Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

Csütörtök, 1985. április 4. 5 Állami díjasok Cs Iskolateremtő szegedi biológusok egyében Sándor Tibor tsz-elnök Éppen másfél évtizede vált Szeged a hazai biológiai kutatás bázisává. Akkor született meg Közép-Európa tán legjelen­tősebb műhelye, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja. S ugyanebben az időben alakult a József Attila Tudományegyetem mikrobiológiai tanszéki csoportja, mely tizenhárom éve önálló tanszékként dolgozik. Karnyújtás­nyira az SZBK impozáns épületétől. Éz a közelség jelképes is — a két intézmény között az együttműködés példamutató, a kapcsolat élő, eleven. Mindkél kutatóhe­lyen nagyszerű érzékkel tűzték ki a tájé­kozódási irányokat, így kezdetektől csat­lakozhattak a nemzetközi tudományos élet élvonalához, s a lépéstartást azóta is meg­őrizték. Nem véletlen, hogy a tudóscso­portok, egy-egy kutatási témára szerve­ződött teamek nagyszerű elméleti sikere­ket és gyakorlati eredményeket hoztak. Mindezekért, a „mikrobiológia, a genetika terén elért tudományos eredményeiért, tu­dományos iskolateremtő és tudományszer­vező tevékenységéért" Állami Díjjal tün­tették ki Alföldi Lajos akadémikust, az SZBK főigazgatóját; dr. Ferenczy Lajost, a biológiai tudományok doktorál, a JATE tanszékvezető egyetemi tanárát és dr. Ve­netiáner Pált, a biológiai tudományok doktorát, az SZBK biokémiai intézetének vezetőjét. Alföldi Lajos Ferenczy Lajos Venetiáner Pál klem is titkolta büszkesé­gót a főigazgató, amikor a nemes megméretésnek, igazi erőpróbának számító évenkénti SZBK-napok leg­utóbbikát követően dicsér­tem a vibrálóan parázs han­gulatát, az értékre orientált légkört, az egészséges ver­senyszellemet, a sok „tiszte­leten" fiatalt, akik nyíltan elvetették az elavult módsze­reket, és pontos helyzetfel­méréssel csatlakoztak az elő­remutató tendenciákhoz. Az elégedettség nem lehet vélet­len. Ez a szellem is az élet­mű része. Csak így őrizhető n fiatalos lendület, az őszinte manipulúlatlan tudományos légkör, amely a korszerűség, a versenyképesség, az élvo­nalban maradás záloga. Ezt szegedi medikusként Iváno­vics György akadémikus mellett magába szívhatta, s ezt örökölte főigazgató előd­jétől, az intézetalapító Stra­ub F. Brúnó akadémikustól. Alföldi Lajos Miskolcon született 1927-ben, Szegeden szerzett orvosi diplomát, a SZOTE mikrobiológiai inté­zetének oktatójaként dolgo­zott 1971-ig, amikor a Sze­gedi Biológiai Központ ge­netikai intézetének igazgató­ja lett, főigazgatói tisztét 1978 óta látja el. Doktori fo­kozatát 1972-ben szerezte, a Magyar Tudományos Akadé­mia 1982-ben választotta meg levelező tagiává. Kutatási területe a mikro­biális genetika. Orvosi mik­robiológiai kutatásokból ki­indulva kezdett foglalkozni a molekuláris biológia kor­szerű problémáival, több te­rületen eredeti felfedezéseket tett. Foglalkozott fágkutatá­sokkal, amelynek eredménye a megacin felfedezése volt.. Vizsgálta bakteriális RNS­szintézis szabályozási lehető­ségeit, részt vett a rel-A gén létezésének bizonyításában és genetikai térképezésében. Nagy nemzetközi elismerést váltott ki, hogy elsőként ír­ta le a B. megaterium pro­toplaszt fúziójával azt a ge­netikai módskert. amely az ilyen típusú baktériumok ge­netikai elemzésére alkalmas. Ezt a módszert plazmid DNS transzformációra is felhasz­nálta. Mint társai, ö is hang­súlyozottan aláhúzta, hogy a mai tudományos kutatás teammunka, minden siker kutatók, szakemberek, labo­ránsok közös munkájának PWíimflflfKt Amikor másfél évtizede a ** tanszék alapításához látott, nem volt könnyű helyzetben. Jól tudta, hogy egy egyetemi tanszék egy­szerre az oktatás és a ku­tatás műhelye; hogy a tu­dományban egyensúlyt kell teremteni elméleti kutatás és gyakorlati alkalmazás között; hosszú távra kell megfogalmazni terveiket, melyeket behatárol a ren­delkezésre álló fölszerelés, a technikai feltételrendszer, a szakemberek létszáma és felkészültsége, az anyagi források, mindenekelőtt a pénz, és természetesen olyan témákat szükséges választa­ni, amelyek a nemzetközt mezőnyben is számottevő­ek, s huzamos időre bizto­sítják a lépéstartást az él­vonallal. így esett a válasz­tás a tulajdonságátvitelnek mikroszkopikus gombák pro­toplaszt fúziójával történő megvalósítására. Miről is van szó tulaj­donképpen?- A mikroszko­pikus gombákkal igen gyakran találkozunk, mint az embert és állatokat meg­betegítő kórokozókkal vagy a növényeket pusztító kár­tevőkkel. Ezek a mikroszer­vezetek nem mindig kór­okozók és kártevők, hanem életmentő gyógyszerek ter­melői is, gondoljunk csak a penicillinre. Ezeket a mik­roorganizmusokat — épp­úgy mint a növényeket vagy állatokat — nemesíteni le­het. A mikrobiológiában mindenekelőtt mutációs vál­tozásokat hoznak létre, majd a lényeges változato­kat igyekeznek keresztezni. Ebben az intézetben a tu­lajdonságegyesítés új mód­szerét fejlesztették ki, mely­nek lényege hogy a sejtek falát eltávolítják, enzima­tikusan feloldják, s megkap­ják a protoplasztoknak ne­vezett sejteket, amelyek fú­zióra alkalmasak. így össze­kénvszeritenek két különbö­ző tulajdonságú sejtet, me­lyek azután ismét seitfalat képeznek, és természetes körülmények között fenn­tarthatók. Az egyesített sei­tekből sokféle utódsejt jö­het létre. Ferenczy Lajos Kisújszál­láson született 1930-ban. Ele­mi iskoláit Debrecenben vé­gezte. Szegeden, a Dugonics gimnáziumban érettségizett, majd az itteni tudomány­egyetemen szerzett biológia —kémia szakos diolomát. 1972-ig a JATE növényélet­tani tanszékén dolgozott, azóta a mikrobiológiai tan­6zék vezetőie. öt éve lett a forráskút, Haladás Tsz * említésekor még sokáig és sokunknak az. eszébe vil­lan az elnök neve, Sándor Tibor. Igaz, a Haladás Tsz. volt elnöke 65 évesen már­cius tizenhatodika óta már nyugdíjas. Ügy képzeltem, hogy Szegeden, a Sándor ut­cai lakásán nyugodt, oldott légkörben beszélgethetünk a kemény munkával eltöltött, sikeres esztendőkről. Ehelyett a sebészeti klinikán találtam rá, gerincsérvműtétje után egy nappal. A testi fájdal­makkal szinte azonosuk szá­mára a lelkiek, hogy nem tud a Parlamentbe felmenni, élete nagy eseményére, az. Állami Díj átvételére. A kitüntetés mégis az övé, s ez. öröm itt a betegágyon is. Műtétje után felépülve, igazán ráfér már a pihenés, ahogy ő mondja, a „köny­nyebb élet". Elnökként hajnal; négy-öt körül kelt, estefelé vetődött haza. Ügy érzi, sikerült a téesz gazdálkodását az évek során stabilizálni. Most már nélküle is a homoki téeszek élvonalában maradhat a szö­vetkezet. Jelenleg 153 millió forintos vagyont mondhat magáénak a kollektíva. Hi­teleket egyáltalán nem kell felvenniük, sőt más téeszek­nek is nyújtanak kölcsönö­ket. Forráskúton született 1920­ban, a sz.ülci is ezen a ho­moktalajon gazdálkodtak. Nem mostani 'találmány, hogy ennek a vidéknek „ős­honos" növényei a szőlő, a burgonya, a zöldségfélék, ( a paprika és paradicsom. A meredek ívű fejlődés 1968-ban indult. Jól felis­merték azt az igazságot, hogy építeni, fejleszteni kell, mert csak így lehet kiemel­kedőt alkotni. Az. ötszáz hektár szőlő és ugyanekkora területű korai nyári és -őszi érésű burgonya továbbra is jó termelési háttér. A hűtő­ház, a szállítójárművek le­hetővé teszik, hogy a meg­termelt áru árában elkeljen, tisztességgel eljusson a fo­gyasztóig. , Itt nemcsak a téesz, gazdag, Ullés és For­ráskút lakossága sem pa­naszkodhat. A közösben dol­gozók jövedelme az ipari munkások keresetével ve­tekszik. A háztájiban meg­termelt zöldség, gyümölcs és az állattenyésztés bevételei százmilliós összegre rúgnak. A magas kitüntetés, a ho­moki gazdálkodás fellendíté­séért kapott elismerés mel­lett ez a tudat sem mellé­kes. Igaz, voltak már előz­mények: a tízszeres Kiváló Szövetkezet cím, a Minisz­tertanács Vörös Zászlója ki­tüntetés és a Munka Érdem­rend mindhárom fokozata, huszonegy éves elnöki mű­ködésének méltó és ünnepé­lyes állomásai. Erdei Péter búzanemesitő ... Llazai biológiai kutatásunk ** történelmi jelentőségű eseménye volt, amikor ta­valy januárban az. SZBK­napokon Venetiáner Pál elővett egy üvegedényt, és a benne látható z.öldes anyagra mutatva a követ­kezőket mondta: „Négyévi munka eredményeképpen, íme. itt vqn az a baktéri­umtörzs, amely etnbeYi proinzulint termel." (A proinzulin az inzulin ..elő­anyaga".) Ám, hogy milyen sok munka, fáradságot nem ismerő* tudományos tevé­kenység előzte meg ezt a bejelentést, arról akár re­gényt is lehetne írni. Budapesten született 1935­ben, doktori fokozatát 1975­ben szerezte. Kutatási te­vékenysége szükségszerűen vezetett el génsebészeti ér­deklődéséhez. Ezen az évti­zedes génsebészeti alapon született négyéves kutató­munka eredményeként az a kifejezetten gyakorlati hasz­nosítású siker, amelyről a bevezetőben szóltunk. Az in­zulint termelő baktérium­törzs a széles körben elter­jedt népbetegség, a cukor­baj gyógyítását szolgáló in­zulinellátását teszi — a gyógyszergyárak anyagi le­hetőségeitől függően — ol­csóbbá és biztonságosabbá. A világon az inzulint egyetlen amerikai cég kivé­telével állati hasnyálmirigy­ből vonják ki. A cukorbete­gek száma rohamosan nő, gyorsabban, mint a vágóhi­dakon kinyerhető hasnyál­mirigy-mennyiség. így nem véletlen, hogy világszerte foglalkoznak a génsebésze­ti tapasztalatokra támasz­kodva az inzulingént átvin­ni eay baktériumba, s ott hozzákapcsolni annak őrük­lödési anyagához. Ez a sze­gedi műhelyben sikerült! Venetiáner Pál, mintegy közös tudósi hitvallásként idézte Bálint György szava­it népszerű ismeretterjesztő könyvében, amiket a neves Dublicista Szent-Györgyi Al­bert Nobel-díjával kapcso­latban írt: Kritikai szellem ez, a laboratórium szelleme, melynek lényege a folytonos ellenőrzés, az el­lentétek szakadatlan össze­vetése. Nem ismer meghaj­tást tekintélyek előtt —, il­letve mégis: de előbb ki­próbál és csak aztán hajlik mea. A hódolat és bírálat ellentétét feloldja —. a bí­rálathoz köti a hódolatot. Szenvedélyesen ragaszkodik a tényekhez, de vigyáz, hogv mit fogadjon el ténynek." A martonvásári kutatóin­tézet igazgatóhelyette­sével, Balla Lászlóval, és tu­dományos főmunkatársával, Szilágyi Gyulával együtt kapta meg az állami díjat a szegedi dr. Erdei Péter, a Gabonatermesztési Kutatóin­tézet igazgatóhelyettese. Ha­talmas elismerés ez az itt folyó munkáért. Mégis, mi­Ju-t kapta? A hivatalos szöveg szerint az új búzafajták előállításá­ért, a termelés fejlesztéséért, és az új nemesítési eljárá­sok kidolgozásáért. És a nem hivatalos szö­veg szerint? Tavaly a búza rekordot termett, 54 múzsa volt a hektáronkénti átlag. Magyar földben ennyi még soha nem termett, érthető, hogy ráirányította a figyelmet. Nemrégen hallottam a rá­dió egyik műsorában a be­szélgetését, azt mondta, nem tartja magát sikeres kutató­nak. Vagy túlzott a sze­rénysége, vagy mások más­ként ítélik meg ugyanazt. Tud neves kutatókról, akik egyetlen új fajtával nem jöttek elő egész éle­tükben. Hozzájuk képest si­keresnek mondhatja magát, de olyanról is tud, aki so­rozatban önti a hivatalosan is elismert új fajtákat. Harminc éve van ezen a pályán. Ami a búzatermesz­tés intenzívvé tételében tör­tént, abban mindben benne volt, és tapasztalatait közre is adta. A különböző ter­mesztési szakaszokról min­dig tudott jellemző adato­kat adni a kuktátok keze alá, és mivel körülbelül húsz búzáról van szó, önmagá­ban ez a munka is jelentős lehet. Jók a kapcsolatai a termelési rendszerekkel, ke­vés olyan tanácskozás volt harminc év alatt, ahol ne állt volna ki a búza mel­lett. Egyike azoknak, akik a fajtaspecifikus termeszté­si technológiát kezdemé­nyezték. Hogy ez mit jelent egé­szen pontosan? Nagy kü­lönbségek vannak az egyes fajták között, mások az igé*­nyeik, más-más talajra is másként reagálnak. Ha a kutató nem figyel erre, ne­hezen boldogul. És a valódi nemesítés? Meglehetősen későn, 1970­ben csöppent bele, akkor is félig-meddig heccből. Sze­rencséje volt, hamarosan el­ismerték a GK—Szeged ne­vű búzát, és tagja a tészta­búza nemesítői hármasának is. Eddig kettő született be­lőle, a KG—Basa és a GK—Minaret. A jelöltek? Remélhetőleg lesz belőlük valami. A GK—Szeged télállóságával akkor vannak gondok, ha nem tudják időben elvetni, ezért „megcsinálta" azt a párját, amelyik ugyanúgy jól terem, de a telet jobban elviseli. A homokra is sze­retne egy új fajtát adni. r Geréby József Á. G. igazgató (Jarminckét év állami " " gazdasági múlt, hétéves igazgatói prakszls. Azért az sem lebecsülendő, hogy irá­nyítása alatt a gazdaíkodás mindig újabb milliókat és milliókat „fiadzott". A ta­valyi, rosszul sikerült uszá­lyos évben például „csak" 53 millió forint tiszta nye­reséget. Ki is ez az ember, aki a gazdaságban igazán népsze­rű vezető, akit az idősebb dolgozók közül még többen úgy szólítanak: Józsi, ké­rem!. aki az Angol Mező­gazdasági Királyi Kamara címzetes tagja, aki perfekt németből, aki ;.z állami gaz­daság bejáratát díszítő szé­kely kapu bal oldali oszlo­pát maga faragta, aki a teg­nap jó ötleteit legföljebb mára tartja elegendőnek? Végtelenül egyszerű, kel­lemes, szerény, ám munká­jában konok és nyughatat­lan ember. Amit egyszer el­határoz és jónak tart, szívó­san kivitelezi, kivitelozleti. képtelen megalkuvásra, be­tokosodásra. A határozat el­fogadása. illetve meghoza­tala után keménykezű, el­lentmondást nem tűr. Le­het, hogy ezért is három­szorosan kiváló az irányítá­si alatt á"ó Parkolni Álla­mi Gazdaság> A kérdésre, hogy nehéz-e egy ekkora gazdaságot vezetni? — így válaszolt „Hát. nem köny­nyű. de nekem az életem, s nehéz lenne lemondani er­ről az együttélésről. Nem. nem a belső gondok miatt bonyolult a vezetés, hiszen félszaivikbói is értjük egy­mást. Inkább a külső kap­csolattartás. a bujkálás a szabályok és szabályozók között, keresve a közösség érdekeit — ez nehéz. Ezért azután az állami díjat nem tekintem személyemre sza­bottnak, hanem egy csapat­munka, egy jó kollektíva eredményének. Legnagyobb vívmánynak tartom, hogy úgy sikerült hangolnom ezt a gazdaságot, hogy minden­ki „egyfelé húzza a szeke­ret". Arra az érdeklődésre me­lyik volt legnagyobb „bak­lövése"? — először nevetés­sel válaszolt, majd így foly­tatta: „Nézze! Ez a foglal­kozás. vagyis beosztás, nem sok baklövést engea .utj. Legfeljebb egyet. Nem va­gyok hibátlan, de — tudo­másom szerint — jóvátehe­tetlen hibát eddig nem kö­vettem cl. Vallom, az ember azzal lehat bölcsebb, ha nem hiszi azt, hogy ö a leg­okosabb. A székláb hossza nincs mindin arányban a képességekkel." ...Szóval, ,annak a bizo­nyos székely kapunak a te­tejére szépen faragott tölgy­fa galambdúcot is ácsoltak. Az alsó gerendába minden „közreműködő" nevét be­vésték, de egyet szándéko­san úgy. hogy ne lehessen kiolvasni. Az a név pedig nem más, mint azé az em­beré. aki a bal oldali osz­lopot kifaragta. s aki „egyébként" immár állami díjas igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom