Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

Benedek Marcell naplója SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN A magyar olvasó inkább az édes­apját, Benedek Eleket ismeri, őt is jobbadán csak mint meseírót és gyer­meklapszerkesztőt. Elsőszülött fiá­nak életművéről főként a világiro­dalmat kedvelő értelmiségiek szű­kebb rétege vett tudomást életében is, 1969-ben bekövetkezett halála óta pedig a nevét ismerők köre még csak szűkült. NAPLÓ ÉS EMLÉKIRAT Az első kiadásban 1965-ben napvi­lágot látott önéletrajza, Naplómat olvasom címmel, most, születésének holnapi, 22-i centenáriuma jegyében újra megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Nyolc­éves kora, 1893 karácsonya óta nap­lót vezetett, és mint ebből kitűnik, édesapjának sugárzó példájára már ekkor elhatározta, hogy iró lesz! Most az egykori naplót — kicsit megrostálva, megfésülve — közli, és időnként hozzáfűzi 1962-ben készült kiegészítéseit, értelmezéseit. Nagyon jellemző, hogy ez a napló szüleinek halálával, 1929-ben véget ér. Utána 33 évet (1930—1963) fog át a kiegészítés, amelyet irója 1963 augusztusában fejezett be, elsiratván benne szerető feleségét és hűséges munkatársát. A napló első fele — a dolog termé­szetéből következően — sokban pár­huzamos Benedek Elek önéletrajzá­val, amely először 1920-ban jelent meg Édes anyaföldem! cimmel, s azóta — csak az első kötete — két­szer is, 1959-ben és 1979-ben. Érde­mes is előbb ezt elolvasnia az érdek­lődőnek, utána a fiáét, mert lánc­szemként kapcsolódnak egybe. ÉLETE Benedek Marcell Budapesten szü­letett, mert Benedek Elek egyetemi tanulmányai után a fővárosban kezdte újságírói, írói pályáját. De szüntelen honvágya, ragaszkodása szülőföldjéhez, a szülői házhoz, arra sarkallta, hogy az ősi portán építse föl családi háiát. A kisbaconi kúria 1898-ban fölépült, s ettől fogva ta­vasztól őszig ott élt a szaporodó csa­lád, majd utóbb az unokák is ott töl­tötték nyári szünidejüket. A gondos előrelátással megtervezett ebédlőben egy-egy családi ünnepen ötvenen ül­tek asztalhoz.,. Benedek Marcell (keresztnevét a nemzetség egy másik ágából való anyai nagyanyjától, Benedek Mar­cellától örökölte) ebben a légkörben kapta indíttatását. Ez a családot és népet szerető székelyek közt is kivé­teles erejű szülőföldrajongás, „a Be­nedek-misztérium" áthatotta őt is, de mindenkit, aki a család vonzásá­ba került, a menyeket és vöket, az unokákat is. Benedek Marcellra azonban ter­mészetesen hatott a századforduló szellemi erjedése is. A Benedek-Ősök szigorú kálvinista hitét benne a sza­badgondolkodás váltotta föl. Lu­kács Györggyel való ifjúkori barát­sága a társadalmi kérdésekre irányí­totta figyelmét. Tanulmányai során főként a francia irodalom hatott rá. Édesapja után egyetemi mestere, Riedl Frigyes, majd a jeles francia iró, Romáin Rolland is példaképévé vált. Mint fordítója később levelező viszonyba is került vele, sőt szemé­lyesen is fölkereshette. . Nagy élményt jelentett számára Párizs (hétszer járt ott), Róma, Fi­renze, Velence... MÜVEI Még középiskolás, amikor fordí­tásában adta elő a Nemzeti Színház Edmond Rostand verses drámáját. Lukáccsal és Bánóczi Lászlóval meg­alapította a Tháliát, a modern ma­gyar színjátszás úttörő mozgalmát. Német és magyar szakos tanári okle­velet szerzett, és 1912-től a Markó utcai gimnáziumban tanított. (Há­rom kiváló tanítványa: Sárközi György, Szabolcsi Bence, Juhász Vilmos.) A Tanácsköztársaság egye­temi katedrára ülteti; az ellenforra­dalom ezért a középiskolából is elül­dözi. Tudós ambíciói sohasem vol­tak: a világirodalom népszerűsítését tartotta hivatásának részben fordítá­saival, részben ismeretterjesztő mű­veivel. Népét nem taníthatta közép­iskolás fokon, tanította mint száz és száz könyv fordítója és szerkesztője, előbb a Dante kiadóban, 1930 és 1939 között a könyvkiadók és könyvkereskedők egyesületének fő­titkáraként, utána a Singer és Wolf­ner műhelyében. Véletlenül Benedek Marcell napló­ját közvetlenül a Herczeg Ferenc em­lékezései után-olvastam. Meglepődve láttam néhány párhuzamot, azonos nevet. Pl. Töreky Gábor, Herczeg fehértemplomi gimnáziumi igazgató­ja, megöregedve tanára lett Benedek Marcellnak a Markóban. Meg is halt hamarosan, Benedek Marcell egy ideig virágot vitt a sírjára... De érde­kes az is, mit irt Benedek Marcell Herczeg Ferencről, akitől világnéze­tét, politikai hitvallását óceán vá­lasztotta el. íme: „llcrc/eg I cicncccl csak ill ismer­kedtem inog személyesen. írói éne­kéről és politikai szerepléséről nem sáliozoit a véleményein, de emberi­leg rokonszenvesebbnek muiuiko­ZOII, mini hittem volna. Nem kegyel­mesura/zúk: szerkesztő úrnak s/ólii­ják. () is, ( satlió is minden tőle tel­hetői megtesz a szorongaioii zsidók, IIok és IÍSZIviselők erdekében: még llorhyi is megmozgat jak. Radnóti Miklósi cg>szei sikerül a munkaszol­gálatból kimenteni oly kél vénnyel, amelyet elsőnek Herczeg irt alá. Má­sodszor, fájdalom, nem volt ered­mény." Egy ügyben Benedeknek is segítségére volt Herczeg. A német megszállás után Benedek Marcell Kisbaconba húzódott. Ott érte a fölszabadulás, onnan hívták Kolozsvárra egyetemi tanszékre. 1947 őszén tért vissza Budapestre. Hivták a Singer és Wolfner — új nevén Új Idők — könyvkiadó veze­tőjének, a szabadkőművesek vezető­jüknek. 1950-ig, a föloszlatásig ő volt az utolsó magyar nagymester. Közben meghívták a pesti egyetem tanárának is: 1962-ig, míg látása meg nem romlott, drámatörténetet adoft elő, és műfordítói gyakorlatot tartott. A SZEGEDI ÁG Benedek Elek Édes anyaföldem! cimű önéletrajzából már tudhattuk, hogy a székely író szegedi lányt vett feleségül. Amikor 1883 tavaszán, a bukovinai székelyek hazatelepítése körül munkálkodva, először fordult meg Szegeden, már ismerte jövendő­belijét. „Szeged falai közt találtam a legmelegebb szíveket — írta —, ó, és Szeged porában játszadozott az az aranyszőke hajú leányka, kinek éle­tem legszebb álmát s mind e mai na­pig legszebb valóságát köszönhe­tém..." 1881-ben inditotta meg Rákosi Je­nő a Budapesti Hírlapot. Itt kezdte újságirói pályáját Benedek Elek. Rá­kosi a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, a Rókus-kórházzal szemben levő traj fikban vette szivarjait. Olykor elkí­sérte Benedek Elek is, és tanúja lett a főszerkesztő és a trafikoslány vitái­nak. Meg-megdobban a szive, ha az aranyszőke lány hirtelen visszavág a nagytekintélyű főszerkesztőnek... A kis bolt csak félig bolt — félig kaszi­nó. Ide járnak a közeli Népszínház (a későbbi Nemzeti) színészei is. Be­nedek Elek is mindennapos... Azu­tán megkéri a szép trafikoslány ke­zét. ÉDESMAMA Ki volt ez a trafikoslány? Kisbaco­ni sírjának fényképéről olvastam le: Benedek Elekné Fischer Mária. 1862. nov. 3. — 1929. aug. 19. A szegedi zsidó hitközség anya­könyve megerősítette a születési dá­tumot, s ebből derül ki szüleinek neve is. Édesapjáról, Fischer Mórról Benedek Elek ezt írta: „Hajósgazda volt... s miként a fuvarosok ezreit tette tőnkre a «ló nélkül járó vassze­kér" , a hajósgazdát a gőzhajó verte hullám azonképpen sodorta el. Nemcsak elsodorta, el is temette." Benedek Marcell könyvében ezt ol­vassuk: „Édesmama elmondta ne­künk, hogy kiskorában nagyon gaz­dagok voltak, Szegeden éltek, és nagyapa a Tiszán szállított gabonát, de aztán a Tiszán is behozták a gőz­hajózást, ő tönkrement és öngyilkos lett. Egyszer majd regényt fogok írni erről, mert a folytatása is érdekes. Mamát kivették az Angolkisasszo­nyok intézetéből, és felköltöztek Pestre. Itt nagymama először lisztüz­letet nyitott, aztán trafikot kapott, és ott lutrira is lehetett befizetni. A fiúk nagyobbak voltak, nemsokára állásba kerültek." A szegedi nagymama, Poldes Ni­na, 1894-ben bekövetkezett haláláig lányának családjával élt. Róla Bene­dek Marcell így írt: „Augusztusban meghalt a nagymama, Édesmama anyja, a Zuglóban, ahol együtt nya­raltunk. Nagyon öreg volt már, 54 éves [!], de azért borzasztóan sajnál­tuk." „Tavaly óta szegény nagyma­ma már nehezen mozgott, és sokat üldögélt a^szobája ablakában. Én gyakran odamentem hozzá, szeret­tem hallgatni szögedies beszédét. Ha népszínművet írok, abban így fog­nak beszélni..." Fischer Mór nyilván az, akiről Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond A szegedi zsidók című könyvében (1885) azt írja, hogy Tiszaföldvárról származott, 1861-ben érettségizett a kegyes oskolában, és 1870-ben tagja volt a hitközség képviselő-testületé­nek. Benedek Elek szerint özvegye nyolc gyermekével abban az évben költözött a fővárosba, amelyben ő is fölkerült Erdélyből, tehát 1877-ben. Másutt azt olvassuk, hogy Mária kis­lány volt még, amikor apja a Tiszába ölte magát. A tragédia tehát a hetve­nes évek elején következett be. Benedek Marcelltól megtudjuk, hogy a legidősebb fiú, Benedek Mar­cell keresztapja, János, eleinte ban­kár volt, majd megbukott, de mint a Pesti Napló, 1906-tól pedig a Ma­gyar Nemzet kiadóhivatalának igaz­gatója, később is jómódban élt. Fi­scher Ferenc újságíró, Fischer Gyula hajógépész lett. Flóra színiiskolába járt, iró is akart lenni, irt is egy nép­színművet; férjhez ment, lánya szü­letett, de kevéssel anyja után, még 1894 végén meghalt. A család többi tagjáról nem szól Benedek Marcell. „A nyolc gyermek közül — írta még 1894-ben Benedek Marcell — csak Édesmama maradt nagymamá­val, egy darabig tanult még Zerko­vitz néninél, de aztán sok dolog volt a trafikban, segített nagymamá­nak." A kisdiák egy kicsit itt össze­keverhette édesanyja történetének időrendjét. Zerkovitzné Prinz Janka — a híres dalszerzőnek, Zerkovitz Bélának édesanyja — 1869 és 1879 között Szegeden az Oskola utcában, a Szegedi Napló első házában (le­bontották 1964-ben) tartott fönn le­ányiskolát. Az Angolkisasszonyok viszont Budapesten taníthatták Fi­scher Máriát. Benedek Elek 1884. július 29-én a Kálvin téri református templomban esküdött meg a hitére tért Fischer Máriával. Házasságukból hat gyer­mek született. A BENEDEK-MISZTÉRIUM A székely férfi és a szegedi lány szövetsége is különleges volt. Még 1916-ban, Erdély román megszállá­sakor megfogadta Fischer Mária, hogy férjével együtt hal meg. S ami­kor 1929. augusztus 16-án Benedek Elek kezéből kihullott a toll, felesége veronált vett be. Egymás mellett két szobában'haldokoltWé'dek Elek és felesége. Benedek Elek halálküzdel­me 17-én, feleségéé 19-én délelőtt ért véget. A kisírt szemű román főszol­gabíró — Benedek Elek meséin nőtt föl — engedélyt adott, hogy egyszer­re, már 19-én délután temessék el őket. A kálvinisták bibliásabbak, mint a pápisták: mindenre találnak idézetet az írásból. Benedek Elekné sírkövén Ruth könyve első fejezetének 16. és 17. sora olvasható: „Ahová te mégy, oda megyek. Valahol lakol, ott la­kom. A te Istened az én Istenem. Ahol meghalsz, ott halok meg, és ott temettem el." Ennél csak a kisbaco­niak koszorújának fölírása megren­dítőbb: „A kis falu sír — siratja nagy fiát." PÉTER LÁSZLÓ ARCOK BUDAY GYÖRGY KÖLTŐI PANTHEONJÁBÓL: KÖLCSEY FERENC, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, VÖRÖSMARTY MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom