Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

Péntek, 1985. április 2f». 3 Választási jelölő gvíílé Tegnap, csütörtökön Szegeden több választókerületben tartották az országgyűlési képviselők és a tanácstagok je­lölő gyűlését. A választópolgárok közérdekű javaslataikkal szinte mindenütt jó útravalóval, megbízatással látták el a jelölteket. A népfront olyan személyeket javasolt, akikre a lakosság szívesen rábízza képviseletét. Az eddigi gyűlése­ken nern fordult elő olyan eset, amikor elutasították volna a népfront által javasolt személyeket, de az megtörtént, hogy az eredeti jelöltekkel együtt újabbat állítottak mellé­jük. Munkatársaink tudósításai az eseményekről szólnak. Találkozó az olajmezőn Kiskundorozsmán Egyenruhás úttörők fo­gadták tegnap Szeged-Kis­kundorozsmán, a Petőfi Sándor Művelődési Ház kapujában a 4. számú or­szággyűlési választókerület harmadik jelölő gyűlésére érkezőket. Mint kiderült, a ház legeslegnagyobb terme is kicsinek bizonyult — so­kan jöttek, hogy ismerked­jenek a két párttitkárasz­szonnyal. s hogy maguk is hallassák szavukat. A gyűlés elnöke. Darázs Sándorné, a paprikafeldol­gozó igazgatója, szónoka Oláh Miklós, a szegedi vá­rosi pártbizottság titkára volt, aki bemutatta a je­lenlevőknek Takács Imré­nét, aki a textilművekben és Kiri Szilveszternét. aki a ruhagyárban párttitkár. A vita után mindkettőjük ne­ve felkerült a szavazólapra. Tarjánban Az MSZMP szeged-tarjá­ni székházában tartották tegnap délután Csongrád megye 2. számú országgyű­lési választókerületének má­sodik jelölő gyűlését, mely­nek elnöke dr. Diós József, a népfront városi elnökségé­nek tagja, a Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola igaz­gatója. előadója dr. Müller Józsefné, a városi tanács el­nökhelyettese volt. A szónok beszéde záróakkordjaként javaslatot tett arra, hogy a gyűlés résztvevői Csókási Zoltánnét, a Szegedi Szalá­migyár és Húskombinát dol­gozóját és Gilicze Évát, a KISZ Szeged Városi Bizott­ságának titkárát válassza képviselőjelöltül. A vitában felszólalók úgv foglaltak állást, hogy mind­két jelölt méltó a szavazók bizalmára. Mindkettőjüket — Csókási Zoltánnét és Gi­licze Évát — jelölték. Nagy László felvétele Balról jobbra: Apró Antal és dr. Dáni Mihály Egy választópolgár naplójából Szeged 1. országgyűlési választókerületében tegnap, csütörtökön délután tartot­ták az első jelölő gyűlést. Az algyői olajmezőn az ipar­telep kultúrtermét szépen feldíszítették az alkalomra. Egyenruhás úttörők adtak kedves kis műsort. A gyűlés elnöke/ Kulcsúmé dr. Kiss Piroska. a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának titkára köszöntötte a részt­vevőket, a választókerület­ből, algyői, petöfitelepi lako­sokat és olajipari dolgozókat. Dr. Székely Sándor, a szege­di pártbizottság első titkára mondott beszédet. Vázolta a város fejlődését, majd a népfront nevében javaslatot tett Apró Antal és dr. Dáni Mihály jelölésére. Mindketten a város szü­löttei. Apró Antal a nemzet­közi és a hazai forradalmi munkásmozgalom kiemelke­dő, régi harcosa, országosan ismert politikai személyiség, aki számos fontos tisztséget viselt a magyar • politikai közéletben. Legutóbb az Or­szággyűlés elnöke volt 1984­ig, nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg az MSZMP KB tag­ja. az MSZBT Országos El­nökségének elnöke. Több cik­lusban lendületesen, nagy népszerűség mellett végezte Szeged 1. választókerületé­ben a képviselői teendőket. Dr. Dáni Mihály négy év­tizeden keresztül a vasútnál dolgozott. A MAv Szegedi Igazgatóságától osztályveze­tőként ment nyugdíjba. Ő is a felszabadulás előtt kap­csolódott be a hazai forra­dalmi munkásmozgalomba; 1938 óta tagja a szegedi vá­rosi .pártbizottságnak. A vá-. rosban lelkes, a közösségért sokat vállaló közéleti em­berként ismerik. A jelöltek bemutatása után a felszólalók megköszönték Apró Antalnak eddigi képvi­selői tevékenységét, a vá­lasztókerület érdekében ki­fejtett odaadó munkáját, mi­nek eredményeként többek között Petőfitelepen kiépült az ivóvízhálózat, Algyőn pe­dig sokat javult az ellátás. Természetesen más, közös eredményekről is beszéltek, hiszen tízezrek közérzete, komfortja lett jobb az el­múlt években. Eke József azzal dicsekedett, hogy bőví­tették az óvodá.t, felújították az iskolát, és a talajvíz sem okoz, annyi bajt, mint régen. Ugyanakkor kérte, hogy az életveszélyessé vált algyői művelődési ház rekonstruk­cióját minél előbb kezdjék el. Juratovics Aladár el­mondta, az olajipari dolgo­zok megtisztelésónek tartja, hogy üzemükben rendezték a jelölő gyűlést. Emlékezett arra, amikor több mint húsz évvel ezelőtt olajat találtak ezen a vidéken. Apró Antal sokat segített — nemcsak képviselőként, hanem minisz­terelnök-helyettesként is —, hogy az olajipari központ mielőbb kiépüljön. De nem­csak neki, hanem dr. Dáni Mihálynak is bizalmat adott. Dáni Mihályról egykori mun­katársa. Simándi István is szólt: jó emberi tulajdonsá­gait ecsetelte, hangsúlyozva, segítőkész, és kitűnő szerve­zőként ismeri. Takács József elfogadta a népfront jelöltjeit. Egyben — jogával élve — javasolta, hogv vegyék listára dr. Va­lastyán Pált is, az NKFV szegedi gázüzemének •veze­tőjét. Beszélt arról, hogy a fiatal olajipari mérnök ki­tüntetéssel fejezte be tanul­mányait, és az üzem dolgo­zóinuk elismerése mellett végzi munkáját. Jelölését Juratovics Aladár is támo­gatta. A népfront jelöltjei­vel együtt dr. Valastyán Pál jelölését is elfogadta a gyű­lés. Apró Antal felszólalásában megköszönte a bizalmat, be­szélt a választási rendszer adta demokratikus lehetősé­gekről, és méltatta Szeged nem lebecsülendő fejlődését. Dr. Dáni Mihály a közéleti emberek és a lakosság kap­csolatát elemezte, a jó együttműködés kihasználat­lan lehetőségeire hívta fel a figyelmet. A tegnap: jelölő gyűléstől Avró Antal, dr. Dáni Mihály és dr. Valastyán Pál meg­kapta a bizalmat. Az 1. vá­lasztókerület második jelölő gyűlését ma, pénteken dél­után 3 órai kezdettel tartják az Ativizig tápéi üzemegysé­gében. (Dr. Valastyán Pál nem lehetett jelen a gyűlé­sen hivatalos elfoglaltsága, esztergomi szakmai tovább­képzése miatt.) II. M. Maholnap negyveneszten­dős vagyok. Hogy mikor, melyik év, melyik napján szavaztam először a nép­front jelöltjére, szégyen, nem tudom. Akkoriban még nem vezettem naplót. Csak a legutóbbiakra emlékszem. Végtére is, harminc után az ember nemcsak az arcá­ért, hanem a döntéseiért is nagyon felelős. A 11. választókörzetben lakom. A Gutenberg utcá­ban. Ez Szeged Belvárosá­nak — a két körút közötti félkörívben — a legpatiná­sabb része. Ez is a legna­gyobb baja. Sok az idős ház a hozzávaló, idős emberek­kel. Magam szinte ifjonc­nak számítok. A jelölő gyű­lésen, a Közgazdasági Szak­középiskola egyik tantermé­nek padjaiban zömmel idős emberek ülnek. Galamb­őszek, hófehér hajúak. A két tanácstagjelölt az első padban. Ismerem őket. Ök is benne vannak a kor­ban, bár meglepően fiata­losak. Lehetséges volna, hogy a közért való -lobogós konzerválja az ifjúságot? Balról Hofgesang Péter, akit valaha — városi népfront­titkár korában — nemcsak a háta mögött hívtak Ha­zafias Péternek. Mostanság Hatszázas Péternek titulál­ják az ismerősei. Ez a szá­ma az ipari szakmunkás­képzőnek, amit oly nagy lel­kesedéssel igazgat. Jobbról dr. Bérezi Mihály, u vulá­nos Bérezi, ötvennégy óta dolgozik a cégnél, s azt be­szélik, hogy ő csinált NB I­es kézilabdacsapatot. Mások azt mondják, elévülhetetlen érdemei vannak abban.hogy a szegedi buszközlekedés megszületett, s olyanná lett mára. amilyen. Bérezi a gazdasági igazgatóhelyetles. (Megjegyzem: a buszköz­lekedéssel nem mindenki elégedett a városban, de tudom, hogy a közlekedéssel sehol sem elégedetlek az emberek. Erről beszélgettem már szolnoki, pesti, dabasi, sőt párizsi polgárral is ... Mindazonáltal az a vélemé­nyem, hogy a szegedi va­riáció a körülményekhez ké­pest megérdemli a jó kal­kulust.) Ülünk az iskolapadban. Amikor beléptem a kapun, először a söprűjére támasz­kodó pedellust láttam meg. Hogy a pedellusokat ma­napság minek illik nevezni, nem tudom, mindenesetre igazi tanodai hangulatba ke­rültem, s talán nem is vé­letlenül. Negyven esztendő után még mindig tanuljuk a demokráciát. A mostani al­kalom afféle vizsga. Kettő­ből ugyanis nehezebb vá­lasztani, mint egyből. Le­hetőségünk mindig is volt rá, hogy kettőből, vagy akár háromból válasszunk, de szinte sohasem tettük. A mostani törvény ezért olyan, mintha egy bölcs iskolames­ter alkotta volna. Ülünk az iskolapadban, s hallgatjuk, amint a jelölte­ket bemutatják. Kötelező formaság, bár ez esetben teljességgel fölöslegesnek tű­nik. Ki nem ismeri Hat­százas Pétert, aki négy vá­lasztási ciklusban volt a körzet tanácstagja, s ki nem tud a volános Bércziről, aki ugyebár az Autóklub ügy­vezető elnöke is, meg a megyei Közlekedés Bizton­sági Tanács tagja. Is. Többi között. És van még sok más társadalmi megbízatása. És következnek a kortes­beszédek. Nem irigylem a jelölteket. Senki sem szere­ti, ha nyilvánosság előtt di­csérik. A dolgot csak az enyhíti, hogy a Pétert di­csérők valamennyien elis­merik Mihály, a Mihályt di­csérők valamennyien elis­merik Péter érdemeit. És ahogy konstatálom, nem csupán udvariasság ez, tisz­telet is, tisztelgés két pár­huzamosan futó, gazdag, tar­talmas életút előtt. — Ikszre állunk — dör­mögi valaki a hátam mö­gött —. nehéz lesz dönteni júniusban. — En azért jobban sze­retném a Hofgesangot — súgja a balomon ülő nagy­mama a szomszédnőjének. — Szerintem a Bérezi jön be — hallom jobbról. A hang gazdája a volánosok egyenruháját viseli. Ülünk az iskolapadban. A vita végére a gyűlés el­nökén is erőt vesz a nosz­talgia. Ügymond, felszólítja a jelölteket; beszéljenek. A legjobban Hofgesang Péter nevet. Tanár, érti a tréfát. És ő is szól először: — Nincs kétféle prog­ramunk — mondja —, mind* ketten elfogadjuk a nép­frontét. Megtapsolják. — Akármelyikünket vá­lasztják, az Önök érdekeit képviseli majd legjobb tu­dása szerint — mondja Bérezi. Megtapsolják. És mindkettőjük neve felkerül a szavazólistára. Júniusban újból eljövök ebbe az iskolába. Választa­ni. A kettőből egyet. Leg­szívesebben mindkettőjükre voksolnék. P. F. Sajtótájékoztató 11 üzletek új nyitvatartási rendjéről Csütörtökön, a Belkeres­kedelmi Minisztériumban sajtótájékoztatón ismertették annak a május elején élet­be lépő új rendeletnek a tartalmát, amely az üzletek nyitvatartási rendjéről in­tézkedik. Mint elmondot­ták, a jogszabály kiadását az indokolja, hogy az utób­bi néhány évben jelentősen gyarapodott a szerződéses, a jövedelemérdekeltségű és a bérelt üzletek, a magánke­reskedők, valamint a terme­lök boltjainak száma, nyit­vatartásuk azonban nem volt egységesen szabályozva. Ezt többnyire a boltvezetők ha­táskörébe utalták, s ők a nyitvatartást sok esetben úgy állapították meg, hogy az éppen egybeesett a dol­gozók napi munkaidejével. A KPVDSZ elnökségével, a SZÖVOSZ-szal, az ága­zati minisztériumokkal, a KISOSZ-szal, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal egyetértésben ki­dolgozott új rendelet lehető­séget ad arra, hogy a taná­csok határozzák ineg a bol­tok nyitvatartását, akár ál­lami, akár szövetkezeti üz­letekről, akár magánkeres­kedőről vagy termelői bolt­ról van szó. Az új rende­let kimondja, hogy vala­mennyi üzletnek heti hat munkanapon kell nyitva tartania. E kötelezettség alól a szakigazgatási szervek a kis boltoknak adhatnak fel­mentést, mérlegelve, hogy a hét minden munkanapján megfelelő-e az adott kör­nyék ellátása. Az új jogszabály lehető­vé teszi a boltok vasárna­pi nyitvatartását is, ám fel­tételként írja elő, hogy a dolgozók vasárnapi munká­ra önként jelentkezzenek, s megfelelő, pótlékokkal emelt bért kapjanak. A tájékozta­tón hangsúlyozták, hogy sem a minisztérium, sem a szakszervezet nem szorgal­mazza a vasárnapi nyitva­tartás széles körű elter­jesztését, s a bevezetést csak nagyon indokolt eset­ben javasolják. A .minisztérium, a Fő­városi Tanács és a KPVDS3 képviselői egyetértenek ab­ban. hogy az új rendelet ^ vevők, és a kereskedelem-! ben munkát vállalók érde­keit egyaránt szolgálja. Vízügyi szakközépiskolások Első, második, harmadik Lippai Márta. Kacziba Sándor, Lévai András A középiskolák idei tanul­mányi versenyein különle­gesen szép eredményeket ér­tek el a szegedi diákok. La­punkban rendre közöltük a legjobbak neveit, az orszá­gos döntők helyezettjeit. Szí­vesen ismertetnénk meg va­lamennyiüket olvasóinkkal, érdemesek a köz figyelmére. Lippai Márta, Kacziba Sán­dor, Lcvai András, a Szé­chenyi gimnázium három diákja példátlan elismerést szerzett iskolájának, a vá­rosnak. Márta, a vízügyi szakkö­zépiskolák országos szakmai versenyének győztese: — Azt mondták, a vízügyi iskolákból több mint húsz éve, hogy lány nem nyert országos első helyet. A csa­ládból senkinek sincs köze a vízügyhöz, véletlen kerül­tem ebbo nz iskolába. Szege­di vagyok. Meglehetősen so­kat olvastam a verseny előtt, ráment a tavaszi szünetem, tanulni már nem sokat le­hetett. A négy év alatt meg­szerzett tudás számított in­kább. Nem tartom magam nagyon szorgalmasnak. Kü­lönösen táncolni szeretek, műszaki búvár is voltam. Csak voltam, abba kellett hagyni, mert állítólag nők ezt nem csinálhatják. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem vízépítő-mérnöki karára je­lentkeztem, s hogy overtem, már nem kell felvételiznem. Ha maid végzek, víztornyo­kat, glóbuszokat tervezek, települések vízellátásáról kell majd gondoskodnom. Sándor, a második helye­zett: — Hát, ami azt illeti, az elméleti dolgokat nem na­gyon néztem át. Rendesek voltak a tanárok, folyama­tosan foglalkoztak velünk. Ha például akadt lyukasóra. Somosközi tanár úr, vagy Kovácsné Jenovai, Judit ta­nárnő rögtön jött értünk és gyakoroltunk. Csongrádon születtem, szüleim most is ott élnek, így lettem a Ved­res kollégium diákja is. Szarvasra, a főiskola öntözé­si és meliorációs szakára je­lentkeztem, az Ativizig ösz­töndíjasa leszek. Azért már kicsit szakmai szemmel is figyelem az otthoni adottsá­gokat, úgy látom, lesz dol­gom elég. Különben is, ön­tözni mindig kell, jó szakma ez. Biztosan megkötöm a vízügyi igazgatósággal a szerződést. Szeretem a zenét, szeretek szórakozni, amúgy csöndesen. Andris, a harmadik: — Természetimádó va­gyok. Mártiival együtt jár­tunk ODK-ra, a megyei ver­senyen elsők lettünk tavaly, aztán az országoson is. A műegyetem építészmérnöki karára jelentkeztem, nekem, sajnos, felvételiznem kell. Ha nem sikerül, akkor me­gyek én is építőmérnöknek. Különben minden műszaki pályára alkalmasnak érzem magam, de nehogy azt higy­gye, hogy nagyképű vagyok. Jól megy a matek, ezért tar­tanak az osztályban „fejnek". Rengeteg mindent csinálok. Rajzolgatok, voltam búvár, tájfutó, most erősen „elraga­dott a break". ifivezetőskö­döm az úttörőházban. Ezen a tanulmányi versenyen az ország kilenc iskolájából 170-en indultak. A döntőbe 27-en jutottunk, Szegedről mi hárman. És elhoztuk az első három helyezést. Nem klassz? Mag Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom