Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

4 Szombat, 1985. június 15.» • • Ötven sor A névtelen leveleknek papírkosárban a helye, ltogy most mégis közreadom bosszúságomat, azt ment­se, hogy annak a bizonyos névtelen levélnek van fel­adója, mégpedig nem is akárki, hanem a Szakszerve­zetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa. Legalábbis céges bofllékában juttatták el kollégámhoz az alábbi szöve­gű, megszólítás és alfiífáS nélküli levelet: „A kecske­méti szoborvitáról egy országot napilap szerkesztősé­gének ez a véleménye (lásd a mellékelt cikket!), egy újságocska (Délmagyarország) újságirócskájának véle­ményénél szemben." A rövidlátó provincializmus a beszűkült vidékiség Ismét ülheti torát. Miről is van s2ő tulajdonképpen? Május közepén a Stúdió *85 stábja részt vett azon a kecskeméti szo­borvitán, ahol Kiss István Hunyadija állt az érdekek ütközőpontján. Merthogy a Hunyadivároslok kérésére és nevében rendelték az alkötást meghatározott hely­re, ám a művészt — úgymond — elragadta a téma, s monumentális kompozíciója kiszorulna a térről, ezál­tal a városrészből. Döntsünk demokratikusan — ta­lálta föl magát valaki — nyilvános vitán a városla­kók mondják ki a végső szót. Mondom, szót, mert ér­vek alig hangzottak el. A „megrendelők — joggal — maguknak igénylik, a műVési — nem biztos, hogy joggal — saját komikussá vált elképzelését Védte, pe­dig pontosan tudta a feladat kötöttségeit is. (Ráadá­sul nem egyedi eset et. Felgyóre is készült tervévek­kel ezelőtt, csakhogy „a művészt elragadta a téma', s oly nagyszabású kompozíciót csak nem hagyunk ily kis településen veszni'A „második fordulóban1' felkért művész nagyszerű alkotását április negyedikért végre felavathatták, mindenki örömére és megnyugvására.) Szóval döntés nem született Kecskeméten, az állás­pontok nem közeledtek, újabb vizsgálódásokat helyez- . tek kilátásba. A Magyar Hírlap cikkírója így össze­gezte a látottakat: „...Még egy tanulság: elvi ala­pokon nyugvó, tisztességes Viták tüzében igenis köz­megegyezéssel zárulhatnak még a látszólag legélesebb, sőt első pillanatra kibékíthetetlen nézetkülönbségek is." Csakhogy a vita nem dőlt el — legalábbis a tévé kamerái előtt nem. S kolléganőm ezen az áldemokra­tikus, mesterségesen szított, s érvek helyett indulato­kat fölszikráztató, a valódi érdekeket elfedő esetné" nyen bosszankodva „álvitának'1 minősítette a kecske­méti fórumot, mivelhogy nem volt se témája, se tétje. Pedig hány égető, fontos kérdés várna közös megmé­retésre! Nem feladatom eldönteni a vitát, bár meg­győződésem, hogy a demokrácia nem perzsavásár, nem mindenki belebeszéléséhek igazolása, hanem a hozzá­értők okos és körültekintő véleményalkotása, az el­lentétes érvek meggyőző ütköztetése, valamennyi ér­dek eredőjének közös kikovácsolása. S van számomra még egy tanulsága ennek az a.ionim jelzésnek Ml, vidéken élők, mennyire ber­zenkedünk, ha vidékieknek, provinciálisoknak minősí­tenek bennünket, s legtöbbször mi magunk adUrtk alapot kisszerűségünk bizonyítására. A levélíró egy pesti jó szóért etikátlan és kisszerű cselekedetre szán­ja magát, ahelyett, hogy érveit sorakoztatná feli s az Oly régóta áhított, élő. termékeny, nem tekintélyekre alanuló. tartalmas, mások számára Is tanulságokkal szolgáló Vitára ingerelne. Nem. Egy fontos, és felelős szervezet cégéres borítékjában sérteget, „küszöb alatt", hangulatunkat, de belülről bomlasztják, sértik társa­Az ilyen gesztusok nemhogy fölhorzsolják közéleti dalmi életünk demokratizmusát. Pesten és Vidéken, tévében és újságban, városlakók vitáján és az élet minden terepén leckéket kell még vennünk. Ezeket pedig osztályozzák! Tandi Lajos Kacagó kocogó - Szabadkáról Ahogy eddig évente, Idért 6em marad el Jugoszláv testvérvárosunknak, Sza­badkának gyenmekszinházi vendégszereplése. Június 14-től 16-ig Makón, Kiste­leken és Szegeden látható a Kacagó kocogó. Ez a da­rab (Rade Pavelkic munká­ja, 6zerbhorvát nyelvről Kopeczky László fordította magyarra) a vajdasági szín­házi találkozón a Kollektív játékért díjat nyerte. A mai játszótérben szűkölködő gyerekekről szól, megannyi leleményt, ötletet küld a néaőtér apróságainak! ha keresik, megtalálják játék­terüket a betóhtertgerben. Tegnap pénteken. Makón játszották, ma délután 3 órakor kezdődik a kisteleki művelődési házban a máso­dik bemutató. A szegedi gyerekek holnap, vasárnap délelőtt 10 órára legyenek a MAV Petőfi Sándor Kul­túrotthonban. Ott látható harmadszor a Kacagó, Pata­ki László rendezte. Muré­nyí Mátyás komponálta mu­zsikáját, Peter Slaj koreog­rafálta, Francét István ter­vezte diszletelt, jelmezeit. Kevesebbet, de jobbat! Vége az év elején indult ifjúsági rendezvénysorozat­nak Csongrád megyében, vége Szegeden. A megyei if­júsági vezetők, ahogy szok­ták, mérleget készítettek a programok színvonaláról a KISZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén. Szembesí­tették terveiket, elképzelé­seiket a gyakorlati tapasz­talatokkal. Igen nagy témá­ról értekeztek, az ülésre két beszámoló is készült. A szeryezeti eseményeket Szilágyi János megbízott el­ső titkár foglalta össze. A tavaszon szerzett tapaszta­latok azt jelzik, hogy az el­következő időszakban is számtalan új elképzelésnek van helye. Olyanoknak, amelyek fokozatos reformo­kat indítanak el a KISZ­életben. Nem szervezeti vál­tozásokra van szükség, ha­nem a tartalmi megújítás lehetőségeit kell mérlegelni, bevezetni. Ez a tartalmi megújulás vonatkozik a mozgalmi rendezvényekre is. (Ennek jeleit egyébként már idén tavasszal érzékel­hették a fiatalok.) A forra­dalmi ifjúsági napokon igen maradandó élményt nyújtott a szegedi, március 15-i meg­emlékezés. A korhű öltöze­tek. a színház rendezője, Sándor János által összeál­lított műsor, a díszlet, az ünnepi beszéd helyett adott köszöntő, tehát a változta­tások, találkoztak az emlé­kező közönség igényével. Hazánk felszabadulásának évfordulójára kiemelt fi­gyelemmel készült a megyei KISZ-bizottság. A tervezett sok rendezvény közül az új­szegedi emlékülés maradék­talan sikerrel járt, ám a többi szórakoztató, sportos programokon kevés volt a résztvevő. Ennek oka pedig nem az érdektelenség. A diákok például tavaszi szü­netükben kirándultak, el­utaztak a Városból, a csalá­dok pedig a több napos ün­nep idején maguk szervez­ték programjaikat. Jól sike­rült a szegedi békenapi fák­lyás felvonulás. Veszelinov Ágnesnek, a bizottság meg­bízott titkárának a rendez­vényekről szóló beszámoló­ját elfogadta a testület. Az­zal a kiegészítéssel (mellyel minden tag egyet is értett), hogy jövőre még átgondol­tabban, a fiatalok Igényei­hez, érdeklődéséhez még iobban Igazcxiva kell az if­júsági rendezvényeket ter­vezni. Fölösleges növelni a programok számát. Inkább kevesebbet, de színvonala­sabb elfoglaltságot érdemes kínálni. A történelmi évfor­dulóról való megemlékezé­sek pedig meghittebbek, ha­tásosabbak lesznek a fölös­leges külsőségek, formalitá­sok elhagyásától. A megyei KISZ-bizottság elfogadta a szentesi ifjúsági vezetőknek, a területi át­szervezés óta Végzett mun­kájáról szóló jelentést. Ezt Csorba Gyula, a KISZ-bi­zottság első titkára terjesz­tette elő. Döntöttek a fiata­lok a második félévben tárgyalandó témáikról is. M. E. A LÜDAS MATYI című magyar filmet vetítik gyer­mekmatinen holnap, vasár­nap délelőtt 10 órától a Délép Vár utca 1. szám alatti intef kjubjóban. A M1TIÖK cimű Tinil-an­devú ezúttal szegedi hely­színnel jelentkezik: a tévé­műsor nézői ma, szomba­ton délután fél 3 órai kez­dettel a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szak középiskola tanulóival Li !.»:;.• (állatnák, és Ikitüíi­kedhétnek meg az l-es programban. KÉT SZEGEDI PROG­RAM is látható lesz a tele­vízióban június 18-án, ked­den a 2. műsorban: a re­gionális adás este fél 7-kor kezdődik (emlékeztetőül: Szentes. 23. csatorna), este Műsor­ajánlat 8 órától pedig a Szegedi be­szélgetések-sorozatban a Gondban a család cimű sze­gedi stúdióprogram jelent­kezik. Az adás vendégel — dr. Csáki Éva gyermekgyó­gyász, dr. Csányi József . •. Wiiigvl idó, dr. Farkn­siliszky Teréz pszichiáter és dr. Magos Mária jogász — foglalkoznak a népességfo­gyatkozás problémáival, s a hagyományos család meg­rendülni látszó egyensúlyá­ról cserélik ki gondolatai­kat. A NASA OBRAZOVKA, a szegedi tévéstúdió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora június 19-én, szerdán 19 óra 10 perckor sugározza soron következő adását. A műsort június 22-én, szombaton 9 óra 30 perckor az l-esen megismétlik. A 25. miskolci rövidfilm­fesztiválon a Magyar Tele­vízió díját kapta Dénes Gá­bor PSALMUS HUMÁNUS — SZENT-GYÖRGYI AL­HF.RT című portréfilmje, alnelynek ősbemutatója a közelmúltban volt a Szege­di Biológiai Központban. A szegedi egyetem világhírű­vé lett Nobel-díjas tudósá­ról szóló, városunkat igen sokban érintő filmet június 19-én, szerdán este 8 órai kezdettel mutatja be a tele­vízió 2. műsora. In memóriám Szabó István Ha élne, most ünnepel­nénk 70. születésnapját Sza­bó Istvánnak, aki Szeged munkásmozgalmának egyik kiemelkedő alakja volt. A tiszteletadás mellett az utó­kor súlyos adósságát is tör­leszteni kívánjuk e meg­emlékezéssel, mivel Szabó István a kor emberének is példát mutató életútja sok tekintetben még ma is isme­retlen és feltáratlan. Szabó István 1915. június 15-én született Szegeden. Munkásmozgalmi tapasz­talatokra már gyermekkorá­ban szert tett, hisz édesapja. Szabó János (1893—1924) az első világháború ideje alatt a szegedi szociálde­mokrata pártszervezet egyik vezető embere volt. Sőt 1917-ben a pártkör elnökévé is megválasztották. A Ta­nácsköztársaság kikiáltása után vezető funkcióban te­vékenykedett. A Tanácsköz­társaságot követő fehérter­ror időszakában Szabó Já­nost az ellenforradalmárok elfogták és súlyosan bán­talmazták, majd átadták a 'megszálló szerb katonai hatóságoknak, akik inter­nálták. Hazatérését köve­tően Szegeden azonnal be­börtönözték, ahol az egyéb­ként is meggyengült szer­vezete gyógyíthatatlan tbc­fertőzést kapott. Betegsége miatt Szabó Jánost 1922 szeptemberében ideiglenesen szabadlábra bocsátották. Megtört egészsége ellenére sem szakított a munkás­mozgalommal. A szegedi szakszervezeti bizottság titkárává választották meg, mely tisztséget haláláig hí­ven betöltötte. Szabó István kilencéves korában vesztette el három testvérével egyetemben az édesapját. Édesanyja, Arvai Mária, ápolta Volt férje példaadó emlékét és maga is tevékenyen bekapcsolódott a helyi munkásmozgalom­ba. A munkásmozgalmi munka során ismerkedett meg későbbi élettársával, Ladvánszky Józseffel (1889 —1940), aki 1924-ben szaba­dult a börtönből, ahol kom­munista szervezkedés vád­jával tartották fogva. Ki­szabadulását követően Lad­vánszky széles körű agitá­ciós tevékenységet irányított és fejtett ki. E munkába kapcsolódott be özvegy Sza­bó Jánosné is. A két azonos gondolkodású ember között igaz szerelem szövődött és e kapcsolatból két gyermekük is született. Szabó Istvánra és lestvéreire úgy az édes­apjuk, mint mostohaapjuk, Valamint édesanyjuk példája eltörölhetetlen mély hatást gyakorolt, amely későbbi életútjukat is determinálta. Az anya a mozgalmi mun­ka mellett sokat olvasott, fejlesztette általános és po­litikai tudását és igen nagy gondot fordított gyermekei szellemi nevelésére is. Sok­szor magéval vitte őket a Munkásotthon kulturális és politikai rendezvényeire. Ilyen családi hatások és körülmények között egyenes út vezetett Szabó István számára az illegális kom­munista párt tagjainak so­rába. A nagy világgazdasági (/álság éveiben létrejöttek az SZDP budapesti kerületi pártszervezeteiben és egyes vidéki pártszervezeteiben is — így Szegeden is — az ifjúsági csoportok, amelye­ket a szociáldemokrata párt vezetősége mellett működő Országos Ifjúsági Bizottság fogott össze, Az illegalitás­ban tevékenykedő KIMSZ ezekben az ifjúsági szerve­zetekben eredményes mun­kát végzett, s a legtöbb cso­port vezetésében ott voltak a kommunista fiatalok. Sza­bó István 1935-től, mint az illegális kommunista párt tagja, az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi szerveze­tének titkári tisztségét töl­tötte be. Munkája során nagyon sok rendőri attroci­tást kellett elszenvednie. A MÉMOSZ szegedi szer­vezetének szervező munká­jában is kiemelkedő tevé­kenységet folytatott. 1936­ban Apró Antallal együtt munkásmozgalmi tevékeny­ségéért öt hónapi börtön­büntetést kapott. Családját ls sorscsapások érték. 1940 januárjában a börtönbünte­tések során elszenvedett bántalmazások következté­ben meghalt nevelőapja, Ladvánszky József. Testvé­rét, Ferencet 1943 májusá­ban vesztette el, tbc-ben halt meg. Szabó Istvánt mint megbízhatatlan ele­met, 1943-ban munkaszolgá­latosként bevonultatták. Alakulatát 1944-ben a tor­dai harcokhoz irányították, ahonnan már több életjelt nem adott magáról. Holtté­nyllvánítása alkalmával ha­lála helyét nem tudták pon­tosan megnevezni. Ez ok­mány alapján Szabó István 1944. október 15-én halt meg Erdélyben. Szabó István nem élhette már meg a felszabadulást és nem láthatta meg társadal­munk szocialista fejlődését. Emlékét azonban őriznünk kell és életének minél pon­tosabb megismerésével is adóznia kell az utókornak a magyar munkásmozgalom e kiváló harcosa előtt. Dr. Berta Tibor Múzsák nyári randevúi Ásotihalmon, Mártélyon, Makón, Csongrádon Az alkotótáborok, mű­vésztelepek, szimpóziumok korát éljük. Az ország egyre több részén, elsősorban ter­mészeti és építészeti értékek­ben gazdag helyeken, köz­ponti és helyi mecénálással szervezik a művészetek nyá­ri találkozóit. Olvasó- és zenei táborok, képző- és Iparművészeti telepek óriási vonzerőt jelentenek nem csupán a kezdő vagy kikap­csolódni, pihenni vágyó al­kotóknak. Egyszerre tovább­képző fórumok, feltöltődési lehetőségek, a közösségi megméretés találkozóhelyei. Csongrád megyében is gyö­keret eresztettek, sajátos profilt alalytottak ki. és hagyományt teremtettek a képzőművészeti nyári műhe­lyei. Asotthalmon, az Erdőgaz­dasági Szakmunkásképző Iskola ősparkkal övezett épületében június 20-án, Ke­czer Tamás, a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályá­nak vezetője nyitja meg a rajztanárok továbbképző stúdiójának és a képzőmű­vészeti körök tagjainak me­gyei alkotótáborát. A júlíüs 3-ig tartó program művé­szeti vezetői Papp György grafikusművész és Benes Jó­zsef festő- és grafikusmű­vész. Az elmélyülést bizto-i sító egyéni és l/ollektív al­kotó munkát szakmai és kultúrpolitikai előadások, szabadidős programok egé­szítik ki. A tábor záróak­kordjaként a résztvevők ki­állítást rendeznek Asotthal­mon készült munkáikból. Makón, rt'gfnfikiil mű­vésztelep 15 Lttílu június 30­án közös kiállítással nvitia meg háromhetes együttlétét. A Kocsis Imre vezette mű­vésztelep munkájában töb­bek köpött részt vesz Lux Antal. Benes József. Lenmiel András. Pásztor Gábor. Pin­czehelyi Sándor, Kéri Ádám. Vendégként lesz jelen a Képzőművészeti Főiskola két tanára. Sváby Lajos és Raszler Károly. A mártélyi Országos Ama­tőr Ifjúsági Képzőművész Tábor az idén jubi'ál. Az augusztus 3-án kezdődő találkozó lesz a huszadik. Az évforduló jegyében ren­dezendő program tán még az eddigieknél is gazdagabb. A jól bevált szakmai mun­ka mellett előadásokra, ve­títésekre, koncertekre. ki­rándulásokra, is sor kerül, s a résztvevők — a hagyo­mányókhoz híven — munka­kiállításon mutatják be al­kotásalkat a Vásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Csongrádon a városi ta­nács és a Művészeti Alap közös vállalkozásában épít­kezés zajlik az alkotóházban és környékén. A meglevői lakóépülethez több műhely! épül, lesz festő- és szobrász­műterem, grafikai műhely, öntőcsarnok. A Csongrádi Művésztelep 28 tagja — bár az idén nincs mód a közös munkára — szokásos kollek­tív tárlatát megrendezi au­gusztus közepén. Annál is inkább körültekintően szer­vezik a tárlatot, mert ezzel ünneplik a művésztelep megalakulásának 10 éves év­fordulóját. Ha késő ősszel elkészülnek a bővítéssel és átalakítással, a csongrádi al­kotóház egész évben beutalá­sos rendszerben fog működ-­ni. A szívinfarktus A szívinfarktuson átesett betegek rehabilitációjának módszereiről, valamint a betegség megelőzésének le­hetőségeiről tanácskozott második munkanapján, pén­teken a Dunaújvárosban ülésező 32. belgyógyász ván­dorgyűlés. A résztvevők — a 15 megyéből é- az egye­temi városokbői érkezett 350 szakember — hangoztatták, hogy a szívinfarktus napja­inkban már népbetegségnek számít, évente 25—30 ezer a friss infarktusos beteg. Kö­r.ülük 13—15 ezer még a kórházba szállítás előtt vagy alatt meghal, s a túlélőknek is csupán im~"ede áll Ismét munkába. Az utóbbi évek­ben mind általánosabbá vált egészségtelen táplálkozás, a túlhajszolt életmód, az erős dohányzás, a mértéktelen táplálkozás éa a kismértékű mozgás következményeként a betegség egyre fiatalabb korosztályokat érint. Visszaszorításához, meg­előzéséhez arra van szükség, hogv már a gyermekkorban megkezdődjék az egészséges életmódra nevelés, igénnyé váljék a napi -testmozgás, torna, úszás. A mértéktartó, alacsony koleszterintartal­mú ételekből összeállított étkezés, a dohányzás és az éjszakázás, valamint az úgy­nevezett etresszszítuáclók kerülése ls jelentősen csök­kenti a betegséget okozó ri­zikófaktorok számát. Az infarktuson átesett be­tegek sem szorulnak már erősen kímélő életmódra, sőt, a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy azok egész­ségi állapota a legkielégí­több, akik rendszeresen tor­náznak. aktív életet élnek. A belgyógyászok tudomá­nyos fóruma ma, szombaton fejezi be munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom