Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-12 / 162. szám

Péntek, 1985. július 12. Takarékpénztári mérleg Az esztendő első hat hó­napjában a terveknek meg­felelően alakult a takarék­pénztárak forgalma. A la­kosság az OTP-fiókoknál és a takarékszövetkezeteknél csaknem 9 milliárd forint betétet helyezett el. A ta­pasztalatok szerint a husz­szabb lekötésű, magasabb kamatozású b etétforfnák népszerűbbek, főként a ta­karéklevél, az ifjúsági be­tét és a három évre lekö­tött betétek. Konkurrenci­át a betéteknél magasabb kamatozású kötvények, cél­részjegyek jelentenek. Ki­számították ugyanis, hogy — a dinamikus betétnöve­kedés ellenére — az embe­rek megtakarított pénzük­nek kisebb hányadát helye­zik el a takarékban, mim néhány esztendővel ezelőtt. Topább gyarapodtak vi­szont az OTP-fiókoknál az átutalási betétszámlák, bár változatlanul gond, hogy a munkabér-átutalást a vál­lalatok az OTP szorgalma­zása ellenére nem szívesen vállalják. Hosszúlejáratú — döntő­en építési — hitelt 1,5 mil­liárd forinttal nagyobb összegben nyújtott az OTP, mint a múlt év első felé­ben. A hitelállomány növe­kedése azonban mégis ki­sebb a tavalyinál. sokan ugyanis visszafizették ko­rábbi tartozásukat, hogy igénybe vehessék a gyor­sabb törlesztéssel járó ked­vezményeket. Családi ház építésére 1(1 ezren kérlek hitelt, kétezer­rel kevesebben, mrnt bi­valy. Nagymértékben növe­kedett viszont a felújítási, korszerűsítési, tatarozást kölcsönt kérők száma. Míg az elmúlt év első felében 43 ezren, idén 52 ezren vették igénybe ezt a lehe­tőséget, főként Budapesten. A tavalyi első félévi (i,4 milliárd forinttal szemben idén 7,8 milliárd forint ér­tékben kért és kapott a la­kosság közép- és rövidle járatú áruvásárlási, illet ve személyi hitelt. Há­romszázezer alkalommal fo­lyósítottak a takarékpénz­tárak áruvásárlási kölcsönt, 450 ezren kaptak személyi hitelt. A termelési hitelek iránt is élénk az érdeklődés: mintegy 100 ezer gazdálko­dó kért mezőgazdasági köl­csönt 1,6 milliárd forint ér­tékben. (MTI) Kissori évtizedek (2.) Felszabadulás—alulnézetből „A mi fiatal életünkből tíz év elugrott. Elvitte a katonaság, a háború, a fogság." — Megtanulta a mi csalá­dunk keletre az utat. Apám Oroszországban volt hadifo­goly. Ott volt, amikor el­bántak Miklós cárral. Egy­szer szóltak neki a társai: jöjjön már Szögi bácsi, most akasztják a cárt, nem nézi meg? — Akkor, ha valaki el­ment szolgálni, azt sem tud­ta, hogy iparkodjon, nehogy elvegye a helyét a másik. Az uram bevonult katoná­nak, én meg Királyhalmán laktam a csecsemő fiam­mal. Amikor jöttek a szov­jetek, azt mondta az úr, akinél dolgoztunk, menjünk a rendőrségre jelentkezni. Be is mentünk egy magyar lánnyal, de a szerbek nem értek rá velünk foglalkozni. Ott voltak a szovjetek, azok­nak kellett kocsit, lovat rek­virálni. Mondták, hogy vár­junk. Beküldtek egy terem­be, ahol a fal mind össze volt vérrel fröcskölve. Nagyon megijedtünk. Mire várunk mi itt? Kiszöktünk, eljöttem haza apámhoz. Sor­ban elhoztam a holmimat, utoljára a tehenet húztuk el az uram öccseivel. Akkor már nagyon féltem, fasorok mellett vezettük hazafelé a jószágot. Odaát maradt egy sparhelt, azért már nem mertem visszamenni. Sosem felejtem a bombá­zást. Ott állt egy orosz vo­nat a szelevényi erdő mel­lett, a katonák meg mellet­te, az út szélén. Jöttek a német repülök, mi nem is tudtuk, mit kéne csinálni. Láttuk, hogy a katonák szétugrottak, mi is úgy csi­náltunk. Sokáig a fülemben volt a bombának a suhogá­sa. Hasaltam az árokban és szorítottam egy fücsomót, mintha az használt volna valamit. Mikor elmentek a repülők, az ujjaim nem akarták elengedni azt a marék füvet. Láttam azelőtt is a hábo­rú kezenyomát. Jött egy se­besülteket szállító vonat, megállt Királyhalmán. Szed­tünk almát, kimentünk, el­vittük nekik. Belegondol­tam, hogy azt a sok szenve­dő, megcsonkult szeren­csétlent mindet hazavárják valahol. — Földosztáskor a felesé­gem kijegyeztette azt a föl­det, amit úgyis mi béreltünk a várostól. Akkor véglege­sen a mi nevünkre írták. — Akartak többet is adni a máséból, de visszautasí­tottam. Azt mondtam, nem kell nekünk, ez is sok. — Tudott-e valamit a férjéről? — Amikor Foksániból el­vitték őket, cédulákat do­báltak le a vagonból. Ké­sőbb aztán levél is jött. De ő maga csak 47-ben ért haza. Addig apám tartott el engem is, a tehenet is. Bor­zasztó szegénység volt, a kórházból is idejártak sza­lonnát kunyerálni, hogy tud­janak mit adni a betegek­nek. A végén föléltük azt a kis tartalékot, el kellett ad­ni a tehenet. Egyik nap el­adtuk, másnap hazaért az uram. — Arra jöttem haza, hogy beteg a feleségem. Meg kel­lett operálni. Nem volt még SZTK a parasztoknak, min­denért fizetni kellett. — Azt mondták, adnak ingyen ruhát a gyerekeknek. Elmentem a fiammal Asott­halomra, de elzavartak: azt mondták, csak terheseknek jár, akinek már megszüle­tett a gyereke, annak nem. Elmentem, adjanak tejet. Azt felelték, nincs mit en­ni a városban, oda kell vin­ni. Kellett az uraknak! Mi meg boldoguljunk, ahogy tudunk, összesen egy kon­zervet kaptunk a gyerekek­nek, azt is későn, amikor már meglettünk volna nél­küle. — Apám, meg két másik ember honosította meg ezen a vidéken az őszibarackot. Elmentek Szatymazra, on­nan hoztak csemetéket. Volt is szép ültetvény, csak háta háborúban nem jutottunk permetszerhez, meg nem is volt, aki permetezzen, mind tönkrementek. A tehenet már a jó új pénzért, forin­tért adta el a feleségem. Nem akartuk, hogy elfogy­jon az ára, telepítettünk raj­ta három hold szőlőt. Kéz­zel fordítottunk, ültettünk. A szőlő olyan, hogy először csak a munka van vele, évek múlva kezdi csak visz­szaadni a befektetést. Dol­goztunk, vártunk, remény­kedtünk, hogy majd termőre fordul, és vele jobbra a mi sorsunk is. Még nem is termett, ami­kor fölszorozták ötszörösére. Hiába mondtam, hogy csak a munka volt ezzel még, különben is szegény ember vagyok én, -nem háborús nyerészkedő, most jöttem a Szovjetunióból, nem ért semmit. Rámordítottak: — Akkor is szőlő az, meg­érti!? Tanács István (Folytatjuk) Vasutasok ünnepe Nagygyűlés Budapesten — Megemlékezés Szegeden Több mint négyezer vas­utas részvételével vasutas­napi nagygyűlést tartottak csütörtökön a MÁV Északi Járműjavító Üzem nagy­csarnokában- Az ünnepsé­gen ott volt Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, ürbón Lajos köz­lekedési miniszter, és Ko­szorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára is. A Himnusz hangjai után Bajusz Rezső, a MÁV ve­zérigazgatója nyitotta meg a nagygyűlést, majd Czine­ge Lajos mondott ünnepi beszédet. Elöliáróban tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsá­ga, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, valamint a kormánv üdvözletét a ma­gyar vasút több mint 130 ezer dolgozóiának. Az ország gazdasági hely­zetét értékelve rámutatott: az idei tervcélok elérése rendkívül fontos gazdasági stabilitásunk megőrzése, az életszínvonal-politikai célok teljesítése és a VII. ötéves terv megalapozása szem­pontjából egyaránt. Éppen ezért sajnálatos, hogy — bár a termelő egységeknél dicséretes és eredményes kezdeményezések történtek — még nem sikerült behoz­ni az év eleji termeléski­eséseket. Ezért az eddiginél is szervezettebb, fegyelme­zettebb, minőségileg jobb és mennyiségében is több mun­kára van szükség. Czinege Lajos ezután ar­ról a megkülönböztetett szerepről szólt, amelyet a vasút tölt be a népgazdaság életében. — A gazdasági élet válto­zásai a MÁV-ot sem kerül­ték el, a vasútnál is érez­hetőek voltak az utóbbi években a kedvező és a ked­vezőtlen hatások egyaránt. Jó dolog — húzta alá a mi­niszterelnök-helyettes —, hogv több olyan nagy jelen­tőségű létesítményt adtak át, amelyek például a záhonyi, a Kelenföldi, a Kőbánya­kispesti pályaudvarok fej­lesztését szolgálták, javítva mind a fuvaroztatók, mind a vasutasok munkáját. Ugyanakkor az egész közle­Hány fő az egy fő? Bolyongás a bürokrácia útvesztőiben Eltelt 1985 első féléve, s téeszekben még azt sem tudják megmondani, hogy mennyi az 1984-es bázis létszámadat. Nem a termelőszövetkezeti szak­emberek a hibásak ebben, hanem az idei szabályo­zó rendszer létszámszámí­tási előírásai, amelyek némelyikét azok sem ér­tik, akiknek ellenőrizniük kellene a betartását. Ki­derült ez tegnap délelőtt az MTESZ Kígyó utcai székházában, ahol nagy számban gyűltek össze a termelőszövetkezeti köny­velök, meghallggtni a PM ellenőrzési igazgatóságá­nak szakembereit. Netrn vállalkozom arra, hogy részletesen ismer­tessem a fölmerült prob­lémákat. Születtek ebben pongyolán és nem egyér­telműen fogalmazott ren­deletek, születtek továb­bá egymásnak is ellent­mondó magyarázó brosú­rák. körlevelek, leiratok. Jó néhány nyitott kérdés van, amely egyeztetés céljából még mindig ke­ring a főhatóságok között. A probléma érzékeltetésé­re csak annyit: még azt sem mindig tudják eldön­teni, egy fő az hány fő. Állományi létszámnak számít-e az a dolgozó, akit a növénytermesztés­ben. foglalkoztatnak, de ott csak márciustól októ­berig van munka? Négy hónapig nem tudják fog­lalkoztatni — pedig egyébként teljes jogú tag az illető, teljesiti is az előirt kötelező munkaidőt. A kényszerpihenőn töltött négy hónap tartós meg­szakításnak számít-e vagy nem? És hogyan kell szá­molni? Az adatokat nap­tári évenként tartják nyilván, tartás megszakí­tásnak az számít, ha va­laki legalább három hó­napig nem dolgozik. De lehet-e (vagy kell-e?) úgy számolni, hogy janu­ár—február, meg az elő­ző év november—decem­bere az nem négy. hanem kétszer két hónap? Mind­ennek ugyanis a téeszre súlyos pénzügyi konzek­venciái lehetnek. A másik eldöntetlen, vitás kérdés, hogy a tel­jes állományi létszámnak 6zámító tagok részesmű­velését hogyan számolják el. Dolgozik egy szerelő a műhelyben, ledolgozza az előírt órákat, emellett vállal részesművelést. A részesművelés után járó keresete nyugdíjjárulék alá esik-e vagy általános jövedelemadó alá? Mun­kadíjnak számit-e a mun­karuha helyett kifizetett készpénz? Hogyan kell adózni az egyes kitünte­tésekkel adott pénzjutal­mak után? Amikor Molnár István, a PM Ellenőrzési Főigaz­gatóság Csongrád Megyei Igazgatóságának osztály­vezetője azzal kezdte, írásban adják be a meg­jelentek a kérdéseiket, mert nem biztos, hogy kapásból tud válaszolni rájuk, csodálkoztam. Ké­sőbb már nem. A revizo­rok itteni gyakorlata egyébként is úgyszólván egyedülálló az országban. Megtehetnék, hogy csalj utólag, ellenőrizni meg szankcionálni menjenek a téeszekbe — ők előre, a megbeszélés, az együtt­gondolkodás formáját vá­lasztották. Fölvállalva azt is, ha valaminek az értel­mezésével maguk sincsenek tisztában. Az egész össze­jövetelt egyébként a MÜ­SZI területi irodája szer­vezte, amely ezzel a szol­gáltatással ig igyekszik megkönnyíteni a téeszek számviteli munkáját. Bizonyos, hogy a talál­kozó közelebb vitt az egy­séges értelmezéshez. Ne­kem az volt a benyomá­som: ez a bonyolult, ne­hezen érthető, gyakran változó szabályozás ellen­tétben áll a reformfolya­matnak az önállóságot nö­velő, ügyintézést egyszerű­sítő elveivel. A megjelent könyvelők némelyike erőteljesebben fogalma­zott: azt kéne idehívni, hogv megmagyarázza, aki kitalálta ezeket a jogsza­bályokat. T. I. kedési ágazat, s egyben a vasutasok gondja is, hogy a MÁV eszközparkja, illetve annak jelentős része — a korlátozott fejlesztési lehe­tőségek következtében — nem felel meg a növekvő igénybevételnek, a korsze­rűség követelményeinek. Társadalmilag is számot­tevő és példamutató a Ma­gyar Államvasutaknak az a sok eredményes kezdemé­nyezése, amellyel ellensú­lyozza a gazdasági nehézsé­geket. Korszerűsítették pél­dául az energiafelhasználás szerkezetét, szigorították a költséggazdálkodást, javítot­ták az üzem- és a munka­szervezést. A helytállásra továbbra is szükség van. Vannak még feladatok a szolgáltatások színvonalá­nak javításában is. Mindez valamint a szállítás gazda­ságosságának növelése a szervezettség fokozásával, fejlett technológiai módsze­rek alkalmazásával, a köz­lekedési ágak közötti opti­málisabb megosztással és még mérsékeltebb energia­felhasználással érhető el. A ráfordítások csökkentése kü­lönösen jelentós. Ezért a szervezés egyik legfontosabb céPává kell tenni a műkö­dési és irányítási feltételek eredményérdekeltségre ala­pozott továbbfejlesztését. A kormány jelentős eredmé­nyeket vár ezen a téren az országos munkaversenytöl. A vasúti létszámhiány enyhítéséről szólva Czinege Lajos utalt arra, hogy a központi támogatás mellett szükség van arra is, hogy a vasút fokozza munkaerő­megtartó és munkaerő-to­borzó tevékenységét, még jobban törődjön a szociális és jóléti ellátás színvonalá­nak emelésével. Czinege Lajos végezetül kiemelte: — Pártunk, kor­mányunk, társadalmunk el­ismeri a vasútnál és más szállítási és közlekedési ága­zatban dogozók becsületes helytállását, számít erre a jövőben is. * Tegnap reggel 8 órakor megkoszorúzták a munkás­mozgalmi emléktáblát a sze­gedi igazgatóságon. Délután pedig a művelődési házban ünnepséget rendeztek a vas­utasok. Jelenlétével meg­tisztelte őket Cserháti Ist­ván, a SZOTE rektora, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, Horváth Ká­rolyné, a megyei Pártbizott­ság titkára, Schmidt József, a szegedi városi pártbizott­ság titkára és Csonka Ist­ván. Szeged megyei város tanácselnökének általános helvettese. Ünnepi beszédet Lovász Lázár vasútigazgató mon­dott. Hangsúlyozta: „A kö­szöntés annak a megbecsü­lésnek méltó kifejezése. amellyel szocialista társa­dalmunk elismeri munkánk népgazdasági jelentőségét. A társadalom részéről meg­nyilvánuló bizalom — mun­kánk erkölcsi elismerése — arra kötelez, hogy megőriz­zük szakmánk tisztességét, fokozzuk az üzembiztonsá­got. javítsuk együttműködé­sünket valamennyi közleke­dési ág dolgozóival, és kap­csolatainkat az utazóközön­séggel és a szállíttatokkal, jobban figyeljünk a lazasá­gokra, hanyagságokra, me­lyek, ártanak a vasutasmun­ka becsületének. A vasutas fogalomnak, úgy, mint az elmúlt három és fél évti­zedben, a jövőben is a kö­telességteljesítést, a gondos­ságot, a pontosságot kell je­lentenie, hiszen a vasút ha­zánk közlekedési rendszeré­ben továbbra is kulcsszere­pet tölt be. Zavartalan mű­ködése és fejlesztése a gaz­dasági feilödés nélkülözhe­tetlen feltétele. Vasutasok nélkül a legkorszerűbb moz­dony, a legtöbbet tudó ön­működő biztosítóberendezés, a legnagyobb teljesítményű pályaépítő géplánc, az elekt­ronika legújabb vívmányait felvonultató számítógép csak a dolgozó ember közremű­ködésével válnak alkotóerő­vé. Mindezek alapvető fel­adatként jelölik meg az em­berről való gondoskodást, a vasutasok élet- és munka­körülményeinek folyamatos javítását, és annak a tudat­nak az erősítését, hogy a vasutas nemcsak a vasú* dolgozója, hanem annak ec'ben gazdája is legyen." A vasútigazgató értékelte az elmúlt év eredményeit, maid kitüntetéseket adott át. Miniszteri dicséretet ka­pott Szabó Imre hódmező­vásárhelyi állomásfőnök, Babka Tibor szentesi tola­tásvezető, Halász Ferenc szentesi mozdonyvezető. Ve­zérigazgatói dicséretben ré­szesültek heten köztük Sze­gedről Domonkos István ko­csilakatos, Kovács Antal szertárfőnök. Somoskői Já­nos személyzeti ügyintéző, igazgatói dicséretet húszan kaptak, így Kozák István mozdony irányító. Dobó Sán­dor váltókezelő. Bödö József kocsivizsgáló. Márta Imréné szakács, Tóth Gyuláné ügy­intéző, Urbán Antalné taka­rítónő, Balla Béláné ügyin­téző, Bodri Károly ügyinté­ző, Masa Géza ügyintéző. Lakatos István csoportveze­tő. Szentesről Döme Ferenc vonatvezető. A nyugdíjasok közül Tóth Ferenc, Császár István, Gu­lácsi Mihály, Kővári Pálné, Barta János, Öze Lajosné, Kecskeméti Mihály és Bo­dor Antal kapott igazgatót dicséretet. Kiváló dolgozó 150 vas­utas lett. Elismerést kaptak a törzsgárda tagjai is. L­Ipari bemutató az OMÉK-on Az idei augusztus 17—25. között megrendezendő Or­szágos . Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és vásáron az ipar is kép­viselteti magát, erről tar­tott csütörtökön sajtótájé­koztatót Gábor András ipa­ri miniszterhelyettes. Amint elmondta, az ipar és a me­zőgazdaság együttműködése meghatározó jelentőségű a hazai gazdaságban. A hazai gépipar a mező­gazdaság által felhasznált technikai eszközök mintegy 40 százalékát adja. -4z OMÉK-on megközelítően száz iparvállalat mutatja be gépeit, berendezéseit. Különösen jelentős a me­zőgépipar vállalatainak fej­lesztő tevékenysége. A kiál­lításon mutatják be a töb­bi között a Zalagép Válla­lat 16 egységből álló kor­szerű munkagép családját, amelyet a hazai Rába és a szovjet gyártmányú trakto­rokhoz fejlesztettek ki. Fi­gyelmet érdemel például az Orosházi Mezőgép Vállalat magyar szabadalom alapján gyártott új zöidségbetakarí­tó gépe. Külön kiállítási részen képviselteti magát az OMÉK-on a vegyipar. Az ágazat termékei a mezőgaz­daságban jeienieg már mintegy 40 milliárd forintot képviselnek. Az összes fel­használás 40 százalékát ad­ják. A vegyipar termékei „beépültek" a mezőgazda­ság sikereibe, a világszín­vonalú gabona- és zöldség­termesztésbe, s az intenzív állattartásba. Kiállítják- a gyártók azokat az új nö­vényvédő pzereket. műtrá­gyákat, amelyek a követke­ző évek termelési eredme­nyeinek fokozását segíthe­tik. 0 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom