom, hogy az életveszélyesen széttöre­dezett iskolaépülettől húsz méterre - aztán százra, kétszázra, háromszázra — ablaktalan épületekből zuhog az utcára a tör­melék, hogy a lakótelep házai közölt tenyérnyi veteményesker­lekben öklömnyi paradicsomok lógnak kóróikon aszalódottan­lagyottan, mert senkinek nem arra volt gondja, hogy szüretel­jen — s mert ma sincs, aki a kerttel törődne. A peremartoniak szétszóródva a kornyéken. Várpalotán, Veszprémben próbál­koznak beilleszkedni a mindent összemosó hétköznapi verkli­életbe, s az idegeikbe ivódon napok utórengéseit vigyázva pa­lástolni. Nem mindig sikerül... * Várpalotai kollegák mondtak — meséli Csiszár Lás/löné lóbbször előfordult, hogy uz iskola mellett elmem valami sú­lyosabb teherautó, amely megremegtette az épületet. A többiek észre sem vették, u pcrcniartoni gyerekek viszont kérdés, kérés, engedély nélkül egyszerre ugrottak fel és kirohantak az épület­ből. Azt hinné az ember, már mindent elfelejtettek, de ez csak a látszat... A peremartoni gyerekek többsége Ucrhidára jár. Délelőtt l'eremarton, délután Berhida táblát lehelne a/ ágyontámoga­lotl magánházak közt épen maradi iskolára kilenni. Az ev ele­ien a harmadikosoknak az olvasás órát nem lehetett megtarta­ni. Pontosabban, véletlenül sem úgy, ahogy a tantervben előír­lak. Az órán főszereplő olvasmány ezúttal tizedrangú epizodis­tává értékelődön le, mert a nebulók hihetetlen akarattal es szakirodalmai böngésző előkészítő igyekezettel bizonyították be, lobbei tudnak annál ami az olvasókönyvben áll. A tananyag eime „Az alvó óriás". A l óidról szóli. És a földrengésekről... 1 * Bei Inda, tanácsháza. A szegediek es a peiemai tóinak talál­kozójára kólesón adóit üres tanácselnöki szobái csuk libasor­ban ko/elitliciik meg a/, érkezük, meri az épület folyosóját ket­téosztják a támogató oszlopok. Olyan természetességgel lépdel­nek közöttük dolgozók és ügyfelek, mintha örök időktől fogva ott nőtt Iciiyöerdő ismerős fatörzsei lennének. Nincs ebben semmi csodálnivaló, hiszen szene a faluban ezek állják útját a járdán menőknek — s ezekhez támasztják a boltban vásárlók a biciklit. Az elnöki tárgyalóasztalnál heten leszengenek, a csapatve­zető pedagógus az olajkályhánál támaszkodik — megszokta, hogy föntről néz az előtte ülőkre. Szembetűnő kontraszt a halk, meghatódottnak tűnő melegilős igazgató és a határozott, ide­gen-logadásban rutinos csapatvezető között. I udja, mit kell mondani, a/t is, mire lehelnek kíváncsiak a jövevények — „mondd csak el, ti hol voltatok, amikor megmozdult a föld..." mozgat, irányit, feloldani igyekszik a zavart. Mert van. Mert a szegediek is szeretnék az ö aprócska földindulásukat elmesélni aipikor s/akadó esőben rohangállak „lélektől lélekig" a/ •gyüliér/és parazsát éleszteni; amikor a nyugdíjas könnyezve nckcite, hogy... — de valahogy csak a „szavak szintjén" ina­id a párbeszéd, mintha túl sok lenne a „háttérzaj", a külön­ülöd átéli, teljesen más élmény. A valóságos katasztrófa, a endkivüli-állapotban élni feszültsége egyik oldalról, a/ ciölc­/ilések a másikról, s az a hideg zuhanyként haló találkozás, mely percekkel előbb érte őket a Berhidán látott egyetlen épít ­evésen. A lényképe/.ö idegent besurranó tolvajnak kijáró 111­/éli hangon, rendőrrel fenyegetve kergették cl. A gyamill.111, .olus/emú jövevénynek semmiféle jel nem mutatta, hogy ott ép­pen rabok dolgoznak, de a/l sem tudhatta, hogy a „turistasze­zonban több volt a bámészkodó idegen, mint a helybéli"... De hát ezek a mélyben maradó utórengések, melyekéi sem­milyen intézetben nem regisztrálnak — miként arról sem Hi­dunk, hogy a hely beliek szerint kettőig 49(1 rengés voli a térsvg­ben. A lényeg a hizlaló 11 í 1: „I odor Mária, a szegedi Balá/s Bé­la Úttörőház igazgatója, Papp Ignácnénak, a ny ugdíjasklub ve­zetője és Bálán Miklós alapszervezeti titkár társaságában ünne­pélyes keretek közt átadta Kiss Orsolya VII. osztályos tanuló­nak, a peremartoni II. Kákóc/i lerenc úttörőcsapat-tanácstit­kárának a helyszínen váltott betétkönyvet, s az úitöröhá/ és a II. lakóterületi pártvezeiöség levelét: A/ iskola újjáépítésé­vel párhuzamosan szeretnénk, ha a tanulás feltételei melleit az iiitorőmimka is megfelelő körülmények ko/oit szerveződne. Kérjük, hogy az általunk felajánlott összeget az iskola illetve az úttörőcsapat tanulóinak táboroztatására, üdülési lehetőségei­nek támogatására fordítsák..." Kézfogás, puszi. Kovács László igazgató a torkát köszörü­li. Van az úgy, hogy ha az embernek valami a torkát kaparja, könnyes lesz a szeme... A hazaindulókra az autóban sűrű tompa csönd telepeden, mint a távolodó műtrágyagyár völgybe terülő felhője... IGRIC/1 ZSIGMOND

Next

/
Oldalképek
Tartalom