Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 105. szám 1985. május 7., kedd W'forint zépen fejlődik a Az elmúlt napokban 15— 40 milliméter esőt kaptak a földek, ami gyorsítja a frissen vetett magok kelését és erősíti az országszerte szépen mutató őszi gabonák fejlődését. A májusi csapadék közismerten jó hatással van a növényállomány gyarapodására, ám ezúttal nem fejthet ki teljes értékű hatást, mivel a levegő hőmérséklete immár hosszabb idő óta túlságosan alacsony. A kukorica vetéséhez 10— 11 fokos talajhőmérsékletre lenne szükség, ám ettől a mért adatok messze vannak. •Jó, ha a levegő hőmérséklete éri el ezt az értéket, a talajhőmérőzés 4—5—6 fokot mutat. A gazdaságok ennek ellenére nem várhattak tovább a felmelegedésre, mivel kicsúsztak volna az optimális időből. A kukoricatermesztésre kijelölt területnek eddig 80 százalékán mentek végig a vetőgépek, ami az elmúlt évihez képest — amikor is gyorsabb volt a kitavaszodás, és előbb indíthatták a gépeket — alig jelent valamilyen hátrányt. Am kérdés, hogy a talajban „fekvő" magok a hidegebb földben mikor kezdik meg fejlődésük első, látható szakaszát. A határszemlék tanúsága szerint egyelőre még elég nagy területeken" nem kelt ki a kukorica, ám remény van arra, hogy a felmelegedés végül is „beindítja" majd ezt a növényt is. Amennyiben a magvak „némák" maradnának, úgy ezeken a részeken ismételt vetésre kerül sor. A hideg hatása egyébként a búzánál is lemérhető; helyenként a talajközeli erős lehűlés elperzselte apró levélkéit. A gyümölcsösökben is mutatkoznak károk, Zala megyében például a gyümölcsfákon máris láthatók az átmenetileg kedvezőtlen időjárás nyomai. A szőlő meglehetősen egyenetlenül fakad, ami viszont a rendkívül hideg téli időjárással hozható összefüggésbe, de eddig a tavasz sem kényeztette el a megviselt tőkéket. A tavaszi munkák az utolsó szakaszban vannak, a burgonyát például már csaknem mindenütt elültették, és csupán néhány gazdaságban ad munkát a napraforgó vetése. Hozzáláttak a lucerna első kaszálásához, általában közepes termést hozott; az erős lehűlés az elmúlt héten is visszafogta fejlődését. Á békehónap nyitánya Ünnepség, hangverseny Szegeden — Magyar—szovjet baráti találkozó — MSZBT-kitüntetések Szép hagyomány, hogy ilyenkor, májusban, a 9-i. győzelem napja alkalmából ünnepségeken, baráti találkozókon emlékezik meg megyénk lakossága is a II. világháború befejezéséről, a várva várt béke eljöveteléről. Ugyancsak kedves szokás nálunk, hogy az egyhónapos ünnepségsorozat nyitányaként megrendezett békehangversenyre gyűlnek össze a szegediek a Tisza Szálló hangversenytermében. A Hazafias Népfront megyei és szegedi elnöksége, a KISZ városi bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács tegnap, hétfőn rendezte meg az idei koncertet. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője mondott ünnepi köszöntőt, méltatva az évforduló jelentőségét, hözös érdekünk, a béke megőrzésére irányuló törekvéseket. Dr. Leonyid Jagodovszkij, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa fölszólalásában éltette a magyar és a szovjet nép közötti barátságot: ez záloga békés életünknek. Az ünnepi műsorban föllépett Fodor Zsóka, Gelecsényi Krisztina, Juhász József, Oberjrank Géza és Vámossy Eva. Közreműködött a Rókusi Altalános Iskola Kicsinyek és Kodály kórusa Czakó Jánosné, valamint Kalmár Ferencné vezényletével, a JATE vegyeskara és a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium kórusa, Szécsi József vezetésével, a Weincr kamarazenekart Wéninger Richárd vezényelte. Az ünnepi hangversenyt az Internacionálé hangjai zárták. * A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Városgazdálkodási Vállalat MSZBT-tagcsoport ja a békéhónap keretében, a győzelem napja alkalmából magyar—szovjet barátsági napot rendezett tegnap, hétfőn Szegeden. Az alkalomból dr. Leonyid Jagodovszktj, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa vezetésével szovjet vendégek Iá-, togattak el a népfront városi titkárságára. Itt Kulcsomé dr. Kiss Piroska városi népfronttitkár fogadta a küldöttséget. Ezután a Városgazdálkodási Vállalatot keresték fel. ahol az igazgató. Kovács Miklós adott tájékoztatót a vállalat tevékenységéről, és az MSZBT-tagcsoport munkájáról. Délután itt fórumot rendeztek a Szovjetunió külés belpolitikai tevékenységéről. A feltett kérdésekre Leonyid Jagodovszkij válaszolt * A győzelem napja alkalmából hétfőn Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke a társaság Aranykoszorús kitüntető jelvényét adta át az MSZBT székházában Konsztantyin Kocsetov vezérezredesnek, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokának a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért. A kitüntetés átadásánál jelen volt Ivan Dagyul, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője és Vlagyimir Zotov ezredes, a szovjet nagykövetség katonai és légügyi attaséja. Hétfőn az MSZBT székházában baráti találkozón vett részt az a 30, a magyarországi felszabadító harcokban küzdött szovjet háborús veterán, akik az MSZBT meghívására a hitleri fasizmus felelt aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából érkeztek hazánkba. A találkozón Bíró Gyula főtitkár Alekszej Mákarov repülő vezérőrnagynak, a Szovjetunió Hősének átadta a társaság Aranykoszorús kitüntető jelvényét. Elutazott hazánkból Dániel Ortega Hétfőn elutazott Budapestről Uaniel Ortega, a Nicaraguai Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felszabaditási Front Országos Vezetőségének tagja, aki Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke meghívására rövid munkalátogatást tett hazánkban. A nicaraguai államfőt és kíséretének tagjait — köztük feleségét, Rosario Murillól — ünnepélyesen búcsúztatták a két ország nemzeti lobogóival díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Losonczi Pál és felesége, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Várkonyi Péter külügy- és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, továbbá az állami és a társadalmi élet több más vezető képviselője. Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult. A vendégek Losonczi Pál és felesége, Várkonyi Péter és Veress Péter társaságában gépkocsikba szálltak, és díszmotorosok kíséretében a Ferihegyi repülőtérre hajtatlak. A légi kikötő betonján Losonczi Pál és felesége búcsút vett Dániel Ortegától és feleségétől, valamint kíséretük tagjaitól. A vendégek, miután Várkonyi Péter és Veress Péter is elköszönt tőlük, beszálltak a különrepülőgépbe, s elindultak Prága felé. A búcsúztatásnál jelen volt Ondrej Durej, Csehszlovákia budapesti nagykövete is. Dániel Ortega megérkezett Prágába. Megkezdődött az akadémia közgyűlése Akadémiai aranyérem — és dijak átadása A Magyar Tudományos Akadémia 145. közgyűlését Szentágothai János, az MTA elnöke nyitotta meg Hétfőn az MTA székházának dísztermében megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia elmúit ötesztendei munkájáról beszámoló, tisztújító és tagválasztó közgyűlése. A sorrendben 145. közgyűlés ünnepélyes megnyitásán az elnökségben foglalt helyet: Marothy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szentágothai János, az MTA elnöke, Láng István, az MTA megbízott főtitkára, Polinszlcy Károly és Somos András, az MTA alelnökei és Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkárhelyettese. Az Akadémia 145. közgyűlését Szentágothai János nyitotta meg. Köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd szóbeli kiegészítést fűzött az elnökség írásos beszámolójához. Emlékeztetett rá, hogy a nehezedő gazdasági körülmények között az MTA és általában a tudomány iránt jelentkező fokozatos társadalmi igény az elmúlt évek során egyre határozottabban érezhetővé vált. Nemzetközi összehasonlításban is kitűnik, hogy azok az országok kerültek élre, amelyekben a tudomány kínálta innovációs lehetőségeket gyorsan és nyugalmasan ki tudták aknázni. Mindezek az igények Magyarországon is megfogalmazódtak, és ma már mind az iparban, mind a mezőgazdaságban jelentős kihívás előtt áll a hazai kutatás. Akadémiai kutatóbázisunk az elmúlt öt évben — sőt tulajdonképpen már az 1970-es évek végétől kezdve — tevékenységét elsősorban olyan területen koncentrálja, ahol aránylag gyorsan piacra hozható termékek kifejlesztése lehetséges. Időközben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az akadémiai intézetek alapcélkitűzéseit, a tudomány fundamentális kérdéseinek kutatását még időlegesen sem lehet büntetlenül háttérbe szorítani. A külföldről vásárolt — s ott már sokszor elavulóban levő — technológiákkal, licencekkel nem lehet felzárkózni a fejlett ipari országokhoz, vagy akárcsak csökkenteni a technológiai rés gyors tágulását. A világ legfejlettebb technológiái mögött mindenütt eredményes alapkutatási infrastruktúra áll — hangsúlyozta az Akadémia elnöke, majd hozzátette: mindaddig nem reménykedhetünk alapvető változásban, amíg mi magunk el nem jutunk eredeti alapkutatásra épülő újszerű technológiák kifejlesztéséhez. Ezt kővetően láng István tartotta meg beszámolóját. Az elmúlt öt év tudományos kutatásáról szólva emlékeztetett rá, hogy az anyagi eszközök hiánya kihatott az akadémiai kutatási tevékenység eredményességére is. A költségvetési támogatás és a beruházási ráfordítások reálértéke csökkent, s mindez akadályozta a tervek teljes körű végrehajtását. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, valamint a támogatott egyetemi kutatóhelyek az 1980. évi közgyűlés óta e nehézségek ellenére is számos jelentős tudományos kutatási eredményt értek el. A főtitkár a hetedik ötéves terv időszakában végzendő kutatási feladatokról szólva aláhúzta: nem lehet társadalmi méretekben elsajátítani és terjeszteni a különböző tudományágak legújabb vívmányait, a tudás, a műveltség és a gondolkodás fejlesztése, valamint megfelelő alapkutatási bázis nélkül. Éppen ezért a következő tervidőszakban az Akadémián növelni kívánják az ilyen kutatások jelentőségét, súlyát. Láng István végezetül az Akadémiának a nemzetközi tudományos munkamegosztásban való részvételét értékelte. Ezt követően Somos András átadta az Akadémiai Aranyérmet és az Akadémiai Díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1985. évi Akadémiai Aranyérmet Szentágothai Jánosnak ítélte oda a neuroanatómia, az ideghálózatok elemzése, az idegi szabályozások funkciós anatómiája területén végzett kutatómunkája nemzetközileg elismert eredményeiéit, tudományos iskolateremtő munkájáért, négy évtizedes kiemelkedő oktatói tevékenységéért, és az Akadémia vezető testületeiben mintegy 20 éven át — ezen belül az Akadémia elnökeként csaknem egy évtizeden keresztül — kifejtett magas színvonalú tudománypolitikai, tudományirányítói tevékenységéért. Akadémiai Díjat kapott többek között — megosztva — az MTA SZBK Genetikai Intézetének kollektívája: Kondorosi Ádám, a biológiai tudomány kandidátusa, főmunkatárs, intézeti igazgatóhelyettes iskolateremtő tevékenységéért, Bánfalvi Zsófia munkatárs, Kiss György Botond munkatárs és Kondorosi Eva, az MTA SZBK Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa, a biológiai nitrogénkötés molekuláris genetikai vizsgálatában elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeikért. A díjak átadása után Maróthy László emelkedett szólásra. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottságnak, személy szerint Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és a Minisztertanácsnak az üdvözletét és jókívánságait, s külön köszöntötte Szentágothai Jánost, a kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenységéért. kapott Akadémiai Aranyérem elnyerése alkalmából. Elismerését fejezte ki az Akadémiai Díjban részesült tudósoknak, kutató kollektíváknak színvonalas és eredményes munkájukért. Részletesen szólt ezután belpolitikai életünk aktuális kérdéseiről, majd a tudomány egyre fokozódó társadalmi szerepéről, a tudományos kutatás fejlesztésével kapcsolatos követelményekről. Beszéde további részében az alapkutatások helyzetét körvonalazta Maróthy László, végül pedig a Központi Bizottság és a kormány elismerését fejezte ki az Akadémia leköszönő elnökségének, a tudományos osztályok, és bizottságok, a szerkesztő bizottságok vezetőinek, tagjainak, akik — mint mondotta — nehéz, olykor kritikus időszakban voltak a tudomány ügyének közmegbecsülést kiváltó, elhivatott képviselői. Őszinte reményét fejezte ki, hogy a most megválasztandó tagok és tisztségviselők tovább öregbítik a magyar tudomány jó hírét, előmozdítják társadalmi-gazdasági fejlődésünk sokoldalú tudományos megalapozását. Az Akadémia 145. közgyűlésének programjában ezután osztályülés következett. A nyelv- és irodalomtudományok osztályának — az MTA székházában tartott — nyilvános ülésen az 1980. évi közgyűlés óta végzett tevékenységről Szabolcsi Miklós akadémikus, osztályelnök számolt be. Az Akadémia 145. közgyűlése ma, kedden újabb tudományos üléssel, illetve nyilvános osztályülésekkel folytatja munkáiát. %