Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

SÁRÁNDI JÓZSEF Angyali üdvözlet Engem az égiek küldtek hogy vigyázzak rád — Vízesések távoli moraja a fecskevillanásos nyári ég s a leány vári kis cicák lábhoz simuló hizelgése ötlik eszembe Rólad Érkezéseid: Úrfölmulalások A hűség a hűség — mondanám ha nem röhejlenének az evilági ígéretek RÓZSA ENDRE Hosszúhetényi borozó Kerékagyig süllyedt, rozsda-laskás őszön trágyával púpozott parasztszekér gőzöl az égen: a Göncöl. A varos a tejút; cuppogós, folyékony sarában lefelé, a sötét szurdékon fényük két keréknyom. Üvegezett vitrin belül a diófa: férgek tündökölnek mélyén araszolva, síri hold az odva. Káprázat-nyüzsgésben, voltak-hemzsegésben légyszar-csillagábrás mennyezeten nézem, töprengek fehéren. Huzatba tárt ajtó — csattan és csikordul, arcom a tükörből kelletlen kifordul — poharamban bor gyúl, bíbor lánggal szisszen: hőköljön sok árnyék! E vörös fürt-szökőkút — szőlő-lüzijáték — emelje a tányért ! 1 Borharapás és tudomány EGY TÖRTÉNÉSZ-VILÁGKONGRESSZUS KAPCSÁN E

nemes nedűt kevésbé kedvelő, de a történelem iránt annál inkább érdeklődő olvasó számára a címet némi túlzással akár így is fogalmazhattam volna: kalandozó eleink nyomában. Az augusztus utolsó hetében Stuttgartban megrendezett Nemzetközi Történész Kongresszus magyar résztvevőinek egy csoportja — akik a kevesebb kényelmet, de annál több élményt kínáló buszozást választották utazási formaként — ugyanis nagyjából azon az útvonalon közelítették meg a rendezvény színhelyét, amerre X. századi elődeink is megfordultak portyázásaik során. így természetesen útba ejtették Augsburg városát is, amelynek közelében 1030 évvel ezelőtt a kalandozó magyarok katasztrofális vereséget szenvedtek. Ez az augusztus azonban szerencsére sikeresebb kimenetelű volt... S ha már a portyázásoknál tartunk, maga az utazás is megfelelt egyfajta, a magyar történelemben tett időbeli kalandozásnak. Visszatérve a címben említett nemes nedűhöz, BadenWürttenberg tartomány székhelye mindig is híjes volt a várost körülölelő dombok lankáin termelt szőlő levéről, amely természetesen most sem volt teljesen hatástalan. Nem lebecsülendő szerepet játszott ugyanis abban, hogy a világ legkülönbözőbb helyeiről összesereglett, csaknem 3 ezer, sokszor homlokegyenest eltérő nézetet valló kutató közti eszmecserét „olajozottabbá" tette az egyes fogadások során. És sok esetben az ilyen alkalmakkor kötött ismeretségek későbbi szoros barátságok forrásává válnak, s így biztosítékát jelentik a további együttműködésnek, amelyre bizony igen nagy szükség van napjainkban. Az elmélyültebb, kimondottan szakmacentrikus eszmecserék színterei azonban természetesen a kongresszus különböző fórumai, a „nagy" témákat megvitató plenáris ülések, a különböző bizottságok és albizottságok, valamint szekciók összejövetelei voltak. A szó szoros értelmében vett érdemi munkára, a különböző nézetek ütköztetésére, az együttműködés formáinak keresésére elsősorban az utóbbi, kisebb szakmai közösségeket tömörítő üléseken került sor. Ez egyébként teljesen érthető egy ilyen nagyszabású rendezvény esetében. S bár szakmai szempontból a korábbiaktól eltérően a stuttgarti kongresszus sem elméleti, sem módszertani téren nem hozott jelentős újdonságot, a jelenlegi, meglehetősen feszült nemzetközi helyzetben nem lebecsülendő eredmény az, hogy a politikával szorosan összekapcsolódó tudomány, a történelem képviselői a meglevő nézeteltérések ellenére sem töifékedtek éles ideológiai konfrontációra. Fontos hangsúlyozni ezt, hisz más erők és szervezetek is aktívan működtek, amelyek megpróbálták a kongresszust saját céljaik megvalósítására felhasználni. Elegendő csupán az önálló horvát államiságot követelő röplapokra, vagy a német újfasiszták irományaira és falragaszaira utalni. V

olt azért persze újdonság is. Itt érdemel említést többek között „Az oroszországi októberi forradalom nemzetközi bizottsága", amely e kongresszus alkalmával tartotta meg első ülését. Ez már önmagában jelzi: e problémakör kutatása a nemzetközi történettudományban is jelentős szerepet kapott, s így a világ különböző országaiban folytatott tudományos munka révén árnyaltabb kép rajzolható meg erről a jelentős történelmi eseményről. Vagy az 1930-ban Bukarestben csatlakozott szervezetként felvett, s Stuttgartban bemutatkozó Zsidó történeti tanulmányokat folytató társaságok Nemzetközi Szövetsége, amelynek ülésén elsősorban historiográfiai problémák szerepeltek. Ugyancsak nagy érdeklődés és vita közepette zajlott le a jelenkori kronológiai szekciónak az elmúlt száz év motorizációjával kapcsolatos ülése. A helyszín és a téma szorosan kötődik egymáshoz, hiszen a tartományi székhely közvetlen közelében működik a világ egyik legjelentősebb autógyára, a Daimler-Benz művek, s ugyancsak ebben a városban dolgozott egy ideig a huszadik század egyik műszaki zsenije, a „népautót" tervező Ferdinánd Porsche is. A

stuttgarti kongresszuson viszonylag nagy létszámú magyar történészdelegáció vett részt, amiben természetesen nem kis szerepe volt a földrajzi közelségnek. A küldöttség tagjai közül egyesek a különböző bizottságok, szekcióülések munkájának irányításában vettek részt, mások előadóként vagy felkért hozzászólóként adhattak számot a tudományos kutatómunka legfrissebb hazai eredményeiről. Ha ehhez hozzátesszük egyrészt, hogy a nagy létszám következtében a magyar történészek aktívan be tudtak kapcsolódni a sokszor egy időben zajló különböző szekcióülések vitáiba, másrészt pedig, hogy ez a nemzetközi rendezvény számos fiatal kutató számára komoly tapasztalatszerzést jelentett — elégedettek lehetünk. A nyelvi korlátokat és egyéb akadályokat leküzdve ugyanis a magyar kutatóknak eredményesen sikerült bekapcsolódniuk a nemzetközi szakmai életbe. Szemléletesen bizonyítja ezt többek között, hogy magyar kezdeményezésre a közeljövőben a kisállam: problémákról nemzetközi tanácskozást rendeznek — valószínűleg hazánkban. De a kongresszus alkalmából árusítással egybekötött kiállítást rendező kiadók könyvei között hiába kerestük az Akadémia vagy a Corvina kiadó termékeit. Pedig ezúttal is készült egy gyűjteményes kötet a kongresszusra, amely elsősorban a külföld számára érdekes, hisz a benne szereplő tanulmányok a világnyelvek valamelyikén láttak napvilágot. » S ha bizonyos szakmai elégedetlenséggel is távozott az ember Stuttgartból, mégis csak jó volt érezni azt, hogy Európa és Észak-Amerika hagyományos túlsúlya mellett Ázsia, Latin-Amerika, Ausztrália és Afrika történészei is élénk érdeklődést tanúsítottak a kongresszus iránt, amely igy valóban világméretűvé vált. És a résztvevők a kétségtelenül meglévő ellentétet dacára együttműködési szándékukról tettek tanúbizonyságot. PETROVICS ISTVÁN BURUZS CSABA RAJZAI Utószezon