Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

Csütörtök, 1985. szeptember 5. 3 Növekvő export, új üzemrészek A vegyipar jó eredményei A vegyipari vállalatok munkájáról, az iparág helyzetéről tájékoztatta a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnökségét szerdán Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes. Elmondotta. hogy az ágazat az év első felében aiz ipari átlagot meahaladó mértékben fejlődött, 2,7 százalékkal több terméket állított elő, minta múlt év hasonló időszakában. A termelés júliusban számottevően nőtt tovább. A magvar vegyipar termékeinek rubelelszámolású kivitele folyó áron az előirányzathoz- közelítően, 36,5 millió rubellel — 10 százalékkal — bővült a tavalyi első félévhez képest, miközben az import ennél kisebb mértékben emelkedett. Ugyancsak az importot meghaladó mértékben nőtt az ágazat konvertibilis exportja. Az első félévben a vegyipar volt a népaazdaság legnagyobb exportőre, s kivitele júliusban tovább emelkedett. Az eredmények jelentőségét növeli, ho»y a vállalatok a tavalyinál nehezebb feltételek mellett fokozták termelésüket. kivitelüket, és biztosítottak a tavalyinál jobb ellátást — mutatott rá a miniszterhelyettes. Az iparágban az év első hét hónapiában növekedett a létszám. ami főleg abból adódott, hogy több vállalatnál, .például a Tiszai Vegyi Kombinátnál, a Borsodi Vegyi Kombinátnál, a Biogál Gyógyszergyárban és a bauxitbányászatban új üzemrészek kezdték meg működésűket. A vegyipari üzemekben némileg több lehetőség volt a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására, mint általában az iparban. ' A bérek nagyobb mértékű növelésére az adott lehetőséget, hogy a vegyipar nyeresée? a múlt év hasonló időszakához kénest csaknem 13 százalékkal magasabb volt, az első félévben elérte a 8.7 milliárd forintot. A vállalatok általában a gazdaságosan gyártható termékek körének bővítésével. az értékesebb árucikkek kivitelének fokozásával növelték nyereségüket Változatlanul nem kielégítő azonban a munka termelékenysége, ami egyebek között a szervezési és vezetési hiányosságokra is visszavezethető, s a közgazdasági szabályozók sem serkentik kellően a vállalatokat a munka termelékenységének fokozására — emelte ki a m i n iszterhelyettes. A munkaversenyről szólva Körtvélyes István kiemelte a szocialista brigádok szerepét a téli termeléskiesések pótlásában, hangsúlyozva: a kollektívák felajánlásai is hozzájárultak ahhoz, hogy a vegyipar egyes területein már behozták a lemaradást. Ugyanakkor kedvezőtlennek értékelte, hogy az iparágban több munkahelyi baleset történt, mint a tavalyi év első felében. főként a szabálytalan, a figyelmetlen munkavégzés, a védőeszközök használatának elmulasztása miatt. A miniszterhelyettes tájékoztatta az elnökség tagjait arról is. hogv a vegyipari vállalatok többsénénél még az idén megalakulnak a vállalati tanácsok. Az eddigi tapasztalatokat összegezve rámutatott: a szakszervezetek mindenütt hozzájárultak ahhoz. hogy a választásokat kellően elő veszítve, rendben tartották meg. (MTI) Paradicsom(i) állapotok? Nyújtott műszakban — sorban állva Képeinken: paradicsommal megrakott konténerek Bordányban, és a domaszékiek „türelmes" lovaskocsi sora. A tegnapi eső jól jött a növényeknek, igaz, az augusztus végi csapadék pnég nem tűnt el egészen a talajból. A Felszabadulás Tszben jobb kukoricatermésre számítanak emiatt. A paprika hajtásai zsengébbek, a közepes terméshez még egy meleg, hosszú ősz elkelne. Forráskúton megkezdték a korai csemegeszőlő szedését, s az őszi burgonya ásását is tovább folytatják, ha az eső engedi. Bordányban az Előre Szakszövetkezet átvevöhelyére már alig hoztak őszibarackot, a kései fajtákból nem sok fa van errefelé. A fehérpaprika viszont szépen megnőtt, zöme első és másodosztályú. Legtöbbet paradicsomból hoztak, de a léüzemben folyamatosan feldolgozzák a termést. A nagy paradicsomterületekről a számítottnál kevesebb bogyót szedhetnek az idén, három hete a növények zöme elszáradt. A száron levő paradicsom még beérik, de új hajtások már nincsenek. Mivel a hideg tavasz miatt később indult a szezon, még csak 300 vagonnyit dolgoztak fel ebben az üzemben. Az ezervagonos tervből jó lesz ha hatszáz igaz lesz. Mórahalmon is ugyanilyen kapacitású a lévonal, s a gondok is hasonlók. Eddig még nem kellett beindítani a kétmüszakos termelést, a nyújtott műszakban is győzték az iramot. A feldolgozással szinkronban ürültek a konténerek, volt elég göngyöleg az átvételhez. A domaszéki Szőlőfürt Tsz átvevőhelyét alig lehetett megközelíteni. Hosszú kocsisor állt az út szélén megrakottan, teli paradicsommal. Csiszár István átvevő a körülötte csoportosuló termelőkkel együtt csak várni tudott. A téesz az idén a békéscsabai konzervgyárral szerződött, az üres konténerekkel megrakott autót is onnan várták. Előző nap este ment el az utolsó fuvar, és az autó csak délben ért vissza. Egyébként napi három fordulóval elmenne a 15—20 vagonnyi mennyiség. Oltványi Miklósnak két hold paradicsoma van, nagyon unta már a sorban állást. Odahaza negyven forintos napszámért szedik a termést, ő meg itt ácsorog. Reggel ötkor indult otthonról. Még hatan voltak előtte, azok már előző este beálltak az azóta állandóan növekvő sorba ... • jr m f •• II •• I Urbcmizacios oromok, gondok Szegeden és környékén Néhány esztendeje egészen másképp nézem a Szeged környéki községeket. A tejben, gyümölcsben és vajban fürdő Kánaánnak a településfejlesztés újabb szerepkört is kijelölt. Divatos szóval Szeged agglomerációjának nevezzük ezt a vidéket. Már az előző ötéves tervidőszakban is gyakran volt szó a kisközségek népességmegtartó erejéről, ugyanis már akkor látszott, hogy az urbanizáció történelmileg soha nem látott feszített ütemét állami erőforrásokból hosszú időn át képtelenség azonos szinten tartani. Amint pedig a magánerős otthonteremtés uralkodó forma lett, a településfejlesztési cél — a községek népességmegtartó erejének növekedését — a nem szervezett folyamatok is erősítették. Nem kellett ahhoz fejszámolóművésznek lenni, hogy az a ház, amit falun húznak fel, több százezer forinttal olcsóbb, mint városban levő ikertestvére. És hogy ez mennyire igaz, azt legutóbbi tapasztalataim megerősítették éppen Sándorfalván, ahoj egykori szegedi bennszülött honpolgárokkal találkoztam. Tarjáni vágy felsővárosi összkomfortos lakásukat adták el, és az így kapott 5—700 ezer forint mellé építési kölcsönt, valamint bankhitelt vettek fel. A közel egymillió forintból már fel tudják építeni a 3—5 szobás családi vagy társasházat. Szegeden a magas telekárak miatt nem kezdtek volna ebbe a vállalkozásba. Legutóbb a népi ellenőrzés állapította meg, a csillagászati portaárak a Tisza partján fékezői lettek a magánépítői mozgalomnak. A belvárosi és az újszegedi telekárak egy-két esztendőn belül nemcsak megduplázódtak, hanem a többszörösére emelkedtek. Az építési kedvet természetesen nemcsak ez csökkentette, hanem a magas anyag- és kivitelezői tarifák. A kis településeken ugyanolyan áron adják a cserepet, gerendát, mint a városban, és a házilagos kivitelezésben a segédmunkások, kőművesek is hasonló órabért kérnek, mint Szegeden. Azonban a sokkal olcsóbb községi porták, a kisebb pénzű szegediéknek is lehetővé teszik a családi házas álmok valóra váitását. Ugyanakkor a parasztizálásból jól élő falusi rétegek pedig Szegeden építenek társas- vagy családi házat gyermekeiknek. Nem nehéz jósnak lenni, hogy a következő ötéves tervben Szeged agglomerációjának szerepe nemcsak tovább növekszik, hanem lényegesen megváltozik. A Csongrád megyei és a szegedi tanácsülésen is körvonalazódott; a népességmozgalom sokirányú utcáin az eddigi „közlekedés" módosul. Megmarad az évtizedes hagyomány, a főutca a Szegedre való költözködést jelenti, de az előrejelzések szerint már csak 4 ezerrel növekszik városunk lakóinak száma elsősorban a beköltözésből, akik Csongrád megye vagy az ország különböző településeiről jönnek ide. Semmiféle más becsléssel még nem találkoztam, hogy a város lakói milyen számban veszik igénybe az agglomeráció nyújtotta olcsóbb építési lehetőségeket. Az előző ötéves tervben körülbelül 1000—1500-an költöztek Szegedről Domaszékre, Deszkre, Röszkére, Tiszaszigetre, Sándorfalvára ... Feltételezem, és itt csak tapasztalatokra számítok ebben a becslésben, hogy a következő öt esztendőben ez a szám esetleg megduplázódhat az ismert okok miatt. A szegedi urbanizációt az is fékezi; hogy a városi tanácsnak nemcsak a lakásépítésre, hanem a közművesítésre is lényegesen kevesebb a pénze, mint a korábbi időszakokban. A magánlakás megteremtésénél, a csatornák, . gázvezetékek önköltséges áraival is egyre inkább számolni kell, ami az egyéni beruházások számláját tetemesen megemeli. Köztudott, hogy a magánszemélyeknek és a tanácsnak is minden évben drágább az építkezés. A városnak az egy lakásra jutó infrastruktúra költsége körülbelül egymillió forint. ÉS sajnos a csökkentett költségvetési források ilyen szempontból sem teszik lehetővé, segítik elő a nagyarányú urbanizálódást. Szegednek is érdeke —. össztársadalmi érdek —, hogy az agglomeráció még több lehetőséget nyújtson az otthonteremtéshez. Egyre többet beszélünk arról, a város és környékének urbanizációs fejlődéie most már elválaszthatatlan egymástól, és nemcsak azért, mert két esztendővel ezelőtt átszervezték a közigazgatást. Tanácstagok, országgyűlési képviselők a hetedik ötéves tervkoncepció vitáiban arra is felhívták a figyelmet, hasznos lenne, ha Szeged és bolygó községeinek tervmutatói együtt szerepelnének, és ez nyomatékot adna a településfejlesztés új távlatainak — pontosabban már jelenének. A népességmozgalom érdekfeszítő témájánál nem kerülhető ki egy másik izgalmas kérdés, hasznos-e Szegednek, hogy léíekszáma csak mérsékelten növekszik. Eíőzetes számítás szerint a város polgárainak száma a 80-as évek végén körülbelül 180—181 ezer lesz. Mivel az már bizonyos, hogy a következő öt esztendőben szűkebb pátriánkban jelentősebb iparfejlesztésre nem kerül sor, tehát a város munkaerő-szükséglete sem indokolja a lakosság nagyobb mérvű gyarapodását, így semmilyen megrázkódtatás nem éri Szegedet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lakásépítés újabb területeire a már említett községekben is nem lesz szükség. Az olcsóbb telekárak miatt egyre jobban számíthatunk arra, hogy Szeged környékének népszerűsége rohamosan növekszik. A népszerűség nemcsak gazdasági okokkal magyarázható, hanem azzal a divatirányzattal is, amely már elérte hazánkat. A fejlettebb ipari országokban a 60-as évek közepétől elsősorban környezetvédelmi okok miatt a figyelem a zöldövezet felé fordult, az lett a kultivált lakóhely. Ez a mozgalom vidékünkön is jelentkezik, és a kedvezőbb környezet mellett az is felgyorsítja az iramot, hogy egyre többen a ..második gazdaságukat" a kiskertmozgalomban vélik felfedezni. Halász Miklós „Top-lista ff A közelmúltban hozta nyilvánosságra a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap a magyar iparvállalatok százas klubjának listáját. Ezen a Szegeden működő vállalatok közül a termelési érték szerinti rangsorban a 40. (egy évvel korábban 39. volt) a Szegedi Szalámigyár Huszonnégy vállalat bemutatkozása Magyar kiállítók a Bécsi Vásáron Huszonnégy magyar vállalat állítja ki termékeit a szeptember 9-én nyíló Öszi Bécsi Vásáron. A magyar kiállítók hagyományos résztvevői a bécsi vásároknak. Ausztria hazánk második legnagyobb tőkés kereskedelmi partnere, így elengedhetetlen a rendszeres kapcsolattartás, az újabb üzleti kapcsolatok kiépítése. A múlt évben a két ország közötti kéreskedelmi forgalom először lépte túl a 15 milliárd schillinget, s ami szintén kedvező, a magyar kivitel meghaladta az Ausztriából származó behozatalt. Az idei első félév adatai szerint 1985-ben már nem lesz ilyen kedvező a helyzet, éppen ezért igen fontos a két ország vállalatai között az együttműködés bővítése. Az idei magyar kiállításon 8 külkereskedelmi szakvállalat vesz részt, a termelők több-, ségükbem saját maguk mutatják be kínálatukat. A magyar árulistán mezőgazdasági cikkek, gép- és vegyipari, textilipari termékek, szerepelnek. A magyar kiállításon több idegenforgalmi vállalat is képviselteti magát, náluk helyben foglalhatnak szállodai szobát a hazánkba látogató külföldi turisták. A Bécsi Vásár magyar kiállítását a HUNGEXPC. szervezi. A megbízást a Külkereskedelmi Minisztérium által kiírt versenytárgyalásod nyerte el. (MTI) és Húskombinát, ök a 30. legnagyobb magyar exportálók, a belföldi értékesítési sorrendben pedig a 70-ek. A 66. (egy évvel előbb 64.) a legnagyobb termelési értéket produkálók között a Délalföldi Gázszolgáltató Vállalat. Itt bírnak a hazai iparvállalatok közül a 91. legnagyobb értékű eszközállománnyal, a belföldi értékesítők között pedig a 48ak. Több olyan vállalat szerepel a termelési érték szerinti sorrendben, amelyeknek kisebb-nagyobb részlege dolgozik Szegeden. Ezek a következő helyeket foglalják el (zárójelben az egy évvel korábbi helyezés): 2. (2). Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, 4. (4.) Ikarus Karosszéria- éa Járműgyár, 16. 15.) Taurus Gumiipari Vállalat, 31. (35.) Magyar Kábel művek, 76. (67.) Kőolajkutató Vállal* t, 83. (82.) Budalakk Festékés Műgyantagyár. Konferencia Szerdán megkezdődött Balatonfüreden a VIII. nemzetközi robbantástechnikai konferencia, amelyet a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülés rendezett. Az európai szocialista országok szakembereinek eszmecseréjét második alkalommal tartják Magyarországon. Ez a fórum lehetőséget ad a termelést segítő új robbantástechnikai eljárások ismertetése mellett a fejlesztésben, a módszer alkalmazásában kialakított magyar gyakorlat bemutatására is. Hazánkban egyébként az érc és ásvány 10 százalékát robbantástechnikai eljárások segítségével termelik ki. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál szinte kizárólag ezzel a módszerrel dolgoznak, de széles körben használják szénbányákban és bauxitbányákban is. A megnyité plenáris ülésen szó volt többek között arról, hogy Magvarországon is tovább korszerűsítik ezt az eljárást. A konferencián három szekcióban ötven előadás hangzik el. (MTI)