Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

4 Szombat, 1985. október 12. • • Ötven sor Gyerekkoromban kitaláltam egy módszert a meg­gazdagodásra. (Nem vált be!) Azt tervezgettem, hogy minden hazánkfiának írok egy lapot, amelyben meg­kérem őket, küldjenek címemre 1, azaz egy forintot. Tízmillióan vagyunk — számolgattam —, még így is megéri a 40 filléres postaköltséget. Terv maradt ez is, mint. annyi ifjonti álmodás. De hogy nemcsak én próbáltam a többi ember jóérzésére, felismert erde­kére, könyörületére, segítő támogatására apellálni, annak jó néhány bizonyítékára ma is rábukkanha­tunk. Az önzetlenség légiái mindinkább jelöletlenül kerülnek be társadalmunk építményébe. Gondoljunk csak a jórészt téglajegyek árából felépült szombathelyi képtárra, jusson eszünk­be a természeti katasztrófák sújtotta embertársaink megsegítésére összegyűlt milliós összeg, soroljuk a le­endő Nemzeti Színház folyószámláján gyűlő forintokat vagy vegyük számba otthon szolidaritási bélyegein­ket. Kommunista szombatok, társadalmimunka-akciók, önkéntes munkavállalások segítik szinte mindenütt az elakadó szekereket. Csakhogy aki időt, energiát és pénzt áldoz, szeretne minél hamarabb látni az ered­ményt. Ezért sikeresek azok az együttműködések, ahol konkrét igény találkozik egyértelmű szakmai felaján­lással. A körtöltés túLs0 lejtőjének sarkán, a Gábor Aron Utcai Óvodában, ezen a hét végén is dolgoznak a he­gesztők, kőművesek, fűtésszerelők, hogy a rossz idő beköszöntével ne fagyoskodjon 85 apróság. A törté­net több mint tanulságos. Láda Sándorné vezető óvó­nő még ma is megborzong, ha az elmúlt tél nehéz­ségeire gondol. A megdermedt olaj, az eldugult kály­hák, a hajnali fűtések rossz emlékei között raktáro­zódtak el A változtatás tulajdonképpen kényszer: 1986. január elsejétől nem füthetnek olajkályhákkal az iskolákban, óvodákban. Két lehetőségük maradt. Vagy az egészségtelen, újabb munkaerőt igénylő és mai viszonyaink között igencsak bizonytalan szénfü­tósre való visszaállás, vagy a gáz bekötése. Kezükre játszott a szerencse — mondhatnánk —, hiszen az egyik apuka munkahelyének, a Dégáznak Pollack Mi­hály szocialista brigádja elkészítette a terveket, egy másik brigád, az oly sokszor példát mutató algyői csapat. Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat dr. Hága László kollektívája pedig vállalta a szerelési munkákat. Csakhogy kiderült, gyermekintézmények­ben a veszélyes konvektoros fűtést nem engedélyezik, igy a tervekben szereplő 150-200 munkaórás társadal­mi vállalás 1000 órás, mintegy 350 ezer forintos, komplex központifűtés-szereléssé növekedett. Így az­tán szabadságuk terhére, munkaidő után, hét vége­ken hegeszti itt Kovács József a csöveket, köti be a radiátorokat Bíró Jenő és csapata. Mindezt úgy igyekeznek végezni, hogy a gyerekek ne érezzék ennek hátrányát, és megőrizzék az okta­tó-nevelő munka magas színvonalát. Pénteken délelőtt például az udvari hegesztöpisztoly szikrái festették alá kedves emlékünnepségüket. Az már igencsak az emlékek világába tartozik, hogy az óvoda megkapta ugyan az anyagra szükséges pénzösszeget, de nekik, maguknak kellett vállalni a beszerzés minden gond­ját. Ráadásul, ebben az utcában nem tervezték a gáz bevezetését, így még hátravan a szomszéd utcából a 70 méteres cső lefektetése. Az idő sürget, örömmel vennék más vállalatok, üzemek szakembereinek be­kapcsolódását. Az önzetlenség forintjai nem váltha­tók aprópénzre. Szervesen beépülnek a „nagy épü­letbe". Tandi Lajos flz októberi Tiszatáj „Élünk hát színén a föld- zött a modern költészet nek, kitakart pőrén, / s min- kritériumairól, a prózai mű_ den vagyonunk, kincsünk, vekről, a Döbling cimü fegyverünk / ez az egyetlen'ilhosszúversről esik szó az emberöltőre szabatott élet, interjúban. A Tiszajárásban s mentül / jobban ropog a Tóth Béla a „Tokaj arany fegyver idegeinkben, éljük nektárját" zengő versekből a Májust" — írja gyönyörű ad bő válogatást, békeversében Farkas Árpad. Németh László kultúramo­Fodor András, Szöllösi Zo«- delijének aktualitását bizo­tdn és Morkó Béla új versei nyitja tanulmányában Sán­mellett Csoóri Sándor ket dor Iván. Abból indul ki, esszéjét olvashatjuk. Termé- hügy Németh már a harm'in­s-zet és líra kapcsolatát cas években felismerte élet elemzi az egyik. Saját ver- ^ kultúra elszakadásának— seinek panteizmusától indul jRazán csak korunkban ki­él Csoőri, s eljut Adyig, teljesedő — problémáját az egyetlen magyar költőig, Márkus Béla Démonokkal akit nem érdekel a termé- csatázva cimü írásában szet: „Ha egy egész orgonás, utassy József portréját raj­domb illatozna is ablaka zo)ja meg. előtt, vagy ha őszi erdők cézári vöröse tárulna elé or- Az örökség rovatban ol­szágnyi nagy területen, ö vashatjuk Peter László akkor is átnézne rajtuk." Bauer Hilda életműve című Ennek a „meghökkentő ér- munkáját. Balázs Béla hú­zéketlenségnek" az okait gának „emlékirata" a Lukács tárja föl Csoóri. A másik Archívum kiadásában je­irás a „közvetlenül fölélhető Jent me8- Az emlékezés és és hasznosítható haszon" a Lukacs Györgyhöz írt le­bűvöletében élő világunkról ve'ek a századelő szellemi ad látleletet életéhez, egy kapcsolat tör­Némcth László három ki- ténetéhez szolgáltatnak ada. adatlan írását is közli a lap. tótat. A Kritika rovatban Az öregedésről cimü erede- Baka István könyvéről Gre­tileg a Válasz sZámára ké- zsa Ferenc. Markó Bélaver­szült. s Illyés hagyatékában seiről Fűzi László ír. maradt fenn. Az egyik le- A nemrég elhunyt Harag vélbcn Marczonnay Tibor Györgyről, a Magyarorszá­önéletrajzi regényét elemzi, gon is jól ismert rendező: A Benedek Andráshoz írt ről. A. Szabó Magda és levél pedig a Galileihez, Ablonczy László, Cseh annak bemutatásához kap- Gusztáv grafikusművészről csolódik. Baka Istvánnal, a pedig Bcnkö Samu ír. Azok. nemrég Graves-díjjal jutaL tóberi számot Szenti Ernő mázott költővel Vecsernyés rajzai illusztrálják, az alko­Imre beszélget. Többek kö- tót Szuromi Pál mutatja be. Vilmon Gyula emléktábla Huszonöt éves a Társadalomorvostani Intézet Kétnapos ünnepi tudomá­nyos ülés kezdődött tegnap, pénteken Szegeden, az or­vostudományi egyetem rek­tora és a Társadalomorvos­tani Intézet rendezésében az intézet 25 éves fennállása, valamint Zalányi Sámuel egyetemi tanár 20 éves in­tézetvezetői jubileuma al­kalmából. A tudományos ta­nácskozást megelőzően ün­nepség színhelye volt a Tár­sadalomorvostani Intézet Kossuth Lajos sugárúti épü­lete: emléktábla-avatásra gyűltek össze a város egész­ségügyének vezetői és a SZOTE orvosai. Az intézet­alapító professzor, Vilmon Gyula tiszteletére készített emléktáblánál Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár idézte föl a volt egészségügyi miniszterhe­lyettes, a Kossuth-díjjal ki­tüntetett egyetemi tanár, a magyar közegészségügy ki­emelkedő egyéniségének alakját. „Az egyéni orvos­lás mindinkább társadalmi orvoslás lesz", — mondta Vilmon professzor, s az idő igazolja is szavait. Hutás Imre fülavatta a jelenlegi tanszék falán elhelyezett emléktáblát. A rendezvény a SZOTE oktatási épületében tudomá­nyos üléssel folytatódott. Cserháti István egyetemi tanár, a SZOTE rektora üd­vözölte a megjelenteket, s méltatta a hajdani egész­ségügyi szervezés tanszék első vezetője, Vilmon Gyula professzor munkásságát, s a 20 évvel ezelőtt örökébe lé­pő Zalányi Sámuel eddigi Nem tudok lelkesedni az egyszerepes színésznőkért. Dobos Katival is ú«?v vol­tam, mikor pár éve Pnpp Érát helyettesitette, bravú­ros beugrással mentve a Sok hűhó semmiértet, hogv jó-jó, de lássuk a medvét. Egv szerep mit sem bizo­nyít. döntsön a folytatás. S ahogy utólag eltűnő­döm. valamiképpen így le­hetett vele a színház is. Beatricéje aztán kiharcolta jogait. Kisvártatva jöttek a nagy föladatok csőstül. Do­hos Kati befutott Szegeden, ö lett a színésznő, a díva. aki után hosszú éveken át nagyitóval fürkészett a pub­likum. hisz nemcsak kelle­mes külsejű, dekgrfitív \ je­lenség a színpadon, de já­téka is képes perzselni. Másodszor Szegeden Várkonyi Zoltán osztályá­ban végzett 1978-ban, a szi­nészmesterségre Kállai Fe­renc oktatta. Szegedre ke­rült legott. Sokan emlékez­nek még ígéretes Abigail­jére a Salemi boszorkányok­ból, a Liliomfi Mariskájára — ám, amilyen gyorsan jött, tova is tűnt szemünk elől. Szerződést bontott, fölcsa­pott szabadúszónak. Székes­fehérvárott, meg a főváros­ban vállalt szerepeket, a Radnóti Színpadon, hajnal­tól napestig szinkronizált a Pannónia Filmstúdióban, té­véfilmeken bukkant föl ki­sebb figurákban. Két évig evőzte, majd megtart a tár­sulati életbe. Egyetlen pécsi szezont kö­vetően 1982-től ismét Szege­den van. Sorsának érdekes fordulata, szubrettként ta­lálkoztunk vele újra a Ze­nés színházban. („Magasra dobtam a lábam, de amint megszólalt a zenekar, pad­lóra kerültem. Elszállt a hangom, ha volt egyáltalán. Életem első és ec-etlen szubrettszerepe aligha ha­gyott maradandó nyomot, felejtsük el. fátyolt reá.") Viharosnak így korántsem Hutás Imre emléktáblát avat tudományos tevékenységét. Hangsúlyozta: a társadalom­orvostani kutatások eredmé­nyeit még jobban föl kelle­ne használni az egészségügy mindennapi gyakorlatában, hiszen soha nem volt ekko­ra jelentősége a megelőzés­nek, az egészség megőrzésé­nek az orvoslásban, mint manapság. Az egyetem rek­tora az egyetemi tanács, a társadalmi testületek nevé­ben köszöntötte Zalányi Sá­muelt 20 éves intézetvezetői jubileuma alkalmából, és to­vábbi sikeres munkát kí­vánt a professzornak. A továbbiakban Kovács Zoltán főorvos, címzetes egyetemi docens az intézet orvos- és fogorvosképzésben végzett munkáját ismertette, Veress László főorvos, cím­zetes egyetemi docens az in­tézet tudományos kutató­munkáját elemezte, Stenszky Ernő igazgató főgyógysze­rész, címzetes egyetemi do­cens a gyógyszerészképzés munkájáról számolt be. A nap folyamán a meghívott külföldi és hazai vendégek tartottak előadást, köztük Rozália Vrábelová egyetemi tanár, a szlovák egészség­ügyi miniszter első helyet­tese. A tudományos ülés részt­vevői ma folytatják munká­jukat: az intézet kandidá­tusai és a gyógyszerészdok­torok számolnak be tapasz­talataikról, kutatási ered­ményeikről. Ch. A. aposztrofálható visszaérke­zése után igazi mentőövet kínált az a bizonyos beug­rás. Shakespeare veretes nyelvezetében végre hazata­lált, s a legjobbkor, mert kiesett a forgalomból, me­gint kátyúban érezte magát. („Akkor született a kislá­nyom, Zsófika, nemigen számolhattak velem, a szer­ződéskötések évadján sem kaptam nagy biztatást. Mit láthattak tőlem? Operettet — megértem hát. ha a Lu­xemburg grófja alapján senki sem lelkesedett. Ilyen hangulatban találkoztam Beatricével: Papp Eva beteg lett, öt napom maradt a fölkészülésre ennyi rengeteg szöveggel. Mindössze három próba tehát, mert a negye­dik és ötödik már szokáso­san főpróbának számított — de hát sikerült, s úgy ér­zem, ekkor nyerhettem csa­tát. Rájöttek, hogy többet érek annál, mintsem gon­dolni lehetett, s én is meg­nyugvással vettem tudomá­sul, számítanak rám.") Zsófika S miközben otthon a pici Zsófika egyedül is ellátta munkával, egymást érték a nagy szerepek, bent töltötte délelőttjeit, estéit a szín­házban. Ha egyszer egy bolt beindul: Dobos Katira sem várt kegyesebb alternatíva, mint hogy a gyereknevelés fáradalmait „kipihenhesse" a színpadon, a színpadéit meg odahaza. Ez a vonzó szabadidős program szeren­csére ió adag lelki meg­nyugvással járt. Egy szezonban négy pre­mier: csúcs. Dumas—Sartre: London királya. Görgey: Fejek Ferdinándnak, John Ford: Kár, hogy ká... Fe­jes—Presser: Jó estét nyár. Azaz: Anna Damby, Kis Anna, Annabella. Zsuzsan­na. Hirtelen ránézésre is két közös vonásuk: mind jelentős föladat, és Anna. („Jól összejöttek. Ezek után ki hinné el. hogy Zsófi lá­nyom másik neve is An­na.") Imígyen kellemes köz­érzettel köszöntött rá a ta­valyi évad. S bár a tempó átmenetileg lelassult, távol­ról sem a bizalom hiánya, hanem „objektív körülmé­nyek" okán. Mely objektív körülmények nagyon szub­jektív természetűek persze: Kati másodszor került ál­dott állapotba. Ezúttal azon­ban nem úgy sikerültek a dolgok, miként szerették volna. Talán a túlzott meg­terhelés, a sok-sok feszült­ség miatt? Hanem mielőtt búcsút mondott volna az úiabb gyermekáldásnak, el­játszotta az Orangután-meg­nyitás utcalányát, meg az Ármány és szerelem Mila­dvjét. Kontrasztos szerepek. Kivált a ledér hölgy okozott fejfájást. nemigen akadt hasonló a pályáián. (..Len­ge öltözékben, lelkileg is le­meztelenedve, meglehetősen szokatlan föladat volt. ne­hezen találtam magamat. A közönség szerencsére jól fo­gadta előadásainkat. Békés­csabán kellemes meglepetés­sel tapasztaltuk, alig akar­tak leengedni bennünket a színpadról. Akkor búcsúz­tunk az Orangutántól.") Hanem Schiller drámája ú;ra testhezálló szerepet kí­nált. A Lady hűvös kétar­cúsága, a szertartásos ele­gancia mögött vibráló szen­vedélyek sűrűsége olyan sa­játos személyiség kibontá­sát tették lehetővé számára, ahol legjobb képességeit rendezhette csatasorba: csi­szolt beszédstílusát, válasz­tékos mozgáskultúráját. („Először rendezett Pethes György, pedig régóta ismer­Zöldért és Curinar A Csongrád megyei Zöl­dért régi partnere, a svéd Curinar cég képviselői láto­gattak pénteken Makóra, a vállalat telepére. Tanulmá­nyozták a vöröshagyma-tá­rolás és -feldolgozás tech­nológiáját. A szakmai be­szélgetésen szóltak a vörös­hagyma bioaktív vegyületei­ről is. Pályadíj alkotóknak Bensőséges ünnepséget tar­tottak tegnap Szegeden a városi tanácsházán. Szeged fölszabadulásának évfordu­lója alkalmából Müller Jó­zsefné, a városi tanács el­nökhelyettese adta át alha­gyományos pályadíjakat azoknak az alkotóknak, akik­nek Szeged művészeti életét gazdagító tevékenységét erre alkalmasnak ítélték. Pályakezdő alkotói támo­gatást kapott Behány László gordonkaművész, Iván Ildikó magánénekes, Janurik Márta hegedűművész, Szurdi Zsolt népzenész, Tanács István néptáncos. Egyszeri alkotói támogatást kapott Andrássy Lajos költő, Benes József festőművész. Erdős János karnagy, Mocsár Gábor író, Nikolényi István szakíró és Petri Csathó Ferenc költő. A díjazottak fogadásán ott volt a megyei pártbi­zottság képviseletében Lová­szi József munkatárs, Schmidt József, a városi pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Tóth Ta­más, a városi KISZ-bizott­ság titkára. tűk egymást. Többször ta­lálkoztunk már a* főiskolán, benn ült a vizsgáimon, sőt, azzal ti gondolattal is kacér­kodtam, hogy elmegyek hozzájuk Veszprémbe. Ma­radtam, s jól tettem, mert időközben a Gyuri jött ide, rendezhettük hát közös dol­gainkat. Olyannyira, hogy hamarosan ismételhettünk, mindjárt az idei szezonnyi­tó premieren, a Galoppon. Mensárossal.") Kozák doktornő A történeti hűséghez tar­tozik, Kati a Miladyt nem is tudta végigjátszani. Ve­szélyeztetett terhessége mi­att két előadás elmaradt — ám ez már a múlté. Ami pedig a legfrissebb jelen: Görgey Gábor drámája. Ko­zák doktornőt játssza most, estéről estére a Kisszínház­ban. Jó passzban, kiegyen­súlyozottan, finom eszköz­telenséggel. Szimpatikus ka­raktert melegítve ennek a szimpatikus figurának, olyan embert példázva, aki közöt­tünk él, a nézőtérről lépett át a rivaldán. Ha most átlapozom az utóbbi idők sajtókritikáit, egyhangú, elismerő főbólin­tás. „Az Anna Dambyt ala­kító Dobos Kati kifejezetten jó kötéloldónak bizonyult... Kis Annája egyenletes.. . Luluja stílusos alakitás, a színésznő megjelenésének dekorativitását igen plaszti-' kus színpadi mozgással te­szi feltűnővé . .. Meggyőző­en érzékeltette Lady Mil­fordot, mint a bűneiből erényt kovácsoló .legcsodá­latosabb' angol nőt.,." stb. Abigailtől Kozák doktor­nőig. hét esztendő, tizenegy szerep. Pillanatnyilag ennyi hát Dobos Kati szegedi eredménylistája. Minőség­lapjának képzeletbeli grafi­konja merészen fölfelé ível. Ha ő is, a színháziak is úgy akarják, sok örömünk lehet benne még. Nikolcnyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom