Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

2 Szombat, 1985. augusztus 10. 2 A válság leküzdéséért I^II IIfflU'Ü Havanna (MTI) Áz eladósodás egyre sú­lyosabb problémát jelent Latin-Amerikában. A tér­ség országainak együttes erőfeszítésekét kellene ten­niük a válság leküzdésére, dm az Egyesült Államok igyekszik megosztani a latin­amerikai államokat — je­lentette ki vasárnap Fidol Castro havannai sajtóérte­kezletén. A kubai államfő mintegy 400 újságíró, azok előtt beszélt, akik figyelem­mel kisérték a latin-ameri­kai és karibi országok kép­viselőinek a külföldi adóssá­gok tárnájában összehívott és szombaton befejeződött találkozóját. A latin-amerikai kormá­nyok között nem jöhet köny­nyen létre konszenzus a kül­földi adósságok kérdésében, mert az országok erős füg­gésben vannak az Egyesült Államoktól, s Washington állandóan nyomást gyakorol rájuk. A politikus Közép-Ameri­kával kapcsolatban kijelen­tette: az amerikai csapatok állandó hondurasi hadgya­korlatainak az a célja, hogy megteremtsék az esetleges nicaraguai intervencióhoz szükséges feltéteteket. Ennek mérlegelése azonban nem más, mint játék a tűzzel, mert Latin-Amerika az el­múlt években valóságos lő­poros hordóvá vált. mondta a kubai államfő. Emlékez­tetett arra, hogy a latin­amerikai országok egyönte­tűen kiálltak Argentína mel­lett négy évvel ezelőtt a Malvin-szigetekért vívott háborúban. A közép-amerikai fegyve­res konfliktus csak akkor szűnik meg, ha az Egyesült Államok meggyőződik arról, hogy az általa pénzeit ni­caraguai ellenforradalmárok nem tudják megdönteni a sandinista rendszert és tár­gyalásos megoldást kell ta­lálni. Az — egyébként esz­telen — alternatíva saját csapatainak bevetése lenne Nicaraguában — mutatott rá a kubai államfő. Kiszáradó remények Az Észak-Afrikán keresz­tülhúzódó krónikus aszály­öVezet. a Szahel lakói, a ti­zedik éve tartó, termésüket és termőtalajukat megsem­misítő szárazság közepette folyóikra függesztették re­ménykedő tekintetüket. Es most úgy tűnik, új tragédia előtt állnak tehetetlenül: a térség három nagy folyója, a Nílus, a Niger és a Sze­negál folyó a kezdődő ki­száradás jeleit mutatja. Az első riadó tavaly volt az Elefántcsontparton, ami­kor az országol átszelő fo­lyók klszárndtak egy időre. Erre évszázadok óta nem volt péídá A Vízi erőmü­vek dur.zasztöjui fehéren szikrázva rtterMfzlék á ttftő' napon és az ország legna­gyobb városa. Abidjan áram nélkül maradt. Hasonló eset máshol is bekövetkezhet a Szahcl-övezeiben. A térsé­get átszelő csaknem vala­mennyi vízi út szintje je­lentősen csökkent az el­múlt években. Egye* he­lyekon már csak a napégel­te folyóágy emlékeztet a földrajzi múltra, másutt még vékonyan csörgedezik egy sáros ér az egykori me­derben. A legnagyobb, még min­dig „foiyószerü" folyók kö­zül a Níluson, amely egész Északkelet-Afrika vízház­tartásának gyüjlőfolyója, Idén már ugyancsak jelent­keztek a bajok. Májusban a kairói parlament is fog­lalkozott a Nílus rendkívül alacsony vízszintjével, A Nílus adja Egyiptom víz­fogyasztásának 55 százalé­kát Az asszuanl gát mögöt­ti Nasszcr-tó, e 200 milli­árd köbméter kapacitású mesterséges víztároló az el­múlt években mindvégig megóvta Egyiptomot az af­rikai szárazság következ­ményeitől. De már csak 18 milliárd köbméter víz ma­radt benne. Egyiptom és Szudán kapcsolatainak bi­zonytalanabbá válása mö­gött egyebek mellett az a mostanában kiéleződött kér­dés is meghúzódik, hogy miként osszák meg egymás között a Nílus mind keve­sebb vizét. De még ennél is nagyobb a veszély Nyugat-Afrikában, a Niger folyón, amely az egyik leghosszabb és leg­nagyobb afrikai folyó. Tu­dományos felmérések sze­rint Niger fővárosába, Nia­meyba hamarosan már nem jut el n víz, hacsak nem duzzasztják fel a folyót na­gyobb esőzések július végé­ig. A szomszédos Malival már megállapodást kötöttek, hogy az ottani gátakat föl­engedve, vizet, juttatnak vissza a folyóba, de ez az intézkedés nem tarthatja fenn a folyó szintjét, ha nem lesz eső. Niger főváro­sában most kutakat és víz­gyűjtő ciszternákat ásnak, hogy feltörhessen a talaj­víz — készülődnek az ot­tani „Duna" teljes kiszára­dására. Az Atlanti óceánba ömlő Szenegál folyótól nagyban függ Szenegál, Guinea, Ma­li és Mauritánia vízellátása, Am a folyó mind kiszámít­hatatlanabb, és még nem lehet tudni, hogy a rajta épülfl két gát hogyan be­folyásolja majd vízhozamát, A szárazsug immár Afrika folyóit, vésztartalékait is fenyegeti. (MTI) LOSONCZI PÁL ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Losónczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Thomas Sanka­rát. Burkina Köztársaság el­nökét az ország nemzeti ün­nepe alkalmából. MEGÁLLAPODÁS Üjabb acélkereskedelmi megállapodás jött létre el­vi megegyezéssel hétfőn a nyugat-európai közösség és az amerikai kormányzat kö­zött — eloszlatva ezzel az utóbbi félévben támadt el­lentéteket. Az új megálla­podással az EGK augusztus 1-től korlátozza 16-féle acél­termék kivitelét az Egye­sült Államokba. A korláto­zás az előző évben e ter­mékfajtákból lebonyolított export 23 százalékos csök­kentését jelenti. ÚJ MINISZTER A nyugalomba vonult Vi­talij Csugyln helyébe a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége Jevge­nyij Vnrnacsevel navezte ki a Szovjetunió építőipari, út­és közmű ipari gépgyártási miniszterévé. ESTENSSO BOLÍVIA ELNÖKE A hetvenhét esztendős Victor Paz Estenssorót vá­lasztotta hétfőn hajnalban a parlament Bolívia új elnö­kévé. A nyugati hírügynök­ségek által „centristának" minősített politikus ezzel életében negyedik alkalom­mal lett hazája államfője. REAGAN SAJTÓÉRTEKEZLETE Az Egyesült Államok csak azután hajlandó szüneteltet­ni atomfegyver-kísérleteit, ha befejezte jelenleg folyó kísérletsorozatát — mondta Ronald Reagan hátfőn. a Fehér Házban tartott sajtó­értekezletén. Arra a kérdés­re azonban, hogy ez mikor következ'ík be. az amerikai elnök „nem tudom"-mal vá­laszolt, és a sorozat folyta­tását az állítólagos szovjet fölény „ledolgozásának szük­ségességével" indokolta. Hirosima Pompásan érezte magát az elnök az Augusta fedél­zetén. A hajó a potsdami értekezlet befejezése után visszafelé vitte őt Ameriká­ba: az idő remei:, a viz csendes, az ég ragyogóan kék. Harry S. Truman fehér útíruhában élvezte az eny­he szellőt, amikor egy tiszt lépett hozzá, táviratot nyúj­tott át, amelyben egyebek között a következő volt ol­vasható: Hirosimából 1945. augusztus 5. 19 óra 15 perc­kor jelentette Parsons, hogy „az eredmény minden szem­pontból sima siker..." Az elnök titokzatoskodva bár. de látható elégedettséggel rázta meg a hajó odasiető kapitányának a kezét: „Ez a történelem legnagyobb eseménye." Néhány perc múlva a tisztek szobájában már elmondta, miről szól a hír. Hatalmas erejű bombát dobtak le egy japán város­ra. Majd hozzáfűzte: „A játszmát megnyertük!" Ez­után üzenetet küldött Wa­shingtonba, amelyben egye­bek között ez állt: „A min­denség őserői elszabadultak kötelékeikből." Augusztus 8-án az elnök már fehér házi íróasztalánál ült, nézte az első hirosimai felvételeket, és hallgatta Stimson hadügyminiszter be­számolóját arról, hogy — talán ez az egy is elég lesz Japán térdre kényszerítésé­re? De Truman nem vonta vissza az utasítást a máso­dik atombomba ledobására Nagaszakira. S a magyará­zat erre a tömegpusztító Is­métlésre talán nem tg Ja­pánnál keresendő, hanem abban, amit egy amerikai történész nemrég így fogal­mazott meg, 1945-ről szil­va: „Látszott, hogy Byrnes (akkori) külügyminiszter bombával a zsebébe i akart Oroszországgal szemben fel­lépni." Négy évtized telt el azóta, s atomfegyverek egész rend­szere alakult ki a világban, a hirosimainál százszor és ezerszer hatásosabbak. A nagyhatalmak ma már a vi­szonylag kis, hadszíntéri nukleáris fegyverektől az óriásokig minden méretűvel rendelkeznek, é.s kifejlesz­tették a hordozó, a célba juttató eszközök tökéletesí­tett, s mind' félelmetesebb változatait, összehasonlítha­tatlanul többet tudunk ma már nemcsak magáról e fegyverről, hanem várható hatásáról is. Kiszámítható, hol, milyen becsapódás ese­tén hányan pusztulnának el, és mi hogyan tűnne el a föld színéről. Közismertté vált a „nukleáris tél" fogal­ma, amelynek az a lényege, hogy egy atomháború után az életbenmaradókra ször­nyűbb sors várna, mint az eihamvadókra, a romok alatt elpusztultakra. De többet tudunk orról is, mit kell, és főleg lehet ten­ni a katasztrófa megelőzé­sére. Ha egyszer kialakult ezeknek a fegyvereknek a rjrfídszere. ha egész stratégi­ák épültek rájuk, ha politi­kai eszközzé, és sajnos, a nemzetközi élet szereplőivé, a fenyegetés eszközelvé vál­tak — ki kell alakítani fel­számolásuk rendszerét is. Akkoriban — 1945-ben — mindössze két bombát kel­lett volna szétszerelni, és megállapodni, hogy többé senki nem állít össze llvtn eszközt. Ma nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb a fel­adat — de nem megoldha­tatlan. A politikai tárgyalá­sok napirendjén kell tarta­ni az atomfegyverek ügyét, de nem „örök témaként", hanem úgy, hogy fokozato­san kiszoruljon a terepről, és — legalábbis katonai szempontból — a minden­ségnek ezt az őserejét bi­lincsbe verjék. Érdemes ismételten emlé­keztetni arra, hogy a Szov­jetunió és a Varsói Szer­ződés többi tagországa ja­vaslataikkal ezt a célt szol­gálják. Indítványaik úgy épültek egymásra az évek folyamán, hogy a legköny­nyebben megoldható válla­lástól (elsőnek senki ne al­kalmazzon atomfegyvert) a kísérletek tilalmán át a nehezebben létrehoz­ható megállapodásokig, a teljes tilalomig jus­sanak el az atomhatal­mak. Mihail Gorbacsov né­hány napia bejelentette: a Szovjetunió augusztus 6-ától tehát mától egyoldalúan be­szünteti atomfegyver-kísér­leteit, és erre szólítja fel a többi nukleáris hatalmat is. Az SZKP főtitkára közölte: n. szovjet moratórium 1906. január 1-jéig szól, de tovább­ra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok le­mond az atomfegyver-kísér­letek folytatásáról. Az ame­rikai válasz a kezdeménye­zésre mindjárt elutasító volt. A hajdani amerikai külügy­miniszter „bombával a zse­bében" akart tárgyalni a Szovjetunióval, vagyis a ka­tonai fölény tudatában. Ha­sonló magatartás tanúi va­gyunk ma is. Annak elle­nére, hogy az elmúlt negy­ven év megmutatta: ez rossz módszer, feszültséget okoz, és fokozza a fegyverkezési versenyt. Hirosima pusztulásáról minden évben megemléke­zünk. Most, a 40. évfordu­lón nemcsak a halottak em­léke. nemcsak a gyógyítha­tatlan betegek fájdalma ki­ált az égre. Hirosima örök figyelmeztetés: a világmin­denség őserőinek csak a bé­két szabad szolgálniuk. Tatár Imre Henrik Ibsen norvég író­tól megkérdezték egyszer, milyen érző* n saját azobrát látni? ..Meg lehet szokni" — válaszolta a Peer Gynt szer­zője. Honfitársa, a Tokióban született, az északi fényben ragyogó Trondheimben fel­nőtt színésznő még nem ka­pott szobrot, de sokszor néz­hrf»e önmagát filmekben, a nagv világlapok címlapján, ra jongó levelek ezreinek tük­rében. A színésznőt Llv UII­mann-nak hívják. Harminckilenc évesen, vi­lágsikerekkel n háta mögött, szállodai szobákban irta meg vallomását. Önéletralz, mü­helynapló, filmforgatókönyv, egy gondolkodó. töprengő lélek meditációi. útibeszá­molók. változások villanó­fényben — mindez együtt a FORANDRINGEN. magya­rul: A változások Szeren­csés cím. Azt ragadta meg, amit a legjobban érzett min­den idegszálában: a válto­zást, a mozgást, a világ megismerését. A Femina-so­rozat első köteteként megje­lent művét egy másik szí­nésznő: Csernus Mariann fordította maavarra A négy fő tétel: Norvégia, Szigetemberek, Tudod, menny csillag fénylik?. Ar­cok és álarcok. A filmjei­ben finom, gazdag lélek tol­lat ragadva sem lesz más­sá. A végtelenül anró rezze­néseket Is kifejezni tudó arc a könyv laplalrói néz ránk, ugvanaz az őszinte hang: a gyötrelmek felzokogása ugyanúgy szíven üt, mint a Personában vagy a Suttogá­sok, sikolyokban. Miért érdekli az embere­ket a művészek magánélete? A legbiztosabb siker a nagy sztárok úgynevezett intim életét • „kiteregető" (férc) munkának jut. Kénes maga­zinok — vaskos, fényes pa­pírra nyomott Intim Pisták — a népszerűsítés legfanto­Nyári sabb kellékei. A sztár már nem magánember, hanem az útság része, reklámbetét, be­vételnövelő (bár néha koc­kázatos) kellék. A publicity az alkotást akarja megfigyelni, lefil­mezni, leírni a pillanatot, amikor a színész azonosul az ábrázolt figurával. A titkot, a megfoghatatlant akarja láthatóvá tenni: mi­től és miért más a színész, a művész, mint a hétközna­pi »mber? Ez soha nem si­kerülhet; a zsenire nincs magyarázat, magazinszíntert 3cm vaskos kötetekben sem, Liv Ullmann azt mondja el a könyv első részében, hogyan lett világsztár. A félárva, korán önállóságra nevelt vadóc az illúziókat, az életéből hiányzó szépsé­get kereste gyereklányként. Londonban csavarogva és tengődve, később a vidéki színésznők útját járva. Fő­iskolát soha nem végzett. Első szerepe Anna Frank volt, később híres alkotásai­ban ugyanezt az azonosulást ragyogtatta — a Det Norske Theater-ben és a Nemzeti Színházban is. Az egyik estén Nórát játssza a norvég fővárosban, a következő nap filmet for­gat Hollywoodban. Los An­geles és Oslo, Stockholm és Párizs — és újra hazája legrangosabb színháza. Ez az éle'" Könyvében a percre kiszámított napirend, a szállodák, az otthonkeresés közben színpadon segíti a nőket, az embereket, hogy önmaguk legyenek. Számta­lanszor játszotta Ibsen leg­népszerűbb darabját, min­dig újra és újra végigszen­vedte a Babaotthonból kilé­pő hősnő sorsát. (Ezt a mű­vet játsszák Magyarorszá­gon, ki tudja miért, Nóra címmel). Nem egy színházi szakember mondott gyász­beszédet a halottnak hitt darab fölött, de mindig ki­derül. hogy a halott élőbb a sírásóknál. A „Farkasok órája" be­mutatója óta Farö szigete filmtörténet lett. Műhely, menedék és lakóhelv Áz egyetlen hely, ahol Llv Ull­mann-otthon érezte magát. Az egyszerre gyötrődően magányos és szeretetre szomjazó társsal. Ingmar Bergmannal élt itt öt évet. A legtöbbet várták a má­siktól: a megosztható ma­gányt. a közös munkát, egyéniségük összeolvadását — ahogy az egykori feleség írja. öt év boldog-pokol. Ez volt Farö. Kapcsolatukról bőven, fáj­dalomtól fésületlen sorokat olvashatunk. A „nyilvános magányt" nem tudták el­viselni sokáig. Bergman az. itt forgatott filmjeivel lelt világhírű, állandó szereplői, Ingrid Thullin. Max von Sy­doy. Bibi Anderson és Er­land Josephson melleit Liv Ullmann-nak volt a legna­gyobb része a világsikerben. Egy élő kapocs, Linn em­lékezteti a két egykori há­zastársat az elhamarkodott szakításra, a filmekben to­vább folytatódó életükre. Liv Ullmann titka talán az egvszerűségében, az őszin­teségében van. Megmaradt hétköznapi gondjaival küsz­ködő, gyerekéért aggódó anyának, sokat gondolkodó, érzékeny, töprengő ember­nek. Filmjeiben mindig ön­magát adja — a siker sem változtatta meg. Ebben az egvben nincsenek Változá­sok. Rozsnyai Jenő Felélesztett űrállomás 0 Moszkva (MTI) Terjedelmes cikkben szá­mol be a Pravda hétfői szá­ma arról a hősies munkáról, amit Vlagyimir Dzsanlbe­kov és Viktor Szavlnlh vég­zett, akik lényegében egy „halott", működésképtelen, a földi irányitóközpontból már ellenőrizhetetlen űrállo­másra indultak el június elején. Mint Konsztantyin Feok­tyisztov űrhajós tervezőmér­nök beszámolójából kitűnik, a múlt év októbere óta automatikus rendszerben keringő Szaljut—7 űrállo­mással ez év március ele­jén megszakadt a rádiókap­csolat. A földi irányítóköz­pont nem kapott többé tele­metrikus adatokat a fedél­zeti rendszerek működéséről, s ellenőrizhetetlenné vált az űrállomá* keringése, a röp­pályán elfoglalt helyzete. Nyilvánvaló volt, hogy a hibát ki kell Javítani, s eh­hez az űrállomásra személy­zetet kell küldeni. Am ép­pen a rádiókapcsolat hiánya, a Szaljut—7 fedélzeti rend­szerei ellenőrzésének lehe­tetlenné válása kizárta azt a szokásos megoldást, hogy automatikus Irányítással kö­zelítsék egymáshoz és kap­csolják össze az űrhajóso­kat szállító Szojuz T—13-at és az űrállomást. A kézi irányítású közelí­tés és összekapcsolás vala­mennyi lehetséges változa­tának alapos kidolgozása után a Szojuz T—13 Június 6-án indult útnak, s két nappal később közelitette meg az űrállomást. Vlagyi­mir Dzsanibekov parancs­nok 2,5 kilométeres távol­ságból kézi vezérléssel a legpontosabban kapcsolta össze a hajót és az állomást. Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih a sikeres összekapcsolással azonban csak a nehézségek első, s talán nem is a nagyobb ré­szén jutott túl. Már a köze­lítés során felfedezték, hogy rendellenes helyzetben áll a Szaljut—7 egyik napelem­táblája, ami a napelemek tájolórendszerének hibájára utalt. Feltételezhető volt, hogy emiatt zavarok tá­madhattak az űrállomás energiarendszerében is. A Szaljut—7. lényegében „ha­lott" volt. Nem működött energiaellátó rendszere, s emiatt felmondta a szolgá­latot az űrállomás minden lényeges fedélzeti, a vízellá­tást, a fűtést, a levegőellá­tást, a tájolást, a pályán­tartást biztosító rendszere. A Szaljut—7 fedélzetén jó. vai nulla fok alá szállt a hőmérséklet, az állomás lég­körében levő pára kicsapó­dott, lefagytak a műszaki berendezések. Az űrhajósoknak nyolc­napos, rendkívül nehéz kö­rülmények között végzett, megfeszített munkájába ke­rült, hogy új életre keltsék az űrállomást. Dzsanibekov és Szavinih igazán hősies munkát végzett, s Június 16-ra felélesztette a Szaljut —7-et. Gazdálkodó szervezetek gmk-k, szakcsoportok, kisszövetkezetek és magánfelek! ha u legrégibb és legis­mertebb hazai innováció­val foglalkozó országos műszaki fejlesztő válla­lat partnerei szeretnének lenni, keressék bizalom­mal az ALKOTÓ IFJÜSAG EGYESÜLÉS (LICENC. KNOW-HOW, KNG IN KERING) Csongrád Megycf Térületi Képviseletét, Szeged, Szent Mihály u. I. Telefon: 11-535 SOFTWARE és HARDWARE árusilóbolt: Szeged, Szent Mihály u. s.'B Telefon: 14-380

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom