Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

12 Szombat, 1985. december 14. r „Újra ezt kezdeném" BENJÁMIN LÁSZLÓ HETVENÉVES „Létében tükrözi a kort..." NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT VILT TIBOR A legutóbbi, 1984-es budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás rendezői az előkészületek közben az élő mester elölt akartak tisztelegni. Mire a tárlat megnyílt, a Vilt-kollekció már csak az alkotó emlékéi idéz-. Iieltc. A magyar művészelet fájdalmas veszteség érte halálával; a meghatározó jelentőségű művészek távozása persze mindig az, dc az 6 esetéhen legszívesebben azt mondanánk, ha fél évszázadosnál hosszabb munkásság ulán, hcivenkilenc éves művészről szólva tehetnénk: az életmű még mindig nem zárult le, további nagyszerű munkák kerülhettek volna ki keze alól. Egyik méltatója alig néhány éve irta le róla: „éber, mozgékony szellem, a lázas, és soha meg nem szűnő stíluskeresés, a változatlanul kirobbanó tehetség és a folytonos újrakezdés" jellemzi. Mondhatni, utolsó percéig dolgozol!. Akik látták, aligha felejtik el a l eszek Müvcszklubban rendezeti kamaratárlalát: megelőző stíluskorszakaitól merőben eltérő — dc szuggesztivitásban, kisérletczőkedvben legjobb korábbi munkáihoz hasonlító műveket mutatott be. Gipszel, efemer anyagokat használt — s időtálló véleményt mondott az emberi szépségről és kiszolgáltatottságról. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1905. december 15-én szuletelt Budapesten Vilt Tibor, a huszadik századi magyar szobrászat egyik legnagyobb — s talán legellentmondásosabb? — egyénisége. Életműve a modern plasztika lehetőségeinek és lehetetlen helyzetének a tükre, egyszerre beszél nagyszerű eredményekről, s azokról a kompromisszumokról, amelyeket meg kellett kötni ahhoz, hogy az eredmények megszülessenek. A „csodagyerekként" felfedezett Vili Tibor 1922—26 között előbb az Iparművészeti majd a Képzőművészeli Főiskolán tanult; 1928-ban római ösztöndijai kapott, a következő években viszont már a Szocialista Képzőművészek Csoportja megalakítása érdekében tevékenykedett. Felfedezte a hivatalos művészetpolitika — s ö maga felfedezte a másik lehetőséget, egy újszerű, valóban közösségi művészei megteremtésének esélyéi. 1945 ulán „olt volt" a művészeti közélet sűrűjében, együttműködött az Európai Iskola tagjaival, s a hagyományosabb realizmus képviselőivel is. Köztéri szobrászként sem a pálya első évtizedeiben, sem később nem függetleníthette magát a megrendelői igényektől. Mondhatni: a legtöbbször azok ellenére éri el nagyszerű eredményeket ezen a területen is. Számos plasztikáját állították fel az ország különböző városaiban, ezek közül azonban noha elsősorban nyilván c/ck miau kapta meg az I rdemes majd a Kiváló Művész ei met — bizonyára kevés állt igazán közel a szívéhez, például az 1979-cs Szikratávíró, az 1983-as Óra, vagy éppen az 1973-as Madách-emlékmű, amely a Margitszigeten áll. E szobrának hőséről mondta: „...olyan lény volt, akinek esendő mivolta fölé ívelt a szellemi ereje. Valamiképpen minden mű — az Ember tragédiája is — több, mint az alkotója. A portréábrázolásban persze minden álareot el kell távolitanunk, mert a kor szellemét vállaló ember area a maga teljes szubjektivitásában, létében tükrözi a kort." Ezt a szubjektivitást maga is vállalta. Éppen ezéri korunknak kevés hitelesebb tükrözője van az ő művészeténél. (képünkön Kaesz Gyula emlékműve) IV SZABÓ ERNŐ A felszabadulás utáni magyar költészet gazdag színképében is kitüntetett hely illeti meg Benjámin Lászlót. Közel öt évtizedes költői pályája az emberiség történelmének egyik legbonyolultabb szakaszával esik egybe, s ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert nála történelem és költészet közvetlen kapcsolatban áll egymással. Költészetének szinie kizárólagos témája a lírai én létezési és cselekvési terepének a felmérése a változó történelmi szakaszokban. E téma lirai megragadása azért válhatott Benjáminnál jelentőssé, mert a társadalom fejlődésének a lehetőségeit feltáró, a lehetőségek befulladása ellen szót emelő költő. Világosan szólva: szocialista módon politizáló költő. Elkötelezettsége indulása .pillanatától töretlen és egyértelmű: „Huszonhárom éves fejjel ez így fogalmazódott meg bennem: előttem az emberiség, a haza sorsa, napról napra ez forog kockán. Csak nem irhatok versei a virágos rétek szépségeiről. A kkor jeleni meg első versem, amikor Hitler bevonult Ausztriába. Hajlamaimmal, vágyaimmal szembeállítottam a kötelességet, az osztályfegyelmet s átalakítottam magamat; azt mondtam, hogy csak a leglényegesebb dolgokról szabad írni." Benjámin László egész költői útjának, jellegadó költői magatartásának méltó összegzése a Vérző zászlók alatt című költemény (1962). A 17 strófás mű a huszadik század középső szakaszát átélő embert állítja a középpontba: a tragikus történelemmel szembesülőt. A helytállás pátosza épp e nehéz években mutatkozik meg, s ezért logikus, hogy a felidézett két történelmi kor a második világháború és a személyi kultusz ideje. A disszonancia, a feloldhatatlan ellentmondások élménye érzékletes, de fogalmilag is pontos képekben, korszakjellemzésekben tárul elénk. S időnként visszatér az Aragonra utaló refrén: bármilyen nehéz életút adatott is számomra — „újra ezt kezdeném". A vers utolsó harmadában a jelenhez érkezik a költő, summáznia kell egy.bonyolult életút tanulságait. A munkásmozgalomba akkor már negyedszázada részt vevő költő álBENJÁMIN LÁSZLÓ elte a mozgalom hanyatló és felteié ivelő szakaszait, átélte a teljes kilátástalanság és a jelenné álmodott jövő végleteit, — s mindezt felmérve, mindezt megértve készít számadást. Az elégikusság Benjámin László költészetének régi alaphangja. Költői korszakainak határai mindig a magyar történelem fordulópontjaival estek egybe, s hangváltásai is ezekkel párhuzamosak. így beszélhetünk 1938—1947 közötti elégikustragikus, majd 1953-ig tartó patetikus-idillikus, 1957-ig tartó tragikuspatetikus, 1961-ig tartó elégikus és 1962 utáni elégikus-patetikus szakaszáról. S bár a szocialista költők kórusából már induláskor kivált hangjának erejével, egyetemes érvényűvé csak 1954 után vált költészete. Ekkortól lett igazán dialektikus költő, aki a valóság ellentmondásosságát tudta megragadni.. Benjámin László közérthetőségre törekvő költő. Ez a képalkotás puritánságát is jelenti nála. A rend és a világosság igénye egész munkásságát áthatja. Versbeszéde döntően fogalmi jellegű. s szimbólumait az életút, az etikai tartás tipikus volta, a lírai én lírai hőssé változása emeli valóban szimbolikus érvényűvé. A fogalmiság a versek meditáló-tépelődő gondolati jellegét erősíti, s elősegíti azt, hogy minél pontosabban ragadhassa meg korának lényeges problémáit. Amit szocialista közéleti költő elmondhat az 1938 óta eltelt évtizedekről, azt jelentős részben Benjámin László írta meg kortársai közül. A fausti magatartás egész életútját meghatározza, cs ez jogos öntudattal töltheti cl: Megmaradtunk egésznek a kétségbeesésben, / egésznek a fölemeltetésben, egésznek a lebukásban, / egésznek a hitben: / azért vagyunk, hogy rendet teremtsünk / magunkban és a világban. (Szocialisták) A kereső ember már a pálya elején megtalálta életcélját, s ezt a célt a történelem viharai felvenni nem tudták tőle, sőt, megerősítették igazának tudatában. VASY GÉZA A legtermékenyebb zeneszerző FARKAS FERENCRŐL 80. SZÜLETÉSNAPJÁN 1905. december 15. Ezen a napon, tehát kerek nyolcvan esztendővel ezelőtt született Nagykanizsán Farkas Ferenc Kossuth-díjas, kiváló művész, aki korunk legtermékenyebb magyar zeneszerzőjének mondható. — Hány opusza van? — kérdeztük tőle ebből az alkalomból. — Egy svájci kiadó Lausanne-ban 1979-ben megjelentetett egy könyvet munkáim ismertetéséről. Abban 302 szerzeményemet sorolja fel — válaszolta a muzsikus. — Azóta azonban évenként legalább tizet írtam, s így jó hatvannal lett több. Farkas Ferenc abban az időben került a Zeneakadémiára — ahol 1927ben végzett —, amikor az intézetnek Mihalovich Ödön volt az elnöke, és Hubay Jenő a főigazgatója. A diploma megszerzése után a Városi Színházhoz szerződött korrepetitornak és karmesternek. Akkortájt komponálta meg Op. 1. jelzésű első művét, amelynek A három csavargó volt a címe, s bármilyen furcsa, mindmáig nem került színre ez a keleti tárgyú táncjáték. Két év után további tanulásra vágyott, és Rómába utazott, hogy a Santa Cecilia akadémia hires zeneszerzési tanárának, Ottorino Respighinck növendéke legyen. Fi/l követően Ausztriában, majd Drezdában működött. Amikor meghívták Budapestre, hogy vegye át a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola tanári állását, elfogadta. A második világháború kitörése után a kolozsvári akadémián tanított, s ezt az intézetet igazgatta is. 1948-tól 1975-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszékét vezette. Olyan tanítványokkal büszkélkedhet, mint Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kurtág György, Ligeti György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor — hogy csak a legismertebbekel említsük. Amikor 1942-ben az Operaház bemutatta Bűvös szekrény című, az Ezeregyéjszaka egyik meséjének felhasználásával irt színpadi művét, a közönség és a kritika elragadtatással fogadta azt. A szinpad továbbra is vonzotta. írt operát, daljátékot, balettet. Színre került A furfangos diákok, Zeng az erdő, Csinom Palkó című munkája. Szegeden előadták Vidróczky című daljátékát. Amellett szimfóniával, kórusmüvekkel, kitűnő magyar költők verseire irt dalokkal. kamarazenével jelentkezett. Legalább hatvan magyar film kísérőzenéjét komponálta. Elég, ha olyan sikeres filmekre utalunk, mint A kőszívű ember fiai. az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy a Rákóczi hadnagya. A nyolcvanéves Farkas Ferenc változatlan munkakedv vel rója a kottafejeket. — Legújabb kompozíciója? — érdeklődtünk. — Három kórusművet fejeztem be. Ezeket az athéni görög nemzetközi kórusfesztiválra készítettem. Antik görög költők szövegeit használtam fel. Volt egyéb dolgom is. Befejeztem Lajtha László, néhai zeneszerző kollégám hátrahagyott A vörös kalap című operájának hangszerelését — az özvegy beleegyezésével. — Ez idő szerint hol működik a fia, Farkas András? — Három svájci együttest vezet, de születésnapom alkalmával Budapesten is dirigál. December 15-én vasárnap este a budapesti Zeneakadémia nagytermében a Kórusok Országos és Budapesti Tanácsa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szövetsége a zeneszerző születésnapjának tiszteletére kórushangversenyt rendez müveiből. Ünnepi köszöntőt Újfalussy József akadémikus mond. KRISTÓF KÁROLY Kapások A temetőben éjszakáztak. Agyuk, párnájuk volt a föld. Ébredve fázósan bokáztak, s indultak hajnal előtt. Ismeretlen országban járlak, más volt a nyelv, a föld. Kimelegedtek és megáztak, lábuk véresre tört, s csak tüskés bozótot találtak, vízmosást, legelót és újra temetőt. A temetőben éjszakáztak. Ágyuk, párnájuk volt a föld. Ébredve fázósan bokáztak, s indultak hajnal előtt. Idegenek voltak a házak, idegen az ég, a föld. Kimelegedtek és megáztak, lábuk véresre tört, s csak tüskés bozótra találtak, vízmosást, legelőt és újra temetőt. Összenéztek ükkor, megálltak, levágták a kapákat, szidták a vezetőt, d bozótot, a legelőt, az életet, a temetőt. — Elég volt a sírokon hálni, dologtalan főni, megázni, céltalan járni, járni, keresgélni, de nem találni, — a krumplit jöttünk megkapálni! Hol van hát az a föld? éé