Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

2 Péntek, 1985. április 2f». 2 Éljen a Szovjetunió, a béke és a haladás szilárd támasza! (Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból) ü szudáni kormány eskütétele # Kairó (MTI) A tizenöt tagú szudáni hiIvatalnokkormány csütörtökön letette az esküt az ugyancsak tizenöt l'őnyi ideiglenes katonai tanács előtt, amelynek egy átmeneti időszakban az alárendeltje marad. Ezután minisztertanácsi ülést tartottak. A dr. Gazuli Dafallah orvos vezette — két kivétellel polgári személyből álló — kormány előtt beszédet mondott a katonai tanács elnöke, Abder-Rahmán Szuvár ed-Dahab. Kijelentette: egy évet ad a kormánynak arra, hogy előkészítse az égető kérdések megoldását: igyekezzék véget vetni a dél-szudáni polgárháborúnak hozzon létre alkotmányozó gyűlést, amely 1086. április 25-én már működjék és rendezze a gazdasági helyzetet. Közéleti napló VDVÖZLÖ TÁVIRAT Lo^onczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Tanzániai Egyesült Köztársaság nemJi zeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Julius K. Nyerere államfőnek. (SARLÓS ISTVÁN A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására csütörtökön Moszkvába utazott Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke. A Ferihegyi repülőtéren Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke búcsúztatta. Jelen volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió ideiglenes ügyvivője. FALUVÉGI LAJOS MOSZKVÁBA UTAZOTT Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke csütörtökön, Nyikolaj Bajbakovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnökének meghívására Moszkvába utazott, ahol a tervezési együttműködés kérdéseiről folytat tárgyalásokat. MAGYAR—FRANCIA PÉNZÜGYI TÁRGYALÁSOK Hetényi István pénzügyminiszter, április 22. és 25. között — Pierre BérégovoyJ nak, a Francia Köztársaság gazdasági, pénzügy- és költségvetési miniszterének meghívására — küldöttség élén, hivatalos látogatáson Franciaországban tartózkodott. A tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi pénzügyi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a magyar—francia pénzügyi és gazdasági kapcsolatok alakulását. Eszmecserét folytattak a két ország pénzügyi irányítási rendszerének tapasztalatairól. Hetényi István csütörtökön hazaérkezett. KAPOLYI LASZLO HAZAÉRKEZETT RÓMÁBÓL Hazaérkezett Rómából Kapolyi László ipari miniszter, aki Renato Altissimo ipari, kereskedelmi és kézműipari miniszter meghívására látogatott Olaszországba. Vendéglátójával áttekintették a két ország ipari kapcsolatait, és megjelölték azokat a területeket, ahol kívánatos az együttműködés fejlesztése. Kapolyi László megbeszéléseket folytatott r ;ola Caprin külkereskeImi miniszterrel és Brúnó Corti külügyi államtitkárral, valamint Luigi Lucchinivel, az Olasz Gyáriparosok Szövetségének elnökével is. Találkozott az IRI, az ENI, a FIAT, az Italtel, az Olivetti és több más, a magyar—olasz ipari kapcsolatok szempontjából jelentős vállalat vezetőivel. NEMZETI ZASZLÖ KISKUNHALASNAK Kiskunhalas lakosai tavaly 8,3 millió forint értékű településfejlesztési társadalmi munkát teljesítettek, és ezzel elnyerték a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Nemzeti Zászlaját. A kitüntetést Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára csütörtökön adta átTánezos Sándor tanácselnöknek. Az elmúlt évben Kiskunhalas minden lakosa átlagosan több mint két és fél ezer forint értékű munkával segítette a város szépítését, a parkok építését és gondozását, a földgáz bevezetését, a környék tanyáinak villamosítását. TÍZÉVES A SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom című folyóirat magyar kiadásának 10. évfordulója alkalmából Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes átadta az Elnöki Tanács által adományozott Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést Szavva Dangulovnak, a folyóirat főszerkesztőjének, valamint a Szocialista Kultúráért kitüntetést Oleg Gromovnak, a magyar kiadás szerkesztőjének, és Gyina Mudrovának, a magyar kiadás munkatársának. Bandungi emlékülés $ Hanoi (MTI) Az afrikai és ázsiai államok folytatják erőfeszítéseiket a függetlenség, a béke, a társadalmi igazságosság és az egyenlőség érdekében — hangsúlyozza a csütörtökön véget ért bandungi emlékülésről kiadott közlemény. A konszenzussal elfogadott közös nyilatkozat megállapítja, a történelmi jelentőségű 1055-ös bandungi értekezleten elfogadott tíz elv megőrizte életerejét, továbbra is ösztönzője a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés elleni harcnak, éltetője a nemzeti függetlenségért, a társadalmi felemelkedését és a békéért vívott küzdelemnek. E közös törekvésele jegyében kell kialakítani az afroázsiai államok és az cl nem kötelezett mozgalom egységét. A nukleáris háború elhárítása az emberiség legfontosabb feladata — folytatódik a közlemény, amely felszólítja az atomhatalmakat: vessenek véget a fegyverkezési hajszának, hagyják abba a nukleáris fegyverek gyártását és fejlesztését, mondjanak le azok bevetéséről és kezdjenek haladéktalanul tárgyalásokat a leszerelésről. Eltemették Tancredo Nevest © Sao Joao dcl Rci (AP) Szülővárosában, Sao Joao del Reiben eltemették szerdán Tancredo Neves megválasztott brazil elnököt, akit betegsége, majd vasárnap bekövetkezett halála megakadályozott abban, hogy eljusson a hivatalos beiktatásig. A négyszáz fő — hozzátartozók, barátok, politikusok — részvételével rendezett gyászszertartáson Tancredo Neves koporsóját a kisváros XVIII. századi barokk temploma mögött levő temetőben, a családi kriptában helyezték el. Elbai találkozó Mihail Gorbacsov üzenete © Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetben köszöntötte a második világháborúnak azokat a szovjet és amerikai veteránjait, akik csütörtökön az NDK-beli Torgauban ünnepélyesen megemlékeztek egykori elbai találkozásuk negyvenedik évfordulójáról. A Moszkvában csütörtökön közzétett üzenet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióban általános tisztelet övezi a nagy honvédő háború, a fasiszta agresszió és militarizmus elleni hősi küzdelem veteránjait. A szovjet emberek fejet hajtanak azok emléke előtt, akik elestek ebben a harcban, s akiknek a jelenlegi nemzedék nyugodt életét és békés munkáját köszönheti. A győzelem ünnepiének előestéjén a szovjet emberek tisztelettel emlékeznek meg arról, hogy milyen jelentős mérlek ben kivette részét a közös célért vívott küzdelemből az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és a Hitler-ellenes koalícióhoz tartozó többi ország nép>e és hadserege. Nagy szerepük volt a győzelemben Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Albánia és Magyarország katonai alakulatainak, partizánhadseregeinek cs partizáneg.vségelnek, a francia, az olasz, a görög, a belga, a holland, a norvég, a dán és a 'luxemburgi ellenállási mozgalomnak. Bátran küzdöttek a hitleri nácizmus ellen a német és az osztrák hazafiak is — mutat rá az üdvözlet. A háború idején született harci szövetség megmutatta, milyen hatalmas erő rejlik az emberiség békéjéért cs szebb jövőjéért vívott közös küzdelemben. A szovjet és amerikai katonák negyven évvel ezelőtti elbai kézfogása örökre a remény és a barátság történelmi jelképe marad. Napjainkban minden becsületes embernek kötelessége — akár fiatal, akár veterán —, hogy minden tőle telhetőt megtegyen azért, hogy földünkön soha többé ne lobbanhasson fel a háború lángja. Ha visszatekintünk a háborús eseményekre, el kell gondolkodnunk jelenünkön és természetesen jövőnkön is, azon, miként lehet megteremteni a Földön az igazságos és tartós békét, hogyan lehet megoltalmazni az emberiséget az atomháborús veszélytől. Ma is arra kell törekedni, hogy az emberiség cselekedeteit ne az ellenségeskedés, a szembenállás határozza meg, hanem az országok és népiek közötti kölcsönös megértés és együttműködés eszméje vezérelje. A szovjet embereknek meggyőződésük, hogy az egykori szövetségesek konstruktív együttműködésének, valamennyi állam békéjéért vívott harcának a nemzetközi légkört javító igen jelentős tényezővé kell válnia — mutat rá Mihail Gorbacsov üzenete. Szihanuk nélkül ? Kiábrándult? Elfáradt? Tényleg beteg? Egyelőre csak találgatni lehet az okokat Norodom Szihanuk változatos életpályájának legújabb fordulata nyomán. Annyi bizonyos, hogy azok számára, akik nizzai, tengerparti magányából 1979-ben ismét előásták, és a délkelet-ázsiai .politikai arénába dobták egy vesztett és igaztalan ügy oldalán, soha kellemetlenebb pillanatban nem érkezhetett volna a 62 éves királyi leszármazott váratlan döntése: egészségi okokból „legalább egy évre" felmentését kéri a Vietnam-ellenes kambodzsai koalíció elnöki tisztséeéböl. Nem kétséges: Peking, Washington, Bangkok, és nem utolsósorban a vörös khmerek küldöttei egymásF\él-Koreáról évtizede" ken át volt egyszínű a nemzetközi közvélemény képe: Amerika hűséges, kemény diktatúrájű, szélsőjobboldali politikát követő csatlósországa. A szöuli diktátorok hírhedtek. Pak Csöng Hit., a sokáig „uralkodó" öregembert egy bizonyos Cson Tu Hvan követte, aki már korábban a kvangzsui lázadások brutális leverésével hírhedtté vált. A délkoreai rendszer vezéreként aztán fokozatosan próbálta magát szalonképesebbé tenni a külvilág előtt. Ennek módja régi diktátori recept: -a rendszer belső terrorját mérsékelni, lassan — p>ersze enyhén is — demokratizálni, s békésebb külpolitikai húrokat pengetni. Mindezt peddff legeLsosorban azért. hogy a nagy külföldi támogató egyre elfogadhatóbb partnernek tartsa a gyámolított — és sok pénzbe kerülő — rezsimet Cson Tu Hvan dél-ko-i reai rendszere ezt az utat) tette meg a nyolcvanas években. S ma, amikor r| diktátor-elnök Washingtonban igen barátságosan cseveg Ronald Reagannal, már Amerika hivatalos politikacsinálói nyugodtan hangoztathatják megelégedettségüket Pedig két hóEgy dél-koreai Amerikában napja még úgy tűnt, hogy nem lesz valamiféle polii tikai kéjutazás, Cson Tu Hvan amerikai látogatása. Hiszen februárban a washingtoni kongresszusban sokan dühödten bírálták a Reagan-kormányt, amiért egy olyan rezsimet támogat feltétel nélkül, amelynek rendőrei nem átallják megverni a legnagyobb támogató ország néhány honatyáját. Emlékezetes: amerikai képviselők kíséretében tért vissza Szöulba a dél-koreai kormányzat ellenzékének legismertebb vezetője. Kim Dq Dzsung. hogy a február végi választásokon jelenlétével — bár passzívan, meTt a rezsim eltiltotta a politikától — támogassa az ellenzéki erőket. Nos, a Kimet biztonsági okokból kísérő amerikai államférfiakat — is — ütlegelték Cson rendőrei. Kínos voll) ez kétségkívül Reaganék számára, hiszen megmutatta a szalonképesnek beállítani akart dél-koreai rezsim igazi arculatát. De aztán Szöulból hivatalosan bocsánatot, kértek. majd a választás is lezajlott, s a hivatalos amerikai politika immár fátylat vethet a múltra. (Cson Tu Hvan egyébként régi jó ismerőst! az amerikai elnöknek, mert ő volt az első külföldi államfő, aki felkereste az akkor először megválasztott Reagant 1981 elején.) 3

ó ismerős, egy fontos helyen fekvő kis szövetséges országból: a mindig is világpolitikai játszmák közepén ülő Washington számára ez több mint elegendő a szívélyességhez. Annak hangoztatásához, hogy Amerika messzemenően támogatja Dél-Koreát; hogy csapatai változatlanul ott állomásoznak a Koreai-félsziget déli részén; hogy a mostanában gazdasági fellendülésben levő kis ország milyen fontos kereskedelmi partner lett az amerikai üzleti körök számára. Cson Tu Hvan mostani útjának washingtoni tárgyalásainak középpontjában azonban minden bizonnyal a Koreai NDK-hoz fűződő kapcsolatok kérdésköre áll majd, hiszen rövidesen újra kezdődnek a két Korea képviselői között — a Phenjan által az amerikai —dél-koreai provokatív hadgyakorlatok miatt abbahagyott — szakértői tárgyalások. Avar Károly sai versengve fogják rábeszélni a kiszámíthatatlan herceget szándékának megmásítására. Ha ugyanis valóban a polpotista Khieu Samphannak adja át funkcióját, akkor eltűnik, az a fügefalevél is a kambodzsai kormányellenes koalícióról, amely 1982-es . megalakulását követően „szalonképessé" tette a nyugati fővárosokban, és lehetővé tette még azt is, hogy továbbra is bitorolja Kambodzsa helyét az ENSZ-ben. Amikor a herceg legújabb lépését vizsgáljuk, két tényezőből kell kiindulni: az egyik — személyes szerepe országa történelmében. a másik — az indokínai erőviszonyok változása az elmúlt hónapokban. Ami az elsőt illeti, Szihanuk 1922-ben született a Norodom és a Sziszovat királyi családok sarjaként, 19 éves korában lépett Kambodzsa trónjára, és fontos szerepe volt abban, hogy a franciák 1953-ban megadták az országnak a függetlenséget az Indokínai Unión belül. 1955-ben apja javára lemondott a trónról, s annak halála után, 1960-tól államfőként vezette az országot, hercegi címmel. Sikerült egészen az 1970-ben, az amerikaiak embere, Lon Nol által szervezett puccsig távol tartania országát az indokínai harcok javától. Ettől fogva viszont, mivel Lon Nol az amerikaiakkal együtt megpróbálta felszámolni a Kambodzsán átvezető Ho Si Minh-ösvényt, egvre véresebb harcok színhelye lett Kambodzsa. Szihanuk Kínában és a KNDK-ban töltötte a száműzetés éveit, s az emigrációban megalapította a Kambodzsai Királyi Nemzeti Egységkormányt, amelynek fegyveres erejét azonban elsősorban Pol Poték vörös khmerjei adták; a herceg hívei csak elenyésző csoportot képviseltek. Így nem meglepő, hogy az 1975-ös győzelem után a vörös khmerek diktálták a törvényt, Szihanuk hajdani szövetségeseinek foglya lett saját palotájában, családjának több tagja is a népirtó őrület áldozatává vált. öt magát csak a pekingi politikusok nyomatékos beavatkozása mentette meg. s amikor a polpotista rezsim 1979 januárjában a népi felkelés és a vietnami önkéntesek csapásai alatt összeomlott, a herceg Franciaországba menekült, és úgy nyilatkozott, nem foglalkozik többé politikával. A magányos meditáció nem tartott sokáig: Szihanuk hamarosan fellépett a nemzetközi fórumokon az új, a vietnami és laoszi szomszédok támogatását élvező Phnom Penh-i kormány, s a vietnami segítségnyújtás elfogadása ellen. Illúziói persze nem tarthattak sokáig. „Vannak bátor harcosaink, de nem képesek a gyozeiemre. tvoauciós partnereim álmokat kergetnek" — nyilatkozott legutóbb. Son Sanri, a koalíció másik szövetségese „a harcmezőn nagy nuna , mondotta a herceg, Pol Pot pedig „szörnyeteg", bár ő az egyetlen, aki Szihanuk szerint „sebeket képes ejteni". A legutóbbi hetekben azonban éppen a kormányellenes koalíció kapott súlyos sebeket: sorra elvesztette a thaiföldi határ mentén berendezett táborait Szihanuk, illetve Son Sann néhány ezer fegyverese, és Pol Pot mintegy 30 ezer embere is. A herceg politikai tőkéje alaposan megcsappant, de Hun Sen, a Phnom Penh-i miniszterelnök a kormányerők offenzívája után adott nyilatkozatában jelezte, kész tárgyalni még Szihanukkal is: természetesen csak azután, hogy szakít Pol Póttal — erre pedig nem került sor. Amint hogv a polpotisták által megtévesztetteknek is amnesztiát ígért a Phnom Penh-i vezetés, ha leteszik a fegyvert, és beilleszkednek az ország békés építőmunkájába — amire viszont egyre több példa akad. Szihanuk távozása a koalícióból a katonai aduk elvesztése után mindenesetre fontos politikai kártyától fosztaná meg a kambodzsai kormányellenes szövetséget — és támogatóit. A herceg talán úgy véli, nem érdemes szörnyetegek társaságában maradni... ha azok is vesztenek. Kérdés persze, hogy — bár most nincs házi őrizetben — elhagyhatja-e szabad akaratából a maga készítette politikai csandat? Baracs Dénes