Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
Szombat, 1985. szeptember 7. Szegeddel és Szentessel ismerkedett a spanyol pártkiildöttség Bnyed! Zoltán felvétele Szeged hétköznapjairól Székely Sándor, az MSZMP városi bizottságának első titkára és Papp Gyula tanácselnök tájékoztatta megyénk vendégeit A megyei vezetőkkel folytatott csütörtöki megbeszéléseket követően Szeged és Szentes hétköznapjaival, nevezetességeivel ismerkedett pénteken a megyénkben tartózkodó spanyol pártküldöttség. A delegáció tagjai — Ped.ro Zamora, a Spanyol Kommunista Párt KB tagja, a Valenciai Tartományi Kommunista Párt KB főtitkára, Mario Caballero, a Valenciai Kommunista Párt KB titkárságának tagja, szakszervezeti vezető és Pascual Molla, a KB Végrehajtó bizottságának tagja — a délelőtti órákban Szentesre utaztak. A városi pártbizottságon Labádi Sándor. az MSZMP Szentes Városi Bizottságának első titkára és Dóczi Gábor tanácselnök tájékoztatta a vendégeket Szentes és a környező községek életéről, az itt folyó ipari és mezőgazdasági termelésről, az életkörülmények változásairól. A beszélgetés során szó volt a spanyol—magyar együttműködés bővítéséről, amelynek keretében Szentes városa örömmel fogadná, ha lehetőség nyílna testvérvárosi kapcsolat kialakítására egy Valencia tartománybeli. Szenteshez hasonló méretű településsel. Szentes város vezetőinek bejelentését örömmel fogadták a spanyol vendégek, s elmondták, a Valenciai Kommunista Párt mindent megtesz azért, hogy a már eddig is gyümölcsöző pártkapcsolatok mellett szélesebb körű együttműködés alakuljon ki, s ennek keretében létrejöjjön egy ilyen városok közötti kapcsolat. A városi pártbizottságon folytatott megbeszélést követően megyénk vendégei rövid sétát tettek Szentesen. [Megtekintették az ifjúsági házat, és az újonnan épült lakótömböket. Ezt követően az Árpád Tsz központjában találkoztak a gazdaság vezetőivel. Lóczí János elnök, Márton Sándor elnökhelyettes és Borbás Lajosné párttitkár átfogó képet vázolt fel a tsz munkájáról, a termelés napi feladatairól, a termékek értékesítéséről, és a vendégek kérdéseire válaszolva a háztáji gazdálkodás sajátosságairól. A spanyol vendégek szentesi programja a szövetkezet kertészeti teleDén fejeződött be, ahol a fóliás és üvegházi termeléssel ismerkedtek. Az Árpád Tszbeli látogatáson részt vett Bartha László, a megyei pártbizottság titkára is. Délután Szeged város vezetőivel találkoztak a valenciai kommunisták. A városi tanács épületében Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkára Csongrád megye székhelyének főbb jellemzőiről, a város kulturális, gazdasági életéről, és a városban dolgozó pártszervezetek munkájáról tartott tájékoztatót, majd Papp Gyula tanácselnök az elmúlt 40 év fejlődésének főbb állomásait vázolta fel, beszélt a várospolitika mai főbb elveiről és irányairól. A beszélgetés során szó volt még a városi tanács szervezeti felépítéséről, működéséről, a tanácsi választások tapasztalatairól, Szeged lakáshelyzetéről, a régebbi lakó,yprületek felújításáról, a la-j kóterületí pártszervezéték feladatairól, és a tanácsi apparátus munkájáról. A megbeszélésen részt vett Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára is. A városi tanácstól rövid városnéző sétára indultak a valenciai vendégek, s ellátogattak a Szeged Nagyáruházba is. Ma, szombaton délelőtt az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal ismerkednek megyénk vendégei, délután pedig Csongrádra látogatnak. B. Z. A megyei szervezési bizottság ülése Betakarítás előtti feladatok Köeenes esztendő képe bontakozott ki a megyei szervezési bizottság tegnapi ülésén. A mezőgazdasági osztály jelentése úgv értékelte, zökkenőmentes volt a nyári betakarítás. Jó közepes termés volt, bár a várt rekord elmaradt Nem történt súlyosabb üzemi baleset, jelentősebb tüzet sem jelentettek Mostanában az őszi beta karítás lényegesen nac-obb gondot jelent, mint az aratás. Még akkor is, ha a nyár végének időjárása kevésbé kedvezett a mezőgazdáknak, mint a tavaszi. Tavasszal ugyanis szinte megrendelésre érkeztek az esők. augusztusban viszont ismét kezdett aszályossá válni az idő. a nagy meleg is kárt tett a növényekben. Fűszerpaprikából jobb a termés, mint tavaly, ezzel együtt kevesebbet tud fölvásárolni a vállalat mint amennyit szerettek volna. A termés fogadását megszervezték. a Bilder-szárítóval rendelkező gazdaságok készen állnak a munka megkezdésére. Egyelőre csak a palántázott területekről tudtak szedni, a helyre vetett fűszerpaprika csak később érik. A konzervgyár a felvásárlási tervét 65-70 százalékra fogja előreláthatólag teljesíteni. Pritaminpaprikából például megtermett a megyében a várt mennyiség, de mert másutt aLig termett, nem tudja megvásárolni a konzervipar. Paradicsomból kevesebb termett a várnál, mégis sorba állnak a termelők, mert a nagy melegek miatt az érésidő néhány hétre koncentrálódott. A szakszövetkezeti vidékeken csökken a termés. Arra gyanakszanak, hogy túl gyakran termelnek ugyanott paradicsomot, s ez károsan befolyásolja a növény-egészségügyi helyzetet. A Zöldért valószínűleg teljesíti felvásárlási tervét. A hagyma hagyományosan problémás, idén is több termett. mint amennyire szerződés van, ráadásul apróbb, nehezebben exportálható a termés. Igyekeznek szárítani, és úgv eladni, az értékesítéssel így is gondok lesznek. Csökkent az elvetett kukorica területe, s a termés sem lesz túl nagy. Ez azt jelenti, hogy Csongrád megyébe idén is kell kukoricát behozni, hogy a takarmányozás megoldható legyen A kukoricatermelési kedv az árviszonyoktól csökken, ez viszont takarmányozási gondokat vet föl. A megoldás egyelőre késik. Rendkívüli károkat okozott a nagy téli fagy a szőlőkben. A szokásos termésnek alig harmadát várják a pincegazdaság szakemberei. 05 a nagy szőlőtermelő téeszeknél pénzügvi gondokat. sok milliós veszteséget okoz Mindenfajta műtrágyából van raktáron az Agrokernél. Gépekből is kiegyensúlyozott az ellátás, néhány pótalkatrész azonban továbbra is a hiánycikkek listáján szerepel. Ami a gépek ügyében aggasztó, hogy korábban nem volt pénz beruházásra, ezért a gé-^ark jelentős része elöregedett: kedvezőtlen időjárás esetén sok hiba, jelentős kiesés lehet emiatt. l<ry is csak nagyon szervezett munkával lehet időben betakarítani a termést. Katonákat, diákokat vár a mezőgazdaság a kézimunka-igényes tevékenységre. Igaz. a szőlő terméskiesése miatt most kevesebb munkáskézre lesz szükség. de társadalmi segítség nélkül így sem képes a mezőgazdaság a betakarítás nagy munkáját megoldani. Ha egy napig...? M ár azt hittem, elfelejtette a szakma azt a kopott fordulatot, hogy: „Mit tenne ön, ha egy napig tanácselnök (szövetségi kapitány, gyárigazgató, rektor, miniszter stb.) lenne?" — de egy rádióműsorban újra elővette valamelyik kollégám a sárga receptet. Háziasszonyt faggatott, valahol, Vásárosnaményban, vagy Szolnokon, abban a műsorban, amit Szegedről közvetítettek. Éppen egy valóságos tanácselnök mellett ültem, nem is állhattam meg, hogy sutyorgásaink közben visszafogjam a frissen termett megjegyzést: „Egy napra szóló megbízások alatt tán még csodát is lehetne tenni I.." Elszórakoztunk a képzelt szituáción. Tőlem ilyesmi is kitelt — miért ne sózná az ember kis humorral is a közélet komoly epizódjait? — hogy: „Én először is felvenném a fizetésemet, és rögvest megkezdeném az akciót a véglegesítésemért. ..!" Hát akkor és ott csak ennyiben maradtunk. De ez a kis gondolatjáték megkapaszkodott bennem, s újabb hatások arra sarkantyúztak: menj csak tovább ebben az uicaoan! Megyek, megyek és mindjárt az a variáció jön szembe, hogy mi mindig mind jobban tudjuk a más dolgát, mint a sajátunkét. Hogy kellene építkezni, operálni, tervezni, vezetni, közlekedést és gyógyszerellátást szervezni, kereskedni és aratni. Hogy mennyi jó tanácsunk van más szakmabelieknek. És milyen vastagon leszóljuk őket! Talán még odáig is eljutunk indulatosabb pillanatokban, hogy „közellenségnek" kiáltsuk ki valamennyit, hiszen mi szüntelenül mondjuk, miként kellene művelni azt a szakmát, hivatást, de akár a pusztába kiáltoznánk! Elegendő tanulságot sikerült összegyűjtenem arról, hogy amit sokszor szakemberek légiója, testületek sora vizsgál, mérlegel, és dönt el a legszélesebb közvélemény bekalkulálásávál, másnap már annak is van kritikusa. Nincs ugyan a bíráló vagy lesajnáló szónak ismereti háttere, de van indulata. S bocsássanak meg, hogy csak most kezdem komolyra venni — ugyanebben az utcában máris közéleti demokráciánk egyik nagy gyöngeségével futok össze. Pontosabban gondolkodásunknak és magatartásunknak azzal a természetével, hogy még mindig inkább érzelmi alapokon nyilatkozunk meg, semmint a gondolkodás és a mérlegelés indítékaival. Olyan „ha egy napig..." módon. No, pér.4ze, ha én egy nap alatt elkölthetném a város egy esztendőre, netán egy ötéves tervre szóló bevételeit, lehet, még saját emlékművemre is futná. De bizonyos, hogy ki tudnám kövezni Szeged minden földes utcáját; elvihetném a földgázt a perifériákra; szereltethetnénk egy csiki-csuki nézőteret a Dóm térre; múzeumot csinálhatnék a Kistisza utcai régi hajósgazdahazakból; s talán még egy olyan kultúrpalotára is futná, ahol méltó kiállító- és hangversenytermet csiribálhatnék ... Lehet azonban, hogy ennek már nagyon utána kellene számolni. Korántsem véletlenül említettem azonban az ötéves tervet. Minden újságolvasó polgár letapogathatta már az új terv lehetőségeit, hiszen a városi tanács nemrég fogadta el annak koncepcióját. A tervről szervezett társadalmi viták egyikén magam is részt vehettem. S bizony mondom: egy nap vagy öt év..., jaj, de messziről kiabál egymásnak. És ott ismét eszembe jutott, hogy hétköznapokon milyen elegáns könnyedséggel szórjuk a bíráló riposztokat, de milyen „dadogós" egyegy vita, ahol aztán igazán meg lehetne és meg kellene mondani, hogy mit, hogyan. mikor, s miből. A döntés, a szókimondás kötelességénél aligha van valami súlyosabb a közösség dolgaiban. Mi alapvető? Mi előbbre való? Mi sürgősebb? — ilyen kérdéseket nem hogy egyéni indulattal, még közösségi biztatásokkal sem egyszerű minősíteni. Engem a választások körüli személyi vitákban is zavart már, hogy sokszor körzetekben vagy városrészekben a „patrónus-szerzés" motivációja is előre tolakodott. Hogy hátha valaki nagyobbat tud majd harapni a közös sajtból. Mert ebben ismét a szocialista demokrácia bizonyos félreértését sejtem. A szocializmusnál „jobb" patrónusok egyszerűen nincsenek. S bár lehet egy kisebb közösségért szenvedélyesen dolgozni, tán még harcolni is — az érdekek alá- és fölérendeltségi viszonyát, az objektív körülmények reális mérlegelését bármilyen megbízatásban tisztelni kell. Ami ezen a határon túl esik, azt minősíti a köztudat demagógiának. S láttam ugyan életemben jó néhány kierőszakolt kedvezményt, különféle „széptevéseket" — de abból egyből sem lett tartós személyi népszerűség és közösségi megnyugvás. A „ha egy napig ..." motívumhoz viszszakanyarodva jut eszembe megint: bárkit kínálnánk meg ezzel a játékos lehetőséggel, rögvest beruházásokban gondolkozna. Hogy gondolkodásunk vagy seoktatásunk görcsei közé tartozik-e ez a szemlélet, meg nem mondom. Hajlok arra: a sikeragitáció öröksége inkább az, hogy csak az újat, a fejlesztést becsüljük. Ez a gazdagodás elegáns kifejezése. Hogy a társadalom mind magasabb fokon él és „üzemel", azt kevésbé méltányoljuk. Annak fontolgatására, hogy bármely mai beruházás holnap és a következő években, évtizedekben súlyos költség, alig-alig van figyelmünk. Az emlegetett vitában szerencsére előjött. Hiszen ott van a központi akaratban is. Többé nem különülnek el a költségvetési és a fejlesztési tételek. Tessék gazdaságosabban üzemeltetni például egy várost, s több jut fejlesztésre! Bizonyos túlzással ez úgy is megfogalmazható: megeheted . . . beruházhatod . A fejlesztési étvágy szertelenségeit az emésztés zavarai bizonyosan megbosszulnák. S ha tehát bármely testületnek, amelynek döntési letéteményei vannak, időben, térben, mennyiségekben tartósan előre kell gondolnia, az egyén számára is igen gyönge vicc a könnyelmű improvizáció. H ajlamosak vagyunk mostanában sok mindent a kedvezőtlen világgazdasági helyzet, a cserearány-romlás, a nehezedő nemzetközi piaci viszonyok romlásának számláján elkönyvelni. Rá is fér erre a számlára sok panaszunk. De ne gondolja senki, hogy a szocializmus magasabb fejlődési folyamatának törvényeitől csöppet is idegen volna bármi olyan gazdasági és gazdálkodási erőfeszítés, amivel manapság el vagyunk foglalva országos, városi vagy üzemi keretben. Nem egy napra — egész történelmi korszakra kötelező a jó, a jobb, a legjobb megoldások keresése és megtalálása. A természet is, a gazdaság is mind nehezebben ad bármit is az elérthez, a megszokotthoz. Jó lesz hát ehhez társadalmilag is hozzászokni. Ha egy napig...? Szóval ha egy napig valami különleges olvasói figyelemre tehetnék szert, hát azt szeretném mondani: az egynapos megoldások ideje végképpen lejárt. Nincs csodatevő háziasszony és nincs csodatevő tanácselnök vagy akármilyen végrehajtó bizottság, nagyhatalmú testület. Mindez a hosszú életű türelmesekre marad, ők talán megfigyelhetik és összeadhatják a további fölkapaszkodás millimétereit, hogy miként összegeződnek majd méterekké. Sz. Simon István Születésnapi köszöntés — Mindig nyughatatlan voltam. Az igazamat sosem hagytam — vallja magáról a 75 esztendős Bökönyi Sándor. Születésnapját ünnepli. ebből az alkalomból kapott meghívást az MSZMP Szeged Városi Bizottságára. Hogy mi indította a munkásmozgalomba? Közösségben talán könnyebb volt elviselnie mindazt a megpróbáltatást, ami a cselédsorssal. az inasévekkel, az alkalmi munkák végzésével járt. Viszont szülővárosában. Makón tudatosan lépett a szervezett munkások közé. tudta, milyen veszélyekkel jár az illegális ifiúkommunisták közé tartozni. 1944-ben lett tagja azMKPnek A rendőrség kötelékében teljesített szolgálatot nyugdíjazásáig. Közéleti munkája elismeréseként több magas kitüntetésben részesült, megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Munkás-Paraszt Hatalomért .. ,, , .... • - - . — u tesnapia alkalmabol Boko- megyei es Fraknoi Gábor, a Emlékérmét. nyi Jánost a városi párt- városi pártbizottság titkára Tegnap, pénteken szüle- bizottságon Koncz János, a köszöntötte. Képünkön (balról): Koncz János, női Gábor Bökönyi János, Frak-