Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

rum * mn w jm „ m ipu .* A um MuXllZLJÜil 4 Szombat, 1985. december 28. Meg nem írt témáim '85 I \ végi nagytakarítást csináltam a táskámban, litert mar igen elnche/nll és mauam sem tudtam benne a járást. Ila rg> egér bele fialt volna. Ián és/re sem ves/em. "sok mindent lu/re vetettem Itelőle, de meg nem irt lemáim va/latait. néhány kidolgozol t beke/desel nem volt s/ivem esak ágy elhajítani. I vekkel adós vagv ok mattamnak is. a hivatásomnak is. esak eppen sokat halogattam. Meg tetemes töredék s/aporodotl oss/e. Lehel. mindenki jobban jár. \ deccmberi hajtásban kevesebb s/oval mondom el idén meg nem irt témáimat. Kiesit s/akado/ollak. kiesit elnagyoltak. máshol lul rés/lele/ök. I)e e/ek már igv maradnak. S majd látni Ingják: e/ek a léniák nem véletlenül maradlak lor/ok. \ agv a kő volt kenten v. vagv a véső gyönge... I I I IM'I I I) VK I S l'I.I DAK lat, hányféle az ember — még a/ egylete is! Vegyem esak a/t: a komnumisia. Amig aktív, nagyjahol a kO/élen lendület vis/i. Persze, parancsolnak is neki hivatala s/erint. A/Ián cgys/.ct esak „Inggellenne" válik, heeve/ a nyugdíjas elei csöndesebb öblébe. I ebet. sokallja, hogy annyi időn át kantai o/ták es most a/t 11 ondja: „No; ebből elég, a magam ura les/ek!" Sok ilyet ismertem, sok ilyet latok. Némelyiküknek keserű a nyala, másikuk sertóilös les/. Mar nem mozdulnak intésükre apparátusok, mái nem tilietik őket olyan gyakran a/ elnökségbe, már nem kulapoljak őket annyira... I/i tapasztalva egyikmásikuk a/t mondja: „Korcsosul a s/ociali/nuis..." — .. laknyosok ültek a helyünkre..." Nagyon elkeserítene e/ a lapas/talai. ha nem lenne ellenkepe. Ila nem ismernék nagyon sok olyan elvtársát, akik tényleg „kényelmesnek" gondolt s/ekekben uliek, s mesak, hol tűnnek föl: a meghívottak kO/ou, a negyedik sorban, valamelyik munkabi/ottságban, lakóterületi gyűlésen... Mondjak neveket? Csak monogrammal, mert nem lennék igazságos azokkal, akiknek munkajárói esetleg nem is tudok: 1I.. D. M„ (). I„ P. I .. A. I .. 11. M.. I'. l.-né. K I., D. (iV .. I .-né s/ I . x/. (,.-né:.. V kommunista ember eselekvesre, a/ utolsó leheletig s/olo clköiele/eitségre s/uleteii. A/ elkótele/ciisegei pedig nem lehel megvenni, mcgli/cini. De van. tényleg van, aki ul otthon, himas/ekeben es a/t lesi: miként viszonyul múltjához a jelen. V/t figyeli: a megbcesules kooidinálaicndverebcn hol iclolik ki a/ o csillagát... Milyen nevsorbol maradi ki. ku raktak elé a/ emléke/ésbcn... Ila uklogelcse miatt elleledkc/nek róla. telefonál es kérdőre von... Nem haragszom eu iá sem de eme/eket ki feje/ellen tis/telem es becsülöm. Heteit magas s/olgálat után elmennek „politikai közmunkára". Vlionnan eredetileg jöttek, lalan iga/ lehel. liogy ott lónicbb is ilyen ala/atial s/olgálták a ko/életel... l.l.V I II I V 1.1.1 II IÖSÉG Ugy van e/ mát régen, legföljebb nem s/eiei hes/elni róla a/ emhei: mikot arra adjuk a lejünket. hogy valami s/elleini pályára lépjunk-keveredjünk, zseni ágaskodik bennünk Majd mi! I eglobben a/inan. ahogy aras/olganink a lamiloévekhen meg ;i s/akmában, s ahogy szembesülünk a világ s/ellemóriásaival ére/m kezdjük kicsinységünkéi. I / a szomorú lelismetes csak a legesleglobbakat es a legerősebbeket került el Is akkor mi maiad nekünk? Bizony kevéske a nagy fölismerések ötöméből — s annál több a s/olgálatböl. Márpedig ebben is tol kell ismerni a boldogságot! Milyen régi nóta: milyen korba s/ulciiunk ? I cianioii ,i szegénység, röpilcit a forradalom, iliegösziteli a munka? Az egyik generáció megért kei pokoli haboiút is a másik talán megöregedbet ugy, hogy ezt sosem isméit meg. Nagy butaság ezen inoiloiidiio/ui. I n esak ukkot s/uletlteiiem. amikot lettem. Lgyetlen lehetőségem volt az életre: a fogamzás pillanata. Az elet pontosan olyan elkerülhetetlen, mint az elmúlás. Ku kárhoztathatnék vagy kinek hálálkodhatnék érte? Se pillangó, se madár, se giliszta kepében nincs több esély. S a gyerekem sem én vagyok. Tovább megy benne az előző élet, de nem ugyanaz az elet. De mert hogy eppen egyszeri es megismételhetetlen. talán eppen azért kellene nagyon bölcsen élni. Minden ország teli van emberi csonttal, hamuval. Nemzedékeken taposunk. Sok eloltunk élőnek tudjuk a nevel, tanuljuk a tudományát, olvassuk a versét, élvezzük a szellemet, álljuk a tanácsát, gondozzuk a nyughelyét. A többiről igazság szerint esak annyit tudunk: kaszait, kalapált, terhet cipelt, allatot nevelt, követ rakott, ruhát szabott, főzött, irui laiiiloll, nemzett, szull. Arcával, szellemével oly kevés tud közöltünk megjelenni. Már dédanyánk, dédapánk is csak villanás, egy homályos, s,izgult fotó — ha eppen a/ is lehet az emlékezés filmjén. Valamit végezni többször nem adatik meg. Sem zsenii ck, sem vi/hordonak, sem forradalomra születettnek, • ni a csöndes építésre, eleire sorakozotinak. KI HL/. kLI)VLSLUI! A TÖRTÉNELEM? Egyszer pedig azt is tudomásul kell venni, hogy történetesen az én eszmém nem lóg végső diadalra jutni az én eletemben, tzérl nincs is értelme, hitele, perspektívája semmi oktalan türelmetlenségnek. Forradalom győzelmet megélheti az egyes ember — beteljesülését senki a győzök közül. Lassan érő gyümölcs a társadalom. Vicces szólás, meg nem mondom, ki agyalta ki: Marx sem született marxistának. Akkor miért nem hagyjuk rá a történelemre? Vagy miért nem akarunk meg életünkben mindenáron a vegére tárni? A történelem logikáját és dialektikáját bogozva bizonyosan lehet látni s tudni, hogy merre megyen a világ. Aki a história gö/hengere ele áll. azt ellapitja az idő. Igen ám, de ez is csak történetileg igaz, különben hogyan tobzódhatnának olykor kifejezetten emberiség-ellenes és történelem-ellenes rendszerek és figurák akár évtizedekig? Főbenjáró dolgait ugyanis a történelem is az emberekre hagyja és hárítja legvégül is: végezzék el ók maguk! Vívjak meg kis es nagy harcaikul! C sak abból induljunk ki, ko/ulunk is sokan hiszik: attól hogy szocializmust epitunk es tolvamatosan kihirdet luk, kiplákátoljuk. határozatba hozzuk, t orv enyhe ikiai uik cz/el összefüggő törekvéseinket, normáinkul, erkol estinket, mát meg is s/t'inik minden ellenhatás. A mi igazságunk nagy iea/ság, erős iga/ság a inasoké tévhit, balgaság. Akkoi meg kellene ölniink egymást? \/i a masikat is valamilélc történelmi, társadalmi, családi s/ituáció motiválta. S ebben öt pete alatt nem lehet megállapodni. Ila belegondolunk: de sok ember hali meg világnézetéért. S elsősorban es mindig a progress/iv c/redekböl. Mindenféle haladó történelmi mozgalomnak megvan a maga panteonja, de meg maga a forradalom is hányszor beleharapott saját gyermekeibe. Van, aki és/rc sem veszi, mekkora szelek fújnak koiulötic, van aki karcolásokkal megússza s van, aki belehal... I gyan kilie/ kedvesebb a történelem? Ifi/onyosan ahhoz, akit majd szánion tart, akii majd megjegyez, ha esetleg a nevét nem is tudja mái. esak igy: rabs/olgalá/adók, paraszt felkelők, jakobinusok, negyvennvoleasok, li/cnkilcncesck. antifasiszták, koimmmisiák.:. * V III MOKI KOMOI V AN MII VI NNI!... I uresa fintoia az eleinek. Iiogv mi magyarok leginkább a humoristákat szeleljük hallani főbenjáró dolgainkról. Ila például felelős államiéi li kezd gondokról, nehézségekről, szükséges es mulhuintlun erőfeszítésekről hes/elni, ugy léllullel loimán figyelünk oda. A lejünket akkor kapjuk fel először, antikot mái a kabaré is kezdi.. Még pontosabban, antikot a liumoi diá/sejárol leolvad szánkban a ma/, es étezni ke/djuk a poénpn lilák kesernyés izeit. I ehetséges, hogy a/ert csavarodon ilyen meredeken a szemlélet link, mert valamikor nagy ara voli a saját rovásunkra való viccelődésnek, niost meg esetleg jobban esik nevetéssel s/úleiö felismerés, mintha szigorú megfontolások árán jutnánk hozza. S tan kicsit ijedősek is vagyunk. Csak úgy s/embené/ni lényekkel, feladatrengcU'ggel kissé lehangoló. De csavarni tájink, s rálui/iij ók cl egy jó vice kaptafájára a/mai valahogy... Ahu-, moi ostyájában... A mi Ivunionmk messze lölllöii liiícs. mvri tobb van benne nemzeti önismeretből, mint tíz tanulmányban. Csoportosan hallgatunk egy fontos es mér lékadó beszédéi. \/ a lényege: lassan mai csak egy iga/i tartalékunk marad, az elvégzett munka minősége, különben nem hogy javítani, megtartani sem tudjuk elets/invonaiunkai. A halas igen-igen esckcly. Ilis/ik is. uein is. De ha Höt'i kiáll cs a/t mondja: I igyels/, haver? Ciatyád se les/, ha els/abod, haver! dőlünk a neveléstől, s tud juk, hogy iga/at mond. Ilogy akkot miéit nem vcss/uk mégse komolyan? IIOI ABDA S/ol ket munkás a csoportve/etönck: ess/.eiüilen a inuiikas/erve/es... sokat kell állni, mert sosincs in időben az anyag. A munkavc/ció megnyugtalja őket: egy velenienyen vannak! De nehogy azt gondolják már, neki nincs annyi esze, hogy ezt átlássa. Föntebb kell keresni a hibát! Egyszer aztán megembereli magát a csoport vezető, összebeszél egy kollégájával, s elmennek a niüve/eiőltó/. l iliomán, de a/eri határozottan megmondják: az emberek nyűgösek, inert dolgoznának, keresni akarnának, de igy? A művezető sem fejreeseti ember. Persze hogy iis/tában van az egész képlettel. Nem tij fiú a s/akuiabaii. Csakhogy a főművezetőnek ö nem dirigálhat. Azok olt, csinálják, ahogy tudják, ennyi telik löluk, ez egy „ilyen ország"... Főművezető pontosan tudja, mit és hogyan kellene esi nálni, no de a főmérnök... Főmérnök? Régen ugatja az igazgatónak..., igazgató három beadványt mutat..., ve zériga/galó a minisztériumot kárhoztatja.... iniiiisztci iu mi előadó, főelőadó, osztályvezető, főosztályvezető... Meddig mondjam? Vagy kezdjem visszafelé görgetni a hólabdát? Nem merem, lelek, liogy lavina lesz belőle. Különben pedig magam is megtanultam már: igazán kifogástalan exportcikkünk a hiba A hibát legvégül mindig kiszállítjuk. A küllöldi partner képére kenjük. Nem szállított időben, későn fizetett, nem küldte az alkatrészt. másként minősítette a portékánkat, vagonja nem volt. Angliában sztrájk, Olaszországban kormányválság, Közel-Keleten terrorizmus, Lengyelországban fizetésképtelenség, Romániában cnergiagondok... — mi kell még? Megmondom végül őszintén, én se lustaságtól halogattam ám el ezeket a témákat. Mint ahogy kezdetben is mondtam: vagy a kő volt kemény, vagy a vesö gyönge. A követ nem én termelem, azt ugye elhiszik nekem? A ve sőt sem én gyártottam. Meg uztan a sok értekezlet, a számtalan társadalmi megbízás, a sok adminisztráció, a kiesi fizetés, a megélhetésért kényszerből fölvállalt mindenféle egyéb, aztán az esetleges kullöldi visszhang, miegymás... Ugye érthető? Szerencsénk, hogy ilyen kiesi ez az. ország. Mindenül! közel a halár. Csak ki tudjuk tuszkolni belőle a gondot, a baji, a hibát. Az ev végi selejtezéssel a táskám könnyebb • lett. A szí vem azért nem ' SZ. SIMON ISI VAN A játék — nem magánügy „I s tudom, mint a kisgyerek esak az boldog, ki játszhat I n sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg es megmarad a láls/al." f-IÖZSVl I II ila) hl a karácsony, v mi játszunk. Ialalnennyieii. Gyerekek, lelnollek. öregek. I/// nemcsak ilyenkor, ünnepkor, hanem — szinte mindig. A homo s<//>/<•//s persze kérdez: miért? mi célltól? hogyan? S kissé gyanak voan, amúgy lejeié nézeget a homo Indensre. Nemrégiben Szegeden járt es előadást tartott Grustyun Lndre, a Inalógiui tudományok doktora, a l'éesi Orvostudományt I evetem elet tani intézetének professzora. Jelenlegi kutatási témájáról beszelt, v ez nem inas, mint: a /aiek. \kadémiái székfoglalójának ez volt a címe: A játék iienroblolőgiáju. A oltok, trók, iarsaduhmuudosok ezer/élei mondtuk a játékról. De mi izgulja benne a természettudóst ? Kell-e. lehet-e es hogyan a Jiziológiti nézőpontjából vizsgálni a /álékol? S a hétköznapi ember orok kérdése: mi hasznunk sz.urmuz.luii a szokatlan, s egyedülálló kisérletsorhol, amin Pécsett a professzor es mimkatársi gárdája dolgozik ? Projessz.or l r! Kiiiuliilhalnaiik a végkövetkeztetésből? Mocskukkal végzett kisérleleik alapján Ön azt a! htja: egyszerűen nem tudunk nem játszani. Marimul im, emberek. Hogyan kell ezt ertem ? Nagyon egyszerűsítve a/l mondhatnám a szabályozott idegiendsA.Ni magaiailásiiak kei nagy s/leiaja van. Az automata s/léra; amely lehel öröklött, vagy lanulassal s/epzeti I la gailással, v,igy.ji,iotidjuk lóllakaiassal niegs/unici iuk, fcls/abadiljnk az aultvmaia szférát, akkor robbanásszerűen megjelenik a/ ugynevezeti felderítő s/léra, s előáll: a • jalék. A kísérleteink során, inuiian ho/amosabb ideig adagolink a macskáknak az ételt, majd e/.t megs/untettuk gátlás- avagy jóllakatiuk az állatokat, mindig ugyanúgy, egyformán reagálták: izgalmi állapotba kerüllek, minden Itatásra nyitottakká váltak, elkezdtek játszani a kisei leli objektumokkal. A jalék egészen a/> extázisig fokozódhat. Az ugy nevezel i nagy idegrendszerek fiziológiai felépítése olyan, liogy elkerülhetetlen az idegrendszeri magatartás kei szférájának állandó változása, a feszültség — megoldás — feszültség — megoldás — folyamai nem áll le. A játékra késztetett macska — bármilyen s/eniségioröen hangzik — igenis feladatokat ad magának, ám eleve megoldható feladatokat. A játékból fakadó örömérzésnek ez a titka. — Úgy érlsém, azt állítja, Iiog v az. allatoknak is leltet Jiktiv világuk ? Hogy egy macskának olyan funkciói is léteznek, amelyeknek semmi közük u létfenntartáshoz? — Elismerem, furcsán hangzik ez a magamfajta természettudóstól. Darwin neveltjei, eppen a biológusuk mondják, liogy ilyenféle luxus funkciói lennének az állaloknak? Akiknek — elnézést a szóhasználatért. de a macskákat nagyon us/telem — az alkalmazkodásért, a túlélésért kell mindent végezni? Nos, barmi megdöbbentő, a dolog igy áll. Vagy elhiszi, hogy amikor a kiscrleii macskánkat játékra kcs/teijuk, s becserkészi a pingponglabdát, akkor ez a macska az ellenségének „gondolja el" a labdái? Amikor kei évig, egyfolytában, ugyanúgy jaiv/ik vele? I n nem hiszem. lehal az. ullulok játékának ugyanúgy nincs közvetlen haszna, mint az ember játékának? — Ugyanúgy nincs. A feladatmegoldás örömérzéséről, valamilyen hiányérzet kompenzálásáról, feszültség leve/etéseröl van s/ó. Iciniés/etes, hogy ezt rendkívül meglepőnek találjuk, hiszen mindnyájan azi tanultuk, liogy az evolúció minden lölosleges, vagyis nem az alkalmazkodást szolgáló funkciót torol, esak a jó funkciók maradnak meg. Az elmúlt ti/ évben a jáiekv i/sgálatok legkritikusabb kérdése az volt, hogy van-e a játékos cselekvésnek valamilyen adaptív jellege. Sokan vallják: a játék nem más, mint a fiatal szervezet fölkés/iilése leendő felnőtt funkciók ellátására. Innen a hiedelem, hogy a kismacska a pingponglabdán, meg a pamutgombolyagon úgymond gyakorolja á/ égérvadás/atot. Hietlek'in'. mondom, inért a lelkéé/ulésiöl s/olo okfejtés — bármilyen logikusan liang/ik nem iga/. A legegys/euibh elutasítása: miért játs/ik akkoi a felnőtt, a/ öreg? Kísérletek bizonyítják, hogy nem vadásznak jobban azok az állatok, amelyeknek fejlődő korukban volt lehetőségük játékra, mint azok, amelyeket mestciségcsen níegfos/iotiák ettől a lehetőségtől. Vagyis, még egyszer mondom, a/ állati játék fiktív jellegű es érvényesül benne a/ önbecsápás. I'lalón a játék ősi megnyilvánulását látta a halai állal ugráívdo/ásában. I s iga/a volt. Ez a lehető legprimitívebb játék valódi modell: a kisesikó a/ert ugrál,' liogy legyőzze a giavitá eiot. — És sikerélményé van ? — Pontosan. Ila sajátos idegrendszert állapotról van sző játék eseten, meghozza az. ádut és az ember játékában egy/onnan, lia egyként valamilyen hiányérzet leküzdéséről, akadályuk legyőzéséről, feszültség oldásáról, örömszerzéséről — ükkor az „emberi játékokról" vulo tapasztalataink jóval leha'ngolóbbak, mint az „állati játékukról". Mást ne mondjuk, ezek szerint egy hadvezér éppúgy játszik — is —, mint a termeszeid felfedező tudós, a sakkozó, mint a jujózö. Arról nem is beszelve, hogy az ember artulmas drogokkal is be tudja csupni magul, v közvetlenül mindazt eléri, amit u játék is nyújthat szamara. — Igy iga/. Rossz játékok is vannak es alkohol és kábítószer és unalom-unatkozás is, sajnos. Mindig, mindén társadalomban mindenki megkeresi a játékmódokat, ez tény. Am hogy milyenek a játékaink és miért olyanok — nagy kérdés. Felfogásom szerint az alkotómunka is játék, minden nagy fölfedezés tulajdonképpen „játékban szüleien". Nem az viszont a mechanikus munka, amit a mi nyelvünk érzékletesen robotnak nevez. Hui/inga álláspontja nagyon megkapó: szerinte a tudományok, művészetek, vallasok, politikák, gazdálkodások lényegi, ineghatáro/ó eleine — a játék. Nos, jó lenne, lin mindannyian értenénk, és megér/ékelhetnénk, liogy a játék onm.igában hordozza jutalmát; a jó játékokat jats/ani illegeti. M EVÜK EK/SEBEI