Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
Szerda, 1985. április 10. Csehszlovák napok Csehszlovák gazdasági és; műszaki napok kezdődnek ma, szerdán Budapesten. A hétfőig tartó programsorozatról — amelyet a Csehszlovák Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetségének kereskedelmi osztálya az MTESZ-szel és a Magyar Kereskedelmi Kamarával együttműködve, hatodik alkalommal rendez hazánkban — kedden tájékoztatták a sajtó képviselőit. Jaroslav Cliaramza követségi kereskedelmi tanácsos emlékeztett rá, hogy az elmúlt öt évben a két ország közötti árucsereforgalom évf növekedése meghaladta a 12 százalékot. Különösen jelentős, hogy növekszik a kétoldalú kooperációs és szakosítási szerződések alapján teljesített szállítások aránya: tavaly a teljes évi áruforgalmon belül megközelítette a 40 százalékot. A most kezdődő gazdasági-műszaki napok programjának fő célja, hogy lehetőséget nyújtsanak a csehszlovák és magyar szakembereknek a közvetlen kapcsolat bővítésére, szakmai eszmecserére, a gazdasági-műszaki együttműködés továbbfejlesztésére. A csehszlovák gazdasági és műszaki napok során összesen "33 csehszlovák vállalat, vagy külkereskedelmi, illetve külkereskedelmi joggal felruházott szervezet képviselőivel találkozhatnak a magyar szakemberek. Kisiparosok egyiiilműködése Szegeden bezárult a hétnapos magyar—jugoszláv kisipari kiállítás és vásár, amelyet a Kiosz Csongrád megyei szervezete, a Kisipari Termeltető Vállalat és a Szabadkai Nemzetközi Vásár igazgatósága rendezett. Csaknem G ezer látogató tekintette meg a vajdasági kisüzemi gazdasági szervezetek mintegy ezerféle ipari termékét. valamint a csongrádi kisiparosok kiállítását. A kiállítás ideje alatt ígéretes tárgyalásokat folytattak jugoszláv tetőfedő cserepek, nyílászáró szerkezetek, húsfeldolgozógép-alkatrészek és egvéb cikkek cseréjéről magvar áruk ellenében. Megállapodtak továbbá abban, hogv a kisipari vásárokat ezentúl minden páratlan évben Szegeden, páros években pedig Szabadkán rendezik meg. Á mérgesi út mellett Megáll a. busz. néni száll ki belőle. Csak lassan, lassan, vigyázva, mert egy rossz mozdulat elég, és megtörténik a baj. A bácsi várja egy gyümölcsösládával. Madzag van kötve a ládára, ügy vezeti. Ha hó nincsen, a füvön csúszik, ha van. akkor viszont azon. Amit a boltból és a patikából vett, benne van már a ládában. Hazaballagnak szépen, alanyi nincsen messzebb az úttól ötven méternél. Áldott jók az embereit-, megáll a busz akkor is, amikor befelé megy, és akkor is, amikor visszajön. Lehet, hogy törvénytelen cselekedet ez, és akkor tilos, mégis megáll. Nagyon kérem, ne hívják raportra a vezetőjét, ne is oktassák ki, ö tudja legjobban, hogy neki ez a kötelessége. A néninek műlába van. Ha nem állna meg a busz, mozdulni se nagyon tudnának. Félve nyitunk be a házba. Attól tartunk, ömlik majd belőlük a panasz. Segíteni úgyse tudunk, az öregségre egyébként sincs tartós orvosság. Jó, hogy nem hallgattunk saját aggodalmainkra, mert a hetvenhét éves Údodi Kálmán szájából egyetlen szó panasz ki nem jön. Inkább arról áradozik, hogy a mérgesi út mellett csupa jók az emberek. A szójátékot se veszi észre. — Beosztással megélünk a nyugdíjból is. Kicsik már a mi igénycink. Az ablakból látni az utat, aki várja csak a másikat, annak se kell kint ácsorognia. Kis akácerdő veszi körül a kis tanyát, mellette pétiig mindjárt fenyves kezdődik. A szél azonban roszszul jár, a fenyők illatút csak akkor érzi meg az ember, ha bemegy közéjük. Ellenben, amikor az akác virágzik, akkor ez a tanya a földi paradicsom. — Nem félnek? — Ilyet csak városi ember kérdezhet. Miiül félnénk? Vaddisznók jönnek néha. vagy őzek és madarak, az embert egyik se bántja. Baj bent a városon is érheti a magunkfajtát, ráeshet egy cserép, például. Az a bánatunk inkább, hogy az idei tél nagyon elbánt velünk. Jött a medve Gyertyaszentelőkor, és vissza is ment. Ez a jóslat is bevált. Vártuk a Mátyást, ennyi törnivalója régen nem volt, mégse kezdte törni. Hallom a rádióban, hogy hidegben rétegesen öltözködik az okos ember. Aki csak ránk néz, azonnal láthatja, hogy nagyon okosak vagyunk, mert mi aztán mindent magunkra veszünk. — Villany sincsen. — Nekünk nagyon drága lenne, mert mi semmi másra nem tudnánk használni, csak világításra. Nekünk már nem kell daráló, szecskavágó, vizet se kell húznia a kútból, de azért, hogy világítsunk vele, be kellene fizetnünk ötvenezret. Talán az egész tanyáért nem kapnánk annyit, ha el akarnánk adni. Az este arra való, hogy hamar elaludjunk, vagy arra, hogv beszélgessünk. Nyolcvanban eltörött a lábom, azóta bottal járogatok én is. Estére kelvén el is fárad az ember, kívánja az ágyat. — Kenyérért, tejért így is messzire kell menniük. — Mondtam már, hojy jóindulatú népek járnak mifelénk. A tanács engedélyezte, hogy itt vegyem át a nyugdijat a postástól. Az még hagyján, hogy házhoz hozza, de minden pénteken be is vásárol nekünk. Hozza a kenyeret, a tejet, és az egyet-mást is. Sokszor belegondoltam én már a világ dolgaiba, de mindig arra a következtetésre jutottam, ha csak feleannyi jó érzés szorult volna bele a két világhatalom két legnagyobb emberébe, mint a postásunkba, meg a buszvezetőnkbe, ők is elférnének egymás mellett a maguk portáján. — Bízik benne, hogy meg tudnak egyezni Genfben? — Muszáj bíznom, mert ha nem, összeomlik a világ. Az biztos, hogy hosszú vita lesz belőle, de amíg tárgyalnak, akkig nem háborúznak. — Innen nézve minden ennyire egyszerű? — Nekünk már csak ez az egy lehetőségünk van, mi már csak bizhatunk. Úgy összegubancolódott a világ, gyerekesen egyszerű orvosság lehet csak rá. Jön a busz, megáll most is, a néni lekászálódik, és meglepődik. Bajra nem gyanakszik, mert a mi gépkocsivezetőnk nevetve fogadja. Bebotorkál a házba, elmondja, mennyi ideig kellett várnia a buszra, a hideg szél meg csak fújta. — A gyerekek? — Nyolcvanban kerültünk mi össze evvel az emberrel, de gyerek az első uramtól se született. Neki volt egy. lánya, hét évig ápolta az anyját, aztán ő is meghalt bánatában. — Valahol a szomszédban lakhatott? — Hej, de messziről jöttem én ide! Bodorszékről, a mai Balástya határából. Tanyán laktunk ott is, tizenhárom kilométerre a falutól. — Mi történt a lábával? Baleset? — Messze volt az iskola, nyolc kilométerre kellett járnom, áthültek u lábaim. Másfél év alatt négyszer csináltak csontkaparást a szegedi sebészeti klinikán, és 1946. május 6-án el is vágattam. — Akkor még nem volt se OTI, se SZTK a tanyai embernek, irtózatosan sokba kerülhetett. — Semmibe se, mert nem is tudtunk volna fizetni érte. A gyufagyáriak jártak ki hozzánk, igen emberséges igazgatójuk volt abban az időben. Marúti Pálnak hívtak, ö kérdezte meg, mi van a maga lábával? Mi lenne? Megfázott. Elvállalja a műtétet, ha a gyufagyár számlájára megy? Meg is köszönöm szépen. Kijött: értem a gyár kocsija, bevitt, a többi már, az orvosok dolga volt. Ezerkétszáz forintba került volna a műláb és a műtét. Akkora pénzt mi sehol nem tudtunk volna kifizetni. — Ha netán mégis tavasz talál lenni? — Hideg télre mindig eljön a tavasz, biztosan lesz most is. Eddig még elveteményezgettem valahogy, de idén már egyikünk se bírja. Szombaton jön hozzánk a napszámos, megfordítja a kertet, és fölvágja a fát is. Piacra Mérgesre 6zokott járni, a henteshez Rúzsára, a boltba pedig Öttömösre, pedig hivatalosan Balotaszálláshoz tartozik a tanya. Annyira messze van ide, saját falujukba nem is szoktak eljárni. At kellene szállniuk egy másik buszra, de annak a személyzetét nem ismerik. Ha netán rájuk találna szólni, akárki, hogy igyekezzenek, kérem, ne vakaródzanak, a föld megnyílna alattuk. Horváth Dezső Hegéri a dolgozókra hallgatni Sztanó János, a Szegedi Állami Gazdaság igazgatója, 33 éves, Budapesten számviteli főiskolát végzett, később a marxista egyetem szakosítóját is letette. 1973tól a gazdaság ösztöndíjasa, különböző közgazdasági posztok után, 1993 július 1-től az első számú vezető. A járási párt-vb tagja volt 1980-tól, most a városi pártbizottság tagja. A találkozást reggel 8 órára beszéltük meg. a gazdaság újszegedi irodaházában. Nyugodt, csendes városrész. Az utcán egv teremtett lélek sem jött velem szemben. Pár hónappal ezelőtt itt jártam. Számomra szokatlan afférba csöppentem akkor. Az egyik dolgozó azt találta hangosan és több helyen hangoztatni, hogy ő tesz szívességet a gazdaságnak, ha dolgozik. Nincs ez neki megfizetve, inkább felmond. A legnagyobb megrökönyödésére., nem tartották vissza, az igazgató elfogadta a szóbeli felmondását. Pontban nyolckor érkeztem. Az irodából dossziéval a hónuk alatt, épp hárman távoztak. Két hetet vártam erre az időpontra. Előtte mindegyik nap „betáblázva". — Így megy ez egész évben, vagy csak az évkezdés menetrendje ilyen szoros? — Ezt már a küszöbön átlépve kérdeztem. — A napot mindig be kell osztanom, hogy mindenre jusson idő, fontos dolog ne maradjon el. A területeink félmegyényi távolságban szétszórva, a Fehér-tónál, a gumigyár mögött. Kübekházán, A&otthalmon és Pusztamérgesen. És még nem is beszéltem az állami gazdaságok közötti tapasztalatcserékről, amihez szintén idő kell. Korábban a környező mezőgazdasági üzemektől elszigetelten éltünk. most igyekszünk minél szélesebb körű termelési kapcsolatot kiépíteni. Közben egy-két rendezvény, tanfolyam budapesti út, és már vége is a hétnek. — Hogyan néz ki egy átlagos úgymond dolgos hétköznapja? — A hivatalos munkaidő reggel héttől délután négyig tart. Az én külön menetrendem így fest: negyed hétre beérek, átnézem és aláírom a postát. A belső munkatársaimmal tízig eltart a megbeszélés, a napi ügyek intézése. Utána irány a kinti területeinkre. Vagy más külső tennivalókat intézni. Ha minden jól megy, háromnegyed négyre visszaérek. megnézem a beérkező postát. Ha nincs társadalmi rendezvény, ötkor hazamegyek. De legtöbbször van Baranya - Ausztriában Baranya megye ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatai közös kiállításon mutatkoznak be Ausztriában. A Bécs melletti Münchendorlban, az Artex Külkereskedelmi Vállalat által bérelt kiállítási csarnokban, április 15. és 19. között ismerkedhetnek meg az érdeklődők a jellegzetes baranyai termékekkel. A résztvevő tizenkilenc vállalat és szövetkezet kedden indította útnak kamionnal a gondosan kiválogatott árucikkeket a szomszédos országba. A Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli Bizottsága — együttműködve az Artexszel — olyan kisvállalatok és szövetkezetek részvételét is megszervezte, amelyek egyébként soha nem juthatnak el külföldi árubemutatókra. Szakembereik közvetlen1' ismereteket szerezhetnek a nemzetközi piaci életről, személyes kapcsolatba léphetnek külföldi üzletemberekkel, összehasonlíthatják termékeiket más hazai és külföldi árucikkekkel. Mindez kedvezően befolyásolhatja az exportfejlesztő munkájukat. A patinás baranyai termékek — mint például a pécsi kesztyű, a pécsi bór, a Zsolnay porcelán, a Pannonvin pezsö — mellett kiállítanak számos olyan árucikket is, amelyek kevésbé ismertek a külpiacokon, például pécsi bútort, mohácsi farostlemezt, ormánsági szőnyeget, kishajmási kerámiát. bólyi csillagszórót és különféle tájjellegű húskészítményeket, amelyekből kóstolót is rendeznek. valami program még. Ügy tartom, ha valahova meghívnak, illik elmenni. Igaz, nem mindenhová én megyek. A kollégáimmal megosztjuk a terheket. — A család mennyire türelmes? — Megszokták tudomásul veszik. így alakítottuk ki a napi életritmusunkat. Tíz éve nősültem, a feleségem az élelmiszeripari szakközépiskolában matematika— fizika Szakos tanár. A fiam elsős, a kislányom ötéves. Anyám nyugdíjas kereskedő, ABC-áruházban dolgozik. Együtt a család, itt lakunk Üjszegeden. Dunafőldvárról származtam ide, de már szegedinek vallom magam. — Ez a „szegediség" miből áll? — Hát több annál, hogy itt lakom. Ügy érzem, sikerült bekapcsolódnom az it,tenj társadalmi életbe. A városi pártbizottsági tagságom mellett van még más közéleti megbízatásom is. A SZEOL AK baráti körének elnökhelyetteseként sok örömben de nem kevés bánatban is volt részem. Fájdalmas látni a csapat liftezését a bajnoksápban. Én a játékosokat sem védem, de nem írhatunk mindent az ő számlájukra. Nagyon mostohák a körülmények, nincs igazi mecénás. A baráti körből is épp a legnehezebb időkben párt(j}tak el tagjaink. — Hogyan zárták a tavalyi esztendőt? — A nyereségünk megduplázódott, ez a tizenhétmiiüó. sportnyelven szólva, már tisztes eredmény. A termelési érték 11 százalékkal nőtt. A bérszinvonalunk 60 ezer forint, az állami gazdaságok középmezőnyébe tartozunk. Evról évre feljebb araszolunk a ranglistán. Nem megy gyorsan a fellendülés vannak korlátaink. Szétszórt területen, a hagyományos mezőgazdaságból élünk. A jövedelmünknek csak két százaléka származik máshonnan. Pénzügyi gondjaink emiatt akadnak bőven, bevételeink 80 százalékát az év utolsó három hónapjában kapjuk meg. A többi időt hitelekből húzzuk ki, de milyen áron! A tavalyi kamatra a mostani nyereségünk felével felérő összeget fizettünk ki. A 600 dolgozóból túl sok a kiszolgáló a termelőkhöz képest. Területenként külön üzemi konyha, szerelőműhelyek, raktárak. Ha egy rakáson lennénk, hirül sem kellene ennyi. — Mégis, miben lehet még előbbre lépni? — Legfontosabb a tulajdonosi szemlélet, az önállóság, az önelszámolás rendszerének további finomítása. Meg kell becsülni a helyi, fillérekben mérhető tartalékokat, kezdeményezéseket. Az alaptevékenység mellett a kereskedelemmel, vendéglátással is próbálkozunk. A szőlészetet-borászatot télies keresztmetszetében fejleszteni kívánjuk. A kertészetben dolgozók téli foglalkoztatására munkaalkalmat kell biztosítanunk. Emellett még a vezetésben is lesznek változások. Igaz, hivatali időmben a változásokból eddig sem volt hiány Jó egy éve szűnt meg az állami gazdaság ágazati irányítása az idén meg már 21 tagú vállalati tanácsot alakítunk. Április tizenkettedikére tervezzük a választást, amikor eldől, ki lesz a tanács elnöke, elnökhelyettese, és öt évig az igazgató. Az úi formában is alapkövetelmény a vezetők vállalkozókészsége. — Hogyan lehet ezzel a szüntelen változással együtt élni? — Megvolt hozzá a tréning. Már korábban, nyolcéves KiSZ-titkárságom ideje alatt megismertem korosztályom igazi derékhadát, akikre azóta is tudok építeni. A' terheket sem hirtelen aggatták a nyakamba. A volt igazgatóm a , fiataloknak igazán komoly feladatokat adott. Rám bizta a halastóépíttetést, szőlőtelepítéseket. Ezzel egyedül nem birkóztam volna meg. Számtalan vezetővel kell»tt kapcsolatot tartanom, rájöhettem, hogy megéri a dolgozók véleményét meghallgatni. Sokukkal igen közel kerültünk egymáshoz. Most is szívesen járok közéjük. A tisztességes. becsületes fizikai munkásokat nagyra becsülöm. Vezetési elvem, hogy őket kell legelőször megbecsülnöm. megvédenem. Aki hibázik, annak is adok lehetőséget, hogy beálljon a sorba. Ha nem él vele. meg kell válnunk egymástól. — A múltkoriban épp egy ilyen esetnek voltam a fültanúja. — Ez is előfordul, de következetesnek kell lenni. A, munkafegyelem megsértőivel. a társadalmi tulajdon meglcírositóival szemben nem lehetünk elnézőek, aa ittasságot sem tűrjük. Olyan emberekre van szükség, akik hosszú boldogulásukat várják innét, a gazdaságból. Tóth Szeles István Eltemették Györe Józsefet Elvtársai, barátai. volt küzdőtársai vettek végső búcsút kedden a Mező Imre úti temető diszravatalozójában az életének 83. évében elhunyt Györe Józseftől, a munkásmozgalom régi harcosától. Koszorúkkal övezett ravatalánál a gyászszertartáson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a Belügyminisztérium nevében Szakali József, az MSZMP KB tagja, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke búcsúzott az elhunyttól. Felidézte életútját, emlékeztetve arra, hogy az 1930-as években a kommunista párt tagjává lenni milyen nagy fokú felelősségvállalást és emberi bátorságot jelentett. hiszen ez egyenes következménykent vonta maga után a személyes üldöztetést Hangsúlyozta: Györe József gazdag örökséget hagyott az utókorra. hisz életútjából, munkásságából, személves magatartásából sokat lehet tanulni. Györe Józsefet a Munkásmozgalmi Panteon oldalparcellájában helyezték végső nyugalomra. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI)