Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-03 / 78. szám
4 Csütörtök, 1985. április 4. (Folytatás a 3. oldalról.) munkával való kialakításáért; I'ctcr János ny. külügyminiszter, az országgyűlés alelnöke a magyar nép érdekében a Magyar Népköztársaság külpolitikai céljainak megvalósításáért és nemzetközi jó hírének erősítéséért kifejtett kimagaslóan eredményes munkájáért, közéleti tevékenységéért; dr. Pulay Zoltán mezőgazdasági mérnök, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója a termelés, a munka- és üzemszervezés területén. valamint az állattenyésztés fejlesztésében kifejtett kiemelkedően eredményes munkájáért; Sárközy Tamás, az állami és jogtudomány doktora, az MKKE tanszékvezető egyetemi tanára a gazdaság és a jog közötti összefüggések tanulmányozásáért, az ezzel összefüggő gyakorlati javaslatok kidolgozásúért; Simonyi Károly gépészmérnök, a műszaki tudomány doktora, a BME Kossuth-díjas egyetemi tanára nemzetközileg is elismert, tankönyv- és szakírói tevékenységéért, különösen „A fizika kultúrtörténete" c. müvéért, valamint kiemelkedő pedagógiai munkásságáért; Stcfanovits Pál akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára az általános talajtan és a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő oktató, kutató és irodalmi munkásságáért; Szabó János akadémikus, ny. államtitkár, a BME egyetemi tanára széles körű oktató-nevelő munkájáért, a tartószerkezetek korszerű számítási módszereinek kidolgozásáért és alkalmazásúért, valamint jelentős iparszervező és államigazgatás^ vezetői tevékenységéért; Szentes Tamás, a közgazdaságtudomány doktora, az MKKE egyetemi tanára, a mai világgazdasági folyamatoknak a gazdasági elmaradottság és a fejlődő országok politikai gazdaságtanának nemzetközileg elismert kutatásáért, a nemzetközi tudományos kapcsolatok szélesítése terén kifejtett tevékenységéért ; Szűcs Jenő, a történelemtudomány kandidátusa, az MTA Történettudományi Intézete tudományos osztályvezetője Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa középkori gazdasági, társadalmi és ideológiatörténetének kutatásában végzett kimagasló eredményeiért; dr, Fallcr Gusztáv bányamérnök, a műszaki tudomány doktora,, az Ipari Minisztérium főtanácsosa, Tamásy István bányamérnök,' a műszaki tudomány kandidátusa, a Bányászati Egyesülés vezérigazgatója, dr. Tóth Miklós bányamérnök, a műszaki tudomány doktora, a Központi Földtani Hivatal nyugdíjas elnökhelyettese megosztva a hazai szénbányászat irányításában és fejlesztésében végzett több évtizedes kimagasló tevékenységükért; Tarján Imre Kossuth-díjas akadémikus, ny. egyetemi tanár a kristályfizika és a biofizika kutatásában elért nemzetközileg is elismert tudományos és gyakorlati eredményeiért, több évtizedes kiemelkedő oktatói és tudományszervezői munkásságáért; Tóth Bcla, a gyermelyi Petőfi Tsz elnöke- a mezőgazdasági alaptevékenység és az élelmiszer-termelés vertikumában elért kiemelkedő eredményeiért; Veszprémi Szénbányák Ajkai Bányaüzem November 7. szocialista brigád tagjai: Major László brigádvezető vájár, Kiss István szakvezető fronlmester, Kovács Zoltán vájár, Molnár Antal vájár, Szalai Sándor szakvezető frontmester megosztva kiemelkedő termelési eredményeikért, új technológiák,' új fejtésbiztosító berendezések alkalmazásának megvalósításáért; Vörös Árpád kohómérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Csepel Művek Vas; és Acélöntöde igazgatója, a hazai vasöntészet fejlesztése, korszerű gyártási módszerek alkalmazása és a minőségi öntvénygyártás terén kifejtett, kiemelkedően eredményes tevékenységéért; Zala megye Állami Építőipari Vállalat Sneff József szocialista brigád tagjai: Krémcr Ferenc brigádvezető kőműves, Bagarus István kőműves, Imrei Ferenc kőműves, Papp Ernő kőműves, Sípos János kőműves, Török Károly kőműves megosztva az új építkezéseknél és a műemléki helyreállításoknál egyaránt alkalmazott hagyományos és iparosított módszerek felhasználásában folyamatosan elért kiemelkedő teljesítményeikért; Zimits Tibor, a vaszari Hunyadi Tsz elnöke az állattenyésztésben — különösen az új rendszerű, olcsó megoldású szakosított szarvasmarhatelcp építési módszerének, illetve a korszerű tartás technológiájának kidolgozásúban és elterjesztésében, valamint a tejtermelésben elért kiemelikedő eredményeiért. Budapesten a szovjet flottilla hajóosztaga Kedden Budapestre érkezett a Szovjetunió Vörös Zászlórenddel kitüntetett fekete-tengeri flottájának húrom egységből álló folyami hajóosztaga. A szovjet hadihajókat — amelyeket a Magyar Néphadsereg dunai naszádjai kísértek — ünnepélyesen fogadták a Margithíd pesti hídfőjétől északra eső Duna-part szakaszon. A vendégek köszöntésére tisztelgő katonai alakulat sorakozott fel, s a budapestiek százai gyűltek össze. Az ünnepélyes fogadtatáson jelen volt a Magyar Néphadsereg tábornoki karának több tagja, ott volt a Szovjetunió budapesti nagykövetségének, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport Darancsnokságának számos vezető képviselője. A parti ütegek üdvözlő díszsortüzére a hadihajók ugyancsak cl is/sortűzzel válaszoltak. A felsorakozott katonazenekar indulókat játszott, amikor a parancsnoki hídról kilépett Olcg Muravjav első osztályú kapitány, az osztag parancsnoka. Fölcsendült a szovjet és magyar himnusz, majd a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere és a néphadsereg katonái nevében. Darányi Miklós vezérőrnagy köszöntötte a hazánk felszabadulása ésv a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratolt győzelme 40. évfordulója alkalmából fővárosunkba érkezett hajóosztag tisztjeit, tiszthelyetteseit, matrózait. A szívélyes fogadtatásért és a meleg szavakért Oleg Muravjov mondott köszönetei. Egyebek közt hangsúlyozta: • azzal a céllal érkeztek Budapestre, hogy velünk együtt ünnepeljék hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, Magyarországnak a német fasizmustól való megszabadulását. Szólt arról, hogy mély gyökerei vannak a szovjet és a magyar nép barátságának, méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi négy évtizedben a magyar nép elért a szocializmus építésében, s tolmácsolta a szovjet emberek jókívánságait. Művészeti díjasaink Kossuth-díjas: Kurucz D. István Kiváló Művész: Németh József l^lonogám festő. Makacs ' * következetességgel az Alföldnek hódol szinte egész pályája során. „Mindig síkságot festek" — mondotta egyszer, a horizont az egyetlen határozott vonala, faktúrája hol a puszta végtelenje, hol a hatalmas, egybeszánlott föld, hbí a'végtclén°be vesző búzamező, hol a kocsi nyomokkal szabdalt mező. Alakjai csikósok, gulyások, lovasok, szekerezők, tejesasszonyok, vásározók, nagykendőbe burkolózó tanyaiak — egyszóval a parasztság. Tornyai nyomdokain a „nagy sümmi"-böl varázsol művészetet, sajátosan magyar, hazai gyökerek nedvedből táplálkozó ouvre-öt. Hódmezővásárhelyen született, tavaly köszönthettük 70. születésnapján. A Képzőművészeti Főiskolán Szönyi István. Rudnay Gyula és Réti István pallérozta tehetségét. a negyvenes években erőteljes munkás- és parasztulak.iaivai hívta fel magára a figyelmet. Tanított is a főiskolán 19411 és 1959 között, többedmagával ott bábáskodott a vásárhelyi őszi tárlatok születése körül. Kötődései szülővárosához azóta is erőteljesek, meghatározók. Aki ismeri festői pályáját, annak világos Kurucz D. István vonzódása a freskóméretekhez, a monumentalitáshoz. ;i közösségi alkotásokhoz. „A festészet szerepe: a totalitás igényét ébren tartani és kielégíteni" — mondotta egyszer. Ez a totalitás természetesen vonatkozik a formára, a tartalomra, témára, és kifejezésmódra egyaránt. Továbbfejlesztve Tornyai örökségét, kitágította a horizontot, mint ahogy a szocialista mezőgazdaság által megváltoztatott alföldi táj is nagyobb távlatokat nyitott, csodálatos színharmóniára építi látványait, ugyanakkor nyugodt, monumentális és rendkívül igényes minden alkotása. Ott munkál műveiben az a népi erő, amely a sajátos szociális. gazdasági és kulturális fejlődés következéében kibontakozott ezen a tájon. Vallja, hogy „a szocialista művészet alapja az ember: a humanista ember megjelenítése, ábrázolása oly módon. hogy az a közösséghez, egyénhez egyformán szóljon. És a társadalom, s az egyes ember ezt megértse és magáévá tegye." Mintegy fél évszázados munkásságán végigkövethető nemcsak a magyar Alföld, e különös táj minden változása, de figyelemmel kísérhető az itt élő emberek sorsának, életmódjának, egymáshoz való kapcsolatának alakulása — mindez kristályosan tiszta, mély mesterségbeli felkészültséggel megoldott tartalmas festmények sora. T avaly a Vásárhelyi öszi Tárlaton Németh József kiállította Tiszta forrás című képét. Hitvallásnak is fölfogható ez a mű, igazolásnak negyedszázad művészi tevékenységéhez. Utalása Bartókra egyértelmű, s felidézi a zeneköltőnek azt a nagyszerű gondolatát, hogy: „ ... nem vonom ki magamat semmiféle hatás aló!, eredjen az... bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás ..." Németh József piktúrája sokféle forrásból táplálkozik — a trecento, íormakultúrája, az ősi barlangrajz.ok mítoszai, a középkori ikonok jelképisége, az alföldi festészet öröksége egyformán termékenyítőleg hatott művészetére. Humanista festő, a kétkeziek típusait ábrázolja, a falusi erkölcs, a paraszti sors és a szegénység etikája határozza meg művészi alapállásút. Summás, lőmondatos festészetének jellemzői a nyugalmas színtömb, a szimbolikussá növelt figurák, az ünnepélyes előadásmód, ember és természet, ember cs állat, ember és szerszám, ember es ember kapcsolatának vizsgálata. Profán szentek ezek a glóriás alakok, a subás öreg, a l'ürészes, gereblyés, kaszás fiú. a bivalyos lány az ápolónő és társaik. „A festészet nem öncélú dolog: azért szeretem a közösségi munkákat. mert azok hathatósabban szólnak az emberhez — én legalábbis úgy tudom" — mondta egy beszélgetés során. Erre a vallomásra az is predesztinálta a Somogyországban, Szennán 1928-ban született művészt, hogy a Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula mellett a freskó szakon Szönyi István volt a mestere. A Dunántúlról származott el a festészet alföldi fővárosába. Szabó Iván főiskolás táborainak idején csábította el paraszt-Párizs, melynek azóta 25 éves hű'ségéS fia. A' táblaképek mellett sokan isfnerhetik freskóit Vásárhelyen, SzegVáron, s a legjelentősebbet, a löbb min 40 négyzetméteres csongrádi freskót, mely realitás és stilizáció, hitelesség és emelkedettség kiemelkedő alkotása. Csoóri Sándor írta munkásságáról : „Németh József az én szememben a megőrzés festője. Azok jelenlétét égeti belénk. akik szinte személytelenül, hivalkodás nélkül segítenek fenntartani ezt a mai világot is: kétkezi emberekét, magukat megtartókét. Hozzájuk és a környezetükhöz kötődő hűsége így nemcsak érzelmi viszonyt fejez ki, hanem eszmét is. Azt. hogy a világot a széteséstől megőrizni semmivel sem korszerűtlenebb feladat, mint a szétesést korszerűen ábrázolni." Érdemes Művész: Mentes József Munkácsy-díjas: Szekeres Mihály IJem is annyira kitüntetésének híre lepett meg kellemesen, hanem, hogy mennyien tudtak őszintén örülni neki. Ismerősök, ismeretlenek kérdeztek rá: „hallottad'.'", „na, végre". Mondom, a puszta tény, hogy Jászai-dija mellé immáron színházművészetünk Érdemes lovagjává ütik, majdhogy nem természetes következménye annak a pályának, mely Theszpisz. kései leszármazottját egy esztendő híján három évtizede köM a szegedi színjátszás szekeréhez. Mit köti, egyenesen láncolja! Horváth Jenő, a „gonosz" hozta Szolnokról, előzően a Néphadsereg Színházban játszott, a főiskolán meg Lehotay Árpádtól, Rátkay Mártontól, Ladányi Ferenctől tanulta a mesterség fortélyait. Osztálytársai többnyire szétrajzottak a világban, ö viszont nemcsak tágabb, de szűkebb pátriájának is konok hűséget fogadott. Shaw Szent Johannájának kisebb figurájával debütált Szegeden, az. első nagy falathoz Horiiai István vendég rendezése segítette: Svejk. Ettől kezdve aztán egymást érték a komoly pröbak: Földi Terivel, Mecs Károllyal A tanítónőben. Kiss Ferenccel Puskin Postamesterében, Az éjjeli menedékhely Lukája, meg seregnyi divatos játék Dómján Edittel, Kaló Flóriánnal, Tordy Gézával, Kovács Jánossal, S a rendezők? Sok szép közös élmény a boldog emlékezetű Komor Istvánnal, Bozókyval; Sándor Jánossal már korábban is szeretett dolgozni, csakúgy Lendvayval, vagy a Naplemente előtt című Hauptmann-darabbun a felejthetetlen Ajtay Andorral. Az elmúlt időszakban sokan megfordultak a szegedi színház tájékán. Főrendezők adták a kilincset egymásnak, s hozták természetesen magukkal az új csapatot, ahová a régieknek nehéz. volt beférni. Aki nem győzte cérnával, továbbállt, Mentest azonban más fából ; iragták. („Hogy mindig a hozott anyag a jobb, üsse kánya, attól még Finnországban leesik a hó, meg egyébként is, a színház leggonoszabb embere a függönykezelö, az meg fényt dérit úgyis mindenre.") Maradt, bár tisztesség ne essék szólván, őt is megviselték, rajta sem múltak nyomtalanul a megpróbáltatások. Csak azért is — gondolta mindig makacsul —, s kivárta. És mit tesz a sons, valami rejtélyes ok folytán, bárminő új éra jött, az ő művészetét rendre „fölfedezték". Legfrissebb reneszánszához elég csupán A hab Mahinyinját, az Ármány és szerelem Millerét vagy Törőcsik Mari oldalán A régi nyár báró Jankovisát említeni. És akkor az Érdemes Művész címhez aligha szükségeltetik külön kommentár... f* se pe I,' 1945, másfél szobás munkáslakás — nem éppen művészetre serkentő körülmények. Ide születelt Szekeres Mihály. S mégis ez. a gyáraktól sűrű, munkáslakta, füstös és kemény vidék családi közössége alkotói álmokat dédelgetett. Először a csepeli képzőművészkor pátyolgatta képességét, majd a budapesti képzőművészeti gimnáziumban lelt bútorműves szakos hallgató. Hamar rájött. hogy a képzőművészet tágabb fogalom mint képet festeni, linót metszeni vagy portrét mintázni. Az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán megtanult térben, anyagban, stílusban, használhatóságban és gyárthatóságban gondolkodni. Reformévfolyam uk építészéén trikus volt. először megtervezték a házat, majd berendezték, így jutva el a nagyobb egységtől az egyes tárgyakig. Különös státus a belsőépítészé. A1 ka 1 mazkodókészség. mesterségbeli felkészültség és alkotói szabadság hármas szorításában él. Ezekről a „satukról" mondotta: „Adott térben, jórészt előre kialakított közegben, építészek terveihez alkalmazkodva, a megbízó elvárásaihoz, az anyagi keretekhez, emberi, tárgyi és technikai adottságokhoz kötve kell jól használható épületbelsőt kialakítani. A mesterségbeli tudás nem azt jelenti esetünkben, hogy mindent mca tudok csinálni amit elképzelek, de' ismerni kell a legkülönbözőbb anyagokat, alkalmazási lehetőségeiket és fienkcióilcat. Az alkotói szabadság számomra nem más, hogy mindannak ellenére, hogy másoknak »tervezek elképzeléseimet mások valósítják meg és mások használják, mégis sajátomnak érzem. F.z a komplexitás a leginkább serkentő." A diploma megszerzése után 1.%9-ben a Szegedi Tervező Vállalat munkatársa lelt. majd 1970-től . a CSOMITERV belsőépítésze. Pontosabb munkái közé sorolható a Technika Házának belső kialakítása; a szentesi ifjúsági ház tereinek megtervezése, és az aula íaplasztikújának elkészítése; Csongrád megye több mint tucatnyi házasságkötő termének újrafogalmazása együttműködve az ilt élő képzőművészekkel; az újszeged! tanácsi oktatási és továbbképzési központ, mely úttörő jelentőségű a társművészekkel való együttműködés tekintetében: a szegedi színészklub kialakítása. valamint a most is folyó, hosszú évekre szóló nagy munka: a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukciója. Olyar. felúiítást igyekeznek megvalósítani, melv méltón kéoviseli korunkat: őrzi a múlt jelentős értékeit és tartalmazza a legmodernebb technikai berendezéseket.
