Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

2 Hétfő, 1985. november 11. Az űj vállalatirányítási formákról Miskolcon országos szemi­nárium kezdődött az új vál­lalatirányítási rendszerről, és az üzemi demokráciáról. Az országos tanácskozáson másfél száz ipari és mező­gazdasági vezető vesz részt. A plenáris és szekcióülése­ken a tárgyköröket legjob­ban ismerő neves szakembe­rek, tudósok tartanak elő­adásokat, illetve vezetik a vitákat. A vasárnapi plená­ris ülés bevezető előadásait Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője és Sdr­közy Tamás egyetemi tanár, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem gaz­dasági-jogi tanszékének ve­zetője tartolta. Lakatos Er­nő a szocialista demokrácia új vonásairól, a hatalom és a demokrácia összefüggései­ről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrá­cia fejlesztése, elmélyítése pártunk törtenelmi prog­ramja, amelyet végre kell és vggre fogunk hajtani. Haté­kony működése elősegíti tár­sadalmi céljaink megvalósí­tását, ám a demokráciát még vezetőknek é.s vezetetteknek is tanulniuk kell. Gyakorlá­sának — mondotta — alap­vető feltétele az értelmes, kulturált, megalapozott vi­ta, az őszinte szó, ezzel lehet megszerezni egy-egy hasz­nos ügy' érdekében a töme­gek támogatását. Sárközy Tamás előadásá­ban az új vállalatirányítási rendszerről, annak kihatá­sairól szólva rámutatott: az intenzív gazdálkodás sikeré­nek egyik kulcsa a szocialis­ta vállalatirányítás kialakí­tása, ami pedig nem megy máról-holnapra, és sok buk­tatóval, előre nem látható gonddal jár. A szervezeti kérdések megoldása rendkí­vül bonyolult feladat, s a si­ker érdekében vállalni kell a fokozatossággal járó belső ellentmondásokat. A szeminárium további részében a többi között meg­vitatják a törvényességi fel­ügyelet, a foglalkoztatás helyzetét, a vállalatirányítás új tartalmi és formai kérdé­seit, a káder- és személyze­ti munka korszerűsítésének tennivalóit. (MTI) Szabadalmaztatott // talicska // „A találmány 150 centi­méter hosszú, 89 centimé­ter széles, 110 centiméter magas. 14 kilogramm sú­lyú, egyszerű gép ... Gyü­mölcsszedő talicska nevet adtunk neki." (Részlet a találmányi le­írásból.) A „csodataligát" meglát­ván, pillanatnyi bizonytalan­ságom rögtön eloszlik. Zá­kányszéken, a Móra utca 15. számú ház gyümölpsfái kö­zölt ' ugyanis a feltaláló Ta­ri István édesapja éppen az almát szüreteli, s az ered­ményre pillantva minden kétségem elfeledem. A ta­licskán teli ládák tornyosul­nak, bennük katonás revi­ben sorakozik a frissen sze­dett gyümölcs. A szülők di­csérik a szerkezelet, enélkül el sem tudják már képzelni a gyümölcsszedést — erősít­getik. De mondja el Tari István maga, hogy mit is tud az ál­tala konstruált szerkezet. — Hagyományos szedésnél az ütésre, nyomásra érzé­keny gyümölcsöt egyik kéz­zel szedjük, a másikkal ol­dalunkhoz szorítjuk a ládát — vagy az egyik ember sze­di, míg a másik a ládát tart­ja. Más gyümölcsöknél ko­sárba, vödörbe vagy egyéb kézi tartályba szedjük a ter­mést, hasonló módszerrel. A megtelt edényeket minden esetben a gyűjtőhelyre — például a sor végére — visz­szük. Ez fárasztó munka, és lassú a szedés. A mi talics­kánk egyszerre négy gyü­mölcsszedő rekeszt visz ma­gával, melyből egyet az er­re a célra külön kiképzett tartóállványra helyezünk. A megfelelő szögben álló tar­tóállvány a ládát úgy tart­ja, hogy a gyümölcs ne gu­rulhasson, ezáltal kizárja az ütődés veszélyét. Mivel mind a két kezünkkel szabadon dolgozhatunk, ezzel lényege­sen megnövelhetjük a telje­sítményt. Mentesülünk a lá­da tartása és cipelése alól, hiszen a szerkezet egy ke­rékkel van ellátva, amely­nek segítségével talicskasze­rűen tudjuk a szállítást vé­gezni. Ha ládánk megtelt, akkor rátesszük a következő üres rekeszt, és tovább foly­tatjuk a szedést. Mikor már kézmagasságig leszedtük a termést, felállunk az álló­talpra, amely újabb 40 centi magasságig teszi lehetővé teljes biztonsággal a szedés folytatását. Ez a magasság általában elegendő a lugas­szerű és törpefajta, kis- és nagyüzemi gyümölcstermés betakarításához. Amikor' a ládák megteltek, a szerkeze­tet a gyűjtőhelyre toljuk, ahol a teli ládákat üresre cseréljük. * Az ismertetést rögtönzött bemutató követi — már kint a gyümölcsösben. A 25 éves fiatalember a gyakorlatban illusztrálja az elmondotta­kat. Csak ámulok, hogy mi­lyen egyszerű, de mégis mi­lyen hasznos ez a szerkezet! — Hogyan jutott eszébe ilyet csinálni? — Amikor hét évvel ez­előtt nagykorú lettem, apám­tól egy hold barackost kap­tunk Anti testvéremmel. Alig győztük a szedést. Egyi­künk itthon dolgozott, a má­sik a piacra járt. Elkezdtünk gondolkodni, hogyan lehetne gyorsítani a munkát. Anti­nak volt az ötlete ez a ta­licska, de végül mindketten csináltunk egy-egy kísérleti darabot. Amikor aztán ösz­szemértük, kiderült, hogy az enyém nagyobb teljesít­ményre képes. Az elkészült darabot be is mutattuk a Sü­kösdi Állami Gazdaság egyik ankétján, még 1980-ban — igen nagy sikerrel. — S azóta? — Közben katona voltam, ezért csak utána kezdtünk -V • * . ' .... x Vi?.. IfeA ~ komolyabban foglalkozni a dologgal. Védelmet kértünk rá, de mivel nekünk kellett bebizonyítani, hogy egyedi, új darabról van szó, csak egy éve kaptuk meg az or­szágos szabadalmat — hár­man testvérek. — Tudják-e hogy ez mi­lyen jogot biztosít a Tari fi­véreknek? — A gyártás joga a miénk, más üzem vagy kisiparos el­adásra nem készítheti. — És önök gyártják is? — Pont itt a gond! Gyár­tanánk mi, ha volna rá ke­reslet, de szélesebb környé­ken még nem tudtuk be­mutatni. Jelenleg csak a szomszédoknak, és ismerő­söknek adunk egy-egy dara­bot kipróbálásra. Nekik meg annyira tetszik, hogy inkább kifizetik, csak övék marad­hasson. — Miért nem keresnek egy patronáló vállalatot? — Kisebb sorozatot — akár naponta egy darabot is — magunk tudnánk készíte­ni, hisz gépésztechnikus bá­tyámnak Bordányban van erre alkalmas műhelye. A talicska elterjesztésére és nagyobb sorozatú gyártásá­ra viszont eddig nem akadt vállalkozó. A Zöldértnél pél­dául kinevettek, amikor meglátták a szerkezetet. Pe­riig alkalmazásával a gyü­mölcsszedés teljesítménye általában száz százalékkal emelkedik, és javul a minő­ség. Ráadásul kevesebb fizi­kai munkát igényel, A nagy­üzemeknek — ahol kevés az ember egyébként is — pláne megérné néhány ilyen egy­szerű kocsi beszerzése ... * Kocsiba ülünk, s már bor­dányi tanyáján mutatja a tucatnyi félig kész kocsit. Mellettük egy fura tákol­mányra leszek figyelmes. — Bátyám próbál épp efey marhakörmölő szerkezetet eszkábálni, ezt láthatja most itt. Ez ugyanis örök gond, és nemcsak a környéken. — A Tari testvérek ennyi­re szeretnek újítani? Elneveti magát: — Ne cso­dálkozzon! Ha saját mun­kánkról van szó, a paraszt mindig újít... Vass István Kongresszus előtt Bizalmiak a cipőgyárban Bizalmiak, ök azok. akik­hez gondjaikkal először for­dulnak a szakszervezeti ta­gok. sokszor tőlük várják a megoldást is. Nem szabad, hogy szerepük csak a tagdí­ják beszedése legyen. Most, a szakszervezeti kongresz­szusra való készülődés köz­ben ők is beszámoltak az elmúlt öt évben végzett munkáról. Sokan vannak, akiket újjáválasztott a kol­lektíva. azonban jó néhá­nyan ezekben a hetekben kapják új megbízatásuk első konkrét feladatait. A Minő­ségi Cipőgyár (Mino) szege­di gyárában egy régi és egy új bizalmival beszélgettem. * Juhász Sándorné 1959 óta dologzik a cipőgyárban. Elő­ször 1976-ban választották meg bizalminak. Csoportjá­ba tizennégyen tartoznak a tűzödéből. — Mindig ilyen kis lét­számú volt a csoport? — Nem, nem — tiltakozik. — Amikor először kértem a tagdijat, még huszonhét em­bert kellett sorra járnom. Azóta már többen nyugdija­sok lettek, mások gyesen vannak, s persze néhányan el is távoztak a vállalattól. Új embereket pedig nem si­került felvenni. Az idén is kérte a gyári szakszervezeti bizottság. hogy lehetőleg csak egy területről tartozza­nak egy csoportba a dolgo­zók Az én csooort ómból néhány dolgozónak nem a t.űzöde a munkahelve, de hát nem küldhetem el őket. A legidősebb bizalmi vagyok azon a területen, hallgatnak is az emberek a kéréseimre. — Üjjá választása óta mi­iven feladatot kapott a cso­portjától? — A november 7-e körü­li munkanap-áthelyezések miatt a mi műszakunknak egyfolytában hétszer kellett volna délután dolgozni. De sikerült a gazdasági veze­tőkkel történt megbeszélé­sen azt elérni, hogy legalább egyszer délelőtt iöttünk a gyárba. A családanyáknak ez is sokat számított. — Mekkora a beleszólása a bizalminak a bérek elosz­tásába? — A minőségi prémiumok összegét a közvetlen mun­kahelyi vezetők mindig megbeszélik velünk. A dif­ferenciálást a munkához va­ló hozzáállás alapján végez­zük el. 1 Több Alba fal így állítólag jóval könnyebb cs egyszerűbb... Kétszeresére, évi félmillió négyzetméterre növelte Al­ba falgyártó kapacitását a székesfehérvári Alba Regia Aliami Építőipari Vállalat Két gépen, két műszakban készíti már a belső falazás­ra, hőszigetelésre, tűzvéde­lemre, tetőtér-beépítésre al­kalmas válaszfallapokat. A kapacitásnövelő beruházást a tennék iránt megnöveke­dett piaci kereslet tette szükségessé és lehetségessé. a lapokat ugyanis már nem­csak a hazai építkezéseken, hanem külföldön is használ­ják. Eddig ötvenezer négy­zetméternyit exportált belő­le a gyártó vállalat Auszt­riába. A praktikus, viszonylag olcsó építőanyag népszerű­ségének az a titka, hoev termelékenyen, alacsony élő­munka-ráfordítással lehet vele dolgozni, nem igényel ugyanis vakolást. — Okoz ez konfliktuso­kat? — Most már jobb a han­gulat a szalagok mellett. Magasabbak a keresetek, mint két-három évvel ez­előtt. Aki akar, dolgozhat a vgmk-ban is. Elég jól meg vagyunk fizetve, így keve­sebb a vita a bérek körül. — Mik a tervei a követ­ke ö öt évre? — Tulajdonképpen csak néev évre vannak terveim, mert a következő periódus utolsó évét már nyugdíjban szeretném eltölteni. Addig jó lenne elintézni mindazt, amit a dolgozók kérnek tő­lem. Mindent megteszek, ami tőlem telik. Ha már ram szavaztak, igyekszem a bizalmat megszolgálni. * Barna János 1960-ban lép­te át először a Szilléri su­gárúti gyár kapuját. Abban az üzemben dolgozik, ahol a könnyű női cipők alját készítik el. Az idén válasz­tották meg először szak­szervezeti bizalminak. — Elégedett volt eddig azok tevékenységével, akik az ön érdekeit képviselték a szakszervezetben? — Többé-kevésbé. Míg ipari tanuló és fiatal szak­munkás voltam, nem volt közvetlen kapcsolatom a bi­zalmimmal, később már több mindenről tudtam. — Véleménye szerint mit kellene ma másképp csinál­ni a Minóban? — Nem elegendő a gyár önállósága. Túlságosan is függünk a budapesti köz­ponttól. A helyi vezetők munkájával meg vagyunk elégedve, de nincs elegendő mozgásterük, nem határoz­hatnak minden kérdésben, amikben leginkább ők tud­nának dönteni. — A tervek szerint 1987­től a gyár leányvállalattá alakul át. — Sokat várunk ettől a változástól. Reméljük, ak­kor majd iobb lesz az anyag­ellátás. mert most gyakran van gond a mennyiséggel és a minőséggel is. Jó lenne, ha a késztermékek elszállí­tását is Sikerülne zökkenő­mentesebbé tenni. — Mit szeretne a csoport­ja számára elérni? — A tagdíj beszedése és más kisebb dolgok nem je­lenthetnek gondot. Az előbb említett problémák megol­dása után talán kevesebb lesz a fennakadás- a terme­lésben. S nem utolsósorban javul a bérezés. Mi a bérek nagyságában el vagyunk maradva a könnyűiparon belül. Elnézést, hogy a saját példámat hozom fel! Tizen­öt évvel ezelőtt ezer-ezer­ötszáz forinttal kerestem ke­vesebbet, mint most. Nyil­vánvaló, hogy még az árak­kal sem tartott lépést a fi­zetésem. — Mi a véleménye a szakszervezet szerepéről? — Szerintem nincs elég hatalom a szakszervezetek kezében. Az érdekvédelmi szervezeteknek nagyobb be­leszólása kellene. hogy le­gyen a termelés minden összetevőjébe. * Két bizalmi, két nézőpont, két vélemény. Itt, ott — fontos kérdésekben — egy­másnak ellentmondó monda­tok is akadnak. Ha ezek a vélemények a vállalati fóru­mokon is ütköznek. bizto­san használnak majd a szakszervezeti munka szín­vonalának is. Bőle István Dél-alföldi diákszemínárium Tavasszal már volt ilyen, most tehát másodszor ren. dezik meg a DéLalföldi re­gionális diákszemináriumot Szegeden. A ma, hétfőn kez­dődő, kétnapos konferenciá­ra Bács, Békés és Csongrád megye felsőoktatási intézmé­nyeinek közművelődéssel foglalkozó szakembereit és hallgatóit hívták meg. Az lesz a feladatuk, hogy elő­készítsék az 1986-os egyete­mi-főiskolai kulturális napok eseményeit, a jövő évi zsámbék'i felsőoktatási nyá­ri egyetem programját, va­lamint megbeszélik a KISZ­szervezetek és a felsőokta­tási közművelődés aktualitá­sait, a téli népművelési gyakorlatok helyzetét és fej­lesztési lehetőségéit. A szeminárium a JATE pártbizottság Dugonics téri tanácskozó termében zajlik. Kedden délután „Fórum"­mal zárul, amelyen a KISZ KB, a Népművelési Intézet és a megyei KlSZ-bizottsá­gok képviselői válaszolnak kérdésekre. A központi té­ma: a felsőoktatási közmű­velődés anyagi és erkölcsi támogatása, fejlesztése. Környezetkímélő növényvédelem A hatékony mezőgazdasá­gi termelés velejárója a nö­vényvédő szerek alkalmazá­sa. Nem mindegy azonban, hogy a kemikáliákból — amelyek általában mérgező anyagok — milyen mennyi­séget használnak fel. A túl­zott mértékű adagolás, a szakszerűtlen felhasználás nemcsak pazarlás, hanem ká­rosíthatja a környezetet. Er­,re már volt példa. Keserű tapasztalat 1971-ben. ami­kor a szentesi zöldségterme­ló tájkörzetben 7 tsz-nek sok millió forintos termelési kiesést okoztak az öntöző­vízbe került gyomirtószer­maradványok. Csongrádban az utóbbi év­tizedben környezetkímélő, úgynevezett „programozott védekezést" alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a gazda­ságok zömében akkor hasz­nálják a növényvédő szere­ket, amikor azokra valóban szükség van, s legjobban fej­tik ki hatásukat. A gazda­ságok ugyanis a megyei ha­táskörű Hódmezővásárhelyi Növényvédelmi és Agroké­miai Állomástól idejében megkapják az előrejelzést a különböző kártevők megje­lenésének pontos időpontjá­ról. Az állomás felmérése sze­rint Csongrád megye nagy­üzemi gazdaságai 1977-ben használták fel a legtöbb, hektáronként több mint 7 kiló hatóanyagot, ami azóta fokozatosan 4 kilóra csök­kent. Ez optimális mennyi­ségnek mondható, ami a szakszerű védekezés ered­ménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom